Ugyanazon a napon t�rt�nt, de k�s� �jjel, �ppen �jf�l ut�n. Seraing �ltal�ban �gy d�nt�tt, hogy az Ikertornyokn�l marad, amikor a munk�ja az �jszak�ba ny�lt, �s t�l sok id�t kellett volna t�ltenie a lak�telepre utaz�ssal, csak az�rt, hogy azt�n aludjon – �gy j�val k�nnyebb volt, m�g akkor is, ha kevesebb tiszta ruha �s napi sz�ks�ges kell�k volt n�la ezen a helyen.   

   Befejezte az utols� feladat�t, jegyzeteket k�sz�tett a sz�m�t�g�p�n. Aludt n�h�ny �r�t d�lben, �s azzal t�lt�tte a nap h�tralev� r�sz�t, hogy az er�forr�sokat �s m�s B�r�k jelent�seit ellen�rizte. Ez nem volt t�l neh�z, m�gis el�g f�radtnak �rezte mag�t. Be akarta fejezni az utols� munk�j�t, hogy jobban �s hosszabban alhasson m�ma.

   Bez�rta a f�jlt, bez�rta az �sszes ablakot, lekapcsolta a sz�m�t�g�pet, megigaz�totta a dosszi�kat az asztal�n, azt�n elkezdett �t�lt�zni az esti ruh�j�ba. Az egyenruh�j�t v�llf�ra akasztotta, lesim�totta a kez�vel, �s r�akasztotta a sapk�t a tetej�re. Minden este megcsin�lta ezt elalv�s el�tt; t�k�letes befejez�se volt ez egy hossz� napnak. Azt�n v�gre el�rte az �gy�t. 

   Amint letette a fej�t a p�rn�ra, a t�vk�zl�je elkezdett cs�r�gni, de r�viddel ut�na el is hallgatott.

   Egy �zenet volt. Seraing lehunyta a szem�t, �s elt�prengett, hogy fel kellene-e egy�ltal�n kelnie, megn�zni az �zenetet. Azt�n a hang �jra felcsend�lt, �jra �s �jra, gyors egym�sut�nban. S�hajtott, felkelt, �s elvette a t�vk�zl�j�t az asztal�r�l.

   �gy �rezte, valami megpengette a sz�ve h�rjait, �s az arca ellazult egy mosolyt�l, ahogy r�pillantott az �zenet tetej�re.

Dr Ji.

Ahogy kinyitotta az els�t, visszas�t�lt az �gyhoz, �s le�lt.

 “Seraing! Hallottad m�r a h�reket?”

Seraing felvonta a szem�ld�k�t, �s megnyitotta a k�vetkez�t.

 “�ppen lef�leltem… de nem hiszem, hogy vicceln�nek ezzel.”

 “Seraing, Lu Feng rep�l�g�pe lezuhant.”

   Miut�n elolvasta a harmadikat, Seraing elvesztette a mosoly�t, �s hirtelen hideget �rzett. Sokkal gyorsabban nyitotta meg a negyedik �zenetet.

 “De kapcsolatba l�ptek vele egy percre. �gy t�nik, elvesztett�k a kapcsolatot a zuhan�s ut�n.”

 “Azt hiszem… ah, nem tudom… �tj�hetek? Paranoi�s vagyok… Azt hiszem, valaki megfigyel engem.”

 “V�rj csak…”

   Seraing egy kiss� �sszezavarodott az utols� k�t mondatt�l, de Dr Ji azt�n abbahagyta az �r�st. Itt volt az id�, hogy v�laszoljon.

 “Doktor, k�sz�n�m a t�j�koztat�st. Nem hallottam az ezredesr�l. K�rlek, maradj biztons�gban. �t tudok j�nni �n, ha bajban vagy.”

   Megint egy kicsit feszt�lt volt, de pr�b�lta nem t�lgondolni. Ha kapcsolatba l�ptek az ezredessel, akkor � rendben lesz, de val�sz�n�leg k�ldeni�k kell egy ment�csapatot �rte. A neh�z r�sz ebben az volt, hogy bem�rj�k a tart�zkod�si hely�t, ha nem volt tudta elmondani, hol tart�zkodott.

   Ak�rhogy is, Seraing �gy �rezte, megint nem tisztelt�k, mint B�r�t. A katonas�gnak h�vnia kellett volna �t, ha a f�n�k�t baleset �rte. Nos, nem mintha meglepte volna ez.  

   Sz�val t�relmesen v�rakozott, de a doktor nem k�ld�tt semmi m�st az�ta. Ez kezdte elt�lteni aggodalommal. Tudta, hogy Dr Ji t�ldramatiz�lt dolgokat n�ha, �s t�l k�nnyen p�nikba esett. De azt is tudta, hogy az orvos tiszt�ban volt a saj�t h�bortjaival, �s nem pr�b�lt volna �zenni neki, hacsak nem �rezte t�nylegesen fenyegetve mag�t.

   Seraing ujjai gyeng�den simogatt�k a t�vk�zl�je kijelz�j�t. Sokszor �jraolvasta az �zeneteket. �lland�an ellen�rizte az id�t is: tizen�t perc telt el, hogy megkapta az utols� �zenetet… azt�n h�sz perc… azt�n huszonkett�… hossz� id� volt, figyelembe v�ve az utols� �zenet tartalm�t. Seraing a homlok�t r�ncolta. Tal�n fel k�ne vennie az egyenruh�j�t, �s menni, nem pedig a v�laszra v�rni? Nem tetszett neki a csend. Nem illett Dr Jihez.

   Sietve fel�llt, de ugyanabban a szent pillanatban egy r�vid, kopog� hang j�tt az ajtaja fel�l. A teste megdermedt �s lefagyott �llt�ban, miel�tt a fegyver��rt ny�lt volna az �jjeliszekr�nyen. A kopog�s elhalt, �s egy �rva hangot nem lehetett hallani.

   Seraing felemelte a pisztoly�t, megt�masztva k�t k�zzel, biztosan fogva. �vatos l�ptekkel k�zel�tette meg az ajt�t, miel�tt a f�m lapnak d�lt volna, visszatartva a l�legzet�t. Csak a sz�ve vert hangosan. �gy t�nt, az illet� a m�sik oldalon ugyancsak pr�b�lt rejtve maradni: nem mozdult, vagy m�r elment.

   Nem volt m�s lehet�s�g megtudni. Seraing a kilincsre cs�sztatta az ujjait, �s egy sebes mozdulattal sz�lesen kit�rta az ajt�t, azonnal kidugva a fegyver�t maga el�, arra az esetre, ha valaki megt�madta volna.

   A szem�ly az orra el�tt nem moccant: ahogy felismerte �t, a B�r� is meg�llt. Dr Ji abban a m�sodpercben els�padt, ahogy megl�tta a fegyvert egyenesen az arc�ra mutatni, �s �gy t�nt, mindj�rt el�jul.  

   Seraing gyorsan visszavonta a fegyver�t �s m�lyet s�hajtott. Miel�tt eln�z�st k�rt volna, megragadta az orvost, ber�ntotta a szob�ba, �s becsukta az ajt�t ugyanazzal a lend�lettel.

 - Eln�z�st… Az �zeneted ut�n nyugtalan voltam. Azt hittem, valaki szint�n pr�b�l rajtam �tni – magyar�zta nyugodtan, visszat�ve a pisztoly�t a hely�re, �s r�n�zve a sz�ke alakra.

   Dr Ji m�g mindig lass� volt, �s a kezei remegtek, am�g keresztbe nem fonta a karj�t a mellkasa alatt. Ja, megint p�nikolt. Seraing majdnem elmosolyodott.  

 - K�rlek, �lj le – aj�nlotta gyeng�den, �s k�zelebb h�zta a sz�ket az �r�asztalt�l. Miel�tt mondhatott vagy tehetett volna b�rmi m�st, Dr Ji, mintha teljesen term�szetes lett volna, csak ledobta mag�t Seraing �gy�ra, �gy �lve, mintha nem vette volna �szre a sz�ket. Sz�val az megmaradt Seraingnak, hogy r��lj�n. Nem annyira b�nta. – Nem l�ttad az �zenetemet? Oda akartam menni hozz�d.

Dr Ji a szem�ld�k�t r�ncolta, �s el�kapta a t�vk�zl�j�t, hogy megn�zze az �zenetet.  

 - Ohh… Nem l�ttam – mondta rekedt hangon, �s azt�n a takar�ra dobta a t�vk�zl�j�t. Hirtelen el�red�lt, eltemetve az arc�t a tenyer�ben, a t�rd�n k�ny�k�lve. – Seraing, lehet, hogy meg fogok �r�lni.

   Ez nem volt �jdons�g. Seraing meg�rizte a nyugalm�t �s t�relm�t. Ink�bb boldognak �rezte mag�t, hogy t�rsas�ga van. Ezel�tt nem voltak l�togat�i �jjel, legal�bbis az�ta nem, hogy elhagyta az �denkertet. Csak a gyerekeknek voltak titkos tal�lkoz�ik egym�s szob�iban �jjelente.

 - Nyugodj meg, doktor – mondta, mint valami mantr�t. – Mi t�rt�nt? Ez hogyan kapcsol�dik az ezredeshez?

 - Oh, te nem gondolod �gy, hogy kapcsol�dik? – Dr Ji sebtiben felegyenesedett, �s egy k�ts�gbeesett kifejez�ssel az arc�n n�zett r�. – Mit gondolsz, hogyan zuhant le a rep�l�g�pe?

 - Sz�val azt gyan�tod, t�mad�s volt? – Seraing h�mm�g�tt, pr�b�lt valamilyen bizony�t�kra gondolni, ami al�t�masztan� az orvos �tlet�t. – Mi�rt ott, a vadonban?

 - Nos, itt nem iktathatj�k ki az Arbitert. – Dr Ji horkantott, �s a tekintete k�rbe ugr�lt a szob�ban. – A legt�bb ember ut�lja Lu Fenget, de nem mindenki. De… de mikor ezt kihallgattam, �gy �reztem, mintha k�vettek volna a szob�mig… �s l�p�seket hallottam az ajt�m k�r�l, csak egy p�r l�p�st miel�tt elhaltak… valaki az ajt�m k�r�l s�t�lt �jra meg �jra.

   Ez val�ban furcsa volt, ha t�nyleg megt�rt�nt. Seraing a szem�ld�k�t r�ncolta. Nem mintha nem hitt volna Dr Jinek. De mikor valakin extr�m ijedts�g uralkodott el, azok szoktak l�tni �s hallani dolgokat, amik ott sem voltak. Ez egy term�szetes v�laszreakci� volt. De ahelyett, hogy erre r�mutatott volna, valami m�st k�rdezett.

 - Hogy jutott�l ki?

   Dr Ji hirtelen felnevetett, de a hangja olyan magas �s remeg�s volt, hogy nagyon hamar elhallgatott, �s pr�b�lt remeg� ajkakkal mosolyogni.

 - Az ablakon �t…

Sz�nalmasnak �s elveszettnek l�tszott, �s megint meg�lelte mag�t.

   Seraing �sszeszor�totta a sz�j�t. Az orvos nem volt valami atletikus. Nem volt rossz form�ban, de nem t�nt nagyon talpraesettnek, ha ilyen r�z�s helyzetekr�l volt sz�. A f�rfi, ahogy kim�szott az ablak�n a viseletes, feh�r orvosi k�peny�ben, ami rajta l�gott – f�leg, hogy l�that�an �jonnan keletkezett szakad�sok �s koszfoltok tark�tott�k – ez egy igaz�n… komikus menek�l�si jelenet lehetett. Seraing valahogy b�nta, hogy nem ment oda, hogy l�ssa, ahogy lem�szott abb�l az ablakb�l.

   Seraing fel�llt, �s az orvoshoz l�pett. Dr Ji felemelte a fej�t, �s a szeme sarka bev�r�s�d�tt. Egy pillanatra Seraing egy hirtelen k�sztet�st �rzett, hogy megsimogassa a f�rfi haj�t, de �sszezavarodott ett�l az �tlett�l… Val�ban, Dr Ji sz�nni val� volt, de Seraing m�g �gy is sokkal fiatalabb volt n�la. �s nem csak az, az orvosnak j�val magasabb rangja is volt az �v�n�l, sz�val nem t�nt hely�nval�nak �gy meg�rinteni.

   Ehelyett az �sszeh�z�d� v�llra tette a kez�t.

 - Megs�r�lt�l? Hadd l�ssam.

Dr Ji lehajtotta a fej�t.

 - Csak… egy kicsit.

   A “csak egy kicsit” ellen�re a hangja ink�bb gy�szosabbnak t�nt, mint nyugodtnak. A remeg� kezeivel felh�zta a k�peny �s az ing ujj�t. Volt egy pici karcol�s a karj�n; m�g csak v�res sem volt annyira. R�g felsz�radt azalatt az id� alatt, m�g ide�rt. De Seraing nagyon komolyan vette, abb�l a c�lb�l, hogy megnyugtassa, �gyhogy lelkiismeretesen elkezdte ell�tni a s�r�l�st. El�vette az els�seg�ly dobozt, �s fert�tlen�t�t, ken�cs�t �s k�tszert keresett. Miut�n mindent megtal�lt, kivett egyet a kis cukorka k�szlet�b�l.

   Azt�n le�lt a sz�ke orvos mellett, a combjaik egym�shoz pr�sel�dtek; an�lk�l, hogy egy sz�t sz�lt volna, lassan letiszt�totta �s bek�t�zte a karj�t. A folyamat alatt igencsak gyakran meg�rintette a s�padt b�rt, �s pislognia meg nyelnie kellett egy p�rszor, mert egy nagyon halv�ny, de enyh�n k�nyelmetlen �rz�s �bredt fel benne azokt�l a l�gy �rint�sekt�l. Dr Ji b�re puha volt, mint a selyem azon a bels� r�szen. Seraing hirtelen felid�zte azt a besz�lget�st, ami az orvos t�mad�sa ut�n zajlott le k�z�tt�k.

 - Tess�k. T�l fogod �lni – mondta Seraing a hossz� csend ut�n. A hangja kiss� �rces lett, de r�mosolygott Dr Jire.

   Ilyen k�zelr�l az orvos legal�bb annyira f�radtnak l�tszott, amilyen � volt. Azok alatt az az�rk�k szemek alatt k�t nagy, s�t�t karika honolt, a szemh�ja f�lig lecsuk�dott – azt mondta Seraingnak, hogy csinosak a szempill�i, de az orvosnak is volt n�h�ny gy�ny�r�, hossz� sz�l. Nos, tal�n a koszos szem�veg t�ls�gosan elrejtette �ket; messzebbr�l nem lehetett annyira l�tni.  

 - Bocsi… - suttogta Dr Ji, �s lepillantott a friss k�t�sre, megsimogatva a s�rtetlen kez�vel. – T�lreag�ltam a szitu�ci�t. Nem �t�ttek rajtam, igaz?

   Seraing sebtiben megnyalta az ajkait, �s s�hajtott. Azt�n, mint mikor pr�b�l lenyugtatni egy gyereket, kiny�lt a doktor idegesen mozg� kez��rt, �s a tenyer�be nyomta a cukork�t. Dr Ji a szem�ld�k�t r�ncolta, miel�tt vetett volna egy pillant�st a kis t�rgyra. Amikor r�j�tt, mi az, sokf�le �rzelem villant �t a tekintet�n. A k�vetkez� m�sodpercben gyorsan kicsomagolta a cukrot, �s a sz�j�ba tette. Seraing megk�sz�r�lte a tork�t. A m�l� pillanat, amikor Dr Ji nyelve megnyalta a cukrot, miel�tt becsukta volna a sz�j�t, t�l �l�nken �gett bele az elm�j�be. Hogy visszaszerezze a koncentr�ci�j�t, Seraing v�laszolt.

 - �szint�n, nem tudom. Lehet, hogy az volt. Igazad is lehetett, nem igaz�n z�rhatom ki a lehet�s�g�t. Lenne �rtelme. De �n nem tapasztaltam semmi olyat, amit te elmondt�l. Tal�n csak t�l fesz�lt volt�l, mert katon�k k�r�l hallgat�zt�l. �vatosabbnak kell lenned, a saj�t biztons�god �rdek�ben.

 - Hmph… Fulsa. – Dr Ji szavai eltompultak, hogy szopogatta a cukrot; azt�n az egyik orc�ja kidudorodott, ahogy od�bb helyezte a sz�j�ban az �dess�get, hogy besz�lni tudjon. Azonban m�g mindig nem n�zett fel. Szokatlan volt �gy l�tni. Egy kiss� elt�rt az �ltal�nos dr�m�it�l. – A dolgoknak rendben k�ne lenni most m�r… az Aurora visszat�rt, a m�gneses mez� kezd jobb lenni, a Vil�g�t�torony �s az Egyes�tett Front K�zpont is t�l�lte, az �den mondjuk, hogy t�l�lte, hab�r elvesztett�k az �sszes term�keny n�t �s a csecsem�ket… �gy t�nt, fejl�dt�nk valamennyit, de m�gis �gy �rzem, b�rmelyik pillanatban meghalhatok.

 - Ez norm�lis. – Seraing igyekezett a legjobbat ny�jtani, hogy azonnal v�laszoljon, az �lmoss�ga ellen�re, ami kezdett hatni a gondolkod�s�nak sebess�g�re. – Nem l�baltunk ki teljesen a bajb�l. �s az elm�lt hetek, amiket �t�lt�nk, nem fognak azonnal k�dd� v�lni. T�bb id�re van sz�ks�g�nk, hogy magunkhoz t�rj�nk bel�le. �s te egy�bk�nt is k�nnyebben… megijedsz. Nem gond.

   Dr Ji v�gre viszonozta Seraing tekintet�t, �s �gy t�nt, a szavai el�rt�k a doktort. Nem volt annyira remeg�s most m�r.

 - Igazad van. Persze… az eg�sz sz�rny� dolog �pp csak megt�rt�nt… - mormogta, elism�telve Seraing szavait mag�nak. Egy halk, koppan� hang k�vette a szavait; bizony�ra r�harapott a cukorra. – Lehet, hogy csak ideges lettem Lu Feng esete miatt.

 - Biztos vagyok benne, hogy az ezredes rendben lesz – mondta Seraing magabiztosan. – Ha agg�dni akarsz, agg�dj a sz�rnyek�rt, amik megpr�b�lj�k megt�madni.

Dr Ji ajka megremegett, �s mosolyba fordult, �s leveg�s nevet�st hallatott.

 - Milyen igazad van. Semmi nem tudja megsebezni azt az idi�t�t. T�l nagy seggfej ahhoz

   Seraing nem �rtett egyet ezzel a r�sszel, de tudta, hogy az orvos �s az ezredes j� bar�tok voltak, sz�val nem h�borodott fel a megnevez�sen. M�g ha nem is volt az � st�lusa, hogy �gy besz�ljen a k�zeli bar�taival, meg�rtette, hogy Dr Ji nem pr�b�lta komolyan inzult�lni az Arbitert.

 - Biztos vagyok benne, hogy hamarosan hallani fogunk r�la. Nincs �rtelme �rte agg�dni jelenleg. Pr�b�lj nem t�ls�gosan elmer�lni ebben.

A doktor m�ly l�legzetet vett. A cukor m�r elt�nt.

 - Ja, ja, pr�b�lom. Tal�n csak bevehettem volna egy nyugtat�t, �s alhattam volna.

 - Ez val�sz�n�leg nem rossz �tlet – b�lintott Seraing. – De ha jobban �rzed magad, hogy ide j�tt�l, k�rlek, t�gy �gy. �r�l�k, hogy a seg�ts�gemet k�rted.

   Dr Ji r�meredt egy darabig, megvizsg�lva Seraing minden egyes arcvon�s�t. A B�r� egy kis melegs�get �rzett ett�l a pillant�st�l, de mindent megtett, hogy meg�rizze a nyugalm�t.

 - T�l kedves vagy.

Seraing nevetett, miel�tt meg�ll�thatta volna mag�t.

 - Ja… tudom. Ezt is hallom… gyakran.

   Kider�lt, hogy nem szabadott volna ezt mondania. Csak egy m�sodperce volt, hogy erre r�j�jj�n, ahogy egym�sba fordult a tekintet�k. Ahogy megtette ezt a megjegyz�st, Dr Ji arca megint megfesz�lt, �s a sz�ke f�rfi �sszeszor�totta az ajkait. Nyilv�nval�an Seraing eml�keztette arra a besz�lget�sre, amikor Dr Ji megdics�rte a szempill�it…

 - Van olyasmi is, amit m�g nem hallott�l? – k�rdezte a doktor, szemmel l�that�an bossz�san.

 - Eln�z�st k�rek… mm… Nem tudom… Nem igaz�n tudok r�mutatni olyasmire, amit m�g sosem hallottam.

 -… a francba m�r.

   Dr Ji hirtelen oldalra d�lt, �s r�esett Seraing �gy�ra, a tulajdonos�nak a h�ta m�g�. Miel�tt Seraing mondhatott volna b�rmit, az orvos rugdalt �s m�szott, m�g nem tal�lt egy k�nyelmes poz�ci�t mag�nak, v�gigny�lva az eg�sz �gyon, belef�rva a fej�t Seraing p�rn�j�ba. Seraing enyh�n felvonta a szem�ld�k�t, fel� fordulva �lt�ben, ezeket a mozdulatokat n�zve. Miut�n Dr Ji beletemette a fej�t abba a p�rn�ba, becsukta a szem�t, �s �gy t�nt, vesz egy m�ly leveg�t.

Az arca kipirult.

Seraing rendk�v�l �sszezavarodottnak �rezte mag�t. Az orvos r�szeg lenne?

 - J�l �rzed magad?

   Csak egy h�mm�g� hangot kapott, miel�tt Dr Ji h�ttal fordult neki, tiszt�n jelezve a nemtetsz�s�t.

Itt fog aludni?

   Seraing behunyta �s megd�rg�lte a szemeit. Nem mintha b�nta volna, de… ha � is akart aludni, meg kellett osztozniuk az �gyon. Vagy… � alhat csak a f�ld�n is. Az orvos nem hagyott maga m�g�tt t�l sok helyet.

   Fel�llt, �s visszatette a sz�ket az eredeti hely�re, miel�tt a szekr�ny�hez fordult volna. Volt egy extra takar�, vagyis ink�bb csak egy pl�d, de t�bb volt, mint a semmi. Seraing kivette, �s az �gy mell� helyezte, miel�tt le�lt, �s elfek�dt rajta.

   Nagyon kem�ny volt �s el�g k�nyelmetlen, de minden alkalommal ezt tapasztalta a p�nc�laut�kban is. �s azok a pillanatok m�g rosszabbak voltak, hiszen az aut� z�kkent �s ugr�lt, ahogy �tv�gtak a vadon egyenetlen talaj�n vele.  

   Hallotta az �gy nyikorg�s�t. Ahogy feln�zett, egy sz�ke fejet l�tott lekukucsk�lni r�.

 - Mit csin�lsz?

 - Pr�b�lok aludni? – k�rdezett vissza nyugodtan, m�g mindig rekedten. – Doktor, �n is nagyon f�radt vagyok. Nem b�nom, ha itt maradsz, de aludnom kell. Ne agg�dj, �ber alv� vagyok, fel fogok �bredni ak�rmilyen apr� zajra, ha valaki bet�r ebbe a szob�ba. Megv�delek.

   Legal�bbis azt gyan�totta, ez volt az oka, ami�rt a doktor ebben a szob�ban v�gyott maradni. Dr Ji megint a sz�j�t pr�selte.

 -… Mi�rt a f�ld�n?

 - Mert elfoglaltad az eg�sz �gyamat.

   L�tva az �sszezavarodott tekintetet, Seraing kital�lta, hogy Dr Ji nem volt tudat�ban a helyzetnek. Sz�val nem sz�nd�kos volt.

 - �n alszom a f�ld�n.

 - A vend�gem vagy; nem hagylak a f�ld�n aludni.

 - Akkor emeld fel a seggedet, �s haszn�ld az �gyat! Ennyire undorodsz t�lem? M�g m�g�m se tudsz fek�dni?

   H�t persze, hogy probl�m�ja volt Seraing d�nt�s�vel… A B�r� s�hajtott, �s fel�lt. Addigra Dr Ji m�g egyszer a h�t�t mutatta neki, de k�zelebb h�z�dott a falhoz. Seraing �gya egyszem�lyes �gy volt, el�g keskeny, jobban illett egy emberhez, de egy kis igazgat�ssal ki tudott szolg�lni kett�t. Az orvos ez�ttal hagyott Seraingnak el�g helyet.

   De m�g �gy is el�g k�nyelmetlen�l k�zel voltak egym�shoz. Sokkal jobb lett volna, ha a doktor k�r� fonhatta volna a karj�t, nekid�lve, de nem akarta a fr�szt hozni r�. Sz�val a jobb oldal�ra fordult, �s ilyen m�don a csak a h�tuk fesz�lt egym�snak.

 - J� �jt, doktor.

 -… J� �jt… B�r�.

   Mi�rt duzzog m�r megint? Seraing lehunyta a szem�t, �s nem tehetett r�la, de valami�rt elmosolyodott. Az �sszes furcsas�g ellen�re, gyorsan �lomba mer�lt.

~�SxJ�~

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s