Jibran a m�gneses mez� k�zponti szob�j�nak ablak�ban �lt, elbambulva meredve a lemen�, v�rv�r�s Napra. A panor�ma olyan volt, mint egy hatalmas l�ng�ce�n, ahogy a f�ny visszat�kr�z�d�tt a csillog� romokon.

   A t�blag�pe az �l�ben pihent, er�sen szor�totta a sz�l�t. Seraing szerezte neki ezt a tabletet, miut�n arr�l nyafogott neki, hogyan nem tudja megn�zni az emailjeit, hiszen vagy az �gyban volt, vagy a kerekessz�k�ben, �s senkije nem volt nap k�zben, aki seg�tett volna neki a sz�m�t�g�p terembe menni. Azt az �tletet se szerette, hogy megmutassa m�soknak, mif�le emaileket k�ld�zget – nem mintha annyi lett volna. Igaz�ndib�l csak egy szem�ly volt, aki m�g mindig �rt neki, azon egyszer� okb�l, hogy majdnem az eg�sz emberi faj kipusztult; nem volt senki m�s, akinek �rhatott volna.

   Ahogy a Nap a horizont al� s�llyedt, jobban l�thatta a v�ros egy r�sz�t: minden felh�karcol� elt�nt, az Ikertornyok leomlottak, az �denkertet lerombolt�k, �s a lak�ter�letek t�voli �p�leteit sehol nem lehetett tal�lni. Csak romok hegyei �s n�h�ny �p�tkez�si ter�let volt l�that� – elkezdt�k �jra�p�teni a fontos l�tes�tm�nyeket. De durv�n �tsz�z ember�k maradt, a fennmarad� ejt�erny�s katon�kkal a F�ldalatti V�ros B�zis�r�l, akik itt maradtak, hogy seg�tsenek nekik helyre�llni a sz�rnyek ilyen hatalmas rajta�t�se ut�n.

   Jibran erre a kil�t�sra n�zett m�r egy h�napja. M�g mindig nem voltak k�pesek sokra. M�g mindig a hasznos forr�saikat gy�jt�gett�k a F�v�rosb�l, ha volt b�rmi, amit �jrahasznos�thattak, vagy odaadhatt�k az embereknek – f�leg ruh�k, gy�gyszerek, �tel… Csak n�h�ny mindennapi sz�ks�ges holmi, am�g az �letet teljes eg�sz�ben �jra tudt�k kezdeni.

   Jibran lepillantott a t�blag�p�re, az orr�n tartva a laza szem�veg�t – valaki megtal�lta, miut�n feltakar�tott�k az �sszes testet �s t�rmel�ket a laborat�riumb�l, de az egyik sz�ra elt�r�tt. Fel�letesen s�hajtott, �s pr�b�lta megigaz�tani olyan m�don, hogy az ne essen le �jra.

   Most, hogy a Nap nem t�z�tt a szem�be, a kijelz� gyenge f�nye er�sebben l�tszott, �s az emailjei is, amiket megnyitott. Az ujjai v�gigsepertek az “�j �zenet” gombon, de m�g nem �rintette meg.

   Nem volt egyszer�, hogy egy k�zzel �rjon, f�leg, hogy a bal nem az er�s keze volt. De egy�rtelm�en k�nnyebb volt g�pelni, mint tollat tartani, �s pap�ron �rni – arra egy�ltal�n nem lett volna k�pes. H�la az �gnek, nem volt r� sz�ks�g. De akkor is… k�tszer olyan hossz� ideig kellett g�pelnie, ha nem v�tett semmilyen hib�t g�pel�s k�zben, �s ez igaz�n t�relmetlenn� �s k�ts�gbeesett� tette. �gy nem tudott dolgozni. K�t h�tig �gynak volt esve… azt�n a m�sik orvosok azt mondt�k, gyakorolnia kellene a bal kez�t �s l�b�t haszn�lnia a mindennapi sz�ks�gleteihez. Kapott egy mank�t, de nem tudta egyed�l haszn�lni – volt egy kis csonk a jobb karj�b�l, sz�val r� tudta fektetni a h�nalj�t a mank�ra, de k�nnyen elvesztette a szor�t�s�t, �s el�re esett. Sz�val ennyit a j�r�s gyakorl�s�r�l.

M�g tusolni se tudott egyed�l.

Nem, nem csak az, m�g sz�keni sem tudott egyed�l.  

   Csak egyetlen ember volt, aki hajland� volt seg�teni neki, de… � nem tudott itt lenni nap k�zben. Mivel � volt a kev�s k�z�l az egyik, aki nem s�r�lt meg a Nagy H�bor�ban, r�szt kellett vennie a F�v�ros �p�tkez�sein. Jibran nem is k�rte volna, hogy maradjon, mert tudta, hogy Seraing tulajdonk�ppen szeretett seg�teni az embereknek, csak… �gy eg�sz nap egyed�l volt, an�lk�l, hogy b�rmit csin�lt volna. Az agy�t nem �rintette a s�r�l�se, sz�val k�pesnek kellene lennie legal�bb n�mi ment�lis munk�ra. De amikor n�h�ny kutat� j�tt hozz�, hoztak �telt, vagy az orvosok ellen�rizt�k a sebeit, amik csod�val hat�ros m�don nagyon j�l gy�gyultak, komplik�ci�k n�lk�l, fert�z�d�sek n�lk�l, mindenf�le nagyobb probl�ma n�lk�l… azt mondt�k, hogy csak a pihen�sre kellene f�kusz�lnia, �s hogy rendbe j�jj�n, semmi m�sra.

   M�g a kerekessz�kkel is, nem tudott kimenni, mert csak egy keze volt vezetni mag�t, �s nem volt olyan fitt sem. Egyszer nekiment a saroknak a folyos�n, kiesett, �s ott fek�dt p�r �r�t, k�ptelen�l r�, hogy vissza�lj�n, mert a sz�ke elgurult t�le… Azut�n nem ment ki t�bb� egyed�l. Az eg�sz napot a szob�j�ban t�lt�tte, v�rva m�sokra, hogy megn�zz�k �t. Mint egy kibaszott b�rt�n r�csok n�lk�l.

   Sosem gondolt erre a lehet�s�gre, amikor a saj�t porba hull�s�n gondolkodott. Mindig azt hitte, hogy megfert�z�dik majd, sz�rnny� alakul, �s egy B�r� lel�vi. Vagy meghal egy betegs�gben, mint mondjuk r�k, a sug�rz�s miatt. Vagy csak egyszer�en meghal, amikor a vil�g is meghal.

   De hogy ilyen fogyat�koss� v�ljon az �lete derek�n, miut�n elhib�zott annyi k�ldet�st a munk�j�ban… Ez igaz�n nyomot hagyott a ment�lis eg�szs�g�n, �s � tiszt�ban volt ezzel. Sz�ks�ge volt pszichol�giai konzult�ci�ra, de nem volt senki ebb�l a szakm�b�l – a sz�muk v�gess� v�lt a legut�bbi h�bor� ut�n.

   Jibran megnyalta az ajkait. Sz�razak voltak. Elfelejtette, hogy szomjas volt egy p�r �r�ja. A vizes�vege m�r ki�r�lt, �s Seraing m�g nem t�rt vissza. Jibran gyomra g�rcs�lt. Vetett egy pillant�st az ajt�ra. Seraing itt volt minden kora reggel �s k�s� este. Az az ostoba fi�… Jibran szob�ja el�tt vert tany�t. Sz� szerint ott �lt. Jibran sosem k�rte t�le, hogy v�dje meg, vagy ilyesmi… �s �gy t�nt, a B�r� szem�lyes teret akart hagyni neki… De ki a pokol csin�l ilyesmit?

   Az emberek hoztak dolgokat a f�rfinek, hogy k�nyelmesebben �rezze mag�t, �s furcsa, v�dl� tekinteteket l�ttek Jibran fel�. De nem mintha nem akarta volna Seraingot a szob�j�ba engedni! Nem aj�nlotta fel, igaz… De azonnal gonosztev�v� v�lt! M�g Seraing v�delme mellett is; persze, a fiatal B�r� ki�llt �rte, megmagyar�zva, hogy hajland� volt Jibrannak priv�t szf�r�t hagyni.

Ez arra k�nyszer�tette �t, hogy meghozzon egy nagyon kegyetlen d�nt�st.

   El�sz�r, a gyenge pillanataiban… Jibran rendk�v�l meghat�dott ett�l a h�lye, sz�p-szempill�j� B�r�t�l, aki gondoskodott r�la…

   De ugyanakkor… Egy hirtelen, nem k�v�nt s�ly nyomta a mellkas�t. Megm�rgezte az id�t, amit ezzel a gondoskod� szem�llyel t�lt�tt, �s f�lelem, sz�gyen, szomor�s�g �s gy�sz n�tt a sz�v�ben. Neheztel�st �rzett ir�nta, minden reggel, amikor reggelit hozott neki, �s minden este, amikor visszaj�tt munk�b�l, hogy gondozza �t. Sosem felejtett el neki cukrot sem adni minden este. Hogyan szerezte �ket egy�ltal�n m�g mindig, a F�v�rosnak ilyesf�le pusztul�sa ut�n… Jibrannak nem volt �tlete. A sz�ve annyi f�jdalommal telt meg, hogy elviselhetetlen volt.

   Tiszt�ban volt vele, hogy nem tudja boldogg� tenni ezt az embert. Soha nem lenne k�pes visszafizetni ezeket a dolgokat neki. �s ahogy telt az id�, elkezdte ker�lni �t; nem volt k�pes elviselni a cs�kjait, azt�n nem volt k�pes elviselni az �rint�seit – egy�ltal�n nem volt k�pes vele fizikai kapcsolatba ker�lni, semmilyen szempontb�l. Pr�b�lt t�vol ker�lni t�le, �s Seraing abba is hagyta, hogy pr�b�lja cs�kolni vagy �rinteni a sz�ks�gesn�l t�bbsz�r.

   �s ez igaz�n b�ntotta Jibrant. Mert… a h�lye teste v�gyott r�. Nagyon-nagyon akarta. Az elm�je k�nozta �t �lmokkal, ahol csin�lt�k az �rint�seket, a cs�kokat, �s minden mast. De amikor fel�bredt, neheztel�st �rzett maga fel�. Jibran csendesen szenvedett a saj�t reakci�it�l.

   Tiszt�zni akarta mindkettej�k sz�m�ra, hogy nem szerette volna folytatni ezt a… valamit, amij�k volt, mindkettej�k �rdek�ben. De nem tudta r�venni mag�t, hogy hangosan kimondja, mert m�lyen a sz�v�ben… akarta.

   Rem�nytelen�l szerelmes volt. �s borzaszt�an szenvedett. Ezek az �rzelmek csak t�bb f�jdalmat hoztak, mint boldogs�got, �s tudta, hogy csak rosszabb lesz id�vel.

De… nem sok�ig. Ennek kellene a szenved�se utols� napj�nak lennie.

   Nem sokkal azut�n, hogy a h�bor�nak v�ge lett, bejelent�st kapott a Felvid�ki Kutat�int�zett�l, hogy otthont aj�nlanak azoknak, akik nem tudnak t�bb� dolgozni, cser�be az�rt, hogy k�s�rleteket v�gezzenek rajtuk – a lehet� legemberibb m�don – hogy �lhet�v� tegy�k a vil�got m�sok sz�m�ra.

   Ez olyan volt Jibran sz�m�ra, mint a s�t�ts�gben csillog� rem�ny. Nemcsak, hogy mindig is akart tal�lkozni Pauli Jonesszal, de igaz�n �gy �rezte, ha nem megy el, soha nem lesz k�pes kigy�gyulni a depresszi�j�b�l. Ha ez volt az egyetlen dolog, amit fogyat�kos emberk�nt tehet, legal�bb hasznos akart lenni.

   Term�szetesen, azonnal jelentkezett, ahogy meghallotta, �s hamarosan kapott egy sz�vmelenget� �zenetet mag�t�l Pauli Jonest�l, aki elmondta, hogy a helye m�ris biztos�tott, �s izgatott volt, hogy v�gre l�ssa �t szem�lyesen. Ez igaz�n k�nnyeket csalt a szem�be.

M�gis…

Ahogy a t�voz�s napja k�zel�tett, elkezdett… ellen�ll�st �rezni.

Az indul�s holnap lesz.

   Tudta, hogy val�sz�n�leg a depresszi� volt az oka, hogy ellen�ll�st �rzett azellen, hogy menjen. �s tal�n az �nz�s�g is. Igaz�b�l, minden rendben volt a fej�ben, am�g nem volt Serainggal. Vagy am�g nem gondolt r�. A d�nt�s�t�l f�ggetlen�l, hogy befejezi vele a “kapcsolat�t”, a sz�ve nem hagyta el�re haladni. Ez nem volt helyes. Seraing meg�rdemelte, hogy szabad legyen egy olyasf�le k�teless�gt�l, mint egy rokkant partner, aki m�g az �gy�ba sem tudja beengedni. De n�vekv� f�jdalmat �rzett, ahogy arra gondolt, hogy itt hagyja a B�r�t.

   Jibran folyamatosan meg�rintgette a tabletet, miel�tt lez�rt volna a k�perny�. A f�nye feler�s�d�tt, ahogy a kinti vil�g �s a szob�ja is bes�t�tedett. Az Aurora felt�nt felette az �gen, de a v�ros f�nyei m�g mindig nem voltak teljesen vissza�ll�tva. Jibran sem kapcsolta fel az asztali l�mp�t, ami az �gya mellett �llt.

   Pauli Jones �zenetei ott voltak el�tte. Mr Pauli folyamatos kontaktusban maradt vele ebben a h�napban. � volt az oka, hogy Jibran tudott Lu Fengr�l is. �s An Zhe v�gzet�r�l – Jibran nem tudta elk�pzelni, milyen volt az Arbiternek l�tni a kis gomb�t bes�t�lni egy valami puszt�t� fegyverbe, �s meghalni, am�g meg nem pr�b�lta v�giggondolni Seraing behelyettes�t�s�vel. Nagyon rosszul kezdte mag�t �rezni, �s megr�m�lt, hogy tal�n sz�vinfarktust kap – a napnak ama szakasz�ban egyed�l volt. Att�l a pontt�l kezdve pr�b�lta elker�lni, hogy b�rki hal�l�ra gondoljon.

   Pauli Jones volt az egyetlen, aki tan�csot tudott neki adni, de Jibran elhalogatta, hogy �rjon neki a k�ts�geir�l mostan�ig. Tudta, hogy meg kellett volna tennie, de azt rem�lte, hogy mire elj�n ez a pillanat, biztosabb lesz a saj�t �rz�seiben. Ehelyett csak m�g jobban �sszezavarodott.

   Jibran megint megigaz�totta a szem�veg�t, vett egy m�ly leveg�t, �s remeg� ujjakkal elkezdett g�pelni egy v�laszt; nem tervezte belevenni az el�z� t�m�t (egy besz�lget�s a Simpson-ketrecr�l, ami igaz�n �rdekelte Jibrant), ehelyett �jba kezdett. De ahogy megnyitotta a feh�r, �res sz�vegdobozt, meg�llt.

   Mivel ilyen lassan �rt, nem j�hetett el� h�lye kifog�sokkal �s mondatokkal. �s az id� k�l�n�sen fontos volt egy ilyen besz�lget�sben. Sajn�latos m�don, az emaileknek kellett egy p�r perc, hogy meg�rkezzenek, �s ha az illet� a m�sik oldalon nem �lt �ppen a sz�m�t�g�p el�tt, a v�lasz sem �rkezett. Mr Pauli �ltal�ban egy �r�n bel�l v�laszolt, de ink�bb est�nk�nt, sz�val Jibran v�rta a napnyugta elj�vetel�t.

   “Mr Pauli,

Nem vagyok biztos benne, hogy el tudok vagy el kellene j�nn�m az Int�zetbe.”

   R�viden kellett tartania, b�rmilyen tiszteletad�s vagy formalit�s n�lk�l. Azt�n megint kin�zett az ablakon, k�vetve a f�nyek �tj�t a M�gneses Mez� K�zpont k�r�l. Mindenkit itt tartottak, mivel ez volt az egyetlen �p�let haszn�lhat� szob�kkal: itt �ll�tott�k vissza el�sz�r az elektromoss�got �s a v�zk�szleteket. Ennek az �p�letnek a f�nyeit lesz�m�tva, csak a f�utat k�vet� l�mp�kat l�tta, ami a K�lv�rosba vezetett, �s n�h�ny �p�tkez�si ter�letnek a reflektor�t, mivel a munka nem �llt meg csak az�rt, mert a nap lement. Biztos�taniuk kellett, hogy a v�ros �lhet� volt t�len.

   Jibran megrezzent ijedt�ben, ahogy egy csendes “ting” hang j�tt a t�blag�pe fel�l. Lepillantva l�tta Mr Pauli �j �zenet�t.

   “Gyermekem,

Mi t�rt�nt? Nem tudsz rep�lni? A s�r�l�seid rosszabbodtak? �j s�r�l�seket szerezt�l? A helyed biztos�tott, mindegy, mi a helyzet – ha nem j�ssz most, j�hetsz b�rmikor k�s�bb is. Van valami, ami zavar t�ged? Tart karokkal leszel �dv�z�lve, err�l biztos�thatlak. Rum k�l�n�sen izgatott, folyamatosan r�lad besz�l most m�r napok �ta. Tal�n titokban bel�d szeretett.

(Csak viccelek.)”

   Jibran szeme kicsit sz�rt, �s m�ly leveg�t vett. Mr Pauli mindig �gy viselkedett; els�sorban Jibran helyzete �s �rz�sei fel�l �rdekl�d�tt, nem a b�zisr�l, vagy form�lis inform�ci�kr�l. Sosem hezit�lt, hogy el�rje, hogy � jobban �rezze mag�t a b�r�ben, �s gyakran viccelt vagy pr�b�lta felemelni a hangulatot, mintha �szrevette volna, hogy Jibrannak rossz kedve van. Ezek az Arbiterek n�ha r�miszt�ek voltak.

   “K�ts�geim vannak… Nem vagyok biztos benne, hogy el tudom-e hagyni ezt a helyet…” Jibran k�nyelmetlen helyzetben tal�lta mag�t: nem tudota, hogyan �rjon a szerelmi �let�r�l, vagy hogy egy�ltal�n helyes volt-e. Hirtelen r�j�tt, hogy tal�n Mr Pauli nem akar belefolyni a bels� dr�m�iba. “Egy bizonyos szem�ly miatt.” Ezt a sort m�g hozz�tette, hosszasabb sz�cs�pl�s n�lk�l, tudva, hogy a m�sik kutat� v�r a v�lasz�ra. Tal�n le akar fek�dni… tal�n Jibran rosszul tette, hogy a nap eme szakasz�ban �rt neki.

   R�n�zett az id�re: csak nyolc �ra volt. Tal�n nem olyan k�s�… azonban… Seraing m�g nem j�tt vissza. Jibran kin�zett az ablakon: l�tta, hogy emberek j�rk�lnak az �p�let k�r�l, katon�k, tud�sok, �s nagyon kev�s civil, f�k�nt dobozokat cipeltek, vagy dolgozni mentek, vagy ilyesmi. Seraingot val�sz�n�leg az �p�tkez�sen tartott�k, vagy gy�l�sen volt. Most � volt a vezet�je a megmaradt Elj�r� B�r�s�gnak – nem az Arbiter, hiszen nem igaz�n voltak B�r�k sem t�bb�, hisz nem volt sz�ks�g a munk�jukra – id�t kellett sz�nnia r�, hogy a koll�g�ival �s a katonas�ggal legyen. Jibran tudta mindezt. De eg�sz nap egyed�l a szob�j�ban lenni, nem k�pesen arra, hogy m�sokkal annyit �rintkezhessen, ahogy r�gen… �gy ideges�tette Seraing t�voll�te.

Igen. Ilyen sz�nalmass� v�lt. Tudta, hogy sz�nalmas.

Mr Pauli v�lasza ez�ttal gyorsabb volt.

   “�rtem. V�ltoztathatok a foglal�sokon a kedved�rt, ha az a szem�ly szeretne veled j�nni. Senkit nem utas�tunk el. Az a f�rfi – vagy n� – is �dv�z�lve lesz itt. Ez nem lehets�ges?”

Jibran a sz�j�ba harapott. Seraing sosem tett megjegyz�st erre az utaz�sra.

N�h�ny napja elpakolta Jibran ruh�it, �s n�h�ny dolg�t, amije volt.

Seraing sosem k�rte azt sem, hogy ne menjen el.

   �s… teljes�ggel jogtalanul, de ez is f�jdalmat �s csal�dotts�got okozott neki. Mert azt hitte… m�lyen, valahol a lelk�ben… hogy ezut�n a sok t�r�d�s �s figyelem ut�n, amit a fiatal B�r� ny�jtott neki, Jibran azt v�rta t�le, hogy szomor� vagy zaklatott legyen, hogy jelentkezett erre a lehet�s�gre, k�l�n�sen, hogy an�lk�l tette, hogy megbesz�lte volna vele. Ez egy hirtelen felindul�sb�l elk�vetett cselekv�s volt Jibran r�sz�r�l, sok gondolkod�s n�lk�l, �s tudta, hogy nem kellett volna �gy csin�lnia, de Seraing…

   “Szereti a b�zist. K�teless�gei vannak. Most jel�l�st kapott, hogy ezredes legyen. Lu Feng hely�be l�pett. Szerintem szereti, hogy seg�thet m�sokon. Nem tudom ezt elvenni t�le. �s nem is t�nt �gy, hogy �rdekeln� ez az utaz�s.”

Jibran azt akarta �rni “most m�r ezredes”, de nem tudta, �s ez egy m�sik aggodalma volt.  

   Nem is volt olyan r�g, hogy Seraing elmes�lte neki, hogy a katonas�g �jrarendezte a megmaradt tagjait �j csoportokba. Nem voltak igaz�n katonas�g, �s a c�mek nem jelentettek semmit a jelenlegi szitu�ci�ban. De meg akart�k tartani a nagyrabecs�l�s�ket a katon�ik fel� ezekkel a rangokkal. A legut�bbi dand�rt�bornok t�bornokk� avanzs�lt; a legut�bbi altengernagy admir�liss�… �s az Elj�r� B�r�s�g vezet�je ism�t es�lyt kapott ezredess� v�lni. Jibran b�szke volt Seraingra, pontosan addig a pillanatig, am�g azt nem mondta, hogy lemondta a jel�l�st.

   Jibran mag�t hib�ztatta. Bizony�ra t�lgondolta, �s ennek tal�n semmi k�ze nem volt Seraing d�nt�s�hez. De ugyanakkor, �gy �rezte, Seraing azon egyszer� okb�l nem fogadta el, mert Jibran vele volt. Mert… ezredesnek lenni azt jelentette, m�s k�teless�gei is voltak, �s akkor nem lenne k�pes visszat�rni minden egyes napon ide. �s ez term�szetesnek hangz� indok volt. Ha gondoskodnia kell Jibranr�l, hogyan tudn� Seraing a munk�j�t v�gezni? Vagy ha ezredes volt, akkor egy egyenl�en j� partnerre volt sz�ks�ge az oldal�ra, aki nem h�zza le. Egy m�sik ezredes, vagy egy alt�bornagy. Vagy… az admir�lis. �szrevette, hogy milyen sokszor akarta az admir�lis, hogy Seraing a gy�l�seikre menjen, m�g munka ut�n is.

Tal�n Seraing most is vele volt…

   A gyomra kezdett g�rcs�lni megint, �s a megmaradt tagjai remegtek. Ebben a k�nyelmetlen f�lelem�rz�sben az egyetlen, ami megmentette ebben a szaros, s�t�t szob�ban, az Mr Pauli �zenete volt.

   “Annyira sajn�lom, gyermekem. Ha ez a helyzet, �s az oldal�n akarsz maradni, nem er�ltetlek, hogy ide gyere. Ahogy mondtam fentebb, j�hetsz, amikor csak akarsz, ha meggondolod magad, mindig lesz itt hely neked.”

   Jibran azonnal v�laszolni kezdett, mert manaps�g mindenf�le visszautas�t�s t�l sok volt neki, hogy kezelje. T�lterhelte.

   “De itt nem �rzem magam hasznosnak. Eg�sz nap a szob�mban �l�k, �s nem tudok csin�lni semmit. Az Int�zet az utols� rem�nyem, hogy �jra�p�tsem a b�szkes�gemet, mint tud�s… az aj�nlatod volt az egyetlen, ami a j�zan eszemn�l tartott… te, �s ez az ember… Nem tudom, mit csin�ljak. Mr Pauli.”

   Jibran lehunyta a szem�t, �s eml�keztette mag�t a l�gz� technik�ra. Tulajdonk�ppen, ezt is Seraing tan�totta neki. Nem mintha k�nny� lett volna alkalmazni, amikor p�nikolt, de a l�gz�s t�nyleg seg�tett neki, amikor �rezte a fesz�lts�get felgy�lni a mellkas�ban. Legal�bb egy kicsit tov�bb tudott �szn�l maradni. Most h�trahajtotta a fej�t, �s vett n�h�ny remeg�, m�ly l�legzetet az orr�n �t, �s a leveg�t a hasa fel� ir�ny�totta, mintsem a mellkas�ba. Ahogy erre koncentr�lt egy p�r percig, elkezdett lenyugodni. F�raszt� volt.

   L�tta az �j �zenetet, de f�zott. Az �gy�ban akart lenni, annak ellen�re, mennyire ut�lta. Legal�bb meleg volt. Eg�sz nap �l� helyzetben j�gkock�v� v�ltoztatta a l�bujjait, sz�val el�sz�r �gy d�nt�tt, lefekszik. Nem volt t�l t�vol t�le az �gy, de a bal oldala f�jdalmasnak �rz�d�tt, miut�n pr�b�lta mozgatni a sz�k�t egy k�zzel. Felkelni is neh�z volt: megragadta a magas �gy matrac�t, �s r�fek�dt, felk�szva r�, k�nosan morogva �s ny�gd�cselve. Persze, hogy elvesztette az idi�ta szem�veg�t a folyamatban! A francba, Seraing, hol vagy m�r…? Ahogy az �gynak d�rzs�l�d�tt �s mozgol�dott, a csonkjai sajogni kezdtek a tompa f�jdalomt�l. A tagjai m�g most is el�g �rz�kenyek voltak a v�kony k�t�s �s a laza ruh�ja alatt.

   T�bb percbe ker�lt, mire valamennyire elk�nyelmesedett, bes�ppedve az �gyba, �s betakarva mag�t a paplannal, miel�tt elolvasta a k�vetkez� �zenetet.

   “Nem hozhatom meg a d�nt�st helyetted… de… ha nem b�nod, hogy meghallgasd ennek az �regembernek a szavait, �tadhatom n�h�ny gondolatomat neked, r�lad.

   Eml�kszem az els� besz�lget�s�nkre az elm�lt �vekb�l. Att�l a napt�l kezdve, hogy besz�ltem veled, valaki olyat k�pzeltem el, aki folyamatosan nyugtalan, hogy megtal�lja az �sszes megold�st a vil�g probl�m�ira, aki az �let�t is hajland� kock�ra tenni a munk�j��rt, �s aki im�dja az �let�t �s a munk�j�t. Egy kicsit magamra eml�keztett�l fiatalabb koromr�l. Csak az �n �rtelmez�sem, persze.

   Azonban, az elm�lt h�napban �gy �reztem, valaki m�ssal �rok. �s ez nem a te hib�d. A h�bor�ban �t�lt tapasztalataidb�l �t�lve, �rthet�, hogy lehangolt vagy �s elveszett.

   Sosem eml�tetted ezt a szem�lyt egyik emailedben sem, �s nem hiszem, hogy egyszer is �reztem volna, hogy van ott valakid. Na most, nem pr�b�lok ezzel utalni semmire. Te tudod a kapcsolatodat �s az �rz�seidet efel� az ember fel�, �s a legostob�bb �tlet lenne, ha k�vetkeztet�seket pr�b�ln�k levonni a kis apr�s�gokb�l, amiket most mondt�l. Nem teszek �gy. De egy dolgot elmondhatok: depresszi�s vagy, m�g ha � ott is van veled, �s ez azt jelenti, hogy v�ltoz�sra van sz�ks�ged az �letedben.

   Ha ezt a v�ltoz�st megtal�lod a jelenlegi helyeden, t�bb mint boldogan fogadom el, hogy ott maradsz.

   De ha nem tudod, akkor igaz�n �jra kell gondolnod, mi a fontosabb neked: a j�v�beni j�l�ted, vagy az az ember.  

   �s ha nem akarsz figyelmet ford�tani a saj�t j�v�dre, gondolj erre: ha nem leszel j�l, az boldogg� fogja tenni? Ha folytatod, hogy depresszi�s vagy, az nem hatna ki a kapcsolatodra? Nem okoln�-e mag�t, ha nem tudna t�ged boldogabb� tenni?

   Jogod van b�rmit v�lasztani. Csak k�rlek, �g�rd meg, hogy ezeket a dolgokat a te j�v�d szempontj�b�l m�rlegeled. Ha nem tal�lod a nyugalmadat az �szaki B�zison bel�l, igaz�n ide kellene j�nn�d.

   Megk�rdezted �t ezekr�l a dolgokr�l? Tal�n j� �tlet lenne megtenni.  

   De az utols� sz� a tied kell, hogy legyen, �s csak a tied.  

   K�rlek, v�laszd azt, amit fogsz megb�nni, hogy megtetted.

   �n mindig t�mogatni fogom a d�nt�seidet, emiatt ne f�lj.”

   Jibran �jraolvasta az �sszes sort t�bb �zben is, �s nem tudta, mit v�laszoljon. Sosem k�rdezte Seraingot err�l, �s �gy t�nt, Seraing nem gondolta, hogy besz�lni�k kell r�la. Jibran �gy is h�l�s volt Mr Paulinak ez�rt az igaz v�lasz�rt. Ett�l valamivel jobban �rezte mag�t.

   Valamikor, m�g mindig a saj�t v�lasz�n gondolkodva, Jibran kezdett becsusszanni az �lomvil�gba, �ssze nem f�gg� dolgok �rasztott�k el az agy�t, r�gi eml�kek, vagy soha-meg-nem-t�rt�nt esem�nyek; azt�n miel�tt r�eszm�lt, teljesen lekapcsolt.

   �gy �rezte, teljesen �bren alszik, �s olyan �l�nken �rezte az �lm�t is, mintha a val�s�gban t�rt�nne vele – valahogy tudta, hogy �lmodik, p�r pontj�n az �lomnak, de nem mindig; a f�kusza sokszor elterel�d�tt.

   �s azt�n, mert az �let annyira kegyetlen volt, ott volt az a r�sze az �lomnak, amit elfojtott az ut�bbi h�napban, hogy gondolkodjon rajta.

  Most megvolt a jobb l�ba �s karja. Seraing keze l�zasan siklott rajta; Jibran eg�sz teste borzongani kezdett. Annyira akarta, s�rni �s k�ny�r�gni akart t�bb�rt. Sosem l�tta Seraingot meztelen�l, �s ez az alkalom sem volt m�s: Seraing h�tulr�l �lelte. De… meztelen volt… �s legal�bb �gy felizgult, mint Jibran. �rezve azt a kem�ny, forr�, nedves �s selymes p�niszt a feneke partjainak nyom�dni olyan el�gedett� tette.

   Nem volt semmi term�szetellenes abban, mikor Seraing becsusszant a test�be. Minden, amit Jibran �rezni tudott, az puszta �lvezet volt, ahogy meg�rintette az �rz�keny pontj�t. A f�rfi az �gynak nyomta, a t�rd�re �s k�ny�k�re, a l�bai sz�les terpeszben, a feneke felfel� meredt, az arca a p�rn�ba nyom�dott… �s Seraing f�l� hajolt, megcs�kolva a v�llait �s a gerinc�t, mik�zben m�lyebbre �s m�lyebbre l�k�tt. Jibran nem �rzett sz�gyent vagy volt zavarban, ami�rt ilyen m�don akarta, m�g �gy is, hogy sosem gondolta, hogy szeretni fogja, ahogy teljesen kit�lt�tte �t, fesz�tette, �s elgyeng�tette a l�bait. Nem sz�m�tott neki, milyen m�don szexeltek, � csak Seraingot akarta.

   Miel�tt a teste megkaphatta volna a megk�nnyebb�l�s�t, kiesett az �lomb�l. Egy pillanatra a mennyezetre meredt, m�g mindig Seraingon gondolkodva, �s eg�sz test�ben remegve a v�gyt�l �s a kiel�g�tetlens�gt�l.

A val�s�g azt�n v�gigmosott rajta a hideg kegyetlens�g�vel: meg akarta �rinteni mag�t.

A jobb kez�vel.  

   Egy �szt�n�s mozdulat volt… vagy az lett volna. De nem volt semmi, amit mozgathatott volna a teste ama oldal�n.

   Jibran megfagyott, �s jeges csal�dotts�g h�t�tte le a test�t egyszeriben, ahogy minden aggodalma �s probl�m�ja visszat�rt. Az ok, ami�rt nem hagyhatta, hogy Seraing ezt tegye vele, mint amir�l �lmodozott… a saj�t megjelen�se, a mozg�si lehet�s�gek hi�nya… vagy ak�r az �rint�s�… �lel�s�… az istenek szerelm�re, m�g csak kiverni se tudta.

Pr�b�lta kor�bban a bal kez�vel, de elk�pzelhetetlen�l k�nyelmetlen volt.  

Jibran csendesen a hideg leveg�be nevetett.

   Brili�ns. Egyszer�en brili�ns. Annak idej�n, amikor faital volt, �s el�sz�r tapasztalt�k meg a szerelmet �s a szexualit�st, volt n�h�ny besz�lget�s�k a t�bbi fi�val, arr�l, hogyan aj�nlja a K�lv�ros feketepiaca a legalacsonyabb �letsz�nvonalat a sz�mkivetett emberek sz�m�ra. Po�nkodva besz�ltek r�la, hogy legal�bb valamire j�k �k is: az volt a hely, ahonnan a porn�magazinjaikat szerezt�k. Akkoriban Jibran csak egy nemt�r�d�m gyerek volt, �s k�s�bb… k�s�bb r�j�tt, hogy vicc n�lk�l az volt az utols� hely olyanoknak, akik nem voltak j�k semmi m�sra, csak hogy a test�ket haszn�lj�k a meg�lhet�shez. Ink�bb szomor�nak �rezte, de azt�n sosem kellett t�bb� ezen gondolkodnia.

   Most… Jibran �gy tippelt, ez volt az a h�res “karma”, amit p�r ember eml�tett. Vagy az Isten – vagy istenek – b�ntet�se az ignoranci�j��rt?

   Ha ez p�r �vvel ezel�tt t�rt�nt volna vele, nem lett volna k�pes meg�lni a test�b�l. Mif�le beteg ember b�relte volna fel, igaz? A b�zis legalacsonyabb szintj�r�l is sz�m�zt�k volna, �s nem lett volna m�s es�lye, mint kimenni a vadonba, �s… meghalni.

   Most legal�bb nem � volt az egyetlen haszontalan, �s a b�zis egy�bk�nt se volt biztons�gos. Mindenki a legalacsonyabb szinten volt jelenleg.

   A szemei sz�rtak, sz�val gyorsan lehunyta �ket. Nem akart s�rni, �s beles�llyedni az �nsajn�latba. Az elm�je m�r most is tele volt vele. Olyan k�nny� volt arra koncentr�lni, �s olyan neh�z a figyelm�t m�sra ir�ny�tani. Mint orvos, tiszt�ban volt vele, milyen eg�szs�gtelen volt az eg�sz szitu�ci�, sz�val a legkem�nyebben pr�b�lkozott a legjobb pillanataiban, hogy ne essen bele abba a g�d�rbe.

   Megpr�b�lta a l�gz� technik�t megint, a plafonra meredve, k�vetve a k�nny�, halv�ny, z�ld szalagokat �szni rajta – mivel elfelejtette beh�zni a f�gg�ny�ket, az Aurora bekukucsk�lt, �s az �ce�n partj�nak l�tszott; a hull�mok v�gigmostak a l�t�sz�g�n, azt�n visszah�z�dtak. Egy p�r perc ut�n egy kicsit nyugodtabbnak �rezte mag�t. 

   A tagja m�g mindig valamennyire megduzzadt, de a teste t�bbi r�sze leh�lt, f�leg, hogy a saj�t izzadts�ga bor�totta, amiatt a p�r�s �lom miatt. A halv�ny pulz�l�s �s k�nyelmetlens�g az als�nadr�gj�ban ny�sz�rg�sre k�sztette. Pr�b�lta �trendezni a dolgait arrafel�, de a ny�l�s anyag csak hozz�d�rg�l�d�tt, t�l�rz�keny volt – m�g a saj�t �rint�se is borzong�st keltett benne, �s jobban felizgatta.

   A szoba h�m�rs�klete hirtelen forr�nak t�nt. Az sem volt t�l k�nyelmes, hogy a neh�z paplan befedte. Le kellett volna tusolnia egy�bk�nt. Ha “valaki” j�tt volna, hogy seg�tsen neki… Hah… M�g mindig valaki m�ssal volt?

   Jibran energi�ja hirtelen l�ketet kapott, �s �gy d�nt�tt, nem �rdekli t�bb�. Holnap lesz a t�voz�sa napja, �s az �rkez�se az Int�zetbe ilyen sz�nalmas �llapotban elfogadhatatlan volt. Tal�n piszkos volt a fant�zi�ja, �s nem volt a vil�gon a legjobb ember, de ha b�rmit, h�t a higi�ni�t sosem hanyagolta el; mindig tiszt�n tartotta mag�t… nem lehet ilyen borzalmas. Legal�bb megpr�b�lhatja megmenteni az utols� b�szkes�gt�red�keit. 

   Elfelejtette levenni a szem�veg�t elalv�s el�tt, sz�val most megint megigaz�totta, �s egy sebes mozdulattal �lt fel, a paplant az �gy sark�ba r�gva. Istennek h�la, volt egy f�rd�szoba a szob�j�hoz csatolva – lehetetlen lett volna sz�m�ra elmenni egy k�zf�rd�be – azonban, nem igaz�n t�mogatott kerekes sz�kes embereket… Gyakorlatilag csak egy k�t n�gyzetm�teres szoba volt, egy v�c�vel, egy mosd�val, �s egy n�gyzetm�ternyi ter�leten ott volt a tusol�. Egy alacsony szeg�llyel volt elv�lasztva a f�rd� t�bbi r�sz�t�l, de nem volt el�g alacsony, hogy a sz�k �tg�rd�lj�n rajta.

   Jibran �sszeszor�totta a fog�t. Csak p�r m�terre volt t�le. A mank� m�g mindig az �gya mellett volt. Ha nem tud legal�bb p�r l�p�st menni vele… A job combj�val tudta kicsit mozgatni a test�t, megtartva az egyens�ly�t �lve, sz�val hib�tlanul eljutott az �gy sz�l�ig. Sz�nalmas boldogs�got �rzett efelett.

   �s a boldogs�g elt�nt r�gt�n a k�vetkez� pillanatban, ahogy fel akart �llni, hogy kiny�ljon a mank�j��rt.

   Elvesztette az egyens�ly�t, ahogy elfelejtette, hogy a s�lypontj�t a bal l�b�ra helyezze. Azt�n… azt is elfelejtette megint, hogy nincs meg a jobb karja, hogy megragadja az �gyat, miel�tt elesik. Csak a m�sodperc t�red�ke jutott sz�m�ra, hogy erre r�j�jj�n, miel�tt a teste megadta mag�t a gravit�ci�nak, �s a padl�ra zuhant. A leveg� a mellkas�ba szorult, �s �pp csak ki tudta tenni a bal kez�t a feje al�, miel�tt a f�ldbe csap�dott.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s