Egy f�jdalmas, sz�r� �rz�s m�szott fel a t�rdeb�l �s a csukl�j�b�l az idegrendszer�n, �s be�t�tte az �ll�t is. A szem�vege az orra hegy�re cs�szott. Egy p�r pillanatig fek�dt ott, leveg��rt kapkodva, halkan ny�gve, miel�tt megrezzent ijedt�ben egy hirtelen, hangos zajt�l: az ajt� sz�lesen kit�rult, �s heves l�ptek j�ttek vele.

 - Jibran!

Jibran lefagyott. Ne… ne �t, ne most…

   De persze � volt. Seraing karja k�rbefogta, �s er�lk�d�s n�lk�l emelte vissza �ll� helyzetbe. Jibran a has�n fek�dt, sz�val a fiatal B�r� most m�g�tte �llt, a derek�n �s a mellkasa alatti r�szen �lelve szorosan… majdnem, mint az �lm�ban.

Jibran elkezdett reszketni.

 - J�l vagy? Meg�t�tted magad? Mi a baj? Sz�ks�ged van valamire?

   Seraing meg akarta ford�tani, de Jibran hal�lra r�m�lt: megragadta a f�rfi karj�t olyan er�sen, ahogy tudta, hogy meg�ll�tsa.

 - Ne! Ne… n�zz r�m.

   Seraing meg�llt, val�sz�n�leg csak a zavarodotts�g �s a sokk miatt. Egy pillanatra csend ereszkedett a halv�ny, z�ld-f�nnyel bevont szob�ra megint, �s Jibran az ellenkez� falra meredt, �s a nyitott ajt�ra el�tte. Ebb�l a sz�gb�l l�thatta Seraing kis “rezidenci�j�t” odakint: csin�lt egy “�gyat” a folyos� sz�keib�l, �s amellett az �gy mellett volt a f�ld�n egy kupac lehullott takar�. Seraing feltehet�leg hallotta a zajt, amikor Jibran elesett, �s azonnal fel�bredt r�. T�nyleg �beralv� volt…

 - Nem �rzed j�l magad? K�rlek, mondd el, hogy tudok seg�teni?

 - Kifel�.

   Jibran eg�sz teste remegett. F�lig f�lelemb�l: f�lt a pillanatt�l, amikor Seraing �szreveszi, milyen �llapotban volt, hiszen a v�gy nem teljesen t�nt el a test�b�l, f�leg most, hogy az �lmai f�rfija h�tulr�l �lelte. �s f�lig �szt�n�s epeked�sb�l, hiszen… ja… az �lom… nem tudta kiverni az eml�keket a fej�b�l, melyekben lehajolt ezalatt az ember alatt, �s � a teljes hossz�val t�lt�tte ki. A teste ism�t forr�s�gt�l tombolt, csak egyetlen puha �rint�s�t�l ennek a h�lye, leny�g�z� B�r�nak.

   Seraing �ltal�ban engedelmeskedett neki, nem sz�m�tott, mit k�rt Jibran. De most, m�g mindig �t tartotta csendesen.

 - Mi a baj?

 - Semmi. Kifel�. – Jibran halkan �k�lbe szor�totta a kez�t, pr�b�lva a legjobbat ny�jtani, hogy lenyugodjon – sosem volt az er�ss�ge.

 - �ppen kiest�l az �gyb�l…

 - Baleset volt.

 - Lehajtottad a paplanodat. Fel akart�l kelni. Mondd el, mire van sz�ks�ged.

   A kibaszott �letbe! Mennyire j�k ennek a szem�tnek a szemei? Hogyan vette �szre egy�ltal�n azt a paplan-dolgot?!

 - �n… csak a f�rd�be akartam menni. Meg tudom oldani… magam. – A mondat v�g�re Jibran hangja elvesztette minden magabiztoss�g�t, �s keser�s�g�ben �sszeszor�totta a sz�j�t. A bizonytalans�ga ny�ltan hallhat� volt, �s tudta, hogy Seraing is tudta, hogy nem k�pes egyed�l elmenni a f�rd�be.

Bassza meg ez az eg�sz �let. Minden szop�s.

 - Nincs baj, Jibran. Elviszlek. – Seraing majdnem lehajolt, hogy felemelje, ahogy szokta, abban a kicseszett hercegn�-st�lusban… De akkor felfedezn� Jibran �llapot�t… F�lelem �bredt ism�t a sz�v�ben.

 - Ne! – ki�ltotta, de azonnal lehalk�totta a hangj�t, ami visszhangzott az �res szob�ban. – Ne… Csak… Csak tarts �gy. Ha majd bent vagyok, menj ki.

- Mi �t�tt bel�d ma este? – Seraing m�lyet s�hajtott, de a hangsz�ne nem igaz�n volt kioktat�, ink�bb zavarodott. – M�rges vagy r�m?

   Jibran sok mindent akart mondani, de a szavak a tork�n akadtak. Olyan sok �rzelem �rasztotta el a lelk�t k�ts�gbees�s�ben ebben a pillanatban, �s tal�n… tal�n m�rges volt.

  - Mi van, ha az vagyok? – k�rdezte gyeng�l� hangon. Seraing �lel�se szorosabb� v�lt.

  - Jibran… M�rges vagy, mert k�stem ma este? – Meleg l�legzet surrant �t Jibran f�l�n �s nyak�n, ami minden egyes apr�, puha sz�r�t fel�ll�totta a test�n. �s nem csak azt: akaratlanul kem�nyebb� is v�lt a laza ruh�ja alatt, majdnem f�jdalmas pulz�l�ssal a tagj�ban. A b�r�re es� suttog�s majdnem eluralkodott az �sszpontos�t�s�n a besz�lget�s fel�. Szorosan le kellett hunynia a szemeit, beharapva a sz�j�t, hogy visszafogja mag�t. – Sajn�lom. Itt akartam lenni… tulajdonk�ppen, hamarabb akartam j�nni, mivel ez az utols� est�nk. De az admir�lis megint �ld�z�tt engem a kinevez�s t�m�j�val, �s nem tudtam elj�nni t�zn�l el�bb. Sajn�lom.

   El�sz�r az “utols� �jszak�juk” eml�t�se v�gott bele Jibran sz�v�be, de azt�n az admir�lis emleget�se tet�zte az �rz�st.

 - Oh… - A saj�t keser�s�ge megv�gta a tork�t, �s hevesebben kezdett remegni. – �ld�z�tt t�ged, hah? M�s dolgokkal is �ld�zni szokott?

 - M�s dolgokkal?

   Jibran csendben maradt. Nem tudta kimondani. Az elm�je h�tulj�ban tudta, hogy most nagyon �sszer�tlen�l viselkedett. Nem voltak jogai Seraing felett. � volt az, aki visszautas�totta a fizikai kiel�g�l�st�l. Csak term�szetes volt, hogy m�shol kereste… �s ez az �, Jibran dolg�t k�nnyebb� kellene, hogy tegye, csak elmondani neki, hogy mehet az admir�lis�hoz mostant�l. Azt is tudta, hogy az �nbecs�l�se hi�nya mondatja �s �rezteti vele ezeket a dolgokat.

De nem tudta, hogyan kezelje �ket. Sosem �rzett m�g �gy azel�tt, soha. Sz�gyent is �rzett miattuk.

 - Jibran, �n nem…

 - Fogd be. Nem is �rdekel.

   Leveg� ut�n kapott, �s egy sz�k�s szor�t�s fogta le a mellkas�t; �gy �rezte a saj�t nyomorult l�te megfojtja. A szeme megint sz�rni kezdett – most, hogy Seraing itt volt, rendk�v�l intenz�v k�sztet�st �rzett, hogy s�rjon, de harcolt az �rz�s ellen, h�bor�zva a saj�t, f�jdalmas, tombol� �rz�seivel.

   Azonban Seraing nem engedte el. Az �ll�t Jibran v�ll�n pihentette, gyeng�den, csendesen tartva �t. Ilyen k�zel �rezve mag�hoz a fiatal B�r�t, ez igaz�n… Jibran nem tudott tenni semmit ezellen. M�g most is borzaszt�an epekedett ennek a f�rfinek a k�zels�g��rt.

   Fokozatosan lenyugodott. Csak �lltak ott a szob�ban, b�rmilyen egy�b besz�lget�s n�lk�l, �s Seraing nem hagyta mag�ra, m�g az�rt sem, hogy olyan durv�n besz�lt vele. Jibran fesz�lt teste lassan elvesztette az energi�j�t, a g�rcs�l� izmai ellazultak, ahogy a m�sik f�rfi mellkas�nak d�lt. Az �rzelmei t�zes izz�sa lassan elgyeng�lt, �s kimer�lt. Csak az �nsajn�lat, csal�dotts�g �s sz�gyen nehez�tett�k el a gyomr�t.

 - �n… �n…

 - Semmi baj. K�ts�gek k�z�tt hagytalak, egyed�l. �n sajn�lom. – Seraing m�lyet s�hajtott. – Mondjuk, hogy ez a biztons�gos helyed, rendben? Csak panaszolj el mindent, ami zavar t�ged. Meghallgatlak.

   A biztons�gos hely. Jibran sosem gondolta, hogy egy ilyen egyszer� dolog ilyen nagy hat�ssal lehet r�. A biztons�gos hely m�dszer igaz�n m�k�d�tt. Sosem volt k�pes s�rni vagy er�s �rzelmeket kimutatni, hacsak nem Serainggal volt, aki… k�nyelmes m�don azz� a biztons�gos helly� v�lt.

 - Nekem… nincs semmi.

 - Biztos vagy benne? Nem akarsz besz�lni… p�ld�ul a holnapi utaz�sr�l? Vagy a h�s�gemr�l? Vagy a kapcsolatunkr�l?

   A gyomra �gni kezdett az idegess�gt�l. Itt volt az id�. Jibran tudta, hogy ki kell mondania. V�get kell vetnie a dolgoknak. De ahogy r� gondolt, elgyeng�tette. Gy�l�lte mag�t ebben a pillanatban. Gy�l�lte az embert, akiv� v�lt, beleszeretve Seraingba… A fiatalemberre akarta kenni, de tudta, hogy az ok sokkal ink�bb a balesete �s a hi�nyz� v�gtagjai voltak. M�gis, valamit gy�l�lni akart, sz�val gy�l�lte mag�t, ami�rt ilyen d�nt�sk�ptelen kis szar. Megint s�rni akart.

  - Olyan ideges�t� vagy… - lehelte az ideg�sszeoml�s hat�r�n.  

 - Az vagyok? Mi ideges�t bennem a legjobban? – Seraing k�rd�se olyan �tlagosnak t�nt, mintha csak az id�j�r�sr�l besz�ltek volna. Egy�ltal�n nem vette komolyan Jibrant?! – Tudsz nekem mondani legal�bb egy dolgot?

 - T… - Csak mondj valami f�jdalmasat, Jibran az Isten kibaszott szerelm�re. – Te… te…

   Az agya egyszer�en mindent kiz�rt hirtelenj�ben. Tudta, hogy ezel�tt a pillanat el�tt ideges�tette. De most, hogy Seraing r�k�rdezett, nem tudott gondolni egyetlen ideges�t� tulajdons�g�ra sem.

   Az id� telt, �s � csendben maradt, k�ts�gbeesetten kapkodva leveg��rt, szenvedve az er�s �lel�sben. Mi�rt volt ilyen gyenge, amikor Seraingr�l volt sz�?

Egy p�r hossz� perc ut�n Seraing csendesen s�hajtott.  

 - Tudom, hogy nem �n vagyok a vil�gon a legjobb ember – mondta �pp annyira csendesen. – Megszegtem az �g�retemet, �s folyamatosan b�ntottalak, amikor m�r �gy is annyi neh�zs�ged volt ezekben a napokban. Cserbenhagytalak. Elbuktam abban, hogy azt �reztessem veled, mellettem biztons�gban vagy. Frusztr�ltt� tettelek, �s minden jogod megvan d�h�snek lenni r�m emiatt. Semmi rosszat nem tett�l. M�shogy kellett volna csin�lnom dolgokat, nem �gy, hogy b�ntsalak vele. Meg�rtem, ha gy�l�lsz. Akarod, hogy elmenjek? Akarod, hogy v�ltoztassak valamin? Mit szeretn�l, mit tegyek, ami boldogabb� tenne? B�rmit k�rhetsz, �s azonnal megteszem. Van b�rmi, amit tehetek �rted?

   Ezek a k�rd�sek Jibran f�l�ben doboltak, �s elkezdett remegni. Igent kell mondania arra az egy k�rd�sre… Igent kell… De megint, Jibran sz�ve megr�zk�dott. Ezek voltak azok a pillanatok… ezek voltak a pillanatok, amikor… nem tudta letagadni az �rz�seit efel� a gondoskod� �s j�sz�v� f�rfi fel�. Piszk�lni akarta �rte, hogy milyen idi�t�n naiv volt, de �ppen nem volt a legjobb form�j�ban a szek�l�shoz. Megint becsukta a szem�t, �s egy kicsit sem �rezte jobban mag�t ennek az ostoba fi�nak a meg�rt� term�szet�t�l.

   Vesz�tett maga ellen. Nem tudta megtenni. Elvesztette minden erej�t, amikor ez a szem�ly k�r�l�tte volt. Nem volt lehets�ges Jibran sz�m�ra, hogy szak�tson vele, vagy ak�rmi is volt ez. Nem sz�m�t, milyen logik�tlan, gyenge �s �nz� volt ez, csak nem tudta megtenni.

 - Nincs. – Nem tudta megmagyar�zni – persze, k�rhetett volna egy csom� mindent, �s akart is, a sz�ve megint csiklandozott, hogy ez az ember Jibran boldogs�g�t tette a saj�tja f�l�, hogy biztos legyen benne, hogy � j�l �rezte mag�t. De neki le kellett v�gnia ezeket a v�gyakat. Holnap minden v�get �r egy�bk�nt is. Ahogy elhagyja a b�zist, Seraing �s � soha nem tal�lkoznak t�bb�. Sz�val, m�g ha t�bbet is szenved t�le… m�g egy utols� alkalomra, Jibran logik�tlan, gyenge �s �nz� akart lenni, �s hagyta, hogy a t�voz�s legyen a szak�t�s, ahelyett, hogy a saj�t szavaival mondta volna el.

A fiatal B�r� nyugodt maradt, mint mindig.

 - Rendben. Nem er�ltetem. Menj�nk akkor a f�rd�be, hm? – k�rdezte Seraing egy �jabb leheletnyi sz�net ut�n, a hangja enyh�n rekedt volt. – A v�c�t kell haszn�lnod, vagy tusolni szeretn�l?

 -… tusolni.

 - Akkor jobb, ha itt vetk�ztetlek le.

Vill�m csapott Jibranba ezt hallva.

 - Nem… Csak… vigy�l oda… semmi vetk�ztet�s… - Mondta sietve, azonnal megfesz�lve megint.

 - Nem tusolhatsz pizsam�ban.

 - Nem �rdekel.

 - M�g mindig… - De Seraing nem fejezte be a mondatot ez�ttal. Jibran t�ls�gosan felt hallani, sz�val nem k�rdezte meg. – Ok�. Akkor nem vetk�ztetlek le. De nem hagylak magadra a f�rd�ben. Ha elveszted az egyens�lyodat megint, �s megcs�szol, �s be�t�d a fejed, komoly agyr�zk�d�st kaphatsz, vagy meg is halhatsz. Nem hagyom, hogy megt�rt�njen. Sajn�lom, ha t�l makacs vagyok, de csak nem hagyom, hogy megt�rt�njen. Biztos vagy benne, hogy m�g mindig nem akarsz levetk�zni?

   Jibran �sszenyomta az ajkait, �s h�traesett a feje, egyenesen Seraing v�ll�ra. �gy �rezte, Seraing nagyobbra n�tt ezekben az ut�bbi hetekben… vagy Jibran ment �ssze. Hab�r, mindig is egy p�r centivel alacsonyabb volt a fiatal B�r�n�l.

 - Ok�, akkor csak… csukd be az ajt�t. Le tudom venni a ruh�imat.

   Seraing izgatott hangon h�mm�g�tt, miut�n Jibran elfogadta a seg�ts�g�t. Ott hagyta az �gy mellett, hogy becsukja az ajt�t. Jibran h�ttal fordult neki, �s elkezdte a folyamatot egy csiga gyorsas�g�val. Nyomorultul �rezte mag�t, sz�tszak�tva az el�z�, ment�lis h�bor�ja �ltal, �s csak elbambult, nem j�ve r� az igazi probl�m�ra, ami �ppen kibontakozott a szeme el�tt.

   Att�l f�ggetlen�l, mi t�rt�nt, a vetk�z�s el�g f�jdalmas volt sz�m�ra. �s amikor eljutott a tudat�ig, milyen nagy hib�t k�vetett el, hogy hagyta, hogy Seraing r�besz�lje a f�rd�z�sre… Azt szerette volna mondani, hogy meggondolta mag�t, �s aludni akar. Mert Seraing visszaj�tt – �s a fiatal B�r� kezei most a csupasz b�r�t �rintett�k. Nagyon �vatosan tartotta Jibran derek�t, de a puha, meleg teny�r �gette a b�r�t. Seraing f�rdette m�r kor�bban, amikor Jibran �gyhoz k�t�tt volt, mozdulatlanul fekve eg�sz nap, de a keze sosem �rintette �t. Mindig egy nedves rongyot haszn�lt.

   Az er�s v�gy hamarosan eltompult: csak a bal l�b�n ugr�lva tudott mozogni. Seraing m�g mindig tartotta h�tulr�l, a f�rd�be k�s�rve Jibrant, de lass� volt �s k�nos. Az ujjai megfesz�ltek, �s a csonka l�ba folyamatosan lengett, mintha benne lenne az �szt�n, hogy s�t�ljon. Sz�gyen�ben csak nevetni tudott mag�n, de elfojtott minden ny�g�st �s m�s hangot legal�bb.

   A f�rd� nagyon keskeny volt. Csak egy embernek volt el�g. Jibran valahogy rem�lte, hogy ez majd �szt�n�zni fogja Seraingot, hogy meggondolja mag�t, �s hogy itt hagyja egyed�l; ha m�st nem, legal�bb a f�rd�n k�v�lre �llhatott volna, sz�val Jibran t�nylegesen… megszabadulhatott volna a probl�m�j�t�l. De �gy l�tszott, Seraing k�nyelmesen �rezte mag�t, nekinyom�dva Jibran test�nek, eg�szen k�zel �llva hozz�. Az egyenruh�ja durva anyaga nekid�rzs�l�d�tt Jibran b�r�nek – a legkisebb m�rt�kben sem seg�tette ezt az istenverte szitu�ci�t… A f�rfi volt az is, aki felny�lt, hogy megnyissa a tus csapj�t felett�k, �s a v�z kis folyamban kezdett sz�r�dni.

 - A ruh�id… vizesek lesznek – pr�b�lkozott Jibran m�g egyszer utolj�ra, utalva r�, hogy ki k�ne mennie.

 - Szeretn�d, ha levenn�m �ket?

   Basszus! Jibran megrezzent ijedt�ben, �s hirtelen r�markolt Seraingnak arra a csukl�j�ra, ami m�g mindig a dereka k�r�l volt.

 - Ne mer�szeld…

   Seraing csendesen nevetett; nem vette �szre a hangulatot, �s a viharokat Jibranban. Ez a szem�t remek�l sz�rakozott, �lelgetve �t, mintha Jibran valami sz�r�s kis�llat vagy egy p�rna lett volna… mik�zben � meghalt bel�lr�l az elem�szt� v�gyt�l. Ek�zben, a f�rfi csak egy kicsit jobban kinyitotta a csapot, igaz�n nem t�r�dve vele, hogy a kab�tja el�zik, �s a v�zsug�r v�gre el�rte Jibrant.

Forr� volt.

 - Hideg v�z.

   Seraing a m�sik csapot is elford�totta, sz�val a forr�s�g leh�lt, de m�g mindig meleg volt. Enn�l a pontn�l Jibran nem hitt benne, hogy a v�z egy�ltal�n seg�teni fog, am�g a fiatal B�r� ott maradt vele, de nem volt b�tors�ga kifejezni a gondolatait.

 - Hidegebb…

   Seraing mozdulatai meg�lltak. Feltartotta a karj�t, �s a keze, ami Jibran gyomr�n pihent, hirtelen egy kicsit t�bb er�t fejtett ki rajta.

Jibran lehunyta a szem�t, �s a k�rm�t a tenyer�be v�jta. Az izmai �sszeugrottak.

Egyszer�en tudta, hogy Seraing r�j�tt…

 - Jibran… - sz�lt Seraing; a hangja valahogy m�s volt… m�lyebb �s rekedt, egy csipet valamit hordozva, amir�l Jibran nem akart gondolkodni. – Mi�rt a hideg v�z, amikor itt vagyok?

   Jibran sz�ve megugrott, sokkal hangosabban �s gyorsabban kezdett verni, �s nem sz�m�t, mennyire pr�b�lta, a l�gz�se heves �s fel�letes lett. Forr�s�g lepte el az arc�t.

 - Nem… akarom… - Azt kellett volna mondania, hogy “akarlak”. Az val�sz�n�leg megoldotta volna a probl�m�t, hogy Seraing moleszt�lja a f�rd�ben, de… az akaratereje m�g mindig gyenge volt, mint a franc. Szerencs�tlens�g�re, Seraing nem siklott el felette.

 - Engem nem akarsz… vagy f�lsz t�le?

 - M-mi van, ha mindkett�…? – Jibran gy�l�lte, hogy a hangja megremegett. Leleplezte a hazugs�g�t. Seraing lassan visszah�zta a karj�t, r�fektetve a kez�t.

 - Nem tervezem, hogy meger�szakoljalak. Nem er�ltetem r�d. Tudod, sz�rakozhatunk an�lk�l is, hogy t�nylegesen a behatol�sra t�rekedn�nk.

   Ez az egyenes �ll�t�s megfagyasztotta �t egy p�r m�sodpercre. Az arca �gett. Hogy… hogy t�rt�nt ez, amikor egy f�l �r�ja azon agoniz�lt, hogy dobja Seraingot? Hogy lyukadtak ki ott, hogy a szexr�l besz�lgetnek? Tal�n csak nem kellene v�laszolnia…? Csak nem szabad egyetlen sz�t sem sz�lnia ehhez a fi�hoz…

Na persze…

   V�laszolni akart. Voltak k�rd�sei, amiket sosem tudott feltenni ezel�tt. A szomj�s�ga, nem Seraing �rint�s�re �s cs�kjaira, de az eg�sz lelk�re, elviselhetetlenn� v�lt. A k�v�ncsis�ga a fiatalember fel� ism�t a cs�csra h�gott, mintha elfelejtette volna az aggodalm�t vagy neheztel�s�t. Nem v�rt ilyesf�le besz�lget�st vele, �s r�j�tt, hogy nem is tudta, hogy… hogy Seraing… hogy volt-e b�rmilyen tapasztalata, vagy hogyan �rzett ezek fel� a dolgok fel�.

 - Oh… hadd tal�lgassak… onnan tudod, mert sokszor csin�ltad. – Jibran nyelt egyet, de a torka majdnem nem engedte le a ny�l�t. K�nnyebb volt csukott szemmel besz�lni.

 - Nem sokszor – felelt t�relmesen Seraing, �s Jibran legrosszabb r�m�lm�ra, elkezdte simogatni a b�r�t a has�n �s a derek�n. Azok az apr� mozdulatok �l�nk elektromoss�got k�ldtek, egyenesen a m�g mindig el�g akt�v tagj�ba, �s egy pillanat alatt kem�nyebb� tett�k. – Volt egy fi�m, amikor gyakornok voltam.

   Jibran megd�bbent. Nem v�rta, hogy ezt az inform�ci�t pont most veti fel�, �s hirtelenj�ben megszeppen. Azt�n, egy apr�cska irigys�g �s f�lt�kenys�g �bredt a sz�v�ben, m�g �gy is, hogy tudta, a m�ltban t�rt�nt. Azt�n, elk�pzelte a helyzetet, �s zavarba j�tt. Sosem gondolta, hogy Seraing nem sz�z. Francba, Jibran volt ezek szerint az egyetlen, aki sosem…?

A hallgat�s�ra Seraing gyorsan folytatta.

 - De nem tartott sok�ig. – Majdnem �gy hallatszott, mintha szabadkozna. – Csak az ezredeshez akart k�zel ker�lni, �s kihaszn�lt. Dobtam, amikor r�j�ttem. Hogy megel�zzem, hogy ilyesmi t�rt�njen, nem pr�b�ltam �sszej�nni senkivel ezut�n. De… veled ett�l sosem kellett tartanom. �s, nos… �n is voltam fiatal fi� egyszer. Nem igaz�n kell egy m�sik ember, hogy r�j�jj dolgokra. Titokban szereztem n�mi porn� �js�got meg vide�t. – Miel�tt Jibran v�laszolhatott volna erre, Seraing enyh�n v�ltoztatott a hangsz�n�n. – Ha nem akarod, nem csin�lok veled semmi m�st. Leszek a jobb kezed, �s ennyi. Nekem rendben van.

Jibran arca m�g mindig �gett, �s m�g mindig nem tudott felelni.

   F�ggetlen�l att�l, milyen piszkos volt a fant�zi�ja… senkivel nem besz�lt �gy azel�tt. Nyitottan besz�lgetni a szexr�l olyasmi volt, amit szeretett volna csin�lni, de a potenci�lis jel�ltek sz�ma a “partner” posztra k�zel �llt a null�hoz. �s Seraing eddig ugyanolyannak t�nt, mint �k. Soha az �letben nem gondolta, hogy Seraing ilyen… ilyen… hogy nem egy naiv �s �rtatlan �s pr�d szem�ly… hogy �gy gondolkodik… �s hogy tal�n hozz� hasonl� �tletei vannak a szexr�l, mint neki.

   �rezte Seraing lass� l�legzet�t; �rezte, ahogy a mellkasa emelkedett, majd s�llyedt. Hogy maradt ilyen �sszeszedett ebben a szitu�ci�ban? Jibran m�g mindig nem tudta kezelni az �rz�st, amit a meleg l�legzet okozott a tark�j�n, ahogy Seraing besz�lt.

 - Te… Lu Feng jobb keze vagy – pr�b�lta elviccelni, de tudta, hogy gyenge visszav�g�s volt. Seraing megint nevetett.  

 - B�r sosem ilyen �rtelemben. �s � nincs itt. Tudok a te jobb kezed lenni mostant�l. – Valami okn�l fogva ez a mondat sokkal… SOKKAL forr�ban esett Jibran f�l�re, mint amit k�pes volt elt�rni. Seraing egyenesen a f�l�be suttogott… Jibran teste remegett, �s odalent elkezdett sokkal gyorsabban pulz�lni. B�rmit is csin�lnak v�g�l, � nem fog sok�ig kitartani, az m�r biztos…

 - �n… k�nyelmetlen�l �rezn�m magam, ha valaki seg�tene kiverni… - mondta, �s most m�g az � hangja is rekedt� v�lt. – El�gg� meg�li a l�nyeget…

 - Akkor hogyan kellene seg�tenem neked? Akarod a v�zsugarat haszn�lni?

 - A mit?

 - Sosem pr�b�ltad m�g a v�zzel csin�lni, napsugaram? – �gy hangzott, Seraing mosolygott, �s a becen�v teljesen v�ratlanul �rte Jibrant. Az agya leblokkolt egy p�r m�sodpercre, hirtelenj�ben mindenf�le �rz�st �rezve. Seraing a csapra mutatott, �s a v�zre, ami m�g mindig gyeng�n spriccelt r�juk. – K�zelebb m�sz, �s hagyod, hogy r�d essen.

   Jibran hirtelen meg�rtette. Forr� borzong�s r�zta meg, �s az �tlet abszol�t nem h�bor�totta fel, helyette igaz�n felizgatta.

 -… A-az… az er�forr�sok… pazarl�sa – dadogta remegve. Seraing m�g egyszer kilehelt egy r�vid, csendes nevet�st.

 - Nem, nem igaz�n. El�g, ha csak a v�ge fel� n�veled a nyom�st. – Ahogy az ajka leheletnyit meg�rintette Jibran f�lcimp�j�t, majdnem elfelejtett l�legezni.

 - Mi�rt vagy ilyen ismer�s a folyamattal? – Frusztr�ci� �s fesz�lts�g n�tt a test�ben az izgalommal, hogy sok-sok m�dj�t kipr�b�lja, ahogyan el�rheti a cs�csot ezzel a h�lye f�rfivel; majdnem leszidta Seraingot, hogy ilyen… hogy ilyen…

De rossz �tlet volt k�rdezni, mert Seraing jelenleg �r�lten �szinte m�dban volt.  

 - Nyilv�nval�an, mert csin�ltam p�rszor. El�g izgalmas. F�leg, amikor a v�z egy bizonyos pontra koncentr�l, �s a hegy�re esik, azt�n lecsorog eg�szen az alj�ig, a her�k m�g�.

   Jibran felnyikkant. N�h�ny csepp m�r most r�esett, m�g ha nem is kifejezetten az izgalm�ra… De ugyanakkor, l�tta ezt az ember a k�pzelet�ben, a h�t�t a csemp�nek d�ntve a tus alatt, mik�zben �lvezi a pillanatot… Ennek a fant�zi�nak k�sz�nhet�en a k�kem�ny erekci�ja megr�ndult �lvezet�ben, �s a k�ts�gbees�s, hogy meg�rintse mag�t – vagy Seraingot abban a fant�zi�ban – elviselhetetlenn� v�lt. A j�zans�ga kezdett halv�nyulni; nem tudta t�bb�, hogyan t�ntesse el a maszturb�l� Seraing k�p�t a fej�b�l.

 - Ne… nek�nk… �vatosnak… lenn�nk, hogyan… haszn�ljuk a vizet – Pr�selte ki mag�b�l valahogy, az utols� szalmasz�lba kapaszkodva.

 - Akkor csak a kezemet haszn�lom.  

   Jibran nem tudta ezt csin�lni. Enyh�n �sszeg�rnyedt, k�ptelen�l r�, hogy ellen�lljon az em�szt� v�gynak. Persze, hogy akarta, nagyon akarta, �r�lten akarta; azt akarta, hogy Seraing meg�rintse, nem csak ott, mindenhol. Szexelni akart vele, ahogy az �lm�ban. Egy�ltal�n nem seg�tett, hogy a fiatal B�r� h�tulr�l neki nyom�dott. �s ut�lta, hogy nem �rezte a m�sik izgalm�t amiatt a t�bb r�tegnyi ruha miatt. A francba, azt kellett volna mondania, hogy azt akarja, vetk�zz�n le…

 - Seraing, �n szeehhhhhng…

   Leveg� ut�n kapott ahogy egy v�ratlan h�hull�m �tcsapott rajta, mint a vill�m, a feje b�bj�t�l az �l�ig. Egy�b el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l, Seraing csak lesiklott a kez�vel a has�n, azt�n azonnal az erekci�j�ra markolt.

   Az elhanyagolt f�rfiass�ga ugrott egyet az �rint�sre, �s Jibran elharapott egy m�ly ny�g�st, ami majdnem kisz�k�tt a tork�n. Megint el�re g�rnyedt, a csemp�be kapaszkodott a kez�vel, �gy markolva, mintha az �lete m�lt volna rajta. �gy �rezte, �ssze fog esni az intenz�v l�ktet�st�l, ami az �l�n v�gott �t, a l�ba remegett, �s megr�ndultak az izmai. A gyomra �s a her�i �sszeszorultak, �s a tenyere nyom�s�val ir�ny�totta ezt a forr� frusztr�ci�t a csemp�kre. Minden erej�t felhaszn�lta igen nagy er�fesz�t�ssel.

 - Ne tartsd vissza. – Seraing suttog�sa a f�l�ben rezon�lt. – Ez a biztons�gos helyed. Csak laz�ts, �s hagyd, hogy megt�rt�njen, ahogy a tested akarja.

   Seraing felemelte a t�rd�t, �s Jibran combjai k�z� nyomta, felaj�nlva azt, mint �l�helyet. Jibran hirtelen m�r nem a saj�t, remeg�s l�b�n t�maszkodott; a feneke a f�rfi egyenruh�j�nak durva anyag�ra nyom�dott.

   Borzaszt�an �rz�kenny� v�lt ott. A ny�l�sa, ami az �lm�ban megfesz�lt, hogy hozz�igazodjon Seraing teljes hossz�hoz, most v�gyt�l l�ktetett. Ki volt �hezve. Ki volt �hezve Seraingra. Azt akarta, hogy teljes erej�b�l megbassza, hogy �gy domin�lja �t, hogy a l�bai elzsibbadjanak, hogy azt�n megint k�t h�tig az �gyat nyomja az aktust�l.

   Ez t�l sok volt. Nem tudta t�bb� visszafogni. T�bbet akart, sokkal t�bbet azokn�l az ujjakn�l, amik laz�n vert�k; a b�rt fel �s le h�zta olyan gyeng�den, hogy szinte ideges�t� volt.

T�relmetlen�l morgott, �s h�trad�lt, a feje megint Seraing v�ll�ra esett.

 - Akarlak. Tegy�l… mgh… tegy�l a magad�v�… Seraing, kh-k�rlek. – A cs�p�je el�refel� hint�zott, egyenesen az ujjai k�z�.

   Seraing fog�sa megszorult k�r�l�tte: a keze t�k�letes lukat form�lt, t�k�letes er�vel pr�selte, �s t�k�letes ritmusban mozgott, n�ha lelass�tva, n�ha meg�llva, azt�n eg�szen a t�v�ig cs�szva. A mozdulatainak tomp�n csattog� hangja volt, amibe a v�z puha tocsog�sa vegy�lt. Jibran sosem gondolta, hogy ezek a hangok �gy feler�s�ten�k az izgalm�t, de �gy volt. El�gedetlen�l nyomta el�re a cs�p�j�t, keresve a m�sik f�rfiass�got, ny�gve a v�gyt�l, hogy bel�hatoljon.

 - T�l vagy hev�lve – hallotta Seraing er�s nyel�s�t, �s a fiatal B�r� hangja rendk�v�l �rces volt. – Nem b�rn�d ki, am�g el�k�sz�telek.

   Jibran s�rni akart v�gy�ban �s frusztr�ci�j�ban, de az �lvezet sokkal er�sebb volt, �s � leveg� ut�n kapott, ahogy Seraing forr�, nedves ajka v�ratlanul lesz�nk�zott a nyak�n, �s r�tapadt, hogy megcs�kolja egy ponton. Libab�r n�tt minden�tt a test�n, mintha Seraing megnyomott volna egy pontot, ami bekapcsolta az erog�n z�n�j�t. Hogyan tudta egy�ltal�n, hol tal�lja…!

   Seraingnak igaza volt. Jibran megint hangosan mordult az �lvezett�l, ahogy lassan el�rte azt a pontot. Volt egy pillanat, amikor tudta, hogy a n�vekv� fesz�lts�g k�sz�l kit�rni bel�le, a pillanat, amikor m�r nem tudta visszafogni az orgazmus�t. F�jdalmasan csod�latos volt, k�l�n�sen, amikor Seraing keze a p�nisze v�g�n�l maradt, a makk k�r�l massz�rozva er�sebb nyom�ssal. A l�ktet�s n�vekedett, �s Jibran eg�sz teste hevesen vonaglott.

 - Gyh… gyorsabban… - h�r�gte, a fej�t Seraing nyak�nak nyomva.

   A v�gya beteljes�lt, Seraing gyors�tott, �s m�g er�sebben szor�totta, majdnem k�nozva, de annyira j� volt, v�gre az az �rz�s volt, amit akart. �s a hevesen k�nyeztetett f�rfiass�ga �s her�i teljes erej�kb�l megr�ndultak, amikor v�gre kirobbant, hangosan ny�gve Seraing nev�t. A borzong� �lvezet v�gigzongor�zott a gerinc�n, �s az intenz�v impulzusok ut�n a r�g v�rt megk�nnyebb�l�s lassan v�gigcsorgott rajta. A torka f�jt a saj�t m�ly ny�g�seit�l.

   A teste elvesztette minden energi�j�t, �s Seraing combj�ra omlott; a fiatal B�r� biztosan tartotta �t. Jibran f�le enyh�n csengett, �s a tagjai leheletnyit elzsibbadtak. A bal karja leesett az oldal�hoz, ahogy becsukta a szem�t, ebbe az ellazult �rz�sbe mer�lve egy pillanatra.

   Az �lvezet t�l hamar kimer�lt. A f�rfiass�ga m�g mindig kiss� pulz�lt, de a teste f�radt volt. A val�s�g visszat�rt, �s m�g egyszer g�rcsbe r�ntotta bel�l, nem sokkal az orgazmusa ut�n. Seraing m�g mindig tartotta �t, gyeng�d cs�kokat adva a hal�nt�k�ra, ahogy a csapot is jobban megnyitotta. Elkezdte lemosni r�la a sperm�j�t �s az izzadts�g�t.

   Jibran borzongva lehunyta a szem�t, amikor Seraing felsz�r�totta a v�zcseppeket a test�n egy t�r�lk�z�vel. Azt�n a fiatal B�r�, mintha nem tudott volna ellen�llni, gyeng�den felemelte, �gy tartva �t, mint egy hercegn�t… Jibran megkapaszkodott a v�ll�ban, �s elrejtette az arc�t Seraing nyak�ban, nem vit�zva t�bb� ezellen a helyzet ellen. Nem sz�m�tott t�bb�.

   Seraing a matracra tette, �s nem f�radt vele, hogy fel�lt�ztesse, csak kihajtotta a paplant, �s az �ll�ig betakarta Jibrant. Ahogy f�l� hajolt, a f�rfi Jibran ajka fel� ny�lt egy cs�k�rt.

Jibran az ablak fel� ford�totta a fej�t.

   Megrezzent ijedt�ben: Seraing nem �llt meg, m�g akkor sem, mikor elutas�totta, �s megcs�kolta az orc�j�t. Azt�n az arc�t �s a homlok�t Jibran hal�nt�k�hoz �s arc�hoz nyomta. Olyan intim dolog volt �gy tenni… megcsiklandozta �t, �s Jibran szeme kezdett sz�rni. M�g egyszer szorosan �k�lbe z�rta a kez�t a paplan alatt.

 - Szeretn�d, ha ma �jjel itt maradn�k veled?

   Jibran becsukta a szem�t, �s a sz�j�ba harapott. Borzalmasan akarta. Azt akarta, hogy Seraing �lelje, �s azt mondja, nem akarja, hogy elmenjen. Jibran azonnal lemondan� az utat… m�g akkor is, ha ez a hely csak szenved�st tudott neki aj�nlani.

De… f�lt.

   �s Seraing feltehet�leg nem k�rn�, hogy maradjon… tal�n arra v�rt, hogy elmenjen, sz�val � meg… szabadon lehet ak�rkivel. Tal�n Jibran csak egy k�teless�g volt neki; ez�rt nem �ll�tan� meg.

 - Ha csendben maradsz, azt beleegyez�snek veszem.

 - H�lye.

Seraing nevetett, m�g mindig Jibran fej�n�l tartva az �v�t. Jibran sz�ve remegett.  

   Amikor a fiatal B�r� fel�llt, � megr�m�lt: t�nyleg nem akarta, hogy elmenjen. De a m�sik f�rfi csak elkezdett… levetk�zni. Jibran agya ki�r�lt, miel�tt elfordult volna a jelenett�l, de nem tudott ellen�llni t�l sok�ig. �szrevette, hogy Seraing egyenruh�ja m�g mindig vizes volt. A B�r� mindent levett az als�nem�j�n k�v�l, �s apr�l�kosan felakasztotta �ket az egyetlen szekr�ny sz�rny�ra, hogy megsz�radjanak. Abban is biztosra ment, hogy egyetlen r�nc se legyen az egyenruh�j�n.

   A mozdulatai valami�rt lenyugtatt�k Jibrant. Azt�n… a f�rfi odament hozz� megint, �s b�r az �gy nagyon keskeny volt k�t embernek, ahogy Jibran az oldal�ra fordult, Seraing lefekhetett m�g�tte.

   Jibran v�rta az �lel�st, �s a m�sik f�rfi �tkarolta, k�zelebb h�zta a mellkas�hoz, er�s �lel�sben tartva. Jibran lehunyta a szem�t, �s �rezte a B�r� gyeng�d cs�kj�t a tark�j�n.

   Besz�lgetni akart. Azt akarta, hogy Seraing besz�ljen. Cs�kol�zni akart vele. De nem volt b�tors�ga megsz�lalni, �s miel�tt �szrevette, megint az �lomvil�gba zuhant.

El�z�

K�vetkez�

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2025.01.04. 14:07 moziboszi50 Ez most nagyon kem�ny fejezet volt. Jibran v�v�d�sa embertelen. Nagyon nagyon drukkolok a kapcsolatuknak. V�lasz: Igen, itt egy kicsit angstosba fordult a dolog... De h�t nem meglep�. Jibran mindent elvesz�tett. A jobb fel�t, a munk�j�t, a szerelm�t... Sokaknak ez m�r rosszabb, mint a hal�l. :(