A sz�m�t�g�p monitor�nak f�nye olyan �l�nknek t�nt a halv�ny f�ny� szob�ban, hogy f�jdalom has�tott Jibran szem�be minden alkalommal, amikor pislogott, de nem tudta �rdekelni, hogy felkapcsolja a l�mp�t az �r�asztal�n. Annyira k�nyelmesen �rezte mag�t a sz�k�ben, ahogy egy �j szett k�mcs�vel j�tszadozott, amit nemr�g kapott, hogy t�l lusta volt b�rmi m�shoz. Csak csin�lni akart valamit a kez�vel, mik�zben �jraolvasta a k�t emailt egym�s alatt

   A v�lasz�n dolgozott eg�sz �jjel, m�g az Aurora elt�nt, �s a szob�ja kezdett vil�gosodni. Voltak f�gg�nyei, hogy kiz�rj�k a vil�goss�got, de elfelejtette beh�zni �ket. Aludnia kellett volna, de t�l d�h�s volt mag�ra – az�ta pr�b�lta ezt a v�laszt �sszerakni, hogy megkapta Seraing emailj�t.

   M�g egyszer elolvasta azt az �zentet. Fel akarta boncolni annyira, amennyire csak tudta, de m�gis, egy kis r�sz a lelk�ben f�lve r�ndult �ssze, mintha a sz�v�ben lett volna egy kis hangya, ami a k�ts�geibe kapaszkodott, �s nem akarta �ket elengedni.

   “Bocs�ss meg, hogy nem �rtam azonnal, nagyon elfoglalt voltam tegnap, vagy igaz�b�l, az elm�lt p�r napban. Csak �gy �reztem, nem lenn�k k�pes erre az emailre f�kusz�lni, m�g ha meg is pr�b�ltam volna �rni.  

   Igen, tizenk�t n� lesz. M�r mindet tesztelt�k tegnap. Hamarosan az Int�zetbe lesznek k�ldve.

   Tulajdonk�ppen van p�r dolog, amir�l akarok veled besz�lni, de mind el�g komoly, hogy �r�sban t�rgyaljuk meg. Abban az id�ben nagyj�b�l, amikor a h�lgyek meg�rkeznek, tudsz r�m sz�nni n�mi id�t, hogy besz�lj�nk?

   Van n�h�ny h�rem. Ink�bb amolyan meglepet�s.

   Az emailed utols� r�sz�re vonatkoz�an… Sz�val �gy �rted, nincs sz�ks�ged r�m, mint jobb kezedre t�bb�? Szomor� vagyok. Mostant�l haszontalan leszek sz�modra… nem mintha annyira hasznos lettem volna neked ezekben az �vekben. M�g csak sz�ks�ged sincs r�m. Nekem kellene most s�rnom.  

   V�rni fogom a v�laszodat. Bocs�ss meg, ami�rt ilyen t�m�r vagyok.”

Jibran el�red�lt, a k�ny�k�n t�maszkodva, �s megsimogatta a sz�j�t a k�mcs�vel.

   Olyan sokszor v�ltoztatta meg a v�lasz�t az �jszaka alatt, hogy kezdett �sszekeverni dolgokat. M�g mindig nem tudta eld�nteni, hogy t�bbet vagy kevesebbet kellene-e �rnia. N�ha �gy �rezte, nem kellene hosszan v�laszolnia, mivel Seraingnak egy�rtelm�en nem volt ideje �r�, ez�rt nem �rdemelt t�bb er�fesz�t�st Jibran r�sz�r�l sem. Egy m�sik r�sze �gy akart t�nni, mintha nem b�ntotta volna meg a v�lasz hossza �s a minim�lis st�lusa – nem b�nt�dott meg igaz�n, de ink�bb ideges volt, mint boldog, a tartalom miatt.

Sz�val az emailje jelenlegi verzi�ja �gy n�zett ki:

   “Mr Pauli azt mondta, hallotta, hogy te volt�l, aki a F�ldalatti V�ros B�zis�val besz�lt, �s rendezte le ezt a cser�t a h�lgyekkel kapcsolatban… Ez igaz? Mi�rt nem eml�tetted kor�bban? T�nyleg kezdesz olyan befoly�sos �s alattomos lenni, mint Lu Feng.”

   Ez a r�sz egyenes volt; Jibran nem �rezte, hogy v�ltoztatni kellett volna rajta. Munk�val kapcsolatos volt, sz�val hamar t�lesett rajta… besz�ltek a tucat term�keny n�r�l kor�bban, akik a Felvid�ki Kutat�int�zethez j�ttek, sz�val nem volt sz�ks�g elny�jtani a t�m�t. A mai volt a napja az �rkez�s�knek am�gy is.

Azonban…

   “Milyen komoly t�m�k? Nem vagyok biztos benne, hogy tudok-e id�t szak�tani egy h�v�sra, �s Mr Pauli is kapcsolatba akar l�pni a F�ldalatti V�ros B�zis�val, sz�val…”

   Hazugs�g volt, �s tudta, hogy ha hazudni fog, akkor rendesen kell csin�lnia. Nyilv�n, az a szem�t B�r� olvasn� a gondolatait az �r�s�n kereszt�l… De nem sz�m�t, mennyit gondolkodott rajta, nem tudta jobb� tenni. Mi m�s�rt ne tudta volna haszn�lni a v�szhelyzeti vonalat? Mondhatta volna, hogy elromlott, de ha Seraing egy�bk�nt is h�vta volna, �s valaki felvette volna, az eg�sznek v�ge lett volna. Nem akart belevonni ebbe senkit, megk�rni valakit, hogy tartsa a h�t�t a hazugs�g�hoz – nem volt b�szke mag�ra, hogy hazudni akart.

   �s persze, Mr Pauli sem eml�tett semmi ilyesmit. Sz�val, semmi nem akad�lyozta, hogy ker�tsen id�t. De valami okn�l fogva, a m�d, ahogy Seraing �rta azokat a sorokat, visszatartotta, hogy azt mondja: “Oh, persze, megteszem”. A v�lasza els� verzi�j�ban felsorolt legal�bb h�sz k�rd�st, k�vetelve a r�szleteket �r�sban, nem akarva egy�ttm�k�dni. De k�nyszer�tette mag�t, hogy lenyugodjon.  

   Mr Pauli megtan�totta neki, hogy ha azon kapta mag�t, hogy egy bizonyos m�don viselkedik, amit nem szeretett, azonnal �ll�tsa le mag�t, eml�keztesse mag�t, hogy val�sz�n�leg csak t�lreag�lja a dolgot. Ezen k�v�l, meg kellett tal�lnia az okot a reakci�ira – ha megvolt, fel kellett sorolnia az �sszes lehet�s�get, ami miatt egy bizonyos m�don reag�lt, �s nyitottabban n�zni az adott dologra.

Sz�val ezt tette.

Mi zavarta meg legink�bb?

   Nyilv�nval�an a gyan�s “komoly besz�lget�s”. Mert mif�le komolys�got nem lehetett �r�sban megbesz�lni? Minden besz�lget�s�k �r�sban zajlott. �s, Seraing nem haszn�lt semmif�le becenevet – ez egy m�sodlagos probl�ma volt.

Mi a megold�s?

   Eml�keztetni mag�t, hogy feltehet�leg nem arr�l van sz�, amire gondol, hogy sz� van. Sok lehet�s�g volt, mi�rt mondhatta ezt Seraing. A komoly besz�d lehetett valami hivatalos, p�ld�ul, a b�zishoz kapcsol�d�. Tal�n a vezet�k szem�lyesen Jibrant�l akarnak valamit. �s az ok a becen�v nem haszn�lat�ra… tal�n mert ez t�nyleg munk�val kapcsolatos volt. Jibran eml�kezett r�, hogy Seraing sosem szeretett fl�rt�lni, amikor dolgozott.

   De m�s okok is lehettek. P�ld�ul… Seraing be akart jelenteni egy m�sik “hivatalos” dolgot… mint p�ld�ul, egy m�sik kapcsolatot. �s le akarta z�rni a kapcsolat�t Jibrannal, befejezve a b�na kommunik�ci�jukat. Sz�val nem f�radt vele, hogy beceneveket haszn�ljon.

   Jibran m�g egyszer az �rz�seit �s gondolatait fejtegette; ez volt a tanul�si folyamata. A ment�lis eg�szs�ge sokkal jobb volt, mint a m�ltban. Igaz�b�l, megint �nmaga volt – b�rmelyik m�sik alkalommal, amikor a probl�ma nem k�t�d�tt Serainghoz. Ha err�l a szem�lyr�l volt sz�, a sz�ve m�g mindig… sebzett volt. A szerelem-veszt�se sosem gy�gyult be teljesen.

De mi�rt �rezte �gy, hogy az ut�bbi volt a val�s indok Seraing szavai m�g�tt?

   Amiatt az ittas �jszaka miatt. Seraing j� term�szete miatt. Ahogy hallotta, hogy Jibran mattra issza mag�t, az az ostoba fi� val�sz�n�leg felel�snek �rezte mag�t. A sz�ke f�rfi igaz�n meg akarta tudni, mir�l besz�ltek akkor �jszaka, de senki nem tudta neki elmondani… Csak rem�lte, hogy nem k�ny�rg�tt Seraingnak figyelem�rt, vagy hogy �jrakezdj�k a kapcsolatukat… Mindent egye vetve: Jibran hitt benne, hogy az egyetlen ok, hogy Seraing �rt neki ism�t, az volt, hogy a fiatal B�r� felel�snek �rezte mag�t Jibran �rz�sei�rt, �s azt akarta, hogy jobban �rezze mag�t. Semmi m�s. Ilyesf�le fick� volt �. �nzetlen �s t�r�d�.

�s mi�rt ne akarta volna folytatni ezt a hamiss�got, ha az oka ilyen egyszer� volt?

   Nos, ezt m�g k�nnyebb volt kital�lni. Jibran �vekig figyelmen k�v�l hagyta �t. M�g ha Seraing szerette is a m�ltban, mostanra biztosan elvesztette azokat az �rz�seket. Jibran nagyon is tiszt�ban volt vele, hogy a tettei vezettek erre a pontra, �s pontosan ez volt a c�lja.

   Jibran mindent sz�nd�kosan csin�lt. Sosem futott semmi ut�n, amiben nem l�tott j�v�t. Ak�rha karrierr�l vagy mag�n�letr�l volt sz�, mindig olyan c�lokat t�z�tt ki maga el�, amir�l tudta, hogy k�pes el�rni �ket. Nem �lt megt�veszt�sek�rt �s id�pazarl�s�rt. Tiszta c�lok, mint az Int�zethez j�nni, tesztalanynak lenni, �s visszan�veszteni a v�gtagjait, ezek rendben voltak. De Seraing? Mit tartogatott nekik a j�v�? Ha Jibrant le fogj�k cser�lni, nem volt �rtelme folytatni a v�laszolgat�st. Megannyi alkalommal harcolt a sz�v�vel, amikor a k�sztet�s, hogy �rjon Seraingnak, majdnem �tvette az elm�je felett az uralmat. Mi�rt �nts�n energi�t valamibe, aminek nincs j�v�je? T�nyleg sz�ks�ge van erre a f�jdalomra minden alkalommal, amikor emaileket v�ltottak?

   Minden egyes alkalommal, amikor Seraing felhozta az admir�list, �rezte a n�vekv� f�jdalmat, �s a ment�lis eg�szs�ge rosszabbodott. Jibran megvetette az �nsajn�l� tendenci�it, de m�g mikor Mr Paulival besz�lt is r�la, nem tal�lt r� j� m�dszert, hogyan b�njon el ezzel a szok�s�val. Jibrannak el kellett t�volodnia az eg�sz szitu�ci�t�l Serainggal. Att�l kezdve, hogy szak�tottak Serainggal, �s Jibran ide j�tt – elrejt�zve a szob�j�ban egy h�napra, amivel aggodalmat okozott Mr Paulinak – az utols� �zenetekig, amikor Seraing annyira �ldotta azt az embert, nem tudott vele mihez kezdeni. Felm�szni az ideg�sszeoml�s�b�l �s depresszi�j�b�l a legkih�v�bb utaz�s volt az eg�sz �let�ben, �s nem akart visszacs�szni abba a g�d�rbe.

   �s csak megjegyz�sk�nt: Jibran csak akkor tal�lta a f�lt�kenys�get sz�rakoztat�nak, amikor m�sok f�lt�kenys�g�nek volt a szemtan�ja. Ahogy saj�t maga tapasztalta meg, elviselhetetlen s�lly� v�lt. Visszatasz�t�nak tal�lta. F�leg, mikor – nem k�pesen arra, hogy visszafogja mag�t – vissza akart v�gni Seraingnak, pr�b�lva �t f�lt�kenny� tenni, �s nem siker�lt neki. Tudta, hogy tal�n rendben lenne a saj�t f�lt�kenys�g�vel, ha l�tta volna Seraingot megb�nt�dni a Rumr�l �rt szavai miatt… De nem m�k�d�tt, �s a v�g�n csak �ngy�l�letet �rzett.

   A sz�ve gyenge volt Seraing fel�. Csak mint azon az �jjelen, miel�tt elv�ltak. Nem tudta mag�t meg�ll�tani, hogy olvassa az �zeneteit – azonnal elolvasta �ket. �s nem tudta mag�t meg�ll�tani, hogy v�laszoljon…

   Ez nem volt j� sz�m�ra. M�g mindig szerelemben lenni azzal az emberrel, annak ellen�re, hogy szak�tottak, �s besz�lni vele, mintha b�rmi es�lye lett volna… majdnem megint t�nkretette.

   Val�j�ban egyszer�bb lett volna, ha nem v�ltozott volna meg azut�n, hogy a teste meggy�gyult. Mert valahogy megv�ltozott. A f�jdalom cs�kkent, �s elkezdte megb�nni a tetteit. Pr�b�lta j�v�tenni Seraingnak, a legjobb oldalait mutatni, m�g kicsit vissza is fl�rt�lni. A rem�ny megint visszanyerte a l�ngj�t a sz�v�ben, hogy tal�n… csak tal�n, meg tudja menteni ezt a kapcsolatot…

   De az a l�ng m�g mindig t�l halv�ny volt, �sszehasonl�tva a r�gi viselked�s�nek s�t�ts�g�vel. Sosem volt k�pes elvetni az �tletet, hogy Seraing csak amiatt a r�szeg �jszaka miatt csin�lja ezt, amikor Jibran ki�nt�tte neki a v�rz� sz�v�t, �s v�g�l sz�gyenbe hozta mag�t el�tte, Mr Pauli el�tt, �s m�g Lu Feng el�tt is.

   Jibran el akarta l�kni Seraingot, de �jra �s �jra elbukott, �s mikor v�gre lerendezte a dolgokat az �rz�seivel kapcsolatban, �gy t�nt, � lesz az, akit el fognak l�kni. Sz�val term�szetesen p�nikba esett, amikor l�tta az �zenetet. Ez volt az oka, mi�rt �rezte, hogy a sz�ve �sszefacsarodik. Ez volt az oka, ami�rt az a hangya a k�ts�geibe kapaszkodott.

   “Nem igaz�n szeretem a meglepet�seket. Nem tudn�d csak elmondani, mi az? Nem nagyon rem�nykedem, hogy szeretni fogom azt a meglepet�st.”

   A levele els� verzi�j�ban egyenesen megk�rdezte, hogy az-e a h�r, hogy � meg az admir�lis hivatalosan is egy�tt voltak.

   “Tudod… gondolkodtam… Tal�n m�g mindig sz�ks�gem van a jobb kezemre itt… �gy �rtem, a jobb kezem m�g mindig szar. T�nyleg nagyon neh�z �jra tanulni az alapokat. Sz�val… sz�val m�g mindig hasznos lehetsz… egy kicsit.”

Jibran r�harapott a k�mcs�re.

   Ez volt a legt�bbsz�r �tolvasott r�sze az emailj�nek. Kellene egy�ltal�n v�laszolnia arra a r�szre? Valamilyen szinten, Seraing szavai nemt�r�d�mnek t�ntek vele kapcsolatban. Viccnek t�nt. Vagy fl�rt volt? M�g mindig olyan piszkos m�don �rtette, hogy a jobb keze? Vagy csak Jibran akarta, hogy ez legyen az igazs�g? Tal�n nem kellene hozz�tennie ezt az utols� r�szt. Furcs�n j�nne ki, ha Seraing viccelt – mintha Jibran felaj�nlotta volna neki, hogy verje ki.

   Ha Seraing bejelent�se a legrosszabb eset lesz, amit Jibran elk�pzelt, akkor ez a besz�lget�s a legnagyobb boh�cc� fogja tenni a bolyg�n.

   A nap m�r felkelt, �s Jibran r�j�tt, hogy a k�mcs� alj�t szopogatta idegess�g�ben. Egy cuppan� hanggal tette le, �s egy �j adag energia futott �t rajta, hogy �rjon, sz�val a billenty�zet f�l� g�rnyedt.

   A t�vk�zl�je csengett. Hirtelen hang volt, megrezzent t�le ijedt�ben. Kiss� �lmos volt, �s az �sszpontos�t�sa nem volt a legjobb. Kelletlen�l �llt fel, frusztr�ltnak �rezve mag�t, �s felkapta a t�vk�zl�j�t az �gyr�l. Volt egy �zenet Lu Fengt�l.

 “�tj�v�k.”

Jibran hangosan nevetett, de s�rni akart.

 - Mi�rt, te k�cs�g, mi�rt jelented ezt be, ahelyett, hogy csak �tj�nn�, mi�rt kell �rnod?

   K�rbefordult, �s azon volt, hogy lev�gja a t�vk�zl�j�t valahova, amikor megfagyott, ahogy az ex-Arbitert a k�sz�b�n �llva tal�lta, ahogy a szok�sos, lapos tekintet�vel n�zett r�, felvonva a szem�ld�k�t. A kora reggel ellen�re m�r frissnek �s takarosnak t�nt.

Jibran leeresztette a kez�t, �s csak visszadobta a t�vk�zl�j�t az �gyra.

 - J� reggelt – mondta Lu Feng, �s Jibran vigyorgott, de a sz�ja sarka megr�ndult.

 - Neked is. – Egy kicsit savany� volt. – Hogyhogy m�r fent vagy? Nem tudsz ilyenkor m�g aludni, mint b�rmelyik norm�lis ember? Mi�rt j�tt�l egy�bk�nt? Ne mondd, hogy meggondoltad magad a kivonattal kapcsolatban.

 - Az sosem fog megt�rt�nni. – Az ex-Arbiter nagyon komolyan besz�lt, sz�val term�szetesen Jibran cukkolni akarta �rte.

 - Ok�, akkor az�rt vagy itt, hogy fizess nekem, hogy sose k�zel�tselek meg b�rmilyen kivonattal. Mit aj�nlan�l, hogy megvedd a hallgat�somat, �s r�vegy�l, hogy ne akarjalak tov�bb �ld�zni?

 - Megt�rt�nne az valaha?

   Jibrannak el kellett ismernie, hogy el�g makacs volt, sz�val v�g�l legyintett a kez�vel, �s dr�maian s�hajtott.

 - Rendben, rendben, akkor mi�rt j�tt�l? – Feladta most a kivonat k�rd�s�t, �s k�zelebb l�pett a m�sik f�rfihez, a kez�t a zseb�be dugva.

 - Tan�csot adni j�ttem. – Jibran sz� szerint �rezte, amikor leesett az �lla. – Hasznos volna sz�modra, ha mostant�l abbahagyn�d a piszkos besz�det An Zhe ir�ny�ban.

   Jibrannak nem voltak elk�pzel�sei, de ha lettek volna, akkor sem ez lett volna. Teljesen led�bbenve n�zett Lu Fengre.

 - Annyi �v ut�n… - kezdte remeg� hangon. – Annyi �ldozat ut�n… V�gre elismered, hogy f�lt�keny vagy, amikor valaki kikezd vele? Olyan b�szke vagyok r�d. – Kicsalt mag�b�l n�mi hamis szipog�st, �s kit�r�lte a szem�b�l a neml�tez� k�nnyeit.

 - Nem vagyok f�lt�keny – mondta Lu Feng hidegen. – Nincs r� okom.

   Jibran csettintett a nyelv�vel, befejezte a dr�mai el�ad�st, �s f�lren�zett. Olyan ideges�t�… egyszer�en olyan ideges�t�.

 - Az istenek szerelm�re – mondta; a szavai g�nyt�l �s keser�s�gt�l csepegtek. – Mindannyi�tok �rzelmileg kasztr�lva lett a h�lye Elj�r� B�r�s�gotokn�l? Nem tudsz �rezni csak egy kiiiiiiiiiis…  - Az ujjaival mutatta, milyen kis. -… f�lt�kenys�get? �rtem �n, hogy mindannyian szuper-duper-bek�pzeltek vagytok, �s azt gondolj�tok, ti vagytok a legjobb fog�s a vil�gon… �s tudod, tal�n t�nyleg azok vagytok. – Seraing egy�rtelm�en az volt. A legjobbak legjobbika. Jibran szomor�s�got �rzett emiatt. – De legal�bb egy kicsit agyalj el az �tleten, miel�tt v�laszolsz! Nem b�nn�d, ha �n t�nyleg… �s �gy �rtem, hogy komolyan kikezden�k An Zhe-vel? Nincs fel� semmif�le �rz�sed, ami arra k�sztet, hogy k�pen v�gj, amikor arr�l besz�lek, hogyan �s mikor �s mi t�rt�nik, amikor �gyba viszik?

   Lu Feng karba tette a kez�t, ahogy hallgatta… legal�bb hallgatta. Miut�n Jibran leszidta, �gy t�nt, az ex-Arbiter elgondolkodott a t�m�n; a z�ld szemei egy kicsit kev�sb� voltak fagyosak, �s a pillant�sa a padl�ra esett, a szem�ld�ke enyh�n r�ncol�dott. V�gre!

 - Nincs – felelt h�rom m�sodperc m�lva.

   Jibran �lla m�g egyszer leesett, �s f�sults�got �rzett. Egyszer�en nem �rtett�k. Ezek a h�lye B�r�k egyszer�en nem �rtett�k. De miel�tt jobban kifejthette volna az �rz�seit, Lu Feng hirtelen megint megsz�lalt.

 - Ha r�lad van sz�, tudom, hogy te nem csin�lod komolyan.

 - H�t k�sz a bizalmat – k�pte ki ezt Jibran csal�dottan. – De mi�rt? Lehetne komoly.

 - Van valakid. Nem vagy az a t�pus, aki el�ruln� a kedves�t.

   Vill�m csapott Jibranba abban a pillanatban, �s m�g jobban megd�bbent. Az agya ki�r�lt, �s hirtelen f�lelem �s sz�gyenl�ss�g kelt fel a sz�v�ben. Lu Feng tudja…? De sosem eml�tett�k Seraingot, ami�ta itt volt. �s m�g el�tte sem; nem besz�ltek r�la olyan sokat. Amikor fl�rt�ltek, a balesete el�tt, Jibran titokban tartotta a mag�n�let�t, f�leg hogy m�g csak “hivatalosak” sem voltak. Nem akarta t�nkretenni a reput�ci�j�t, vagy olyan zavarba ejt� helyzetbe ker�lni, amikor az emberek tudnak r�la meg Seraingr�l, �s �k meg csak… nem m�k�dtek volna, mint egy p�r. Tudta pontosan, milyen ki�hezettek voltak az emberek ezekre a pletyk�kra, �s Jibran nem akart benne r�szt venni.

   De… mindent bevallott Mr Paulinak. � elmondan� Lu Fengnek…? Nem t�nt �gy, hogy ez a helyzet…

 - �n… �n nem… Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Jibran rekedten, magasabb hangon, �s gy�l�lte, hogy a saj�t teste ellene fordult. Lu Feng t�l j� volt benne, hogy olvasson m�sok testnyelv�ben �s viselked�s�ben.

   Lu Feng elford�totta a tekintet�t, �s egy hosszabb pillant�st vetett a szoba m�sik r�sz�re Jibran oldal�n. K�vetve a tekintet�t, Jibran r�j�tt, hogy nyitva hagyta az emailj�t, �s a kijelz� az ajt� ir�ny�ba n�zett. Egy hideg hull�m v�gott �t rajta, �s gyorsan oldalra l�pett, hogy elrejtse a levelet, amit m�g nem fejezett be. Tudta, hogy az arca elv�r�s�d�tt, forr� volt, mint a pokol.

 - Mit b�mulsz… m�gis, milyen j�l a szemeid… Nem l�tt�l semmit!

   Lu Feng egy lapos, �s tal�n enyh�n szid� tekintettel v�laszolt, ami b�rmelyik gyereket megr�katta volna, ha a tan�ruk �gy n�zett volna r�juk. Jibran is �rzett n�mi gyenges�get a t�rd�ben, hirtelenj�ben, de… � feln�tt volt! Sok sikert legk�zelebb, ha pr�b�lsz �sszezavarni! Hah!

 - Nem kell l�tnom a r�szleteket, hogy tudjam, Serainggal �rsz. – Francba… visszasz�vta… t�k�letes pr�b�lkoz�s volt. Jibran most pontosan �gy �rezte mag�t, mint egy gyerek, aki nem volt tiszt�ban vele, mennyit tudnak a tan�rai a rosszalkod�sair�l. – Az enged�lyemet k�rte, hogy fl�rt�lj�n veled.

   Jibran �llt ott egy percig, pislogva, r�meredve Lu Fengre, �s �jraj�tszva az utols� mondatot az elm�j�ben.

 - Enge… mi? – lehelte Jibran. – Mit csin�lt???

 - Az enged�lyemet k�rte, hogy fl�rt�lhessen veled – ism�telte Lu Feng, figyelmesen vizslatva az arc�t. – Azt hittem, tudt�l r�la. – Amikor Jibran kinyitotta a sz�j�t, de nem j�tt ki hang a tork�n, mert egy kibaszott percre elvesztette a besz�dk�pess�g�t… Lu Feng folytatta. – Megk�rdezheted az indokait, ha el akarja �ket mondani. De megk�rdezte, hogy rendben van-e nekem. K�s�bb meger�s�tette, hogy j�rtok. �gy t�nik, m�g mindig azt csin�lj�tok. – Lu Feng szeme megint Jibran m�g� lesett, de m�r nem l�thatta a k�perny�t t�bb�.

 - Mh… mikor… � mikor… te mi�ta… - dadogta Jibran, �s a nyelve �gyetlen �s b�nult volt; a mellkasa mindenf�le �rz�sekt�l melegedett fel. Nem volt olyan l�gz� technika, amit el�adhatott volna, hogy meg�rizze a nyugalm�t jelenleg.

 - Akkor k�rdezett meg, amikor visszat�rtem a vadonb�l, miut�n visszaszereztem a sp�r�t.

   Az… Az kurva r�gen volt, a pics�ba! Jibran elrejtette az �g� arc�t a tenyer�be. �s itt volt �, pr�b�lva elrejteni ezt Lu Feng el�l… haha! Mi a franc… Mi�rt nem mondta el neki Seraing ezt? Ez majdnem olyan volt, mint mikor valaki a szeret�je sz�leit�l k�ri meg a kez�t… pff, nem mintha Jibrannak sz�ks�ge lett volna gy�mra vagy sz�l�re, hogy eld�ntse, hogy akart-e kapcsolatot vagy sem…! �S MI�TA VOLT LU FENG ILYEN SZEM�LY AZ �LET�BEN?! Seraing, mi�rt…

 - Sz�val v�gig tudtad – s�hajtott, �s leengedte a karj�t. Ha nem volt m�r mit rejtegetni t�bb�, id�pocs�kol�s volt zavarban lenni miatta. Hab�r az arca m�g mindig forr�nak �rz�d�tt. – Eg�sz v�gig… ez�rt nem vett�l sosem komolyan An Zhe-vel kapcsolatban?

 - Igen.

 - Mi�rt nem mondtad hamarabb?

 - Mi�rt tettem volna? Ez a te dolgod. Azonban, ha el�rulod Seraing bizalm�t, mondan�k egy-k�t sz�t neked. – Lu Feng ritk�n fenyegetett m�s embereket; a jelenl�te �nmag�ban el�g volt, �ltal�ban. De persze, � meg Jibran k�zel �lltak egym�shoz, �gy a jelenl�te mag�ban nem tett sokat… sz�val most, hallva azokat a hideg szavakat, Jibran nyelt egyet, �s hogy megv�dje mag�t, �sszefonta a karj�t a mellkasa el�tt.

De azt�n a tekintete lehullott a f�ldre, �s egy kis f�jdalmat �rzett a sz�v�ben.

 - M�r nem vagyunk egy�tt. �szrevetted, hogy �n itt vagyok, � meg az �szaki B�zison? �t sokan szeretik, kedves �s vonz� �s karizmatikus �s � a legjobb fog�s b�rki sz�m�ra, aki harcolni tud a figyelm��rt. �n elvesztettem a harcot… vagy �ppen elvesztem, egy�bk�nt is. M�g csak ott sem vagyok, hogy igazs�gosan harcolhassak. – Jibran torka kezdett elszorulni, sz�val gyorsan tov�bb�llt. – Sz�val ez van. Ez a t�rt�net v�ge.

Lu Feng hosszan �llt a k�sz�b�n, miel�tt kih�zta mag�t, �s a karj�t az oldal�hoz ejtette.

 - Oh. �rtem.

   Mind�ssze ennyit mondott, �s sarkon fordult. Miel�tt Jibrant a szob�j�ban hagyta volna, a szavait a v�lla felett vetette h�tra.

 - Enni k�sz�l�nk. Mr Pauli azt mondta, “gyere, �s reggelizz”.

�s azt�n csak els�t�lt, otthagyva Jibrant a h�borg� �rzelmeivel.

~���~

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s