M�snap volt. A nap �gy d�nt�tt, hogy tejszer� takar� m�g� rejt�zik, ami az eg�sz eget befedte. A leveg� nedvess�gtartalma igencsak megemelkedett. Olyan meleg volt az aut�ban, hogy be kellett kapcsolniuk a ventill�ci�s rendszert, ami egy kicsit t�bb benzint haszn�lt, de nem volt m�s v�laszt�suk. Meg�llni is �rtelmetlen volt, mivel odakint sem volt k�l�nb, a burj�nz� n�v�nyekkel k�r�l�tt�k. �gy l�tszott, m�g azok is p�r�t eregettek a t�j f�l�. A nedvess�g illata, egyfajta mocsaras b�z majdnem elviselhetetlen volt – m�g egy ok, hogy feltekerj�k az ablakokat, �s elkezdjenek l�gkondicion�lni.

   De a l�t�si viszonyok m�g mindig el�g j�k voltak. Seraing tudta, ha egyszer el�rik a tengert, a leveg� kitisztul. Legal�bbis, ez volt az, amit m�sokt�l tudott a tengerpartr�l. Sz�val meg sem �llt. A t�rk�pet maga mellett tartotta, �s gyakorta r�n�zett. Biztos volt benne, hogy a vel�k szemben l�v� hegy m�g�tt ott volt az �ce�n. Nem volt m�r t�bb nyoma utaknak; mindet ben�tte a n�v�nyzet, f� �s gazak. Azonban hiba n�lk�l k�vett�k a helyes ir�nyt eddig, sz�val a sejt�s�nek helyesnek kellett lennie.

   Az id� meghaladta a delet, mikor Jibran csatlakozott hozz� az any�s�l�sen. A kez�be fogta a t�rk�pet, majd az �l�be tette, ahogy ellen�rizte az �tjukat.

 - Messze vagyunk?

 - Szerintem egy p�r �r�n bel�l meg�rkez�nk – vetett Seraing a szerelm�re egy pillant�st. N�mi csend k�vette a szavait, ahogy Jibran h�mmentett.

 - Tudod… - K�z�j�k helyezte a t�rk�pet, egy m�g jobb poz�ci�ba Seraing sz�m�ra, hogy l�ssa. – Sosem szerettem a kocsis utaz�sokat annyira. Azt hiszem, ez is egy oka volt, mi�rt nem v�lasztottam, hogy k�rbev�ndoroljam a vadont. Csod�lok minden egyes B�r�t – �gy �rtem, ex-B�r�t, zsoldost �s katon�t, ami�rt elviseltetek ilyen hossz� utakat ilyen sz�k helyeken, mint ez. Sz�val, megvan a magam szubjekt�v v�lem�nye r�la. De ezt most objekt�v szemsz�gb�l mondom, hogy meg kellene �llnunk. Reggel �ta nem l�ttalak inni vagy enni. Legal�bb n�gy �r�ja �lsz abban az �l�sben. Ez �rtalmas a v�rkering�sednek �s a gerincednek. Tudom, hogy “hozz� vagy szokva”, de ez eg�szs�gtelen. �s csak mert orvos vagyok, nem kellene a hat�raidat feszegetned a kisz�rad�ssal �s �hs�ggel. Tudok els�seg�lyt ny�jtani, de jobb lenne, ha nem kellene. Nem vagyunk �r�lten felszereltek v�szhelyzetekre.

Seraing halv�nyan mosolygott.

 - Sajn�lom, doktor – hangs�lyozta Seraing a megnevez�st, mivel Jibran most a tan�r-hangj�n besz�lt. – Tudok r�la. Nem pr�b�lok rosszull�tet okozni magamnak. De t�nyleg �gy gondolom, hogy ez az egy vagy k�t �ra nem olyan sok. Ha egyszer az �ce�nhoz �r�nk, sok�ig nem kell majd vezetnem. Igaz�n nem tesz velem semmit, ha most folytatom a vezet�st.

 - Ha szerinted mind�ssze p�r �ra m�lva meg�rkez�nk, akkor igaz�n tarthatsz egy harminc perces sz�netet – vit�zott az orvos. – Nem, m�g h�sz perc, vagy tizen�t is megteszi.

   Ez meg�ll�totta Seraingot a gondolkod�sban egy pillanatra, ahogy pr�b�lt egy jobb szempontot felhozni – hirtelen r�j�tt, hogy a sz�ke f�rfi hangja egy kicsit furcsa, enyh�n kapkod�bb, mint �ltal�ban, �s v�ratlan v�rakoz�st hordozott – most pr�b�lta �t meggy�zni? Megpr�b�lta arra cs�b�tani, hogy �lljanak meg?

   Azt�n egy m�sik ok ugrott fel a fej�ben, �s elnyomott egy mosolyt. Ez csak m�g jobban arra �szt�n�zte, hogy tartsa mag�t az �tlet�hez.

 - A l�baim nem is lazuln�nak el olyan r�vid id� alatt – v�laszolt. – Kipihentebb leszek, ha egyszer v�gre oda�r�nk.

 -… Azt hiszed, viccelek?

 - Tudom, hogy nem.

 - Ah, persze, persze.

   A szeme sark�b�l Seraing l�tta, hogy Jibran karba teszi a kez�t, �s l�that�an frusztr�lt lett. Kin�zve a megemelt sz�lv�d�n, a szerelme hallgat�sba zuhant. Nem tartott nagyon sok�ig, mivel Jibran bossz�s volt. Seraingnak csak v�rnia kellett, tal�n m�g elny�jtania is a csendet egy kicsit, hogy besz�dre b�rja. �s j�l gondolta. �pp csak egy p�r perccel k�s�bb, Jibran megint megsz�lalt.

 - De t�nyleg csod�lom a t�r�k�pess�gedet. B�rcsak nekem is lenne. Sosem �ltem volna t�l az Elj�r� B�r�s�gon a gyakorlataitokat. Amikor gyerek voltam, �s ki kellett v�lasztanom a szakter�letemet, gondolkodtam egy villan�snyi ideig, hogy arra a helyre menjek. Miut�n Lu Feng elmondta nekem, hogy � azt fogja v�lasztani.

   Seraingot enyh�n meglepte, hogy ezt hallotta, de Jibran folytatta, mik�zben kereszt�lv�gtak az alacsonyabb �s alacsonyabb n�v�nyzeten. �gy t�nt, a n�v�nyek kisebbek lettek, ahogy megk�zel�tett�k a hegyet. A l�ba k�r�l v�gtelen z�ldess�g ny�lt, olyan hosszan, ahogy a szem�k ell�tott, �s a t�j lapos lett.

 - Persze, hamar feladtam. Tetszett a munk�nak a pszichol�giai aspektusa. Megtanulni, hogyan k�l�nb�ztesd meg a xenogenikusakat, azon nyomban felismerni a k�l�nb�z� viselked�s mint�kat… �rdekeltek a nonverb�lis kommunik�ci�k �s az emberi pszich�. Azonban sosem volt meg az elt�k�lts�gem, azt hiszem. Nem vagyok el�g t�relmes �s figyelmes. Tanultam pszichol�gi�t egy bizonyos fokig, mert a tanulm�nyaim r�sze volt. De azt is tudtam, hogy nem lenn�k k�pes elviselni a katonai edz�seket, �s nem lenne el�g ment�lis er�m a gyilkol�shoz. A biol�gia sokkal �rdekesebbnek �s sz�rakoztat�bbnak t�nt.

 - Meg�rtem – mondta lassan Seraing. Most m�g k�pes volt �sszekapcsol�dni az orvos gondolatmenet�vel, de nem volt �tlete, mi�rt mondja el neki ezeket a dolgokat hirtelen. �gy t�nt, van valami oka r�. – Ez term�szetes. Senki nem j� minden egyes szakm�ban. P�ld�ul, �n nem tudn�m a te munk�dat csin�lni. Nos, nem voltam t�k�letes a saj�tomban sem. De a hozz��rt�sem a biol�gi�hoz… hm, nem, helytelen. A biol�gia valamennyire rendben volt. Azzal ok� voltam. A k�mia �s a fizika kicsit magas labda volt nekem. M�g mindig meg�rtem a l�nyeg�t, de nem tudn�k vele dolgozni. �s a frekvenci�k… Att�l tartok, csak halv�nyan �rtem �ket.

 - De el�g okos vagy, amikor besz�l�nk r�la – morogta Jibran. – �gy is k�vetsz engem.

 - Nos… igen. K�sz�nhet�en a magyar�zataidnak. J�l tan�tasz engem – mosolygott Seraing, becsemp�szve ezt a dics�retet a besz�lget�sbe, tudva, hogy Jibran szerette, ha ajn�rozt�k.

 - Akkor tal�n te is tan�thatn�l nekem valamit – mondta v�ratlanul a sz�ke f�rfi. – Az Elj�r� B�r�s�g nem l�tezik, �s �n nem vagyok elfoglalt tud�s t�bb�, van id�m tanulni. Hogyan olvashatom az elm�det?

Seraing k�nnyed�n nevetett, a sz�rke �s z�ld kil�t�sra n�zve el�re.

 - Ha csak az �n elm�met akarod olvasni, nem kell megtanulnod – mondta. – Csak k�rdezned kell. Semmir�l nem fogok neked hazudni.

 - Rendben, akkor mondd el… - kezdte hadarva, de v�g�l elhallgattatta mag�t, mintha megr�m�lt volna t�le, hogy megk�rdezze. Seraing megint fel� vetett egy pillant�st; Jibran az ajk�ba harapott.

 - Mit szeretn�l tudni? – k�rdezte halkabb hangon.

 - Semmit, csak sok mindenr�l agyaltam. – De ezut�n egy �jabb csend esett k�z�j�k, olyan gyorsan, hogy n�mi negat�v �rz�st sug�rzott. �s most tov�bb ny�lt egy vagy k�t percn�l. Szokatlannak t�nt, ismerve Jibran szok�sait. Seraing a homlok�t r�ncolta, �s kezdte gyan�tani, hogy valami gond volt.

 - Van valami baj, napsugaram? Olyan csendes vagy.

 - Ch. Sz�val besz�lnem kell minden egyes m�sodpercben, hogy kiel�g�tselek? – panaszkodott Jibran halkan. A hangsz�ne persze leheletnyit g�nyos volt, de valahogy… depressz�vnek is t�nt, vagy legal�bbis ez volt Seraing benyom�sa. Megint r�pillantott a partner�re.

 - Nem kell, de l�tom, hogy valami baj van – vallotta be �vatosan. – M�rges vagy r�m valami�rt?

 - Nem. – Jibran v�lasza nagyon gyorsan �rkezett. – Vagy mi van, ha igen. Nem �ll�tod meg az aut�t, neked rendben van… de tudod, hogy nem tudom haszn�lni azt a v�c�t ott. – feltehet�leg m�g�j�k b�k�tt, ahogy a korl�tozott mosd�juk volt, ami nem is volt szoba, m�g csak teljes szekci� sem – gyakorlatilag csak egy kih�zhat� �l�s, amit a falba toltak, miut�n v�geztek a dolgukkal, �s az �r�l�k�k kiesett a kocsi alj�n. Seraingnak nem volt probl�m�ja ilyesmivel, hiszen volt m�r rosszabb szitu�ci�kban is a m�ltban, de Jibran…

 - Sajn�lom. Haszn�lnod kell a v�c�t? – k�rdezte akkor, r�j�ve, hogy Jibran tal�n reggel �ta visszatartotta.

 - M�g nem, de… ahh… Ha tudtam volna, hogy ez a kocsi ilyen k�nyelmetlen lesz…

   Seraing volt az, aki p�nc�laut�t k�rt a katon�kt�l; � volt az, aki nem hat�rozta meg, milyen ig�nyeik voltak az utaz�shoz… vagy ink�bb, nem sz�m�tott r�, hogy Jibrannak probl�m�ja lesz az ilyesfajta v�c� haszn�lat�val, sz�val nem �llt sz�nd�k�ban feljav�tott verzi�t k�rni.

 - Sajn�lom – mondta megint, ez�ttal b�ntudatosan. – Meg kellett volna k�rdeznem t�ged, mit prefer�lsz. K�vetkez�nek hagyom, hogy te rendezd a kocsi-b�rl�s �gy�t. De szerintem csak az ezredesnek vagy olyan j�rm�ve, amiben k�l�n mosd� van. Mi�rt nem k�rdezed meg k�s�bb, hogy nem tudn�-e nek�nk adni?

 - Szerintem te sikeresebb lenn�l, ha megk�rn�d. – Itt j�tt Jibran duzzog� morg�sa; nagyon gyorsan tudott erre a m�dra v�ltani, b�rmelyik pillanatban. – Sosem adn� nekem. De te vagy a kedvence. An Zhe is jobban szeret t�ged. M�g akkor is, hogy r�l�tt�l.

Seraing megnyalta az ajkait.

 - Irigykedsz r�m? – k�rdezte bizonytalanul.

 -… Bizony�ra az�rt lehet, mert olyan j�l olvasod �ket. Mindig tudod, mit mondj. Micsoda �riember.

   M�g egyszer a gondolatolvas�s. Seraing pr�b�lta meg�rteni. Azt hitte, nem adott okot Jibrannak, hogy ne b�zzon benne. De miut�n az orvos azt mondta, szem�lyesen �t akarja olvasni, felt�telezte, volt itt valamif�le m�g�ttes probl�ma, amit a sz�ke f�rfi pr�b�lt megoldani azzal, hogy ezt k�rte. Az igazi k�rd�s az volt, hogy ez a probl�ma egy l�tez� probl�ma volt, vagy csak megint t�lkomplik�lt valamit. Csak egy hete t�rt�nt, hogy h�rom �v ut�n tal�lkoztak. Seraingnak m�g mindig kellett tanulnia – vagy �jra megtanulnia – arr�l, hogyan kezelje Jibrant. �gy t�nt, enyhe v�ltoz�sok voltak a viselked�s�ben �s a gondolkod�s�ban. K�nnyebben meg lehetett b�ntani, sz�val Seraing eml�keztette mag�t, hogy nem lehet ignor�ns semmilyen kis r�szlet ir�nt.

 - J�lvan h�t – mondta Seraing s�hajtva. – Megpr�b�lhatlak megtan�tani, hogyan olvass arckifejez�seket �s mozg�sokat. M�g �gy is sok figyelmet �s gyakorl�st ig�nyel. Ha egyszer r��rezt�l, nem olyan neh�z. Egy id� ut�n… amolyan m�sodik nyelvv� v�lik, amit besz�lsz. Egyszer�en csak sokkal k�nnyebben ismered fel a mint�kat, an�lk�l, hogy t�l sokat gondolkodn�l rajta. A legt�bb alkalommal. Hogy effekt�ven haszn�ld, �gy is �rtened kell az emberi term�szetet, �s a bizonyos egy�n term�szet�t, hogy meg�rtsd a teljes k�pet a gondolatmenet�kr�l. Azonban m�g �gy is k�pes lesz nagyon f�raszt� lenni, n�ha. El�sz�r t�lterhel�nek fogod �rezni, hogy a figyelmedet a reakci�mra ford�tsd, m�r egy p�r perc ut�n. Amikor csin�lod, csin�ld megzavar�s n�lk�l. Majdnem olyan, mint egy meditat�v �llapot. �s ezek nagyon halv�ny reakci�k is lesznek, nem k�nny� �ket �szrevenni. Ha m�g mindig hajland� vagy tanulni, nekem ok�, hogy tan�tsalak, am�gy.

Jibran fel�letesen s�hajtott.

 - Hajland� vagyok tanulni. Ha szerinted �n tudom�nyt tan�tok neked, akkor �n is meg akarom tanulni a te szakm�dat.

   M�sodszor hallva, �s m�g egyenesebben is, egy kicsit h�zelg� volt, �s megmosolyogtatta Seraingot.

 - Persze. De, Jibran… biztos vagy benne, hogy nem az�rt csin�lod, hogy csak engem olvass jobban? K�sz vagy az elk�telez�d�sre?

   Jibran nem v�laszolt. Seraing csak k�v�ncsi volt; nem pr�b�lta ezt a t�m�t semmilyen ir�nyba tolni… Csak r� akarta venni a szerelm�t, hogy sz�nt valljon. Ritka volt, amikor valami annyira zavarta Jibrant, m�gse tudott besz�lni r�la. Eml�keztette Rum eset�re. De tudta, hogy nem lesz m�r m�g egy olyan, mint az, sz�val most nem volt �tlete, mi lehet a gond.

 - Seraing…

V�gre. Csak ebb�l az egy sz�b�l tudta, Jibran nem tudja t�bb� mag�ban tartani.

 - Mi az, Jibran? – k�rdezte nyugodtan. A doktora vett egy m�ly l�legzetet, �s ahogy Seraing vetett fel� egy pillant�st, l�tta, hogyan markol a saj�t karj�ra �pp.

 - Jobban akarlak ismerni. Ez probl�ma?

Ez m�g h�zelg�bb volt. Seraing �rezte, hogy az arca kiss� forr�bb lesz.

 - Nem mondtam, hogy az.

 - De er�ltetnem kellett, hogy elfogadd a k�r�semet. – Jibran v�lasza azonnali volt ez�ttal. �s gyors �tem�. �s hangosabb. �s hidegebb. – El�sz�r el akart�l t�r�teni, hogy k�rdezzek r�la. Azt�n pr�b�ltad, hogy �gy hangozzon, mintha t�l neh�z lenne nekem, hogy megtanuljam. Most ezt k�rdezed, mintha rossz dolog lenne, hogy olvasni akarlak… tudod, �n… neked �n k�nny� vagyok… De te nem vagy k�nny� nekem. �gy �rzem, nem teszek eleget. �gy �rzem, szenvedek �s elbukok abban, hogy meg�rtselek. �gy �rzem magam, mint egy bolond… hogy szerelmet vallottam neked, amikor olyan keveset tudok r�lad. M�g ha szeretsz is engem, az �n “szeretlek”-em viccnek t�nik, figyelembe v�ve, milyen sokat nem tudok.

   Seraing a szem�ld�k�t r�ncolta, �s kezdte �gy gondolni, hogy meg kellene �ll�tania az aut�t. Minden figyelm�t Jibrannak akarta szentelni, de �gy t�nt, az orvosnak k�nyelmes volt elmondani ilyen form�ban – tal�n, t�ls�gosan zavarban lenne, hogy Seraingra n�zzen, m�g ha meg is �llnak.

   Sz�ks�ge volt n�h�ny pillanatra, hogy megem�ssze a partnere szavait. �vatos akart lenni azzal, hogyan v�laszolt, hogy ne �rtse f�lre �t Jibran t�bb� – mert akaratlanul, m�r el�rte ezt.

 - Sz�val… szerinted nem szeretsz engem? – k�rdezte v�g�l Seraing.

 - Ch, nem ezt mondtam. – Jibran most d�h�snek hallatszott. – �n csak… tal�n csak rossz id�z�t�s volt a szerelmi vallom�somhoz… tal�n egy kicsit k�s�bb kellett volna mondanom, amikor nem nevetsz ki, hogy m�r kimondtam, mikor nem is �rtem a sz�nd�kaidat. Tal�n azt kellett volna mondanom… olyan er�sen bel�d z�gtam, hogy nem kapok leveg�t, vagy… vagy hogy olyan er�sen bel�d z�gtam, hogy az �letem unalmas n�lk�led, vagy valami ilyen ny�las kijelent�st.

   Nem volt k�nny�, hogy megtartsa a kifejez�stelen arc�t, hallva ezeket a sorokat, de Seraing nem akarta megzavarni a besz�lget�s hangulat�t. A doktora nagyon nyitottnak �s �szint�nek t�nt most.

 - �rtem m�r – mondta, lem�solva a hangsz�n�t. – De, Jibran… ha azt mondtad volna, az csak egy szinonima a “szeretlek”-re. t�nyleg egy kicsit ny�las, �gy hangzik, mint amit egy romantikus novella haszn�lna, hogy k�l�nlegesebbnek mutassa mag�t, mint amilyen, de a jelent�se ugyanaz.

   Amikor Jibran fel� n�zett, l�tta a homlok�nak r�ncol�d�s�t, �s a sz�ke f�rfi a gondolataiba mer�lt, a szem�veg�t az orr�n tartva a mutat�ujj�val, elbambulva, nem is v�ve �szre a saj�t mozdulatait.

 - Sz�val nem rontottam el az id�z�t�st? Nem csin�ltam t�l gyorsan? Az okaim arra, hogy szeretlek, nem t�l… kicsik vagy �rtelmetlenek? M�g mindig hiszel nekem, amikor azt mondom, szeretlek?

 - Hinni benned? Jibran, sosem k�telkedtem benned. Szerintem m�r teel�tted tudtam, hogy szeretsz engem. – Seraing �pp csak a k�vetkez� m�sodpercben j�tt r�, hogy tal�n t�l messzire ment, mert Jibran hangja a szok�sos, g�nyos �s t�mad� jelleg�v� v�lt.

 - Te okostoj�s – mondta keser�des hangsz�nnel. – M�r megint felv�gsz a k�pess�geiddel.

 - Sajn�lom. Vegy�k �gy, hogy munkahelyi �rtalom – mosolygott Seraing, egy kicsit k�nosan �rezve mag�t, de igazodva a szitu�ci�hoz. Tudta, hogy kifejlesztett n�h�ny nem annyira �dv�z�lt jellemz�t az Elj�r� B�r�s�gn�l r�gen. – M�rges vagy r�m?

   Amikor �szrevette, hogy Jibran csendesen tanulm�nyozza, kipr�b�lta az �j tr�kkj�t: megvolt a maga “szomor� arca” most m�r. Borzaszt� volt a sz�n�szked�sben, abszol�t semmi k�pess�ge nem volt a dr�m�hoz, kiss� t�l visszafogott volt, hogy elnagyolt �rz�seket mutasson… de n�ha szeretett volna igazodni a szerelme energi�j�hoz. �s nagyon gyorsan megtanulta, milyen effekt�v volt ez a k�pess�g Jibranon: az az�r szemek mindig �r�mt�l villantak, amikor Seraing pr�b�lt… “aranyosan” viselkedni.

   Sz�val most lebiggyesztette az als� ajk�t, �s �sszer�ncolta a homlok�t a szem�ld�ke k�z�tt. Amikor megint a partnere fel� n�zett, kitartotta ezt az arckifejez�st. Gyakorolta ezt a t�k�r el�tt, amikor Jibran nem l�tta.

 - Milyen �des – mondta Jibran enyhe piszk�l�d�ssal a hangj�ban, de az t�bb melegs�get hordozott ez�ttal. – Ezt az oldaladat egy kicsit jobban szeretem, mint mikor kegyetlen vagy hozz�m.

   Seraing elt�ntette a szomor�-arcot – f�raszt� volt az arcizmainak abban a poz�ci�ban. De m�g mindig mosolygott, az �tra f�kusz�lva.

 - Sz�val menj�nk vissza egy kicsit. Mit szerett�l volna tudni kor�bban? – k�rdezte Seraing �jra, �gy �rezve, ez�ttal tal�n kap v�laszt.

Volt egy leheletnyi hezit�l�s, de nem tartott olyan sok�ig, mint az el�z�.

 - Zavar engem, ami�ta el�sz�r eml�tetted… Nem, m�r el�g r�g�ta zavar. – Jibran hangja megint fordult; most hirtelenj�ben el�g megt�rtnek t�nt. – Van valami probl�ma…A megjelen�sem el�g j� sz�modra?

Seraing felvonta a szem�ld�k�t, �s akaratlanul fordult el az �tt�l, hogy az oldal�ra n�zzen.

 - M�g mindig vannak �n�rt�kel�si gondjaid? – k�rdezte �szint�n. Jibran nem n�zett r�, de a sz�j�t �sszeszor�totta, �s m�g egyszer felnyomta a szem�veg�t. A f�le kiv�r�s�d�tt.

 - Hossz� ideig kellett foglalkoznom vele. Nem tudom csak elt�ntetni – morogta. – �s te… folyamatosan elutas�tasz.  

   Seraing d�bbenetet �rzett. T�bb �zben is mondta, hogy nem �llt sz�nd�k�ban elutas�tani Jibrant, egyszer sem, de �gy gondolta, hogy a szeretett p�rja meg�rtette m�r ezt. Mivel a legjobbat adta, hogy gyakran kimutassa a fizikai csod�lat�t �s sz�ks�gleteit Jibran fel�.

 - Mi�rt felt�telezed, hogy elutas�talak? – k�rdezte �szint�n �sszezavarodva.

 - Csak… m�g mindig fenntartasz egy falat k�zt�nk. Az els� napt�l kezdve, ami�ta fl�rt�lni kezdtem veled. Akkoriban sosem fogadtad el az aj�nlataimat, sosem k�zeledt�l hozz�m… m�g el is l�kt�l, amikor megpr�b�ltam k�zel�teni hozz�d. �s azt�n meg megj�tszottad a meglep�d�ttet, hogy mi�rt gondoltam, hogy nem tal�lsz vonz�nak. �s sosem k�rt�l pettinget cser�be a seg�ts�ged�rt. M�g manaps�g sem… vannak alkalmak, amikor csak… elutas�tod a seg�ts�gemet. N�ha neh�z meg�rtenem, mi folyik a fejedben. Nem tudok tenni ellene, egyszer�en azon agyalok, hogy t�nyleg annyira vonz� vagyok-e sz�modra. Ha nem igaz�n akarod, hogy meg�rintselek. Ha… nincs sz�ks�ged r�m annyira, ahogy nekem r�d. H�lyes�gnek hangzik, igaz? Val�sz�n�leg megint t�lreag�lom. De ez az els� kapcsolatom, �s nem tudom, hogyan kell fenntartani egyet. �gy �rzem… Nem tudom. Hogy valamit rosszul csin�lok. Nem tudom, mit csin�ljak. Pr�b�lom megbesz�lni magammal, de n�ha egyszer�en nem tudom.

   Jibran hangja remegett a v�g�re. Seraing tudta, hogy az�rt, mert a partnere v�gtelen�l k�nyelmetlen�l �rezte mag�t ilyen m�rt�kben kiny�lni. De h�l�s volt �rte. Mert csak most j�tt r�: �szint�nek lenni besz�lget�sben csak az egyik oldala volt az �remnek. Hallva Jibran n�z�pontj�t, egy apr� megvil�gosod�sa volt; m�g mindig tanulnia kell, hogyan laz�tson emellett a szeretetre m�lt� szem�ly mellett. A hanyags�ga a saj�t tette felett folyamatosan gondot okozott Jibrannak.

�gy d�nt�tt, meg�ll�tja az aut�t. Ahogy megtette, Jibran azonnal ideges lett.

 - Nem… nem kell meg�llnod ez�rt. Menj… azt mondtad, el akarod �rni az �ce�nt ma, sz�val menj.

   Seraing jobbra fordult, Jibrannal szemben, r�mosolyogva. Jibran makacsul az ellenkez� ir�nyba n�zett.

 - Hadd tiszt�zzam ezeket a gondolatokat – mondta nyugodtan, nem k�nyszer�tve Jibrant, hogy r�n�zzen, de n�zte a f�l�t �s az �ll�t, a kis piross�got a nyak�n… �s az enyhe reszket�s�t, amit pr�b�lt az �kl�be ir�ny�tani, ami m�g mindig a ruhaujj�t markolta. – Napsugaram… Amikor el�sz�r felaj�nlottad magad nekem, azt mondtad, csak viccelt�l. M�gis, valahogy siker�lt megb�nt�dnod, mikor nem vettelek komolyan. �s ez�rt bocs�nat. Nem arr�l van sz�, hogy nem tal�ltam az aj�nlatodat h�vogat�nak. Mondtam neked, nem voltam olyan j� B�r�. A dics�reteid �s a cs�b�t�sod nagyon hat�sos volt.

   Jibran csak mormogott valamit, de lassan kezdte visszaford�tani a fej�t fel� – m�g mindig nem n�zett az arc�ra. Seraing csak halv�nyan mosolygott.

 - Az ok, ami�rt nem engedtem, az volt, hogy nem akartam �gy szexelni veled. Nem tetszett az �tlet, hogy legyen egy gyors k�r�nk, miel�tt vissza kell menn�nk dolgozni f�l �r�val k�s�bb. Ha m�r a veled val� szexr�l volt sz�, azt akartam, hogy legyen egy p�r zavartalan �r�nk, amikor �lvezhetj�k egym�st an�lk�l, hogy fel kellene riadni abb�l az �rz�sb�l, �s visszamenni dolgozni r�gt�n, ahogy befejezt�k. Ez a verzi� egyszer�en nem tetszett. Plusz, tiszteletlens�g lett volna veled szemben. �ppen ideg�sszeoml�st kapt�l, nem volt�l magadn�l. Nem volt rendben, hogy kihaszn�ljalak.

   Mostanra Jibran m�r r� b�mult, a szemei megdermedtek Seraing szemein, az arca ellazult, �s enyh�n sokkol�dott, �s �gy t�nt, megszeppent hirtelenj�ben.  

 - Amikor a jobb kezed lettem… - folytatta Seraing, nem hagyva es�lyt neki, hogy besz�ljen. – Csak �gy �reztem, szeretn�m, ha megk�nnyebb�ln�l. Sok mindenen ment�nk kereszt�l. Tudtam, hogy sok trauma �rt. Helyet akartam hagyni neked. De ott is akartam lenni neked. Nem volt k�nny� am�gy. A k�pzeletem nagyon is tele volt illetlen fant�zi�kkal r�lad. De sosem lettem volna k�pes r�d er�ltetni, mikor nem �rzed k�nyelmesnek. El�gg� ok� volt sz�momra, hogy csak te �rezd j�l magad.

 - De mi van a tegnappal? – v�gott k�zbe Jibran; a hangja nem volt remeg�s vagy �les – �szinte k�v�ncsis�got hordozott. M�r lenyugodott. – Nem siett�nk sehova. �s tudod, hogy k�nyelmesen �rzem magam veled… nem, hogy akarlak �rinteni.

 - Tegnap… semmi, t�nyleg. Csak le akartalak szopni – vigyorgott Seraing, amit�l Jibran elv�r�s�d�tt. – A kiel�g�l�sed el�g volt nekem, hogy elviseljem a sz�ks�gleteimet, am�g nem tudok r�juk figyelmet sz�nni. �s ez egy j� gyakorlat, hogy meger�s�tsem a t�relmemet �s �nkontrollomat. De nem v�rom el t�led, hogy te is �gy tegy�l. Tudom, hogy neked t�bb fizikais�g kell, mint nekem. Sz�val, k�rlek, napsugaram, ne gondold t�l.

   Jibran figyelmesen n�zte Seraing arc�t, szomjazva minden sz�t, amit mondott, �s Seraing tudta, hogy az orvos ebben a pillanatban komolyan veszi. M�gis, volt egy leheletnyi r�zsasz�n �rnyalat az orc�j�n.

 - �rtem… - mondta rekedten. – Most m�r �rtem. Tudhattam volna… Szeretsz mindent a “megfelel� id�ben” csin�lni. M�g most is, hogy egy p�r vagyunk.

 - Tal�n t�l apr�l�kos vagyok sz�modra – tette hozz� Seraing, b�lintva Jibran �ll�t�s�ra. – Nem vagyok olyan spont�n, mint te. Sajn�lom. Tal�n unalmasnak fogsz tal�lni n�mi id� ut�n… sz�val megpr�b�lok ezek kicsit v�ltoztatni.

   Ahogy �gy t�nt, hogy Jibran lenyugodott, �s m�g em�sztette a magyar�zat�t, Seraing megint a korm�ny fel� fordult, azzal a sz�nd�kkal, hogy vezessen. De ahogy r�tette a kez�t, meg�llt, �s valami klikkent a fej�ben. Ez lefagyasztotta, �s � megnyalta az ajkait.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s