Az �tjuk �t napig tartott. Nem �lltak meg, �s m�g v�ltott�k is egym�st. �gy egy kicsit m�ris kevesebbet tudtak egy�tt l�bl�gatni, �s ez lelombozta Jibrant, de tudta, hogy ki kell r�ntania mag�t ebb�l a gondolatmenetb�l. Az elm�lt… nem is egy h�napban, hanem �vekben nagyon ellustult, nem viselkedhetett �gy az Int�zetben ezent�l. Minden erej�vel pr�b�lta mag�t felt�zelni a munk�ra, �gy mikor �ppen neki volt pihen�ideje, �tn�zte az �sszes jegyzet�t, amit a tengeren csin�lt, �s ellen�rizte a mint�it minden nap. Az �l�knek hoztak tengervizet is pluszban, illetve Seraing kifogott egy csom� apr�bb halacsk�t �s „v�zibogarat”, jobb h�j�n sz�lva, amivel etethett�k az �l� mint�kat.

   Ennek ellen�re az �t v�g�re m�r el�g t�relmetlenn� v�lt, �s a feneke is elzsibbadt az �l�sben – most � volt �gy, mint Seraing, miel�tt el�rt�k volna a tengert. Amikor m�r l�tt�k a hegycs�csokat, ahol az Int�zet �llt, Jibran nem akart t�bb� meg�llni pihenni. M�r a t�voli �p�leteken megcsillan� napf�nyt is l�tta. A kocsival persze nem mehettek fel, rep�l� fog r�juk v�rni, ahogy a mint�kat is azzal fogj�k felvinni – m�g sok id�, mire t�nylegesen meg�rkezhet. De kicsit izgatott� tette, mit fog sz�lni Mr Pauli a mint�khoz, meg alig v�rta, hogy az �gy�ban aludjon!

   Ismer�s �tra fordultak. Egy sz�les s�v volt, imm�ron lek�vezett, majd lebetonozott �t. Egyenesen felvezetett a hegyre, de a p�nc�laut�knak volt egy k�l�n helye a hegyl�bn�l, amit leparkoltak, �s innen vagy v�llalkoztak a gyalog felm�sz�sra, vagy elj�ttek �rt�k rep�l�vel.

   Seraing elvileg m�r sz�lt a pil�t�nak, hogy lesz egy fuvarjuk, de m�g nem l�tta az �gen a g�pet. Biztos k�l�n kell neki sz�lni, ha m�r leparkoltak.

   Azonban egyszer csak Seraing let�rt az �tr�l. M�r csak egy kilom�terre lehettek a parkol�t�l. Az �tle�gaz�s, amire befordult, nem volt k�vezett �t, viszont el�g sz�les volt, �s l�tszott, hogy gyakran j�rtak itt j�rm�vek, m�r teljesen kikoptatt�k a gazt a kerekek al�l. De el�g frissnek is t�ntek a nyomok. Id�vel f�k k�z� �rtek, �s s�t�tebb lett valamivel. Kellemes volt az �rny�k, m�g nem volt olyan s�r�, hogy ne l�ttak volna rendesen, a lombkoron�kon �ts�t�tt a nap.

 - Mi van erre? – k�rdezte Jibran bizonytalanul, nem igaz�n eml�kezve, hogy valaha is j�tt volna erre, vagy hogy hallott volna az Int�zetnek egy hegyl�bn�l l�v� �p�let�r�l, vagy hasonl�.

 - Csak beugrunk ide – felelt Seraing, nem pont a k�rd�s�re v�laszolva. – Nem fog sok�ig tartani. Legal�bbis, ha nem d�ntesz �gy.

   Jibran gyanakodva sand�tott oda r�. A f�lhom�lyban nem annyira l�tta tiszt�n a f�rfi profilj�nak minden r�szlet�t, de Seraing csak a megszokott mosoly�t viselte.

 - Itt fogjuk leadni a mint�kat? – Most m�r nem is pr�b�lta elrejteni, hogy gyanakszik.

 - Hmmm… nem, nem hiszem. Vagy h�t, ki tudja. Lehet, hogy itt marad bel�le egy p�r. Ez is rajtad �ll.

 - Mi �ll rajtam? – k�rdezte most m�r kicsit hangosabban, �s karba tette a kez�t. – Mit tervezel te ott? Elrabolsz?

   Seraing felnevetett, de nem v�ltoztatott se a tekintet�nek ir�ny�n, se a kocsi sebess�g�n – egyenes �ton haladtak, de Jibran nem l�tta az �t v�g�t, h�la a f�k �rny�k�nak.

 - Nem rossz �tlet. �r�kre elrabollak, �s mostant�l a vil�got fogjuk j�rni. Csak hazaj�v�nk, ledobjuk a mint�kat Mr Jonesnak, azt�n megy�nk is tov�bb. – A hangja nagyon vid�m volt. – J� �tlet. �gy akkor csak az eny�m lesz minden figyelmed.

  Jibran sz�ja megr�ndult. Seraing… ez a kis pimasz… mindig azt mondta, nem tudja r�venni az embereket semmire, de k�zben meg nagyon is j�l tudta, hogyan manipul�lja �t, hogy r�vegye dolgokra. Tudta, hogy el tudja l�gy�tani a sz�v�t ezekkel a kijelent�sekkel, �s Jibran is tudta, hogy sz�nd�kosan tette, m�gse tudta kiv�deni. Dr�mai s�hajt hallatott.

 - Mi�rt vagy ilyen titokzatos? – Az � k�re j�tt, hogy manipul�ljon, a hangj�t let�rtt� �s megb�ntott� var�zsolta. – Ennyire j� �rz�s piszk�lni? Nem b�zol bennem? Nem mondhatod el el�re, hova megy�nk?

Azonban az � manipul�l�sa nem �rt c�lt.

 - Szerelmem, eml�kszel m�g, amit p�r napja mondtam neked? Gondolkodt�l a fejt�r�m�n?

Jibran most t�nyleg bossz�s lett.

 - Nem – jelentette ki makacsul. – Semmi �rtelme nem volt annak a humbugnak. Csak mondd el, mi van, �s ess�nk t�l rajta, kinevethetsz, micsoda vesztes vagyok, hogy nem �rtettem meg.

Seraing eln�z� tekintetet vetett r�, ami kicsit se seg�tett a hangulat�n.

   Azt�n hirtelen meg�lltak. Azaz nem olyan hirtelen, mert Seraing egy�rtelm�en tudta, hogy f�lre kell kanyarodnia, hogy meg�lljanak.

Jibran kin�zett a sz�lv�d�n, majd a homlok�t r�ncolta. A kocsi egy utols� z�kken�ssel �llt meg, majd hirtelen f�lsiket�t� lett a csend.

   Az erd�t egy tiszt�s szak�totta meg, ahol r�gen tal�n f� volt, de most el�g s�rosnak t�nt a f�ld. Nem a sok es� miatt, hanem itt is, mint az �t elej�n, megannyi ker�k �s l�nctalp-nyom has�tott bele a talajba, sz�troncsolva a n�v�nyzetet.

   �llt egy �p�let el�tt�k, �s Jibrannak csak most t�nt fel, hogy a hegy l�b�n�l vannak. A szikla ott volt k�zvetlen�l a h�z m�g�tt, �gy t�nt, esetleg m�g bele is van �p�tve. Ami egy kicsit furcsa volt Jibran sz�m�ra, hogy az �p�let ink�bb t�nt lak�h�znak, semmint egy irod�nak vagy egy �llom�snak, pedig most szinte biztos volt benne, hogy ez valamif�le gyalogos felj�r� lehet. Tal�n van felvon� az Int�zethez… hab�r ilyesmir�l sosem hallott. De bizony�ra el�g macer�s lehet mindig minden �rkez�t rep�l�vel felvinni.

Seraing kisz�llt a kocsib�l, sz�val Jibran is k�vette.

   Csak most �rezte, milyen p�r�s �s meleg itt a leveg�, �sszevetve azzal, amit a tengern�l �reztek. Az�rt nagyon melege itt sem volt, f�leg, hogy a nap m�r nem s�t�tt ide – tal�n d�lel�tt m�g �gy volt, de most m�r kezdett a hegyek m�g� b�jni. A h�z k�r�li erd� el�g sok �rny�kot keltett.

   Nem volt itt rajtunk k�v�l senki, ami megint csak gyan�s volt Jibran sz�m�ra. Seraing odament hozz�, k�zen fogta, majd mag�val h�zta a h�z fel�.

 - Szeretn�m, ha megint elgondolkodn�l a fejt�r�m�n – jelentette ki Seraing hirtelen. Jibran m�r majdnem elfeledkezett a t�m�r�l, mire most szusszantott.

 - Seraing, fogalmam sincs, mit akarsz nekem mondani. Mondd el, mit v�rt�l t�lem. �s am�gy meg hol vagyunk? Mi folyik itt? Semmit nem �rtek.

   A p�rja csak nevetett, ami semmit nem seg�tett rajta. Jibran feladta. Kicsit f�sult is lett. Szerette volna tudni, igaz�n. Val�j�ban nagyon is gondolkodott rajta. De �gy �rezte, k�ptelen r�, ez�rt most m�r elkeseredett. Tud�s l�v�n, meg kellett volna fejtenie Seraing szavait, erre csak szerencs�tlenkedett.

   K�zben a fiatalember odavezette a h�zhoz, majd az ajt� melletti f�m �rz�kel�n�l meg�llt. R�g volt m�r, hogy Jibran eff�le biztons�gi rendszert l�tott. Az �szaki B�zison volt ilyen. Persze, a szem�lyi k�rty�j�t � is megtartotta ett�l f�ggetlen�l, de ami�ta az Int�zetbe j�tt, egyszer sem haszn�lta.

   Am�g Seraing el�vette a k�rty�t, � maga a h�zra n�zett. Az ablakokon volt f�mred�ny, el�g er�snek t�nt, hogy ki�llja a sz�rnyt�mad�sokat, �s bizony�ra ez az �p�letnek csak a k�ls� r�sze volt, amit fel is lehetett �ldozni egy t�mad�s eset�n. Hab�r, a k�rnyezetet szeml�lve, Jibran l�tott n�h�ny nagy kont�nert, �p�t�si t�rmel�kkel, �s kezdetleges rudakat a f�ldb�l ki�llni t�volabb – mintha m�g mindig �p�t�s alatt �llt volna az eg�sz. Ez megmagyar�zta, mi�rt nem volt ismer�s a dolog Jibran sz�m�ra. Bizony�ra valami �j tervezet volt, amit az Int�zet vezetett be, a k�nnyebb k�zleked�s�rt.

   Az ajt� kiny�lt, amikor Seraing leh�zta a k�rty�j�t. Azt�n bel�ptek, �s egy nem t�l nagy el�t�rben tal�lt�k magukat. Ahogy Jibran sejtette – az �p�let k�lseje amolyan dekor�ci� volt, bent pedig, a bej�rattal szemk�zti fal, egy�rtelm�en szikla volt.

   Igaza volt a liftr�l is, b�r l�tott a lift mellett egy lefel� vezet� l�pcs�t. Ahogy k�vette Seraingot, aki m�g mindig a kez�t fogta, k�v�ncsian lesett a l�pcs� alj�ba. S�t�t volt. Tal�n az is �p�t�s alatt �ll m�g. Pince? A pinc�k hasznosak voltak. Vagy esetleg valami ir�ny�t� terem.

 - Nem is rossz ez az �tlet – jegyezte meg erre, hogy megt�rje a csendet. A lift ajtaja kiny�lt, de szinte teljesen hangtalan volt. Seraing beh�zta oda. El�g sz�les volt, hogy t�bb ember is elf�rjen. – Te tudt�l r�la, hogy Pauli �p�ttetni akar egy ilyen felvon�r�szt? Nekem bezzeg nem eml�tette senki… mi�rt nem eml�t nekem soha senki semmit? Ennyire rossz bar�t, vagy tan�tv�ny vagyok?

   Seraing arca kif�rk�szhetetlen volt. A lift ajtaja becsuk�dott, de a f�m dobozban �l�nk neonf�nyek vil�g�tottak. A fiatalember r�pillantott, �s az arc�t f�rk�szte, mintha valamin t�prengene. Jibran �sszeh�zta a szem�t.

 - Nem vagy rossz tan�tv�ny, sem bar�t, sem szeret� – mondta azt�n a m�sik l�gy hangon. – De n�ha egy kicsit lass�.

 - Mi? – h�borgott, egy�rtelm�en jelezve a nemtetsz�s�t.

 - Tudtam r�la, hogy meg�p�tik. �n k�rtem.

   Jibran nagyon elem�ben volt, hogy visszav�gjon, k�sz�lt is sok mindennel, de hallva azt az utols� mondatot, lefagyott, �s az agya is ki�r�lt.

 - Te k�rted – ism�telte. A lift olyan sim�n vitte �ket, hogy alig �rezte a l�ba alatt a finom remeg�st, �s a csend is s�lyos volt. A hangjuk �lesnek tetszett, ahogy ilyen k�zel �llva besz�lgettek. – Mi az, hogy te k�rted?

Seraing adott egy cs�kot az ajk�ra – m�gis, mif�le v�lasz ez?!

   Egy apr�cska z�kken�s jelezte, hogy meg�rkeztek. Sokkal hamarabb, mint Jibran v�rta, de tal�n gyorsan mentek felfel�.

Az ajt� kiny�lt, majd Seraing most el�l tolva vezette �t ki.

   Egy teremszer� csarnokba l�ptek. A padl�t lelapozt�k, a falakat a legt�bb helyen bepucolt�k, viszont a lifttel szemk�zti ablakok mellett a fal m�g a szikla volt, amibe belev�jt�k ezt a szob�t. Voltak tart�oszlopok is benne, �s a mennyezetet is bebetonozt�k, �gy nem volt val�sz�n�, hogy k�nnyen beomlott volna. Az ablakok sok f�nyt engedtek be, nem csak az�rt, mert t�gasak voltak, hanem mert olyan helyen fek�dtek, ahonnan szinte eg�sz nap �rhette �ket a f�ny – napkelt�t�l napnyugt�ig, h�la a terem kiss� homor� homlokzat�nak – �s mert a f�k f�l� magasodott. M�g csak a lombkoron�k legtetej�t se lehetett l�tni az ablakok alj�ban, am�g oda nem mentek k�zvetlen k�zel.

   Azt�n Jibran �szrevette a terem k�t oldal�n l�v� ajt�kat. Mind f�m ajt� volt, viszont itt m�r nem volt biztons�gi bel�ptet�s mellett�k, �s �vegek is voltak a f�m keretben.

   Csak k�s�bb figyelt fel r�, hogy a helyet nem neoncs�vek, hanem csill�rok vil�g�tj�k be, olyanok, amik – szint�n – lak��p�letekre voltak jobban jellemz�k.

   Seraing elengedte a kez�t, majd lassan k�rbes�t�lt, n�zel�dve, ott hagyva Jibrant mag�ban, �sszezavarodva, �s benyitott az egyik ajt�n, mintha keresne valakit vagy valamit, de azt�n j�tt is vissza.

 - T�gas. Nagyok a szob�k is. Nem akarod megn�zni?

Jibran megnyalta a sz�j�t. Seraing v�ltozatlanul mosolygott, �s v�rta a v�lasz�t.

 - Ez egy lak�h�z? – k�rdezett r� v�g�l. A hangja kicsit visszhangzott, �gy, hogy semmilyen b�tor nem volt a k�rny�ken, se sz�nyeg, se semmi a falakon, ami elnyelte volna a hangot.

 - Igen.

 - Mi az �rd�g�rt �p�ttett�l Paulival egy lak…

   Jibrannak a tork�ra forrt a sz�. Az arc�n h�v�ss�g �radt sz�t, a sz�ve viszont feldobbant, �s hirtelen sz�ks�g�t �rezte k�rben�zni ism�t.

Most � hagyta ott Seraingot, �s ment be az ajt�n, ahova kor�bban a fiatalember.

   Val�ban egy m�sik, el�g �res szoba volt az ajt� m�g�tt. De az�rt nem annyira �res, mint a csarnok odakint.

   Volt benne egy nagy, k�tszem�lyes �gy. A szoba egyik fala szint�n egy nagy ablak volt, �gy a helyis�g most a lemen� nap utols�, narancssz�n� f�nyeiben �szott. A kev�s b�torral egy�tt is nagyon meleg �s kellemes �rz�st �rasztott. Az �gyon k�v�l volt �jjeliszekr�ny, meg m�g egy ajt�, �s ahogy Jibran oda is berontott, tal�lt egy kisebb szob�t – a falba szerelt r�d l�tt�n arra tippelt, hogy egy gardr�b volt.

   Soha nem volt m�g gardr�bja. Csak k�pen l�tott ilyesmit, de annyira nem is foglalkozott vele soha. Tudta, hogy a r�gi id�kben, amikor m�g nagyon sok ember volt, mindenf�le t�pus� h�zakat �rultak, �s az embereknek k�sz szob�ik voltak a ruh�ik sz�m�ra. A b�zison ilyesmire nem nagyon volt lehet�s�g, sok embert kellett kis helyre bepr�selni.

   Jibran enyh�n remegett. Visszament a h�l�szoba jelleg� szob�ba, majd megtorpant, mikor megl�tta Seraingot karba tett k�zzel az ajt�f�lf�nak d�lni, k�v�ncsian lesni a mozdulatait.

Az orvos meg�llt el�tte, �s meredten n�zett a mosolyg�, eln�z� arcra.

 - Most m�r �rted a fejt�r�met?

   Nem �ppen ez volt az, amire Jibran gondolt, de azt�n k�nyszer�tette mag�t, hogy gondolkodjon. Azonban Seraing v�gre megsz�nta.

 - „Csak azut�n fogok keresni, miut�n bek�lt�zt�nk a saj�t h�zunkba” – ism�telte el a saj�t szavait az ex-B�r�. – Nem azt mondtam, hogy „ha” bek�lt�zt�nk, vagy „ha kerest�nk egy h�zat, amibe” bek�lt�zz�nk. Az apr� r�szletekben rejlik az igazs�g, Jibran. Mondtam neked az elej�n, hogy nem mulaszthatsz el egyetlen jelent�ktelennek t�n� r�szletet sem. Amikor eld�nt�d valakir�l, hogy ember-e vagy sem, a verb�lis kifejez�sm�d is nagyon fontos, nem csak a nonverb�lis. �n sem csak az arcodb�l meg a testtart�sodb�l olvasok, hanem abb�l is, ahogyan besz�lsz, �s amit mondasz. Hab�r, ha most megv�dolsz vele, hogy t�l enyhe c�lz�s volt, elismerem. Direkt nem fogalmaztam enn�l egyenesebben. Ha nem figyelsz oda, elsiklasz felette, �s mindenre gondolsz, csak arra nem, amire kellene. Mondtam neked, hogy a v�lasz egyszer�bb, mint hinn�d, de annyira elveszt�l a sz�nd�kaim kutat�s�ban, hogy a szavaimat nem vetted sz� szerint. Persze, m�g csak egy h�napja gyakorolsz, sz�val el�gg� a m�lyv�zbe dobtalak vele, ne haragudj. Nem akartam, hogy sikertelens�gk�nt �ld meg, de k�v�ncsi voltam, hogy �szreveszed-e. Az�rt valahol �r�l�k is, hogy nem tetted, �gy jobb volt a meglepet�s.

   Jibran torka elszorult. H�l�s volt, hogy Seraing ennyit besz�lt, mert � �ppen azon gondolkodott, hogy mi lenne k�nosabb, a nyak�ba ugorva b�gni, vagy �sszeg�rnyedve a f�ld�n. Remegtek a kezei, �s annyi �rz�s lepte el, hogy nem tudott vel�k mihez kezdeni. Nem mintha �jdons�g lett volna sz�m�ra, hogy Seraing vele akar �lni, hiszen a kez�t is megk�rte – tulajdonk�ppen k�tszer is – �s t�bbsz�r is elmondta, hogy vele marad, ahogy a k�z�s h�zr�l is besz�ltek m�r az elm�lt h�napban. Nem volt „�jdons�g” a t�ma, m�gis, meglepet�s volt.

 -… meg azt�n, nem tudtam biztosan, hogy tetszeni fog, sz�val egy kicsit ideges is voltam. Ha r�j�tt�l volna, mire c�lzok ezzel az eg�sszel, legal�bb tudhattam volna el�re, hogy hogy viszonyulsz majd a h�zhoz. Elv�gre, nem vontalak be az �p�t�si tervekbe, meg semmibe… de ahogy l�tod, a h�z maga is el�g �res m�g. Sok nagy �s t�gas szoba van, amit a kedved szerint rendezhet�nk be. A h�l�t is �thelyezhetj�k, ha nem tetszik. �gy dekor�lhatod, ahogy szeretn�d, vagy csin�lhatjuk egy�tt. Az a helyzet, hogy a k�zelben nem igen vannak h�zak. Mindenk�ppen �p�ttetni kellett volna egyet. �gy vagyunk a legk�zelebb az Int�zethez. A kil�t�s az �n k�r�sem volt, miel�tt kifejezn�d, hogy minding minden �rted van… im�dok az Abyssra n�zni. Nagy ablakokat akartam, �s azt akartam, hogy el�g magasan legy�nk, sz�val ak�rmikor b�mulhatom a t�jat. De er�s �vegb�l van az ablak, �s f�m red�ny�kkel is el lehet takarni t�mad�s eset�n. Biztos l�ttad a lenti r�szen. Nem is tud ak�rki bej�nni ide. Sok embert kellett megmozgatni, �s sok sz�vess�get k�rni, hogy ez l�trej�hessen.

   Jibran r�j�tt, hogy Seraing nem csak az�rt besz�l, hogy neki id�t hagyjon uralkodni a gyeng�d �rzelmei felett; hirtelen r�eszm�lt, micsoda izgalmakat �lhetett �t a fiatalember, am�g el�k�sz�lt egy ilyen meglepet�ssel, mik�zben nem oszthatta meg vele ezeket a dolgokat, pedig bizony�ra szerette volna. Csak az�rt, hogy meglepet�s legyen, �s ne rontsa el Jibran �r�m�t, az eg�sz proced�r�r�l hallgatott, az elm�lt h�napban v�gig – mert Jibran abban is nagyon biztos volt, hogy ez az eg�sz m�r az indul�suk el�tt le lett szervezve. Hiszen nem nagyon �zenhettek egym�snak egy bizonyos t�vols�g ut�n.

   Most v�gre mindent elmondhatott. Jibran r�j�tt, hogy a kedvese szeme is milyen er�sen csillog, az arca boldogs�got sug�rzott, �s rem�nyt, �s k�v�ncsis�got – most nem rejtegette el�le, hogy Jibrannak nehezebb legyen megfejteni, nem v�rta t�le, hogy olvasson benne.

   Odal�pett hozz�, �s azt tette, amit Seraing szokott �vele: megcs�kolta, hogy elhallgattassa. A k�t kez�t az arc�ra tette, �gy cs�kolta; minden �rz�s�t pr�b�lta beles�r�teni a gesztusba, �gy cs�kolta; k�z�lni akarta vele a szerelm�t, a meghatotts�g�t, a boldogs�g�t, a tetsz�s�t, az izgatotts�g�t, s�t, m�g az enyhe bossz�s�g�t is amiatt, hogy t�nyleg megint a h�ta m�g�tt szervezkedtek… �gy cs�kolta. Hosszan, lassan, gyeng�den �s gondoskod�n, �s m�g megbocs�t�an is, mert v�g�l is… egy ilyen meglepet�s�rt meg�rte h�ly�nek lenni, akinek a h�ta m�g�tt �sszebesz�lnek az emberek.

   Sok�ra v�ltak csak el, mert m�r kifogytak a leveg�b�l. Seraing karja addigra k�rbefonta, �s szorosan, de gyeng�den tartotta, meleg�tette �t. Jibran a nyak�ba karolt, �s a v�ll�n pihentette meg a fej�t, miut�n elv�ltak.

   Egy darabig csak egym�s halk piheg�s�t hallott�k. A k�rnyez� t�j vagy az �p�let nem k�zvet�tett semmilyen hangot. Seraing lassan simogatta a h�t�t.

 - M�r itt alszunk? – k�rdezte nagyon hossz� id� ut�n Jibran. Az orvos rekedt volt; mind az �rz�seit�l, mind a cs�kt�l, �s mind att�l, hogy olyan sok�ig hallgatott.

 - Ha szeretn�l, lehet… de m�g nem lehet teljesen bek�lt�zni. A f�rd�szob�n m�g van csemp�zni val�. �s a f�t�rendszert is tesztelni kell, miel�tt biztons�gosnak mondhat�. Igaz�b�l csak az�rt hoztalak ide, hogy megmutassam, de m�g megvan a szob�nk az Int�zetben. A mint�kat is fel kell vitetni m�g m�ma. �tel�nk is csak az van, amit esetleg a kocsib�l felhozunk.

 - Maradni akarok. Csak ma este…

 - Rendben.

 -… Akkor m�gsem kell visszafognom a sikolyaimat?

Hallotta Seraing elfojtott nevet�s�t, �s az �lel�s k�r�l�tte szorosabb lett.

 - Nem, ma nem. Ha itt vagyunk, nem.

 - Van szex-kamr�nk?

 - Khm… ezt nem igaz�n k�rhettem ny�ltan Mr Jonest�l vagy az �p�t�szekt�l… �s azt veled egy�tt akarom kialak�tani. De hely az nagyon sok van r�. Majd kiv�lasztod, hol szeretn�d.

 - Kellenek majd kamp�k a plafonra.

 - Igenis.

 - Oda viszont ablak nem sz�ks�ges.

 - Szerintem sem.

 - Az eg�szet ki kell p�rn�zni.

 - Megl�tom, mit tehetek. Biztosan meg tudjuk oldani valahogy.

 - J�. Akkor nincs kifog�som a h�z ellen.

 - Csak emiatt?

 - Hm. A szex-kamra nagyon fontos. – Miel�tt Seraing b�rmit mondhatott volna, hozz�tette. – Ez is egy olyan dolog volt, amit megtudtam r�lad az utunk alatt. Hogy akarsz olyat. V�gre te is akarsz valamit… boldog voltam, hogy hallottalak akarni valamit… Ha nem lenne semmi m�s a h�zunkban csak az, akkor is el�gedett lenn�k, mert benne van, amit akart�l.

Erre azt�n kapott egy cs�kot a homlok�ra.

 - Butus doktorom.

   �gy azt�n, miel�tt jobban bes�t�tedett volna, Seraing felh�vta a t�vk�zl�j�n Mr Paulit, hogy meg�rkeztek, majd p�r sz�ban megbesz�lt�k, hogy m�g megf�rdenek a kocsiban a megmaradt v�ztartal�kkal, felhozz�k az �telt, azt�n a mint�kat felviheti a rep�l�, �s j�het valaki, aki leparkolja az aut�t az eredeti gar�zsban.

   Hab�r val�ban kicsit sajn�lta, hogy a f�rd�szoba m�g nem volt haszn�lhat�, Jibran nem v�gyott felmenni a hegytet�re. A tusol�s ut�n frissnek �s k�nny�nek �rezte mag�t, a vacsora ut�n melegnek �s megpihentnek, szex ut�n pedig el�gedettnek �s boldognak. Mire id�ig jutottak, m�r az Aurora z�ld szalagjai kacsintottak be a s�t�t h�l�szob�jukba a nagy ablakokon �t. Jibran Seraing mellkas�n fek�dt, �s kifel� n�zett a csillagos �gre. Ebb�l a sz�gb�l csak az eget l�tt�k. �rezte, hogy Seraing is azt figyeli, hogyan hull�mzik az Aurora, mik�zben Jibran meztelen v�ll�t cir�gatta.

 - Seraing.

 - Mi az, napsugaram?

 - A sorrend nem j� – mondta elgondolkodva.

 - A sorrend? – Seraing �lmos hangj�ban enyhe �rtetlens�g csend�lt.

  - Az ide�lis az lett volna, ha a kezem megk�r�se ut�n megesk�sz�nk, �s csak akkor viszel �t az �j lak�sunk k�sz�b�n. Hogy mulaszthatt�l el egy ilyen lehet�s�get, amikor �gy szeretsz engem hercegn�-st�lusban cipelni?

   Seraing halkan nevetett, �s megh�zta Jibran nyak�ban a sz�jat, ami a kagyl�t tartotta, majd a m�sik kez�vel felemelte a saj�tj�t. Az �v� nem lapos volt, mint Jibran�, hanem apr�, csavart �s hegyes, mint egy f�r�.

 - Akkor gyorsan �ssze kell h�zasodnunk, hogy mikor teljesen lakhat� lesz ez a lak�s, behozhassalak ide �gy. Akkor nem fogom elrontani a ny�las-�lomesk�v�d sorrendj�t, ugye?

 - Hmmm… nem, �gy akkor egyenl�tesz – b�lintott v�g�l Jibran enged�kenyen, �s b�rgy�n mosolyogva csuk�dott le lassan a szeme. Az �t is hossz� volt, az izgalmak is megterhelt�k, �s v�gre igazi �gyban fek�dhetett. �lmos volt. Kezdte elveszteni a kapcsolatot a k�lvil�ggal. – Seraing.

 - Mi az, szerelmem?

 - Ne felejtsd el a macsk�t.

El�z�

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2025.02.24. 20:27 moziboszi50 Nagy�n sz�pen k�sz�n�m a t�rt�netet, �lveztem.