S�t�t mad�rrajok, �les vijjog�sok, t�z robban�sainak durrog�sa, �s az avass�g szaga �s �g�sszag a leveg�ben.

     V�g�l a fert�z�tt mad�rraj feladta a t�mad�st, �s elt�nt a s�t�ts�gben a t�r�tt tagjaival �s tollaival. A harci g�pek �s p�nc�los helikopterek �jra form�ci�ba rendez�dtek, �s elkezdtek visszat�rni.

     �ljenz�s harsant a parancsnoki k�zpontban.

     A harc hirtelen j�tt. A 4-es Szakad�k Figyel�je r�gz�tette a torzul�s�rt�k abnormalit�s�t, �s id�ben figyelmeztette �ket, adott Arat�v�rosnak h�rom �rt�kes felk�sz�l�si percet, �s Lu Tinghan, mint mindig, nagyon gy�ny�r� harcot v�vott.

     Lu Tinghan letette a katonai termin�lt, �s �tadta a parancsnoks�gi vonalat. A hal�nt�ka enyhe verejt�kt�l nyirkosodott, �s � egyed�l t�rt vissza az irod�j�ba a hatalmas tapsvihar k�zepette.

     Felkapcsolva az asztali l�mp�t, Lu Tinghan az ablak el�tt �llt, egy kiss� halv�ny f�ny esett az oldal�ra, visszat�kr�zve az arc�t a f�l-f�nyben �s f�l-s�t�tben.

     Nem lelte �r�m�t a nyeres�gben, mintha azok az �ljenz�sek nem neki sz�ltak volna. A t�volba n�zett, a tekintete l�that�an �thaladt a v�rosfalakon, �s l�tta a riadt madarakat, a v�gtelen pusztas�got, �s annak a felrobbant helikopternek a maradv�nyait, a s�rban pihenve, az egyetlen megmaradt forg�lap�tja az �g fel� n�zett, mint valami s�rk� az �jszak�ban. Messze onnan, a megfigyel�panelen az �rt�kek pulz�ltak, a hatalmas keres�f�ny felvillant, �s a Szakad�k-figyel�k, fel�ltve a v�d�maszkjukat, s�t�ltak a visszahangz�, rozsdaszag� fert�z�s szel�ben.

     � csak meredt arra hossz� ideig.

     M�gnem kopogtak az ajtaj�n, �s a seg�dtisztje s�t�lt be, �s meghozta a legut�bbi jelent�st.

     Lu Tinghan elvette a jelent�st, visszat�rt az asztal�hoz, �s �gy sz�lt:

   - Seg�ts hozni a dolgokat arr�l az asztalr�l.

     A seg�dtiszt helyeselt.

     Ezek a dolgok nem voltak bizalmasak, ink�bb szem�lyes t�rgyaknak t�ntek, tal�lomra �rt jegyzetek �s tervezetek. A seg�dtiszt egym�sra st�colta �ket, �s a pillant�sa hirtelen megdermedt. A v�zlatf�zet az utols� oldalra lapoz�dott – egy csodasz�p fiatalember rajza vir�tott rajta, �rd�gi k�ls�vel, d�monszarvakkal a fej�n, �s s�t�t pikkelyekkel a szeme sark�ban. Lu Tinghan rajztehets�ge nagyon j� volt, �s a tini a pap�ron �l�nek t�nt. A seg�dtiszt �gy �rezte, hogy elsz�ntan n�zett r� a fi�, furcsa magaviselettel, egyszerre nyugodtan �s gyeng�den, majdnem fels�bbrend�en.

     Nehezen �rta le, milyen �rz�s volt, �s azt is neh�z volt elmondani, hogy a megv�lt�s istene volt-e, vagy egy elef�ntcsont-toronyban �l� szem�ly, vagy egy d�mon a pokolb�l. Mintha az ember f�l�hez lett volna ragasztva, azt mondta „nagyon kedvellek, de egy�tt csak k�rhozottak lehet�nk”.

     Nyilv�n csak egy v�zlat volt, de a seg�dtiszt l�that�an led�bbent, �s nem tudott f�lren�zni egy p�r m�sodpercig.

     Ki lehet a rajzon? – gondolta mag�ban.

     Alighogy f�lrepillantott, megint g�rbe vonalakat l�tott a tervezeti pap�ron. K�t vagy h�rom vonalat. Nem l�tta j�l, mi volt az. Egy kicsit mintha… csom�zott k�t�l lett volna? Csom�s farok? Gyorsan az elm�je h�tulj�ba �zte ezt az �tletet, titokban nevetve a saj�t vad k�pzelg�s�n.

     Lehetetlen volt, hogy Lu t�bornok csom�s farkakat rajzolt volna, nem is eml�tve, hogy ezt megtegye k�t vagy h�rom alkalommal.

     A seg�dtiszt kiv�logatta a dolgokat, �s Lu Tinghannak adta �ket. A jegyzetf�zet volt a legtetej�re helyezve, �s a csodasz�p fiatalember olyan szemreval� volt, hogy � nem tudta visszafogni a k�v�ncsis�g�t.

   - T�bornok, ez…?

     Lu Tinghan vetett egy pillant�st a v�zlatf�zetre, megtorpant, �s el�g k�nnyed�n v�laszolt.

   - Egy h�zias�tott kis d�mon.

     A seg�dtiszt �rtetlen�l n�zett.

     Nem tudta kibogozni, de Lu Tinghan m�r fel�llt, felvette az utcai ruh�it, �s kiviharzott.

*

     A csata k�zel �t �r�n �t folyt, plusz az ezt k�vet� id�, m�g feltakar�tottak ut�na, �gy m�r �jjel egy volt, mikor Lu Tinghan aut�ba �lt.

     K�ld�tt egy �zenetet Shi Yuannak, �s megk�rdezte, hogy van.

     Shi Yuan nem v�laszolt, tal�n hazament, �s r�g �lomba mer�lt. Lu Tinghan nem agg�dott �rte. A f�ld alatti mened�kek t�k�letesek voltak, �s a j�r�r�k minden civilt biztons�gos helyre k�s�rtek, nem is eml�tve, hogy a madarak egy�ltal�n nem k�zel�tett�k meg a v�rost.

     Azonban �szt�n�sen �rezte, hogy valami baj volt.

     Ahogy a kocsi elhaladt az utcasarkon, ez az �rz�s el�rte a cs�cs�t.

   - �ll�tsd meg az aut�t. – sz�lalt meg.

     A kocsi meg�llt, Lu Tinghan kinyitotta az ajtaj�t, �s les�t�lt, bel�pve egy sik�torba 30 m�terre.

     Nem tudta, mi�rt csin�lja ezt, de �gy �rezte, ide kellett j�nnie.

     Valaki v�rt r�.

     A sik�tor rozoga volt �s sz�k�s, egy zs�kutc�val a v�g�n, v�r�s t�glafallal lez�rva. Lu Tinghan a fal el�tt �llt, �s egy vastag �s hossz�, fekete pikkelyes, met�los f�ny� farok l�gott az orra el�.

     Ahogy a farok nyom�n felpillantott, a fal tetej�t ott tal�lta Shi Yuant, aki elfek�dve aludt halkan.

     Lu Tinghan m�lys�gesen megd�bbent �s �sszezavarodott.

     �pp nemr�g mondta, hogy Shi Yuan egy h�zias�tott kis d�mon volt, erre Shi Yuan kij�tt, �s a vadonban aludt, vagyis egy helyen, ami teljesen elk�pzelhetetlen volt.

     A t�k�letes arckifejez�se, ami az eg�sz heves csata alatt abszol�t nem v�ltozott, v�gre megt�rt kicsit, �s a szem�ld�kei enyh�n megremegtek.

   - Shi Yuan.

     Shi Yuan nagyon �desen �s csendesen aludt.

   - Shi Yuan – emelte fel a hangj�t Lu Tinghan. – Kelj fel!

     Shi Yuan nem felelt.

     A sik�toron k�v�lr�l l�ptek zaja hallatszott, majd egy n�i hang k�vette.

   - Eh? Mi�rt �rzem �gy, hogy a t�bornok hangj�t hallottam?

     Egy m�sik f�rfi hangja v�laszolt:

   - Hol hallottad? Tal�n a f�radts�gt�l hallucin�lsz, nem?

     Az utc�n ebben az id�ben nem voltak civilek, sz�val �gy tippelte, k�t katona lehetett, a v�lt�suk v�g�n.

     A n�i hang hezit�lt.

   - Mintha ebb�l a sik�torb�l j�tt volna…

   - Hahaha! Hogy lenne m�r az lehets�ges? – A f�rfi hangosan nevetett. – Ebben az �r�ban? Egy s�t�t sik�torban? Lu t�bornok csak akkor gugyulna itt, ha a fejbe verte volna egy ajt�. Hahahah!

     Lu Tinghan csendben lap�tva „gyugyult”.

     A n�t azonnal meggy�zt�k, �s �k ketten nevettek, �s els�t�ltak.

     Lu Tinghan, akit fejbe vert egy ajt�, kiny�lt, �s megh�zogatta Shi Yuan fark�t, azt�n megr�zta.

   - Shi Yuan, kelj fel.

     Ez�ttal Shi Yuan v�gre reag�lt, �sszezavarodott volt, �s v�laszolt:

   -… hmmm?

   - Kelj fel – ism�telte Lu Tinghan.

     Shi Yuan fel�bredt, megfordult a falon, �s leesett. Lu Tinghan tudat alatt kiny�jtotta a karj�t, hogy elkapja, azonban Shi Yuan farka er�s egyens�ly�rz�ket adott neki. Megperd�lt a teste a leveg�ben, �s magabiztosan vet�d�tt Lu Tinghan karj�ba.

     Lu Tinghannak rengeteg k�rd�se volt. P�ld�ul: mi�rt vagy itt, �s mi�rt nem m�k�dt�l egy�tt a „V�rosi Megszor�t�sokkal”, hogy id�ben mened�kre menj? Meg: most, hogy a figyelmeztet�si id� lej�rt, m�r kij�r�si tilalom volt, r�g haza kellett volna menned, m�sk�l�nben s�lyosan megb�ntettek volna, ha a j�r�r�k megtal�lnak.

   - Shi Yuan…

   - Megint megtal�lt�l – sz�lt Shi Yuan. Feln�zett Lu Tinghanra, az orc�i �s a nyaka illettek Lu Tinghan katonai egyenruh�j�hoz, �s a gazdag, m�ly �jszak�hoz, a b�re olyan feh�r volt, hogy m�r majdnem k�s�rtetiesnek t�nt. �l�nken mosolygott. – Minden alkalommal megtal�lsz.

     Lu Tinghan nem tudta, honnan j�tt ez a „minden alkalom” dolog, de Shi Yuan nagyon boldog volt, a farka �r�mk�dve lengett a leveg�ben. Meg�lelte Lu Tinghan derek�t, �s a fej�t a mellkas�ba nyomta – mindig is meleg halomnak t�nt, a puha, fekete haja Lu Tinghan �ll�hoz d�rg�l�d�tt.

   - Mit akart�l mondani az im�nt? – k�rdezte Shi Yuan.

   -… semmit – tette a fej�re a kez�t Lu Tinghan. – Menj�nk haza.

     Az �jszaka m�ly volt, csak a v�szjelz� l�mp�k f�nye volt bekapcsolva az utc�n, az eg�sz vil�g s�t�t �s hom�lyos volt, �s az �p�letek az �t oldal�n mind feket�be �lt�ztek. Nem tudta, hogy csup�n ill�zi� volt-e, de a kor�bbin�l valamivel depressz�vebbnek t�ntek. Shi Yuant ez nem �rdekelte, �s k�vette Lu Tinghant vissza a kocsihoz, �lmosan, �s teli �r�mmel.

     A sof�r egy pillanatra meglep�d�tt, amikor l�tta, hogy a t�bornok felszedett valakit egy szempillant�s alatt. De j� volt a szakm�j�ban, �s csendben maradt. A j�rm� elindult, �s hangtalanul siklott v�gig az �jszak�n.

     Lu Tinghan otthona nem volt messze ett�l a helyt�l, csup�n t�z perc aut��tra.

     Ahogy a kocsiban �ltek, Lu Tinghan megk�rdezte:

   - Mi t�rt�nt ma? Mi�rt akart�l hirtelen hozz�m j�nni?

     Shi Yuan elmes�lte neki, hogy a t�rsulat azt akarta, hogy elj�tssza a Megv�lt�s Isten�t, �s ez elbizonytalan�totta.

   - Nem j�tszhatom ezt a szerepet, nem nekem val�.

   - El�bb pr�b�ld meg, tal�n j�l j�tszod majd. Hogy mondhatod, hogy nem illik hozz�d, ha sosem j�tszottad? Mi�rt gondolod �gy?

     Shi Yuan b�ntudatot �rzett egy darabig, de nem merte kimondani a val�di okot. Az �l�s nagyon t�gas volt, de � csakaz�rtis odapr�sel�d�tt Lu Tinghanhoz, �s azt mondta:

   - Meg kell simogatnod a fejemet.

     A fejl�mp�k �tsz�rt�k a v�gtelen s�t�ts�get, �s k�r�l�tt�k csend volt. A meleg aut�ban Shi Yuan megkapta a simogat�s�t, amire v�gyott, a szeme �sszesz�k�lt kiss�, �s egy m�sik k�rd�st tett fel, amin eg�sz �jszaka �rl�d�tt.

   - Lu Tinghan, tudni szeretn�m, mi�rt akart�l Szakad�k-figyel� lenni?

     Lu Tinghan nem felelt.

   - Mi�rt, hm? – k�rdezte megint Shi Yuan.

     Lu Tinghan csendben maradt, felemelte a kez�t, �s hirtelen meg�rintette Shi Yuan fej�t, �ssze-vissza borzolva minden�tt. A hat�s kimagasl� volt, �s Shi Yuan azonnal elfelejtette a k�rd�st, �s el�gedetten dorombol� hangokat adott ki.

     Ezzel a m�dszerrel sikeresen palira vett�k.

     Hazamentek, felkapcsolt�k a f�nyeket, �s megt�lt�tt�k a h�zat vil�goss�ggal. Shi Yuan felakasztotta a kab�tj�t, �cska R�z odaj�tt k�t b�gre meleg v�zzel, �s az asztalra rakta �ket, azt�n csendben visszat�rt a l�pcs�kh�z.

     Lu Tinghan felkapta a vizes b�gr�t, �s az asztaln�l �llt, a ruhaujjait felt�rte, felfedve a feszes �s sima vonalait a karj�n. Laz�n az asztalnak d�lt, �s csup�n ennyit k�rdezett:

   - Mi�rt volt�l azon a helyen?

   - R�d v�rtam – felelte Shi Yuan.

     Lu Tinghan k�t m�sodpercre elhallgatott.

   - Tudtad, hogy az eg�sz v�ros k�sz�lts�gben volt?

   - Tudtam – v�laszolt Shi Yan. – De nem akartam a mened�kre menni.

   - Mi�rt?

   - Mert meg akartalak v�rni.

     Lu Tinghan el�sz�r nem tal�lt szavakat.

   - Shi Yuan, gyere ide – mondta azt�n.

     Shi Yuan egy pillanatra megfesz�lt.

   - Mit fogsz csin�lni?

   - Megsimogatom a fejed – felelt Lu Tinghan.

     Shi Yuan vid�man odament. Lu Tinghan csattanva p�ck�lte meg a homlok�t.

     Shi Yuan sokkoltan takarta el a homlok�t.

   - Au! Hazudt�l! Most meg mi�rt p�ck�lgetsz?

   - Olvastad a V�rosk�dot? – k�rdezte Lu Tinghan.

     Azt a dolgot a v�rosba l�p�s�nek els� napj�n k�ldt�k Shi Yuan mobilj�ra. Legal�bb sz�z oldalas volt, r�szletezte a szab�lyokat �s megszor�t�sokat. Shi Yuan t�ls�gosan elfoglalt volt a sz�vegk�nyve megtanul�s�val, �s sz�nt r� id�t, hogy elolvasson k�t oldalt, miel�tt elaludt volna – nem olyan r�gen m�g a mobiltelefont se ismerte, �s azok a szab�lyok �s megszor�t�sok t�l elvontak voltak sz�m�ra.

     Shi Yuan b�ntudat �rz�s�vel mondta:

   - Egy kicsit.

   - V�rosk�d 1.33 cikkely: „Amikor III-as vagy enn�l magasabb szint� figyelmeztet�st adnak ki, a v�roslak�knak engedelmeskedni�k kell az int�zked�ssekkel, �s visszat�rni a h�zaikba, vagy mened�khelyre menni, am�g a figyelmeztet�snek v�ge nincs”. 2.01 cikkely: „A kij�r�si tilalom alatt egyetlen v�roslak� sem l�phet ki, kiv�ve, ha sz�ks�ges” – sorolta Lu Tinghan. – Megszegt�l k�t szab�lyt. Ha a helyzet komoly lett volna, bez�rtak volna.

   - Komoly a helyzetem? – k�rdezte Shi Yuan.

     Val�j�ban Shi Yuan viselked�se messze volt a „komolyt�l”. M�g ha el is kapta volna a j�r�rcsapat, megrov�ssal �s p�nzb�rs�ggal s�jtott�k volna legfeljebb. De Lu Tinghan �gy �rezte, ki kell hangs�lyoznia a fontoss�g�t a t�rv�nyeknek val� engedelmesked�snek.

   - Egy kicsit komoly – v�laszolt.

   - Oh. – Shi Yuan elgondolkodott egy id�re, �s �gy d�nt�tt, megvesztegeti a t�bornokot. – Megfoghatod a farkam, ha nem z�rsz be.

   - Ne sz�rakozd el, ez egy nagyon vesz�lyes dolog. �g�rd meg, hogy oda m�sz, ahova kell legk�zelebb. A saj�t �rdekedben.

   - Ok� – felelt Shi Yuan. – Eml�kezni fogok.

   - T�nyleg?

   - T�nyleg.

   - Akkor hova m�sz, ha legk�zelebb hallod a v�szjelz�st?

   - A mened�kre.

     Lu Tinghan b�lintott, megfordult, �s a l�pcs�kh�z ment, de k�t l�p�s ut�n visszafordult.

   - Ne v�rj r�m ilyen ostob�n.

   - De mindig megtal�lsz. – Shi Yuan m�g mindig nagyon boldog volt. – Annyira leny�g�z� vagy.

     Lu Tinghan felvonta a szem�ld�k�t.

   - Lesznek ma r�m�lmaid? – k�rdezte azt�n megint Shi Yuan.

   - Nem – felelt Lu Tinghan.

   - H�t, akkor sz�p �lmokat.

   - Neked is – v�laszolt Lu Tinghan. Felment a l�pcs�k�n, a f�nyeket nem kapcsolt�k fel a m�sodikon, ez�rt az alakj�t elrejtette a s�t�ts�g,

     A k�vetkez� nap reggel�n Shi Yuan m�r megint csak a h�lt hely�t tal�lta Lu Tinghannak.

     Vas�rnap nem kellett mennie a sz�nh�zba dolgozni, sz�val Shi Yuan evett kenyeret �s s�lt toj�st, �s megint elkezdte tanulgatni, hogyan haszn�lja a mobilj�t – mint valaki, aki teljesen az alapokr�l indult, a fejl�d�se olyan gyors volt, hogy most m�r j�t�kokat is tudott j�tszani.

     D�lben �cska R�z elkezdett f�zni. A h�s ritka dolog volt, de a t�bornok csal�dj�nak emiatt nem kellett agg�dni. �cska R�z cs�kokra v�gta a diszn�h�st, sov�ny h�sos zabk�s�t f�z�tt gy�mb�rrel �s gomb�val, �s az asztalhoz vitte.

   - K�sz�n�m – sz�lt Shi Yuan. – Te nem eszel?

     �cska R�z egy sz� n�lk�l fordult meg, �s t�rt vissza �cska Vas oldal�ra.

     A zabk�sa m�g g�z�lg�tt, se nem vastagon vagy v�konyan, �s minden szem rizst �titatott a h�s illata. Shi Yuan bekapcsolta a mobilj�n a r�di�t, mik�zben evett, �s nem t�r�d�m m�don v�lasztott csatorn�t.

     Egy kedves n�i hang j�tt a r�di�b�l:

/… megannyi polg�runk agg�dik, a fert�z�si peri�dus m�ris tet�zik? Mi a helyzet a katonas�gn�l? Emiatt sz�mtalan v�lem�ny �rkezett, Mr Feng, mit gondol?/

     Egy f�rfihang v�laszolt:

/Ez a tet�z� id�szak az adatokt�l f�gg. Miel�tt a hivat�sos szervek meghozz�k a d�nt�s�ket, ne agg�djanak annyira. �ppen �t �vvel ezel�tt volt a madaraknak egy hasonl� nagy megmozdul�sa ny�ron. Nagysz�mban v�ndoroltak, �s v�g�l semmi nem t�rt�nt./

     Shi Yuan felvette a t�lat, �s nagyot kortyolt a zabk�s�ba, az eg�sz teste felmelegedett t�le.

     A n�i hang folytatta:

/A m�sik k�rd�s, ami miatt mindenki agg�dik, hogy hogyan �ll a jelenlegi helyzet? Hogy �llnak a v�d�vonalaink?/

     A f�rfihang vontatottan v�laszolt:

/A katonas�g �rtes�t�seit�l f�gg. M�g mindig ugyanaz a v�lem�nyem, hogy nincs ok idegesked�sre. Ahogy mind tudjuk, h�rom el��rs�nk van a v�roson k�v�l, a v�ros er�sen v�dett, �s a v�delem sziklaszil�rd. Ahogy mondj�k, a legyet is r�pt�ben l�vik le. Am�g az el��rs�k ott vannak, a v�ros biztons�gban van. �s a korai figyelmeztet� rendszer�nk, �gy hiszem, mindenki tudja, hogy Yu Qingmei professzor �ltal lett megalap�tva. A Szakad�k-figyel�k arra haszn�lj�k, hogy megfigyelj�k a v�ltoz�sokat a Szakad�kokban, �s id�szakos figyelmeztet�st adjanak – ahogy az el�z� f�ldreng�s figyelmeztet�sn�l, m�g ha az csak 30 m�sodperces el�ny is, a helyzet nagyon k�l�nb�zik. Nem is eml�tve, hogy a Szakad�kok figyelmeztet�sei nem olyanok, mint r�gen, tulajdonk�ppen k�t vagy t�bb perccel kor�bban is k�pes jelezni./ A f�rfi nevetett. /Emellett, Lu Tinghan t�bornok Arat�v�ros frontj�ra j�tt, v�dekezni fert�z�tt teremtm�nyek �tlagos t�mad�saival nem probl�ma./

     A n�i hang puh�bb� v�lt.

/Meg kell, hogy eml�tsem, hogy Lu t�bornok anyja Yu professzor. Az �gynevezett h�res csal�d, a csal�d rengeteg remek teljes�tm�nnyel b�szk�lkedhet, csak sajn�latos, hogy…/

     Arr�l kezdtek diskur�lni, hogy az ablakokat meg kellene er�s�teni, �s hogy mif�le megel�z�seket tesznek, amikor a mad�rrajok ellen v�dekeznek.

     Shi Yuan unatkozott, m�s r�di��llom�sokra csatlakozott. Nagyon kev�s csatorna volt, amit hallgathatott, csup�n �t vagy hat. V�g�l csak zen�t hallgatott – ez a szon�ta egy apokalipszis el�tti munka volt, egy „zongoramester” �s egy „heged�kir�lyn�” egy�ttes el�ad�s�ban. Mostanra m�r mindk�t zen�sz hamuv� v�lt. Shi Yuan b�k�sen aludt a csod�latos zen�j�ket hallgatva.

*

     Ezen a napon Lu Tinghan a kij�r�si tilalom el�tt hazament.

     A m�sodik emeleti erk�ly�n �llt, �s a korl�tnak t�maszkodott, mintha v�rna valamire.

     Shi Yuan k�vette, �s az oldal�n maradt. A h�m�rs�kletk�l�nbs�g nappal �s este k�z�tt itt nagy volt. Minden reggel, a nap �l�nken ragyogva kelt fel, �s minden �jjel csontig hatol�an hideg szelek f�jtak.

   - Mit csin�lsz? – k�rdezte Shi Yuan.

   - V�rok a jelz�sre – felelt Lu Tinghan. Vetett egy pillant�st Shi Yuan otthoni ruh�ira, levette a kab�tj�t, �s a fi� v�ll�ra ter�tette.

     Az � ruham�rete nem illett Shi Yuanra, a vastag, hossz� sz�ldzseki m�g ink�bb l�gott rajta, �s teljesen leh�zta Shi Yuant egy kis labd�csk�v�. Lu Tinghan arckifejez�se v�ltozatlan maradt, megint kiny�jtotta a kez�t, �s el�reh�zta a sz�ldzseki kapucnij�t, betakarva vele Shi Yuan fej�t – a fi� feje f�lig elt�nt benne, �s semmit nem l�tott.

   - Au – sz�lt Shi Yuan. Egy darabig h�zkodta, mire f�lre tudta tolni. – Nem hordok kapucnit.

   - Mi�rt? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - N�zd – mutatta Shi Yuan. – Csin�ltam k�t lyukat a kapucnidba.

     Lu Tinghan megn�zte k�zelebbr�l, �s val�ban, k�t lyuk �ktelenkedett az anyagon, amiket Shi Yuan d�monszarvai szak�tottak ki.

     Lu Tinghan egy pillanatra elvesztette a hangj�t.

   - Mennyibe ker�l egy ilyen dzseki? Mennyit kell fizetnem �rte? – k�rdezte Shi Yuan.

     Lu Tinghan visszah�zta a fej�re a kapucnit.

   - Nagyon dr�ga, ha el akarn�m adni neked, neked akkor se futna r�.

     Eltartott egy ideig Shi Yuannak, mire megint leh�zta mag�r�l �s az �rd�gszarvacsk�ir�l a kapucnit. Ez�ttal v�gre r�j�tt, hogy Lu Tinghan sz�nd�kosan csin�lta. Miel�tt a f�rfi b�rmit is tehetett volna, Shi Yuan megfordult, �s szorosan meg�lelte, belesimulva a karj�ba.

     Lu Tinghan �gy nem h�zhatta r� ism�t a kapucnit.

     Hagyta, hogy Shi Yuan �lelje, �s �k ketten olyan k�zel voltak, hogy m�g a hideg sz�l se tudott k�z�j�k f�rk�zni. Hamarosan el�rkezett a kij�r�si tilalom ideje, �s ehhez m�g hozz�j�tt a szir�na hangja, hangos harangok sz�ltak a t�volban. �sszesen h�romszor sz�lalt meg, v�gigvisszhangzott a v�ros felett, �s hossz� ideig nem oszlott el teljesen.

     Shi Yuan elford�totta a fej�t Lu Tinghan karj�ban, �s a v�rosra pillantott.

   - Mi�rt sz�ltak a harangok?

   - A holtak l�lekharangja – v�laszolt Lu Tinghan. – Tegnap meghalt h�rom katona.

   - Sz�val ez�rt – �llap�totta meg Shi Yuan.

     A sz�l tov�bb s�v�tett, mik�zben �k j� ideig ott �lltak csendben. Lu Tinghan megsimogatta Shi Yuan fej�t.

   - Menj aludni.

   - Lesznek ma r�m�lmaid? – k�rdezte megint a fi�.

   - Mi�rt gondolkodsz mindig ezen a k�rd�sen? – �rdekl�d�tt Lu Tinghan. Shi Yuannak minden este meg kellett ezt k�rdeznie.

   - Mert a r�m�lmok ijeszt�ek – felelte Shi Yuan. – �s t�nyleg szeretn�k veled aludni, olyan hideg van este, sokkal melegebb egym�s mellett aludni.

   - Tudod, hogy nem egyezem bele – eml�keztette Lu Tinghan.

     Shi Yuan szeme elkerekedett.

   - T�nyleg lehetetlen?

   - Igen. Shi Yuan, ez egy olyasf�le szoci�lis t�vols�g, amit be kell tartani, �tlagemberek nem alszanak egy�tt �ltal�ban – v�laszolt Lu Tinghan.

     Shi Yuan nagyon szerette volna azt mondani, hogy rendben van, mert te nem vagy �tlagember, �n pedig nem vagyok ember. Egyik�nk sem �tlagember. De nem mert mondani semmit, sz�val csak kelletlen�l otthagyta Lu Tinghant, �s egymaga t�rt vissza a szob�j�ba.

     Lu Tinghan hosszan ott maradt az erk�lyen.

     A kij�r�si tilalomt�l fogva az elektromoss�got lekapcsolj�k, a forr� vizet elz�rj�k. Csak a v�szl�mp�k f�nye az utc�n, �s a keres�f�nyek a v�ros falain maradtak az eg�sz v�rosban, �s az ajt�k meg ablakok szorosan lez�r�dtak, egy csendes emberre eml�keztetve.

     Egy priv�t �zenet ugrott fel a telefonj�n.

     Mr Su �rta: [Besz�lhet�nk k�s�bb?]

     [Igen.], felelt Lu Tinghan.

     Megfordult, �s bement.

     A m�sodikon csak a folyos� f�nyei �gtek a h�zban – �s az sem volt nagyon er�s, a k�rnyezet hom�lyos �s halv�nyan bevil�g�tott volt, �s a folyos� v�gi h�l�szob�ja m�g s�t�tebben �s�tott. Olyan volt, mintha minden l�p�ssel a v�gtelen s�t�ts�gbe s�t�lna, amikor arrafel� ment.

     De ami ez�ttal m�s volt, hogy a s�t�ts�g v�get �rt…

     Egy �sszecsom�z�d� farokban.

     Ami�ta Lu Tinghan tal�lkozott Shi Yuannal, a k�ts�gei sz�ma t�lsz�rnyalta az �sszes m�ltb�lit.

     Lelass�totta a l�pteit.

   - Shi Yuan? Mi�rt nem alszol m�g?

     A csom�s farok enyh�n lengett. Shi Yuan fel� fordult, amikor hallotta a hangot a s�t�tben, �s kett�t l�pett el�re, �gy a f�nybe �llva. A fekete haja kiss� �sszek�col�dott, �s mez�tl�b volt, mintha �pp csak kim�szott volna az �gyb�l.

   - Hogy k�t�z�d�tt a farkad csom�ba �lmodban? – k�rdezte Lu Tinghan. – Gyere ide, seg�tek kik�tni.

     Shi Yuan meg sem sz�lalt.

   - Mi a gond? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - Csin�ltam valami rosszat – mondta akkor Shi Yuan. – Visszamentem a szob�mba, de nem kapcsoltam fel a l�mp�t, �s megbotlottam a fogasban.

   - Hacsak nem s�r�lt�l meg, akkor abban nincs semmi rossz – mutatott r� Lu Tinghan.

   - Elestem – magyar�zta Shi Yuan. – Minden ruh�t, amit felakasztott�l, elszak�tott a szarvam – hangs�lyozta ki. – Mindegyik elszakadt.

     Lu Tinghan hirtelen nem tudott mit mondani.

     Lepillantott az als� emeletre, �s valamennyit l�tott a vattapamacsokb�l �s ruhacafatokb�l a padl�n; azt az ill�zi�t keltette a l�tv�ny, mintha a h�z�t t�nkretett�k volna a h�zi�llatok.

   - Eredetileg meg akartalak keresni – folytatta Shi Yuan. – De arra gondoltam, m�r alszol, �gyhogy lefek�dtem. Azt�n r�m�lmom volt, azt �lmodtam, hogy eladt�l engem 300 Sz�vets�gi �rm��rt.

   - Az meg hogy lehet? – k�rdezte Lu Tinghan. – Mi�rt csak 300-�rt? Nem vagyok olyan rossz �zletember.

     Shi Yuan szeme elkerekedett.

   - Mi�rt pont ez �rdekel?

     Lu Tinghan azonnal t�m�t v�ltott.

   - �s azt�n?

     Shi Yuan figyelme val�ban elt�r�t�d�tt.

   - Azt�n azt �lmodtam, hogy egy csom� ember, tengernyi ember, engem n�zett. Felriadtam, �s a farkam csom�ba volt k�t�z�dve.

   - Seg�tek – aj�nlkozott Lu Tinghan.

     Shi Yuan nem v�laszolt, felemelte a fej�t, hogy r�n�zzen, a szemei rendk�v�l feket�k voltak. A legt�bb esetben a szeme koromfekete �s �l�nk volt, mint valami festm�ny, ragyog�, csod�latos, �s kellemes r�n�zni, csak mint Shi Yuan maga is. De amikor Lu Tinghan el�sz�r l�tta, a Szakad�kra eml�keztette. Id�vel minden belemer�l majd, kihal, elt�nik, �s semmiv� v�lik, nem kellene senkinek sem az alakj�t visszat�kr�znie.

     De most…

     Els� r�n�z�sre Shi Yuan tekintetet �vele volt tele. Sok �ve ismert�k egym�st.

   - A r�m�lom nagyon ijeszt� volt. Lu Tinghan, alhatok veled m�ma? – k�rdezte Shi Yuan.

El�z�

K�vetkez�

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2024.12.22. 13:06 moziboszi50 K�szi sz�pen V�lasz: Nincs mit! ^^