2240, november 27. Reggel t�z �ra.

�jhold Napilap Iroda, Arat�v�ros.

   - Xiao Yang, meg�rtad m�r a kritik�t „A M�rt�r”-r�l? – k�rdezte Liu Hongzheng.

     Az asztalon magasod� jegyzetek �s k�nyvek hegy�n t�l, egy fiatalember hirtelen felemelte a fej�t.

   - M�g mindig hi�nyzik bel�le a konkl�zi�, de azonnal k�ld�m!

     Liu Hongzheng el�gedetten b�lintott, felemelt egy porcel�n cs�sz�t, �s lassan belekortyolt a fekete te�j�ba. H�sz perccel k�s�bb Xiao Yang elk�ldte a v�lem�nyez�st, amit � �tn�zett �s �tolvasott egyszer.

[Az ut�bbi t�z �vben, a Vadr�zsa Sz�nt�rsulat, mint a v�ros egyetlen t�rsulata, folyamatosan meglepet�sekkel szolg�lt sz�munkra. A mesterm�veik, mint „A B�zamez�n”, „A v�rost�l D�lre” �s a „V�rakoz�s Aucklandra” sz�les k�rben terjedtek el, �s kiv�l� h�rn�vre tettek szert. �s ez�ttal �j meglepet�st hoztak a k�z�ns�gnek. „A M�rt�r” sz�ndarab az�ta kapja a dics�r� kritik�kat, hogy megjelent. A t�rt�net egy gyilkoss�ggal kezd�dik…]

[…�gy gondolom, hogy a Megv�lt�s Isten�nek fel�ll�sa „A M�rt�r”-ban el�g meglep�. � nem csak Leo d�monja, de neki mag�nak is d�moni megjelen�se van. A reflektorf�nyek alatt a koszos, feh�r ruh�kat furcsa szarvakkal �s pikkelyekkel p�ros�tott�k. Lehetetlen megmondani, hogy ez a Megv�lt�s Istene, vagy egy sz�rnyeteg-e. Azonban ez az a konfliktus, ami az eg�sz darabot dr�maian megfinom�tja, �s az ember nem tehet r�la, de azon gondolkodik: ez t�nyleg a Megv�lt�s Istene? Ha ez egy sz�rnyeteg, t�nyleg meg tudja menteni a vil�got? Vagy az eg�sz csak Leo fant�zi�ja, �s a Megv�lt�s Istene sosem l�tezett?]

[… Itt musz�j megeml�tenem, hogy a t�rsulat sz�n�szg�rd�ja nagyon mer�sz volt, egy �j sz�n�szt v�lasztani a Megv�lt� szerep�re… Wolfgang Berger eln�k szil�rdan j�tszott, �s a fiatal sz�n�szn�, Qin Luoluo is kimagasl� teljes�tm�nnyel csatlakozott be. „A M�rt�r” k�sz�t�je �s j�l ismert forgat�k�nyv �r�ja, Cheng Youwen, beleegyezett egy interj�ba a kiad�nkkal…]

     Ezt a sz�veget n�h�ny �ll�k�p k�s�rte.

     Miut�n Liu Hongzheng befejezte az olvas�st, megjel�lte a r�szeket, amelyek jav�t�sra szorultak, �s visszak�ldte �ket.

   - Xiao Yang, k�rlek, jav�tsd ki ezeket. – Megtorpant. – J� �r�s.

     Xiao Yang szeme felcsillant.

   - Rendben, k�sz�n�m, Liu f�szerkeszt�. Azonnal �tjav�tom!

   - K�ldj egy m�solatot is az �reg Shinek – sz�lt Liu Hongzheng. – Hadd vessen r� egy pillant�st.

     Xiao Yang helyeselt.

     Liu Hongzheng vetett egy pillant�st nem t�l messzire, ahol egy h�res felirat a [Shi Yi] sz�veget hirdette, egy �res sz�ken l�gva.

   - Hova ment ez az alak… - morogta Liu Hongzheng. – Ha l�g�son kaplak, megl�sd, nem csatolom a b�nuszodat.

     Eb�d ut�n Liu Hongzheng felkapta a massz�zskalap�csot, �s meg�t�gette vele a f�j� derek�t. Shi Yi, aki eg�sz reggel hi�nyzott, v�gre felbukkant. Egy k�s� harmincas �veiben j�r� f�rfi volt, �tlagos k�ls�vel, se nem magas, se nem alacsony, egy�b szem�lyi jegyek n�lk�l, az a fajta, akit nem tal�lna meg az ember, ha belevetn�k a t�megbe.

     Ha mindenk�ppen akar valaki valami k�l�nlegeset tal�lni benne…

     Val�sz�n�leg az �l� �s �ll� testtart�sa lehetett az.

     Egyenesebben �llt, mint egy feny�, vagy mint egy bambusz r�d, �s az �l�si form�ja is tank�nyvbe ill�en szab�lyszer� volt; egy szok�s, mely a katon�kat jellemezte.

     Shi Yi egy veter�n volt, tizenn�gy �vig dolgozott, mint Szakad�k-figyel�.

     Kisz�molva, Shi Yi �t �ve dolgozott a szerkeszt�s�gnek.

     Az els� �vben Liu Hongzheng viselked�se a f�rfi fel� nagyon bonyolult volt. Egyfel�l, nagyon is �rt�kelte a Figyel�ket, de m�sfel�l, egy kicsit f�lt Shi Yit�l.

     A Szakad�kok fert�z�se minden�tt ott volt, egyszerre t�madta a testet �s az elm�t. Az �tlagemberek, akik k�zel ker�ltek a Szakad�kokhoz, mind�ssze p�r �r�n bel�l v�ltoz� fok� ment�lis k�nyelmetlens�get tapasztaltak, mint az alv�szavarok, hangok hallucin�l�sa, p�nik �s idegess�g, �s ehhez hasonl�k. Id�vel ment�lis betegs�gek is t�madt�k �ket.

     A kutat�k �ltal�noss�gban hittek benne, hogy a Szakad�kok ismeretlen frekvenci�j� bioelektrom�gneses hull�mokat bocs�tottak ki, melyeket nem lehetett m�szerekkel m�rni, de k�pesek voltak az �l� dolgok agyhull�maival rezon�lni, megv�ltoztatva az eredeti hull�mhosszukat �s termel�d�si mint�ikat.

     Mint egy d�mon suttog�sa, bet�rt az emberek elm�j�be, �s l�thatatlanul eltorz�totta �ket. Az emberek, akik sosem ker�ltek kapcsolatba a Szakad�kokkal, nem fert�z�dtek meg ezzel a ment�lis �sszeoml�ssal.

     De ha a Figyel�knek egyszer volt egy ilyen ment�lis �sszeoml�suk, m�g ha nem is s�r�ltek meg, megfert�z�dtek.

     Azok lehettek Figyel�k, akiknek szolid elm�j�k volt. Hossz� ideig �ltek a Szakad�kok mellett, l�lek-stabiliz�l� gy�gyszereket szedve, �s j�r�r�z�st �s megfigyel�seket ir�ny�tottak. �k voltak a Sz�vets�g els� v�delmi sora, �s miut�n egyszer a fert�z�si �rt�kekben abnormalit�st figyeltek meg, megkongatt�k a v�szjelz�t.

     �k voltak a riad�t f�j�k, de egyben �k voltak a lapul� id�z�tett bomb�k is.

     A Figyel�k nem csatlakozhattak t�bb� a hadsereghez, miut�n a munk�juk v�get �rt. N�h�nyuk visszavonult az �let t�bb ter�let�re, �s a munk�ba v�teli ir�nyelv az � javukat szolg�lta.

     Ennek megfelel�en rendszeresen v�gig kellett menni�k egy szigor� pszichol�giai �rt�kel�sen, hogy biztos�ts�k a ment�lis eg�szs�g�ket.

      Shi Yi az elm�lt p�r �vben nem adott okot aggodalomra. Szorgalmasan �s k�vetkezetesen dolgozott, nem okozott probl�m�t, id�ben beadta a k�ziratait, �s maga kezdem�nyezte, hogy jelent�seket �r, sosem szemetelt, �s �tseg�tette a nagymam�kat az �ton. Egy mintadolgoz� volt.

     �gy azt�n Liu Hongzhenget nem foglalkoztatta tov�bb Shi Yi, �s n�ha azt mormogta mag�ban, hogy Shi Yinek igaz�n j� temperamentuma van.

     … Ki mondta, hogy a Szakad�k-figyel�k instabilak?

     Megannyi �v eltelt�vel tulajdonk�ppen csup�n egy b�nt�nyt jegyeztek fel a Figyel�k r�sz�r�l. Shi Yi stabilabb volt, mint egy semleges g�z, ha valaki meg�t�tte, m�g csak vissza sem �t�tt.

     Erre a k�vetkeztet�sre alapozva tal�n az embereknek nem kellett annyit agg�dniuk Lu t�bornok miatt sem, aki nagy hatalmat birtokolt.

   - �reg Shi, hova ment�l ma reggel? – k�rdezte Liu Hongzheng.

     Shi Yi felemelte a fej�t.

   - Nekem… ideiglenesen el kellett valamit int�znem. K�s�bb bep�tolom.

   - Ok�, p�told rendesen – b�lintott Liu Hongzheng, �s t�bb� nem �rdekelte a dolog. – Xiao Yang elk�ldte neked a sz�nt�rsulatr�l �rt kritik�t, gyorsan vess r� egy pillant�st.

     Shi Yi nem mondott egy sz�t sem, miut�n hezit�lt egy kicsit, megk�rdezte:

   - Hallottad reggel az �nekl�st?

   - Milyen �nekl�st?

   - K�rus, azt hiszem, k�rus �neket.

   - Nem hallottam – folytatta Liu Hongzheng a dereka p�f�l�s�t. – Mikor volt nek�nk itt k�rusunk?

     K�vetkez� reggelen Shi Yi megint nem j�tt.

     D�lut�n t�nt fel, �s Liu Hongzheng a te�scs�sz�j�vel a kez�ben r�ncolta a homlok�t.

   - �reg Shi, mi van veled mostan�ban? A rovatinterj�t hamarosan kiadj�k, �s a nagyfi�k mind elfoglaltak. Ezt nem az�rt csin�lod, mert nem adok el�g szabadnapot, ugye? Csak arr�l van sz�, hogy id�ben sz�lnod kell r�la.

   - Liu f�szerkeszt� – sz�lt idegesen Shi Yi. – Igaz�n sajn�lom. Idefele j�vet megint hallottam a k�rust. K�vettem az �neket, �s tal�ltam egy vil�g�t�tornyot.

   - Egy vil�g�t�tornyot? – h�kkent meg Liu Hongzheng. – Hol l�tt�l te vil�g�t�tornyot?

   - A k�zelben.

     Liu Hongzheng nagyon meglep�d�tt.

   - A vil�g�t�tornyokat nem a tengerpartra �p�tik? Hogy lehetne egy a v�rosban? Sosem hallottam r�la.

   - �n is meglep�dtem – felelt Shi Yi. – De l�ttam…

     Egy bizonyos k�l�n�s, k�d�s �ress�g t�nt fel az arc�n, mintha az �gbe v�ndorolt volna. Liu Hongzheng elbizonytalanodott.

     A szerkeszt�s�g �gyei nagyon elfoglaltt� tett�k �ket, �s ezt a dolgot gyorsan h�tt�rbe szor�totta.

     Eg�szen addig, m�g aznap munka ut�n v�letlen�l hallotta n�h�ny koll�g�j�t arra panaszkodni, hogy �reg Shi mag�n k�v�l volt; akkor Liu Hongzheng mag�hoz t�rt, �s megint Shi Yihez ment.

   - �reg Shi, ez… - Egy kicsit zavarba j�tt.

   - Liu f�szerkeszt�? – Shi Yi meg�llt a holmijai pakol�sa k�zben.

     Liu Hongzheng kipr�selt mag�b�l egy mosolyt.

   - Nos, a leg�jabb ment�lis �rt�kel�sed jelent�se…

     Shi Yi egy f�l m�sodpercre megd�bbent, azt�n hirtelen kib�kte:

   - �tadtam a szem�lyzetnek a m�lt heti jelent�st, nem volt probl�ma. Holnaput�n lesz a k�vetkez� �rt�kel�s, �s amint a jelent�st elk�ldik, �tadom neked.

   - �gy l�tszik, nincs mit csin�lnod holnap reggel – mondta Liu Hongzheng m�g mindig sz�gyenkezve. – Sz�val… mi�rt nem k�red az �rt�kel�sedet kicsit el�bb, tal�lok a helyedre valakit. – Sz�razon nevetett p�rat. – Ez biztos�t�s is.

     Ha valaki m�s k�rt volna t�voz�st, d�h�sen leord�totta volna a szem�lyt, de Shi Yi szem�lye speci�lis volt.

     Shi Yi sz�razon beleegyezett, �jra meg �jra eln�z�st k�rve.

     A k�vetkez� egy k�d�s nap volt, �s Liu Hongzheng egy dalt d�dolva s�t�lt az irod�ba. Kor�n �rkezett, � volt az egyetlen a szerkeszt�s�g �p�let�ben. Amikor a cs�sz�j�be tette a tea filtert, �s forr� vizet eresztett r�, egy hideg hang sz�lalt meg m�g�tte.

     R�m�let�ben megremegett a keze, �s odafordult, hogy tiszt�n l�ssa a l�togat�t.

   - �reg Shi! Hal�lra ijesztett�l!

     Shi Yi egyenes h�ttal �llt, �s nem v�laszolt.

     Liu Hongzheng folytatta a teak�sz�t�st, �s azt morogta:

   - Most komolyan, m�r el�g �reg vagyok, �s rossz a sz�vem. Mi van, ha t�nyleg hal�lra ijesztesz? M�g a l�pteidet se hallottam, amikor bej�tt�l… Eh, �reg Shi, nem azt k�rtem t�led, hogy menj el a ment�lis �rt�kel�sre? Hogyan…?

   - Meg akarom tal�lni a vil�g�t�tornyot – sz�lt Shi Yi.

   - Milyen vil�g�t�tornyot? – r�ncolta a homlok�t Liu Hongzheng. – Jobban teszed, ha el�bb az �rt�kel�sre m�sz.

   - F�ny van a vil�g�t�toronyban.

   - Huh? Mir�l besz�lsz?

   - Meg akarom mutatni – sz�lt Shi Yi.

     Ebben a pillanatban Liu Hongzheng h�t�n v�gigfutott a hideg, �s egy �szt�n�s iszonyat �rz�se t�madta le. Hirtelen elford�totta a fej�t, �s Shi Yi felemelte a jobb kez�t…

     Melyet nem lehetett t�bb� „k�z”-nek h�vni.

     A h�s �s a csontok ind�kk� bomlottak, csavarodva �s fordulva magukban, mindegyik hegye hideg villan�ssal csillogott. Shi Yi teste megcsavarodott, �s z�ld erek dudorodtak ki a b�r�n, mint egy fura p�kh�l�.

Tizenh�t �r�val ezel�tt.

   - Lu t�bornok, mit l�t, amikor erre a k�psorozatra n�z? – k�rdezte Fu Congbai egy mosollyal.

     Egy egysz�n� p�l�t �s �lt�nynadr�got viselt. A st�lusa h�tk�znapi volt, a pajesza pedig enyh�n kifeh�redett. Mivel eleve kedves arccal sz�letett, k�nny� volt k�zel f�rk�zni hozz�.

     El�tte az asztalon �llt egy z�ld cserepes n�v�ny, �s k�t g�z�lg� k�v�s cs�sze, az asztal t�loldal�n pedig Lu Tinghan �lt a katonai egyenruh�j�ban.

     Lu Tinghan a k�pen l�v�, kusza vonalakra n�zett.

   - Lepk�ket, vir�gokat, sapk�kat �s templomokat.

     Fu Congbai egy p�r �j k�pet tolt el�.

   - Mi a helyzet ezekkel?

   - Sz�lmalmok �s n�k.

   - Mit gondol a n�k arckifejez�s�r�l?

   - Nincs semmilyen arckifejez�s�k.

   - Akkor mire n�znek?

   - A t�volban a hegyekre.

     Fu Congbai abbahagyta a k�rdez�sk�d�st. Levette a szem�veg�t, lassan megt�r�lte a lencs�ket, majd �jra feltette, �s belekortyolt a k�v�j�ba.

   - Az itteni k�v� nagyon �zletes �s telt… Gyakran iszik k�v�t?

   - Elmegy, egyet vagy kett�t megiszok alkalmank�nt.

     Fu Congbai folytatta a cseveg�st.

   - Azonban, hab�r szeretem a k�v�t, nem tudok k�nnyen elaludni. M�g ha d�lut�n iszom sem, megeshet, hogy alv�szavart�l szenvedek �jjel.

     Lu Tinghan vetett egy pillant�st a kez�ben tartott cs�sz�re.

   - Most �lvezi.

   - Nem tehetek r�la – mosolygott Fu Congbai. – Milyen az alv�sa min�s�ge mostan�ban? Nem alszik j�l, miut�n iszik egy cs�sz�vel.

     A besz�lget�s folytat�dott, mintha csak k�t bar�t k�z�tt esett volna meg.

     Azonban ez nem valami k�v�z� sarka volt, vagy egy r�gi bar�t h�za.

     Voltak asztalok, kanap�k, �s vir�gcsokrok a z�rt szob�ban, de egyoldalas t�kr�kkel voltak k�rbe v�ve. A t�kr�k m�g�tt tucatnyi ember �llt, feh�r egyenruh�ban, a mell�k�n [Pszichol�giai �rt�kel�] bil�t�val. Tollal �s pap�rral a kez�kben n�ztek elsz�ntan a szob�ba. A szob�ban elrejtett holografikus kamera ezzel egy id�ben r�gz�tette a k�pet, kinagy�tva �s kivet�tve az �rt�kel� teremben. Fu Congbai �s Lu Tinghan viselked�se, minden mikro-kifejez�s�k �s t�nusv�ltoz�suk, egy jott�nyi sem volt bel�l�k elmulasztva.

     A Szakad�k-figyel�knek al� kellett vetni�k magukat a pszichol�giai �rt�kel�snek.

     Ez Lu Tinghan sz�m�ra is �gy volt.

     A Sz�vets�g k�vetelm�nyei �fel�je majdnem er�szakosak voltak, �s a r�la k�sz�lt �rt�kel�sekre gyakran �s szigor�an ker�lt sor. A leggyakrabb peri�dusban t�bb mint �t pszichol�giai �rt�kel�st csin�ltak vele k�l�nb�z� csoportok, ugyanazon a napon.

     A v�geredm�ny mindig ide�lis volt.

     Kifog�stalan.

     A mai csak egy rutin �rt�kel�s volt.

     Fu Congbai �s Lu Tinghan besz�lgettek, �s minden szavuk egy teszt volt, �s mindketten r�szesei voltak az �rt�kel�snek.

     Lu Tinghan nagyon ellazultan �s h�tk�znapian viselkedett, mintha egy�ltal�n nem tudott volna az �rt�kel�k jelenl�t�r�l, h�trad�lve a sz�ken, lassan iszogatva az illatos k�v�t. Az arckifejez�se mindig is nagyon jelent�ktelen volt, �s semmif�lek�pp sem besz�des. Csak n�zett a m�sikra, mik�zben hallgatta. Eln�zve a sz�rk�sk�k szemeket, neh�z volt meg�llap�tani, hogy a tengerhez vagy a k�dh�z hasonl�tott-e. Nem voltak �rzelmei, de nagyon komoly volt.

     Ez volt val�sz�n�leg az egyetlen alkalom, amikor Lu t�bornok egy alacsonyabb rang� poz�ci�ba ker�lt, ahogy kik�rdezt�k �s analiz�lt�k.

     Voltak k�rd�sei �s v�laszai, �s el�g egy�ttm�k�d� volt.

     Negyven perc ut�n Fu Congbai m�g csin�lt p�r tesztet, �s megk�rdezett mindent, amit meg kellett k�rdeznie. Azt�n feltette az utols� k�rd�st.

   - Hogy van a lak�t�rsa, akit nemr�g eml�tett.

   - Rendben van – felelt Lu Tinghan.

   - Amikor j�l kij�n vele, ink�bb pozit�v vagy negat�v �rz�seket tapasztal? – k�v�ncsiskodott Fu Congbai.

   - Pozit�vakat – felelt Lu Tinghan.

   - Sosem vit�ztak?

   - Nem.

     A v�lasza meggy�z� �s gyors volt, mire Fu Congbai v�ratlanul �gy sz�lt:

   - Nagyon k�v�ncsi vagyok, hogyan tal�lkoztak.

     Ezen k�v�l is volt egy sor k�rd�se, bele�rtve, hogy a nev�t, nem�t �s a „lak�t�rs” foglalkoz�s�t k�rdezze. A megszor�t�sok f�ny�ben, am�g ezek nem foglaltak magukban katonai titkokat, Lu Tinghannak k�telez� volt v�laszolni r�juk.

     Lu Tinghan letette a k�v�s cs�sz�j�t.

     A cs�sze halkan �rt a fa asztalhoz, �pp csak egy nagyon apr� koccan�st lehetett hallani, a fekete k�v� pedig tov�bb eregette gazdag arom�j�t.

   - Fu professzor – sz�lt a f�rfi. – Fejezz�k itt be m�ra.

     A hangs�lya tiszteletteljes �s udvarias volt.

     Fu Congbai megh�kkent. Ez volt az els� alkalom, hogy Lu Tinghan nem m�k�d�tt egy�tt, �s egy olyan t�m�ban, amire nem sz�m�tott, hogy probl�ma lehet.

     A „v�laszolnia kellene” mondat megakadt a tork�n, �s amikor Lu Tinghanra n�zett, vissza is nyelte.

     … Lu Tinghan m�g mindig nagyon relax�lt volt.

     Nagyon nyugodtan �s visszafogottan viselkedett az �rt�kel�s alatt. De enn�l az utols� k�rd�sn�l visszav�ltozott azz�, aki szokott lenni.

     Tudott el�g egy�ttm�k�d� lenni, �s elfogadta a kivallat�st, de ha egyszer kifog�st emelt, az megk�rd�jelezhetetlen volt.

     T�rgyal� hangs�lyt haszn�lt, de igaz�b�l parancs volt, �s Fu Congbainak nem �llt jog�ban ellenkezni.

     Lu Tinghan t�vozott az �rt�kel�s ut�n.

     Az �rt�kel�k n�gy �r�t t�lt�ttek az anyagok sz�tv�logat�s�val, �s eszmecser�vel, m�g v�g�l levont�k a k�vetkeztet�st, hogy Lu Tinghan ment�lisan stabil volt, �s nem voltak abnormalit�sok.

     Mindenki sz�tsz�ledt, �s Fu Congbai tan�tv�nya, Chen Yuan hazavitte Fu Congbait kocsival.

     Chen Yuan el�sz�r vett r�szt az �rt�kel�sen.

   - Tan�r �r, ez nem szab�lys�rt�s? – k�rdezte Fu Congbait.

   - De, szab�lys�rt�s – t�r�lte le Fu Congbai a szem�veg�t. – De a k�rd�s irrelev�ns volt, �s nem sz�m�t, hogy nem v�laszolt r�. Felvett�k a jelent�sbe, ha lesz b�rmilyen k�ts�g�nk k�s�bb, megint megk�rdezhetj�k.

     Chen Yuan keser�en sz�lt:

   - De a szab�ly az szab�ly…

     Fu Congbai egy pillanatig csendben volt.

   - Xiao Chen, csak �gy priv�tban mondom el neked – mondta. – Nem hiszem, hogy valaha is elbukik az �rt�kel�sen.

   - A t�bornok er�s akarat�, val�ban – jegyezte meg Chen Yuan. – Nem hiszem, hogy valaha is probl�ma lesz vele…

   - Nem, nem �gy �rtettem – vallotta be Fu Congbai. – M�g ha t�nyleg lenne is probl�ma vele, mi nem lesz�nk k�pesek l�tni.

     Chen Yuan megh�kkent.

   - �gy �rti, hogy ismeri az �rt�kel�si krit�riumainkat, �s elker�li, hogy negat�v v�laszt adjon? De a poligr�f nem csengett, �s a mikro-kifejez�sei norm�lisak voltak.

   - Ha hagyod, hogy sz�zszor hazudjon, a poligr�f akkor sem csengene. Nem �r semmit, csak dekor�ci� – d�rg�lte meg a szem�ld�k�t Fu Congbai. – Nincs joga tudni az �rt�kel�si krit�riumokat, de nem is kell tudnia, mert jobban ismeri a fert�z�tt embereket, mint b�rki m�s – olvassa a gondolatmenet�ket, �s tiszt�n meg�rti a t�neteiket. Nem neh�z egy ilyen ember sz�m�ra megj�tszani, hogy norm�lis.

     Chen Yuan megh�kkent ennek hallat�n.

   - Akkor m�gis mif�le �rt�kel�st v�gz�nk mi? Semmi �rtelme.

   - Ezt sem mondhatod – ellenkezett Fu Congbai. – Teljes�ten�nk kell a k�teless�g�nket, �s az akarat�ra is kell t�maszkodnunk. �s amikor arr�l a „lak�t�rsr�l” besz�lt… - Megfontolta a szavait. – Hogy is mondjam, ugyanaz a reakci� volt, mint mikor az �llat a borj�t v�di?

     Lu Tinghan kezdem�nyezte, hogy megeml�tse azt a lak�t�rsat.

     Ak�rhogy is, t�bornokokat – f�leg h�bor� idej�n, lehet er�snek �s tiszteletrem�lt�nak nevezni, akiknek a keze �s szeme mindenhov� el�r. Ha a f�rfi val�ban el akarta rejteni azt a szem�lyt, lehetetlen volt az �rt�kel�k sz�m�ra, hogy megismerj�k.

     Lu Tinghan kezdem�nyez�se azt az �rzetet keltette Fu Congbaiban, hogy a f�rfi hajland� r�la besz�lni.

     A t�nyek bebizony�tott�k Fu Congbai t�ved�s�t.

     Hogy kezdem�nyezte az eml�t�s�t, Lu Tinghan csak tudatta az �rt�kel�kkel ezt a dolgot, hogy bemutassa az egy�ttm�k�d�s�t �s szorgalm�t.

     A mai hallgat�sa el�hozta az �nz�s�g�t, �s egy�rtelm�en kifejezte: ne agg�djanak ezzel az �ggyel kapcsolatban.

     Elv�gre, ez az �gynevezett pszichol�giai �rt�kel�s nagyon ellentmond�sos.

     A Sz�vets�g f�lt Lu Tinghant�l, �s neki kellett adniuk a hatalmat. �s Lu Tinghan mindig is kem�ny volt, er�s k�zzel markolva azt a bizonyos hatalmat.

     Fu Congbai megr�zta a fej�t egy sz�raz mosollyal.

   - Ott van Su t�bornok, aki vissza tudja �t fogni, de Su t�bornok nagyon id�s…

     A hangja t�l halk volt, hogy Chen Yuan hallhassa.

   - Tan�r �r – sz�lt a fiatalabb. – Ez az, amit nem �rt, mi �ltal�noss�gban ezt a szitu�ci�t �gy nevezz�k, hogy „rejtegetni a l�nyt az arany h�zban”, ez nem olyan, mint v�deni a borj�t, hanem mint v�deni a feles�get.

   - Nem sz�m�t, mit rejteget, j� dolog, hogy k�zeli kapcsolatot �pol egy m�sik szem�llyel – biggyesztette vissza az orr�ra a szem�veg�t Fu Congbai, �s kipillantott a kocsi ablak�n. – Ha van kapcsolatod m�sokkal, �s van m�g nosztalgia a vil�gban, helyrej�ssz.

     Fu Congbai t�l sok embert l�tott, akinek a lelke megfert�z�d�tt, �s tudta, hogy amikor az okozatok �sszeomlani l�tszottak, nem a j�akarat �s az igazs�goss�g mentett�k meg az embert, hanem a k�t�d�sek.

     A k�t�d�sek l�thatatlan fonalakkal font�k �ssze az embereket.

     A pillanat, mikor a s�t�ts�g r�juk zuhant, az olyan volt, mint a fullad�s, lehetetlen volt k�l�nbs�get tenni a val�s�g �s az ill�zi� k�z�tt, a vil�g kaotikuss� �s k�d�ss� v�lt, a k�t�l ut�n tapogattak, �s felfel� evick�ltek, am�g �jra meg nem ragadt�k a kez�ket.

   - Nem sz�m�t, ki az az ember, csak rem�lem, hogy j� ember – jegyezte meg Fu Congbai. – J�indulat� intimit�st l�trehozni hasznos �s �rtalmatlan lesz Lu t�bornok sz�m�ra. – Nevetett kett�t. – Nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy megismerhessem, mif�le ember lehet.

     Chen Yuan t�prengett egy darabig.

   - Lu t�bornok szem�lyis�g�t figyelembe v�ve, �gy �rzem, hogy a csendes �s okos f�l�t kedvelheti.

     Fu Congbai is �gy gondolta.

   - Igen, azt a fajt�t, aki tudja, hogyan olvassa �s �rtse meg �t, �s aki rendk�v�l tehets�ges – tal�n a legnagyobb hobbijuk, hogy egy�tt tanulm�nyozz�k a katonas�got.

*

     A t�nyek bebizony�tott�k, hogy miut�n Lu Tinghan hazat�rt, nem tanulm�nyozta a katonas�got egy „csendes, intelligens �s hozz��rt� feles�ggel”, ahogy m�sok elk�pzelt�k, �s nem diskur�ltak a Sz�vets�g f� esem�nyeir�l.

     Egy csokor elhervadt vir�gra b�mult.

     Shi Yuan gy�szosan jelentette be.

   - N�zd, mind elhervadt.

     Ma kiszedegette a hervadt vir�gokat, �s feltartotta Lu Tinghan orra el�.

     A r�ncos sz�zszorsz�pek �s r�zs�k, Shi Yuan fark�val egy�tt, lekonyultak Lu Tinghan szeme el�tt.

   - Hozok neked �j vir�gokat holnap – sz�lt Lu Tinghan.

   - Nem a vir�gokr�l van sz� – ellenkezett Shi Yuan. – Hanem, hogy amiket te k�ldt�l nekem, azok hervadtak el…

     Egy r�zsaszirom lehullott v�laszul.

     Shi Yuan majdnem s�rva fakadt.

   - Shi Yuan – sz�lt halkan Lu Tinghan. – Mi az ott m�g�tted?

     Amikor Shi Yuan h�trafordult, Lu Tinghan kivette a vir�gokat a kez�b�l, �s kidobta �ket a szemetesbe. Shi Yuan visszapillantott, �s csak �cska Rezet meg �cska Vasat l�tta, a kezei ki�r�ltek, �s k�ts�gek k�zt mondta:

   - Nincs semmi m�g�tt… huh?

     Lu Tinghan �l�nken �sszeborzolta Shi Yuan haj�t.

     Ez a sor mozdulat olyan sim�n �s hat�konyan lett v�grehajtva, hogy Shi Yuan azonnal elfeledkezett a vir�gokr�l, �s hangos, boldog dorombol�st hallatott.

     Ilyen m�don lett megvezetve.

     M�r este kilenc volt, Shi Yuan v�gig Lu Tinghanra v�rt, ez�rt nem vacsor�zott m�g.

     �cska Vas csin�lt s�lt rizst, �s egym�ssal szemben �ltek le az asztalhoz.

   - Ma nagyon k�s�n j�tt�l haza – jegyezte meg Shi Yuan.

   - Pszichol�giai �rt�kel�sre mentem – felelt Lu Tinghan. – A j�v�ben ne v�rj meg engem az ev�ssel.

   - Mi az a pszichol�giai �rt�kel�s? – k�rdezte Shi Yuan.

     Lu Tinghan elmagyar�zta neki.

   - Sz�val err�l van sz�. – Shi Yuan nem volt boldog.

     Lu Tinghan �sszecs�pte a p�lcik�it egy z�lds�g k�r�l, �s megv�ltoztatta a t�m�t.

   - Milyen �rdekess�gek t�rt�ntek ma?

   - Jaj – v�lt Shi Yuan azonnal energikuss�. – Tracyt kiengedt�k a k�rh�zb�l!

     … Qin Luoluo megannyi csokor h�kankalint vett, �s a sz�nh�zban tartotta �ket, minden nap cser�lve rajtuk a vizet. Alaposan gondjukat viselte, hiszen oda akarta �ket adni Tracynek, amikor kivir�goznak.

      V�ratlanul, mikor a vir�gok m�g p�r napra voltak a ny�l�st�l, Tracyt m�r ki is engedt�k a k�rh�zb�l.

      Hogy meg�nnepelj�k, ma Wolfgang az eg�sz t�rsulatot megh�vta vacsor�ra, a saj�t kont�j�ra.

   - Egy V�r�s R�k nev� �tterembe ment�nk – mes�lte Shi Yuan. – Az apr�tott k�poszt�juk nagyon finom. Mr Cheng nagyon kedveli – oh, igaz, egy kecske-szer� sz�rny fert�zte meg, sz�val veget�ri�nus, �s mindig csak z�lds�get eszik.

   - � Cheng Youwen? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - Igen, a t�rsulat forgat�k�nyv�r�ja. Valaki meginterj�volta �t tegnap az �js�gt�l.

   - T�ged nem?

   - Eredetileg engem akartak, de gyorsabban futottam, mint �k – felelt Shi Yuan.

     Lu Tinghan mosolygott.

     Vacsora ut�n Lu Tinghan skicceket k�sz�tett, mik�zben Shi Yuan bef�szkelt mell� a fark�t tartva, �s n�zte, ahogy rajzol.

     Lu Tinghan megmutatta neki az el�z� rajzt�mbj�t.

     Shi Yuan lapozgatta, �s hegyeket l�tott, foly�kat, a felkel� Napot, a nyugv� Holdat, �s mindenf�le l�nyt mindenf�le form�j�ban. V�g�l a tekintete megakadt az els� k�pen, melyen a telihold l�gott az �jszakai �gr�l egy v�gtelen cipruserd� f�l�, a pikkelyform�j� t�k v�g�t a hold f�ny�nek r�tege fedte be, volt egy mag�nyos megfigyel� torony is rajta, �s a m�ly Szakad�k.

     Shi Yuan egy p�r m�sodpercig n�zte a rajzot, azt�n csendesen Lu Tinghan v�ll�ba rejtette az arc�t.

     Lu Tinghan odafordult, �s l�tta a rajzot, meg Shi Yuan v�r�s f�l�t.

     K�rd�n pislogott.

     Ma nem tudta meg�rteni Shi Yuan agytekerv�nyeit, �s m�g egy sz�gyenl�s Shi Yuant is kapott.

     A k�vetkez� nap, amikor Lu Tinghan azon volt, hogy t�vozzon, Shi Yuan fel�bredt.

     A kismutat� �pp csak a hatos sz�mra mutatott, �s nem volt hajnal sem. Shi Yuan kinyitotta a h�l� ajtaj�t, �s Lu Tinghan m�r ott �llt a bej�ratn�l.

   - Megint az el��rsre m�sz? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Nem, a F�v�rosba – h�zta fel Lu Tinghan a katonai egyenkab�tj�t. – K�t vagy h�rom napig tart majd, m�g visszat�rek.

   - Mi t�rt�nt?

   - Gy�l�s lesz, �s �jraszervezz�k a v�d�vonalat.

     Amikor Lu Tinghan kinyitotta az ajt�t, Shi Yuan m�g� szeg�d�tt.

   - Elk�s�rlek a kapuig – mondta.

     A h�m�rs�klet alacsony volt ezen a kora reggelen, �s feh�r felh�pamacsokat eregettek a leveg�be a l�legzet�kkel. Shi Yuan felvette Lu Tinghan tiszta fekete kab�tj�t – ez volt az, amit kiszak�tott a szarvaival. Shi Yuan eltette mag�nak, �s az�rt viselte, hogy extra melegen tartsa.

     K�vette Lu Tinghant az udvar bej�rat�ig.

     Ma a k�d k�l�n�sen vastag volt, az eg�sz v�ros feh�rs�gbe burkol�zott, a v�rosi l�mp�k, ablakok �s �p�letek elmer�ltek, az emberek nem l�ttak tiszt�n egy p�r m�teres t�vols�gn�l tov�bb, �s m�g az �t sz�li f�k is belerejt�ztek. Ez a fajta k�d t�l agressz�v volt, elhagyatott �s cs�p�s, �s a holtak ajk�ra eml�keztette az embereket. Ha egyed�l s�t�lt benne az ember, �gy �rezhette, hogy egy m�sik vil�gba l�pett, �s nem menek�lhetett semerre.

     Olyan volt, mintha egy sz�rny rejt�z�tt volna a k�dben.

     Senki nem akart volna �gy s�t�lni.

   - Egy kicsit tov�bb k�s�rlek – sz�lt Shi Yuan.

   - Nem sz�ks�ges – felelt Lu Tinghan.

     Shi Yuan arra gondolt, tal�n Lu Tinghan sz�mtalan ilyen k�d�s napot �lt m�r �t, sz�val nem f�lt t�le. �tkarolta a derek�t.

   - Akkor gyorsan gyere vissza.

   - Rendben – paskolta meg Lu Tinghan a fej�t. A feh�r keszty�k�n kereszt�l a keze nem �rezte a haja h�v�ss�g�t, de m�g �gy is nagyon finom �s selymes volt, mint mindig. Hozz�tette: - Visszat�rek, ha elolvadt a h�.

     Shi Yuan szeme mosolyra g�rb�lt.

     N�zte Lu Tinghant t�vozni.

     Lu Tinghan a k�d m�ly�re gyalogolt, nagy l�ptekkel, nem n�zve h�tra.

     Shi Yuan visszament m�g, hogy aludjon kicsit, majd megint itt volt az ideje a sz�nh�zba menni.

     A busz el�relend�lt, a k�d nem oszlott fel, a j�rm� pedig nagyon lassan haladt, �s az emberek nagyon csendesek voltak.

     �tjav�t�si munk�latok miatt a busz megv�ltoztatta az �tvonal�t, �s Shi Yuan egy meg�ll�val kor�bban sz�llt le. Senki nem volt a k�rny�ken, �gy � el�re gyalogolt a k�d�s utc�n, �s halv�nyan l�tott egy nagy c�g�rt: [�jhold Napilap].

     Az �jhold Napilap j�tt, hogy interj�t k�sz�tsen a t�rsulattal tegnap el�tt, azt mondv�n, hogy leadn�nak egy rovatot „A M�rt�r”-r�l, ami nagyon boldogg� tette Cheng Youwent.

     �llt egy alak a kiad� irod�j�nak ajtaj�ban.

     Amikor Shi Yuan k�zelebb �rt, �szrevette az alak furcsas�g�t… P�r l�p�ssel Shi Yuan fel� botladozott, mire Shi Yuan tiszt�n l�thatta az arc�t: egy k�z�pkor� f�rfi volt.

     A f�rfi h�ta tele volt ind�kkal, melyek vakmer�en hull�mzottak, �s j� n�h�ny inda v�ge v�r�sre sz�nez�d�tt, v�rcseppeket hullatva.

     Shi Yuan kicsit meglep�d�tt.

   - Hell�. – Egy darabig gondolkodott, majd hozz�tette. – Nem kellene itt lenned, ez az emberek v�rosa. Elveszt�l?

     A f�rfi pislog�s n�lk�l meredt Shi Yuanra, a felh�s tekintete smaragdz�ld volt, �s a mint�ja folyamatosan v�ltozott.

     A hangja rekedt volt, mintha megannyi bestia sziszegett volna egy id�ben.

   - Ah… sz�val itt vagy.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s