Az �v�lt� t�meg, az �sszeakad� l�ptek, a r�m�lt arcok. A vil�g egy szempillant�s alatt fordult a feje tetej�re.

     Shi Yuan meg�g�rte Lu Tinghannak, hogy ha v�szjelz�st adnak le ism�t, elrejt�zik egy mened�ken.

     Sz�val, k�vette a t�bbieket, �s besodr�dott egy f�ld alatti bej�raton – egy bej�raton, ami norm�lis esetben le volt z�rva, de most a f�l m�teres, vastag f�m ajt�t sz�lesre t�rt�k, �s z�ld f�ny villogott felette.

     A j�rat az ajt� m�g�tt nagyon keskeny �s huzatos volt, �s csak arra volt el�g, hogy h�rom ember s�t�ljon egym�s mellett. A v�szjelz� f�nyek a fej�k felett halv�nyak voltak, �s olyan sokan gy�ltek �ssze, hogy neh�z volt l�legezni. Shi Yuan nem tudta, meddig s�t�lt. �gy �rezte, a F�ld k�zepe fel� halad, miel�tt megl�tta a hatalmas teret.

     … A legfels� emelet�n voltak ennek a t�rnek, f�mfolyos�val a l�buk alatt, ami legal�bb tucatnyi emelet magasan volt a legals� emelett�l, ezzel a l�tv�nnyal eler�tlen�tve az emberek t�rd�t. Shi Yuan a folyos� korl�tj�nak d�l, �s kin�zett; a v�szhelyzeti j�rat odalent k�l�nb�z� emeleteket k�t�tt �ssze. L�tta az embereket ki�mleni a t�rre folytonos �ramlatokban, �s a folyos�k megteltek a t�megekkel. Fent a magasban cikcakkos folyos�k �s oszlopok voltak, �s a falakon sorban t�m�r, m�hkasszer� ajt�k �lltak, k�r�l�tt�k sz�mok l�gtak.

     V�rta �ket egy-egy k�s�r� robot minden bej�ratn�l, �s kapott egy �zenetet is a mobilj�ra:

[�szrevett�k, hogy �n bel�pett az A Ter�let mened�k�re a 17-es Csatorn�n kereszt�l. K�rj�k, menjen az 5202-es Lak�sba.]

     A k�zelben helyezkedett el. A hozz� legk�zelebbi h�z sz�ma 5177 volt. Shi Yuan els�t�lt a t�meggel, �s gyorsan megtal�lta az 5202-est.

     Ahogy benyomta a f�m ajt�t, �s bes�t�lt, egy rendk�v�l halv�nyan vil�g�tott szob�t tal�lt, melynek furcsa h�romsz�g alakja volt, tizenk�t �ggyal telezs�folva.

     M�r �ltek emberek k�t �gyon is, csendesen n�ztek r�.

     Shi Yuan az egyik k�z�pkor� f�rfihez fordult.

   - Eln�z�st, melyik �gy az eny�m?

     A f�rfi sok�ig csendben maradt, miel�tt elsuttogta volna a v�laszt.

   - Mindegy, amit el�sz�r v�lasztasz.

      Shi Yuan a legt�volabbi sarokban �ll�t v�lasztotta.

     Ezek amolyan r�csos �gyak voltak. Nem volt rajtuk matrac, csak egy v�kony r�teg �gynem�, k�nyelmetlenn� t�ve a rajta �l�st. Shi Yuan a fark�t felt�masztva �lt le, �s �gy jobban �rezte mag�t.

     Egy p�r m�sik ember is �rkezett egym�s ut�n, az �gyaik sz�l�re �ltek an�lk�l, hogy megsz�laltak volna.

     A szir�na m�g mindig visszhangzott. Miut�n Shi Yuan k�ld�tt egy �zenetet Lu Tinghannak [A mened�ken vagyok.], nem volt mit csin�lnia, �gy lepihent.

     Amikor fel�bredt, a szir�na hangja m�r elt�nt, a szoba az�ta is csendes volt, �s sz�k�s hely m�g depressz�vebb lett.

     A halotti csendben Shi Yuan titokban mindenkit j�l megvizsg�lt.

     Egy id�s n� az egyik �gyon �lve meredt a mennyezetre elbambulva, egy fiatal p�r egym�snak d�lt, a f�rfi a n� v�ll�t �lelte, egy �polatlan, k�z�pkor� f�rfi �sszetette a l�bait, a mobiltelefonj�nak fak� f�nye megvil�g�totta a kifejez�stelen arc�t, �s a t�bbiek… �k is nagyon csendben voltak a f�lhom�lyban.

     Volt egy �zenete a telefonj�n.

     Lu Tinghan nagyon egyszer� v�laszt k�ld�tt: [Ne f�lj, v�rj r�m.]

     Shi Yuan szeme mosolyra g�rb�lt, de azt�n a telefon kijelz�je els�t�t�lt.

     Lemer�lt az aksija.

     Odament a mellette l�v� �gyon fekv� fi�hoz.

   - Hell�, tudod, hol t�lthetem fel a telefonomat?

   - Felt�lteni? – A fiatalember hitetlenkedve n�zett r�. – Ez egy mened�k, nem az otthonod, hol lenne m�r itt hely, ahol felt�ltsd? Ilyen id�kben sp�rolni kell az elektromoss�ggal, �s csak azok a katonai l�tes�tm�nyek haszn�lhatj�k – a katonai, l�tes�tm�nyek, haszn�lhatj�k, �rted?

   - Ok�. – Shi Yuan farka lekonyult, nem tudott t�bb� v�laszolni Lu Tinghannak.

     A k�vetkez� h�rom �r�ban a csend fojtogat� volt.

     Shi Yuan nem tal�lta neh�znek, t�l sok csendes napot t�lt�tt a pusztas�gban, �s r�g�ta megszokta m�r. Csak �pp ez a hely t�l sz�k volt, �s az emberek s�r�s�ge t�l magas, idegess� tette �t.

     Megint lefek�dt.

     A szob�t h�romsz�g alakban �p�tett�k, k�z�pen volt a legmagasabb a mennyezet, �s 60 fokos sz�gben d�ltek a falai, egy nagyon k�l�nleges strukt�ra, ami k�l�n�sen sz�k�s volt. Shi Yuan a t�voli sarokban volt, a fallal szemben aludt, �s a lejt�s fal majdnem a fej�nek nyom�dott.

     Megannyi emberi �r�st l�tott a falon.

     Val�sz�n�leg, mert t�l unalmas volt itt, az embereknek mindig kellett tal�lni valami tennival�t. A k�z�r�sok m�lyek �s sek�lyesek voltak, n�h�nyat k�ssel v�jtak, n�h�nyat kulccsal vagy goly�stollal �rtak, �s olyanokr�l sz�ltak a sz�vegek, hogy [xxx, szeretlek.], [Ma van a sz�linapom.], [Nagyon szeretn�k tort�t �s chipset enni.], [A Sz�vets�g dics�s�ge �r�kk�n ragyog majd!]

     Az utols� sz�veget g�rbe bet�kkel �rt�k: [Semminek nincs �rtelme, egy nap mind meghalunk.]

     Shi Yuan kiny�lt, hogy meg�rintse a k�z�r�st, elk�pzelve, mif�le hangulatban �rezhett�k magukat ezek az emberek, amikor bev�st�k ide ezeket a szavakat – ez is az emberi l�nyek megfigyel�s�nek r�sze volt. A fal egyenetlen volt, ahogy meg�rintette a vakolatot az egyik kez�vel.

     M�g k�t �r�val k�s�bb kopogtak k�tszer a vasajt�n.

     A robot s�r�tett �telt hozott, �s mindenki kaphatott egyet.

     Volt a sarokban egy, a falb�l egyenesen kivezet� iv�csap. Shi Yuan kapott egy tasak s�r�tett kekszet, �s lassan ette �res v�zzel. A keksz �ze nem volt rossz, csak volt egy kis �gett arom�ja.

     Miut�n evett, v�gre a k�r�l�tte l�v� hangulat is javult egy kicsit, �s valaki halk hangon kezdett besz�lni.

   - H� – sz�l�totta meg a tin�dzser Shi Yuant a szomsz�d �gyr�l. – Ez az els� alkalom, hogy a mened�ken vagy?

     Shi Yuan b�lintott.

   - Melyik v�rosban lakt�l ezel�tt? – k�rdezte megint a fi�. – A F�v�rosban vagy Fengyangban?

   - A v�roson k�v�lr�l j�ttem – mondta Shi Yuan.

   - A v�roson k�v�lr�l? – A fiatal f�rfi szeme elkerekedett. – M�g mindig �lnek emberek a v�roson k�v�l?

     … Ez ismer�s k�rd�s volt.

     Ezzel az �ggyel kapcsolatban Shi Yuan nem volt k�pes ill� hazugs�got kre�lni.

     Akkoriban nem tudott v�laszolni, amikor regisztr�lt�k a szem�ly�t, de Lu Tinghan kiseg�tette – ott volt a keze a nyaka h�tulj�n, �s simogatta. Szerencs�re a fert�z�tt emberek sosem voltak norm�lisak, sz�val senki nem gyan�totta, hogy � egy sz�rny lett volna.

     K�s�bb megint el�ker�lt a t�ma.

     Egy nagyon �tlagos este volt, Shi Yuan megint behatolt Lu Tinghan �gy�ba n�h�ny nug�t�rt cser�be. Azon az est�n Lu Tinghan hirtelen megk�rdezte:

   - Honnan sz�rmazol?

      Shi Yuan hezit�lt, �s a paplan al� rejtette a fej�t – lelkesen j�tszotta a „rejtsd el a fejed �s mutasd a farkad” j�t�kot. A feje elrejt�z�tt, a farka nagy r�sze kil�gott a takar�b�l, �s a farka v�ge egy labd�ba tekeredett.

   - Ha valaki megk�rdezi ezt t�led, mit fogsz mondani? – k�rdezte Lu Tinghan ism�t.

   - Nem tudom… - felelt Shi Yuan duzzogva.

     Lu Tinghan egy ideig csendesen n�zte a kibuggyosod� paplant �s az �sszegabalyodott farkat.

   - Van egy elhagyatott el��rs a v�roson k�v�l – mondta azt�n.

     Shi Yuan nem �rtette, mi�rt eml�tette ezt a f�rfi, sz�val miut�n hossz� ideig v�rt mindenf�le mozdulat n�lk�l, kidugta a fej�t a takar� al�l, hogy r�n�zzen.

     Lu Tinghan enyh�n s�hajtott, �s megp�ck�lte Shi Yuan homlok�t, ami egy �les koppan�st hallatott.

     Shi Yuan szeme kerekre t�gult.

   - Most mi�rt p�ck�lsz m�r megint?

   - Az el��rsnek van tartal�ka, �s egyszer� a v�delme, sz�val lehets�ges ott �lni – mondta Lu Tinghan. – H�t �vvel ezel�tt a Sz�vets�g hadserege tal�lt egy csal�dot egy elhagyatott el��rs�n.

     Shi Yuan csak a homlok�t �rt p�ck�l�st ut�lta, elkobozta Lu Tinghan nug�tj�t, �s csak m�snap j�tt r�, hogy ezt a kifog�st Lu Tinghan neki tal�lta ki.

     Az�ta elkezdte ezt a kifog�st haszn�lni.

     Sz�val Shi Yuan �gy felelt a fiatalembernek:

   - Egy elhagyatott el��rs�n �ltem a v�roson k�v�l.

   - Azokon a helyeken is lehet �lni? Cs�cs, �s a sz�rnyek se tal�ltak meg titeket? – A fiatal f�rfit leny�g�zte a dolog, �s nem k�telkedett benne. – Szerencse, hogy bel�pt�l a v�rosba.

     Mik�zben a kekszet eszegett�k, a fiatalember elmondta Shi Yuannak, hogy egy m�sik v�rosba akart menni.

   - M�r a jegyem is megvan, a transzfer busszal fogok a F�v�rosba utazni – mondta a fiatal. – Nagyon szerencs�tlen, hogy most ez t�rt�nt.

   - Mi�rt m�sz a F�v�rosba? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Ott van a bar�tn�m. – A fi� nagyot harapott a kekszbe, �s egyben lenyelte. – Ott tanul. A fizet�s a F�v�rosban magas, ak�r 12 yuanos �rab�r is lehet. � j�l �lhet. – A szeme k�rbepislantott. – Hadd mutassak neked valami sz�pet.

     Shi Yuan k�zelebb hajolt, �s a fiatalember egy fekete m�anyag szatyrot h�zott el� az �gya al�l. Miut�n kinyitotta, egy cser�pnyi bimb�s h�kankalint l�tott benne. �sszesen n�gy sz�l volt, egy apr� vir�gcser�pben.

   - Ezt neki sz�nom – mondta a fi�. – �ppen az �llom�sra vittem a vir�gokat, amikor a figyelmeztet� szir�na hirtelen megsz�lalt, sz�val le kellett hoznom �ket magammal. Nem tudom, hogy naps�t�s n�lk�l is kiny�lnak-e.

     Csak ekkor jutott esz�be Shi Yuannak, hogy az els� h�kankalinok k�t napon bel�l fognak ny�lni. Amikor a buszon �lt, gyakran l�tott h�kankalinokat k�l�nb�z� h�zak erk�lyein. A bimb�s, feh�r vir�gok remegtek a sz�lben, ami nagyon aranyosnak n�zett ki, de sajn�latos volt, hogy t�bb� senki nem tudott gondoskodni r�luk.

   - Hamarosan vissza fogunk menni, nem gond – mondta Shi Yuan.

   - Hamarosan? – A fi� horkantott. – T�l optimista vagy, ez a legel�rehaladottabb, 1-es Szint� Figyelmeztet�s. Tudod, milyen sok�ig maradtunk a f�ld alatt a legut�bbi 1-es Szint� Figyelmeztet�sn�l?

     Shi Yuan megr�zta a fej�t.

   - Majdnem n�gy h�napig – felelt a fiatalember. – Akkoriban az volt a fert�z�si id�szak tet�z�se. Minden alakalommal, amikor 1-es Szint� Figyelmeztet�s van, mindig hallod a h�reket, hogy kisebb v�rosok �s b�zisok pusztultak el. Persze, akkoriban �n nem �ltem, de a sz�leim sokat mes�ltek. – K�rben�zett. – N�gy h�napig fogs�gba esve egy ilyen helyen, b�rki bele�r�lne.

     N�gy h�nap.

     Egy Szakad�k sz�m�ra ez semmi volt, csak egy szempillant�s. Shi Yuan csak amiatt agg�dott, hogy olyan hossz� ideig nem l�thatja Lu Tinghant.

     Shi Yuan csendesen ette a kekszet, �s hallgatta, ahogy a fi� m�ltb�li t�rt�neteket mes�lt.

      A tin�dzser neve Zhou Ping’an volt.

     Azt mondta, hogy m�r huszonegy �ve nem volt 1-es Szint� Figyelmeztet�s, �s hogy minden alkalommal, amikor ezel�tt felbukkant, egy v�rosnak szenvednie kellett, �s nem sz�m�tott, mekkor�k voltak a v�rosok, ameddig r�st �t�ttek rajtuk, v�g�k volt.

     Azt mondta, nem tudja, h�ny h�napig kell majd a f�ld alatt maradniuk, ez a hely el�g unalmas �s komor volt, hogy az emberek megpen�szedjenek benne.

     Azt is mondta, hogy egy nap tal�n meghalnak itt, vagy tal�n m�r ma meghalnak.

     Este h�tkor a m�sodik adag �telt is lesz�ll�tott�k.

    - A mened�k sem egy abszol�t biztons�gos z�na – mondta Zhou Ping’an, mik�zben sz�jabab-konzervet ettek. – A sz�rnyek akt�vak a f�ld�n �s az �gben, de f�ld alatti sz�rnyek is l�teznek. Ha azok a fajt�k j�nnek, a mened�k vesz�lyben lesz.

   - Nem j�nnek a f�ld al�l – sz�lt Shi Yuan. Egy darabig gondolkodott, majd hozz�tette: - Ez�ttal nem.

     Az �nekl�s, amit hallott, a leveg�b�l j�tt, a f�ld alatt minden nagyon csendes volt.

     Zhou Ping’an nem vette komolyan a szavait.

   - Neh�z megmondani, b�rmi lehets�ges. Persze, a mened�k nagyon er�s, �s nem sz�m�t, mi a helyzet, sokkal biztons�gosabb a felsz�nn�l.

     Ev�s k�zben m�g egyszer Shi Yuanhoz fordult.

   - Neked van bar�tn�d?

   - Nincs – felelt Shi Yuan.

     Zhou Ping’an egy darabig figyelte.

   - A te arcoddal neked nem kellene, hogy… Na �s pasid van?

     Shi Yuan bizonytalankodott.

   - Van valaki, akit nagyon kedvelek – felelte. – Azt hiszem, � is nagyon kedvel, legal�bbis valamennyire.

   - Sz�val nem vagytok egy�tt? – Zhou Ping’an megevett egy nagy kan�l sz�jababot. – Van valami lek�zdhetetlen akad�ly kett�t�k k�zt, mint gonosz sz�l�k, riv�lisok, akik az �tba �llnak, vagy b�rmif�le �jszakai dr�ma, mint „A teh�np�sztor �s a tak�cs l�ny�ban”, mint valami m�ly szadomaz� szerelem?

   - Nem igaz�n �rtem – jegyezte meg Shi Yuan.

     Sok sz�ndarabot �s szerelmi jelenetet n�zett meg, de az emberi l�nyek t�l bonyolultak voltak, �s nem tudott megmagyar�zni ilyen t�r�keny �rzelmi le�r�sokat.

     Kedvel�s? Szerelem? Vagy m�g bonyolultabb �rzelmek?

     Am�g Lu Tinghan az oldal�n lehetett, �t nem annyira �rdekelte.

     Zhou Ping’an akart m�g mondani p�r sz�t, amikor hirtelen azt hallotta, hogy Shi Yuan mondja:

   - �s m�g nem p�rosodtunk.

KUC. KUC. KUC.

     Zhou Ping’an egy mar�knyi sz�jababot k�p�tt ki, majd t�r�lt le egy pap�rt�rl�vel zavar�ban. �gy n�zett Shi Yuanra, mintha � valami �jonnan felfedezett kontinens lenne.

   - �csi, egy kicsit vad vagy!

     Shi Yuan k�rd�n pislogott r�.

     Zhou Ping’an megt�r�lte a kez�t.

   - Ok�, engedd meg nekem, az �rzelmek mester�nek, hogy elmondjam, hogyan azonos�tsd az �rzelmeidet. Ha szeretne veled sze… veled aludni, beleegyezn�l?

   - M�r aludtunk egy�tt, csak nem p�rosodtunk – magyar�zta Shi Yuan.

     Zhou Ping’an nem tudta visszatartani t�bb�.

   - Shi Yuan! Ne haszn�ld azt a sz�t t�bbet! – R�n�zett a tan�cstalan Shi Yuanra, �jra meg �jra, �s r�j�tt, hogy komolyan besz�lt, mire homlokon csapta mag�t.

   - Ok�, ok�, mondjuk �gy akkor, hogy mi van, ha „p�rosodni” akar veled?

   - Akkor bele k�ne egyeznem – felelt Shi Yuan. – Nem nagy �gy.

     A hangs�lya olyan term�szetes volt, mintha egy rendk�v�l apr� dologba egyezne bele, mint „hozz nekem egy �veg sz�jasz�szt” vagy „add nekem azt a k�nyvet”.

     Zhou Ping’an megint r�n�zett.

   - Na, mi lesz? Beazonos�tottad? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Nem. – Zhou Ping’an megfogta az �ll�t, �s egy darabig tanakodott. – Valahogy azt �rzem, hogy te meg a t�bbi ember, kivel tal�lkoztam… nem vagy olyan, mint �k. Az �tleteid nagyon �jszer�ek, �s ahogy besz�lsz az is nagyon… hogy is mondjam, k�l�nleges.

   - T�nyleg? – k�rdezte Shi Yuan. – De nem hiszem, hogy lenne �rtelme p�rosodnunk. Mindketten h�mek vagyunk, �s nincs m�dunk szaporodni. – Visszagondolt Lu Bafangra �s az ir�nyt�j�re megint. – Nem tudom, hogyan rakjak toj�st, hab�r nagyon szeretn�m megtanulni.

     Zhou Ping’an hosszan hallgatott.

     Zhou Ping’an arckifejez�se teljesen �ress� v�lt, egy aff�le k�r�l�rhatatlan m�don.

   -… �llj, �llj, �llj, �llj, Shi Yuan, hagyd abba a besz�det egy pillanatra, t�l ijeszt� vagy, t�l ijeszt� vagy, csssss!

     Shi Yuan �rtetlens�g�ben megd�nt�tte a fark�t.

     A v�g�n m�g mindig nem �kum�lta ki ezt a dolgot.

     Este a r�di� hangja visszhangzott a mened�ken, �s a mechanikus n�i hang bejelentette:

[Az �ram 30 percen bel�l lekapcsol�sra ker�l, kiv�ve a v�szhelyzeti �ramell�t�st. Lakosaink, k�rj�k, ne p�nikoljanak, �s maradjanak nyugton. A Sz�vets�g dics�s�ge �ljen �r�kk�!]

     Harminc perc m�lva a szob�ra s�t�ts�g ereszkedett, �s a mened�kre csend borult.

     Shi Yuan �s Zhou Ping’an egym�s feje mellett aludtak. Shi Yuan �t perce fek�dt a s�t�tben, amikor hallotta, hogy Zhou Ping’an halkan sz�longatja.

   - H�, h�.

   - Mi a gond? – k�rdezte � is csendesen.

   - T�l kor�n van m�g, nem tudok aludni – magyar�zta Zhou Ping’an. – Besz�lgess�nk m�g.

   - Ok� – egyezett bele Shi Yuan.

     V�gighallgatta Zhou Ping’an cseveg�s�t m�g harminc percen kereszt�l, ahogy a bar�tn�je �gyeir�l besz�lt, semmis�gekr�l, �s �des dolgokr�l.

     Zhou Ping’an egy l�legzettel fejezte be a besz�det, k�nyelmesen �rezve mag�t, �s m�ris elfelejtette a nap k�zbeni vihar ir�nti �rz�seit.

   - Egy�bk�nt – k�rdezte Shi Yuant. – Hol van a „p�rz� partnered”? � is ezen a mened�ken van?

     Shi Yuan hezit�lt vagy k�t m�sodpercig, hogy kijav�tsa-e a megnevez�st, de v�g�l feladta, �s v�laszolt.

   - Nem tudom, hol van, ak�rhogy is, nincs mened�ken.

   - Akkor hol?

   - A csatat�ren – felelt Shi Yuan.

     Zhou Ping’an nyilv�nval�an megd�bbent.

   - Oh, oh… sz�val �gy… - �tfordult fel�. – Mi a szerepe? Pil�ta? Parancsnok?

   - Parancsnok – felel Shi Yuan. – Egy nagyon er�s parancsnok.

   - Parancsnok – lazult el egy kicsit Zhou Ping’an. – Az j�. �ltal�noss�gban besz�lve, a parancsnokok a v�d�objektumok kulcsai, �s nagyobb biztons�gban vannak, mint m�s katon�k. Mindenk�pp biztons�gban fog visszat�rni – visszaj�n, hogy l�sson t�ged. – Egy m�sodpercre megtorpant. – Amit reggel mondtam, hogy mind meg fogunk halni, marhas�g volt. A v�ros v�delme nagyon j�, �s Lu t�bornok itt van nek�nk. Tudod, hogy kicsoda Lu t�bornok?

   - Tudom – felelt Shi Yuan.

     Nem merte azt mondani, hogy � volt az � „p�rz� partnere”.

   - Azt mondan�m, hogy ha Lu t�bornok �tven �vvel ezel�tt sz�letik, az emberis�g nem cs�kkent volna ilyen alacsony sz�mra. – Zhou Ping’an hangja megemelkedett. – A Sz�vets�gi Hadsereg �tven �vvel ezel�tt teljesen m�s volt a mai hadseregt�l. Az arzen�ljuk m�g megvan, �s sosincs hi�ny h�fegyverekb�l. Mindegyik�nk…

   - Maradj csendben – sz�lt valaki a fi� mellett. – Menj aludni!

     Zhou Ping’an lehalk�totta mag�t, �s azt suttogta:

   - R�viden, meg�rted, mir�l besz�lek, igaz? Lu t�bornok k�pes lesz megnyerni ezt a csat�t. Emellett te is itt vagy, sz�val a szerelmed biztosan visszaj�n, hogy l�sson.

   - T�nyleg? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Persze – er�s�tette meg Zhou Ping’an. – Nos, ne besz�lj�nk err�l tov�bb, menj�nk aludni…

     A p�rna t�l v�kony volt, az �gy alja t�l kem�ny, �s nagyon k�nyelmetlen. V�g�l Shi Yuan meg�lelte a fark�t, �s a fej�t a farka cs�csk�n nyugtatta, miel�tt �sszeg�mb�ly�d�tt �s elaludt volna.

     A fal fel� n�zett, melyen m�g ott voltak az �r�sok, �s a von�sok majdnem nevets�gesek voltak, mintha valaki rekedten �s akaratlanul ordib�lt volna el�tte.

[Mind meghalunk egy nap.]

*

   - Istenem, mi az…? – A megfigyel� szeme elkerekedett.

     Nemcsak �, de az eg�sz parancsnoki k�zpont visszatartotta a l�legzet�t.

     M�r k�s� este volt, de az �g �l�nken izzott.

     Sz�mtalan sz�rny verdesett, fenntartva egy hatalmas g�mb�t, melyet feh�r tollak bor�tottak – neh�z volt megmondani, mi volt az, a g�mb�t mindenf�le m�ret� szemek fedt�k be, narancs-v�r�s, �s r�miszt�en �l�nk. Tal�n egyszer egy hatalmas mad�r volt, vagy tal�n egyszer ember volt, ezek egyike sem fontos a torzul�s szempontj�b�l.

     Ha landolt volna a f�ld�n, sokkal massz�vabb lenne, mint a Sz�vets�g legvar�zslatosabb Dics�s�g Tere. Minden toll�b�l �s szem�b�l f�ny �radt, olyan volt, mint egy �g� hegy, egy �jsz�l�tt nap, a tengernyi felh�k felett l�gva.

     A Sz�vets�g hadserege fert�z�tt madarakkal �s besti�kkal harcolt eg�sz nap, �s egy bizonyos magas frekvenci�t, egyfajta �nekl� hangot figyeltek meg a csatorn�n, melyek harca buzd�tott�k a sz�rnyeket. Azt gyan�tott�k, hogy volt egy speci�lis fert�z�tt egyed, mely a fajt�j�t s�rgeti, hogy t�madjon.

     A k�dneve „K�rt” volt.

     Most a csapat l�thatta a „K�rt” igazi form�j�t.

     Nem mindenki tudott r�n�zni k�zvetlen�l erre a magas szint�, fert�z�tt egyedre. Az elnyom�s �rz�se t�l er�s volt, �s hordozta a Szakad�kok spiritu�lis fert�z�s�t is. Ha az ember �vatlan volt, �r�kre az �r�letbe zuhant.

     J� p�r ember arra k�nyszer�lt, hogy f�lren�zzen.

     Lu Tinghan a parancsnoki k�zpont legfels� emelet�re ment, �s a hatalmas, padl�t�l plafonig �r� ablak el�tt �llt.

   -… Gondoltam, hogy itt leszel – �rkezett m�g�le egy ismer�s hang, �s Su Enqi s�t�lt be.

   - Su mester – b�lintott Lu Tinghan.

     Su Enqi hozz� l�pett, �s k�z�ny�sen mondta:

   - Sok eff�le dolgot l�ttam m�r ezel�tt, mint a „Handzs�r”, „H�hurrik�n”, �s a „Galaxis”, a legt�bb meghalt, �s p�r elt�nt… Lu t�bornok, ez az els� alkalom, hogy egy speci�lis fert�z�tt teremtm�nnyel harcolsz?

   - Igen – felelt Lu Tinghan. – De nem ez az utols�.

   - Akkor vess r� egy alapos pillant�st…! – s�hajtott Su Enqi. – Nem sz�m�t, h�nyszor l�ttam m�r ezt az eldeform�l�dott testet, ami t�lhalad az emberi l�ny�n, �szint�n azt kell, hogy mondjam, hogy k�s�rtetiesen gy�ny�r�.

     A val�sz�n�s�ge, hogy egy speci�lisan fert�z�tt organizmus felt�nj�n egy volt a t�zmilli�hoz. Egy ez bizonyos t�pus� sz�rny volt, ami extr�m magass�gokba fejl�d�tt, k�l�nleges, hal�los �s iszonyatos.

     Lu Tinghan elsz�ntan meredt a „K�rt”-re. Ketten egym�s mellett �lltak az ablak el�tt, n�zve az �g� �jjeli felh�ket �s a le�rhatatlan sz�rnyet. Egy �reg �s egy fiatal, egy tan�t� �s egy di�k, egy stabil �s egy er�s �s �les. �k voltak a t�masz, �gy ismertek, mint a Sz�vets�g er�s pajzsa �s �les kardja, �s most mindkettej�k �rny�ka hossz�ra ny�lt a f�nyben.

     Su Enqi megr�ntotta a sz�ja sark�t, �s a kez�t a h�ta m�g� tette.

   - A taktik�id kem�nyebbek, mint kor�bban, mi t�rt�nt?

   -… Semmi k�l�n�s, csup�n van valaki a v�rosban, akit meg akarok v�deni – n�zett Lu Tinghan az �gre. A „K�rt” narancs �s v�r�s izz�sa a szem�re esett, forr� �s brili�ns volt, mint egy lobog� l�ng a sz�rk�sk�k tengeren. – M�g gy�ny�r�bb lesz, ha meghal.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s