A m�sodik nap a mened�ken pont olyan tompa volt, mint mindig.

     A szoba vas ajtaja szorosan bez�r�dott, �s csak azok mehettek ki, akiknek haszn�lniuk kellett a k�z�s mosd�t, vagy szor�tott a mellkasuk, �s nem kaptak leveg�t. Csak egy ember mehetett ki egyszerre. Shi Yuan is unatkozott, az �gyon �lt, a karj�ban a fark�val, �s �vatosan �polgatta a pikkelyeit.

   - H�. – Zhou Ping’an eg�sz reggel bamb�n b�mult, a cser�pnyi h�kankalint fogva, �s megint Shi Yuannal csevegett. – Mif�le teremtm�ny fert�z�tt meg? Hogyan lett�l ilyen?

   - Nem tudom – felelte Shi Yuan. – Tal�n az �rd�g volt.

     Zhou Ping’an meg�rintette az �ll�t, ahogy �t n�zte.

   - T�nyleg �gy n�z ki, de ilyesmi t�nyleg l�tezik a vil�gban?

     Shi Yuan sem tudta.

     Mivel az emberek d�moni kre�ci�knak h�vt�k a Szakad�kokat, akkor, ha egy Szakad�k �ntudatra �bredt, d�monnak h�vni el�g elfogadhat�nak t�nt.

     �s �gy eltelt az unalmas reggel. Alkalmank�nt remeg�sek j�ttek a felsz�n fel�l, az eg�sz mened�k vibr�lt, �s nem volt vil�gos, hogy a sz�rnyek raja mas�rozott, vagy bomb�z�s volt. Az emberek ilyenkor nyugtalanok, �s nem volt kedv�k besz�lgetni.

     A szoba t�l sz�k volt, majdnem nem lehetett benne fel�llni, �s csak a vas�gyaikba f�szkel�dhettek be, Zhou Ping’an szavaival �lve:

   - Ez az �gy olyan, mint egy kopors�, ha lenne rajta tet�, egyenesen a f�ldbe k�ldhetne minket.

     A s�t�tben valaki csendesen s�rt.

     Shi Yuan nem tudta megmondani, ki volt az, lehetett a frissen h�zasodott p�r, lehetett a csontos, �reg nagymama. A s�r�s hangja hamarosan elhalt, �s minden csendbe borult, kiv�ve a f�ld remeg�s�t.

     Az este ut�n a remeg�sek nem jelentkeztek t�bbet.

     H�rom m�sik �r�val k�s�bb a mechanikus n�i hang bejelentette:

[Most elkezd�dik a 90 perces szabadid�, a lakosokat arra invit�ljuk, hogy s�t�ljanak k�rbe a ter�leten.]

     A z�ld f�ny a f�m ajt� felett felvillant, �s mindenki megk�nnyebb�lt s�hajokat hallatott.

   - Mit jelent ez? – k�rdezte Shi Yuan Zhou Ping’ant.

   - A csat�nak v�ge, �s a szitu�ci� stabil, sz�val a figyelmeztet�s szintj�t lecs�kkentett�k – magyar�zta Zhou Ping’an. – Ez csak ideiglenes, lehet, hogy b�rmelyik pillanatban vissza kell majd t�rn�nk a szob�nkba. – Fel�llt, �s kiny�jt�ztatta a derek�t. – Kimegyek s�t�lni, hal�lra fojt ez az eg�sz.

     A szoba vas ajtaja kiny�lt, �s megannyi ember t�vozott.

     Shi Yuan is kis�t�lt a folyos�ra, �s k�rben�zett. A folyos�k a fels�bb �s als�bb emeleteken is megteltek emberekkel. Senki nem besz�lt hangosan, a halk �s r�vid besz�lget�sek hangjai �sszekeveredtek, �gy z�mm�gtek, mint egy csapat m�h.

     A folyos�n t�lt�tt �t perc ut�n Shi Yuan nem tudta t�bb� elviselni.

     T�l sok ember volt itt!

     Mindegy, hogy fel vagy len�zett, fekete t�meget l�tott, v�llakat �ssze�tk�zni, m�g egym�s l�legzet�t is hallott�k – Shi Yuan m�r eleve ut�lt a buszon utazni, �s a mened�k olyan volt, mint egy hatalmas busz, tele emberrel.

     Az anthropof�bi�t csak enyh�teni lehetett, nem gy�gy�tani.

     Ahogy Shi Yuan �ppen azon volt, hogy visszat�rjen a szob�ba, hallotta, hogy valaki megsz�l�tja.

   - Oh! Shi Yuan!

     Elfordult, �s Cheng Youwen ment oda hozz� a mank�ival, a b�na jobb l�b�t vonszolva, kicsit csod�lkozva.

   - Melyik szob�ba helyeztek?

   - 5202 – felelt Shi Yuan. – Mi a helyzet veled?

   - 5204, k�zvetlen�l melletted – mondta Cheng Youwen. – Xia Fang az 5211-ben van, Wolfgang �s Tracy az 5215-ben.

     A v�szjelz�s idej�n mindannyian a sz�nh�z k�zel�ben voltak, �s hasonl� bej�ratokon �t jutottak a mened�kre, a szob�kat ez�rt a k�zelben osztott�k ki, �gy �lhettek ilyen szorosan egym�s mellett.

   - Mi van Qin Luolu�val? – k�rdezte Shi Yuan. – � hol van?

   - Nem tal�ltam meg, de a k�zelben kell lennie – magyar�zta Cheng Youwen. – Tudod, a l�baim nem mozognak valami j�l. Ha szabad vagy, mi�rt nem m�sz, �s keresed meg?

   - Ok� – sz�lt Shi Yuan.

     Cheng Youwen vetett egy pillant�st a felcsavarodott farka v�g�re, �s esz�be jutott valami.

   - Ideges vagy?

   - Egy kicsit.

   - Semmi baj – intette le Cheng Youwen. – Tudod, az, hogy ilyen hamar szabadon mozoghatunk, azt mutatja, hogy j� a helyzet.

     Azt gondolta, hogy Shi Yuan a figyelmeztet�s miatt volt ideges.

   - Felejtsd el – sz�lt hirtelen a f�rfi. – Jobb, ha �n is veled megyek keresni Qin Luolu�t.

     � maga is egy kiss� ideges volt.

     Shi Yuan eml�kezett, hogy Tracy eml�tette, hogy Qin Luoluo sz�lei egy 1-es Szint� Figyelmeztet�s sor�n haltak meg. Akkoriban az 1-es Szakad�k folyton h�borgott, �s a sz�rnyek megt�madtak egy kisv�rost, ami Qin Luoluo sz�l�v�rosa volt.

     Most a r�m�lom megism�tl�d�tt Arat�v�rosban.

     Cheng Youwen a mank�ival bicegett, �s egy id� ut�n szuszogni kezdett. Shi Yuan lassan s�t�lt vele.

   - Agg�dsz Lu Tinghan miatt? – k�rdezte Cheng Youwen enyh�n zih�lva.

     Shi Yuan azonnal mag�hoz t�rt.

   - Nem ismerem Lu Tinghant, csak Lu Tingtinget.

     Cheng Youwen rezign�ltan hallgatott.

     Nem igaz�n sz�m�tott r�, hogy ennyi id� ut�n Shi Yuan m�g mindig ilyen szigor�an ragaszkodik a hazugs�g�hoz… Nem vette �szre, milyen �gyetlen volt?!

     Ki az, aki ne ismerte volna fel Lu Tinghant, nem vakultak meg!

     Azonban most Shi Yuanr�l volt sz�, �gy t�nyleg nem engedhette meg mag�nak, hogy olyan komoly legyen, sz�val tehetetlen�l �gy sz�lt:

   - Ok�, ok�, Lu Tingting, Lu Tingting. A te Lu Tingtinged is a csatat�ren van, igaz?

   - Igen – felelt Shi Yuan.

   - � egy nagyon hatalmas ember, �s olyan dolgokat tett, amiket a Sz�vets�g elk�pzelni se merne – mondta Cheng Youwen. – Mindig is elleneztem, hogy hatalomra ker�lj�n, de nem tudom letagadni a k�pess�geit. – Halkan s�hajtott. – Az 1-es Szint� Figyelmeztet�s nagyon vesz�lyes. Shi Yuan, m�g a te kedved�rt is, rem�lem, hogy biztons�gban van.

  - K�sz�n�m – mondta Shi Yuan meglepet�s�ben, majd egy p�r m�sodpercre megtorpant. – De �n t�nyleg csak Lu Tingtinget ismerem.

     Cheng Youwen m�lyen hallgatott.

     H�t, ha ez tesz t�ged boldogg�…

     Hossz� ideig s�t�ltak k�rbe a folyos�n, de m�g mindig nem tal�lt�k meg Qin Luolu�t.

   - Furcsa, hogyan k�ldhett�k ennyire messzire… - morogta Cheng Youwen.

     Els�t�lt az 5179-es ajt� el�tt a kecskepat�j�t vonszolva, majd hirtelen �gy t�nt, meg�rzett valamit, �s visszat�rt ahhoz az ajt�hoz, hogy ben�zzen.

     Csak egy ember maradt a szob�ban. A hossz� haj� n� az �gy sz�l�n �lt, a profilj�t mutatva az ajt� fel�, fak� f�ny hullott a v�ll�ra.

     Qin Luoluo volt.

     K�l�nb�z�tt az �ltal�nos �nmag�t�l.

     Qin Luoluo mindig nagyon csinos volt, finom sminkkel kikenve, �s mosolygott, mint egy r�ka. Mindig nagyon alapos volt a megjelen�s�t illet�en, egy csom� kozmetikai cikke volt – a gy�rt�k m�r r�g le�lltak a k�sz�t�s�kkel, a nagy r�sz�knek lej�rt a szavatoss�ga – �s rendszeresen haszn�lta �ket.

     Csak ahogy mondta Shi Yuannak, a sz�npadon akart �llni, �s a vil�g figyelm�re v�gyott.

     Most a smink m�r nem volt rajta, �s �gy t�nt, valamif�le hatalmas, hull�mszer� r�m�lom tartotta fogva, az arca s�padt volt, a sz�ja repedezett.

     A hanyags�g �s retteg�s szemmel l�that� volt.

     Cheng Youwen szeme elkerekedett, �s megfagyott az ajt�ban, egy pillanatra bep�nikolva, m�gnem a szav�t is elvesztette.

   - Nem m�sz be? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Ah… uh, uh – t�rt mag�hoz v�gre Cheng Youwen. – Gyer�nk, menj�nk egy�tt. Mi ilyen nagy �gy? Mi�rt ilyen? Eleve nincs mi�rt agg�dni. Mondjuk � is t�l…

   - �n nem megyek be – jegyezte meg Shi Yuan.

     Cheng Youwen megh�kkent.

   - Mi�rt?

   - Nem vagyok j� m�sok vigasztal�s�ban, �s emellett, kedveled, nem? – k�rdezte Shi Yuan.

     Cheng Youwen teljesen lefagyott.

     Tudta, hogy m�s emberek a sz�nt�rsulatban k�pesek voltak t�bb� kev�sb� l�tni a jeleket, de hogy a titok, amit sosem fedett fel, �gy ker�lj�n napvil�gra, egyszer�en nem tudta, hogyan reag�ljon. C�folja meg? Tagadja le?

     Shi Yuan komolyan �s �szint�n n�zett r�, �s � r�j�tt, hogy k�ptelen hazudni.

     Cheng Youwen b�lintott, �s egy halk „um” hanggal felelt, azt�n bes�t�lt a mank�ival.

*

     Shi Yuan visszat�rt a szob�j�ba.

     Egy p�ran m�r hozz� hasonl�an visszaj�ttek, �s a t�ls� �gyon a nagymama Zhou Ping’an kez�t tartotta, a k�zte �s a bar�tn�je k�zt l�v� romantikus t�rt�netet hallgatva �lvezettel.

   - Az unok�m, Shanshan… - Amikor Zhou Ping’an t�rt�nete befejez�d�tt, a nagymama gondolatai elkalandoztak. – Ha m�g mindig �lne, a te korod b�li lenne. B�tor harcos volt.

     Azt mondta, hogy az � Shanshanja gyerekkora �ta egy rosszas�g volt. Fel �s al� ugr�ndozott hat �vesen, �s azt mondta, katona akar lenni. Sprintel� bajnok lett t�z �vesen. A Sz�vets�g Katonai Akad�mi�j�ra ment tizenn�gy �vesen. A frontvonalra ment tizennyolc �vesen. Huszonn�gy �vesen a pusztas�gban volt, 300 m�terre, nyugatra az el��rst�l. Miut�n h�rom napon �s �jszak�n �t harcolt, a kez�ben tartott fegyver kifutott a goly�kb�l.

   - Shanshant a bajt�rsai mentett�k meg – mondta az id�s n�. – A fert�z�se t�l komoly volt, �s nem lehetett gy�gy�tani. M�g l�thattam volna egyszer utolj�ra, ha nincs az eutan�zia t�rv�ny. Lu t�bornok t�nyleg t�l sok, t�l sok…

     Zhou Ping’an gyorsan megnyugtatta, �s elmagyar�zta neki:

   - Nagyi, Lu t�bornok okkal �rta al� a t�rv�nyt. Ezekben az �vekben alacsony fert�z�si id�szak volt, de a h�bor� vesztes�gei sosem �lltak meg. A jelenlegi er�kkel �s er�forr�sokkal, ha minden s�lyosan beteg embert visszahozunk a v�rosba, a fogyaszt�s t�lemelkedik. A j�v�be kell n�zn�nk, folyamatosan harcolunk.

   - De hogy utolj�ra nem l�thattam, ez a baj, hogy utolj�ra nem l�thattam. – Az id�s n� lehajtotta a fej�t, �s let�r�lte k�nnyeit. – M�g egyszer utolj�ra, nem l�thattam… Micsoda b�n. Nem tudom, mi fog t�rt�nni ebben a h�bor�ban, �s h�ny gyerek fog szenvedni.

     Zhou Ping’an nem jutott sz�hoz, nem tudta, hogyan vigasztalja, majd v�g�l �gy sz�lt:

   - Nagyi, ne szomorkodj, nyerhet�nk – mutatott r� Shi Yuanra. – A pasija a csatat�ren van, �s egy nagyon er�s parancsnok.

     Sz�val a nagyi megfogta Shi Yuan kez�t szorosan.

   - Rem�lem, biztons�gban lesz, �s gy�zelemre vezet minket. J� fi�, boldog leszel.

     Shi Yuan lehajtotta a fej�t, �s az �reg kezekre n�zett, melyek teli voltak r�ncokkal �s sebekkel.

     Nem mondta el, hogy az a parancsnok Lu t�bornok volt, akit a n� gy�l�lt, �s csak azt suttogta: - K�sz�n�m.

     Az esem�ny ideje v�get �rt, �s a t�megek visszat�rtek a szob�ikba, majd megkezd�d�tt egy �jabb hossz� v�rakoz�s. A k�vetkez� �t napban mindez megism�tl�d�tt. T�bbnyire bent maradtak, alkalmank�nti szabadid�vel, amikor s�t�lhattak, �s alkalmank�nt hallott�k a r�di�ad�st a csata helyzet�r�l.

     Egy hideg n�i hang besz�lt.

[A mai napon a F�v�ros d�lkeleti oldal�n fekv� el��rs letarolta a rovarszer� fert�z�ttek hull�m�t, a v�delmi vonalat jelenleg �jj��p�tik…]

[A k�vetkez� k�zvet�t�s Su Enqi t�bornok besz�de: „Arra k�rek mindenkit, hogy maradjon nyugodt, �s tartsa meg a hit�t ezekben a kritikus id�kben. Megannyi hasonl� csat�ban vettem r�szt, �s nagy bel�t�ssal �s bizonyoss�ggal meg tudom mondani, hogy a „K�rt”-t�l nem kell f�lni, �s ezt a csat�t meg tudjuk, �s meg fogjuk nyerni. �n�k a legrugalmasabb �s leger�sebb emberek, akikkel valaha tal�lkoztam, �s eff�le katasztr�fa idej�n �ssze kell fognunk…]

[December 1-�nek est�j�n Lu t�bornok szem�lyesen j�tt a F�v�ros frontvonal�ra, hogy ir�ny�tsa a harcot.]

[December 2-�n Lu t�bornok analiz�lta a „K�rt” viselked�smint�j�t, �s �tt�r�st �rt el a v�dekez�si taktik�kban…]

[December 4-�n a negyedik nagyszab�s� fert�z�tt teremtm�ny hull�ma lett visszaverve, �s a Sz�vets�gi Hadsereg megtartotta a frontot, �s elkezdte a k�vetkez� v�delmi terv�t.]

[December 4-�n este nyolckor Lu Tinghan t�bornok �j v�dekez�si ir�nyelveket hirdetett ki, melynek a harmadik el��rs �ll a k�z�ppontj�ban, �s az �j v�delmi vonal teljes eg�sz�ben fel�p�lt, k�szen �llt, hogy szemben�zzen a 2-es Szakad�k fert�z�tt raj�val.]

     Lu Tinghan �s Su Enqi hossz� ideig osztozott a feladatokon, a saj�t erej�k �s eredm�nyeik alapj�n. Ebben a h�bor�ban az emberek hamar felfigyeltek r�, hogy Lu Tinghan abszol�t domin�ns poz�ci�t szerzett.

     Tal�n az�rt volt, mert Su Enqi val�ban nagyon �reg volt, �s kevesebb er�vel �s bizalommal rendelkezett.

     Tal�n Lu Tinghan addig a pontig n�vekedett, hogy monopoliz�lhatta a hatalmat, b�rki m�s parancsai vagy seg�ts�ge n�lk�l, a d�nt�sei voltak a legjobb megold�sok.

     Vagy tal�n mindkett�.

     Shi Yuan figyelmesen hallgatta a r�di�t minden nap, sz�val �gy meg�rthette, hogy mit csin�l Lu Tinghan.

     Nem �rtett a hadvisel�shez �s a katonas�ghoz, ahogy nem �rtette a Sz�vets�gben jelen lev� hatalmi visz�lyokat sem. Mindaz, amit tudott az volt, hogy Lu Tinghan a Sz�vets�g hadsereg�vel szolidan t�rt el�re, l�p�sr�l l�p�sre, mindegy, hogy egy brili�ns holnapba vagy a vil�gv�g�be meneteltek.

     A f�ld remeg�sei sosem sz�ntek, �s a legkomolyabbak majdnem f�ldcsuszaml�s szer�ek voltak.

     Sz�d�l�s, cseng� f�l, elhom�lyosult szemek.

     A hangos robajl�sba s�r�st iktattak, �s a h�z f�nyei remegtek, mintha a v�gnapjukat �ln�k.

     Shi Yuan egy p�rn�t markolva �lt az �gyon, �s l�tta a nyugtalan �s hal�lra r�m�lt arcokat. Egyszer�en ugyanolyanok voltak ezekben az id�kben, mint Qin Luoluo.

     Nem �rtette a f�lelm�ket, �s csak pr�b�lkozott vigasztalni �ket, amennyire lehetett, zsepiket osztogatva, mikor valaki s�rt, pr�b�lva a sz�v�kbe hatolni, ahogy vicceket mes�lt, amiket a t�rsulatn�l hallott – sosem �rtette, hol volt benn�k a vicc, de tudta, hogy az emberek boldogak voltak, amikor hallhatt�k �ket, sz�val le�rta ezeket.

     Az embereket leny�g�zte a fi�, de Shi Yuan ink�bb �sszezavarodott.

     A csata s�rg�s volt, �s a sz�rnyek az � faj�ba tartoztak, de nem akarta azt sem, hogy ezek az emberek meghaljanak. Lehetetlen b�k�re v�gyott, �s a k�t sz�k k�z� esett, hallgatva a sz�rnyek sikolyait �s az emberek s�r�s�t egy id�ben, nem tudva, mit csin�ljon.

     Egy �jabb k�s� �jjelen, mikor az �reg h�lgy az � �gy�n �lt, �s �t vigasztalta, Shi Yuan azt mondta:

   - �n nem tartozom ide.

     A n�ni meglep�d�tt.

   - Mir�l besz�lsz?

   - Nem tartozom ide – mondta megint Shi Yuan, a fark�val k�rbecsavarva mag�t.

     Ha nem �g�rte volna meg Lu Tinghannak, nem kellett volna egy�ltal�n a mened�kre j�nnie.

     Vissza akart menni a pusztas�gba.

     Vissza akart menni Lu Tinghan oldal�ra, hogy a karj�ban tarthassa, �s hogy megsimogassa a fej�t.

   - Mi�rt mondod ezt? – r�zta meg a fej�t az �reg h�lgy. – Shi Yuan, te j� fi� vagy. Senkit nem l�ttam m�g n�lad t�relmesebbnek, forr� vizet �nteni m�soknak �s zsebkend�t osztogatni mindenkinek, vicces t�rt�neteket mes�lni, �s hallgatni minket csever�szni. Nem pont seg�tett�l Xiao Zhounak a vir�gok �pol�s�ban?

     Amikor Shi Yuan feln�zett, �ppen megl�tta a h�zasp�rt. A fiatal p�r r�mosolygott – a feles�g szeme mindig v�r�s volt, de a n�t t�bbsz�r is leny�g�zt�k Shi Yuan viccei. �s a m�sik sarokban fekv� t�bbi fiatal nagyon kedvelte „A M�rt�r”-t. Az els� napon felismert�k Shi Yuant, �s k�vett�k �t, hogy a t�rsulatr�l k�rdezz�k, �s sosem f�radtak bele.

     Mindenki m�s is ismerte.

   - Persze, hogy ide tartozol – sz�lt az �reg n� magabiztosan. – Mindannyian szeret�nk. L�gy boldog, amikor a parancsnok fi�d visszaj�n, bizony�ra nem akar majd szomor�nak l�tni.

     A n� megeml�tette azt a „fi�t” megannyiszor, �s minden alkalommal a leg�szint�bb �ld�s�t mondta el �rte.

   - Mi van, ha az a parancsnok az a szem�ly, akit a legjobban gy�l�lsz? – suttogta Shi Yuan.

     A nagymama r�n�zett, �s egy p�r m�sodperc m�lt�n mindent meg�rtett.

   - Shi Yuan, akkor is ugyanannyira fogok �rte im�dkozni – mondta.

     Est�nk�nt mindenki k�rbe�lt. A p�r Fengyang v�ros t�rt�net�r�l mes�lt. Azt mondt�k, hogy hatalmas napelemek �s sz�lmalmok vannak ott, �s v�gel�thatatlan energiatornyok �s atomer�m�vek. Az �ram egy p�kh�l�szer� elektromos h�l�zaton jut el a Sz�vets�g minden sark�ba, sz�val a f�nyek eg�sz �jjel �gnek.

   - Melyik v�ros a legjobb? – k�rdezte a fiatal feles�g. – �n akkor is Arat�v�rost prefer�lom. Az�rt j�ttem, hogy l�ssam a b�zamez�ket �s a sz�ndarabokat. T�l kev�s ember van, aki m�v�szi alkot�sokat k�pes jelenleg folytatni. – Egy mosollyal n�zett Shi Yuanra. – Olyan j�l j�tszott�l, kor�bban fel sem ismertelek.

   - �n egy pillant�sra felismertem! – mondta egy m�sik ember. – K�tszer l�ttam „A M�rt�rt”! – K�zelebb h�zta Shi Yuant, hogy megk�rdezze: - H�, a f�n�k�d nagyon vad? �gy n�z ki, mint akivel nem lehet cic�zni. K�rni akartam kor�bban t�le egy autogramot, de nem mertem odamenni.

   - Mr Wolfgang csak nem valami besz�des – felelt Shi Yuan. – Nagyon kedves ember, �s mindenk�ppen bele fog egyezni, hogy al��rjon neked.

     A f�rfi nagyon boldog volt, �s azt mondogatta, hogy elmegy a k�vetkez� el�ad�sra.

   - Mikor? – k�rdezte Shi Yuan t�le.

     A f�rfi egy darabig elgondolkodott.

   - Rem�lem, holnap.

     Halk nevet�s hallatszott k�r�l�tt�k.

     Az id�s nagyi Shanshanr�l besz�lt megint, azt mondva, hogy � is szerette a kekszet, olyannyira, hogy a n� mindig tartott mag�n�l p�rat. Egyet Shi Yuan kez�be cs�sztatott.

   - Ez az utols�, magam s�t�ttem – mondta.

     Aznap �jjel a f�ld r�zk�dott, �s a „K�rt” �neke visszhangzott az �gen. Minden alkalommal, mikor megremegett, volt egy hangos zaj, mindig k�l�nf�le poharak, v�z�k �s serpeny�k, �s s�lyos t�rgyak lehull�sa hallatszott, durrogtak �s csattogtak. Shi Yuan az �gy sark�ba f�szkel�d�tt, el�vette a s�tit, �s apr� falatokban ette.

     A s�tiben sz�r�tott gy�m�lcs�k is voltak, �des �s savany� �z�ek, �gy tippelte, �fonya lehetett.

     Az �gy m�sik fel�r�l zizeg�s hallatszott, �s Zhou Ping’an puhatol�zva k�rdezte:

   - Mit eszel?

   - S�tit – v�laszolt Shi Yuan. – Nagyi adta nekem.

   - Nekem mi�rt nem adott? – kerekedett el Zhou Ping’an szeme. – Az�rt, mert a szerelmi t�rt�netem nem el�g j�? Mi�rt csak t�ged kedvel? – Hirtelen �tfordult, �s Shi Yuan �gy�ra ugrott, oda�lve mell�. – Adj egy harit, adj egy harit!

     Shi Yuan f�lbet�rte a s�tit, �s neki adta.

   - Mif�le gy�m�lcs ez? – k�rdezte Zhou Ping’an. – Eper?

   - Szerintem �fonya – felelt Shi Yuan. – K�knek l�tszik.

   - Sosem l�ttam epret, az epernek lehet k�k sz�ne? – k�rdezte Zhou Ping’an.

     Shi Yuan bonyolult helyzetbe ker�lt.

   - �n sem l�ttam m�g. – Gondolkodott rajta, majd beleegyezett. – H�t, lehet �fonya, vagy lehet k�k eper.

   - Felejtsd el, mindegy – mosolygott Zhou Ping’an. – Nyami!

     A f�ld folytatta a remeg�st, a mened�k t�voli sark�ba f�szkel�dtek, �s befejezt�k a f�l s�ti ev�s�t, apr�kat harapva.

   - Egy nap – mondta Zhou Ping’an. – A saj�t szememmel akarok epret l�tni. �gy �rtem, azt a fajt�t, amit hatalmas sorokban �ltetnek a f�ldbe, �s tetsz�s szerint leszedhetem. A bar�tn�met bizonyosan boldogg� tenn�.

   - Akkor, ha l�tsz egyet – sz�lt Shi Yuan. – Eml�kezz r�, hogy mondd el nekem, hogy vannak-e k�k eprek.

   - Persze – egyezett bele Zhou Ping’an. – Egy nap megtudom. – �t�lelte Shi Yuan v�ll�t, �s a homlok�t r�ncolta.  – M�g mindig sok minden van ebben a vil�gban, amire r� akarok j�nni. Nem akarok meghalni, legal�bbis nem ma.

   - A k�k eper miatt? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Igen, �s a finom s�ti miatt se. – Zhou Ping’an r�mutatott az �gy alj�ra. – �s a vir�g, oda akarom adni annak, akit kedvelek.

     K�s� este lett, mire a remeg�s al�bbhagyott, �s az ad�s k�zvet�tette:

[Su Enqi t�bornok ism�t k�ld�tt egy besz�det a jelenlegi helyzetr�l: „…Szeretn�m megism�telni, hogy a Sz�vets�g t�l sok h�bor�t v�vott, �s a helyzet rendk�v�l kedvez�tlen. Az „emberis�g hanyatl�s�nak” te�ri�ja egyszer k�zkedvelt volt, de val�ban �tjutottunk rajta, �s bevezett�k ezt a h�sz �v stabilit�st. B�rmikor b�szk�n tudjuk mondani: a legjobbat pr�b�ltuk tenni, �s a legjobbat ny�jtottuk…]

[Az elm�nket nem terheli b�ntudat, hogy visszaszerezz�k a f�ld�nket.]

     M�g k�t nap m�lt�n, a h�kankalinok, melyekre Zhou Ping’an olyan sokat gondolt, kiny�ltak.

     Shi Yuan a felki�lt�s�ra �bredt, �s Zhou Ping’an azt harsogta:

   - Kiny�ltak! A h�kankalinok kiny�ltak!

     Mindenki v�rta m�r a h�kankalinok vir�gz�si idej�t.

     A Sz�vets�g vir�g�t mindenki szerette, �s a jelent�se a „rem�ny �s megingathatatlan szeretet” volt, melyet m�lyen �t�reztek. A figyelmeztet�s hirtelen j�tt, nem sz�m�tottak r�, �s a sors �gy akarta, hogy elszalassz�k az els� k�r vir�gz�st.

     Ez tal�n az egyetlen h�kankalin csokor az eg�sz mened�khelyen. V�letlenszer�en lett lehozva, �s Zhou Ping’an minden nap v�rta, hogy kivir�gzik-e.

     Sajn�latos volt, hogy a mened�k k�r�lm�nyei ilyen limit�ltak voltak. A h�kankalinoknak p�r nappal ezel�tt kellett volna ny�lniuk. Tal�n a f�ny hi�nya miatt eddig csendben voltak, ami miatt Zhou Ping’an arra gyanakodott, hogy sosem fognak vir�gozni.

     �s most kibontott�k feh�r szirmaikat, fokozatosan, gyenge fluoreszk�l�ssal, olyan feh�rek voltak, hogy m�r majdnem �tl�tsz�nak lehetett mondani.

     Ezt nevezhett�k csod�nak.

     Zhou Ping’an hangja mindenkit felkeltett.

     Hamarosan mindenki k�rbegy�lt, a szem�t d�rzs�lgetve.

     Ez a fajta �jdons�g egy „egyszer az �letben” esem�ny volt. Zhou Ping’an hangj�t nagyon sokan meghallott�k, m�g a szomsz�dos szob�kb�l is �tfutottak az emberek. F�rfiak, n�k �s gyerekek t�m�r�ltek �ssze, h�rom k�rben bel�l, �s h�rom k�rben k�v�l, k�rbev�ve a kis cserepet.

     Az �ramot m�r r�g lekapcsolt�k a mened�khelyen. Shi Yuan a cser�p el�tt �lt, �s a szirmok �ltal kibocs�tott ragyog� f�nyben f�rd� arcukat n�zte. Tal�n mert a f�ny t�l gyenge volt, az arckifejez�seik nagyon l�gynak t�ntek, furcsa arcok, gyeng�d arcok, mind�knek ragyogott a tekintete.

   - Vir�gzik – mondt�k �ntudatlan mosollyal.

     Besz�lgettek k�zben.

   - A h�kankalinok m�g ilyen helyen is tudnak ny�lni.

   - Ja, m�g a nap sem s�t be ide… Igaz�n leny�g�z�, mindenk�ppen j� jel.

   - Csod�latos, te magad gondoztad �ket? Hogyhogy lehoztad �ket a mened�kre?

   - �gy terveztem, aj�nd�kba adom – magyar�zta Zhou Ping’an. A h�kankalinkra n�zett. – Nem sz�m�tottam r� �n sem.

     Miut�n majdnem t�z napig csak s�r�tett �teleket ettek, k�nyelmetlenn� v�lt m�r az illat�t is �rezni, �s a csapv�znek is fura szaga volt. Nem tudt�k, ezek a napok meddig fognak tartani, ma csak k�t �r�ra hallgatott el a szir�na, a f�ld remegett, �s az �gyak vadul r�zk�dtak. Ebben a kis szob�ban gy�ltek �ssze, �s most a vir�gok ny�l�s�t figyelt�k.

     Shi Yuan megint �szrevette a falakon az �r�sokat.

     Az �gya melletti falon ez �llt: „Semminek nincs �rtelme, egy nap mind meghalunk.”

     Egy m�sik bet�sor a t�voli sarokban, amit eddig figyelmen k�v�l hagyott, csendesen bukkant el� az este halv�ny f�ny�ben, mint egy sz�gyenl�s halacska.

[A vil�g csod�latos, a legv�g�ig �ln�nk kellene.]

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s