Shi Yuan �s Lu Tinghan egym�s mellett s�t�ltak a b�zamez�n, a szelet a n�v�nyek �s f�k illata t�lt�tte be.

 - Sosem l�ttam ezel�tt b�zamez�t – jegyezte meg Shi Yuan.

 - Ez a l�tez� legnagyobb bel�l�k – magyar�zta Lu Tinghan. – A Sz�vets�g megalakul�sa �ta Arat�v�ros �telell�t� helly� v�lt, a kimagasl� f�ldrajzi kond�ci�i miatt, �s a neve is ebb�l sz�rmazik.

 - Hallottam Xia Fangot err�l besz�lni kor�bban, de nem sz�m�tottam r�, hogy �gy n�z ki – n�zett k�rbe Shi Yuan k�v�ncsian. – Mik azok a masin�k?

�ppen egy enyhe emelked�n mentek, �s tiszt�l l�tt�k, hogy a b�zamez� k�l�nb�z� szekci�kra volt osztva. D�lt�l �szakra egy ter�let csup�n bevetve �llt, egy ter�let z�ldd� �s egys�gess� v�lt, �s m�s ter�letek beteltek �s meg�rtek. A hatalmas szerkezetek m�g mindig a f�ldeken j�rk�ltak, v�zpermetet sz�rva, magokat aratva, kap�lva �s meglaz�tva a term�f�ldet, �s megterm�keny�tve a b�z�t.

 - Mez�gazdas�gi robotok – felelt Lu Tinghan. – Ezek gondoskodnak a b�zamez�kr�l, �s kiv�ltj�k a munkaer�t.

 - Mindig emberek gondozt�k a b�zamez�ket ezel�tt? – k�rdezett megint Shi Yuan.

 - Nos, miel�tt a Sz�vets�g teljesen automatiz�ltt� tette a mez�gazdas�got, a vet�st�l az arat�sig mindent emberek csin�ltak – felelt Lu Tinghan. – A legt�bb munk�snak hajnalt�l s�t�ted�sig dolgoznia kellett, tiszt�tania az �rkokat, megel�zni �s kord�ban tartani a k�rtev�ket, �s id�nk�nt a term�szetes k�rok is hat�ssal voltak az arat�sra. Akkoriban a b�za �r�si ciklusa hossz� volt, t�bbnyire 100-t�l 200 napig tartott, nem �gy, mint ma, a v�ltogatott vari�ci�kkal, amiknek a meg�r�se 60-t�l 70 napig tart, �s minden �vszakban le lehet aratni, magas hozamokkal korl�tolt helyen is.

 - Sz�val �gy volt – mondta Shi Yuan. – Mi a helyzet arat�s ut�nnal?

 - Arat�s ut�n kenyeret k�sz�tenek bel�le, vagy g�z�lt zs�ml�t, kekszet, �s a kedvenc t�szt�idat.

 - H�ha! Honnan tudod?

 - Az �tel egy fontos strat�giai er�forr�s, �gy tudnom kell r�la – magyar�zta Lu Tinghan. – De mez�gazdas�gi szempontb�l nem vagyok szak�rt�, csak felsz�nesen ismerem a dolgokat.

 - M�r most sokat tudsz, sokkal t�bbet, mint �n – csod�lta Shi Yuan most k�l�n�sk�ppen. – Akkor… mi�rt j�tt�nk ide? Szereted a b�zamez�ket?

Lu Tinghan mosolygott.

 - Mondtam, gondoltam, tetszene neked.

Shi Yuannak nagyon tetszett itt.

Szerette az ilyen k�l�n�s �s leny�g�z� l�tv�nyt.

�ltal�ban, amikor kenyeret �s t�szt�t evett, nem gondolt r�, honnan sz�rmaznak a nyers alapanyagok. Csak most, hogy a saj�t szem�vel l�tta, j�tt r� az emberi civiliz�ci� j�l�t�nek nagys�g�ra ism�t – a f�ldeken s�t�ltak a szell�ben, �s Lu Tinghan mes�lt neki arr�l, hogyan v�logatj�k ki az emberek az er�s magvakat �sid�k �ta, el�znek meg katasztr�f�kat �s k�rokat, �s hogyan helyettes�tett�k be a robotok az emberi munkaer�t l�p�sr�l l�p�sre, egy teljes rendszert form�lva a vet�sb�l, gondoz�sb�l �s arat�sb�l.

Nagyon �rdekes t�rt�net volt.

A primit�v t�rzsekt�l kezdve, ahol a f�rfiak sz�ntottak, a n�k pedig sz�ttek, az emberi l�nyek fel�lkerekedtek asz�lyon �s �rv�zen, el�zve madarakat �s s�sk�kat, eg�szen a mai, teljesen automatiz�lt termel�sig, ahol egy kis f�ld k�pes a v�roslak�k fel�t kiszolg�lni. Minden alkalommal, amikor a b�z�t learatt�k, a term�nyt sz�ll�t� teheraut�kra tett�k, melyek kivezettek a v�rosb�l egyes�vel, �s a t�voli Fengyangba �s a F�v�rosba mentek.

A t�bb ezer �v b�lcsess�ge s�lyos volt, a b�zaszemek t�m�rek, olyan nehezek, hogy a sz�rak alig b�rtak egyenesen �llni, �s olyan aranyl�ak voltak, hogy az emberek nem tudt�k r�luk levenni a szem�ket. Shi Yuan fel sem tudta fogni a Sz�vets�g legnagyobb j�l�t�t.

De olyan is volt, mint mikor az �res n�z�t�ren �lt, a sz�npadra b�mulva, �s elk�pzelve a gazdag el�ad�st Qin Luolu�val. N�zte a hull�mz� b�z�t, �s elk�pzelte, ahogy az emberek a mez� gerinc�n j�rk�ltak a m�ltban. A nap er�sen t�zve s�t�tt a v�llukra, szalmakalapjuk volt, �s kap�t fogtak. Miut�n �tforgatt�k a talajt, megcsapta az orrukat a meleg b�za szaga, �s a f�ld�. �s az �vszakok k�rforg�sa �r�kk� folytat�dott.

� �s Lu Tinghan m�g egy meg�rett b�zamez�n �ts�t�lt.

Ez egy �jonnan kiv�lasztott �s teny�sztett fajta volt, f�lembernyi magas.

Shi Yuan kiny�jtotta a kez�t, �s �vatosan megsimogatta a b�zaszemeket.

A szemek teltek voltak, a karcs� b�zatokl�sz pedig kiss� nehezen megfoghat�. Nagyon �j volt.

Ezek a n�v�nyek nem mut�l�dtak, nem n�vesztettek hirtelen cs�pokat, vagy v�lasztottak ki m�rget. Csak n�ttek itt b�k�sen �s der�sen, csak�gy, mint milli� �vekkel ezel�tt.

Egy k�l�nleges f�le b�k�t �rzett.

Els�t�lva a b�zamez� sz�l�ig, volt egy kis �t ott, �s nem t�l messze �gaskodott n�h�ny v�r�s �p�let.

Amikor az �tra l�ptek, a talaj egyedi illata sz�llt fel�j�k. Lu Tinghan hirtelen lehajolt, �s azt�n valamit Shi Yuan fej�re tett.

Shi Yuan k�rd�n n�zett r�.

Felny�lt, hogy meg�rintse, �s sok�ig tapogatott, mire megfogta a kis feh�r vir�got.

Az utat annyira takarosan tartott�k, hogy val�sz�n�leg ez volt az egyetlen vadvir�g a sz�l�n. K�zel sem volt olyan sz�p, mint a h�kankalin, remegett a sz�lben, de m�sf�lek�ppen volt aranyos volt �s kedves.

 - Neked – tette hozz� Lu Tinghan.

Sz�val Shi Yuan szem�ld�ke felemelkedett, �s sz�lesen mosolygott.

A v�r�s �p�let fel� s�t�ltak, �s ahogy k�zelebb �rtek, Shi Yuan sz�r szag�t �rezte.

Az �p�leten k�v�l robotok �lltak �rt, �s akadtak katon�k is, akiket kirendeltek a posztjukra. Amikor megl�tt�k Lu Tinghant, szalut�ltak, �s kinyitott�k el�tte az ajt�t.

Ahogy az ajt� kit�rult, a m�g�tt�k rejl� tehenek �sszhangban ford�tott�k fel�j�k a fej�ket, hogy megn�zz�k �ket, a szem�k nagy �s kerek volt, �s folyamatosan f�vet r�gcs�ltak.

 - M��� – ezt mondt�k. – M���.

Shi Yuan d�bbenten �s fellelkes�lve n�zte �ket.

Ez volt az els�, hogy a saj�t szem�vel l�tott teheneket, �s olyan sokan gy�ltek �ssze egy helyen, mind �t b�mult�k! Az egyik olyan k�zel volt hozz�, hogy kidugta a fej�t, �s pr�b�lt a ruh�j�ba harapni.

Shi Yuan erre m�g jobban megd�bbent, �s felh�borodott.

Lu Tinghan kiny�lt, hogy id�ben �t�lelje Shi Yuant, megmentve a ruhaujj�t a katasztr�f�t�l.

Az etet�s is a robotok felel�ss�ge volt, a talajt rendben tartott�k, a fej�k feletti �veg b�s�ges f�nyt engedett be, �s az etet�k alaposan kikalkul�lt r�szekre osztott szalm�k kupac�val volt t�ltve.

Shi Yuan csak k�vette Lu Tinghant, �s els�t�lt a kar�mok k�z�tt.

T�l sok szem figyelte, mintha visszaker�lt volna az els� szerepl�se napj�ra a sz�npadon, m�g mindig a feh�r vir�got szorongatta, �s kicsit ideges volt, a farka v�ge felkunkorodott, �s k�v�ncsian lesett a tehenekre.

A tehenek hasonl� k�v�ncsis�ggal n�ztek vissza r�.

 - Ne idegeskedj, nem harapnak – nyugtatta Lu Tinghan.

 - Pont az�rt ijeszt�ek, mert nem harapj�k meg az embereket – suttogta vissza Shi Yuan.

… Nem azokt�l a tehenekt� f�lt, amelyek megfert�z�dtek �s haraptak, hanem ezekt�l a k�v�ncsi, m�z�, meleg �s bar�ts�gos, massz�v teremtm�nyekt�l.

 -… Shi Yuan, te is kicsit furcsa vagy. – Lu Tinghan megtorpant, azt�n �gy sz�lt. – Az emberek a m�ltban k�pesek voltak megannyi �llatot felnevelni, nem k�zpontos�tva, hanem h�zr�l h�zra. A mostanit�l elt�r�en, most rengeteg gyerek sosem l�tott csirk�t, kacs�t, tehenet �s b�r�nyt a saj�t szem�vel eg�sz �let�ben.

 - Mi�rt? – k�rdezte Shi Yuan.

 - Mert ezek ritka er�forr�sok – felelt Lu Tinghan. – B�zamez�k �s takarm�ny�llatok ist�ll�i sosem lesznek nyitva a k�lvil�g sz�m�ra. A hadsereg �ltal lesznek v�dve, �s egy f�ggetlen v�delmi mechanizmus l�p �rv�nybe figyelmeztet�s eset�n. – Enyh�n lehajtotta a fej�t, eg�szen k�zel Shi Yuan f�l�hez. – Meg akarod �ket fogni?

Shi Yuan nemr�g �ppen t�mad�s alatt �llt egy teh�n �ltal, �s m�g mindig hezit�lt, de Lu Tinghan m�ris k�zelebb h�zta �t a kar�mhoz.

A teh�n a r�cson pihentette a nagy fej�t, szel�den n�zve �ket, a f�leit csapkodva.

 - Pr�b�ld meg – b�tor�totta Lu Tinghan.

Shi Yuan hosszasan hezit�lt, majd Lu Tinghanhoz simulva �vatosan kiny�jtotta a kez�t, �s meg�rintette a teh�n arc�nak sz�l�t. A b�re nagyon v�kony volt, a fekete-feh�r sz�r pedig r�vid. Majdnem tiszt�n �rezte a csontjainak sz�leit �s sarkait.

A teh�n meglegyintette a f�l�t, �s Shi Yuan megjelen�se visszat�kr�z�d�tt a nagy szem�ben, ahogy elsz�ntan n�zett r�.

 - Kedvel t�ged – jegyezte meg Lu Tinghan.

 - H�ha – felelt Shi Yuan.

A k�vetkez� m�sodpercben a teh�n lehajtotta a fej�t, �s m�r azon volt, hogy kiegye a feh�r vir�got a kez�b�l. Shi Yuan annyira megr�m�lt, hogy k�t l�p�st h�tr�lt.

Amikor mag�hoz t�rt, Shi Yuan nagyon csal�dott volt.

 - Nem kedvel engem, csak a vir�gomat akarja megenni!

Lu Tinghan mosolygott.

 - A kett� nem �ti egym�st.

 - De igen. – Shi Yuan farka majdnem felborzol�dott. – Ez az �n vir�gom.

Folytatt�k a s�t�t el�re, �s Shi Yuan biztons�gban �rezte mag�t, ahogy m�r majdnem kimentek a teh�netet� ter�letr�l, sz�val az ajt�ban meg�llt, �s visszapillantott.

A tehenek m�g mindig a f�vet ett�k, �s figyelt�k. Egy borj� �thajolt a r�cson, �s fels�rt: m��, m���…

Shi Yuan is integetett, �s elk�sz�nt t�le.

Ezut�n a t�bbi teny�sz�llat ter�let�re mentek.

Shi Yuan l�tott egy csom� csirk�t �s kacs�t, k�v�r malacokat, �s juhokat, amik szint�n szerettek f�vet r�gcs�lni.

A pusztas�g �kol�gi�ja gyorsan v�ltozott, �s a s�t�t hull�m h�borgott. A sz�rnyek felfalt�k egym�st, �s l�zasan szaporodtak. Nem �gy, mint itt, itt harmonikus volt, �s vibr�l�.

A fi� minden ir�ny�ban teli volt k�v�ncsis�ggal. Szerzett n�h�ny csod�s, feh�r kacsatollat, hallgatta a malacok r�f�g�s�t, �s meg�rintette egy kis b�r�ny frissen n�tt szarvait.

Sajn�latos m�don Lu Tinghan nem hagyta neki, hogy meg�rintse a lib�kat, azt mondv�n, hogy biztosan agyon szek�ln�k �t.

 - A ludak ennyire t�zesek? – k�rdezte Shi Yuan.

 - Igen – magyar�zta neki Lu Tinghan. – Levad�sznak, �s megeszik a vir�godat.

Shi Yuan azonnal elhessegette az �tletet.

Ek�z�l a sok �llat k�z�l Shi Yuan kedvence a b�r�ny volt. A b�r�nyok szerettek b�getni, vagy �pp szerettek m�sokat leut�nozva is b�getni.

Shi Yuan a feh�r b�r�nyok k�zt �llt, �s azt mondta: be-e-e.

A csorda lelkesen v�laszolt: be-e-e, be-e-e…

Shi Yuan ez�ttal azt mondta: be-e, be-e.

A csorda az �gbe ki�ltott: be-e, be-e, be-e…

Shi Yuan �gy �rezte, ha kapott volna h�rom napot, teljes�ggel lehets�ges lett volna, hogy a vezet�j�kk� v�ljon.

Ha a vezet�j�kk� v�lt volna, tal�n Lu Tinghan is megengedte volna neki, hogy megfogja a lib�kat.

Sok�ig j�tszott �gy, mire r�j�tt, hogy Lu Tinghan tal�n unatkozhat.

Nyilv�nval�an ez a kiruccan�s arra szolg�lt, hogy Lu Tinghan laz�thasson, erre � meg elj�tszogatott mag�ban a v�g�n. Shi Yuan gyorsan elford�totta a fej�t.

Lu Tinghan kifejez�stelen arccal �llt m�g�tte. Amikor kifejez�stelen volt, az arcvon�sai mindig kicsit hidegek voltak, ijeszt� �s megingathatatlan, de most k�l�nb�z�tt. Az arckifejez�se l�gy volt, mosollyal a szem�ben. A kedves f�ny, ami a fej�k feletti, nagy �vegablakon esett be, r�vil�g�tott a v�ll�ra.

R�viden, Shi Yuan sz�nd�ka, hogy hagyja �t pihenni, sikeres volt.

S�t�tedett, mire befejezt�k az �llatok n�zeget�s�t.

A takarm�ny �llatok �s n�v�nyek ter�letei k�z�tt utak voltak, �rb�d�k, robotszervizel� k�zpontok, �s pihen��llom�sok, �s nem messze a pihen��llom�sokt�l volt egy kis, f�ves emelked�.

Felmentek az emelked�n, le�ltek a puha f�be, �s k�rben�zel�dtek.

A b�zamez� tompa aranny� v�lt a naplement�ben, az ist�ll�k v�r�s teteje bes�t�t�lt, �s a robotok m�g mindig dolgoztak, a hossz� vagy �pp r�vid test�k sziluetteket rajzoltak.

 - Tetszik itt – mondta Shi Yuan, m�g mindig a kis feh�r vir�g�t tartogatva.

 - Hmm – felelt Lu Tinghan.

De a lemen� nap tal�n arra k�sz�lt, hogy leessen, a nappali f�ny arra t�rekedett, hogy elsz�kj�n. A vastag feketes�g elnyelte a vil�got, elnyelte a buja b�z�kat, �s elnyelte az �l�nk �llatokat.

Minden �lt �s j�l volt…

Elker�lhetetlen�l dekadensnek t�nt megint.

Shi Yuan a kez�ben tartott vir�gra n�zett, �s hirtelen esz�be jutott, amit Xia Fang mondott azon a napon.

Xia Fang kivette a f�lig holt r�zs�t, �s azt mondta:

"- El fog hervadni, sz�val a sz�ps�ge jelent�ktelen; mi mind meghalunk hamarosan, sz�val a szenved�s�nk is jelent�ktelen."

Shi Yuan megint elgondolkodott a hal�lharang m�ly szomor�s�g�n, a k�rh�zi s�r�sokon, a mened�k sz�k�ss�g�n, �s az emberek p�nikba esett arc�n. De minden teremtm�ny meghal, mindegy, hogy balesetben vagy term�szetes �reged�sben, mindegy, hogy emberi l�nyek, b�z�k vagy azok a csirk�k, kacs�k vagy b�r�nyok.

Shi Yuan sz�m�ra a hal�l nem volt sz�rny�, nem volt t�bb, mint visszat�rni a s�t�ts�gbe, �s folytatni a hossz� �lmod�st.

�s az �let �rtelme? Nem gondolkodott rajta, ez�rt nem tudta megc�folni Xia Fangot.

De fokozatosan r�j�tt, hogy az „�let” a legfontosabb dolog m�s teremtm�nyek sz�m�ra. Mert a hal�l �res volt, semmi, egy p�r k�z, amit nem lehetett t�bb� tartani. Azokban az �vekben, amikor nem l�tott, v�rosokat romboltak le egym�sut�n, �s az emberi civiliz�ci� a darabjaira esett, megkre�lva a jelenlegi vil�gv�g�t.

Shi Yuan elmondta Lu Tinghannak, amit Xia Fangt�l hallott.

 - Ha egyszer meghalsz, minden jelent�ktelen lesz? – k�rdezte.

Lu Tinghan egy ideig hallgatott.

 - Amikor m�g di�k voltam, elmentem egy �r�ra a bar�tommal.

Shi Yuan figyelmesen hallgatta. Lu Tinghan folytatta.

 - A tan�r egy filoz�fia professzor volt, �s a h�bor�s erk�lcsi norm�kr�l volt benne sz�, de ami legink�bb bennem maradt, az volt, mikor az �ra ut�n az egyik di�k feltett egy k�rd�st. Azt mondta, hogy a sok h�bor�s hal�l arra k�sztette, hogy elkezdjen gondolkodni, ha minden meghal egyszer, akkor minden jelent�ktelen-e?

 - Oh, a k�rd�s, amit �n is feltettem – kerekedett el a szeme.

 - Nos, nem te vagy az egyetlen, akinek eff�le k�rd�se van – simogatta meg Lu Tinghan a fej�t. – Az �reg professzor v�laszolt neki, hogy �gy gondolja, hogy el�g elfogult dolog volt egy bizonyos dimenzi� �ltal megm�rni a t�rgyak jelent�s�g�t. A vil�gunk h�romdimenzi�s, ez a h�rom dimenzi� a hossz, a sz�less�g �s a magass�g, ezek alkotnak mindent, amit ismer�nk. De senki nem tudja pontosan, milyen a negyedik dimenzi�, csak k�l�nf�le te�ri�k �s hipot�zisek l�teznek r�la. A negyedik dimenzi� hipot�zise a „n�gy dimenzi�s t�rid�”, sz�val a negyedik dimenzi� az id�.

 - Oh… - felelt Shi Yuan.

Ez egy �jabb, �ltala ismeretlen koncepci� volt.

 - De amir�l besz�lni akarok, az nem egy komoly fizikai te�ria. – Lu Tinghan megk�rdezte. – Szereted a kezedben l�v� vir�got?

 - Szeretem – felelt Shi Yuan. – Nagyon szeretem.

 - A m�rete limit�lt, �s a hossza, sz�le �s magass�ga fix, de ez nem akad�lyoz meg benne, hogy szeresd, igaz? Nem kell kiny�lnod a h�romdimenzi�s t�rben, �s v�gtelen t�rfogatodnak lenni, hogy azt �rezd, el�g sz�p – folytatta Lu Tinghan. – Ugyanez a helyzet az „id�” tengely�n. „Sz�let�s” a kezd�pont, �s „hal�l” a v�gpont. Minden �let ideje fix �s korl�tozott, �s nem tudja elfoglalni az id�dimenzi�t. De ahogy kor�bban mondtam, nem sz�ks�ges, hogy legyen egy v�gtelen nagy vir�god, �s ehhez hasonl�an, nem sz�ks�ges, hogy v�gtelen �leted legyen. A vir�g sz�ps�ge nem a m�ret�ben rejlik, az �let �rtelme pedig nem a hossz�ban. – Azt is mondta: - Emellett, ak�r elhal�lozol, ak�r nem, ez relat�v. Tal�n a negyedik dimenzi�ban nincs k�l�nbs�g a m�lt �s j�v� k�z�tt, �s minden pont az id�ben szabadon mozog. Ebb�l a szempontb�l nem lesz k�l�nbs�g a m�jusi, alkonyatban elm�l� tiszavir�g vagy a vil�g�t�torony med�z�ja k�zt, ami majdnem halhatatlan. M�g ha az egy m�sodperc, vagy egy mikrom�sodperc is, am�g megt�rt�nik, mindig l�tezni fog az id�ben… Shi Yuan, n�zz oda.

Shi Yuan keletre n�zett.

A b�za aranylott, a felh�k narancsosak �s v�r�sek voltak, a sz�l pedig felt�madt a vil�g v�g�n, �s megf�jta az �llatok bund�j�t, csak �gy, mint ezer �vvel ezel�tt. Ebben az alkonyatban �ltek egym�s mellett, kifel� figyelve, a szem�k a t�volba r�vedt, �s azok a hatalmas masin�k is v�gtelen�l mozogtak.

Vil�gos volt, hogy a nappali f�ny mindj�rt elt�nik, a felh�k elhalv�nyodtak, �s az �llatok elaludtak… de egy bizonyos csod�s �rz�s folyt Shi Yuan sz�v�be. Ez a v�gtelens�g �rz�se volt, mely mag�n cipelte az id� s�ly�t �s m�lys�g�t.

Tudta, hogy az el�tte kit�rul� jelenet m�r milli�rdszor megt�rt�nt ezel�tt.

 - Legal�bbis, ebben a m�sodpercben minden �r�k – mondta Lu Tinghan.

Shi Yuan elsz�ntan figyelte az orra el�tt j�tsz�d� jelenetet.

 - Sz�val „itt lenni” a legfontosabb dolog – k�vetkeztette.

 - Shi Yuan – sz�l�totta meg Lu Tinghan. – Tudnod kell, hogy nincs v�lasz erre a k�rd�sre. Mindenkinek m�s �tletei vannak, �s a n�z�pontjuk a „jelent�sr�l” m�g v�ltozatosabb, �s nem tudjuk egym�st meggy�zni err�l. – Megtorpant. – Csak a saj�t v�lem�nyemet mondtam. Nos, azt hiszem, „itt lenni” a legfontosabb dolog.

 -… �rtem. – Shi Yuan lepillantott a kez�ben tartott vir�gra. – K�sz�n�m, hogy elmondtad.

Egym�s mellett �lve n�zt�k v�gig a naplement�t.

Megijesztette valami a b�r�nyokat a kar�mban, �s elkezdtek egyhang�an b�getni. Megijesztett�k vele a csirk�ket �s kacs�kat nem messze, mire j�tt egy sz�lroham szer� csiripel� zaj. A sz�l megint r�kezdett, �s a b�z�k t�ncolni kezdtek.

Egy p�r m�sodpercen bel�l megint minden �lt.

Egy �lettel teli vil�g.

 - Ezeken az �llatokon k�v�l milyenek vannak m�g? – k�rdezte hirtelen Shi Yuan.

 - Nagyon sok, melyik �rdekel? – felelt Lu Tinghan.

 - Mondd el az �sszeset, mindet tudni akarom – sz�lt Shi Yuan. Megbillentette a fej�t, �s egy darabig gondolkodott. – Hallottam teremtm�nyekr�l, amiket �zeknek neveznek, szarvval a fej�k�n.

 - Igen – b�lintott Lu Tinghan. – Szeretik a f�kat �s a moh�t, nagyon gyorsan futnak, �s n�h�nynak feh�r foltok vannak a test�k�n, m�soknak meg teny�r form�j� agancsa.

 - H�ha, az nagyon sz�p lehet – gondolkodott megint egy ideig Shi Yuan. – Hallottam tev�kr�l.

 - A m�ltban az emberek a sivatag �tkel�s�re haszn�ltak tev�ket. A p�pjukban tudtak vizet t�rolni, �s a pat�juk nagyon sz�les volt. Mind ahhoz volt szokva, hogy t�l�ljen a sz�raz ter�leteken.

 - Mi a helyzet a m�kussal?

 - A tobozterm� f�k erdej�b�l val� teremtm�ny, kicsi, bozontos a farka, �s magvakat �s di�kat eszik.

 - Hmm… sarkir�ka?

 - Ez a fajta r�ka a sarki tundr�n �l. A bund�juk feh�r �s csod�latos t�len. Lemmingeket �s bogy�kat szeretnek enni. – Lu Tinghan egy kicsit gondolkodott, majd hozz�tette. – A sarkk�ri r�gi�kat k�t nagy r�szre osztjuk a bolyg�n, nagy j�gt�megeik vannak, �s sarki �jszak�ik illetve sarki nappalaik – hat h�nap �jszaka, �s m�sik hat h�nap nappal, amikor a nap nem megy le.

Shi Yuan k�rdezett p�v�kr�l �s a csod�s tollaikr�l, �mbracetekr�l az �ce�nokban, smaragd kolibrikr�l, �s b�tor �s eleg�ns gep�rdokr�l.

Voltak v�r�s r�kok a tavak m�ly�n, �s s�lymok az �g tetej�n, elef�ntok, amik szerettek sarat dob�lni magukra, a lazacok meg t�bb ezer kilom�tert utaztak, hogy ikr�t rakjanak… A n�v�nyek is furcs�k voltak, a kaliforniai �ri�sfeny�k olyan sz�lesek voltak, hogy t�z ember sem �rte �t �ket, �s a bambuszok t�bb m�tert is n�ttek egy �jszaka alatt. Amikor j�tt a tavasz, barackvir�g es� kerekedett a magas hegyeken, a j�r�kel�k v�ll�ra hullott, �s a hegy l�b�n�l pedig a kajszi haj�nyi szirmai �sztak, laz�n lovagolva a tiszta hull�mokat.

Lu Tinghan egyenk�nt k�r�l�rta neki ezeket.

Amikor Shi Yuan nem tudott �jabb �llatfajt vagy n�v�nyt kigondolni, a nap m�r r�g lement, csak az �gen hagyta ott az ut�ragyog�s�t.

 - Leny�g�z�, olyan sok teremtm�ny van – s�hajtott Shi Yuan.

 - Igen, a vil�g leny�g�z� – felelt Lu Tinghan. – M�g jobb lenne, ha a saj�t szemeddel l�thatn�d.

 - Lesz olyan nap?

 - Tal�n.

 - Te is l�tni akarod?

 - Hmm.

 - Akkor elmegy�nk egy�tt? A sivatagokba, dzsungelekbe, hegyekbe �s a sarkk�r�kre…

 - Rendben.

Shi Yuan �g�retet kapott, mire odasimult Lu Tinghanhoz, �s a farka v�ge boldogan lengett.

Megint oldalr�l n�zett Lu Tinghanra, ragyog� szemekkel, mintha meger�s�t�st v�rna.

 -… Sok var�zslatos dolog van, de egyik sem olyan aranyos, mint �n.

Lu Tinghan mosolygott, �s megsimogatta a fej�t.

 - H�t nem, nem olyan aranyosak, mint te.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s