Shi Yuan teste lefagyott.

A v�r m�g mindig �ml�tt, �s az Ez�sthal pikkelyei t�ntek fel a katona k�zfej�n, ezen k�v�l �gy t�nt, az �llapota var�zslatos m�don javult, a hangja nem remegett, �s a gondolkod�sa is rendk�v�l tiszt�nak tetszett.

 - Megfert�z�tt egy moly. A molyok k�pesek hallani 300 kilohertzet. �n nem vagyok olyan j�. �n legfeljebb p�r sz�rnyeteg hangj�t hallom el�re. De nagyon k�nnyen meg tudom k�l�nb�ztetni az emberek hangj�t�l, �s nem felejtem el, ha egyszer hallottam. – Folytatta. – Hallottam a hangodat, te vagy a szem�ly, aki Lu t�bornok mellett �l, igen… Shi Yuan, igaz?

Mint a Sz�vets�g t�bornok�t, Lu Tinghant gyakran k�s�rt�k katon�k, hogy megv�dj�k, amikor kiment, sz�val sok ember l�thatta Shi Yuant. �s Shi Yuan… az � szem�ben csak Lu Tinghan l�tezett, �s nem volt ideje, hogy m�sokkal t�r�dj�n. Term�szetesen nem eml�kezett r�, hogy n�ztek ki.

A f�rfi el�tte bizony�ra az egyik �r volt.

Amikor legut�bb a v�rosban tal�lkoztak, Lu Tinghan �s Shi Yuan egym�s mellett s�t�lt. Tal�n arr�l besz�ltek, mit egyenek aznap este, tal�n a vir�gokr�l otthon, vagy tal�n Shi Yuan �ppen arra gyanakodott, hogy Lu Tinghan visszav�ltoztatta a becenev�t „Hossz� fark� dorombol� sz�rnny�”… Shi Yuan nem szerette az �r�ket Lu Tinghan k�r�l. T�l vesz�lyesek voltak, �s sok sz�rnyet meg�ltek, de am�g Lu Tinghan ott volt, � nem f�lt.

Ez�ttal a v�roson k�v�l tal�lkoztak, az erd�ben, a s�ros f�ld�n, ami nem tudott megny�lni alatta, �s sz�rnyek mocorg�sa �s hangja hallatszott mindenfel�. Mintha a sors kekeckedett volna vele, a szerepek hirtelen megfordultak, a harcos haldoklott, de a t�r�keny, fiatal f�rfi biztons�gban volt. Kettej�k k�z�l egyik�k sz�m�ra ez hal�los pokol volt, m�g a m�sikuknak kedves otthon.

 - A fert�z�s folyamata nagyon furcsa – sz�lt a katona egy s�hajjal. – Az emberi korl�tok miatt sok… dolgot �szrevettem, ami �ltal�ban nem szoktam. – Kinyitotta vak szem�t. – Minden sz�rny szag�t �rzem. Shi Yuan, azt is tudom, hogy mind f�lnek t�led. Egyed�l t�nt�l fel a v�roson k�v�l, s�rtetlen�l. Mi a pokol vagy te?

Shi Yuan szorosan a g�zre markolt az ujjaival.

 - El�bb hadd mentselek meg, azt�n ha be vagy k�tve, majd elmondom – v�laszolt.

 - Hasztalan, teljesen rem�nytelen a helyzetem. – A katona kifejez�se hidegebb �s hidegebb lett, m�g mindig a fej�nek szegezte a fegyver�t, �s sz�r�l sz�ra kihangs�lyozta. – V�laszolj a k�rd�semre, mi�rt adod ki magad embernek, �s mi�rt akarsz Lu t�bornok mellett maradni? Meg fogod �lni? Az emberi intelligenci�t kutatod? Vagy boldogg� tesz a szenved�s�nk? Ez annyira �rdekes sz�modra?

Shi Yuan megint megszor�totta a g�zt.

 - Nem, �n…

 - El�g! – ki�ltott fel durv�n a katona, �s megvonaglott a teste. – Nem hiszem el egyetlen szavadat sem, �n… �n most meg�llek!

Azonban az ujjai tov�bb r�ngtak, �s a pisztoly majdnem kiesett a kez�b�l, nemhogy a ravaszt meg tudta volna h�zni. Az erei kidagadtak, �s p�r pr�b�lkoz�sra sz�ks�ge volt, hogy elfogadja, hogy nem tud l�ni, azt�n azonnal a kommunik�tor��rt ny�lt a balj�val.

Egy �res helyet tapintott.

A teste als� r�sze egy v�res k�osz volt, �s a kommunik�tor�t m�r r�g darabokra l�tt�k, lehetetlenn� t�ve, hogy jelentsen a parancsnoki k�zpontnak.

T�gra nyitotta a szem�t, �gy maradt, ahogy volt, �s azt morogta:

 - El kell mondanom nekik, a t�bornoknak tudnia kell…

 - �n majd elmondom neki – felelt gyeng�n Shi Yuan.

 - Szerinted az el�g… - A katona k�h�g�tt. – Szerinted hiszek neked?!

 - Az�rt hagytam el a v�rost, hogy sz�rnyeket �ljek, �s visszavigyem �ket Lu Tinghannak – mondta Shi Yuan.

 - Mi�rt tenn�l ilyet? Mi hasznod van ebb�l?!

 - Mert szeretem ezt a v�rost – v�laszolt Shi Yuan.

A hangs�lya nagylelk� volt, m�g a katona is megh�kkent egy pillanatra, �s nem tudott tenni ellene, de kibukott bel�le:

 - Annak vagy a f�gg�je, hogy embernek tetteted magad? Szereted a saj�t fajt�dat �lni? Vagy olyan m�lyen vagy a sz�ndarabok elj�tsz�s�ban, hogy t�nyleg a Megv�lt�s Isten�nek k�pzeled magad?

… Sz�val l�tta „A M�rt�rt”.

 - Nem akarom meg�lni �ket – �lt le el�tte Shi Yuan, �s beg�rb�tette a fark�t.

 - Neked is vannak �rz�seid? – k�rdezte a katona.

P�rszor megvonaglott.

Shi Yuan egy darabig t�prengett.

 - Nem tudom le�rni neked, milyen �rz�s. Amikor l�tok egy sz�rnyet, tudom, hogy ugyanabba a csal�dba tartozunk.

Sok sz� volt, ami le�rhatta volna k�t ember k�z�tt a kapcsolatot, mint a „v�r �sszek�t”, �s eff�le sz�vhez sz�l� dolgok, de a sz�rnyek k�zti kapcsolat k�zelebbi volt, mint az emberek gondolt�k.

Mindegy, hogy az Ez�sthal volt, egy m�rgez� vir�g, lilaf�ny bog�r, vagy egy hatalmas �s brili�ns K�rt, amikor Shi Yuan l�tta �ket, �rezte a lelk�ben a remeg�st.

A sz�rnyek harcoltak egym�ssal, de ugyanazon a lelken osztoztak, ugyanazon a v�ren, �s ugyanazon a rezonanci�n, mint a Szakad�k.

Homol�g, szimbiotikus, folyamatosan felem�szt� �s fejl�d�.

Ez volt az oka, ami�rt a k�l�nb�z� etnikum� sz�rnycsapatok ugyanabban az id�ben keltek fel. Olyan helyeken, amiket emberi m�szerek nem m�rhettek, az elm�j�k egyetlen nagy foly�v� v�lt.

Egy k� ezer hull�mot keltett.

Nem volt k�z�tt�k k�l�nbs�g, mindegyik�k lelke t�ncolt olyankor.

 - Nagyon kedvelem �ket – folytatta Shi Yuan. – El�sz�r nagyon f�ltem az emberekt�l – b�r m�g most is f�lek. De azt�n sok emberrel tal�lkoztam a v�rosban, �sszebar�tkoztunk, �s sokat tanultam. Sz�val most m�r az embereket is kedvelem. Ez�rt ide j�ttem. – Meglegyintette a farka v�g�t. – Nem tudom, hogy meg tudom-e menteni a v�rost. Tal�n elbukok, vagy tal�n m�s baleset t�rt�nik. M�g azt sem tudom, mire vagyok k�pes, de meg kell pr�b�lnom.

A katona enyh�n kinyitotta a sz�j�t, valamit mondani akart, de v�g�l nem tette. Nem j�tt r�, hogy a g�rcse elm�lt, �s megh�zhatta volna a ravaszt, ha akarta volna.

A k�zfej�n a pikkelyek gyors �temben n�ttek, az eg�sz fels� test�t bebor�tva, �s a v�rz�s m�rt�ke csillapodott, de nem az�rt, mert a s�r�l�se javult, hanem mert a v�r lassan kisz�radt bel�le. Hossz� id� ut�n suttogva sz�lalt meg.

 - Bizony�ra meg�r�ltem, hogy hiszek neked… Shi Yuan, mi vagy te?

A nap �tragyogott az erd�n, egy v�r�s k�gy� pikkely�n csillogva, egy p�r ez�sthal �szott �t a term�f�ld�n, a krist�lyszer� test�k tiszta volt, �s a sz�l a gomb�k �nek�t hozta.

Shi Yuan az el�tte �l� emberre n�zett.

Meg fog halni. A fert�z�s kiss� elt�r�lte az emberi von�sait. Eggy� v�lhatna a sz�rnyekkel, �s a puszt�ban maradhatna �r�kre.

Az emberek gyakran r�b�zt�k az igazs�got a haldokl�kra, azok a titkok voltak a legnagyobb biztons�gban, melyeket a s�rba vittek.

Shi Yuan m�s volt.

Az arckifejez�se majdnem gyeng�dd� v�lt.

Csak, mint mikor kiny�jtotta a kez�t a M�hkir�lyn� fel�, csak, mint mikor �jra meg �jra elj�tszotta a sz�npadon a Megv�lt�s Isten�t, csak olyan gyeng�den, ahogy Lu Tinghannak mondta: „hadd fert�zzelek meg.”

�gy v�laszolt a katon�nak is.

 - �n vagyok a Szakad�k.

Az�rt mondta el, hogy megnyugtassa a haldokl�t, ez volt a legnagyobb gyeng�ds�g, amit ny�jtani tudott.

Ebben a pillanatban a katona annyira elborzadt, hogy meg se tudott sz�lalni, �s hossz� id� ut�n remeg� hangon k�rdezte:

 - Te vagy a 0-s Szakad�k, ami k�dd� v�lt?

 - Igen – felelt Shi Yuan. – �n vagyok a 0-s. – M�g t�prengett kicsit, miel�tt hozz�tette: - Lu Tinghan az 1-es.

A katona sz�hoz sem jutott.

Azt sem tudta, mit gondoljon.

A f�lig fert�z�tt arc�ra mintha nagy bet�kkel azt �rt�k volna: MI A FASZT HALLOTTAM �N?!

 - Az�rt j�ttem, hogy megtal�ljam Lu Tinghant – mes�lte Shi Yuan. – Ebben a vil�gban � az egyetlen ember, aki hozz�m tartozik.

A katona egy kiss� megh�kkent, azt�n leeresztette a fegyver�t. A hangja kezdett elgyeng�lni.

 - Hihetetlen, hogy ilyen dolog l�tezik… - Megr�zta a fej�t. – Menj, �n �gyis meghalok, meg�lni sem tudlak.

 - Mit tehetek m�g �rted? – k�rdezte Shi Yuan.

A katona legt�bb arckifejez�s�t ez�sthal pikkelyek takart�k, de �gy t�nt, mosolyog.

 - Csak egy dolgot.

Shi Yuan farka k�rd�jelet form�lt.

 - Mi az?

A katona tapogat�zott egy kicsit, majd �tl�kte hozz� a fegyver�t a f�ld�n.

 - �lj meg. Nem akarok sz�rny lenni.

A fegyver f�m r�sze hideg volt.

Nem teljesen ismeretlen.

Lu Tinghan bemutatta Shi Yuannak, hogyan kell fegyvert haszn�lni.

Nem sokkal a v�rosi l�v�ld�z�s ut�n t�rt�nt, amikor Shi Yuan hazament. A f�rfinek volt egy plusz, t�ltetlen fegyver a kez�ben.

 - Tanuld meg – sz�lt Lu Tinghan. – Arra az esetre, ha sz�ks�ged lenne r�.

Igaz�n nem l�v�ld�zhet az ember az otthon�ban. Lu Tinghan elmagyar�zta a fegyver fel�p�t�s�t, �s a falra ir�ny�tva mutatta be az alap mozdulatokat.

Shi Yuan az els� tal�lkoz�suk �ta tudta, hogy Lu Tinghan fegyverhaszn�lati k�pess�gei j�k voltak, gyakorlottan cser�lt t�rat, t�lt�tte meg, �s c�lzott is vele, m�g Shi Yuan csak �gyetlen�l m�solta, ahogy a pisztolyt a falnak szegezte.

 - L�pj el�re egyet a jobb l�baddal, �s tartsd a derekadat egyenesen – oktatta Lu Tinghan. Shi Yuan kih�zta mag�t.

 - A jobb karod egyenes, �s a bal k�ny�k�d behajlik – mutatta meg neki Lu Tinghan.

Shi Yuan �gy tett, ahogy mondta neki, de merevnek �rezte mag�t, a farka megfagyott a leveg�ben. Lu Tinghan saj�t kez�leg tan�totta, kijav�totta a testtart�s�t, �s v�g�l a f�l�be suttogta:

 -… L�j.

 - Klikk – h�zta meg Shi Yuan a ravaszt.

 - Ha vannak benne goly�k, a vissza�t�s nem kicsi, sz�val ment�lisan fel kell k�sz�ln�d – jegyezte meg Lu Tinghan. – Gyakorl�s n�lk�l nem magas az �tlagemberek elrettent� hat�sa, m�g ha fegyver�k van sem, �s a pontoss�got sem lehet m�shogy jav�tani. Sz�val ezt csak v�gs� esetben haszn�lhatod. – Megtorpant, �s megsimogatta Shi Yuan fej�t. – Rem�lem, amit tan�tottam neked, sosem lesz r� sz�ks�ged az �letedben.

 - Szerintem ez �rdekes – ellenkezett Shi Yuan. – Tanulni szeretn�k, ha van r� lehet�s�g.

 - �n szeretn�m, ha nem kellene megtanulnod – jelentette ki Lu Tinghan.

�pp h�rom h�nappal k�s�bb Shi Yuan felvett egy fegyvert, �s nem egy sz�rnyre, hanem egy emberre szegezte. A t�r m�g tele volt, �s neh�z volt.

Shi Yuan pr�bak�pp megh�zta a kakast, �s a goly� frissen bet�lt�d�tt.

 - Sosem �ltem meg senkit, de ha ett�l jobb neked… - sz�lt.

 - Ez nem gyilkoss�g, ez felszabad�t�s – zih�lt a katona. – Gyorsan, csin�ld.

Sz�val Shi Yuan fel�llt, felid�zte, amiket Lu Tinghan mondott, �s �gyetlen�l be�llt, a fejre c�lozva.

 - V�rj – ki�ltott hirtelen a katona. – Nekem… m�g mindig van k�rd�sem.

 - Mi az? – k�rdezte Shi Yuan.

A katona nem v�laszolt. Egy besti�lis morg�s t�rt fel a tork�b�l, f�jdalm�ban r�zta a fej�t, az ujjai folyamatosan r�ngtak, mintha r�m�lomba cseppent volna, amib�l nem tud szabadulni. Shi Yuan megint leguggolt, kiny�lt fel�, �s meg�rintette az arc�t, gyeng�den let�r�lve a v�rt a pikkelyek k�zt.

Az ujjai enyh�n h�v�sek voltak, ami megnyugtatta a f�rfit.

K�t perccel k�s�bb a katona ism�t leveg� ut�n kapott, �s megsz�lalt:

 - Shi Yuan, te nem halsz meg, te sosem halsz meg, ugye? Eml�kezz a nevemre, Yin Zhou, a Zhou Yin Qingzhou-b�l. Eml�kezz r�m, azt�n menj, �s n�zd meg, hogyan �r v�get ez a vil�g.

 - Rendben – felelt Shi Yuan. – Nem felejtem el.

 - M�g egy utols� k�rd�s – sz�lt Yin Zhou. – Mondd, milyen sz�n� az �g m�ma?

 - V�r�s – felelt Shi Yuan. – Olyan v�r�s, mint a r�zsa.

 -… Oh, az nagyon sz�p lehet – felelt Yin Zhou. – Mi�rt nem n�ztem meg jobban?

Megint k�oszba s�ppedt.

Shi Yuan fel�llt, �s r�szegezte a pisztolyt.

 - �r�l�k, hogy megismerhettelek, Yin Zhou.

BANG!

J� p�r furcsa mad�r t�rta sz�t a sz�rny�t, �s rep�lt el meglepet�s�ben.

Lu Tinghannak igaza volt, a visszar�g�s olyan er�s volt, hogy Shi Yuan gyomra leb�nult a sokkt�l.

K�veket gy�jt�tt, �s eltemette Yin Zhout.

Az erd� lecsillapodott, de nem tal�lt egy sz�rnyet sem, akit meg�lhetett volna.

Tal�n m�shova kellene mennie, vagy a k�zelben keresg�lnie? Nem tudta, mikor �r v�get a figyelmeztet�s, sietnie kell, hogy visszat�rjen a v�rosba, olyan hamar, ahogy csak lehet.

Sok sz�rny vette k�rbe, f�k, k�vek, m�kusok, gomb�k… de csak ahogy mondta Yin Zhounak, amikor ezekre a sz�rnyekre n�zett, a lelk�k �sszekapcsol�dott.

Shi Yuan n�mileg frusztr�ltan gondolt r�, hogy tal�n nem lesz k�pes vel�k kezdeni.

Felvette az utols� k�vet, �s valami hirtelen megragadta a tekintet�t.

Volt egy �l�nk k�k pillang� a k� mellett.

A k�ks�ge rendk�v�l ragyog� �s szemet gy�ny�rk�dtet� volt, m�g �lomszer�nek is lehetett volna nevezni. Csak egy f�l teny�rnyi nagys�g� volt, a sz�rnya �s a teste f�lig elrohadt, �s a f�ld�n csapkodott.

Shi Yuan befejezte a k�s�rhely �p�t�s�t, �s bizonytalanul megk�zel�tette.

A lepk�nek m�r nem volt ereje, hogy a sz�rnyait mozgassa, az is megs�r�lt, amikor t�zeltek a g�pfegyverrel. K�t-h�rom percen bel�l meghal. Shi Yuan kiny�lt, �s gyeng�den felvette.

 - F�j? – k�rdezte l�gyan.

Persze a pillang� nem v�laszolt.

Yun Zhou szabad akart lenni, �s tal�n ez a lepke is szabad akar lenni. Emellett, nem lehetett halogatni.

 - Sajn�lom – sz�lt Shi Yuan. – Aludj.

A tenyer�n fekv� pillang� test�b�l fekete krist�lyok t�rtek el�, r�tegenk�nt bor�tva be. Az �let�nek utols� pillanata megfagyott, megszil�rdult a fekete krist�lyban, furcs�n �s gy�ny�r�en.

Shi Yuan �vatosan a zseb�be rakta.

Azt�n megint fekete k�dd� v�lt, �tsuhant az erd�n, �tsuhant a v�gtelen puszt�n, �s visszat�rt az �tra, amerr�l j�tt, a r�zsav�r�s �g alatt.

*

 - M�jus 17.-�n, 13:47-kor a 0-s Szakad�k fert�z�si hull�mhossz�t m�rt�k Arat�v�ros D�li Kapuj�n�l. Bing Siyun alt�bornagy �s tizenh�rom katona a v�rosb�l k�zeli kapcsolatba ker�lt a fert�z�s forr�s�val. �t�knek enyhe ment�lis el�gtelens�ge akadt. Vesz�ly jelenleg nem �ll fenn, �s mindannyian megfigyel�s alatt �llnak. �s csup�n hat r�vid �r�val k�s�bb, 19:33-kor a 0-s Szakad�k fert�z�si hull�mhossza visszat�rt, ez�ttal a Keleti V�roskapun�l… Basszus, mi a pokol ez, k�rbe-k�rbe futkos, �s j�tszik? Ne mondd nekem, hogy elt�vedt!

…Yang Zhengyi professzor, aki Arat�v�ros Kutat�k�zpontj�ban a Szakad�k-kutat�sokra specializ�l�dott, kikelt mag�b�l.

A 0-s Szakad�k hull�mhossza mindk�t alkalommal csup�n t�z m�sodpercre t�nt fel, a kutat�k�zpont m�gis a feje tetej�re �llt. Egy p�r �r�n bel�l mindenki elfoglaltt� v�lt, az �reg, ez�st haj� tud�st�l kezdve a fiatal gyakornokig, aki �ppen csak elkezdett dolgozni.

Mikor annak idej�n a 0-s Szakad�k csak �gy k�dd� v�lt, akkor is ext�zisban tanulm�nyozt�k az esetet, nagyj�b�l ebben az id�ben.

V�g�l az eg�sz megint nem jelent semmit.

 - Professzor – suttogta egy tanonc mellette. – Ezek t�nyleg azok az inform�ci�k, amiket Yu professzor hagyott maga ut�n.

Yang Zhengyi s�hajtott, �s legyintett a kez�vel.

A Lebeg� Foly�t visszavert�k, boldognak kellett volna lenni�k, de a 0-s Szakad�k elrontotta az �r�m�ket.

A 0-s Szakad�k inform�ci�i az �r�asztal�n voltak, illetve a sz�m�t�g�pe monitor�n is. A legt�bb r�gi kutat�s Yu Qingmei kez�b�l sz�rmazott, a leg�jabban beny�jtott adatok pedig Lu Tinghant�l, aki t�z �vig volt Figyel�. M�r sz�mtalanszor �tolvast�k mindet, �s m�g mindig nem volt �tlet�k r�la.

 - Professzor – suttogott megint a tanonc. – Lu t�bornok hamarosan meg�rkezik.

 - �rtem – d�rg�lte meg Yang Zhengyi a szem�ld�k�t.

 Harminc perccel k�s�bb egy rep�l� h�zott el az ablak el�tt, �s Lu Tinghan meg�rkezett a parancsnoki k�zpontba.

Yang Zhengyi elmes�lte neki a szitu�ci�t, mik�zben Lu Tinghan felkapta a tabletet, �s �tny�lazta csendesen az inform�ci�kat, mintha valamit keresne.

 - Ebben a pillanatban semmi – tolta fel a szem�veg�t Yang Zhengyi. – Csin�ltunk hull�mhossz-anal�zist, sz�tszedt�k a frekvenci�t, �s eddig nem tal�ltunk semmi kiugr�t. Bing Siyun alt�bornagy a fert�z�s k�z�ppontj�ban volt. Az akkori �rt�kek alapj�n b�rki k�zvetlen�l fert�z�tt lenne, de igaz�b�l kutya baja sem volt. A fert�z�si k�pess�ge v�ratlanul alacsony.

Lu Tinghan egy bizonyos oldalon meg�llt.

 - Nem csak az emberekr�l van sz� – mondta. – K�pes megfert�zni megfert�z�tt teremtm�nyeket.

 - Fert�zi a fert�z�tteket? – ism�telte Yang Zhengyi.

Lu Tinghan megford�totta a tabletet, �s megmutatta neki.

Ez volt az a vide�, a Yu Qingmeijel folytatott interj�r�l.

Mint tudom�nyos kutat�, Yang Zhengyi kapcsolatban �llt Yu Qingmeijel. A benyom�sa a n�r�l az volt, hogy h�tk�znapi volt, racion�lis kutat�i st�lussal. Amikor a n� meghalt, keser� s�hajt hallatott, m�g azt is mondta, hogy a mennyek f�lt�kenyek voltak a tehets�g�re.

A vide�ban a n� egyik keze a zseb�ben volt, �s megfelelt a riporter k�rd�s�re:

 - A fert�z�s k�l�nleges �s egyszerre egy�ni. A 0-s Szakad�k megt�ri ezt a visszafog�st, meg tudja �lni a fert�z�st… De hadd mondjam el, �gy gondolom, ez sosem a rem�nyt, csak a „puszt�t�st” jelenti.

A riporter visszak�rdezett:

 - Tudn� r�szletezni?

 - Nincs mit mondanom – felelt Yu Qingmei. – A puszt�t�s az puszt�t�s. A v�rosok, civiliz�ci�k puszt�t�sa. Az emberis�g v�ge. – Hirtelen elmosolyodott. – Nos, ez csak alaptalan spekul�ci� – igaz�b�l nem fert�z�tt meg semmilyen teretm�nyt. Ez a leg�rtatlanabb Szakad�k, nemde? – Megtorpant egy pillanatra, majd hozz�tette – A v�gs� anal�zisban csak egy rem�nyem van…

Tizenn�gy �vvel k�s�bb, szint�n a dolgos kutat�k�zpontban, Lu Tinghan �gy �llt Yang Zhengyi el�tt, ak�rcsak a n�.

Lu Tinghan sokkal ink�bb hasonl�tott az apj�ra, �s az anyj�ra leghasonl�t�bb r�sze tal�n a szem�ld�ke volt. A szem�ld�ke bels� �ve meredek volt, �s a vonaluk elny�lt, a m�lys�g �rzet�t adva az embereknek, mik�zben a gyeng�d fels� sz�le eltomp�totta az agresszivit�st. Az ilyesf�le szem�ld�k�k nyugodtnak l�tszottak, amikor komolyak voltak, �s rendk�v�l j�l n�ztek ki, ha az illet� mosolygott.

Ebben a pillanatban, hab�r hatalmas k�l�nbs�g volt megjelen�sben, temperamentumban �s fizikailag Lu Tinghan �s az anyja k�zt, Yang Zhengyi �gy is l�tta Yu Qingmei �rny�k�t benne.

�k voltak azok, akik a legjobban ismert�k a 0-s Szakad�kot. Ebben a pillanatban a k�t alak �gy t�nt, �sszemos�dik, �s mintha egy�tt mondt�k volna:

 - A v�gs� anal�zisben az egyetlen rem�nyem, hogy nem hagyjuk majd, hogy a 0-s Szakad�k kapcsolatba ker�lj�n b�rmilyen teremtm�nnyel, f�leg nem fert�z�ttekkel.

 - Mi fog t�rt�nni? – k�rdezte �nk�ntelen�l Yang Zhengyi.

 - Nem tudom, tal�n puszt�t�s – m�ly�lt el Lu Tinghan szem�ld�ke. – Ugyanaz az �ll�spontom, mint Yu professzornak. Ez nem rem�ny. Ha nem �ll az emberek oldal�n, mindig is a sz�rnyek adu�sza lesz.

 - Mi az adu�sz?

Lu Tinghan nem v�laszolt.

Ugyanebben az id�ben.

Arat�v�ros Keleti V�roskapuj�n�l meg�rkezett az �jszaka, �s hideg es� hullott al�. A 2-es Szint� Figyelmeztet�snek m�g nem volt v�ge. A t�cs�k visszavert�k a keres�reflektorok f�nyeit a t�volb�l, �s azonnal �sszeomlottak, ahogy egy p�nc�los j�rm� �thajtott rajtuk.

Shi Yuan az es�t�l nedvesen �rt haza, levette a cip�j�t �s a ruh�it, melyek s�rban �ztak, levelek ragadtak r�, �s v�r szennyezte �ket, �s a k�dba �ztatta �ket.

Ezekben az id�kben nem volt elektromoss�g vagy meleg v�z. Hideg f�rd�t vett, azt�n gyorsan az �gy b�jt, �s szorosan betakarta mag�t a paplannal.

Yang professzor sosem gondolta volna, hogy Shi Yuan t�nyleg elt�vedt, mikor bel�pett a v�rosba, �s k�rbement a Keleti V�roskapu fel�.

Rossz volt az ir�ny�rz�ke, �s elsz�d�lt.

Nem mert visszav�ltozni fekete k�dd�, att�l tartva, hogy p�nikot kelt – nem volt r�la tudom�sa, hogy a jelenl�t�re m�r f�ny der�lt. Hossz� ideig s�t�lt az es�ben, �s azt�n hideg v�zben is f�rd�tt. Az alapb�l s�padt arca m�g feh�rebb lett, �s a farokpikkelyei �tfagytak, �s enyh�n sz�tny�ltak.

El�h�zta a p�rn�ja al�l a fekete krist�lyt a s�t�tben.

Az �l�nk k�k pillang� megk�v�lt benne, �s a sz�rnyai fluoreszk�ltak, �tragyogva az arc�ra az �ttetsz� krist�lyon.

A telefon felvil�g�tott.

Shi Yuan k�ld�tt Lu Tinghannak egy �zenetet kor�bban, �s k�rdezte, mikor t�r vissza. Most Lu Tinghan v�laszolt:

[Ha minden j�l megy, egy h�ten bel�l.]

[Amikor visszaj�ssz, van valami, amit el akarok mondani.], �rta Shi Yuan.

[Most nem tudod?], k�rdezte Lu Tinghan.

[Nem, szem�lyesen kell elmondanom.], a krist�ly fel�lete Shi Yuan kez�ben egyenetlen volt.

[Ok�.], Lu Tinghan nem k�rdezett semmit, csak ennyit felelt.

[V�rni foglak.], �rta Shi Yuan.

Meg akarta mutatni Lu Tinghannak a pillang�t, ha visszat�rt, �s elmondani neki a titk�t.

[Ok�.], felelt Lu Tinghan.

Shi Yuan szeme mosolyra g�rb�lt.

M�g mindig hideg es� szakadt a v�rosra, a hossz� utc�k elhagyatottak voltak, az �p�letek �resek, �s a fagy minden sarokra bem�szott, �s �tsziv�rgott az ablakokon.

A telefon k�perny�je els�t�t�lt, �s a szoba megint koroms�t�t volt. Az egyetlen f�nyforr�st a lepke sz�rnya jelentette, �s ez ragyogott r� Shi Yuan mosolyg� szem�re, �l�nken csillogva. A v�roson k�v�l az �gen a r�zsav�r�s utols� cseppje is elhalv�nyult a horizonton. Az erd�ket kocsik szelt�k �t, hideg fegyverek, melyek ut�n r�zsz�n� t�lt�nyh�velyek bor�tott�k a talajt, �s az ind�k csendesen m�sztak el�re, felkapaszkodva az �jonnan �p�tett s�rk�-rak�son, egy p�r skarl�t vir�got hozva rajta.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s