A katon�k k�rbe�llt�k a terepj�r� roncs�t.

Xing Yifeng jelentette a parancsnoki k�zpontnak.

A parancsnoki k�zpont �ll�t�sa szerint Xie Qianming alt�bornagy hirtelen felaj�nlotta, hogy elhagyja a hely�t m�lt febru�rban, azt�n elt�nt. Nem volt fogyaszt�si vagy utaz�si feljegyz�s. �gy l�tszott, egyszer�en elt�nt a vil�gb�l… �s a szeretett kocsija vele egy�tt t�nt el.

Sz�val mindenki tudta, hogy a v�roson k�v�l volt.

Xie Qianming egy bar�tja Lu Tinghant is megk�rdezte, hogy tudja-e, hova ment a r�gi f�n�ke.

 - Nem tudom – felelt Lu Tinghan ilyen m�don. – De nem j�n vissza.

Ahogy mondta, Xie Qianming nem j�tt vissza.

De senki nem felt�telezte, hogy �gy fog ma felbukkanni.

A terepj�r� cs�ny�n megs�r�lt, az �sszes �vege kit�rt, �s a kocsi f�mv�z�t telem�szt�k a fert�z�tt n�v�nyek, addig nyomva a f�met, m�g el nem deform�l�dott. Agancsos el�vette a l�ngsz�r�t, amin m�r kor�bban gondolkodott, �s le�gette a n�v�nyeket.

�gy m�r tiszt�n l�tt�k a terepj�r�t.

Teljesen f�lbev�gt�k. Az Anyakir�lyn� full�nkj�nak mesterm�ve volt ez, �s ett�l a gondolatt�l megborzongtak az emberek.

Megtal�lt�k Xie Qianmingot.

Egy halom k� al� volt temetve, �s megannyi inda k�szott a r�sek k�z�, csontt� r�gcs�lva, miut�n mut�l�dott.

Xing Yifeng vastag keszty�t h�zott, �s ell�k�dte a s�rhalmot.

Zhang Geyuan, a szak�rt�, aki vel�k j�tt, vetett r� egy pillant�st, �s nagy bizonyoss�ggal mondta:

 - Lilaf�ny bogarak �l�sk�dtek rajta. – Leguggolt, �s r�mutatott a kis lukakra a csontokon. – Ezeket a nyomokat hagyj�k a lilaf�ny bogarak toj�sai, amik a csontokba gy�kereznek.

Farkaskarom megremegett, �s �sszefonta a karj�t.

 - M�r az is f�j, hogy r� gondolok.

 - Mi van a b�rrel a f�kon? – k�rdezte Xing Yifeng.

 - Val�ban egy Anyakir�lyn� hagyta – v�laszolt Zhang Geyuan. – �gy l�tszik, a sz�rnyai teljesen kifejl�dtek. Nem �gy t�nik, mintha n�veked�s k�zben vedlette volna le, hanem mintha s�lyos s�r�l�s ut�n vedlett volna. – El�vette a detektort, �s a sz�raz b�r alj�hoz tartotta, hogy megvizsg�lja. V�r�s adatok voltak a kijelz�n. – Nemr�g lett itt hagyva, �s a fert�z�si r�ta m�g mindig nagyon magas, olyan magas, hogy r�miszt�. Adjanak t�z percet, �s meg�llap�tom a fert�z�s tulajdons�gait, melyik Szakad�k az.

H�t vagy nyolc kutat� vette k�rbe, hogy assziszt�ljon neki a beazonos�t�sn�l, �s a konvoj egy sorban v�rakozott ezalatt az id� alatt.

T�z perccel k�s�bb meglettek az eredm�nyek.

Zhang Geyuan r�n�zett a t�m�r adatokra a detektoron.

 -… Ez a teremtm�ny a 0-s Szakad�kt�l fert�z�d�tt meg.

Egy pillanatra mindenki elborzadt.

 - 0-s Szakad�k…! – Xing Yifeng szeme enyh�n elkerekedett. – De h�t ez nem soha nem fert�z�tt meg semmit?!

 - Nem, csak sosem figyelt�nk meg a fert�z�s�t, ez nem azt jelenti, hogy sosem fert�z�tt ezel�tt. – Csup�n p�r m�sodperc alatt kezdett verejt�kezni Zhang Geyuan homloka. – Ez, ez az els� minta, amit tal�ltunk, vissza kel vinn�nk, m�ghozz� b�rmi �ron!

 - Mit tehet�nk, ha visszavissz�k? Tudja tanulm�nyozni? – morogta Agancsos. – Ez a tet�z�si id�szak, t�nyleg van annyi id�nk…?

Minden egyes Szakad�k kutat�sa �vtizedekig tartott. A mint�k elemz�s�t�l kezdve meger�s�tve a fert�z�s hull�mhossz�t, tanulm�nyozni a fert�z�s tulajdons�gait, beazonos�tani a magas frekvenci�j� jeleket, �s speci�lis k�sleltet�ket l�trehozni, mindezek a szemek �gy �sszefon�dtak egy l�ncc�, hogy nem lehetett f�l v�llr�l venni.

M�g a mai napig is, senki nem merte kijelenteni, hogy b�rmelyik Szakad�kot is teljesen �ttanulm�nyozt�k volna, mind�knek csak a tud�s apr�l�ka jutott, �s sz�mtalan ember v�rben �s t�zben tapogat�s�ra hagyatkozott, hogy egy pillant�st vethessenek az igazs�gra.

M�g csak nem is ismert�k a 0-s Szakad�k fert�z�s�nek tulajdons�gait, csak azt tudt�k, hogy a fert�z�si �rt�ke letagl�z�an magas.

Ha elkezdett nagy hat�k�rben fert�zni, senki nem fog tudni ellene v�dekezni.

 - Nem, nem, nem – meredt a sz�rny marad�k�ra Zhang Geyuan. – Nem, nem, t�ved, nem kell sok id�, t�nyleg nem. Yu Qingmei professzor k�zel h�sz �vig foglalkozott a 0-s Szakad�k tanulm�nyoz�s�val. Ezt �sszevetve az inform�ci�val, amit Lu Tinghan t�bornok gy�jt�tt az elm�lt t�z �vben, a tud�sunk r�la tulajdonk�ppen csak egy l�p�sre van a k�sz�bt�l. – Folytatta. – �rti? T�l sokat tanultunk ki bel�le, ez olyan, mint egy csod�latos ajt�t �p�teni, minden r�szlet�t �vatosan faragj�k, egyetlen mulaszt�s n�lk�l. Mi hi�nyzik nek�nk? A kulcs hi�nyzik az ajt�hoz, ami kinyitja. – Az Anyakir�lyn� �ltal levedlett b�rre n�zett, �s ezt suttogta: - �s most megtal�ltuk.

Sz�l t�madt, �s a r�miszt�en nagy, sz�raz b�r meglebegett.

Egy k�l�n�s text�r�ja volt, �s Xing Yifeng nem tudott mit tenni, de azokra a primit�v t�rzsekre gondolt, amik dobokat k�sz�tettek emberb�rb�l, �s val�sz�n�leg hasonl� �rz�s is volt.

A halotti csendben lassan sz�lalt meg.

 - Akkor vigy�k vissza. L�ssuk, mennyire szent.

A kutat�k mozgol�dni kezdtek, el�k�sz�ltek, hogy v�gjanak bel�le.

 - Sziv�rv�ny Kard… - morogta K�gy�pikkely. – T�nyleg �gy n�znek ki, mint a Sziv�rv�ny Kard s�r�l�sei.

 - Mi�rt r�g�dsz m�g ezen? – Farkaskarom m�g mindig nem hitte el. – Egy l�v�s a Sziv�rv�ny Kardt�l el�g, hogy elpuszt�tsa a v�rost. �s amikor a K�rt�t l�tt�k le vele, azonnal meghalt, egyelten es�ly n�lk�l a fel�led�sre. �reg Zhang, nem gondolod? Ha a 0-s Szakad�k ilyen sz�rnyet csin�lna, akkor harcolnunk sem lenne �rtelme.

Zhang Geyuan nem �rtett egyet vele, de a sz�raz b�rre b�mult.

 - El kell v�gnunk a sz�vetet, �s visszavinni beazonos�t�sra, miel�tt megtudhatjuk, hogy a sebet egy l�zerfegyver hagyta-e.

Farkaskarom megd�bbent.

 - Nem l�tezik! Maga is ezt hiszi?! – K�rben�zett, �s azt l�tta, hogy mindenki komolyan b�mul. – T�nyleg �gy gondolj�tok, hogy van olyan l�ny, ami m�g mindig �lne, miut�n bekapott egy l�zerfegyvert?

 - �n is hihetetlennek tal�lom – morogta Zhang Geyuan. – De ez a 0-s Szakad�k, Az a 0-s Szakad�k, aminek a fert�z�si �rt�ke sz�mtalanszor meghaladja a t�bbi Szakad�k�t, �gy minden lehets�ges. Nem gondolod, hogy gy�ny�r�, amikor r�n�zel az alkot�s�ra?

 - Huh? Mi olyan gy�ny�r�? – Farkaskarom k�vette a tekintet�t, �s… fekete krist�lyokat l�tott a sz�raz b�r�n?

�sszesz�k�lt a szeme, �s alaposan megn�zte, de a l�t�sa hull�mzani kezdett.

Egy v�gtelen puszt�ban volt.

Nem volt f�, nem voltak f�k, nem volt sz�l, az �g halv�ny volt, �s a F�ld mag�nyos.

Hol vannak a t�bbiek?

Mi�rt j�tt erre a helyre?

Farkaskarom h�vni akarta a csapatt�rsait, de �gy t�nt, a torka �sszeszorult, �s egy �rva hangot nem tudott kiadni. Az eg�sz vil�g csendes volt, �sszecsapta a tenyer�t, a l�b�val dobolt, �s k�ts�gbeesettek ki�ltott, de nem tudta megt�rni a csendet.

Nem volt nap vagy csillagok az �gen, �s egy�ltal�n nem lehetett megk�l�nb�ztetni az ir�nyokat, a kommunik�ci�s termin�lj�r�l pedig nem j�tt v�lasz. Lehetetlen volt, hogy egy helyben �csorogjon, sz�val Farkaskarom v�lasztott egy ir�nyt, �s a hatalmas t�r fel� s�t�lt.

Nem tudta, meddig tartott, de a s�t�tsz�rke �g teljesen befeketedett.

M�g ha Farkaskarom tapasztalt is volt, �gy is p�nikba esett – az emberek hajlamosak az idegess�gre egy abszol�t csendes k�rnyezetben, ezt �gy h�vt�k „�rz�kszervi depriv�ci�”, egy hosszabb id�szak bel�le rendk�v�li f�lelemhez vezethet. S�t mi t�bb, ez a hely v�gtelen volt, nem voltak m�rf�ldk�vek vagy �let, �s ett�l �sszeomlott.

Halott vagyok? – gondolta t�bbsz�r is.

Mindenki halott?

Ismeretlen hossz�s�g� id� m�lt�n az id� �s a gondolatai megfagytak, �s csak folytatta a s�t�t, �s s�t�lt, �s s�t�lt.

M�gnem sz�d�t� f�ny nem has�tott el� a horizontr�l.

A f�ny rendk�v�l �l�nk volt, �s k�k, mintha valaki hirtelen az arc�ba ir�ny�totta volna az eleml�mp�t.

Farkaskarmot annyira ingerelte, hogy �szt�n�sen behunyta a szem�t, �s er�szakkal kellett kinyitnia �ket, figyelmen k�v�l hagyva a k�nnyeket, amik �sszegy�ltek a szeme sark�ban. K�szk�d�tt, hogy ki�ltson.

 - Valaki?! Itt vagyok! Itt vagyok!

A pusztas�g megint elnyelte a hangj�t.

A f�ny egyenesen r�vil�g�tott, �s nem volt v�lasz.

Farkaskarom k�ts�gbeesetten rohant fel�. A f�ny olyan er�s volt, az arc�t pedig k�nnyek most�k. Elesett, felkelt, majd megint �s megint elesett, att�l f�lve, hogy t�l k�s� lesz, �s az az ember elmegy.

 - Itt vagyok! – sz�lt rekedten. – Hall engem, itt vagyok!

V�r foltozta a kez�t; a t�rd�n felszakadt a b�r, onnan sziv�rgott a v�re. Megint elesett, el�refel� m�szott n�gyk�zl�b a f�ld�n, felkelt, majd futott ism�t. Egyre gyorsabban �s gyorsabban futott, de a jobb l�ba hirtelen f�jni kezdett. Nagyot esett, �s sz�gyenteljesen gurult a f�ld�n egy p�rat.

Az es�s er�teljes volt, �s t�bb m�sodpercre is sz�ks�ge volt, hogy reag�ljon, �s visszan�zzen.

A dolgot, amiben megbotlott, megvil�g�totta a f�ny. Egy katonai sisak volt, melyre a Sz�vets�g h�kankalinj�val ell�tott z�szlaj�t nyomtatt�k.

A sisak megmagyar�zhatatlanul ismer�s volt. Farkaskarom �ntudatlanul h�zta meg, �s a sisak arr�bb gurult, felfedve egy f�lig rohadt arcot.

… Az � arc�t.

F�lig kisz�radt �s f�lig �sszeaszott csontok, de val�ban � volt!

Farkaskarom �gy megr�m�lt, hogy k�ts�gbeesetten kezdte �sni a talajt a hulla mellett, felfedve a tetem mellkas�t. A ruh�k, a d�gc�dula �s a v�lld�szek mind az �v�k voltak. A hulla fekete szeme Farkaskaromra n�zett, mintha azt mondta volna:

 - Ez vagy te a j�v�ben. Az a sorsod, hogy �gy halj meg.

Farkaskarom a tetemet tartotta, d�bbenten, ahogy a f�ny er�sebb �s er�sebb lett m�g�tte.

�resen ford�totta el a fej�t.

Egy hatalmas csillagot l�tott.

Egy k�k�ri�s volt.

A ragyog�sa 10000-szer er�sebb volt a Nap�n�l, fel�getve �s eltakarva az eg�sz eget. A f�ny most nem egy eleml�mpa f�nye volt, hanem egy k�k�ri�s csillag f�nye, ahogy lassan felkelt.

Nagyon k�zel volt, a k�k�ri�s gravit�ci�ja el�g volt, hogy olyan k�zel h�zzon egy bolyg�t, hogy elnyelje, �s a h�je el�g volt, hogy mindent elpuszt�tson. �s Farkaskarom, aki a saj�t holttest�t tartotta azalatt a csillag alatt, ami el�g volt, hogy elpuszt�tson egy bolyg�t, t�nylegesen egyenesen r� tudott n�zni, �s l�tni a magasztos k�k sz�nt, majdnem gy�ny�r� volt.

Azt�n, a k�k�ri�s lekezdett �sszeomlani.

… Egy �l�nk �s sz�nes bolyg�k�d vette k�rbe. Fel�gette a hidrog�nt �s a h�liumot a magj�ban, �s egy foly�nyi anyagot k�p�tt ki, 6 milli� km/�-s sebess�ggel. A nukle�ris reakci� �sszeolvasztotta a f�meket. A vas �sszeoml�sa egy szupern�va robban�shoz vezetett.

Egy p�r m�sodpercen bel�l annyi energi�t engedett ki, amit a Nap az eg�sz �lete alatt. A t�mege olyan hatalmas volt, hogy az elektrondegener�ci�s nyom�s nem volt el�g, hogy ellen�lljon a gravit�ci�nak, sz�val az �sszees�s folytat�dott, �s egy feketelyukban �rt v�get, amib�l m�g a f�ny sem tudott megsz�kni.

Egy hatalmas, f�nytelen feketelyuk, ami eltorz�totta az id�t �s a teret.

Farkaskarom semmit nem l�tott.

Ott volt a feketelyuk esem�nyhorizontj�ban, mintha v�gtelen hal�lban lett volna.

Egy m�sodperc, k�t m�sodperc, vagy egy �v, k�t �v, vagy milli� �v.

L�tta a f�nyt.

Egy molekul�ris felh� volt, melyeket g�zok �s porszemcs�k alkottak.

A molekul�ris felh� magas s�r�s�g� ter�let�nek nem volt stabil a gravit�ci�ja, �s darabokra bomlott. A bels� nyom�sa folyamatosan intenz�vebb lett, a gravit�ci�s nyom�s termonukle�ris reakci�t id�zett el�, a plazma elkezdett n�vekedni, �s v�g�l, a n�veked�s elkezdett eltol�dni a saj�t gravit�ci�j�t�l, sz�val egy �j csillag sz�letett.

�l�nken ragyogott.

„�letre kelt”.

Ahogy a f�ny leereszkedett, Farkaskarom fokozatosan mag�hoz t�rt.

Eml�kezett, mit mondott egyszer Xing Yifeng. Azon a napon, amikor Xing Yifeng meg�rintette a fekete krist�lyokat a lilaf�ny bog�r test�n, �lmodozva mondta:

 - Az id� sosem �r v�get, ahol a hal�l �s az �let kapcsol�dik. Az �sszes csillag k�rbevett, �s �r�kk�n �gtek.

Igaza volt. Az id� itt sosem �rt v�get. M�g ha egy csillag �ssze is omlott egy feketelyukk�, ism�t k�pes volt molekul�ris felh�v� v�lni, �s �jra sz�letni.

Farkaskarom len�zett a test�re a karj�ban, �s az valahogy egy bab�v� v�lt – bel�legezte az els� leveg�j�t ebb�l a vil�gb�l, hangosan s�rva, de a fekete krist�lyok felt�ntek a szeme sark�ban! Hirtelen megh�kkent, �s elhaj�totta a bab�t. A baba kinyitotta a sz�j�t, �s egy sor �les fog harapott a karj�ba hevesen.

A csont azonnal elt�rt, �s a v�r vadul kispriccelt.

A baba �gy ugrott fel, mint egy sz�rny, �s a nyak�t is elharapta. Egynek kellett volna lenni�k, de most meghalni k�sz�lt. Az �ra, hogy a hal�lb�l �jj�sz�lethessen, az volt, hogy megfert�z�dj�n. M�g egyszer utolj�ra a csillagra n�zett, miel�tt meghalt…

A k�k�ri�s folytatta az �g�st.

A fekete krist�lyokkal egy�tt �gett.

Egy fert�z�tt csillag volt.

A t�volba n�zve minden csillag ragyogott. Mindegyik�k egy k�s�rteties f�nnyel ragyogott.

Csend.

 -… �bredj!

 - Hol van a k�sleltet�?! Hol a k�sleltet�?!

A rekedt �v�lt�st�l mintha egy r�teg k�d v�lasztotta volna el.

Farkaskarom elk�bult, f�jdalmat �rzett a v�ll�ban, �s hideg k�sleltet�szert fecskendeztek a test�be. A l�t�sa hamarosan rendbe j�tt. Xing Yifeng �llt el�tte, �s er�teljesen arcul �t�tte!

CSATT!

Farkaskarom teljes er�b�l lett meg�tve, �s a f�ldre esett, az �lla �gy f�jt, mintha �gett volna, mire felki�ltott:

 - Mi a pokol bajod van m�r?!

Xing Yifeng leguggolt el�tte, �s kiny�jtotta h�rom ujj�t.

 - Ez mennyi?

 - H�rom!!! – ki�ltott vissza Farkaskarom.

 - Nagyon j�, most kelj fel – felelt Xing Yifeng. – �ppen ment�lis torzul�sod volt, �s majdnem megfert�z�dt�l… csak ahogy velem is t�rt�nt legut�bb.

Farkaskarom megh�kkent.

Csak ekkor jutott esz�be halv�nyan, mi t�rt�nt. L�tta a saj�t hull�j�t, ami egy bab�v� v�lt, meg�lte �t, �s v�g�l pedig ott volt a fert�z�tt csillag.

Elk�bult.

 - Meddig voltam ki�tve?

 - K�t percig – felelt Xing Yifeng.

 - K�t percig? – morogta Farkaskarom. – �gy �rzem, k�t milli� �v telt el… - Megfogta a f�j� fej�t. – L�ttam a saj�t hull�mat, �s volt valami m�s, uh, egy fert�z�tt csillag?

 - A ment�lis fert�z�s ilyen, mint az �lmod�s, �s n�lam is �gy volt a m�ltkor – sz�lt Xing Yifeng. – Nem kell t�bbet err�l besz�lnem, te is tudod, hogy az eg�sz hamis. Ha tov�bbra is belemer�lsz, �s elhiszed, akkor neked t�nyleg annyi. �reg Zhangra is hat�ssal volt, �s � m�g nem �bredt fel.

Farkaskarom visszan�zett. Zhang Geyuant az aut�hoz sz�ll�tott�k, eszm�letlen volt. A t�bbi kutat�, akik seg�tettek mint�t venni, mint besz�rt�k magukba a k�sleltet�ket, stabiliz�lt�k a mentalit�sukat, �s kis robotokat ir�ny�tottak, k�zben lev�gt�k �s elz�rt�k a krist�lyos r�szeket.

 - A fekete krist�ly volt – sz�lt Farkaskarom. – Mindketten hossz� ideig n�zt�k, miel�tt hallucin�lni kezdt�nk, �s te is a m�ltkor.

 - Nos, ez�ttal viszont nem porladt el – vetett egy pillant�st Xing Yifeng a kisz�radt b�rre, �s �vatosan kiker�lte a tekintet�vel a fekete krist�lyokat. – Vissza kell vinn�nk.

Farkaskarom egy ideig m�g meg volt h�kkenve, azt�n hirtelen megk�rdezte:

 - A bogarak a l�bunk alatt t�nyleg halottak?

V�gig a bogarak tetemein j�rk�ltak. Xing Yifeng a homlok�t r�ncolta.

 - Nem azok? Nem voltak probl�m�k az �ton.

 - Nem, nem, nem – morogta Farkaskarom. – L�ttam a fekete krist�lyban, hogy a hal�luk egyben az �jj�sz�let�s�k. A 0-s Szakad�k sz�m�ra az id� egy gy�r�, ami sosem �r v�get, a csillagokat �jra lehet form�lni, miut�n felrobbantak, �s �n is �jj� sz�lettem babak�nt, amikor meghaltam, sz�val ezek a bogarak…

Miel�tt a hangja elhalt volna, az egyik lilaf�ny bog�r teteme a l�b�n�l megmozdult.

A mozg�s nagyon halv�ny volt, mintha csak a sz�l rezegtette volna meg az antenn�j�t. Azonban a k�vetkez� m�sodpercben �lettel teli fekete krist�lyok t�rtek el�! Fogs�gba esett a krist�lyban, a termete �sszezsugorodott, �s �tl�tsz� toj�ss� v�lt.

 - �vatosan! – sz�k�lt �ssze Xing Yifeng pupill�ja, �s a kez�ben tartott l�ngsz�r� egy adag t�zet k�p�tt. Csup�n p�r m�sodpercen bel�l, a toj�s kikelt, �s a fekete krist�lyszer� bog�r meglengette a sz�rny�t!

Nem csak az az egy, hanem az �sszes fel�ledt, �s egyes�vel t�ncoltak vadul.

A katon�k m�r �gy is k�szenl�tben �lltak, �s miut�n reag�ltak, az em�szt� l�ngok a f�l eget beter�tett�k. Xing Yifeng a bogarakra n�zett, melyek a leveg�b�l estek, ber�ngatta az utols� kutat�t a kocsiba, azt�n szorosan bez�rta az ajt�t. A kocsi ablaka azonnal megrepedt, ahogy a lilaf�ny bog�r hirtelen nekirep�lt, az eg�sz teste krist�lyos volt, �s karcos hangot adott ki.

 - B terv, B terv! – �v�lt�tte Xing Yifeng. – Menj�nk! Menj�nk!

A konvoj azonnal nekil�dult, �s �tt�rt a rovartengeren, egyenesen az �res pusztas�g fel� tartva.

A l�ngoknak jelent�s hat�sa volt a lilaf�ny bogarakon, m�g ha mut�l�dtak is, meg�ll�totta �ket a t�zfal. De ami sz�rny� volt, hogy egyik�k sem tudta, hogy �jra �letre kelnek-e a hal�luk ut�n.

A konvoj nem mert meg�llni, m�g egy f�l m�sodpercre sem, �trohantak a pusztas�gon, m�g a s�r� erd� teljesen l�thatatlann� v�lt, �s csak akkor k�nnyebb�ltek meg egy kicsit.

Xing Yifeng a korm�nyt markolta.

 -… Bassza meg, t�nyleg visszaj�ttek a hal�lb�l – mondta lassan.

A kutat� a kocsiban megs�r�lt, �s halkan ny�g�tt. Xing Yifeng megfordult, �s adott egy k�sleltet�t a karj�ba, azt�n vigasztal�n megveregette a v�ll�t. Farkaskarom hirtelen a m�sodpil�t�hoz fordult.

 - Kapit�ny, a Neh�z Kalap�cs m�g mindig haszn�lhat�?

A Sziv�rv�ny Kard egy �rb�li l�zerfegyver volt, m�g a Neh�z Kalap�cs egy �rb�li kinetikus fegyver. Az emberek nem tudtak t�bb� az �rbe menni. Mint a Sz�vets�g hal�los, nagyhat�s� fegyverei, ritk�k haszn�lt�k �ket.

 - Mi�rt k�rded? – k�rdezte Xing Yifeng.

 - Az Anyakir�lyn� megs�r�lt – felelt Farkaskarom. – Ez�ttal meg kell �ln�nk, �s csak most tehetj�k meg. – Majdnem elfelejtett pislogni. – Ez a legr�miszt�bb fert�z�tt teremtm�ny. Ha elengedj�k, mind meghalunk.

Amikor Xing Yifeng mondani akart valamit, Farkaskarom elnyomta. Folytatta.

 - Kapit�ny, te is megfert�z�dt�l. L�tt�l m�r valaha ilyen gonoszat ezel�tt?

Xing Yifeng nem tudott mit mondani. Lassan kif�jta a leveg�t.

 - Hogy l�ttam volna?

 - Sz�val ez csak most t�rt�nt. – Farkaskarom er�teljesen megragadta Xing Yifeng karj�t. – Az alacsony id�szakban a lilaf�ny bogarak vedl�si ideje csak k�t nap, �s most csak r�videbb lesz. Kapit�ny, tal�ljunk m�dot ut�na j�rni, m�g ha csak ketten is megy�nk. Hagyjuk, hogy �reg Zhang meg a t�bbi kutat� visszavigye a mint�kat meg a „kulcsot” a v�rosba, �s kezdj�k a „k�rtev�irt�st”. Mivel a Sziv�rv�ny Kard nem tudja meg�lni, meg kell pr�b�lnunk.

 - �n nem d�nthetek err�l – felelt Xing Yifeng. – A parancsnoki k�zponton m�lik a d�nt�s. Emellett, tudod, hogy belehalhatunk, ugye?

 - Mindig is tudtam – felelt Farkaskarom. – B�rki m�s?

Agancsos laz�n felemelte a kez�t.

 - Engem is sz�molj be.

 - Egy csapat k�ly�k – mosolygott Xing Yifeng, �s a kommunik�ci�s termin�lra mutatott.

[Parancsnoki K�zpont, ez az 5. felfedez� csapat a v�roson k�v�l. Xing Yifeng kapit�ny vagyok. Belefutottunk egy 0-s Szakad�k �ltal fert�z�tt rajt t�mad�s�ba, a (82, 24.5)-s koordin�t�n. Felt�lt�m a harci f�jlt.]

[… Igen, tal�n sz�ks�g�nk van t�mogat�sra, bele�rtve az �rb�li fegyver, a Neh�z Kalap�cs bevet�s�t is, k�rem, kapcsolja Lu Tinghan t�bornokot.]

*

A hegyes szemfogak, mint egy macska fogai, a h�sba v�jtak, hogy �gy levezesse a nyughatatlans�g�t.

Shi Yuan mindk�t kez�vel Lu Tinghan ruh�j�ba markolt, �s belegy�rt egy p�r hull�mot. Meg�zlelte a rozsd�s �z� v�rt az ajkai k�zt, ami m�g nyugtalanabb� �s izgatottabb� tette, mint a sz�rny, ami el�sz�r evett friss h�st.

Shi Yuan nem fogta vissza az erej�t, b�rki fels�rt volna a f�jdalomt�l, de Lu Tinghan nem sz�lt egy sz�t sem. Egy kis megtorpan�s ut�n, ahelyett, hogy eltolta volna Shi Yuant, megsimogatta a fej�t, hogy megnyugtassa, �s hagyta mozogni.

 - Minden rendben – sz�lt Lu Tinghan. – Nem sz�m�t, mi t�rt�nik, rendben lesz.

Ha Shi Yuan egyszer megmozdul, mindennek v�ge lehet. Nem kell t�bb� a v�rosban maradnia, nem kell embert j�tszania, �s az eg�sz h�tralev�, v�gtelen �let�ket a puszt�ban �s a magas erd�kben t�lthetik.

De…

Minden m�ltb�li dolog visszak�sz�nt most.

Az embere egy nagyszer� h�s volt, leny�g�z�en tehets�ges, t�bbezer ellens�ggel v�gzett, �s vir�gokkal �s diadallal t�lt�tte meg a v�rost.

Az embere j�k�p� volt, egy p�r sz�rk�sk�k szemmel, �s gyakran nem volt semmilyen arckifejez�se, de sokszor mosolygott r�.

Az embere t�z �vig volt mellette, megh�vta, hogy egyenek illatos marhah�sos t�szt�t, megn�zte az el�ad�s�t, tapsolt neki, �s vir�got adott neki, �s elvitte �t, megn�zni a b�zamez�ket �s az �lettel teli csirk�ket, kacs�kat, malacokat �s b�r�nyokat.

De… - suttogta Shi Yuan bels� hangja. Nem tudom. Es�lytelen, hogy meg tudjam tenni.

Mert Lu Tinghan t�rsas�ga miatt emberi form�t v�lasztott mag�nak. A v�rosba j�tt Lu Tinghan�rt, �s l�tta mindezeket. Minden kis dolg�t, �r�m�t �s b�nat�t, Lu Tinghan is l�tta.

A t�sztah�z, a sz�nh�z, a csendes temet�, a hossz� utca, az �rvah�z, a v�gtelen b�zamez�k. Nagyon sok dolgot l�tott, �s nem volt m�r az a kis sz�rnyeteg.

Elpuhult.

Csak mint egy igazi ember.

Shi Yuan elnyomta a v�gy�t, hogy megfert�zze, �s rendk�v�l k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Elengedte, �s a fej�t Lu Tinghan v�ll�ba rejtette, azt�n egy bossz�s, �llatszer� ny�sz�rg�st adott ki.

 - Sajn�lom… - suttogta.

 - Milyen energikus – suttogta Lu Tinghan a f�l�be. – A harap�sod igencsak f�jdalmas.

 - �n, �n nem tudom, mi a baj velem… - Shi Yuan r�zta a fej�t egy ideig, �s k�szk�d�tt, hogy fel�lljon. – Seg�tek bek�tni.

Lu Tinghan visszah�zta a karj�ba.

 - Nem kell. Most pihenned kell – sz�lt.

Shi Yuan akkor is el akart menni az els�seg�ly doboz�rt, de Lu Tinghan �gyesen felkapta, �s a h�l�ban az �gyba helyezte, azt�n szorosan becsavarta a paplanba, �gy kapott egy nagyon bolyhos Shi Yuant.

 - Nem kell megmagyar�znod nekem semmit, mindent megbesz�l�nk holnap – mondta Lu Tinghan. Megsimogatta Shi Yuan homlok�t, �s �gy t�nt, a h�s�g kicsit lejjebb ment. – Az orvos mindj�rt itt lesz, rendben leszel.

Shi Yuan r�n�zett.

 - Lu Tinghan, simogasd meg a fejem.

Lu Tinghan kiny�lt, �s megsimogatta a puha, fekete hajat, teljesen �sszek�colva, �s Shi Yuan a tenyer�nek d�rg�l�z�tt.

Shi Yuan �gy �rezte, nagyon rossz volt.

K�t perccel k�s�bb az orvos kopogtatott, �s megm�rte Shi Yuan testh�j�t. A termin�l csengett, �s Lu Tinghan felkapta, �s r�n�zett, majd felkelt.

 - Elint�zek egy h�v�st – mondta.

Miut�n az orvos megvizsg�lta Shi Yuant, nem tal�lt semmi probl�m�t. Adott neki n�mi nyugtat�t, �s t�vozott. Shi Yuan egyed�l v�rt a s�t�tben, miel�tt Lu Tinghan lej�tt volna.

A l�ptei kapkod�ak voltak, kab�tot h�zott, �s kinyitotta az ajt�t. Azt gondolta, Shi Yuan alszik, mire megtorpant f�l m�sodpercre a k�sz�b�n, azt�n gyeng�den csukta be az ajt�t.

A gy�gyszer hat�s�t�l Shi Yuan �lmosan aludt el.

Ismeretlen mennyis�g� id�vel k�s�bb fel�bredt, �s a vil�got megt�lt�tt�k a rovarhangok. Fel�lt, �s kin�zett az ablakon. Valami robbant a t�volban – egy hatalmas volfr�m r�d csapott le, �s �rte el a f�ldet, 15000 km/� sebess�ggel, mintha egy meteorit csap�dott volna be.

A f�ld megremegett, �s a sz�rnyek �v�lt�se tucatnyi kilom�tereken visszhangzott, k�s�rteties �s gy�szos volt.

Hossz� ideig visszhangzott.

A rovarhangok elt�ntek.

T�z �r�val k�s�bb Lu Tinghan felh�vta.

 - Shi Yuan.

Shi Yuan halkan h�mm�g�tt.

 - Van egy k�rd�sem – sz�lt Lu Tinghan. – Azt mondtad, Xie Qianmingot a lilaf�ny bogarak �l�sk�d�se vitte el.

 - Igen – szor�tott Shi Yuan a telefonra.

 - A lilaf�ny bogaraknak van egy Anyakir�lyn�je �s egy M�hkir�lyn�je. Egy�tt �lnek, �s nem t�l messze egym�st�l. A M�hkir�lyn� meghalt, de a konvoj sosem tal�lkozott az Anyakir�lyn�vel akkoriban. Te �s Xie Qianming l�tt�tok?

 -… ah, tal�n m�r meghalt – csavarodott fel Shi Yuan farka idegesen. – Mi�rt k�rdezed?

 - M�g mindig �l – besz�lt Lu Tinghan lassan, mintha nem akarta volna megijeszteni. – Nemr�g ez volt az �ldozata a Neh�z Kalap�csnak, �s a feromonjai egyeznek az Anyakir�lyn�j�vel. Az Anyakir�lyn�t eltal�lta a Sziv�rv�ny Kard �s a Neh�z Kalap�cs egym�s ut�n, �s darabjaira lett robbantva, de visszaj�tt az �letbe. – Megtorpant. – Most m�r sikeresen el van z�rva a laborat�riumban, �s nem fenyeget t�bb� senkit. Ne agg�dj. Shi Yuan, csak meg akarom er�s�teni, hogy te �s Xie Qianming nem tal�lkoztatok vele. Ugye?

Shi Yuan m�lyen hallgatott.

 - Shi Yuan? – sz�l�totta meg Lu Tinghan.

Shi Yuan eg�sz teste merev volt, �s �gy t�nt, mintha a hangja nem tartozott volna hozz�.

 - Nem halt meg? – k�rdezte.

 - Nem mondhatom, hogy nem – sz�lt m�g mindig lassan Lu Tinghan, �s t�relmesen elmes�lte neki: - M�r hossz� ideje halott, a 0-s Szakad�k fert�z�se �lte meg. Az eredeti fert�z�s tulajdons�gait fel�l�rta 0-s Szakad�k. Ez egy fert�z�tt l�ny sz�m�ra a hal�lt jelenti. – Folytatta. – A jelenlegi Anyakir�lyn� teljesen �j �s f�ggetlen teremtm�ny, �s a fert�z�si �rt�ke minden m�s fert�z�tt sz�rny�n�l magasabb. A kutat�k�zpont �sszevetette az �l� mint�kat �s Yu professzor kutat�sait, �s pr�bak�ppen levonta a k�vetkeztet�st, hogy egyfajta k�rk�r�s id�vel b�r.

… A kutat�k�zpont professzorai elmondt�k Lu Tinghannak:

 - A fert�z�si �rt�k m�g mindig emelkedik, m�r sz�z, nem ezerszeres�re. A v�gtelen test minden alkalommal �jj�sz�letik, �s minden alkalommal meghal, neh�z elk�pzelni, mif�le l�tforma ez.

 - Egy rendk�v�l t�k�letes evol�ci� – sz�lt Lu Tinghan.

 - Mondhatjuk – ismerte el a professzor. – Ha le kellene �rnom, azt mondan�m r�, hogy „felemelked�s”. – A feh�r haja remegett a sz�lben. – Ha az emberek oldal�n �ll, ez el�g, hogy istennek lehessen nevezni. K�pzelje el, ez az er� m�g az �n sz�vemet is megmozd�tja, senki nem utas�tan� el, nem?

Lu Tinghan csendben maradt p�r m�sodpercig.

 -… Ez a sz�rnyek istene.

 - Igen – hajtotta le a fej�t a professzor remegve, �s megt�r�lte a szem�veglencs�it. – Ez a sz�rnyek istene, ami visszahozza �ket a hal�lb�l.

Ekkor a k�k pillang� Shi Yuan kez�ben volt, �s � arr�l fant�zi�lt, hogy arra haszn�lja majd, hogy megv�dje a v�rost. A f�nyek furcs�k voltak, melegen ragyogtak Shi Yuan arc�ra.

Milyen sz�p, milyen ironikus.

Lu Tinghan hangja m�g mindig a f�l�ben csengett, m�gis t�voli volt.

 -… aki az ostromra ment, egy v�roson k�v�li csapat, a kapit�nnyal te is tal�lkozt�l m�r, Xing Yifengnek h�vj�k. M�g id�ben elhagyt�k a helysz�nt, miel�tt a Neh�z Kalap�cs lecsapott, �s jelenleg a k�rh�zban kezelik �ket. A kutat�k�zpont jelenleg is tov�bb tanulm�nyozza az Anyakir�lyn�t…

Yu Qingmei azt mondta, a 0-s Szakad�k a puszt�t�st k�pviselte, �s az emberis�g v�g�t; Lu Tinghan azt mondta, hogy mindig a sz�rnyek adu�sza lesz; m�g a sz�rnyek az �lmaiban is azt mondt�k neki �jra meg �jra, hogy adjon nekik er�t, �s kezdjenek h�bor�ba, m�g a vil�g el nem pusztul.

Shi Yuan nem hitte el, �s kiment a v�rosb�l, hogy tal�ljon egy halott pillang�t, azt rem�lve, hogy megmentheti ezt a haldokl� vil�got.

V�g�l ez nem egy sz�ndarab volt, �s a sz�rny nem a Megv�lt�s Istene.

 - Sz�val t�nyleg nem l�ttad az Anyakir�lyn�t? – k�rdezte ism�t Lu Tinghan. – Shi Yuan? Shi Yuan, ott vagy m�g?

 -… Nem – felelt Shi Yuan. – Nem l�ttam.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s