Cheng Youwen a mank�j�ra hajolt, �s kicsapta az ajt�t.

A sz�nfalak m�g�tt �l�nk f�nyek �gtek, mire felki�ltott:

 - Qin Luoluo? Qin Luoluo, itt vagy?!

Senki nem v�laszolt neki.

A sz�nh�zban j� volt a hangszigetel�s, �gy �gy t�nt, hogy a kinti fegyverl�v�seket �s ki�lt�sokat elz�rta t�le egy r�teg k�d.

Od�bb bicegett, majdnem hasra esve a f�ldre dobott ruh�kban, a tekintete k�rbesepert a termen, �s a pupill�i hirtelen �sszesz�k�ltek: a sz�npadra vezet� ajt�n�l volt egy halott, fert�z�tt kutya, borzaszt� pof�ja volt, �s egy lepk�s hajt� �llt ki a tork�b�l.

Ezen fel�l, egy nagy t�csa v�r ter�lt el k�r�l�tte.

 - Qin Luoluo! – ord�totta a f�rfi, �s azt az ajt�t is ber�gta.

T�nyleg �gtek a sz�npad f�nyei.

Qin Luoluo v�r�s ruh�t viselt, �s a sz�npad k�zep�n �llt, a karj�t leengedte, �s az �sszes reflektorf�ny �r� ragyogott.

 - �r�lt vagy? – Cheng Youwen hozz�mas�rozott. – Siess, �s menj�nk a sereghez! Gyer�nk!

Qin Luoluo enyh�n lehajtotta a fej�t, felfedve hatty�szer�, karcs� nyak�t. Puh�n v�laszolt.

 - �n nem megyek. A sz�nh�z f�bej�rata tele van sz�rnyekkel, �reg Cheng. Te elmehetsz a h�ts� ajt�n �t, tal�n �letben maradsz, �s belefutsz a katonas�gba.

 - Te mi�rt nem j�ssz? – kapott leveg� ut�n Cheng Youwen, a nyaka kiv�r�s�d�tt.

 - �n m�r nem tudok mozogni. – Qin Luoluo hangsz�ne nyugodt volt.

A leny�g�z� v�r�s ruha eltakarta a v�rt, sz�val enyh�n oldalra fordult, megengedve Cheng Youwennek, hogy l�ssa a bal l�b�t, melyet �tharapott egy fert�z�tt kutya, �s meg�ll�s n�lk�l v�rzett. Ekkor a n� t�nylegesen felnevetett.

 - Azt k�rdeztem magamt�l, mi�rt akarok hirtelen a sz�nh�zba j�nni ma este? �gy alakult, hogy ez lesz az utols� szerepl�sem.

Cheng Youwen neh�zkesen ny�lt �rte, �s azon volt, hogy mondjon valamit, amikor egy robajl� hangot hallott.

A n�z�t�r legmagasabb pontj�n, valami vadul nekiment a bez�rt ajt�nak, sz�vver�sszer� hangot kre�lva.

A sz�rnyek t�nyleg k�zeledtek!

 - Menj gyorsan – sz�lt Qin Luoluo. – M�sk�l�nben nem leszel k�pes t�vozni.

 - Bassza meg, nem azt mondtad, hogy nem tudsz s�r�lt l�bbal menni? Az �n l�bam tal�n norm�lis? – Cheng Youwen szab�lytalan nevet�sben t�rt ki r�gt�n ezut�n. – Te nem tudsz elmenni, de �n el tudok menek�lni?! Te is ilyen t�l magasztosan gondolsz r�m, igaz? �ltal�ban majd’ orra bukok, amikor a l�pcs�ket m�szom, �s leveg��rt kapkodok, amikor p�r sz�z m�tert megyek meg�ll�s n�lk�l. Hogy futhatn�m le ezeket a sz�rnyeket �s szellemeket?

Qin Luoluo r�viden nevetett.

 - Nos – sz�lt. – Ah, akkor �gy l�tszik, egy�tt kell meghalnunk.

Cheng Youwen vett p�r m�ly leveg�t, �s pr�b�lt lenyugodni. Csak most hallotta, milyen k�zel voltak a sz�rnyek, a sz�nh�z ajtaja, a bej�rat az el�ad� csarnoka, a sz�npad m�g�tti ter�let bej�rata, ahol � j�tt be… Mindegyik m�g�tt �v�lt�sek, mindegyik fel�l kapar�sz�s �s terjed� n�v�nyek nesze hallatszott. K�rbevett�k �ket.

A fegyverl�v�seket figyelve meg�llap�that� volt, hogy a sereg m�g messze j�rt a sz�nh�zt�l.

Csup�n fegyvertelen, leb�nult emberek voltak, akiknek val�ban egy�tt kellett meghalniuk.

… Ahogy ezt realiz�lta, Cheng Youwen ink�bb nyugodtt� v�lt.

Qin Luoluo elford�totta a fej�t, �s Cheng Youwenre n�zett.

 - Mi�rt j�tt�l a sz�nh�zba? M�g mindig �letben maradhatt�l volna, ha otthon maradsz. Itt felejtetted a sz�vegk�nyvedet?

 - A h�zam k�zel van a v�rosfalhoz – mondta Cheng Youwen. – Szinte biztosan gyorsabban haltam volna meg ott. �n… nem a sz�vegk�nyvet kerestem. L�ttam, hogy �gnek a sz�nh�z f�nyei, �s arra gondoltam, hogy itt lehetsz, sz�val j�ttem, hogy megtal�ljalak.

Qin Luoluo zavarodottnak t�nt. Cheng Youwen megragadta a v�ll�t, �s egyenesen r�n�zett.

 - Van valami, amit m�r t�z �ve nem mondtam el. Szeretlek. Mindig is nagyon szerettelek.

Qin Luoluo hirtelen nem jutott sz�hoz.

 - Tudni akarom a v�laszod – folytatta Cheng Youwen. – Az elm�lt �vekben megdobbant �rtem a sz�ved valaha is? M�g ha csak egy pillanatra is?

Qin Luoluo arckifejez�se enyh�n megmozdult, mintha meglep�d�tt volna.

 - Oh, h�t, nos, hogy is mondjam? �reg Cheng, te j� ember vagy, egy nagyon j� f�rfi, nagyon tehets�ges, de �n nem szeretlek… Nos, a sz�vem sosem dobbant meg �rted, egyszer sem. Ez lehetetlen sz�munkra.

Cheng Youwen szomor�s�ga azonnal kialudt, �s eltakarta az arc�t, ahogy jajgatott.

 - Qin Luoluo! Izgatottan vallottam neked szerelmet, �pp, ahogy a hal�l kapuj�ban �llok! Nem tudn�l adni sz�momra egy kev�s kedves eml�ket, miel�tt meghalok? T�nyleg nem akarok elpatkolni a „j� ember vagy” k�rty�val!

 - H�t, de igaz – ismerte el Qin Luoluo. – �n a macs� f�le fick�kat szeretem, izmos mellkassal, kem�ny fen�kkel, lehet�leg nagyobb mellel, mint a saj�tom, �rted? – Megfontolta a szavait. – A szem�lyis�ge is kiss� szellemesebb �s b�trabb kell, hogy legyen, b�r el�g arrog�ns vagy, ha a sz�vegk�nyvr�l van sz�, de a val� �letben… nyurga �s gyenge vagy.

 - Qin Luoluo! – ki�ltotta Cheng Youwen. – Ne �rt�kelj le a hal�lod el�tt, m�g ha igaz is, amit mondasz!

 - R�viden, nem – jutott Qin Luoluo erre a k�vetkeztet�sre. – A nem nemet jelent, a nem szeretem nem szeretemet jelent. Nem fogom k�nyszer�teni magam.

Az �v�n aluli �t�s ut�n Cheng Youwen sz�ve egyszer�en �sszet�rt.

 - J�l tettem, hogy nem vallottam szerelmet olyan sok�ig. Annyira igazam volt. T�nyleg nem volt rem�ny sem. – Er�teljesen megd�rg�lte az arc�t. – Felejtsd el, felejtsd el, hadd legyek aggleg�ny az �letem h�tralev� r�sz�re.

Az el�ad� csarnok ajtaj�ra nagy �t�st m�rtek, a sz�rny nekiment az ajt�keretnek, �s eltorz�totta, �s az nem tartott ki t�bb�.

Egy kis ideig mindketten csendben voltak.

Tal�n mert olyan sok �vig voltak egy�tt, m�g mikor a hal�llal n�ztek is szembe, nem tudtak egy�b, k�l�nleges szavakat dob�lni egym�sra.

Volt m�g n�h�ny borzaszt� becsap�d�s. Qin Luoluo a hatalmas n�z�t�rre n�zett, �s hirtelen megsz�lalt.

 - Azt akarom, hogy a vil�g minden f�nye r�m ir�nyuljon. Mondd, ha ez az egyetlen sz�nh�z, ami megmaradt, akkor vehetem �gy, hogy az �lmom val�ra v�lt? Mert ami itt van, az az eg�sz vil�g f�nye.

 - Gondolom, sz�m�t – morogta Cheng Youwen. – A szavaid alapj�n, az �n �lmom is val�ra v�lt. A vil�g legjobb sz�vegk�nyv�t akartam meg�rni, �s most �n vagyok az egyetlen forgat�k�nyv �r�, sz�val �n vagyok a legjobb. Mindenkinek felaj�nl�sokat k�ne tennie nekem.

 - Az el�g j�. – Qin Luoluo ez�ttal �szint�n mosolygott. – Minden �lom val�ra v�lt.

 - Nem mind – jav�totta ki Cheng Youwen. – M�g nem j�rsz velem, akkor sem, hogy csak k�t perc maradt vissza.

Azt gondolta, hogy Qin Luoluo m�g mindig kategorikusan elutas�tja. Azonban a n� v�ratlanul enyh�n felemelte a fej�t, komolyan elgondolkodott, �s azt�n Cheng Youwenre n�zett. A barackvir�g sz�n� szemp�r ragyogott, �s a f�nyei enyh�n �rzelmess� v�ltak.

 - Akkor tegy�k fel ezt – sz�lt. – Hova akarsz menni holnap randizni?

 -… holnap? – k�rdezett vissza Cheng Youwen.

 - Igen – b�lintott Qin Luoluo. – Hova akarsz menni holnap?

Az ajt�keret teljesen eldeform�l�dott, n�v�nyek �s ind�k tolakodtak a r�seken, vadul terjedve sz�t, �s franatikusan vir�gozva, �k meg a holnapr�l diskur�ltak.

 - Ah, mi�rt nem megy�nk el k�v�zni? – k�rdezte Cheng Youwen.

 - Milyen r�giv�g�s� – pislantott Qin Luoluo lassan. – De rendben van, m�r r�g nem ittam latt�t. – A neh�z ajt�t felemelt�k a n�v�nyek, �s beg�rd�ltek a n�z�t�rre, felbor�tva p�r sornyi sz�ket. A n� f�lrebillentette a fej�t. – �gy minden �lom val�ra v�lt.

�l�nk f�nyek, ismer�s sz�npad, hatalmas el�ad�csarnok. A sz�npadon �lltak, egym�s mellett, n�zve a brili�ns, piros vir�gokat, ahogy fel�j�k rohantak, csak ahogy a n�z�k dobt�k fel�j�k a csokrokat a m�ltban.

Ez volt a v�ge mindennek.

 -… nem l�tezik – sz�lt Cheng Youwen hirtelen. – M�g mindig nem hiszem!

 - Mit n… �h! – Miel�tt Qin Luoluo befejezhette volna a besz�det, Cheng Youwen hirtelen megragadta a kez�t.

Qin Luolu�nak megs�r�lt a l�ba, az egyens�lya instabil volt, �s a f�rfi hirtelen a h�t�ra dobta. Cheng Youwen �sszeszor�totta a fog�t, a jobb kez�vel a mank�t markolta, a bal meg Qin Luolu�ba kapaszkodott, hogy felvigye �t!

 - M�g mindig nem tudom elfogadni! T�nyleg nem! – sziszegte a fogai k�zt Cheng Youwen. – Annyira al�becs�lt�l engem, hogy m�r csak az�rt is musz�j bebizony�tanom!

Bicegett �s ugr�lt, �s a sz�npad m�g� vitte Qin Luolu�t, olyan gyorsan s�t�lva, mintha egy kisebb univerzumm� robbant volna.

Sz�ksorok rep�ltek a magasba, �s a sz�rnyek hangja f�lsiket�t� volt.

 - Tegy�l le! – kiab�lt Qin Luoluo. – Hasztalan!

 - Nem teszlek le! – Cheng Youwen kicsapta a sz�npad m�g�tti ajt�t, �s egy halom t�rmel�kre l�pett. – Nagy mellizmokat meg kem�ny feneket akarsz? Ezekn�l �n se vagyok rosszabb, mi�rt ne m�rhetn�l hozz�juk? – Majdnem megbotlott a fert�z�tt kutya holttest�ben, de szerencs�re id�ben meg�llt, �s folytatta az utat a kij�rat fel�. – Te se t�tlenkedj, csin�lj valamit!

 - Mit csin�ljak? – k�rdezte Qin Luoluo �ntudatlanul. Annyi v�rt vesztett, hogy m�r kifeh�redtek az ajkai. A n� k�rben�zett, �s felkapott egy baseball �t�t, amit az el�ad�shoz haszn�ltak.

 - �gy is van, �sd �ket, �sd a fej�ket! – kiab�lt Cheng Youwen. – �n csak a halad�s�rt vagyok felel�s. Nem azt mondtad, hogy gyenge �s gy�va vagyok?  Most bebizony�tom neked! Csak n�zd!

A mank�ja durva, d�rzs�l�d� hangot adott ki, ahogy a f�ld�n mozgott. A sz�rnyek gyorsan k�zeledtek. Qin Luoluo elford�totta a fej�t, �s az orra hegy�t hideg verejt�k bor�totta – nyilv�nval�an �ppen eld�nt�tt�k, hogy b�k�sen meghalnak egy f�l perccel ezel�tt, de a szitu�ci� �les fordulatot vett, �s Cheng Youwen harca �t is idegess� tette.

„Nem lehet minket megmenteni!” – harsogta a bels� hangja. „Nincs �rtelme ellen�llni, nem tudunk elfutni!”

De Cheng Youwen t�l komoly volt, a beteg l�b�t vonszolta, �s a s�r�lt n�t vitte a h�t�n, mintha sajn�lnia kellene, hogy egy kicsit elhanyagolta a f�rfit.

Qin Luoluo szorosan markolta a baseball �t�t.

Cheng Youwen h�travitte �t a sz�npad m�g�, �s a folyos�ra l�pett.

Mindenhonnan sz�rnyek hangja hallatszott, �s a szomsz�dos szoba k�sz�be alatt egy �k�lnagys�g� m�h m�szott el�. Qin Luoluo lehunyta a szem�t, �s er�teljesen megl�d�totta az �t�t.

BAM!

A m�het egy szil�rd lenget�s rep�tette el. Azt�n od�bb csapott egy m�sik denev�rt, ami megpr�b�lta megt�madni �ket.

 - El�g tehets�ges vagyok a baseballhoz! – kiab�lta a n�.

Cheng Youwen �gy zih�lt, mint egy l�gf�v�, �s nem tudott v�laszolni.

�k ketten csod�val hat�ros m�don el�rt�k a folyos� v�g�t.

Cheng Youwen majdnem megfulladt.

 - Kih… hamarosan k�pesek lesz�nk kimennih. L�tod… egy kis b�tors�ggal �s… er�fesz�t�ssel… meg tudjuk csin�lni!

Qin Luoluo megszor�totta a baseball �t�j�t.

Egy sz�lnyi k�d�s rem�ny kezdett �gni a sz�v�ben. Nem tehetett r�la, de arra gondolt, „t�nyleg megmenek�l�nk? Nem halunk meg ma?”

A folyos� v�gi v�szkij�rat az orruk el�tt volt. Cheng Youwen megt�ntorodott, �s mindketten neki�tk�ztek, mire mindketten leveg� ut�n kaptak. Cheng Youwennek m�g mindig f�jdalmai voltak, �s pr�b�lta megragadni a kilincset, de Qin Luoluo lefogta a kez�t.

 - Hallgasd – mondta sietve Qin Luoluo. – Sz�rnyek vannak a t�loldalon!

Az ajt� m�g�l rep�l� rovarok hangja hallatszott, ahogy a sz�rnyuk csapkodott. M�g�tt�k minden szob�b�l sz�rnyek �z�nl�ttek el� a folyos�ra, egy hatalmas k�gy�, vir�gokkal bor�tott testtel, a nyelv�t �lt�getve, �s k�rbek�szva.

Csapd�ba estek, �s nem volt hova menek�lni.

Csak �gy �lltak ott, mindketten b�na l�bbal, az egyik a m�sikat cipelve a h�t�n, a m�sik az egyik h�t�n, m�g mindig a baseball �t�vel, �s ez kiss� vicces �s abszurd k�p volt.

A rovarok vadul repkedtek, az �ri�sk�gy� sziszegett, �s minden visszaford�thatatlann� v�lt. A rem�ny szikr�ja �pp csak felpisl�kolt, �s a hideg t�nyek m�ris eloltott�k.

 - Qin Luoluo – sz�lt lassan Cheng Youwen. – Birokra kelek azokkal a nagy mellizmokkal?

 - Birokra – felelt Qin Luoluo.

 - Mi van a kem�ny fen�kkel?

 - Szint�n hasonl�.

 - Akkor m�r nem vagyok gy�va �s gyenge csirke, ugye? Ezegyszer b�tornak min�s�l�k? – k�rdezte Cheng Youwen.

Qin Luoluo nem v�laszolt, lehunyta a r�kaszer� szem�t, lehajolt, �s megcs�kolta az arc�t.

 - Meg�rte – reag�lt Cheng Youwen.

A hatalmas k�gy� k�zel�tett, minden egyes pikkely�b�l burj�nzottak a vir�gok, �s a f�rfi lassan lehunyta a szem�t.

Qin Luoluo pofon csapta!

Cheng Youwen sz�hoz sem t�rt a sokkt�l.

 - Te…!

 - Nyisd az ajt�t! – kiab�lt r� Qin Luoluo. – Nyisd ki az ajt�t!

A zaj elt�nt az ajt� m�g�l valamikor. Cheng Youwen kinyitotta a v�szkij�ratot!

Nem voltak m�ni�kusan rep�l� rovar rajok.

A f�ldet foszforos por bor�totta, ami lepotyogott r�luk, de a rovarok menek�ltek.

… Nem �k voltak az egyetlenek, akik menek�ltek. A vir�gtenger meg�llt a terjed�sben, m�g az �ri�sk�gy� pupill�ja v�kony cs�kk� sz�k�lt, �s hirtelen p�nikba esve vonult vissza. A vad sz�rnyek visszavonultak �s elmenek�ltek ezen a kis helyen.

Miel�tt tiszt�n l�thatta volna, mi volt az, Cheng Youwen v�res kez�t megragadt�k.

Ez a pillanat �gy kelt �letre, mint egy forgat�k�nyv.

De nem a Megv�lt�s Istene volt, aki elj�tt, hanem a d�mon, aki el�g volt, hogy f�lelmet keltsen a sz�rnyekben, �s aki az isten�k is volt.

 - Elj�ttem �rtetek. – Egy d�moni kin�zet� fiatalember fogta a kez�t, a hangja puha volt �s �szinte. -… Elj�ttem �rtetek, k�rlek, maradjatok �letben.

�letben maradni.

Eg�szen addig a napig, m�g ez a t�rt�net val�ban v�get �r.

241, december 27.-�n Arat�v�ros elesett.

A Sz�vets�g d�nt�s�nek k�vetkezt�ben a v�roslak�kat kor�n evaku�lt�k, �s a vesztes�gek sz�ma rendk�v�l alacsony volt, olyan volt az eg�sz, mint egy csoda.

A fert�z�tt vir�g kiny�lt a v�rosban, �s a Garcia Nagysz�nh�zat belept�k a szirmok �s sz�nek, mint az elm�lt �vek leg�l�nkebb m�sora, mint a r�gi sz�p id�kben, amiket a t�rsulat felv�zolt �s �br�zolt. Akkoriban a m�soroknak v�ge sem l�tszott, a f�rfiak �lt�nybe b�jtak, a n�k finomak �s kecsesek voltak, �s a leveg�t a h�kankalin vir�g�nak illata t�lt�tte be.

Az utols� sz�ll�t�rep�l� a Keleti K�rzet t�l�l�ivel sz�llt fel.

 - Legal�bb mind �l�nk – mondt�k az emberek a fed�lzeten.

 - Lesznek m�g sz�nh�zi el�ad�sok a j�v�ben? – k�rdezte egy gyerek, a fej�t magasra tartva.

 - Lesznek, egyszer – felelt egy f�rfi. – Am�g �l�nk, addig van rem�ny.

A sz�ll�t� rep�l� elhagyta a vir�gok tenger�t, �s a pusztas�gba rep�lt, �s a v�gtelen �jszak�ba.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s