242, m�rcius 1., Fengyang V�rosi B�ntet�k�zpont.

Lu Tinghan az egyir�ny� t�k�r m�g�tt �llt, a kihallgat�s szob�ban, a kisfej� f�rfi pedig szorosan a sz�k�hez volt bilincselve.

A kisfej� f�rfit Jiang Huazhinak h�vt�k, �s egy veter�n volt.

El�z� �vben a Sz�vets�g bejelentette, hogy a tet�z�si id�szak k�zeledik. Erre a f�rfi �tleveleket hamis�tott, �s fogta Xia Fangot �s n�gy m�sik v�roslak�t, �s kivitte �ket, hogy enged�ly n�lk�l Fengyangba sz�ll�tsa �ket. Az �tjukon sz�rnyek t�madtak r�juk, ketten meghaltak, h�rman megs�r�ltek, �s minden t�l�l�t letart�ztattak.

… Ezt mondta Lu Tinghan Shi Yuannak.

A t�nyleges helyzet sokkal bonyolultabb volt. A csemp�sz�sen k�v�l Jiang Huazhinak volt m�g hetven katonai k�sleltet�je a terepj�r� j�rm�v�ben.

A katonai k�sleltet�k nagyon dr�g�k voltak, �s civilek nem haszn�lhatt�k. Ha a feketepiacon keringtek, p�nzes�t z�d�thattak az elad�ik nyak�ba – akkor�t, hogy az emberek elv�reztek volna irigys�g�kben.

 - Jiang Huazhi, f�rfi, �tvenk�t �ves, 211-ben sorolt�k be, 220-ban m�sodoszt�ly� szem�lyes eredm�nyeket �rt el, kapit�nyk�nt szolg�lt Fengyang V�ros Technikai Csapat�ban 226-ban, �s 236-ban elbocs�tott�k egy jelent�s hiba miatt. – Ezt jelentette a seg�dtiszt. – Ami 236-ban t�rt�nt, az…

 - Tudom – felelt Lu Tinghan. – �n �rtam al� az �t�letet, hogy t�vol�ts�k el a hadseregb�l.

A Sz�vets�g t�rv�nyeivel �sszhangban, Jiang Huazhit katonai b�r�s�g el� �ll�tott�k. Miut�n a b�r� meghozta az �t�letet, az eredm�nyt �tadt�k a helyi vezet� szem�lynek al��r�sra.

Lu Tinghan volt a vezet� szem�ly.

… 236-ban Lu Tinghan m�g mindig a 0-s Szakad�k megfigyel�torny�ban volt. Sz�mtalanszor ir�ny�tott csat�kat a katonas�g optikai eszk�z�n kereszt�l, bizony�totta a k�pess�geit, �s alt�bornagyi rangot nyert, �s f�k�nt Fengyang V�ros ir�ny�t�s��rt volt felel�s.

Nem Jiang Huazhi volt az egyetlen, akit hadb�r�s�g el� �ll�tottak, voltak n�la rosszabb szem�lyek, de Lu Tinghannak mindig j� volt a mem�ri�ja.

Jiang Huazhit Fengyang V�rosban kellett volna elb�r�lni most is, viszont egy parancs j�tt odafentr�l, �s � meg t�bb m�sik gyan�s�tott F�v�rosba sz�ll�t�s�t rendelt�k el. A f� ok az volt, hogy „ir�ny�ts�k az elb�r�l� er�ket a k�t v�rosban”.

Ez a parancs is nagyon furcs�n hatott.

Furcsa m�don fel is f�ggesztett�k, �s Lu Tinghan szem�lyesen �ll�totta meg.

Jiang Huazhi k�romkod�sa j�tt a kihallgat� szob�b�l.

 - K�rdezem �n, ki a pokol parancsolta, hogy �ll�ts�k meg az �tsz�ll�t�st? L�ttam a pap�rokat, hogy lehet itt b�rmi ok, hogy visszavonj�k? Honnan j�tt ez a parancs?

 - A fels�vezet�s parancsa – v�laszolt egy katona hidegen.

 - Melyik�k�? – kiab�lt Jiang Huazhi, a bilincsei csattantak. – Mondja meg a nev�t! Veter�n vagyok, soha nem l�ttam m�g ilyen felh�bor�t� parancsot! Vissza�l a hatalm�val…

 - Az �n parancsom volt.

Jiang Huazhi megh�kkent, elfordult, �s l�tva, hogy Lu Tinghan volt a besz�l�, a szeme elkerekedett, �s abbahagyta a besz�det, mint egy kacsa, akinek elkapt�k a tork�t.

 -… mi folyik itt? – A feje egy k�osz volt. – Mi�rt van itt Lu Tinghan?

 - Van valami gond a t�bornok szem�lyes l�togat�s�val?

 - Ki akar hallgatni engem?

A kihallgat� tiszt visszavonult, Lu Tinghan pedig nem �lt le, Jiang Huazhi m�sik oldal�n �llt meg.

Azok, akik mertek �tleveleket hamis�tani, kiaut�zni a v�rosb�l, �s ellen�llni a letart�ztat�snak olyan pszichol�giai �rt�keik voltak, melyek messze fel�lm�lt�k az �tlagos emberek�t, �s megvolt a csontjaikban egy zsiv�ny vads�ga. Jiang Huazhi �sszeh�z�dott csod�lkoz�s�ban, �s felemelte a hangj�t.

 - Lu t�bornok, mindig is csod�ltam, de mit fejez ki azzal, hogy ide j�tt?

 - Nem jelent semmit – felelt Lu Tinghan. – Csak tal�lkozni akartam mag�val.

Jiang Huazhi egy darabig nem �rtette ezt a viselked�st, az arca megr�ndult.

 - Bassza meg. �gy mondja ezt, mintha lenne b�rmilyen kapcsolatunk egym�ssal. Nem sz�m�t, mit mond, nem vonhatja vissza a parancsot. Meg kell magyar�znia.

 - Hagyjuk a magyar�zkod�st a hadb�r�s�gra – felelt Lu Tinghan. – Az�rt vagyok itt, hogy felz�rk�zzam.

 - M�g mindig foglalkozik ilyen kishalakkal, mint �n? – vigyorgott Jiang Huazhi.

Lu Tinghan arca kifejez�stelen maradt.

 - 236-ban katonai k�sleltet�ket csereber�lt priv�t hozam�rt Fengyang V�ros�ban. 380 k�sleltet� injekci�t foglaltak le a feketepiac rakt�r�ban. A b�r� �gy �t�lkezett, hogy elbocs�tja a seregb�l, de meg�szta a b�rt�nt. �n �rtam al� az �t�letet.

 - K�sz�n�m, hogy ilyen j�l eml�kszik – sz�lt Jiang Huazhi.

 - Ez�ttal megint megpr�b�lt katonai k�sleltet�ket �rus�tani. Embereket szervezett be, hogy �tcsemp�ssze �ket a hat�rokon, csak hogy egy kis extra p�nzt szerezzen mell�kesen.

 - Eleinte nem akartam embereket hozni – n�zett r� nyugodtan Jiang Huazhi. – Az a Xia nev� t�l makacs volt. El�sz�r azt mondta, az anyja meghal betegs�gben, azt�n azt mondta, hogy van el�g p�nze, �s nem b�nik majd rosszul velem. �gy gondoltam, nem sz�m�t. Csin�ltam p�r �tlevelet �gyis, sz�val adhattam neki egyet, azt�n arra is gondoltam, hogy akkor m�r keresek egy p�r m�sik embert.

 - Csak emiatt? – k�rdezte Lu Tinghan.

 - Nos, hadd mondjam el az �szint�t – mozd�totta meg a bilincseit Jiang Huazhi. – Tudom, milyen vesz�lyes kimenni a v�rosb�l, de csak meg akartam tenni. P�r m�sik embert beszervezni, �s eltakarodni, arra is j� volt, hogy �t k�zben dum�lhassunk, �s el�zze a mag�nyt. Emellett, arra az esetre, ha b�rmi t�rt�nne, m�g lehet mellettem k�s�ret, ha meghalok, nem? Sz�val a hal�lom se lenne t�l mag�nyos.

Nem vette �szre, hogy a szavai �ntudatlanul felgyorsultak. Amikor az embereknek alacsony volt a biztons�g�rzete, elker�lhetetlen�l bl�ff�ltek �s versenyeztek az er�s poz�ci��rt, f�leg egy olyan �ntelt f�rfi, mint �.

Lu Tinghan t�ls�gosan zaklatott� tette, �gy tett, mintha nem �rdekelte volna, de a szavai agressz�vak lettek.

 - Ne feledkezzen meg az eredeti sz�nd�k�r�l – jegyezte meg Lu Tinghan. – Nagyon szereti a k�sleltet�ket.

 - Ja, az j� cucc. �leteket ment. Mindenki szereti. Nem sz�m�t, mennyit �r, meg akarj�k venni.

Lu Tinghan felvonta a szem�ld�k�t.

Jiang Huazhi ajkai felrepedtek �s v�reztek. Megnyalta �ket, �s magabiztosan folytatta.

 - Tudom, mit fog k�rdezni. Igen, igen, nem vagyok kifogyva p�nzb�l, de �gy gondolom, az �let t�l unalmas, sz�val kell n�mi kock�zatot v�llalni. Egy technikai csapat kapit�nya voltam, de elbocs�tottak, �s ez�rt nehezteltem, sz�val csak abban tal�ltam �lvezetet, hogy bebizony�tottam a kiskapukat ezen a rendszeren, �rti?

 - Ez �rthet� – ismerte el Lu Tinghan.

Nem volt �lvezet vagy harag a sz�rk�sk�k szem�ben, �s �gy t�nt, Jiang Huazhi meggy�zte.

 - Azt k�rdeztem, Lu t�bornok, nincs semmi m�s tennival�ja? Ahelyett, hogy a hozz�m hasonl� kis prib�kekkel akar felz�rk�zni, mi�rt nem t�lti az idej�t azzal, hogy az agy�t haszn�lja, �s a sz�rnyek sz�v�t olvasgatja? Ezenk�v�l, nincs otthon egy kis szeret�je? Nem olyan neh�z eg�sz nap mag�val hurcolni…

Megtorpant f�l�ton a besz�lget�sben.

… Rossz t�m�t v�lasztott.

Nem sz�m�tott, milyen nyitott volt Lu Tinghan, neki nem szabadott volna tudnia err�l a dologr�l.

Jiang Huazhinak bors�dzott a h�ta, �s miel�tt reag�lhatott volna, a mellkas�n valami neh�z �lt, a tekintete elhom�lyosult!

Senki nem sz�m�tott r�, hogy Lu Tinghan hirtelen kegyetlens�gben t�r ki, ezer kil�nak megfelel� er�vel r�gta mellkason Jiang Huazhit a katonai bakancs�val! Ha Jiang Huazhi kezei nem lettek volna az asztalhoz l�ncolva, ez a r�g�s elrep�tette volna, �s elt�rt volna n�h�ny bord�ja a falon.

A bilincsek kongtak, a sz�k f�lreborult a f�ld�n, �s a csukl�ja kibicsaklott a hatalmas er�t�l, amit bekapott. Jiang Huazhi feltartotta eldeform�l�dott kez�t, �s a padl�n t�rdelt, eg�sz test�ben remegve, �s �rezte a v�r �raml�s�t a tork�ban.

Lehajtotta a fej�t, �s k�ts�gbeesve k�h�cselt. A szeme sark�b�l l�tta, hogy azok a katonai csizm�k meg�llnak mellette, sim�k �s eleg�nsak voltak, �s lehet, hogy r�tapostak m�r valamelyik sz�rny fej�re.

K�szk�d�tt, hogy feln�zzen.

Azt gondolta, hogy egy d�h�s arcot fog l�tni, de Lu Tinghan csak lepillantott r� a laza, nyugodt arckifejez�s�vel.

 - Folytasd – sz�lt a f�rfi.

„Ez az ember kibaszott kegyetlen” – szidta le Jiang Huazhi gondolatban. Ha t�nyleg folytatta volna, tal�n a sz�v�t is �sszez�zta volna a k�vetkez� r�g�s.

K�h�g�tt �s mosolygott.

 - N�zzen r�m, siettem, hogy k�rkedjek, miut�n hallottam p�r pletyk�t. Ez csak azon m�lik, hogy cs�pi-e a szelet, hogy elcs�pi-e az �rny�kokat, semmi m�s, maga… - k�h�g�tt egy p�rat. – ne sz�vja mellre.

 - Honnan sz�rmaztak a k�sleltet�k? – k�rdezte �jra Lu Tinghan.

Egy �jabb k�h�g�s ut�n �rkezett a v�lasz.

 - Nem vallottam m�r be mindent? A sz�ll�t� teheraut�t nem �rizt�k szigor�an. �pp csak elkaptam egy keveset a h�rekb�l. El akartam lopni egy kev�s sz�raz katonai kaj�t, hogy eladjam. Nem sz�m�tottam r�, hogy elcs�pem a jackpotot, �s k�sleltet�ket tal�lok. – Jiang Huazhi lassan fel�llt, a karjai az asztalra t�maszkodtak, a h�ta meghajolt. – Egy �vtized alatt ilyen szerencs�m volt, azt�n annak is ilyen v�ge lett. – Megint k�h�g�tt.

 - �gy l�tom, a szerencs�d el�g j� – jegyezte meg Lu Tinghan.

 - Maga szerint mindenki szerencs�s, aki �letben marad? – zih�lt Jiang Huazhi.

 - A v�geredm�nyeket n�zve igen. M�r az is csoda, hogy n�h�nyan t�l�lt�tek – felelt Lu Tinghan. – De most nem err�l besz�lek, hanem �t �vvel ezel�ttr�l.

 - �t �ve is letart�ztattak… - sz�lt Jiang Huazhi �ntudatlanul.

 - Milyen hideg a Jinhuai foly� decemberben? – k�rdezte hirtelen Lu Tinghan. – El�gg�, hogy elrejtsen ezer k�sleltet� injekci�t �s egy hull�t?

Ez a mondat, mely a n�z�k sz�m�ra �rtelmezhetetlen volt, azonnal s�padt� var�zsolta Jiang Huazhit. �gy n�zett Lu Tinghanra, mintha gonosz szellemet l�tott volna. Az eff�le ment�lis �sszeoml�s elker�lhetetlen volt. �gy remegett, mint a ny�rfalev�l, �s az arc�n l�v� v�r teljesen elhalv�nyodott.

 - Maga, maga, maga… - A hangja is remegett. – Maga tudja…

 - Igen, tudom – felelt Lu Tinghan. – Ez�rt mondtam, j�ttem, hogy felz�rk�zzam.

Jiang Huazhi olyan r�m�lt volt, hogy meg se tudott sz�lalni. Lu Tinghan nem mondott t�bbet, megfordult, �s kis�t�lt a kihallgat� teremb�l. A bilincsek csattogtak m�g�tte, Jiang Huazhi figyelmen k�v�l hagyta kibicsaklott csukl�j�t, �s �v�lt�tt.

 - Bizony�t�k! Hol a bizony�t�ka?! Vegye el�, �s mutassa meg! M�sk�l�nben b�rmi, amit mond…

A kihallgat� szoba ajtaja becsuk�dott, elz�rva a hangokat.

K�t mut�ns tiszt �llt odakint, termetesek, bestiaszer�, f�gg�leges pupill�kkal.

 - K�rdezz�k m�g a k�sleltet�kr�l – hagyta meg Lu Tinghan. – Ne hagyj�k meghalni.

A k�t tiszt szalut�lt, �s el�re l�pett, hogy kinyissa a kihallgat� terem ajtaj�t.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s