Shen Wei Zhao Yunlan fel� dobta a ken�cs�t, amit szerzett.

   - Err�l elfeledkezett, sz�val hoztam egy keveset. – Ahogy besz�lt, a z�z�d�sra n�zett Zhao Yunlan karj�n. – Ha haza�r, k�rem, legyen �vatos. Biztos�tsa, hogy a seb sz�raz maradjon, pr�b�ljon nem enni t�l er�s dolgokat, �s… - Elhalt a hangja. Zhao Yunlan csendesen meredt r�. Shen Wei idegesen k�rdezte: - Mi az?

     V�laszul Zhao Yunlan teljesen t�m�t v�ltott.

   - Shen professzor, h�zas vagy?

     Shen Wei lefagyott, �s �szt�n�sen felelt.

   - Nem. Mi�rt…?

   - Oh – sz�lt Zhao Yunlan. – Akkor, van bar�tn� a k�pben?

     Hat�ros volt a tolakod�ssal, ahogy Shen Weire n�zett. Ez azt az �rz�st keltette Shen Weiben, hogy nem l�tezett j� v�lasz a k�rd�s�re.

     Zhao Yunlan kapott a lehet�s�gen, hogy elvegye a ken�cs�t, �tforgatva a kez�ben.

   - Felejtsd el – mondta egy mosoly �rny�k�val. – Csak �gy gondoltam, hogy aki ilyen fiatal �s sikeres, nem is eml�tve, milyen alapos �s figyelmes, nagyon n�pszer� lehet. De nem tartozik r�m. Bocs�nat.

     Shen Wei zavarba j�tt, de Zhao Yunlan csak mosolygott, felfedve a k�t g�dr�csk�t az arc�n, majd hozz�tette:

   - Oh, igaz. K�lcs�n k�rhetem a mobilodat egy m�sodpercre?

     A f�rfi el�vette a telefonj�t, de Zhao Yunlan nem vette el. Helyette felemelte Shen Wei kez�t, �s gyeng�den tartotta a k�zfej�t, mik�zben k�z�mb�sen bep�ty�gte a saj�t nev�t �s telefonsz�m�t Shen Wei n�vjegyei k�z�. Lementette, megcs�rgette a sz�mot, azt�n egyetlen cseng�s ut�n kinyomta.

   - Csak biztosra veszem, hogy megvannak a kapcsolattart�si adataim – mondta, komolynak tettetve mag�t. – Ha b�rmi m�s el�ker�l az esettel kapcsolatban, nyugodtan zaklass. – Azt�n feldobta a kis t�gelyt a leveg�be, elkapta, �s intett Shen Weinek. – Nagyon k�sz�n�m. Mennem kell, de ha lez�rtuk az �gyet, mindenk�pp megh�vlak enni, Shen professzor.

     Ez�ttal nem t�vozott kapkodva. Bedugta az egyik kez�t a nadr�gja zseb�be, �s nagyk�p�en els�t�lt. A k�rvonalai laz�k voltak, tal�n m�g nemt�r�d�m�k is, de a test�nek vonalai mind a j� helyeken �veltek �s fordultak. Ez egyfajta kecsess�get adott a laza s�t�j�nak. Olyan volt, mint egy p�va, sz�tter�tett faroktollakkal, megragadva minden lehet�s�get, hogy megmutassa sz�nes tollazat�t, �s k�rbeeregesse a hormonjait.

     Eg�szen addig, m�g j�csk�n el nem t�volodott, a sz�gyenl�s k�nyelmetlens�g nem t�vozott Shen Wei arc�r�l. Az �rz�seknek egy alig p�r�zon tarthat� forgataga �lt a szem�ben. Miut�n vetett egy utols� pillant�st a t�volban elt�n� Zhao Yunlanra, a m�sik ir�nyba igyekezett.

     De �pp csak egy tucat l�p�ssel k�s�bb, Shen Wei nem tudott ellen�llni, hogy h�tran�zzen, m�g ha az illet�, akit l�tni szeretett volna, r�g el is t�nt a l�t�ter�b�l. Amikor �tn�zte a telefonja n�vjegyeit, megtal�lta a fl�rt�l�s „A-Lan”-t �rtatlanul felbukkanni a kijelz�n. Ahogy csendesen beitta azt a k�t sz�tagot, �gy �rezte, mintha egy k�s cs�szott volna v�gig tiszt�n a sz�v�n, a legpuh�bb r�szt v�ltoztatva v�res csom�v�. V�g�l a keskeny ajkak elz�rt�k a szavakat egy olyan helyre, ahol senki nem hallhatta �ket.

     Shen Wei felemelte az ujjait, �s elkapta Zhao Yunlan k�lnij�nek halv�ny illat�t. A szem�t lehunyva vett egy lass�, m�ly l�legzetet. Nem tudta, mif�le k�lni lehetett, de az els� fuvallata �ta olyan volt, mintha aff�le illat lett volna, ami m�r �vek �ta k�s�rtette az �lmait.

     A kampuszon az egyetlen hang az volt, ahogy az �l�nkz�ld levelek a f�ldre hullottak. Semmit nem lehetett leolvasni Shen Wei arckifejez�s�b�l. Egy id� ut�n az ajkai sarka felkunkorodott, amolyan �ng�nnyal. Azt�n lepillantott, �s elsietett.

     Arra a leheletnyi pillanatra, m�g len�zett, a halv�ny elhagyatotts�g elt�nt. Az arca megfesz�lt, mintha csendes, gyilkos sz�nd�kot fedett volna fel.

     Ami Guo Changchenget illette, a h�lye k�lk�t azzal b�zt�k meg, hogy �rtse meg a helyzetet jobban. De mivel �szint�n nem tudta, pontosan mit kellett volna meg�rtenie, minden, amit tenni tudott, hogy lenyelte a dolgot, �s dadogva besz�lt az emberekkel eg�sz id� alatt. �lesen a tudat�ban volt saj�t mag�nak, ami a szak�rt�i k�pess�geit illette: az elm�j�ben m�g a papag�jok a vir�g �s mad�rboltokban is �kessz�l�bbak voltak n�la.

     D�lhez k�zel v�gre h�v�st kapott Zhao Yunlant�l. Lehangoltan vezette a furcsa, besz�l� feketemacsk�t az iskola bej�rat�hoz, leguggolt, �s v�rt a f�n�k�kre, hogy begy�jtse �ket.

     M�g az is, ahogy Guo Changcheng guggolt, m�s volt, mint m�s emberek�. Egy labd�ba g�mb�ly�d�tt, a haja f�lig eltakarta az arc�t. � meg a mellette egyenesen �l�, tok�s, k�v�r macska kir�v�an nem illettek ide, id�nk�nt magukra vont�k a j�r�kel�k k�v�ncsi tekintet�t. A sz�gyenteljes magamutogat�s v�gre v�get �rt f�l �r�val k�s�bb, amikor Zhao Yunlan meg�rkezett. Guo Changcheng, akinek elzsibbadtak a l�bai a guggol�st�l, Zhao Yunlan nyom�ban bicegett.

     Ahogy a kampusz csod�s, csendes �tjain s�t�ltak, Guo Changcheng folyamatosan lopott pillant�sokat vetett Zhao Yunlan magas, karcs� alakj�ra.

     A saj�t arckifejez�se �s magatart�sa egy szomor�, agg�d� kis feles�g�re hasonl�tott, aki v�letlen�l felgy�jtotta a konyh�t.

     Abban a f�l �r�ban, amit a faln�l guggolva t�lt�tt, Guo Changcheng m�lyen elgondolkodott az esem�nyek sor�n, melyek abban a tizenk�t �r�ban bontakoztak ki, hogy � csatlakozott a K�l�nleges Nyomoz�i Oszt�lyhoz, �s most el�rasztotta a rem�nytelens�g. H�t nem csak egy cseppet k�s�rteties folyos� volt? H�t nem csak egy kicsit volt s�t�t �s ijeszt�? H�t a f�n�ke nem csak valami k�t�rtelm�t mondott? Hogyan �jult el mindezekt�l?

     Guo Changcheng mindv�gig �gy �rezte, hogy siralmasan k�pzetlen volt ahhoz, hogy csatlakozhasson a K�l�nleges Nyomoz�i Oszt�lyhoz, ami magasabb fizet�st �s jobb b�nuszt �g�rt, mint eddig b�rhol m�shol. �s m�gis, valahogy valami �rdemtelen m�don bejutott. Ha t�l ideges lesz, nem tudja megtartani a munk�j�t, az hagyj�n, hogy megsz�gyen�l – hogyan tudn� ezt bevallani a nagyb�tyj�nak?

     Ahogy ezek a neh�z gondolatok agg�d�st keltettek benne, Zhao Yunlanra n�zett, aki Daqingot vitte a v�ll�n. A macska nagy t�mege miatt Zhao Yunlannak f�lrehajtott nyakkal kellett mennie, mintha agyv�rz�st kapott volna. M�gis ennek ellen�re j�k�p�nek �s eleg�nsnak l�tszott – egy j�k�p� �s eleg�ns agyv�rz�sben szenved�nek. Zhao igazgat� egy�rtelm�en nem volt sokkal id�sebb, mint Guo Changcheng, de mindig �gy t�nt, annyira biztos mag�ban, mintha semmit�l sem f�lt volna.

     �pp akkor Zhao Yunlan visszapillantott. Guo Changcheng kapkodva elpillantott r�la.

   - Mi az? Mit akarsz mondani?

     Guo Changcheng a f�ldre n�zett. A szem�t eltakar� frufru egy kiss� zs�ros volt, fekete vonalak takaros oszlopaira eml�keztettek.

   - Ha mondani akarsz valamit, csak mondd. Mostant�l sokat kell majd kommunik�lnunk a munka miatt. Ha megismersz, majd r�j�ssz, hogy nagyon j� a temperamentumom, �s egyenes vagyok. M�g ha nagyon d�h�s is leszek valami miatt, elfelejtem egy alv�s ut�n.

     Zhao Yunlan �gy hazudott, mint a v�zfoly�s, an�lk�l, hogy jegyzetre lett volna sz�ks�ge hozz�. Daqing a feje mellett hallgatva majdnem elh�nyta mag�t undor�ban.

   - �n… �n… �n… - Guo Changcheng pr�b�lt v�laszolni, de el�sz�r nem volt k�pes besz�lni. A szeme bev�r�s�d�tt, miel�tt v�gre kib�kte. – Csak �gy gondolom, hogy haszontalan vagyok.

     Oho, gondolta Zhao Yunlan vid�man. Sz�val van n�mi �ntudatoss�g benned.

     De megtartotta a k�tsz�n� j�t�k�t, sz�nd�kosan egy meleg, t�r�d� kifejez�st var�zsolva az arc�ra.

   - Ok�, fiatalember. Ez az els� alkalmad a terepen. Mi�rt kellene kis visszaes�seken agg�dni? K�z�l�nk ki nem hib�zott sose? Csin�ld lassan. Ne agg�dj, hiszek benned. Ne gondolj t�l dolgokat. Most mondd el, mire jutott�l a tan�rokkal.

   - Oh… oh! – Guo Changcheng sietve el�teremtett egy f�zetet a kis keresztp�ntos t�sk�j�b�l. – Azt tal�ltam, hogy… Az �ldozat neve Lu Roumei. Posztgradu�lis tanul� volt a matematika tagozatr�l, egy helyi k�z�poszt�ly� csal�db�l sz�rmazott. Nem sok l�ny van a matematika szakon, sz�val mindenki t�r�d�tt vele, ami azt is jelenti, hogy sok emberrel j�l kij�tt az iskol�ban. Nem hallottam, hogy lett volna b�rkivel is konfliktusa. Nemr�g az egyetem admini poz�ci�ira jelentkezett. El�g sok id�t t�lt�tt kampuszon k�v�li tev�kenys�gekkel, sz�val a jegyei nem voltak a legjobbak…

     Hosszan ok�dta ezt az eg�sz baroms�got, �s most az egyszer Zhao Yunlan val�ban t�relmesen meghallgatta. Amikor v�g�l lehiggadt, Zhao Yunlan m�g meg is k�rdezte:

   - Sz�val te mit gondolsz?

   - Azt hiszem… a diplom�ra adott jelentkez�se adhatott ind�t�kot a versenyt�rsainak. Vagy tal�n megb�ntott valakit a kampuszon k�v�li mell�ktev�kenys�geken. Kezdhetj�k azzal, hogy a szoci�lis kapcsolatait nyomozzuk ki. Az elk�vet� tal�n k�zt�k van.

     Guo Changcheng itt meg�llt, �s idegesen kukkantott Zhao Yunlanra, egy�ltal�n nem mutatva egy csepp �nbizalmat sem.

   - �n… mostan�ig ez volt minden, amit tal�ltam.

     Nem t�ve sz�v�, hogy helyesen �rvelt vagy sem, Zhao Yunlan lassan b�lintott.

   - Akkor szerinted hogy halt meg?

     Guo Chancheng nem tudta, mire v�lje ezt a k�rd�st. �tlettelen�l csak ennyit felelhetett:

   - Meggyilkolt�k.

     Zhao Yunlan nem tudta, hogy s�rjon-e vagy nevessen.

     Sajnos, Guo Changcheng elvt�rs val�sz�n�leg m�g azt se tudta, hogyan �rja le azokat a szavakat, hogy „l�gy tiszt�ban a szitu�ci�val”.* Kieresztett egy megk�nnyebb�lt l�legzetet, amikor l�tta Zhao Yunlant nevetni, �s egy visszafogott, bolond mosoly t�nt fel rajta.

     Zhao igazgat�nak sosem kellett egy ilyen k�l�nccel b�nnia. Nem volt m�s �t kifel� ebb�l a k�nz� szitu�ci�b�l, mint v�gignyomni, nem sz�m�t, mif�le bels� s�r�l�seket kell elszenvednie csendesen. Beleer�ltette mag�t egy rejt�lyes, f�n�ki �ll�sba.

   - J�l csin�ltad – mondta. – Ez igaz�n r�szletes volt. Van benned potenci�l.

     Guo Changcheng feje megroppant, ahogy felemelte. Az el�tte �ll� f�rfi egy kellemes, kedves mosollyal n�zett le r�, mely megkoron�zta az arc�t. A szeme �s a szem�ld�ke csod�latosabb volt, mint ahogy Guo Changcheng ki tudta fejezni. Ez a p�r sz� melegs�ggel �s er�vel �rasztotta el, �s elv�r�s�d�tt az arca. A f�n�ke t�ls�gosan j� volt hozz� – olyan j�, hogy Guo Changcheng hirtelen meg�rtette az �si mond�st: „egy f�rfi hajland� meghalni az�rt, aki igaz�n meg�rti �t”. Ha Zhao igazgat� �gy ajn�rozta �s �rt�kelte �t, m�g az �let�t se lenne t�l sok fel�ldozni.

     �s �gy, Guo Changcheng �nmag�t�l jelentkezett, hogy mag�ra vegyen egy sz�m�ra m�g nehezebb feladatot, mint meghalni: felh�vni �s kapcsolatot teremteni idegenekkel.

   - Akkor… akkor megyek, �s kinyomozom az iskolai kapcsolatait!

   - Hova rohansz? Zhu Hong m�g mindig az irod�ban fel�gyel. K�s�bb felh�vom, �s mondom neki, hogy csin�lja meg – mondta Zhao Yunlan, azzal a hamis �szintes�ggel, mellyel gyerekeket volt szok�s megt�veszteni. – Mit sz�lsz ehhez? Adok neked egy m�sik feladatot, ami nagyszer� tapasztalat lesz a tanul�shoz. L�ttad azt a l�nyt kor�bban, aki megpr�b�lt �ngyilkoss�got elk�vetni, ugye? � egy fontos szemtan�, de azt hiszem, rejteget valamit. Azt akarom, hogy k�vesd �t, �s tudd meg, mi�rt titkol el�l�nk valamit.

     Guo Changcheng sug�rz� szemekkel csapta mag�t vigy�zba.

   - Igenis, uram!

   - Mm. Menj akkor – sz�lt Zhao Yunlan egy b�lint�ssal.

     Guo Changcheng megfordult, �s elszaladt, a v�re �nekelt az ereiben. Kid�lled� mellkas�val �s b�tor l�pteivel az ember azt gondolhatta, hogy arra k�sz�l, hogy az ellens�g t�ze el� vesse mag�t, nem pedig, hogy k�vessen valakit.

     Zhao Yunlan figyelte elmenni a gyakornokot. A feketemacsk�nak a v�ll�n ennyit mondott:

   - Haland�k.

     Daqing felemelte nagy, palacsinta arc�t.

   - Enn�l haland�bb nem is lehetne.

   - A L�lek�rz� Rendnek biztosan k�khal�lja volt. – Zhao Yunlan megveregette a cicus far�t. – Vissza kell mennem az irod�ba, hogy ellen�rizzek valamit. Tartsd rajta a szemed.

     Daqing lust�n ny�vogott, leugrott a v�ll�r�l, mint egy �jb�l kil�tt labda, �s f�nysebess�ggel gurult el.

El�z� 

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

L�gy tiszt�ban a szitu�ci�val: „read the room” angolul, ami annyit tesz, vedd �szre a hangulatot, vedd �szre, hogy mit illik vagy nem illik tenni az atmoszf�r�nak megfelel�en… nincs erre konkr�t kifejez�s�nk, ez�rt jobbnak l�ttam kicsit itt jobban kifejteni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s