„A mindenhat� Arbiter egy ritka, halk s�hajt hallatott.

A v�ll�n�l fogva tartotta An Zhe-t, arra k�sztetve, hogy a szem�be n�zzen.

An Zhe szor�tott a ruhaujja anyag�nak fog�s�n, �s feln�zett r�, k�v�r cseppek l�gtak nedves pill�ir�l.

  - Gomba vagy – feddte meg Lu Feng. – Nem ehetsz �ssze mindenf�l�ket.

  An Zhe az ind�ra n�zett. Nem volt a vil�gban m�g egy enn�l �tlagosabb inda, de m�g mindig nagyon k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Csak Lu Fenghez k�zel maradva lelt megk�nnyebb�l�st, ahogy az inda feh�r vir�gai is ragaszkodtak hozz�, hogy v�rjanak a pillang�kra.

Egy homlokr�ncol�ssal viszonozta Lu Feng tekintet�t.

Lu Feng is lepillantott r�.

Azt�n felemelt�k.

  - Most m�r �szben tartod?”

   - �szben tartom – ny�sz�r�gte An Zhe. L�tszott rajta, hogy nem sz�vesen mondja, de az ind�t�l sz�rmaz� �rz�sei teljesen kiford�tott�k �nmag�b�l, �gy el kellett ismernie.

     Lu Feng nem mondott semmit, helyette csak elindult An Zhe-vel a szob�jukba. A f��p�let nem volt messze, �s m�g sokan foglalkoztak a saj�t dolgukkal, nem figyeltek r�juk, a nap b�k�s �s nyugalmas volt, a leveg� kellemes, a naps�t�s �l�nk. Mintha csak �k l�teztek volna ezen a helyen, ezen a t�k�letes, ny�ri napon.

     A f�rfi bement a szob�jukba, amit szint�n el�rasztott a napf�ny. Letette An Zhe-t az �gyra, majd felegyenesedett, lefejtve a nyak�b�l az indak�nt kapaszkod� karokat. Megint egy ny�sz�rg�st kapott v�laszul, de a fi� elvesztette azt a kev�s fizikai erej�t is, amije �ltal�ban volt.

     Lu Feng lepillantott r�. An Zhe arca kipirult, mintha l�zas lenne – az�ta sem m�lt el a melegs�ge, hogy p�r perccel kor�bban n�zte odakint. Ez feltehet�leg eltart majd p�r �r�ig…

     Az ezredes k�rben�zett a szob�ban. Nem volt itt semmi, ami lecs�kkenthette volna a h�m�rs�kletet, ez�rt n�mi t�preng�s ut�n �gy d�nt�tt, odamegy az ablakhoz, hogy kinyissa. A sz�l azonnal belekapott a feh�r f�gg�nybe, magasra vitte �s fodrozta, de olyan l�gy anyag volt, hogy hangot nem adott ki.

     A nap nem t�z�tt be k�zvetlen�l, az aranyl�, szemk�pr�ztat� cs�v�ja az �gyig sem �rt el. � most ebben a sug�rban �llt, �s a sz�l ellen�re �gette, mintha ny�lt l�ngok k�zt �llt volna. A sz�l megforgatta a szoba leveg�j�t, de a ruh�i al� nem hatolt be.

     An Zhe tov�bb ny�sz�rg�tt, �s a nev�n sz�longatta.

     Lu Feng fel� fordult, visszan�zett r�, �s v�gigm�rte az �gyon elny�l� alakot. J�l ismerte ezt a testet. Nem csak az�rt, mert est�nk�nt a karj�ban aludt el…

     Sosem eml�tette a fi�nak, de sok id�t t�lt�tt az �vegkopors�ja felett, �s figyelte, hogyan form�l�dtak ki az emberi v�gtagok a feh�r hif�kb�l, hogyan n�vekedett meg a feje, hogyan �szt�k k�r�l az arc�t a hajtincsek a t�poldatban, amiben a sp�r�t nevelt�k. Az igaz, hogy Pauli Jones nappal mindenf�le ostoba feladatot adott neki, hogy elfoglalja, est�nk�nt m�r nem pr�b�lta visszatartani Lu Fenget, ha pedig nem volt �tlete mivel trakt�lni, n�ha m�g nap k�zben is ott volt. Senki nem merte elk�ldeni a kopors� mell�l az id�s ex-Arbiteren k�v�l. Lu Feng csak figyelte a fi�t, a meztelen alakj�t, ami lassan felvette azt a m�retet �s form�t, amit m�r j�l ismert.

     Minden porcik�ja Lu Feng retin�j�ba �gett, �s most olyan �rz�se volt, mintha �tl�tott volna a ruh�in; l�tta a hajlatait, tudta, merre �tnek �t a k�k erek a v�kony, tejfeh�r b�r�n, tudta, hogy nem bor�tja sz�r sehol m�shol a fej�n k�v�l, tudta mi �s hol mekkora volt.

     A fej�ben felcsend�ltek Jibran szavai. An Zhe csup�n annyit mondott, engedjen a saj�t maga fel� �ll�tott elv�r�saib�l. De m�gis mit jelent ez? An Zhe teljesen m�sr�l besz�lt, mint amir�l Dr Ji, ami nem volt meglep� Lu Feng sz�m�ra. Annak ellen�re, hogy egyszer m�r sz�ba ker�lt k�zt�k az intimit�s, Lu Feng nem tett l�p�st ebbe az ir�nyba, mert hi�ba t�nt �gy, hogy An Zhe tudta, mir�l van sz�, �s nem �dzkodott t�le…

     An Zhe m�g mindig �rtatlan volt ilyen tekintetben. Egy �rintetlen ter�let, mind a teste, mind az elm�je szempontj�b�l. Ha a fi� sejtette is, mit jelent a p�rosod�s �llatok k�zt, ha tudta is, mit jelent, mikor a m�hek beporozz�k az ind�k vir�gait, az emberek szexu�lis tev�kenys�geihez nem �rtett. Mr Shawnak dolgozott, a harmadik f�ldalatti szint munk�sa volt, de Lu Feng legjobb tudom�sa szerint sosem volt a kez�ben piszkos magazin, vagy �rdekl�d�tt azir�nt, hogy pontosan megtudja, milyen az, mikor a szerelmesek egym�s�i lesznek.

     Egy p�rnak sz�m�tottak. Sosem jelentett�k ki konkr�tan, csak „tudt�k”. Viszont t�nylegesen egy p�rnak sz�m�tanak, ha nem besz�lnek sosem az intimit�s ir�nti ig�nyeikr�l?

     Tal�n j� lett volna �gy is. Lu Feng sosem k�nyszer�tett volna semmit An Zhe-re. Neki mag�nak is el�g ismeretlen ter�let volt ez. �vtizedekig meg�lt n�lk�le, �s b�r An Zhe v�ratlan reakci�kat hozott ki bel�le, �s �ltetett fant�zi�kat a fej�be, ezeket teljes m�rt�kben ki tudta z�rni a fi� kedv��rt.

     Most lassan odas�t�lt az �gyhoz, �s lepillantott a fi�ra. Az egy kicsit mocorgott a takar�n, mintha a teste nem tudott volna megpihenni, �s enyh�n pihegett, ahogy k�d�s szemekkel n�zett r�. A pill�i m�g mindig nedvesek voltak.

   - An Zhe – sz�l�totta meg, de nem tudta, hogyan folytassa. Ism�t v�gigszaladt a tekintete a m�sik alakj�n.

     Az inda elk�pzelhetetlen m�don hatott a fi�ra, �s ez volt az els� alkalom, hogy Lu Feng ilyennek l�tta. A legels�, hogy An Zhe kifejezett b�rmif�le ig�nyt a p�rosod�sra. De ez majdnem fel�rt azzal, mintha drog hat�sa alatt �llt volna. Ha nem ette volna meg azt a nyomorult ind�t, nem mutatott volna eff�le jeleket.

     T�l magasak az erk�lcsi norm�i… Jibran szerint. Az ezredes m�lyet s�hajtott. An Zhe �fel�je ny�lt, de a karja lehanyatlott. �gy t�nt, semmi m�s nem j�rt a fej�ben, csak hogy k�zel tudja mag�hoz. �rti egy�ltal�n, milyen �llapotban van?

   - Mit szeretn�l t�lem?

     Sokszor �rtett�k f�lre egym�st, de ez nem riasztotta vissza Lu Fenget, hogy ny�ltan r�k�rdezzen. V�g�l le�lt az �gyra, An Zhe fel� fordulva, �s �rezte is r�gvest a fel� h�z�d� melegs�get, a combjain kereszt�llend�l� l�bat, mely lefogta a t�rdeit, a melegs�g�t a fekete nadr�gsz�veteken �t. Melegebb volt, mint az im�nt a napon �llni. A f�rfi a bal karj�n t�maszkodott az �gyon, �s a csukl�ja is szinte nyomban remeg� ujjak bilincs�t viselte.

   - Maradj k�zel – k�rte An Zhe, �s megremegett a tekintete, majd lejjebb fordult Lu Feng mellkas�ra.

   - Mi m�st szeretn�l? – k�rdezett �jra, an�lk�l, hogy komment�lta volna az el�z� v�laszt, vagy v�ltoztatott volna a testtart�s�n.

     An Zhe k�rd�n pislogott r�, enyh�n r�ncolva a szem�ld�k�t. Hosszasan n�ztek egym�sra, majd a fi� megnyalta a sz�j�t. Lu Feng tekintete odaugrott, �s egy nagyon gyors �s r�vid, de er�teljes h�hull�m futott v�gig rajta.

   - Az… az inda a beporz�sra v�r… - mondta neki a fi� halkan, enyh�n remeg� hangon, mintha maga sem tudn�, mit akar v�laszolni. Ism�t nem n�zett Lu Feng szem�be.

   - Nem tudom beporozni az ind�t – felelt erre az ezredes kihangs�lyozva a szavait. – Te mit akarsz? Te is beporz�sra v�rsz?

     An Zhe megrezzent egy kicsit, majd az arca m�g pirosabb lett. Egy sz�ll�k�s is besz�k�tt pont az ablakon, meglegyintette a f�gg�nyt, ami egy pillanatra k�z�j�k emelkedett, �s a feh�r f�tylon �t n�ztek a m�sikra, am�g a sz�l �rbocot csin�lt bel�le.

   - Lehet.

     Lu Feng gall�rja alatt melegs�g t�madt.

     Nem �rdekelte Jibran v�lem�nye. Nem �rdekelte senki v�lem�nye, igaz�b�l. Ki mikor �s hogyan visz �gyba valakit, sosem tartozott r�, �s az � tev�kenys�gei se tartoztak senkire, �gy az ezzel kapcsolatos elv�r�soknak sem szentelt figyelmet. Az viszont m�s k�rd�s volt, hogy An Zhe mit akart.

     A f�gg�ny lehullott az arcuk el�tt, �s hirtelenj�ben megint egym�sra meredtek, egym�s szem�be n�ztek, �s semmi m�s zaj nem hallatszott, csak a kintr�l besz�k� term�szet neszei.

   - Engem… engem be akarsz porozni?

     A hang olyan t�r�keny volt, hogy Lu Feng majdnem azt gondolta, csak k�pzel�d�tt. De An Zhe sz�ja mozgott, �s ut�na egy kicsit megrebbentek az ujjai Lu Feng csukl�j�n, �s a f�rfi �l�b�l lel�g� l�ba is megfesz�lt.

     Az ezredes hirtelen r�eszm�lt, hogy tal�n t�nyleg vele volt a baj. Tal�n mert An Zhe sosem mutatott v�gyat intimit�sra, � azt gondolta, hogy a gomb�knak nincs is r� ig�nye. Elv�gre, a gomb�k nem p�rosod�ssal szaporodtak. An Zhe egy aszexu�lis gombafajhoz tartozott, � maga hozta l�tre a sp�r�j�t, k�ls� seg�ts�g n�lk�l.

     Az meg sem fordult a f�rfi fej�ben, hogy An Zhe akarhatn� ezt. Azonban az elm�lt r�vid id�szak folyam�n, ami�ta egy�tt voltak ism�t, �s m�g ezen a napon is, kor�bban, az erk�lyen, An Zhe v�ratlan �nbizalomhi�nnyal �s a meger�s�t�s ir�nti v�gyakoz�ssal fordult fel�, �s k�rte �t, hogy biztos�tsa r�la, hogy neki nincs vele probl�m�ja, mint xenog�n, mint partner.

     Teh�t ez a dolog is egy volt azok k�z�l, amit An Zhe nem tudhatott biztosan. Hogy Lu Feng meg akarja-e tenni ezt a l�p�st. Akkor, ott az els� �tjukon az Abyssba, Lu Feng megk�rdezte a fi�t, mi lenne, ha �gyba akarn� vinni… de a v�g�n nemigen kapott tiszta v�laszt. Nem kapott elutas�t�st sem, viszont �gy �rezte, An Zhe maga sem �rti, mit akar, vagy m�g nem biztos a dolg�ban, ez�rt a f�rfi az�ta sem er�ltette. Jibran szerint �gy viselkedett, mint egy b�ty vagy egy apa.

     Nem gondolta volna, hogy ez a gondolat enyh�n bosszantani fogja �t.

     Lu Feng el�re hajolt, eg�szen An Zhe f�l�. An Zhe szeme kist�ny�r nagys�g�ra kerekedett, �s m�g a nedvess�g is elt�nt bel�le. Ilyen k�zelr�l megint �rezte azt a k�l�nleges gombaszagot, amit a fi� p�rologtatott a nagy melegben.

     �rezte a lehelet�t is az ajk�n.

   - El�sz�r csak tegy�nk egy pr�b�t – javasolta halkan, meglepve saj�t mag�t, hogy a hangja mennyivel rekedtebben sz�k�tt ki rajta a megszokottn�l. – An Zhe… az emberek nem tudj�k beporozni egym�st. Sz�munkra… - Egy pillanatra elakadt, ahogy elgondolkodott, hogyan tudja a legegyszer�bben elmondani. – Sz�munkra nem sz�ks�ges vir�gz�si id�szak, �s nem csak a beporz�s�rt csin�ljuk ezt. Tudod?

   - Go… gondoltam – pihegte An Zhe, �s enyh�n t�relmetlennek hallatszott. A karja megint Lu Feng nyak�ba fon�dott, �s �gy t�nt, ez az�rt el�gedett� tette. – Nincsenek… eml�keim An Ze-t�l err�l a t�m�r�l, de… valahogy gondoltam, hogy az emberek m�sok, mint a sz�rnyek. Okosak.

     Lu Feng sz�rakozottan elgondolkodott. Az okoss�got pont nem sorolta volna az okok k�z�, ami�rt az emberek �lvezetb�l szeretkeztek, de nem komment�lta v�g�l a dolgot, bizony�ra An Zhe-nek is megvolt a maga oka, mi�rt v�lekedik �gy, csak ebben a pillanatban k�ptelen volt kifejteni.

     Nem ez volt az els� cs�kjuk, de kor�bban Lu Feng mindig is csak a cs�k kedv��rt cs�kolta An Zhe-t. Az els�, durva tal�lkoz�s ut�n, a nyelv�k lassan megtanulta, hogyan �rints�k egym�st an�lk�l, hogy a m�siknak f�jdalmat okozn�nak, �s m�ra m�r sokkal m�lyebben tudtak cs�kol�zni, mint annak idej�n.

     An Zhe-nek gomba �ze volt. Hab�r most nem tervezte elk�b�tani �t, val�sz�n�leg nem tudta letagadni a sz�rmaz�s�t. Az els� cs�kjuk alatt is �rezte az ezredes, de akkor m�g nem tudta mihez hasonl�tani, f�leg, hogy v�r is ker�lt az ajkuk k�z�.

     Most nagyon puha volt minden. Halk cuppog�sok hatoltak a f�l�be, melyek ugyanabban a ritmusban �rkeztek, ahogy az � ajkuk �jra meg �jra �sszeforrt, ahogy a nyelv�k t�ncolt.

     Azonban most valami m�s is volt. Kor�bban, ha cs�kol�ztak, csak az ajkuk �rintkezett, ott forrtak �ssze; ezenk�v�l mindig �lelte a fi�t este, elalv�skor. De An Zhe mostan�ig sosem igaz�n kezdem�nyezett semmit.

     A fi� kezei v�ratlanul megmozdultak, lesiklottak a nyak�b�l, a mellkas�t �rintett�k, az oldal�ba markoltak; a l�bai sz�tny�ltak el�tte terpeszbe, an�lk�l, hogy ez�rt Lu Fengnek er�t kellett volna kifejtenie, �s h�vogatt�k maguk k�z�, hogy teljesen ny�ljon v�gig rajta.

     Nem arr�l volt sz�, hogy Lu Feng lassan indult volna be – mindig is k�nyszer�en az elm�je h�ts� sark�ba �zte a kit�rni v�gy�d� ingert; m�g azel�tt kiparancsolta mag�b�l a v�gyat, hogy az kibontakozhatott volna. De most… hirtelen ez nem t�nt valami egyszer�nek. Mintha kezdett volna �tragadni r� An Zhe forr�s�ga, vagy csak a nem v�rt b�tors�ga t�nt igaz�n pezsd�t�nek.

     An Zhe a cs�kjukba ny�sz�rg�tt, a teste �vesen megfesz�lt alatta, �s ahogy �nk�ntelen�l megvonaglott, az �l�k egy pillanatra egym�shoz �t�d�tt.

     Forr�s�g �ml�tt v�gig az ezredesen, a feje b�bj�t�l a l�baiig.

     Elh�z�dott.

     � maga enyh�n szuszogott, An Zhe viszont hangosan zih�lt, �s a tekintete er�sen csillogott, de ez�ttal nem a k�nnyekt�l. A pupill�i t�gak voltak, az ajka f�nyes, az arca piros, �s… epedve n�zett r�. Egyfajta k�dszer� �rz�s ter�tette be, mintha nem lett volna teljesen �nmaga, de m�gis, hiszen a nev�t ny�sz�r�gte.

   - Nem k�nyelmes… ruh�kban. – Lu Feng halkan, rekedten jegyezte meg.

   - Mn – ismerte el An Zhe is, �s a teste folyamatosan ficergett alatta. – Mindenhol �rzehm… az idegek a testembehn… mint mikor el�sz�r lettem ember, uh, �rz�keny… furcsa… vedd le…

     Lu Feng egy pillanatra megh�kkent. Ennyire ny�lt k�r�sre nem sz�m�tott. An Zhe �ltal�ban sokat k�rdezett, sokszor duzzogott is, miel�tt beadta volna a derek�t valamibe, �s meg kellett f�zni, hogy �gy tegyen. De ezt a hangt�nust is most hallotta t�le el�sz�r.

     Nem v�ratta meg. Fel�lt ism�t, hisz m�sk�pp nem tudta teljes�teni a fi� k�v�ns�g�t, hab�r An Zhe erre is tiltakoz� nyafog�ssal felelt.

     Nem v�laszolt, csup�n alaposan v�gigm�rte, miel�tt kisz�rad� sz�jjal az ing�hez hajolt volna. Az anyag is feh�r volt, v�kony, de most nyilv�n kem�nynek �s vastagnak t�nt. � is annak �rezte a saj�tj�t.

     Az ujjai hat�konyan �s gyorsan dolgoztak, meg tudta �llni, hogy t�ls�gosan fel�lkerekedjen rajta a v�gy, �s a felbukkan�, feh�r b�rfel�letet n�zte. Lassan sz�th�zta az anyagot, �gy az eg�sz mellkas felt�rult el�tte. An Zhe megemelkedett annyira, hogy f�lre lehessen dobni a fels�j�t.

     A t�poldaton kereszt�l nem volt ennyire feh�r �s ennyire h�vogat� ez a b�r. Lu Feng pr�bak�ppen meg is �rintette – kor�bban legfeljebb az �vegtart�lyra fektethette a kez�t, ha meg akarta fogni.

     An Zhe leveg� ut�n kapott, �s �szt�n�sen a keze fel� mozdult, mintha a tenyere al� akarna simulni. A feje belef�r�dott a p�rn�ba, �s oldalra billent, �gy az arc�t vagy a tekintet�t m�r nem l�thatta, viszont �gy is rendk�v�l er�s hat�ssal b�rt.

     Lu Feng v�gigsim�tott a keskeny derek�n, a r�ng� hasfal�n, a libab�r�s v�ll�n, majd lehajolt, �s cs�kokat hintett r�. A b�r m�g nem volt nedves, de nagyon felmelegedett. A fi� �gy reag�lt minden cs�kra, mintha az eg�sz teste egy idegsz�ll� v�lt volna, �s a kor�bbi sz�t�red�kei szerint lehet, hogy �gy is �lte meg. Sokkal �rz�kenyebbnek t�nt, mint Lu Feng. Egy t�r�keny kis�llat, amit egyetlen apr� �rint�s �ssze tudott volna z�zni, mint akkor, mikor a sp�r�j�t vette el, �s a hif�i olyan k�nnyed�n v�ltak sz�t el�tte.

     Am�g az ajkai nedves cs�kokat hagytak a tejfeh�r b�r�n, amiket megf�jt a szell�, addig az ujjai ism�t munk�hoz l�ttak, kioldott�k az �vcsatot a nadr�gon, kigombolt�k, majd a sliccet is leh�zt�k. A fi� cs�p�je fel-al� verg�d�tt, �s � k�zben leh�mozta r�la, az ujj�t a der�k szeg�ly�be akasztva, hozz�cs�pve az als�nadr�g gumis p�ntj�t is, hogy egyszerre szabaduljon meg t�le.

     Azt�n ism�t felemelkedett. An Zhe nem emelt kifog�st ellene, hogy a nadr�gja csak �gy elt�nt; kit�rulkozva fek�dt el�tte. Tal�n m�g sosem volt ennyire ellazult �s nyitott Lu Fengre. Tal�n az az inda a bizalm�t is feler�s�tette egy kiss�, vagy csak elmosta a k�telyeket. Tal�n a v�gya olyan er�s volt…

     El�g er�s volt.

     An Zhe szuszogva pillantott le mag�ra, �s Lu Feng k�vette a tekintet�t, akarva-akaratlanul.

     An Zhe el�g s�padt volt minden porcik�j�ban, de most egy kis r�zsasz�n-h�ssz�n is felbukkant rajta. Ahogy kiszabadult a nadr�g fogs�g�b�l, Lu Feng fel� �gaskodott a tagja, kem�nyen, de m�g nem teljes m�ret�ben. A makkja csillogott, �s lassan egy �ttetsz�-gy�ngyh�zf�ny� nedv csordult le r�la.

     Ez lehetett az els� alkalom, hogy An Zhe ilyesmit tapasztalt, �s egy pillanatra k�v�ncsis�g szaladt �t az arc�n. Nem, nem is csak az, hogy nem tapasztalt – sosem l�tott ilyesmit azel�tt.

     Lu Feng maga sem �rt hozz� �gy m�shoz ezel�tt. � is k�v�ncsi volt. A teste �l�nken reag�lt, �s nem akart engedelmeskedni neki; � maga is megduzzadt odalent. Az ujjai l�gyan fon�dtak a fi� mereved�se k�r�, �s An Zhe-nek j�l hallhat�an akadt el a l�legzete.

   - Mh… neh… neh…

     A szavak tiltakoz�st fejeztek ki, de a teste Lu Feng keze fel� moccant. A fi� �szt�n�sen l�k�tt az ujjai fel�, v�gyra r�, hogy er�sebben massz�rozza. Lu Feng arc�n felt�nt egy kis mosoly.

   - Ne?

     A visszak�rdez�s ut�n egyb�l elh�zta a kez�t. An Zhe erre felpislogott, �s megkapaszkodott a p�rn�ja cs�csk�ben, a fekete szem�n pedig �tvillant a bossz�s�g.

     Azonban a figyelme hamar elterel�d�tt. Elv�gre, Lu Feng maga m�g mindig nem vetk�z�tt le. V�gig figyelte a fi� reakci�it, ahogy ez�ttal a saj�t ing�t�l szabadult meg lassan, majd a slicc�t is kioldotta, �s elengedte a gombot. A nadr�g sz�tny�lt rajta, de m�g nem h�zta le.

     Egy pillanatra meg�llt, megt�maszkodva k�t karj�n An Zhe feje mellett, onnan n�zve r�. Az �l�k igaz�n k�zel volt �gy, a saj�t f�rfiass�ga nekipr�sel�d�tt An Zhe fenek�nek, aki j�l l�that�an ism�t leveg� n�lk�l maradt egy m�sodpercre.

     Ez volt az els� alkalom, mindkettej�k sz�m�ra. Csak, mint mikor elsiett�k az els� cs�kot, �s t�l durv�n k�zel�tettek egym�shoz, Lu Feng �gy gondolta, itt is az lenne a v�ge, ha hagyta volna, hogy elbor�tsa a v�gy, �s elvegye An Zhe-t�l mindent, amit a fi� �pp adni akart.  

     De nem tudta kiverni a fej�b�l, hogy ezek az �rz�sek nem felt�tlen�l An Zhe saj�t �rz�sei voltak, �s hogy az inda hat�sa alatt �llt. Most akarta, �s beleegyezett, de ha k�s�bb kider�lne, hogy val�j�ban nem szeretn� t�bbsz�r ezt csin�lni… ak�rhogy is, Lu Feng biztos akart lenni benne, hogy An Zhe saj�t maga is v�gyik r�. A szavai ellenkezhettek, a teste akarhatta, de hogy melyik volt a val�di �rz�s, ami ott volt An Zhe-ben… csak akkor volt �rtelme ezt rendesen csin�lniuk, ha val�ban hazug szavakat ejtett ki, �s ha val�ban saj�t maga v�gyott erre.  

     Lu Feng feljebb emelkedett, �s a bal karj�ra helyezte a s�ly�t, hogy leny�lhasson a jobbj�val, mik�zben v�gig An Zhe arc�t figyelte maga alatt. M�r kem�nyebb volt a fi� is, �s m�g n�tt, ahogy Lu Feng karcs� ujjai elkezdt�k finoman verni. Lass� mozdulatokkal csin�lta, csak k�s�rletezett. An Zhe a p�rna cs�cske helyett belekapaszkodott Lu Feng fesz�l� csukl�j�ba a fi� feje mellett, �s a sz�j�t kezdte harapd�lni, ahogy j�val m�lyebb �s hangosabb ny�g�sek szakadtak ki bel�le. A szeme elvesztette a f�kuszt, majd le is csuk�dott, azonban a nyaka megfesz�lt, az izmai r�ngtak, �s a teste vonaglott, ugyanabban a ritmusban, ahogy Lu Feng mozgatta a kez�t, egyre gyorsabban.

     An Zhe b� nedvess�get eresztett a kez�re az er�s�d� szor�t�sban, �s cs�sz�sabb� tette az ujjait. Lu Feng egy pillanatra len�zett, �s a h�velykujj�t r�szor�totta a tetej�re, a kis lukra, �s eld�rzs�lte rajta a kicsorg� k�jnedvet.

     An Zhe hangosan ki�ltott fel, a teste megfesz�lt. Lu Feng egy pillanatra azt hitte, el is �lvezett, de azt�n megl�tta a v�r�s arcot, �s a k�nnycs�kokat, melyek a szeme sark�b�l vezettek a hal�nt�k�ig.

   - Hagyd… hagyd abbah – ny�gte fuldokolva a fi�, �s azzal a kez�vel, mely nem Lu Feng csukl�j�t szor�totta teljes er�b�l, leny�lt, hogy a f�rfi �kl�re fonja az ujjait, �s mintha megpr�b�lta volna lefesz�teni mag�r�l.

     �szrevehetetlen volt az er�kifejt�se. Lu Feng keze meg se moccant.

     De a f�rfi azt�n val�ban elengedte, �s feljebb emelkedett. An Zhe l�legzete elakadt, ahogy meg�rezte, �s lepillantott.

     Lu Fengnek minden csepp erej�re sz�ks�g volt, hogy ne gondolja meg mag�t, �s v�ltsa ezt az aktust val�div�. �sszefogta a mark�ba mindkettej�k tagj�t, enyh�n megszor�totta, �s �gy folytatta a k�nyeztet�s�t.

     An Zhe cs�p�je hevesen mozgott, �s a d�rg�l�z�s pont el�g volt Lu Feng sz�m�ra, hogy minden hajlata nedvess� v�ljon, hogy egy izzadts�gcsepp folyjon le a hal�nt�k�n, hogy �gy �rezze maga is, mintha megint az ablakban �llt volna a t�z� napon, csak �pp bel�lr�l em�sztette el a forr�s�ga, onnan sug�rozta kifel�. �gett minden izma, ahogy eg�sz test�ben megfesz�lt, hogy ki�llja An Zhe egyre hevesebb l�k�seit nekicsattanni a saj�t �l�nek, nem mintha a fi� el tudta volna �t mozd�tani.

     A kez�nek mozdulatait�l halk, cuppog� hang t�madt a csendes szob�ban. A l�ktet�s a mark�ban m�r majdnem elviselhetetlen volt, �s � is mozogni akart, szinte f�jdalmat okozott sz�m�ra, hogy visszatartotta. A ragacsos nedvess�g k�z�j�k �kel�d�tt, mindkettej�kb�l sz�rmazott, �s annak ellen�re, mennyire ut�lta a ragacsoss�got, most ink�bb izgat�an hatott r�.

     An Zhe l�bai k�rbefont�k a derek�t, �s a fesz�l�s�b�l �s a gyors ritmus�b�l nyilv�nval� volt, hogy nincs neki sok vissza. �pp mikor Lu Feng jobban r�szor�tott volna a tagjaik v�g�re, An Zhe megint oldalra vetette a fej�t, belenyomva a p�rn�ba az arc�t, �s elbicsakl� hangot adott ki. A k�rmei belev�jtak Lu Feng csukl�j�ba, felsebezt�k, �s ott is �g�, l�ktet� �rz�st okoztak, melyek furcsam�don felsz�ktek Lu Feng karj�n, hogy azt�n lecs�sszanak az �l�be. A p�nisze megr�ndult a szint�n vonagl� tagon, �s most az � ujjai markoltak r� a leped�re An Zhe feje mellett.

     A gerinc�n v�gigszalad� orgazmus az �l�ben �sszpontosult, �s ahogy enyh�n csattogott a keze, �s n�velte a szor�t�s�t, a k�v�nalm�n �t t�vozott. �nk�ntelen mordul�s hagyta el az ajk�t, �s enyh�n remegett, nem tudta t�bb� visszafogni, hogy ne r�nduljon An Zhe fel� a cs�p�je, �s egy pillanatra szorosan �sszez�rta a szem�t.

     Ahogy az intenz�v �rz�sek t�voztak bel�le, h�trazuttyant a sark�ra, �s lel�gatta a fej�t �lt�ben. A f�le z�gott, a sz�vver�se viszont eg�szen lass� volt, ahogy a megk�nnyebb�l�s ellaz�totta az izmait. Sosem gondolta volna, hogy ennyire er�s is lehet ez az �rz�s – amikor nagy ritk�n mag�nak csin�lta, gyorsabb �s fel�letesebb volt enn�l.

     Mire kinyitotta a szem�t, m�r csak halkan pihegtek mind a ketten. Az ujjai sperm�t�l ragadtak, �s An Zhe nyirkos �l�n pihentek.

     Csak most vette �szre, hogy az � h�ta is vizes. �rezte a csiklandoz� izzadts�gcseppeket lecsordulni rajta, meg az �ll�n �s a nyak�n lefolyni a mellkas�ra.

     Hi�ba nem kedvelte ezt az �rz�st, �gy �rezte, nincs hozz� sem ereje, sem kedve, hogy menjen, �s megmosakodjon.

     An Zhe lehunyt szemmel fek�dt alatta. Az arca m�r nem pirult annyira, de a szeme sarka m�g mindig f�nylett. Az ajkai kirepedeztek kiss�, a haja �sszevissza k�col�dva tapadt a homlok�ra. Az � izzadts�ga ink�bb olyannak t�nt, mint a p�ra, ami hajnalban meg�lt a f�sz�lakon, �s gy�ngysork�nt l�gott r�luk. A feh�r b�r enyh�n f�nylett, de m�r nem p�rolgott.

     A f�gg�ny f�l�j�k lend�lt, a tart�csipeszek apr�, �les hangot adtak ki, amit�l An Zhe megrezzent, mintha f�l�lomb�l kelt volna fel. A sz�l hideg volt, sokkal hidegebb, mint kor�bban, �s Lu Feng l�tta, ahogy a test�n libab�r n�. A f�gg�ny halkan csapott egyet a feje felett, �s l�tta, ahogy An Zhe feln�z, a tekintete egy pillanatra arra rebbent, majd �jra megtal�lta Lu Fenget.

     A fi� nagyot nyelt, miel�tt lefel� fordult volna a tekintete.

   - Ez… nem beporz�s – mondta gyeng�n, enyh�n rekedten.

     Lu Feng sz�ja sarka megr�ndult.

   - Nem.

   - Mi�rt ragad �gy?

     Nem olyan k�rd�s volt, amire lett volna j� v�lasz. Mi�rt ragad a sperma? Lu Fengnek fogalma sem volt r�la, igaz�b�l. Sosem t�prengett rajta.

   - Csak egyszer�en ilyen.

   - Ezt sem lehet megenni?

     Ez a k�rd�s viszont bel�forrasztotta a sz�t; tudta, hogy An Zhe csup�n �rtatlan volt, �s nem volt tudom�sra r�la, mit is mondott az im�nt, de az ezredes nem vitatott meg eff�le dolgokat ezel�tt senkivel.

   - Tal�n.

     Nem akarta elmondani a teljes igazs�got, egyszerre kev�s inform�ci� is el�g. Egyel�re nem akarta, hogy An Zhe v�gyjon kipr�b�lni, milyen �z� a k�jnedv, ugyanakkor nem is akarta neki megtiltani. Csak �pp nem �rezte �gy, hogy ez volna r� a megfelel� id�.

   - Ez a magod, ugye? Mint az… az �n sp�r�m? – An Zhe kezdett egyre jobban mag�hoz t�rni, �s a kez�vel meg�rintette a has�t �s az �l�t �sszemaszatol�, halov�nyfeh�r nedvet. Mindkettej�k sperm�ja �sszekeveredett ott. Ahogy az ujj�ra ragadt, k�zelebb emelte a szem�hez.

     Lu Fengen egy apr�, hideg hull�m szaladt v�gig, �s elkapta An Zhe csukl�j�t, miel�tt a sz�j�hoz vitte volna az ujjait. Noha az � kez�t teljesen beter�tette a nedvess�g. An Zhe el�bb r�n�zett, majd Lu Feng �kl�re a v�kony alkarja k�r�l.

     Az ezredes lefagyott, amikor ez az engedetlen fi� odahajolt a fej�vel, �s � meg�rezte a nyelve apr� hegy�t a b�tyk�be sim�tani. Megremegett a karja, �s megint kisz�radt a sz�ja.

   - An Zhe – sz�lt figyelmeztet�en.

     An Zhe kinyitotta a szem�t, �s r�n�zett, de m�g mindig nyalogatta. Azt�n visszafek�dt, �zlelgetve a nedvess�get, amit a nyelv�vel gy�jt�tt. Az arca egy kis fintorba r�ndult.

   - Furcsa.

     M�r nem volt mit tenni. Lu Feng ellaz�totta a szor�t�s�t, majd elengedte, �s v�g�l a k�ny�k�re ereszkedett An Zhe felett, k�zelebb az arc�hoz, k�zelebb a test�hez.

   - Akkor ne egyed.

   - Meg akarom k�stolni megint.

   - Nem.

     Szerencs�re a m�siknak nem volt ereje kit�rni al�la, hi�ba is k�zd�tt volna, egy nagyon r�vid k�szk�d�s ut�n feladta.

     Azonban az arca elgondolkod�v� v�lt, mintha nagyon fontolgatott volna valamit. Lu Fengnek el�g volt, hogy csak a mikrokifejez�seit n�zze, �s � maga is szokta a helyzetet ez�ltal. Mintha An Zhe m�r nem �llt volna az inda hat�sa alatt, ugyanakkor �gy t�nt, nem b�nta meg, hogy Lu Feng �gymond v�llalta a beporz� szerep�t. Ha szabad akarat�b�l mondott ilyen arcpir�t� dolgokat, az azt jelentette, hogy a v�gyakoz�s ott volt �benne is.

   - Ilyet testv�rek nem csin�lnak, ugye?

     An Zhe k�rd�se megint csak v�ratlanul �rte. Ism�t megr�ndult a sz�ja sarka.

   - Nem, nem csin�lnak – jegyezte meg, majd egy kis sz�net ut�n hozz�tette. – Aggasztott, amit Dr Ji mondott?

   - Nem annyira… - pillantott An Zhe megint a saj�t kez�re. – Csak nem tudom, milyen az, amikor van egy testv�re valakinek.

     Lu Feng elgondolkodott maga is.

   - A mai korban nem igaz�n van olyan, hogy testv�r… - v�laszolt lassan. – De m�gis lehet, hogy a b�zison maradt emberek k�z�tt sok f�ltestv�r akad. Rajtam k�v�l senki nem tudja, kik voltak a v�rszerinti sz�lei.

   - �s akiket �r�kbe fogadtak? – r�ncolta a homlok�t An Zhe, majd egy �rny�k suhant �t a szem�n. – Vance-nak is volt egy �ccse…

     Az ezredes csendben maradt egy ideig, ahogy az arc�t figyelte. Term�szetesen, tudta, ki volt Vance. Hab�r An Zhe nem besz�lt r�la olyan t�m�nytelen mennyis�gben, mint a t�bbi ismer�s�r�l.

   - Hm. – El kellett ezt ismernie. – Ha az �rz�s megvan, akkor egy bar�tot is tarthatsz testv�rnek, nem kell, hogy v�rk�tel�k legyen kett�t�k k�zt.

   - An Ze azt mondta, olyan �rz�se volt, miut�n alakot �lt�ttem, mintha kapott volna egy testv�rt.

     Mindig volt egy egyf�le melegs�g An Zhe hangj�ban, amikor a m�sik fi�r�l besz�lt, �s ez Lu Feng sz�v�t is valahogy l�gyabb� tette. Tudta, hogy An Zhe nem gonosz okokb�l falta fel annak a fiatalembernek a g�njeit, hanem megmenteni akarta. Az eg�sz v�letlenszer� volt. Lu Feng tulajdonk�ppen titokban h�l�s volt An Ze-nek, hiszen n�lk�le sosem tal�lkozott volna An Zhe-vel.

   - Bizony�ra �gy volt – felelt halkan Lu Feng. – Te nem �rzed ugyanazt fel�?

     An Zhe erre gondterhelten pislantott fel r�.

   - Nem tudom, mit kellene �reznem. Fontos nekem. Meg akarom tal�lni a csontjait.

   - Akkor mi�rt ne lehetne testv�rednek h�vni? Nektek m�g a g�njeitek is egyeznek.

     Mintha An Zhe kicsit kipirult volna erre, �s a szem�ben is t�bb lett a csillog�s. Az ajkain apr� mosoly t�nt fel, mintha boldogg� tette volna a lehet�s�g.

     Lu Feng elg�rd�lt f�l�le, �s elfek�dt a m�sik oldal�n, az �gyon. A nap el�g alacsonyan j�rt m�r hozz�, hogy r�vil�g�tson v�ll�ra, de az arcukat nem �rte el. Egy kis ideig mindketten a t�ncol�, �ttetsz� anyagot figyelt�k, amit a sz�l m�g mindig felett�k lebegtetett; a f�gg�ny mindent beleadott, olyan volt, mint valami t�ncos, aki �ppen egy sokat gyakorolt el�ad�s�t mutatta be.

   - An Zhe.

     Lu Feng szeme k�vette a mozdulatokat. Hamarosan hallott egy kis h�mm�g�st oldalr�l.

   - B�nn�d, ha m�skor is csin�ln�nk ezt?

     A k�rd�s�t r�vid csend k�vette, de � t�relmesen v�rt. R� akart volna n�zni An Zhe arc�ra, de ebben is meg�ll�totta mag�t. �gy gondolta, ha n�zte volna, a fi� nyom�st �rzett volna olyasmit v�laszolni, amit �, Lu Feng hallani akart t�le.

   - Amikor m�sok pr�b�ltak �gyba vinni, sosem �rtettem, mi�rt ennyire elsz�ntak. – An Zhe v�lasza kicsit halkabb volt, mint kor�bban. – Tudtam, hogy mit akartak, de m�gsem. �n nem vagyok n�. M�g ha… be is porozol… nem lesz bel�le semmi. Nem igaz�n �rtettem, mi�rt szeretik ezt csin�lni az emberek ennyire.

   - Most m�r �rted? – k�rdezte Lu Feng, egy kicsit k�v�ncsian. Hisz a v�lasz azt jelenthette, hogy a fi� rendk�v�l �lvezte a helyzetet.

   - Nem.

     Egy kicsit tal�n mellbe v�gta az ezredest a dolog, �s m�r nem tudta ki�llni, hogy vessen egy pillant�st An Zhe-re, aki maga is a plafont �s a f�gg�nyt n�zte. Azt�n folytatta.

   - Egyszerre volt j� �s rossz – fejtegette. – �s nem hagyt�l nekem id�t, hogy megszokjam. Nagyon… intenz�v volt. Az �n idegeim m�shogy m�k�dhetnek, mint neked. Nagyon �rz�keny a b�r�m, m�g kem�ny �teleket se szeretek t�ls�gosan fogyasztani, mert felsebzi a torkomat. M�skor ne csin�ld ilyen j�l.

     Az enyhe bizonytalans�g, ami az ezredes gyomr�ba f�szkelt kor�bban, elp�rolgott, �s egy vigyor szaladt az arc�ra.

     A f�rfi An Zhe fel� fordult, az oldal�ra, majd ahogy An Zhe a mozg�st �rezve r�n�zett, Lu Feng megsimogatta az arc�t, miel�tt belecs�pett volna.

     An Zhe jajgatott, �s elh�zta a fej�t, a szeme szikr�kat sz�rt hirtelen. Ritk�n lett m�rges, f�leg ilyen gyorsan. De Lu Fengnek tetszett ez az An Zhe is. Sokf�le An Zhe-t l�tott m�r, �s rem�lte, hogy m�g nagyon sok m�sikat is fog. A m�rges An Zhe az egyik kedvence volt.

     A fi� hirtelen fel�lt, �s fel is pattant az �gyr�l. �gy t�nt, megtal�lta az erej�t. Lu Feng a h�t�ra fordult, �s k�nyelmesen elter�lt, az egyik kez�t a feje al� t�ve, �gy figyelve a m�sik minden rezd�l�s�t.

   - Hova m�sz?

     An Zhe a ruh�it kereste. Egy pillanatra felegyenesedett, a karj�ra akasztva a nadr�gj�t, miel�tt felh�zta volna. Azt�n el�vett egy tiszta szettet.

   - Megf�rdeni. Nem j�hetsz ut�nam.

   - Mi�rt nem?

   - Mert csak.

   - An Zhe.

     A fi� megtorpant az ajt�ban, majd vonakodva visszafordult. Lu Feng felk�ny�k�lt.

   - Ha a hif�id besz�vj�k a magomat, tudsz majd nekem �j sp�r�t csin�lni?

     Ez nem �gy m�k�d�tt, �s ezt tudta j�l, a fajuk k�zti k�l�nbs�g nyilv�nval� volt, ahogy a sp�ra mibenl�te is. Az oka, ami�rt megeml�tette, csak annyi volt, hogy megint l�ssa a bossz�s szikr�kat.

     An Zhe felh�borodott.

   - Nincs t�bb sp�ra, nem adok neked semmit!

     Azzal nagy hevesen elhagyta a szob�t, �s becsapta az ajt�t. Lu Feng m�g mindig vigyorgott, majd eleresztett egy nevet�st, miel�tt felkelt volna, hogy ut�na menjen. Mert h�t… mit tudott volna ez a kis xenog�n tenni ellene, ha az Arbiter vele akart f�rdeni?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s