- H�.

   - Mi �js�g?

   - Hogy �rted, hogy mi �js�g? – Tang Lan hangja fesz�ltnek t�nt. Hubbard nem hallotta �t egy ideje, �s furcs�n hangzott. T�bb mint egy �ve, hogy utolj�ra tal�lkoztak, �s Tang Lan hangja megv�ltozott. Nem volt m�g f�rfias; jobban illett egy lakli sr�choz, akire hirtelen t�z�vnyi neh�zs�g omlott, mik�zben k�v�l m�g mindig gyerek volt. – Tartozol nekem egy magyar�zattal. Mit csin�lsz a K�lv�rosban?

     Hubbard csendben maradt, �s csak felpillantott a cell�ja mennyezet�re. Egy sz�vhez sz�l� egyes�l�st k�pzelt el Tang Lannal, de ezt a v�gy�t t�nkrez�zta, amikor kihallgatta azt a barom zsoldost, aki a „ferdeszem� kiv�gz�s�r�l” besz�lt.

   - M�r mondtam.

   - Hazudt�l. Nem lenn�l ilyen s�lyosan megfegyelmezve – �ll�totta Tang Lan magabiztosan. – Mit tett�l? K�ldet�sed van itt? Keresel valamit? A katonas�g nem lesz boldog, ha r�j�nnek, hogy b�rt�nben vagy.

   - Akkor majd megfegyelmeznek – felelt Hubbard, ami val�sz�n�leg annyira felh�bor�totta Tang Lant, hogy m�g v�laszolni sem tudott j� sok�ig.

     Tulajdonk�ppen a b�rt�n nem volt olyan rossz. A f�ld alatti cell�k kicsit hidegek voltak, �s az �gyukat �pp csak egy pokr�c jelentette. Legal�bb szomsz�dok voltak, sz�val besz�lhettek, m�g ha nem is l�thatt�k egym�st a falon kereszt�l.

   - Hubbard…

   - Ez eml�keztet az edz�t�borra.

   -… Mi? – Tang Lan megtorpant. – �gy �rted, a t�borra abban a medenc�ben? – Megint meg�llt, sz�val Hubbard h�mm�g�tt egyet�rt�s�ben. – Valami baj van a fejeddel?

   - Te nem gondolod? – k�rdezett vissza Hubbard. – Az is a f�ld alatt volt.

   - Ez az egyetlen hasonl�s�g a kett� k�zt…

   - Ez�rt eml�keztet r�.

     Tang Lan hangosan s�hajtott, �s p�r m�sodperces megfontol�s ut�n elfogadta a t�mav�lt�st.

   - Az volt a legels� idi�ta �tleted, el�g neh�z elfelejteni – morogta Tang Lan. – Elb�jni egy p�nc�laut�n, �s titokban kimenni a vadonba a katonai gyakornokokkal, micsoda kaland.

   - De �lvezted – mondta egyszer�en Hubbard.

   - Aha, de meg�lhettek volna a saj�t embereink. �s csak h�t voltam!

   - �n is h�t voltam.

   - �s egy felel�tlen marha.

   - Az volt a sz�linapunk.

   - Nem az a sz�linap, amire v�gytam. �s ne t�gy �gy, mintha tudtad volna, hogy az volt a sz�linapom, amikor m�g a saj�todra sem eml�kezt�l. Sz�val akkor azt mondod, hogy el�k�sz�letek n�lk�l elhagyni a b�zist akart volna a sz�linapi aj�nd�kom lenni, vagy valami?

     Hubbard halv�nyan mosolygott. Nyilv�nval�an egyet�rtett Tang Lannal, az �tlete vad volt.

   - A sz�linapi partik unalmasak.

   - Nekem j� az unalmas parti. Ember… N�ha nem �rtelek. Er�s vagy �s eszes, �s nem besz�lsz t�l sokat. Te vagy a leg�g�retesebb jel�lt a katonas�g sz�m�ra, �s nagy dolgokat, h�sies dolgokat tudn�l csin�lni ott. Mindig fegyelmezett vagy… azt�n, n�ha csak �tkapcsolsz, �s valami vakmer�t m�velsz. Mintha egy napra l�zad�v� v�ln�l.

     Tang Lan t�nusa szidalmaz�nak hangzott, de a szavai v�g�l ell�gyultak, �s az egyetlen �rzelem, ami a hangj�ban maradt, a bizonytalans�g volt.

     Hubbard a homlok�t r�ncolta. A kez�t a feje al� tette, �s p�rszor pislogott. A szeme m�r hozz�szokott az �rny�kokhoz; l�thatta a cella k�rvonalait: az egyszer� falakat, a vasrudakat az ajt�ban, egyetlen mosd�t. Ez volt minden holmija itt, az �gyat lesz�m�tva.

     Azonban az elm�je elt�ntette a feketes�get; a gondolatai a mennyezetre vet�t�dtek, mint egy moziv�szonra. Legal�bbis �gy k�pzelte el a mozit.

     Sosem igaz�n besz�lt a d�nt�seir�l vagy a gondolatmeneteir�l. De Tang Lan hallani akarta, �s Hubbard �gy �rezte, m�r �tl�pett egy hat�rt a bar�tj�val; sokkal k�zelebb �lltak egym�shoz, mint b�rmelyik m�sik oszt�lyt�rsuk, akiket ismert. �s nem tudta ezt �r�kre elhallgatni. Tang Lan el�tt nem.

     Csak egy halov�ny, kattog� hang zavarta meg a csendet, sz�molva a besz�lget�s�k k�zt eltelt id�t. Tang Lan nem tett fel t�bb k�rd�st. Elaludt?

   - Nekem… - kezdett Hubbard besz�lni, de nem volt egyszer� megtal�lni a megfelel� szavakat.

   - Neked mi van? – Tang Lan nem aludt h�t. A hangja egy csepp k�v�ncsis�got hordozott, de rezign�lts�got is, mintha nem sz�m�tana semmif�le �pk�zl�b magyar�zatra Hubbardt�l.

   - Valami a fejemben – s�hajtott Hubbard. K�pes volt felfogni a legnehezebb t�mad�kombin�ci�kat vagy pontos haszn�lati utas�t�sokat �rz�keny m�szerekhez, de amikor a gondolatait kellett elmondania, k�szk�d�tt vele, hogy megtal�lja a helyes m�dj�t. – L�tok valamit, �s… tudom, hogy nem igaz. A j�v�, �gy �rtem. Hamis.

     Tang Lan csendben volt, m�g egy perccel k�s�bb is, �s Hubbardnak nem volt m�s m�dja elmagyar�zni, sz�val ennyiben hagyta.

   - Mi a b�b�natos francot akar ez jelenteni? – Miel�tt Hubbard v�laszolhatott volna, a bar�tja folytatta. – Hamis j�v�? �lmokr�l besz�lsz?

   - Nem. Az ellenkez�j�r�l.

     Tang Lan nem tal�lt szavakat, �s Hubbard nem hib�ztatta. Megint feln�zett, �s azt k�v�nta, b�r meg tudn� mutatni azokat a k�peket, amiket az elm�je a mennyezetre vet�tett.

     Amikor el�sz�r t�rt�nt, Hubbard hitt benne, hogy a j�v� volt. �l�nken eml�kezett.

~�HxT�~

     A katonas�gr�l �s a b�zis t�rt�nelm�ben a legmagasabb rangokkal b�r�, h�res tisztekr�l tanulni unalmas volt. Nem az�rt, mert Hubbardot nem �rdekelte, hanem mert m�r tudta mindezeket a neveket; annyi k�nyvet olvasott a seregr�l �s a t�rt�nelm�kr�l a szabadidej�ben, hogy mindet el tudta volna szavalni.

     De az eb�dsz�net m�g messze volt, sz�val �gy is figyelt, azon gondolkodva, milyen a katonas�g, �s hogy �rezn� ott mag�t.

     Hirtelen egy k�p villant az elm�j�ben. Megrezzent ijedt�ben, �s megh�kkent. Lefagyott, ahogy erre az �les �s �l�nk jelenetre n�zett.

     Kellett p�r m�sodperc, hogy r�j�jj�n, hogy � volt az. Saj�t mag�t l�tta a katonas�g egyenruh�j�ban, jelv�nyekkel �s ez�st v�lld�sszel. Magas volt, �s v�llig �r�, hull�mos haja; furcs�n n�zett ki, mert sokkal id�sebb volt. Ez�rt nem ismerte fel mag�t azonnal. De valahogy men�n n�zett ki.

     Azonban nem csak � volt a k�pen. Tang Lan is ott volt… Tang Lan is id�sebb volt, de az arca m�g mindig sima �s tiszta, fekete szeme m�ly. Valami okn�l fogva m�s egyenruh�ja volt. �gy l�tszott, a katonas�gnak nem ugyanahhoz az �g�hoz tartoztak. Mik�zben Hubbardnak a sereg ezredes�nek vagy alt�bornagy�nak kellett lennie, addig Tang Lan l�tsz�lag a haditenger�szetn�l volt, feh�rbe �lt�z�tt.

     Nem �lom volt. Hamarosan elt�nt, �s Hubbard ugyanazon a helyen tal�lta mag�t, ahol �lt az oszt�lyteremben; a monoton hangulat mindenkit eltomp�tott, �s csak a tan�r hangja t�rte meg a csendet.

     Az a k�p… olyan r�szletes volt. De azt�n… �szrevette, hogy a sz�ve hevesen vert. Zaklatott volt. Nem tudta megmondani, mi�rt. Tetszett neki, ahogy kin�ztek, de ut�lta a k�pet.

     Nem tudta elfelejteni ezt a jelenetet, egyetlen r�szlet�t sem, ahogy t�rt�nt volna, ha t�nyleg csak egy �lom lett volna, ami meger�s�tette a hit�ben, hogy nem az volt.

     Az �ra nem sokkal k�s�bb v�get �rt, �s � pr�b�lt nem arra f�kusz�lni, amit l�tott. Pr�b�lta meggy�zni mag�t, hogy csak valamif�le fant�zia volt.

     De a k�vetkez� napon m�r nem tudta megt�veszteni mag�t. Eg�sz �jjel jobbra-balra forgol�dott az �gyban ezen gondolkodva, �s �gy kelt fel, hogy nem pihent eleget – ezt nem csin�lhatta �gy sok�ig.

     Reggelin�l megk�rdezte Tang Lant.

   - Ha jelentkez�nk a katonas�ghoz, a haditenger�szethez akarsz menni?

     A bar�tja meglepve felpillantott a t�ny�rj�r�l.

   - A haditenger�szethez? – k�rdezett vissza, �s megtorpant, l�that�an megr�gva az �tletet az �tel�vel. Hubbardnak nem volt �tv�gya. – Nem akarok oda menni. Azt hallottam, eg�sz �vben t�vol maradnak a b�zist�l.

     Hubbard is hallott err�l. Mivel Tang Lannal mindketten nagy rajong�i voltak a katonas�gnak, gyakran j�rtak a k�nyvt�rba, �s egy�tt olvastak. A haditenger�szet a b�zis tengeri serege volt, a parti hader�vel kar�ltve. Volt egy kik�t�j�k, az �szaki Kik�t�, �s egy v�ros romjait haszn�lt�k, hogy fel�ll�tsanak egy m�sik l�tes�tm�nyt a csapatoknak. Egy p�r f�le haj�juk, tengeralattj�r�juk �s m�g lak�telepeik is voltak a kik�t� k�r�l. Val�ban, �gy t�nt, az �szaki Kik�t�n�l maradtak az idej�k nagy r�sz�ben, �s a tud�sok oda-vissza utaztak k�zt�k meg a b�zis k�z�tt – minden m�s katona csak f�l �vet t�lt�tt a vadonban. A haditenger�szet keresett �j �telforr�sok ut�n, �s inform�ci�k ut�n a tengeri �letr�l.

   - �n nem b�nn�m – jegyezte meg Hubbard. – Nem vagyok oda az �tlet�rt, hogy ezek k�zt a falak k�zt maradjak.

   - Mert te er�s �s magabiztos vagy, �s nem f�lsz semmit�l – jelentette ki Tang Lan term�szetes m�don. – �n nem vagyok olyan er�s, mint te. Igaz�b�l… n�ha �gy �rzem, megb�nn�m, ha a sereghez csatlakozn�k. Tal�n a V�rosv�delmi Hivatalhoz megyek ink�bb.

     Hubbard akart mondani valamit arr�l, hogy a haditenger�szet am�gy sem illene Tang Lanhoz – ha valami, h�t ford�tva kellett volna lennie: Tang Lan lehetett volna a sereg egy magas rang� tisztje, m�g Hubbard viselhette volna a haditenger�szet egyenruh�j�t…

     De Tang Lan r�vid �ll�t�sa bel� forrasztotta a sz�t. Lass�nak �s ostob�nak �rezte mag�t hirtelen. Nem tudott gondolkodni; csak meredt r� hosszasan. Tang Lan m�r befejezte az �tel�t, amikor �szrevette a b�mul�st.

   - Mi az?

   - Mi�rt?

   - Mit mi�rt? – �gy t�nt, Tang Lan m�r hossz� ideje t�ltette mag�t a t�m�n. Sz�ks�ge volt p�r m�sodpercre. – Mi�rt a rend�rs�g? Mondtam…

   - De te szereted a sereget.

   - �n… - Tang Lan megtorpant, �s mintha elvesztette volna a magabiztoss�g�t, a v�llai megroggyantak, �s visszad�lt, hab�r �ppen arra k�sz�lt, hogy fel�lljon a t�lc�j�val. Amikor elford�totta a tekintet�t, Hubbard �szrevette a hossz� szempill�kat, melyek elfedt�k a szem�t. Nagyon s�t�t szempill�i voltak, mintha valami sminket haszn�lt volna, hogy jobban kiemelje �ket az �rny�kokkal. – �n szeretem… h�t… bizonyos szempontb�l szeretem. Van valami, amit nem kedvelek benne.

   - Mi? – k�rdezte azonnal Hubbard. Sosem hallott err�l Tang Lant�l, �s a gondolat, hogy a fi� hazudott neki, meg�lte a gyomr�t.

     Tang Lan enyh�n zaklatottnak �s idegesnek t�nt, az ujjai �ntudatlanul simogatt�k a t�lca sz�l�t.

   - Baj, ha nem akarom elmondani?

   - Mi�rt? – k�rdezte m�g egyszer Hubbard. Nem �rtette, mi t�rt�nt. Nem volt k�pes meg�rteni Tang Lan jelenlegi viselked�s�t.

     A bar�tja s�hajtott, �s feln�zett. A szeme er�sebben csillogott, �s Hubbard l�tott benne valamit, amit sosem ezel�tt, de nem ismerte fel, mi volt az.

   - Ok�, elmondom – vett Tang Lan egy m�ly leveg�t. – Meg akarom v�deni az embereket. Meg akarom �ket menteni, �s b�k�t adni nekik. Szeretem a tiszteletet, amit a katon�k kapnak. De… jobban szeretn�m, ha itt tehetn�m akt�van jobb� az �letet. L�tni akarom, hogy az er�fesz�t�sem sz�m�t. Nem akarok egy n�vtelen katona lenni, aki a semmi k�zep�n hal meg egy sz�rnyt�l egy jelent�ktelen k�ldet�sen. Nagyon szeretem a katonas�got, de itt akarok lenni, ahol az embereknek sz�ks�ge van r�m. Sz�val arra gondoltam, hogy ink�bb a V�rosv�delmi Hivataln�l maradn�k.

     Hubbard a homlok�t r�ncolta, ahogy hallgatta ezt a magyar�zatot. Nem mintha m�ly �s hossz� besz�lget�seik lettek volna a t�m�r�l; ellenkez�leg, � nem volt valami besz�des, �s Tang Lan is el�g visszah�z�d� volt. De meg�rtett�k egym�st f�lszavakb�l �s csendb�l… vagyis Hubbard azt hitte. Azt gondolta, ismeri Tang Lan �rz�seit a seregr�l �s a b�zis strukt�r�j�r�l. Tang Lan is nagyon akt�v volt, j� a fizikai feladatokban, �s j� a harcokban, �s legal�bb annyit tudott a fegyverekr�l �s j�rm�vekr�l, mint �. Val�j�ban Hubbard �gy gondolta, hogy Tang Lan m�g n�la is okosabb volt.

   - Amikor el�sz�r k�rdeztelek, hogy akarsz-e a sereghez menni, mi�rt mondtad, hogy igen? – k�rdezte egy p�r csendes pillanat ut�n. A sz�net�k a v�g�hez k�zeledett, �s sok gyerek m�r elhagyta az eb�dl�t. Az ev�eszk�zeik �s l�p�seik zaja, a sz�keik csikorg�sa, �s az alum�nium t�lc�ik csattan�sa, ahogy egym�sba tett�k �ket… minden eltompult.

     Tang Lan �sszeszor�totta a sz�j�t.

   - Le akartalak ny�g�zni – mondta v�g�l gyenge hangon. Hubbardnak k�zelebb kellett hajolnia, hogy hallja. – Mert leny�g�zt�l. Olyan akartam lenni, mint te. Te vagy az egyetlen bar�tom, �s nem akartam csal�d�st okozni. M�rges vagy r�m? Szerinted gy�va vagyok? Nem f�lek a vadont�l, de… �gy t�nik, igaz? Szerinted f�lek katona lenni?

     Hubbard pislogott p�rszor, mik�zben elt�prengett a v�laszon. M�rgesnek lenni, f�lni… ezek a dolgok el�g messze �lltak t�le. Ritk�n lett zaklatott b�rmi miatt is. Ritk�n f�lt dolgokt�l.

   - Nem tudom – felelt v�g�l. Tang Lan elsz�ntan n�zett r�, mintha pr�b�lta volna hazugs�gon kapni, de a v�g�n csak s�hajtott. De Hubbard hozz�tette: - Tal�n f�lsz. Az baj volna? Szerintem nem eg�szs�ges nem f�lni. Szerintem azok az emberek, akikben nincs f�lelem, k�nnyebben halnak meg. De nem vagyok m�rges. Csak szerintem t�vedsz.

     Tang Lan m�g egyszer r�meredt. �gy t�nt, bizonytalan �s k�v�ncsi; beharapta az als� ajk�t, �s valamit akart k�rdezni.

     De amikor m�r majdnem megtette, a sz�netnek v�ge lett, �s a tan�r r�juk kiab�lt, m�g a cseng� sz�lt – elk�stek a k�vetkez� �r�jukr�l.

     A besz�lget�snek itt v�ge volt, �s nem volt idej�k t�bb komoly t�rgyal�sra aznap, de Hubbard minden szav�ra eml�kezett.

     Aznap �jjel egy �j k�p bukkant fel a fej�ben. Zuhanyozott, �s a t�bbi fi� nevet�s�t �s dum�l�s�t hallgatta, amikor m�g egyszer, v�ratlanul l�tta mag�t egy fekete egyenruh�t viselni minden cicom�j�val egy�tt, mik�zben Tang Lan megintcsak mellette �llt… de most m�g katonai egyenruh�t sem viselt. Egy kev�sb� leny�g�z�, egyszer�, sz�rke egyberuha volt rajta, amit a v�rosi rend�rs�g emberei viseltek.

     Tennie kellett valamit. Nem volt m�rges… de egy�ltal�n nem tetszett ez neki.

     Az els� l�tom�s�r�l sz�lva, azt term�szetesnek �rezte, m�g ha ut�lta is. �gy �rezte, az lehetett a j�v�. Tudta, hogy az �let�k egy pontj�n katonai ruh�kat fognak viselni. De ez�ttal, ez a l�tom�s… ez nem lehetett a j�v�. Ez teljess�ggel abszurd volt. Tang Lan nem lehetett ilyen alacsony beoszt�sban. Hubbard egyszer�en nem engedhette megt�rt�nni. Tal�n nem is f�lelem volt, tal�n Tang Lannak csak nem volt el�g �nbizalma.

     Hubbard k�ts�gbeesett. Nem gondolt �t dolgokat. Tang Lan �sszezavarta. R�j�tt, hogy f�lt ett�l a futurisztikus l�tom�st�l. Olyan ideges volt, hogy nem tudott kifund�lni jobbat.

     Alig �rtette meg a logik�t Tang Lan d�nt�se m�g�tt, mert sosem �rzett hasonl�an, �s nem volt benne el�g emp�tia, hogy meg�rtse a bar�tja motiv�ci�j�nak teljes sk�l�j�t. Nem tudott el�j�nni t�bb meggy�z� sz�val, �s azt gondolta, Tang Lannak csak… sz�ks�ge volt „valamire”, hogy meggondolja mag�t. Lehet, hogy ha a bar�tja meg�zleln� a saj�t k�pess�geit, meg�rten�, hogy t�vedett.

     Sz�val, az egyetlen dolog, ami Hubbard esz�be jutott, hogy menjenek ki, �s n�zz�k meg, hogy �rezn� mag�t a vadonban.

     Ez egy felel�tlen �tlet volt.

     �gy esett, hogy egy csapat katona – fiatal B�r�k, pontosabban – haladtak el az utc�n, akiket lef�lelt; azt mondt�k, az 1-es S�kf�ldre mennek edzeni. Hubbard nem hallott mindent tiszt�n; az oszt�ly kint volt sz�neten, a gyerekek hangosan voltak, a kocsik d�b�r�gtek az utakon, �s a katon�k gyorsan s�t�ltak. K�vette �ket a ker�t�s ment�n, m�g el nem �rte az �den udvar�nak sark�t, �s nem mehetett tov�bb. M�g �gy is megkapta, amit akart: a d�tumot �s a helysz�nt, ahol tal�lkoztak.

     Sz�val a k�vetkez� napon megk�rte Tang Lant, hogy k�vesse �t. Tang Lan nem k�rdezett sokat, de amikor azon voltak, hogy megm�ssz�k a ker�t�st, megtorpant.

   - Hova megy�nk? – k�rdezte a bar�tja gyanakodva.

     Hubbard a ker�t�s tetej�n �lt, len�zett Tang Lanra, lehajolt hozz�, �s fel� ny�jtotta a karj�t.

   - Megmutatom, mi�rt t�vedt�l.

     A besz�lget�s�kre gondolt, �s csak k�s�bb j�tt r�, hogy egy kicsit t�l hom�lyosan fogalmazott. Tang Lan d�bbenten, �sszezavarodva �s hitetlen�l n�zett r�. Egy kicsit k�nos pillanat volt, ahogy Hubbard a ker�t�sen �lt, fel� ny�lt, mik�zben a fi� csak �llt ott mozdulatlanul m�sodpercekig.

   - Tudod… nagyon szerencs�s vagy, hogy annyira feln�zek r�d, �s al�rendelem magam a parancsaidnak, F�n�k. Mert egy idi�ta vagy.

     Ez volt az els�, hogy valaki �gy h�vta, de Tang Lan volt az, sz�val Hubbard elfogadta. F�leg, mikor a fi� v�gre fogta a kez�t, �s egyes�lt er�vel mindketten sikeresen kisz�ktek az �denkertb�l.

     Miel�tt feleszm�ltek volna, a j�r�r�k felfedezt�k a sz�k�s�ket, �s az utc�kon menek�ltek el�l�k, a sarkokon rejt�zve, egym�s kez�be kapaszkodva, egym�st r�ngatva egyik kanyarb�l a m�sikba, n�ha elfelejtve, melyik ir�nyba is kellene menni�k… Ez a futam egyszerre �rz�d�tt hossz�nak �s r�vidnek, miel�tt v�gre meg�rkeztek a tal�lkoz�si pontra.

     Hatalmas, neh�z j�rm�vek v�rtak a parkol�ban. Az �ld�z�ik egy ideje elvesztett�k �ket. Megtal�lt�k a p�nc�laut�t, ami kimenni k�sz�lt, �s a tetej�re m�sztak. �sszehajtott h�l�k �s gumileped�k alatt rejt�ztek, pr�b�lva lenyugtatni kapkod� l�legzet�ket, m�g mindig egym�s kez�t fogva. Mindkettej�k arca verejt�kben �szott.

     Hubbardnak nem volt egy�b terve. Hogyan �lik majd t�l a vadonban, vagy hogyan j�nnek vissza? Nem tudta. Megehett�k volna �ket a sz�rnyek, vagy lel�hett�k volna �ket, ha valaki r�juk tal�l.

     Az utaz�suk akkor is m�k�s volt. Miut�n elhagyt�k a b�zist, nem kellett t�bb� rejt�zk�dni�k; senki nem l�thatta �ket a j�rm�b�l. Olyan gyorsan haladtak, hogy Tang Lan egy�ltal�n nem tudott megsz�lalni – m�g nem tudott panaszkodni; a sz�l er�s �s hangos volt, a kocsival egy�tt, sz�val csak �ltek a tetej�n, a kez�kkel a csomagtart� korl�tj�n kapaszkodva, �s az �ri�si f�ldeket n�zt�k el�tt�k, melyeket sosem l�ttak ezel�tt, csak k�peken.

     Olyan sokat utaztak, hogy a nap lement, �s az Aurora felkelt. �hesek lettek, de a kocsi nem �llt meg, �s �k nem hoztak ennival�t. �hesen aludtak el, miut�n odak�t�tt�k magukat a korl�thoz az �veikkel – leesni v�gzetes lett volna, v�g�l is.

     A k�vetkez� napon egy teljesen m�s helyen voltak. Egy p�r kis hegy k�z� vezettek, azt�n felfedeztek megannyi tavat �s v�lgyet.

     A k�vetkez� napnyugta idej�re egy v�ros romjaihoz �rkeztek. Egy nagy medenc�ben volt, olyan sz�lesben, hogy alig l�tszottak a hegyek a horizonton, melyek k�rbe�lelt�k. De egy nagy v�zt�meg is volt ott; egy hossz� t� ny�lt el a v�ros �s a medence ellenkez� oldala k�z�tt. A v�z t�k�rsima �s elb�v�l� volt; a napnak ragyogott egy remeg� ikertestv�re azon a v�zen, az eg�sz l�tk�pet v�r�sre festette. Hubbard nem tudta levenni r�la a szem�t. De v�ratlanul �rny�kok estek r�: bel�ptek egy alag�tba. Teljesen s�t�t volt, de �rezte, hogy lefel� haladnak egy lejt�n, �s a v�ros m�lys�g�b�l j�v� hidegebb leveg� befedte �t.

     Egy f�ld alatti gar�zsban �lltak meg. T�gas, v�dett hely volt, melyet reflektorok vil�g�tottak meg; �r�ltem magas �s sz�les oszlopok tartott�k a betonmennyezetet, �s sok s�trat is l�tott.

     Akart v�ltani egy pillant�st Tang Lannal… de a bar�tja aludt.

     Megb�kte, de Tang Lan nem v�laszolt. Megint megl�kte, azt�n megrezzent ijedt�ben, amikor az aut� ajtaja egy hatalmas reccsen�ssel ny�lt ki. Az eg�sz j�rm� megremegett.

     Tang Lan m�g mindig aludt.

     Val�j�ban nem. Hubbardnak kellett egy kis id�, hogy meg�rtse, hogy a fi� m�r fel�bredt volna, ha csak aludt volna.

     Nem volt id� agg�dni: el kellett mondania a katon�knak, hogy ott voltak… �s hogy Tang Lan el�jult.

     Amikor lem�szott a kocsi tetej�r�l, �s a katon�k megl�tt�k, az nem volt a legkellemesebb tapasztalat Hubbard sz�m�ra. K�l�n�sen, mert arra f�kusz�ltak, hogy leszidj�k, ahelyett, hogy meg�rtett�k volna, milyen nagy volt a baj. Szerencs�re, felmentek a tet�re, hogy lehozz�k Tang Lant, �s v�gre el�rt az agyukig, mir�l besz�lt Hubbard.

     A kapit�ny a t�bor k�zep�re k�s�rte a fi�kat – az egyik legnagyobb s�torhoz, melyet legal�bb h�t tiszt �rz�tt; ez lehetett a kapit�ny s�tra. Miut�n egy kis cukros vizet �nt�ttek Tang Lan sz�j�ba, a fi� lassan mag�hoz t�rt.

     Nagyon s�padt volt, zavarodott, �s riadt. �let�ben el�sz�r, Hubbard megb�n�st �rzett. Sosem l�tta m�g Tang Lant ijedtnek. Sem betegnek. Hoznia kellett volna �telt. Hoznia kellett volna vizet. � is �hes �s szomjas volt, de kider�lt, hogy Tang Lan t�r�k�pess�ge alacsonyabb volt az �v�n�l.

     R�szletesebben is el kellett magyar�znia a szitu�ci�t, �s a kapit�ny olyan d�h�s lett, hogy majdnem azonnal elk�ldte �ket. Tang Lan m�r fent volt, �s remegett a f�lelemt�l – mindketten kaptak �telt �s italt, m�g a katon�k kik�rdezt�k �ket. Nagy b�ntet�sre sz�m�thattak, de Hubbard nem gondolta volna, hogy kik�lden�k �ket a vadonba meghalni, mindenf�le fegyver vagy felszerel�s n�lk�l, csak mert kisz�ktek.

     A kapit�ny kiment lenyugodni, �s kapcsolatba l�pett a b�zissal, hogy megk�rdezze, tudnak-e k�ldeni valakit a gyerekek�rt.

     Egy p�r percre egyed�l hagyt�k �ket. Ahogy a s�tor ajtaja lehullott a katona m�g�tt, Hubbard s�hajtott, �s megette a kez�ben tartott keny�r utols� darabj�t.

   - Nek�nk annyi – mondta Tang Lan halk hangon. Hubbard r�n�zett. A bar�tja m�g mindig s�padt volt. A szeme csillogott az olajl�mpa gyenge f�ny�ben. – Mi�rt vagyunk itt, Hubbard?

     Hubbard csendben maradt. Akart mondani valami vigasztal�t, de �gy �rezte, egyik hom�lyos oka sem tenne j�t ebben a helyzetben. Tang Lan a s�r�s sz�l�n �llt, a b�ntet�s�k bizonytalan volt, �s egy felsz�n alatti szob�ban voltak, sz�val, ha a f� oka ide j�nni az is volt, hogy tan�tson Tang Lannak valamit… nem tudott, ha csak a sima, vastag, sz�rke s�torhuzatra b�mulhattak. M�g a naplement�t se tudta neki megmutatni.

   - Azt sem tudod, milyen nap van, igaz?

   - Nem.

     Tang Lan kieresztett egy ideges s�hajt, �s talpra ugrott, j�rva p�r k�rt a szimpla, gumiszag� szob�ban.

   - Sz�val miben t�vedtem? Ide j�tt�nk, �s lebuktunk. Volt b�rmilyen terved a j�v�nkre n�zve? Mi lesz, ha kidobnak minket a vadonba? Hogy t�vedtem akkor? �rtetted egy�ltal�n, mir�l besz�ltem? K�zelr�l akartam megv�deni az embereket… nem egy k�ldet�sen meghalni a b�zison k�v�l, ahol az er�fesz�t�seim �rt�ktelenek.

     Hubbard k�rbez�rta az �kl�t a saj�t kez�n, �s r�pillantott. Meg�rdemelte Tang Lan szid�s�t, sokkal ink�bb, mint a katon�k�t. Igaz�b�l kicsit se �rdekelte, amikor a kapit�ny kiab�lt vele, de most f�jt a gyomra, �s azt k�v�nta, b�r ne ette volna meg azt a kenyeret.

   - Persze, hogy nem �rtetted. Nem �rdekel t�ged, hogyan halsz meg. Nem �rdekel, ha �n meghalok.

     Hubbard felpillantott, hat�rozottan n�zve a m�sik fi�t, ahogy hirtelen mozdulatokkal j�rt k�rbe, mintha meg akart volna �tni valamit. Tang Lan m�g csak r� se n�zett.

   - M�g ha meg is halsz kint, �n eml�kezni fogok az er�fesz�t�seidre.

     Tang Lan meg�llt, �s v�gre visszameredt r�. Hubbard most �rzett n�mi k�sztet�st, hogy elpillantson, de ellen�llt neki. Teljes csendben voltak legal�bb egy percig, m�lyen egym�s szem�be n�zve.

   - Mi�rt vagy ilyen furcsa, F�n�k? – panaszkodott Tang Lan rem�nytelen�l, �s a d�h kezdett elhalv�nyulni a hangj�ban.

   - Sajn�lom.

     Hubbard �szinte volt. Sosem mondta ezt azel�tt, sz�val a sz�nak fura �ze volt a sz�j�ban, de sokkal jobban �rezte mag�t, miut�n kimondta.

     V�g�l Tang Lan vissza�lt mell�, a test�k egym�shoz pr�sel�d�tt. Ez egy furcsa pillanat volt Hubbard sz�m�ra; nagyon szokatlan, k�zeli �s gyeng�d. �rezte a fi� melegs�g�t, de ez a h�m�rs�klet gyeng�nek t�nt ebben a hideg szob�ban.

   - Ma van a sz�linapom, csak mondom – morogta Tang Lan. Hubbard r�pillantott – Tang Lan kisebb volt n�la, sz�val lefel� n�zett.

     Egy p�r pillanatnyi m�ly gondolkod�s ut�n Hubbardnak hirtelen esz�be jutott.

   - Oh – mondta. – Szerintem az eny�m is.

   - Szerinted? Nem tudod biztosan? – Tang Lan hangja m�g rem�nytelenebb, majdnem lemond� volt.

   - Nem �rdekel annyira.

   - Elfelejtettem, hogy t�ged csak katonai cuccok �rdekelnek.

     Hubbard nem szerette a csal�dotts�got, amit kihallott ezekb�l a szavakb�l, sz�val h�rom m�sodpercen bel�l v�laszolt.

   - �s te is �rdekelsz.

     Tang Lan nem felelt, �s Hubbard nem �rezte �gy, hogy magyar�zkodna a r�szletekr�l. M�gis, valami k�l�n�s okn�l fogva m�g mindig besz�lni akart. Sz�val valamivel k�s�bb hozz�tette:

   - Hib�ztam. De tudnod kell, hogy el�g er�s vagy. Nem fogsz csak �gy meghalni a semmi k�zep�n. Nem vagy n�vtelen katona. Am�g eml�kszem r�d, addig van neved. Meg tudod v�deni a csapatt�rsaidat k�zelr�l. Az ugyanolyan, mint megmenteni az embereket a v�rosban.

     Elf�radt a besz�dben, �s megint szomjas volt, de nem volt t�bb v�z egyel�re. Arra is gondolt, hogy Tang Lan nem fog v�laszolni – tal�n nem hitt neki, vagy Hubbard megint valami rosszat mondott… de azt�n �rezte, ahogy a m�sik fi� feje a v�ll�ra esik.

   - B�r tanuln�l egy kicsivel jobb m�dszert az �nkifejez�sre. Mi�rt kellett ilyen d�h�ss� tenned, miel�tt valami sz�pet mondt�l?

   - Mindent megteszek. De nem �g�rek semmit. – V�gt�re is, azt se tudta, egy�ltal�n hogyan kezdjen tanulni �nkifejez�sr�l. Csak nem szeretett besz�lni, sz�val nem volt benne sok tapasztalata.

     Mikor a kapit�ny visszaj�tt, m�g mindig m�rges volt; elmondta nekik, hogy nem tal�lt j� helyet, hogy elkapja a csatlakoz�st a b�zissal, �s ezenfel�l, az �tel, amit az el�z� csapat itt hagyott, megromlott, sz�val �jra kellett szort�rozni az er�forr�saikat, hogy k�pesek legyenek k�t plusz sz�jat etetni. Az edz�s�ket is �jra be kellett osztani; a hathetes tart�zkod�si id�t h�rom h�tre cs�kkentett�k. Hubbard �s Tang Lan enged�lyt kaptak vel�k maradni, �s a leszid�sukat lesz�m�tva, a katon�k k�s�bb sz�v�lyesen fogadt�k �ket.

     Az �tel helyzete m�g mindig rossz volt – ott helyben kellett megtanulniuk b�jt�lni, �s mivel Hubbardnak k�nnyebb volt, mindig odaadta a saj�t �tele fel�t Tang Lannak. Nem engedt�k volna �ket kimenni, de a gar�zs atmoszf�r�ja �s a leveg�je nem volt a legjobb, sz�val n�ha ki kellett menni�k. A katon�k megv�dt�k �ket, �s elkezdt�k tan�tani �ket a sz�rnyekr�l, melyek a k�r�l�tt�k l�v�, elhagyott �p�letekben j�rtak – a B�r�k sokkal t�bbet tudtak a teremtm�nyek viselked�s�r�l, mint b�rmelyik m�sik tiszt.

     �gy t�nt, ez seg�tett Tang Lannak lenyugodni; kider�lt, hogy �lvezte, hogy a sz�rnyek elm�j�r�l tanulhatott. Sz�val Hubbard b�ntudata lassan elt�rl�d�tt, �s az els� het�k v�g�re �gy �rezt�k, mindig is a csapat r�szei voltak. M�g arra is kaptak enged�lyt, hogy l�ni gyakoroljanak. Nem �les helyzetben, nyilv�nval�an, de �gy is nagyon izgalmas volt. Ez volt az els�, hogy fegyvert tartottak a kez�kben.

     Nem... mindenre ez volt az els�. Hogy a vadonban voltak, hogy volt vel�k egy k�pzett katonai csapat, hogy fegyvert tartottak �s haszn�ltak, hogy vezethettek �s utazhattak p�nc�los j�rm�vekkel, �s hogy k�zelr�l l�thattak sz�rnyeket, miut�n a katon�k a k�zelben leszedt�k �ket. Az eg�sz kiruccan�s sokkal jobban alakult, mint Hubbard valaha is gondolta volna, �s megalapozta a hit�t a saj�t �tj�ban. Ez volt az �let, amit �lni akart. Nem az oszt�lyteremben maradni, vagy egy biztons�gos szob�b�l ir�ny�tani csapatokat. Sosem �rezte m�g szabadabbnak mag�t az eg�sz h�t �vnyi �let�ben, mint ebben a pillanatban.

     Att�l f�ggetlen�l, hogy egy hideg, nedves gar�zsban voltak; att�l f�ggetlen�l, hogy �heztek �s b�jt�ltek, att�l f�ggetlen�l, hogy az utols� el�tti napjukon egy hord�nyi sz�rny t�madta meg �ket, �s egy elvesztettek n�h�ny katon�t… Neh�z volt, mikor ezek t�rt�ntek, de amikor m�r az �den izol�ci�s szob�j�ban �ltek b�ntet�s gyan�nt - miut�n k�t tan�ruk visszak�s�rte �ket – �s elkezdt�k lem�solni a teljes „Az �denkert Rendszab�lyai” k�nyvet (k�tszer kellett lem�solniuk, minden szab�ly�val egy�tt)… m�r �gy �rezte, ez a kiruccan�s nagyon gy�m�lcs�z� volt.

     A nyerem�nye az volt, hogy hallhatta Tang Lant a kalandjukr�l besz�lni, mik�zben a b�ntet�s�ket teljes�tett�k.

   - Tudod, igazad volt. Nem ezzel a „sz�kj�nk ki” dologgal… De nem b�nn�m, ha t�bbet lenn�k a b�zison k�v�l – ismerte el olyan t�nussal, mintha sz�vess�get tett volna Hubbardnak. – Azok a katon�k er�sek voltak, �s bajt�rsk�nt v�dt�k meg egym�st. Azt hiszem, csak elfelejtettem ezt kor�bban. �s… m�k�s volt. Amikor er�s csapatod van, az m�k�s. De valami m�sra is r�j�ttem.

     Hubbard csak h�mm�g� hangokat adott ki, mik�zben a pap�rj�ra meredt egy halv�ny mosollyal az arc�n, sz�val el�sz�r nem vette az ad�st, hogy Tang Lan a v�lasz�ra v�r.

   - Tudod, mire j�ttem r�?

     Hubbard feln�zett, �s meg�llt az �r�sban. Tang Lannak �lt egy k�nny�, gondtalan mosoly az ajk�n.

   - Nem, mire j�tt�l r�? – k�rdezte, valamennyire k�v�ncsian.

   - Nos, k�sz�n�m, hogy megk�rdezted… - A leheletnyi szarkazmust egy hirtelen fejvereget�s k�vette Hubbard sz�m�ra, amit�l elkerekedett a szeme d�bbenet�ben. – R�j�ttem, hogy a V�rosv�delmi Hivataln�l nem lenne ott velem a F�n�k�m, �s nem tetszik az �tlet.

~�HxT�~

     Az eml�kek m�r elhalv�nyodtak Hubbard fej�ben. �vekkel ezel�tt t�rt�nt. Elfelejtette a legt�bb szenved�st, de annak a kiruccan�snak a jutalma – amellett, hogy el�rte a c�lj�t, miszerint megv�ltoztatta Tang Lan gondolkod�s�t – vele maradt, er�sebb� tette, �s egy csom� tapasztalatot adott neki, amit sosem kapott volna meg ilyen fiatalon, ha nem osont volna ki az �denb�l aznap.

     �s mindez amiatt a l�tom�s miatt t�rt�nt.

     �t�rta azt a l�tom�st. Legal�bbis azt, amiben Tang Lan rend�r volt. A k�vetkeztet�s pedig az volt, hogy a l�tom�s nem a j�v�t mutatta h�t.

     De r�viden elmagyar�zni mindezt nem olyasmi volt, amit Hubbard meg tudott tenni. Nagyon elf�radt volna a besz�dben. M�r most kapart a torka, ahogy pr�b�lta szavakba �nteni a gondolatait.

     Tang Lan nem volt el�gedett. Tudta, mert a fi� m�snap megint megk�rdezte, mi�rt j�tt Hubbard a K�lv�rosba, vagy mit �rtett azok alatt az „�lmok” alatt. M�gnem a m�sodik napon, amikor is egy irodai alkalmazott a V�rosi �gyek Hivatal�t�l lej�tt, �s elmondta nekik, hogy egy h�napnyi elz�r�sra �t�lt�k �ket, hogy Hubbard jelentkez�s�t a munkav�llal� �gyn�ks�gn�l visszautas�tott�k, �s hogy nem kaphat semmif�le munk�t egyetlen hivatalos int�zm�nyn�l sem a bez�rat�sa miatt. � elfogadta ezt.

     Csak ekkor j�tt r� Tang Lan, hogy Hubbard nem hazudott. Hab�r a bar�tj�nak igaza volt: Hubbard nem volt egy kimondott zsiv�ny. Tudta, hogy k�vetnie kellett a szab�lyokat, mert n�lk�l�k a v�ros �sszeomlott volna. K�nny� �s k�zvetlen volt engedelmeskedni a t�rv�nyeknek. Ugyanakkor nem akarta al�rendelni mag�t olyasf�le szab�lyoknak, amiket nem kedvelt, vagy azoknak, amik ir�ny�tott�k a szabad akarat�t.

     Att�l a pontt�l kezdve Tang Lan nem tette fel ezeket a k�rd�seket. Meg se rebbent a szeme, amikor az egy h�nap letelte ut�n megtudta, hogy Hubbardot pont abba a koll�giumba helyezt�k a kollekt�v�j�ban, a k�zvetlen szomsz�ds�g�ba, ahol � lakott.

     Egy p�r nappal k�s�bb egy�tt jelentkeztek egy zsoldos csapathoz, �s n�h�ny �ven bel�l megkezdt�k a kalandjukat a k�lvil�gba.

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s