De Hubbard nem az�rt j�tt, hogy elcs�b�tsa valamivel. Fel�llt, �s a katona el� l�pett. Hubbard m�r most ugyanolyan magas volt, mint �.

   - Ma a K�lv�rosba megyek. Ha meg akar �ll�tani, lel�vethet. Ha dezert�lnom kell, fogok.

     Az alt�bornagy megh�kkent, �s egy pillanatra csak r�meredt Hubbardra a z�ld szem�vel. Hubbard, l�tva az arckifejez�s�t, azt gyan�totta, hogy nem lesz m�s megjegyz�s t�le, sz�val elfordult. Miel�tt el�rte volna a folyos� v�g�t, a tiszt hirtelen felki�ltott.

   - Badars�g! Nem �ln�d t�l �gy. Gyere be, te ostoba gyermek.

     Az alt�bornagy irod�ja olyan volt, mint egy m�sik vil�g. Alighogy Hubbard bel�pett, �gy �rezte, egy hatalmas s�ly ker�lt le a v�ll�r�l – vagy pontosabban a f�l�r�l. A falakat furcsa t�rgyak fedt�k; �gy n�ztek ki, mintha kit�m�tt kock�kat varrtak volna a falra. Puh�nak t�ntek, mint az �l�s a b�r fotelen. Hubbard egy szemernyi zajt sem hallott kintr�l. Mintha egy hangszigetelt, v�kuum-z�rt ter�letre l�pett volna; egy szob�ba, ami �gy t�nt, mintha nem tartozott volna ebbe a vil�gba. Olyan megk�nnyebb�l�st adott sz�m�ra, hogy majdnem elfelejtette, mi�rt j�tt ide.

     Az alt�bornagy le�lt, �s az �r�asztala m�sik oldal�n l�v� sz�kre mutatott. Hubbard lassan odas�t�lt hozz�, a vitrineket n�zve az ablakaikkal; egy csom� k�nyv, n�h�ny tr�fea �s bekeretezett tan�s�tv�nyok t�ntek fel az �veg m�g�tt. A b�torok is sokkal impoz�nsabbak voltak azokn�l, amik a kapit�ny irod�j�ban voltak. Leereszkedett a sz�kre, mik�zben ezt a l�tv�nyt csod�lta. Ez egy sikeres ember volt, nem csoda, hogy ilyen fiatalon ker�lt a beoszt�s�ba. �gy t�nt, a harmincas �vei k�zep�n j�rhatott, �s m�ris ilyen magas rangja volt.

   - Hubbard – vonzotta vissza a figyelm�t a f�rfi mag�ra. A szeme lehengerl� er�vel sz�rta kereszt�l, �s az arca rendk�v�l komoly volt. – Mi folyik itt, Hubbard? Az�rt csin�lod ezt, mert a bar�tod a K�lv�rosban van?

     Hubbard enyh�n megd�bbent. Sosem eml�tette senkinek ezel�tt, hogy az�rt akart kimenni, hogy megtal�ljon valakit… Honnan tudta ez az alak? Az izmai �sszer�ndultak, de azt�n l�tta a f�rfi ajkait lassan egy halv�ny mosolyba h�z�dni. Nem volt nagy v�ltoz�s, de a kora miatt a mosoly tin�dzseress� v�ltoztatta.

   - Azon gondolkodsz, honnan tudom? �n vagyok az, aki felfedezte a szellemi �s fizikai k�pess�geidet, miel�tt a katonas�ghoz j�tt�l – mondta a f�rfi; az �r�asztal�n k�ny�k�lt, �s k�zelebb hajolt Hubbardhoz, nem pislogva, csak belemeredve a szem�be. – K�zelr�l figyeltem az utadat. Tang Lan… ugye? A m�sik fi�? Tudom, hogy k�zel �llt�l hozz�, �s hallottam a betegs�g�r�l. �gy �reztem, kifosztottak, amikor megtudtam, hogy �t nem fogadt�k be a katonas�gba. Legal�bb olyan tehets�ges volt, mint te. Szomor� vagy n�lk�le?

     Hubbard tartani akarta a szemkontaktust, �ntudatlanul kih�v�snak tekintve azt, de amikor erre r�j�tt, m�r sokkal nehezebb volt megtartani. V�g�l elvesztette a farkasszem-n�z�st, �s az alt�bornagy kez�re pillantott. V�kony ujjai voltak, jelenleg laz�n egym�sba fonta �ket, ahogy besz�lt.

   - Nem… - v�laszolt Hubbard v�g�l. Nem mondhatta, hogy szomor� volt. Elt�k�lt volt, �s tudta, hogy nem marad itt, nem sz�m�t, mi lesz.

   - Tudom, hogy hi�nyzik. – Ezut�n Hubbardnak nem volt ideje reag�lni, a tiszt folytatta. – Mit gondolsz, mi tesz valakit j� t�bornokk�?

     Hubbard megint felpillantott. �gy l�tszott, a f�rfi nem akarta leszidni, vagy kiab�lni vele, ahogy a kapit�nya tette kor�bban; ink�bb nyugodt volt, �s �gy n�zett r� azokkal a z�ld szemekkel, mintha mindent tudott volna.

   - Egy j� seg�dtiszt – felelt Hubbard. Az alt�bornagy szeme felvillant egy pillanatra, �s a mosolya kisz�lesedett.

   - Tudtad, hogy a t�bornokok v�laszthatnak seg�dtiszteket a K�lv�rosb�l? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s egy sokkal l�gyabb t�nusban. – Tal�n ez k�nyelmesebb volna sz�modra. Tudtam, att�l a pillanatt�l, hogy megl�ttalak, hogy kiv�teles t�bornok lenne bel�led, Hubbard. Egy nap vezetheted az �szaki B�zist. Ha akarod, felfogadhatod �t a seg�dtisztedk�nt, �s nem fogja ellenezni senki. Elgondolkodt�l m�r ezen a lehet�s�gen?

     Nagyon �gy t�nt, hogy az alt�bornagy nem akarta elengedni. Hubbard val�ban nem hallott err�l az opci�r�l, annak ellen�re, hogy el�g j�l-inform�lt volt a katonai �gyekben. Ez az illet� hazudott volna neki, hogy itt marasztalja?

     Hubbard nem tudta biztosan megmondani. Egy lapos nemmel akart v�laszolni, de azt�n felt�nt el�tte a k�p, amin t�bornokk�nt volt egy serege. Igen, tulajdonk�ppen l�tta mag�t, mint egy ilyen vezet�, de amikor az volt, t�bb� nem volt k�pes megtal�lni Tang Lant. Hubbard magabiztos volt a hit�ben, hogy a l�tom�s val�s�gg� v�lt volna, ha ezen az �ton maradt. Nem volt m�s lehet�s�g sz�m�ra, amib�l v�laszthatott volna, el kellett vetnie a gondolatot, hogy t�bornok legyen.

   - Meghalhat, miel�tt el�rek od�ig. �s… - Megtorpant, �s megr�ndult az �kle. Sosem besz�lt a bar�ts�gair�l senkivel ezel�tt; azonban ha m�r fel lett fedve ezel�tt az ember el�tt, nem volt �rtelme hazudni. – Nem szereti, ha nem vagyok vele. �n vagyok az egyetlen bar�tja.

   - Ha felel�ss�get v�llalok a biztons�g��rt, maradn�l?

     Hubbard szorosan beg�rb�tette az ujjait. K�ts�g m�szott fel a gyomr�b�l a sz�v�be, �s egy pillanatra leengedte a v�delm�t, �s elgondolkodott az aj�nlaton. T�maszkodhat az alt�bornagy szavaira?

     Tal�n, ha nem Tang Lanr�l lett volna sz�, megkock�ztatta volna.

   - Nem.

     A l�tom�sai ott voltak. Mind ott volt. Ha nem k�vette az utat, amire r�l�pett, hogy megel�zze azokat a l�tom�sokat, a j�v�je Tang Lannal tal�n �r�kre kett�v�lik.

   - �rtem. Igazam volt. Kiv�teles vezet� lenn�l, akit �rdekelnek az emberei. Csak azt k�v�nom, b�r lett volna t�bb kapcsolatod, ami �rdekelt volna, �s maradt�l volna. Azonban nem sz�m�t, a b�zis melyik r�sz�n �lsz, a tehets�ged el�ny�s lehet az emberis�g sz�m�ra. Elengedlek. De figyelmeztetnem kell t�ged: az �thelyez�s folyamata eltart egy darabig. T�relmesnek kell lenned.

     Hubbard kinyitotta a sz�j�t, de p�r m�sodpercig egyetlen sz�t sem tudott kiny�gni, mik�zben az alt�bornagy m�ris felvette a t�vk�zl�j�t, �s kapcsolatba l�pett valakivel az Egyes�tett Front K�zpontb�l. Ez a fordulat olyan hirtelen j�tt, hogy nehezen hitte el, hogy a f�rfi feladta a meggy�z�s�t.

     Az els� h�v�s ut�n az alt�bornagy azonnal lebonyol�tott egy m�sodikat. Ez�ttal �gy t�nt, a V�rosi �gyek Hivatal�val besz�lt; �j szem�lyi k�rty�t kellett k�rni�k. A v�lasz nem j�tt azonnal: amikor a tiszt letette a t�vk�zl�j�t, r�n�zett.

   - Meg kell v�rnunk az oszt�ly beleegyez�s�t. Hallatlan, hogy �thelyezz�nk egy tanul�t az �vnek ezen szakasz�n. Am�g felveszik velem a kapcsolatot, besz�lj�nk a lehet�s�geidr�l a K�lv�rosban. �r�kbe fogadhatnak, vagy �lhetsz a kollekt�v�ban m�s gyerekekkel.

   - Nem akarom, hogy adopt�ljanak – mondta a fi� csup�n h�rom m�sodperces gondolkod�s ut�n. – Gao alt�bornagy, el tudja int�zni, hogy a lak�som Tang Lan� mellett legyen a kollekt�v�ban? – Hubbard nem besz�lt Tang Lannal, ami�ta az a K�lv�rosban �lt, de egyszer�en tudta, hogy a bar�tja se akart volna egy csal�dhoz ker�lni.

      Az alt�bornagy m�ly s�hajt eresztett ki, �s h�trad�lt, odafordulva a monitorja fel�, amit Hubbard nem l�thatott �gy, hogy az asztal m�sik oldal�n �lt. A f�rfinek val�sz�n�leg elege volt bel�le �s a k�r�seib�l. De nem vitatkozott t�bb�, �s hossz� id�re csendbe burkol�ztak. Hubbard nem �rzett k�nyszert, hogy besz�ljen, sz�val megint csak k�rbepillantott. �lvezte az extr�m csendess�get ebben a hangszigetelt szob�ban. Csak a billenty�zet klikken� hangjai zavart�k ezt a csendet, de m�g az is nyugtat�nak t�nt. Hubbard nem tudta megvezetni mag�t: nagyon is szerette ezt a k�rnyezetet. Egy pillanatra arra gondolt, hogy neki is lehetett volna ilyen irod�ja, ha elfogadta volna az alt�bornagy aj�nlat�t, �s itt maradt volna.

     A hossz� csend miatt a f�rfi hangja v�ratlan volt, megrezzent t�le.

   - Ha csatlakozt�l a kollekt�v�hoz, �t �ved lesz, miel�tt dolgozni tudn�l. Vedd fel a b�zis kurzusait, �s foglalj el egy helyet az ell�t� rakt�rakban, vagy – mert a katonas�ghoz tartozt�l – m�g mindig megpr�b�lhatsz jelentkezni a V�rosv�delmi Hivatalhoz. Ez el�ny�sebb lenne az �letst�lusodhoz. – Az alt�bornagy szeme er�s, feh�r ragyog�st t�kr�z�tt vissza a k�perny�r�l.

   - Ki akarok menni. Zsoldos csapatban akarok lenni – mondta Hubbard, mire az alt�bornagy �lesen felpillantott.

   - Tudom. �n is azt prefer�ln�m, hogy �gy tegy�l. Az emberis�gnek sz�ks�ge van olyan katon�kra, mint te. De ne kapkodj, n�h�ny m�sik szempontot is figyelembe kell venni el�bb. A zsoldosok nem olyanok, mint a katon�k. A fels�vezet�s k�l�nb�z� t�rv�nyeket �r el� a zsoldos csapatok sz�m�ra, mint a katonai csapatok�ra, �s mondhatni minden csapat m�s megszor�t�sokat �ll�t fel mag�nak. Ennek eredm�nyek�ppen a fizet�sed teljes eg�sz�ben f�gghet t�l�k. Sz�nd�kosan megakad�lyozhatj�k, hogy p�nzt kapj. Egy�ltal�n nem olyan nagylelk�ek �s t�r�d�ek, k�l�n�sen, ha el�nyt tudnak bel�led kov�csolni.

     Hubbard a homlok�t r�ncolta.

   - M�g egy ok, hogy menjek – felelt hezit�l�s n�lk�l. Tang Lan �s az � megsz�llotts�ga a h�siess�ggel kapcsolatban darabokra lenne z�zva egy aff�le csapatban. – Gao alt�bornagy, l�trehozhatok �n is zsoldos csapatot?

     A tiszt abbahagyta a billenty�zet p�f�l�s�t, �s most m�g d�bbentebbnek t�nt, mint el�z�leg, amikor Hubbard elmondta neki, hogy dezert�lni fog.

   - Nem. Legal�bbis nem most. Legal�bb �t emberre van sz�ks�ged, hogy elind�ts egyet. �s m�g csak csatlakozni sem tudsz egyhez sem hivatalosan, am�g nem vagy tizenhat. Hubbard, amikor elkezdted megszegni a szab�lyainkat, v�gezt�l b�rmilyen kutat�st arr�l, hogyan zajlik az �let a K�lv�rosban?

   - Nem.

     Ez mondjuk egy�rtelm� volt. Az alt�bornagy m�g egyszer m�lyet s�hajtott, �s h�trad�lt a sz�k�ben. �gy t�nt, megb�nta, hogy engedte Hubbardnak, hogy a m�sik v�rosba menjen, de m�r elind�totta az �gyet. Fontolgatott valamit egy ideig, megfigyelve Hubbard arc�t. Egy ponton �gy l�tszott, elkalandozott fejben.

   - Er�s vagy �s okos, de kem�nyfej�. A rendszer�nkben a gyerekek felk�sz�l�s n�lk�l vannak odavetve az emberi sz�rnyetegeknek. Ez a vil�g nem kedvez a csemet�inknek. Ha nem lenne ez a v�gtelen h�bor�, nem is kellene ilyen sz�rny� dolgokr�l diskur�lnunk… de mivel neked �s nekem itt van most ez a lehet�s�g, hadd adjak p�r tan�csot. – Az alt�bornagy v�gre megsz�lalt, �s a hangja m�lyebben csengett. – Ha nem akarod, hogy kihaszn�ljanak a K�lv�rosban, el�bb neked kell kihaszn�lnod �ket. Lennie kell valaminek, amivel fel�lkerekedsz rajtuk.

   - Hogyan… uram? – k�rdezte Hubbard, k�nyszer�tve mag�t, hogy udvariasan besz�ljen a f�rfivel. Elv�gre, az �lete ennek a katon�nak a kez�ben volt.

   - Borzaszt� vagy a meggy�z�sben, Hubbard – mondta az alt�bornagy laposan. Hubbard nem tudott ezzel vitatkozni. – A pr�b�lkoz�said velem szemben… hadd mondjam el, t�l gyeng�k voltak. Semmire nem jutsz a K�lv�rosban, ha nincsenek jobb alkudoz�i k�pess�geid. Sz�val, ha a zsoldosokhoz akarsz menni, el�sz�r egy m�sik l�tes�tm�nyn�l telepedj le, �s szerezz p�nzt.

   - P�nzt? – k�rdezte Hubbard. Ez volt a m�sodik alkalom, hogy Gao alt�bornagy eml�tette, �gy l�tszott, a f�rfi azt gondolta, ez nagy dolog volt Hubbard sz�m�ra. – Nem �rdekel a p�nz.

     A f�rfi egy m�sodpercre lehunyta a szem�t.

   - T�ged tal�n nem, de m�sokat igen – mondta nyugodtan, miel�tt feln�zett r�, �s megint az �r�asztal�ra k�ny�k�lt. – Manipul�lnod kell az embereket. Hat�sos m�dszerek vannak arra, hogyan vegy�l r� m�sokat, hogy azt csin�lj�k, amit akarsz, de a legt�bb illeg�lis tev�kenys�g. – Megtorpant. – A legjobb m�dszer, hogy a f�gg�s�geiket c�lozd. Az emberek a K�lv�rosban nem valami boldogok. Mind�knek van valamif�le f�gg�s�ge. P�nzf�gg�s�g, szexf�gg�s�g, drogf�gg�s�g, vagy m�s �lvezetekhez kapcsol�d� f�gg�s�g, melyek�rt ak�rmit megtenn�nek. Ha ezek k�z�l van valamelyikben �zleted, az sosem lesz vesztes �zlet, mert mindig van r�juk kereslet. Te csak egy gyerek vagy, sz�val nem akarom, hogy nem megfelel� intimit�son gondolkodj. A drogokat a katonas�g kezeli; rizik�s belekeveredni az �gyeikbe. Azonban p�nzt tudsz leg�lisan keresni. Sz�val, ha megfogadod a tan�csomat, Hubbard… szerezz p�nzt. A sz�rny� szoci�lis k�szs�geiddel sokra lesz sz�ks�ged…

     Hubbard m�g jobban r�ncolta a homlok�t. Szerette volna, ha Tang Lan mellette van, hogy megbesz�lj�k ezt, de nem tudta teljesen letagadni, amit az alt�bornagy mondott neki. � egy feln�tt volt, bizony�ra sok mindent l�tott, sok mindent tapasztalt.

   - Honnan tudom, hogy mik a f�gg�s�geik, uram? – k�rdezte v�g�l Hubbard. A f�rfi nem v�laszolt egy p�r m�sodpercig.

   - Hubbard, mit gondolsz, kik a legsikeresebb katon�k az �szaki B�zison?

   -… Milyen szempontb�l, uram?

     Gao alt�bornagy sz�ja sarka megr�ndult megint, de r�gt�n visszanyerte a kifejez�stelen arc�t.

   - Okos. – Azt�n v�laszolt. – A sz�rnyek elleni harcok szempontj�b�l.

     A fi� csendben maradt, am�g feldolgozta ezt a k�rd�st. Az alt�bornagy k�v�ncsian n�zett r�, mintha hib�tlan v�laszt v�rt volna el. Hubbard �gy �rezte, a v�lasz sokkal r�tegeltebb volt, mint ahogy az ember gondoln�. B�rki azt mondan�, hogy egy�rtelm�en a t�bornokok a legsikeresebbek, a sok kit�z�vel meg tan�s�tv�nnyal. �k voltak a leghatalmasabb emberek.

     Kiv�teles vezet�k voltak; okosak �s k�pesek nagyszer� tettek v�ghezvitel�re. Terveket kre�lni t�bb l�p�ssel a sz�rnyek el�tt, �s t�bbezer embert ir�ny�tani; a b�zis nem tehetett csak �gy ak�rkit az �lre. L�tfontoss�g�ak voltak a csat�k megnyer�s�hez.

     Azonban, volt egy szab�ly a b�zison, ami mindig is zavarta Hubbardot, �s sosem pr�b�lta meg�rteni a saj�t �rz�seit err�l m�lyebb szinten, mert �gy �rezte, elveszten� a tisztelet�t a vezet�ik fel�, ha t�bbet gondolkodott volna rajta. F�leg, mert egy �rthet� d�nt�s volt a b�zist�l, �s senki nem emelt kifog�st ellene. Ez a d�nt�s az volt, hogy ne k�ldj�k a legjobb vezet�iket a vadonba t�bb�. A b�zis nem kock�ztathatta az �let�ket. A legmagasabb rang� emberek elit csapata a seregben a legutols� pillanatig v�dve volt, m�g r� nem k�nyszer�ltek, hogy szem�lyesen harcoljanak. A t�bornokok �ltal�ban a falakon bel�l vez�nyelt�k a csat�kat. De emiatt a d�nt�s miatt, ezek a t�bornokok csak m�s katon�k �ldozatai �r�n tudt�k v�gezni a munk�jukat, akik t�nylegesen kimentek, hogy t�rk�peket csin�ljanak, inform�ci�kat gy�jtsenek, �s harcoljanak a fajuk�rt. Ebb�l a szempontb�l a t�bornokok f�ggtek az al�rendeltjeikt�l.

     Hubbard azt gondolta, hogy ez nevets�ges. Mindig halv�ny csal�dotts�got �rzett emiatt a d�nt�s miatt. Amikor egy ember m�s emberek munk�j�t �s siker�t haszn�lta, hogy a saj�tj�t l�trehozza, Hubbard nem tudta ezt nagyon tisztelni, de nem szerette ezt elismerni, vagy gondolkodni rajta.

     A f�rfi el�tte t�relmesen v�rakozott. Hubbardnak leesett, hogy a f�rfi pr�b�lt tan�tani neki valamit. Mi lehetett az? Mi lenne a v�lasza, ha Hubbard elmondan� neki a gondolatait a b�zis viselked�s�r�l ebben a t�m�ban? Azt�n r�j�tt, hogy eleve meg sem k�rdezte volna err�l, ha a f�rfi nem gondoln� �gy, hogy Hubbard egy k�l�nb�z� v�lasszal �ll el�. Tal�n n�h�ny vezet� szint�n nem volt valami boldog a b�zis rendszer�vel.

     Ezut�n a megvil�gosod�s ut�n a megold�s egy eml�k form�j�ban villant fel az elm�j�ben. Egy eml�k egy edz�t�borr�l, ahol katon�k heteken kereszt�l biztons�gban tartottak k�t fiatal fi�t a vadon durva atmoszf�r�j�ban.

   - A B�r�k, uram.

   - Mi�rt? – k�rdezte azon nyomban az alt�bornagy, nem jelezve a hangt�nus�val vagy az arc�val, hogy Hubbard helyesen v�laszolt-e vagy sem.

   - Mert… - Hubbard megnyalta a sz�j�t. – Mert �k ismerik az ellens�get a legjobban. Az emberek nem nyerhetnek, ha nem ismerik az ellens�g�ket.

   - Akarsz B�r� lenni? Mindened megvan hozz�.

     Hubbard kinyitotta a sz�j�t, de m�g nem tudott felelni. Gyan�totta, hogy ez csak egy „mi van ha” k�rd�s volt, hiszen m�r v�rtak Hubbard �thelyez�s�re, de r�j�tt, hogy sosem vette figyelembe ennek az �tnak a lehet�s�g�t, m�g akkor sem, mikor Tang Lan vele volt.

   - Nem… nem hiszem, uram – mondta, de nem tehetett r�la, a hangja gyeng�bbnek hallatszott. A tiszt �szrevette, de nem er�sk�d�tt tov�bb.

   - Ez sz�mukra a legnagyobb vesztes�g h�t. Ott im�dt�k volna a k�pess�geidet. �n szem�ly szerint nem tudtam bel�pni a csapatukba. Az Elj�r� B�r�s�g �r�lten szigor�, �s neh�z jelentkezni hozz�juk. Hacsak valaki nem aj�nl oda, majdnem lehetetlen, hogy kiv�lasszanak egy olyan �tlagos embert, mint �n. De aj�nlhattalak volna… Nos, ahogy mondtam kor�bban… m�g �gy is learathatod a tehets�ged gy�m�lcs�t m�shol. Hogy v�laszoljak az eredeti k�rd�sedre, van egy m�sik, amit k�rdezzek: ha �gy gondolod, hogy a B�r�k a legsikeresebbek a munk�jukban, mert megfigyelik az ellens�g�ket, akkor hogyan tudod sikeresen manipul�lni az embereket?

   - Ha megismerem �ket… - v�laszolt Hubbard, ez�ttal hezit�l�s n�lk�l.

   - Pontosan. – Az alt�bornagy z�ld szem�ben mintha feh�r l�ng l�tszott volna felszikr�zni. – M�r most nagyon figyelmes, okos �s analitikus vagy. De �gy l�tszik, nem ismered j�l az emberi teremtm�nyeket. Tal�n mert visszafogott is vagy, ami nem egy rossz dolog, de egy kicsit meg kell ny�lnod, �s meg kell �rtened az okaikat. Ez az egyetlen m�dja megtudni, hogyan nyerhetsz ir�ny�t�st valaki felett. Biztos�thatlak, hogy a p�nz sok sz�vess�get tesz majd neked. Ez a legvesz�lyesebb eszk�z, amit az emberis�g valaha kifejlesztett, a nukle�ris bomb�kon k�v�l. Mert v�g�l is, a p�nz az az eszk�z, amire sz�ks�ged van, hogy �letben maradj, mint az oxig�n. El�g szomor�, nemde?

   - Igen, uram. – Hubbard sosem gondolta volna, hogy a p�nznek ekkora hatalma volt. Tal�n mert egy gyerek sz�m�ra nem volt sz�ks�g a haszn�lat�ra, de most majdnem �gy t�nt, mint valami fegyver. Szerencs�re a fi� j� volt a fegyverekben, de m�g �gy is azt �rezte, hogy ez egy kicsit t�l sok volt sz�m�ra, hogy egyed�l kezelje. – Sz�val mit csin�lhatok a p�nzzel?

   - K�rhetsz embereket, hogy tegyenek meg �rted dolgokat. Elfogadtathatod vel�k a m�dszereidet. De ez nem lesz olcs�. �gy azt�n egy j� munk�ra lesz sz�ks�ged. A zsoldosok kereshetnek sokat, de csak id�vel. Er�s szem�lyis�ged van. A katonas�gn�l j�l ment volna a sorod, ahol a szigor� edz�s tiszteletet �s v�delmet hordoz az edz�idt�l �s kapit�nyaidt�l. Azonban odakint nem ez a helyzet. Ismerve t�ged… val�sz�n�leg nehezen tal�ln�d meg a helyed egy olyan zsoldos csapatban, ahol tiszteletlen�l b�nn�nak veled, sz�val sok p�nzt szerezni �gy nem lenne valami egyszer�. Ha nem tal�lsz egy j� csapatot egy j� kapit�nnyal, tal�n �vekig nem is kapsz semmit.

     Hubbard feje kezdett megf�jdulni, �s k�szk�d�tt vele, hogy motiv�ltnak �rezze mag�t a p�nz fel�. T�nyleg tal�lkoznia kellett Tang Lannal. A bar�tja majd gondoskodik err�l a dologr�l, hiszen � volt az okosabb.

     De ezut�n a gondolat ut�n �pp egy m�sik t�nt fel el�tte.

   - Uram, ha van p�nzem, vehetek eg�szs�ges �teleket a K�lv�rosban?

     Az alt�bornagy megtorpant, �s r�meredt, miel�tt v�ratlanul hangosan felnevetett.

   - Hallgatnom kellett volna magamra. �pp azt mondtam, hogy gyerek vagy – sz�lt kevesebb komolys�ggal, �s t�bb izgatotts�ggal a hangj�ban, hogy Hubbard hajland�s�got mutatott. – Persze, hogy a hasadra gondolsz. Igen, pontosan �gy. Sok j� �telt ehetsz, ha van p�nzed.

   - Tang Lannak akarom venni, uram – jav�totta ki a tisztet, aki megint nevetett.

   - Veheted mindkett�t�knek. Hubbard. K�s�bb ak�rmikor d�nthetsz �gy, hogy zsoldos leszel. De ha a zsoldos l�tet v�lasztod, �s nem veszed fel a b�zis kurzusait, nem tudsz j� fizet�ssel kezdeni. Miut�n gy�jt�tt�l n�mi extra Rt, feladhatod a munk�dat, �s mehetsz is a vadonba. Egy�bk�nt, �gy n�z ki, Tang Lan is elfogadta a b�zis kurzusait. Tal�n � is m�sik munk�t v�laszt.

     Hubbard feje keringeni kezdett hallva ezt az h�rt. Tang Lan is hasonl� logik�t k�vetett, mint amir�l az alt�bornagy besz�lt neki? Vagy megint meggondolta mag�t? Az�rt volt, mert a „f�n�ke” nem volt ott? Gyorsan oda kell mennie.

     Ahogy azon gondolkodott, hogyan tudn� megs�rgetni a tisztet, hogy gyorsabban dolgozzon, a t�vk�zl� v�gre megcs�rrent. Az alt�bornagy felvette, �s egy darabig csak hallgatott, �s r�vid „igen”-ekkel �s „nem”-ekkel v�laszolt.

   - Az okhoz, hogy mi�rt helyezz�k �t… - A tiszt csak egy r�vid pillant�st vetett r�. – �rja be a fegyelmez�st. Sz�mos alkalommal sz�k�tt ki a katonai b�zisr�l, engedetlen volt a tan�raival szemben, t�rv�nytelen harcokat kezdem�nyezett, ellopta az alkapit�nya szem�lyigazolv�ny�t, bet�rt egy csapattiszt irod�j�ba, �s magas rang� tiszteket vesztegetett meg. T�bb� nem alkalmas r�, hogy a katonas�got szolg�lja. Nem, nem maradhat a F�v�rosban sem.

     M�s k�rd�sek is voltak, amikre az alt�bornagynak v�laszolnia kellett. Most, miut�n a b�neit hangosan felsorolt�k, Hubbard csod�lkozott, hogy nem z�rt�k b�rt�nbe m�r r�g. Ian kapit�ny azt mondta, hogy a feln�ttek nem k�nyeztetik el itt a gyerekeket, mint az �denkertben, de �gy l�tszott, hogy m�gis nagyon megbocs�t�ak voltak fel�j�k… vagy kifejezetten �fel�. Tal�n csak a tehets�ge miatt volt. Ian kapit�ny szigor� katona volt, m�gis volt egy gyenge pontja a gyermekek ir�nt, akiket kezelt. Ez elgondolkodtatta Hubbardot, �s egy id�re elveszett a gondolataiban.

     A tiszt hamarosan befejezte a h�v�st.

   - M�g egy j�v�hagy�s kell nekik egy t�bornokt�l – mondta a f�rfi. – �n arr�l gondoskodom. K�ldtem egy email-t is a V�rosi �gyek Hivatal�nak sz�khely�re. Ha nem tudom elint�zni, hogy Tang Lan mellett �lj, akkor is megpr�b�llak a k�zel�be helyezni… k�rlek, �rtsd meg, hogy nem tudunk csak �gy kik�lt�ztetni valakit a kedved�rt. Ha a v�dak, amiket kor�bban felsoroltam, hivataloss� v�lnak, nem kaphatsz t�bb katonai kik�pz�st… De k�rlek, tart�zkodj t�le, hogy ilyen b�n�ket hajts v�gre megint, Hubbard, �s csak eddz szorgalmasan. Maradhatsz a katonai barakkban, �s kapsz �telt meg orvosi ell�t�st, am�g a d�nt�st v�gleges�tik.

     Hubbard elfogadta, �s csak b�lintott.

   - Mennyi ideig kell v�rnom?

     Az alt�bornagy csak n�zett r� egy ideig, egyetlen sz� n�lk�l, minden egyes r�szletet kivizsg�lva Hubbard arc�n, mintha m�g mindig pr�b�lna meg�rteni valamit.

   - Tudod, ha az �n fiam lenn�l, nem akarn�m, hogy �gy fel�ldozd a j�v�det – sz�lt, mint der�lt �gb�l a vill�mcsap�s, furcsa �rz�ssel a hangj�ban. Hubbardnak �tlete sem volt, mire gondolhatott. – Nagyon nemes vagy, hogy k�vetni akarod a bar�todat, nagyon h�s�ges is. Azt akarn�m, hogy itt maradj, �s csiszold a k�pess�geidet.

     Hubbard megint nem tudott r�gt�n v�laszolni. �gy �rezte az alt�bornagy az�rt mondta ezt, hogy arra �szt�k�lje, magyar�zza el a d�nt�s�t. Mintha tudta volna, hogy akadt m�g egy m�g�ttes motiv�ci�ja Tang Lanon k�v�l. Hubbard v�ratlanul k�sztet�st �rzett besz�lni neki a l�tom�sair�l. De lenyelte a szavakat, miel�tt kibuktak volna bel�le. �sszezavarodott ett�l az �rz�st�l. A f�rfi nem t�nt rossz embernek, de Hubbard nem tudta, hogy b�zhat-e benne. Tal�n csak meg akart b�zni benne. Egy nagyon k�l�n�s �rzelem volt; sosem �rzett m�g �gy ezel�tt. Csak Tang Lanban b�zott.

   - Ha a fia vagyok, akkor sajn�lom, hogy csal�d�st okozok, uram.

     Gao alt�bornagy arca egy k�sza pillanatra megv�ltozott; �gy l�tszott, a szem�re fekete k�d ereszkedett, eltakarva az �riszeit, �s valami bizony�ra bet�rt az elm�j�be. A sz�ja sarka megr�ndult, ahogy halv�nyan mosolygott.

   - Azt hiszem, a gyermekek n�ha megb�ntj�k a sz�leiket, igazam van?

     Hubbard nem tudta. Nem ismert sz�l�ket, nem voltak �r�kbefogad� sz�lei, �s nem is akart. M�g csak nem is ismert senkit, akinek lettek volna, sz�val �tlete sem volt. De a k�rd�s am�gy is ink�bb k�lt�inek tetszett, mintha a f�rfi mag�t k�rdezte volna.

     Ezenfel�l, nem volt oka azt gondolni, hogy Hubbard a fia lett volna. B�rki lehetett a biol�giai apja, � sose j�tt volna r�. Tal�n a tiszt minden gyermekre gondolt �ltal�noss�gban, nem csak �r�.

   - Hubbard, m�g �gy is a legjobbat akarom kihozni a helyzetb�l. – A f�rfi visszav�ltott a komoly hangj�ra. – Nem akarlak elvesztegetni a zsoldosok helytelen edz�se miatt. A k�vetkez� p�r h�napban �n magam foglak edzeni. Tan�talak majd a K�lv�rosr�l is. Odaadom az utas�t�sokat �s az edz�sterveidet Ian kapit�nynak, sz�val akkor is folytathatod vele, ha �n nem vagyok el�rhet�. Addig fogjuk ezt csin�lni, am�g nem lesz v�ltoz�s az �thelyez�sed folyamat�ban. Nem fogadok el t�bb kifog�st. Most mehetsz, hamarosan h�vlak.

     Hubbardnak nem tetszett az id�intervallum, de nem volt �tlete, hogy m�shogy gyors�thatn� fel, �s �gy is nagyon kedvesen b�nt vele ez az ember. Tiszteletet �s h�l�t �rzett, ez�rt csak felkelt, �s panaszkod�s n�lk�l ment az ajt�hoz. De amikor kinyitotta, egy pillanatra megtorpant, �s visszaford�totta a fej�t az alt�bornagy fel�.

   - Nem �ldozat, ha eleve nem akarom azt a j�v�t, uram.

     Azut�n csak t�vozott.

~�HxT�~

     Hubbard fej�t megt�lt�tt�k ezeknek az eml�keknek a csipetk�i. N�h�ny sz� olyan tiszta volt, mintha ebben a pillanatban hangzott volna el; n�h�ny eltompult. Nem tudta felid�zni azoknak a r�gi embereknek a hangjait, �s a r�szletek elhom�lyosodtak.

  - Mit �ldoztam fel? – k�rdezett vissza Hubbard. – El�g j�l �llnak most a dolgok.

     Igen, minden j�l ment. A hamis l�tom�sai nem v�ltak val�ra. Volt p�nze, ez�rt a szoci�lis k�pess�geinek hi�nya nem volt t�bb� akad�ly. Volt egy zsoldos csapata, �gy Tang Lan maradhatott megsz�llottja a h�siess�gnek, mert Hubbard csak olyanokat engedett jelentkezni a csapatba, akik hasonl�an gondolkodtak. J� ennival�t tudott adni Tang Lannak, sz�val a bar�tja soha t�bb� nem �hezett, vagy lett beteg. �s egy sikeres zsoldos csapat voltak, akik sokat utaztak a falakon k�v�lre. Hubbard ezt j� �letnek tartotta. K�rni sem tudott volna jobbat.

  - Kapit�ny, �lesl�t� vagy, �s mindig gy�zedelmeskedsz. – piszk�lta �t Tang Lan a szarkasztikus t�nus�n. – T�z �v telt el, �s te vagy az emberis�g els�sz�m� frontvonal-b�li parancsnoka a sz�rnyek elleni harcban. Ha nem vigy�zol, m�g mindig megmentheted a vil�got, �s h�ss� v�lhatsz. – Egy megtorpan�s ut�n Tang Lan halkabb hangon tette hozz�: - �gy l�tszik, nem kifejezetten epekedsz �rte, hogy h�s legy�l.

     Hubbard nem tudta visszatartani a nevet�s�t. Ez egy visszat�r� t�ma volt a besz�lget�seikben; Tang Lan m�g a mai napig is azt akarta t�le, hogy bevallja, hogy �rdekli a h�siess�g. Hubbard nem tudott igennel felelni. Nem �rdekelte. Tang Lan �nz�nek b�lyegezn�, ha tudna a motiv�ci�j�r�l. Egy bizonyos szem�ly k�r� rendezni az �let�t nem volt �ppen h�sies. Nem mintha hagyott volna b�rkit meghalni, ha m�r err�l volt sz�. De az egyetlen, aki r�vette olyan dolgokra, amiket m�sok „�ldozatoknak” h�vtak, csak az a bizonyos szem�ly volt.

  - �n m�r az voltam – gondolta Hubbard, �s csak mikor Tang Lan visszak�rdezett, j�tt r�, hogy t�nylegesen megsz�lalt.

  - Mi volt�l?

  - Fel�ldozott… - A nyelv�re harapott. M�s m�don akarta mondani, de a szavak kics�sztak az elm�j�b�l, �s nem tudta �rdekelni, hogy elkapja �ket. Csak azt mondta, amire eml�kezett. - Az alkapit�nynak… mag�nak.

     A l�tom�sai �ta ez volt a helyzet.

  - Megbuggyant�l – �llap�totta meg Tang Lan, a hangja enyh�n remegett.

  - Ez… egy�ni… h�siess�g… - Valami okn�l fogva, �gy gondolta, hogy az �ll�t�sa vicces volt. Ez a kifejez�s nagy tisztas�ggal villant fel el�tte: egy�ni. Tal�n mert t�l sokszor hallotta Tang Lant�l, belev�s�d�tt a kopony�j�ba.

  -… K�cs�g. – Egy r�g�s, �s tompa f�jdalom volt a nyerem�nye a vicc��rt, �s majdnem leesett az asztalr�l, amit most �gyk�nt haszn�lt, mert egyenesen tartani mag�t lehetetlen volt jelenleg. – Olvast�l b�rmilyen k�nyvet ezel�tt, Hubbard? Haszn�lhat� ez a kifejez�s ilyen form�ban?

     Hubbardnak nem volt �tlete sem. Val�sz�n�leg nem is ugyanarra a jelent�sre gondoltak, de nem volt ereje vagy agykapacit�sa, hogy megmagyar�zza, �s az �nkifejez� k�pess�gei t�l sokat csorbultak az alkoholt�l, hogy egy�ltal�n megpr�b�lja. Csak a karj�ba mosolygott, ami a legk�nyelmesebb p�rna volt, ami valaha l�tezett, �s hamarosan �lomba mer�lt, hab�r hallotta, hogy Tang Lan folytatta a besz�det.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s