A speci�lis teremtm�nyt ez�ttal K�k�gy�nak h�vt�k.

A fert�z�si �rt�ke nem volt magas, de f�leg a f�ld alatt volt akt�v, megannyi csapat k�gy�val, ami nagy neh�zs�get okozott a v�ros v�delm�nek.

Legf�k�pp, az emberek nem maradhattak a f�ld alatti mened�keken, csak a felsz�nen, �s be kellett z�rniuk az ajt�ikat �s ablakaikat. Nagysz�m� katonai csapatokat helyeztek ki az utc�ra, �s ideiglenes el��rs�ket alap�tottak, k�szen a harcra. A rep�l�k csoportokban hagyt�k el a v�rost, �s hajtottak v�gre sz�nyegbomb�z�st. A robban�sok zajai n�ha eg�sz �jjel hallatszottak, �s �gy t�nt, k�gy�k f�jdalmas sziszeg�sei vegy�ltek k�z�j�k.

Amikor egyszer a csata v�get �rt, Lu Tinghan levette a parancsnoki optikai agyat, �s a hal�nt�k�n enyhe verejt�k csillogott.

Visszat�rt az irod�j�ba, ahol egy f�l cs�sz�nyi k�v� v�rta az asztalon. Sietve ment el, �s csak a fel�t tudta meginni. Mostanra kih�lt, �s az �ze is negyven vagy �tven sz�zal�kkal cs�kkent. Az �r�asztal�nak d�lt, �s enyh�n megl�tyb�lte a cs�sz�t, lassan iszogatva.

Akadt p�r vaskos st�c dokumentum az asztal�n. Lu Tinghannak esz�be jutott valami, �s oldala fordult, majd kih�zott egy pap�rlapot a t�voli sarokr�l, az egyik mapp�b�l.

Egy skicc volt, amit � k�sz�tett.

A k�pen l�v�, fiatal f�rfinek �rd�gszarvak voltak a fej�n, �s pikkelyek a fark�n meg a jobb szeme sark�ban, az �riszei olyan feket�k, mint egy Szakad�k, �s ahogy mosolygott, a szeme is beg�rb�lt.

Lu Tinghan csendesen mosolygott.

Kopog�s hallatszott az irod�ja ajtaj�n.

Visszatette a rajzot, majd �gy sz�lt:

 - Szabad.

Su Enqi nyitotta ki az ajt�t.

 - Azt hittem, lepihensz.

Lu Tinghan felemelte a cs�sz�t.

 - Eszembe jutott, hogy m�g nem ittam meg a k�v�mat, sz�val visszaj�ttem.

Most, hogy a k�v�gy�rt�s r�g�ta abbamaradt, csak azok ihatt�k, akiknek el�g magas volt a rangja, �s luxusnak sz�m�tott.

Su Enqi nevetett kett�t.

 - Amikor fiatal voltam, k�v�f�gg� voltam. Minden nap kellett innom egy cs�sz�vel. Ha nem ittam, nem tudtam felkelni. Ha nincs el�g k�v�d, gyere hozz�m. Nekem m�g mindig sok j�f�le van, fekete �s feh�r k�v�k is. Tartsd meg, ha el�gedett� tesz. – L�pett kett�t el�re, �s le�lt a kanap�ra. – De megint a frontvonalra m�sz?

 - Hmm – b�lintott Lu Tinghan.

K�zel kellett ker�lnie a sz�rnyekhez, annak �rdek�ben, hogy pontosabban kital�lja, mire gondolnak.

 - A K�k�gy� m�s, mint m�s speci�lis teremtm�nyek. Ahogy tudod, el�g bonyolult sz�munkra, hogy a f�ld alatt harcoljunk vele, ez�rt a frontvonal t�l vesz�lyes – magyar�zta Su Enqi. – Ez most m�s, mint kor�bban, nem aj�nlom, hogy menj.

 - Megyek – v�laszolt Lu Tinghan.

 -… - Su Enqi k�nnyed�n s�hajtott. – M�g mindig olyan vagy, mint r�gen. Nem mondok t�bbet, csak hogy l�gy �vatos, �s ne vedd k�zp�nznek az �letedet. Nem sz�m�t, milyen er�s vagy tehets�ges vagy, mi mind h�sb�l �s v�rb�l vagyunk, mi is megs�r�l�nk �s v�rz�nk.

Lu Tinghan helyeselt.

A szob�ra csend borult, �s Su Enqi �sszecsapta a tenyer�t, �s enyh�n megd�rg�lte a h�velykujjait; nem lehetett tudni, mi j�rt a fej�ben.

Egy hosszabb id� ut�n lassan megsz�lalt.

 - A Visszhang elbukott.

 - Hmm – felelt Lu Tinghan. – V�lem�nyem szerint ez egy megj�solhat� eredm�ny. Legut�bb, mikor volt kapcsolatunk a Birodalommal, akkor volt, miel�tt a Birodalom f�v�rosa �ppen elesett, �s az�ta egy szelet h�rt sem kaptunk fel�l�k. M�r t�bb mint hetven �ve, hogy a vil�gv�ge elkezd�d�tt, nem kellene abban rem�nykedn�nk, hogy m�s t�l�l�k is vannak.

 - Sosem hitt�l benne, hogy a Visszhang sikeres lehet? – k�rdezte Su Enqi.

 - Nem hiszek benne – felelt Lu Tinghan laposan. – Ha sikeres lesz, akkor boldog leszek.

Su Enqi kinyitotta a szem�t, �s feln�zett r� k�ba tekintettel.

 - Mi a helyzet az �tn�z�ssel, gondolod, hogy az sikeres lesz?

 - Neh�z, de nem es�lytelen – felelt Lu Tinghan.

 - Annyira �r�l�k, hogy nem azt hallom t�led, hogy „soha” – mosolygott Su Enqi. – Ha ezt mondtad volna, akkor nem lenne semmi rem�ny. – Megveregette a sok �ll�st�l f�j� t�rdeit. – Sajn�latos, hogy egy olyan �reg f�szer, mint �n, nem mehet az �rbe… Eml�kszem, hogy hogyan tudtam ugr�lni, meg eg�sz �jjel fent maradni fiatal koromban. Miut�n futottam h�sz kilom�tert s�lyos terhekkel, akkor is �jra rendben voltam, �s energikus voltam m�snap. Miut�n megittam egy k�v�t, m�g mindig el tudtam aludni, ha aludni akartam. Nem sz�m�t, milyen �vet �runk, az emberis�g legnagyobb ellens�ge az id�.

Lu Tinghan leeresztette a tekintet�t, �s a k�v� a cs�sz�ben finoman megremegett.

 - Min�l �regebben az emberek – folytatta Su Enqi. – Ann�l gyorsabban rep�l az id�. Olyan, mintha minden csak tegnap t�rt�nt volna. M�g mindig eml�kszem az els� alkalomra, amikor l�ttalak, Lu ezredessel volt�l, mellette �llt�l, csak ilyen magas, �s megk�rdezted, hogy megtan�talak-e, hogyan kell harcolni. – A kez�vel mutatta a magass�g�t, a mosolya m�lyebb volt, �s r�ncok t�ntek fel a szeme sark�ban. – Ki gondolta volna, hogy te leszel a j�v�ben a Sz�vets�g t�masza, �s �n meg futni se fogok m�r tudni.

Elford�totta a fej�t, �s k�h�g�tt, a k�h�g�se el�g zavaros volt.

 - �r�l�k, hogy l�ttalak feln�ni, de m�g jobb lenne, ha visszamehetn�nk az id�ben. Akkoriba, amikor m�g sz�mtalan v�ros l�tezett, az �g, az �ce�nok �s a f�ldek, az eg�sz vil�g a mienk volt. M�g mindig mindenre van megv�lt�s. – Megint mosolygott. – Nagyszer� lenne, ha a 0-s Szakad�k ideje hozz�m ker�lne, �s visszat�rhetn�nk a legenergikusabb pillanatokba, �s a legb�s�gesebb korszakba.

Lu Tinghan megint a k�v�ba kortyolt.

A k�v� kiss� savany�nak tetszett, mintha elkeveredett volna a keser�s�ggel, mely a nyelve hegy�n bontott vir�got.

 - Nincs olyan, hogy „ha”, nem tudunk visszamenni.

 -… ez igaz – ismerte el Su Enqi. – Nem mehetek vissza, �s nem lesz t�bb Visszhang.

Kezdett k�s�re j�rni, a kanap� karf�j�ra t�maszkodott, �s er�lk�dve kelt fel, majd hirtelen megtorpant, miel�tt el�rte az ajt�t, �s fel� ford�totta a fej�t.

 - De akkor is j� lenne, ha p�r dolog nem t�rt�nt volna meg sosem – sz�lt.

Lu Tinghan csendben volt.

Mindketten tudt�k, ez a mondat mire vonatkozott.

… Jiang Huazhit, aki k�sleltet�ket csemp�szett, egy parancsnak k�sz�nhet�en a F�v�rosba kellett volna sz�ll�tani, de Lu Tinghan er�szakkal Fengyangban tartotta, v�rva a t�rgyal�s�ra. Az �t �vvel ezel�tti eset az ezer k�sleltet� injekci�r�l, melyet els�llyesztett, a napvil�gra ker�lt.

Ki tussolt Jiang Huazhinak?

Nem volt meggy�z� bizony�t�k, de a k�t ember ebben az irod�ban tudta j�l.

A tan�r �s a di�k sok �ven kereszt�l harcolt egym�s mellett, ez�rt minden fedez�s �n�m�t�s.

Csak egy f�nyforr�s lett felkapcsolva az irod�ban, �s a f�ny betakarta Lu Tinghant, egyenes tart�sa olyan volt, mint egy kard, amelyik elutas�totta, hogy visszat�rjen a tokj�ba.

Su Enqi az ajt� �rny�k�ban �llt, a b�re el�regedett, �s a h�ta enyh�n meghajlott.

 - M�g ha nem is lehet visszamenni a m�ltba, – sz�lt lassan. – tal�n van p�r apr� hiba, ami felett szemet hunyhatn�l. Mit gondolsz?

Lu Tinghan letette a cs�sz�t, a szem�be n�zett, �s sz�r�l sz�ra mondta:

 -… az valaki m�s, nem �n.

A kontraszt a f�ny �s �rny�k k�z�tt kett�v�gta a vil�got, mint egy szakad�k.

Su Enqi nem lep�d�tt meg, �s elmosolyodva v�laszolt.

 - Lu ezredes, l�gy �vatos a frontvonalon, v�rni fogok a j� h�rekre.

Becsukta az ajt�t, �s t�vozott.

*

S�r� k�d �lt a pusztas�gon, olyan s�r�, hogy Shi Yuan nem l�tta rendesen az ir�nyokat, de �gy �rezte, lassan meg kell k�zel�tenie Vasv�rost.

Nem volt sok �nbizalma.

…Mikor legut�bb a meg�rz�sei alapj�n hagyta el a v�rost, elveszett a kavarod�sban, azt�n elveszett a v�ros keleti, majd nyugati r�sz�ben, �s el�zott a hideg es�ben, a semmi�rt.

T�tov�zott, mit tegyen, mire hirtelen egy kis k�k f�ny t�nt fel a k�d m�ly�n.

Egy t�ncol�, �ce�nszer� med�za volt.

M�g mindig a pusztas�gban keringtek, a Vasv�ros k�r�l lebegve, elutas�tva, hogy elhagyj�k a helyet. Arra gondolt, hogy nem lesz neh�z abba az ir�nyba menni, sz�val Shi Yuan �gy is tett. Hamarosan enyh�n megremegett a f�ld, �s egy hatalmas, feh�r �z bukkant fel. A teste nagy r�sze a k�dbe burkol�zott, �s az agancsa furcsa volt; gazdag, feh�r f�st sziv�rgott a test�b�l minden alkalommal, mikor l�pett egyet.

A Magas Erd�n K�v�li �z.

Lu Tinghan egyszer hossz� ideig �llt a v�rosfalon, v�rva az elj�vetel�t.

Shi Yuan �gy tippelte, hogy volt valamif�le kapcsolat k�z�tt�k. Felemelte a fej�t, �s megk�rdezte az �zet:

 - Hell�, ismered Lu Tinghant?

Persze, az Erdei �z nem v�laszolt.

Lassan haladt, �s csendesen a t�volba s�t�lt, az alakj�t teljesen eltakarta a k�d.

Shi Yuan k�vette a med�z�t, �s folytatta az �tj�t.

Nem tudta, meddig tartott, mire el�rt n�h�ny itt-ott leomlott falhoz, �s kavics meg romok kezdtek felbukkanni a l�ba alatt. Shi Yuan f�letlen�l bele is r�gott egy f�lig elrothadt katonai sisakba, amit nedves talaj fedett.

Azut�n…

Megl�tta a v�rosfalat.

Fekete ind�k m�sztak kereszt�l az eg�sz falon, meghajl�tva a f�met, m�g az teljesen eldeform�l�dott. Ahogy k�zelebb �rt, l�tni lehetett, ahogy az ind�k felemelkednek �s leereszkednek, mintha l�legezn�nek. Az eg�sz v�rost kilyuggatt�k, sz�val nem kellett keresg�lni a bej�ratot. Shi Yuan tett egy p�r l�p�st el�re, �s bem�szott a v�rosba egy hatalmas ny�l�son.

Egy m�sodik neh�zs�g t�nt fel.

A mai k�d t�l neh�z volt, alig l�tta az elhagyatott �p�leteket a k�zelben, �s nem volt �tlete, hogyan juthat el a kommunik�ci�s toronyig.

Sokkal k�nnyebb lett volna, ha fekete k�dd� v�lt volna, de tal�n megzavarta volna a Sz�vets�g sereg�nek szennyez�si �rt�kek felt�r�s�t, �s hat�ssal lett volna a m�veleteikre.

Shi Yuan hezit�lt, de akkor egy f�nyfelh� vil�g�totta meg a k�d�t magasan felette.

Ez nem a med�z�k finom f�nye volt, egy sokkal er�sebb �s melegebb sz�n.

Mint viharban, ahogy az es�cseppek kopogtak a f�ld�n, hirtelen fegyverl�v�sek hangja t�rt ki, �s egy ismeretlen sz�rny �v�lt�tt a k�dben! R�gt�n azut�n megannyi halott, f�lember nagys�g� rovar hullott Shi Yuan l�b�hoz, �s fekete v�r folyt ki a fegyverl�v�sek lyukaib�l.

Shi Yuan sosem sz�m�tott volna r�, hogy lehetnek itt emberek!

Egyre t�bb nagy rovar t�nt fel, a f�ny k�r�l repkedtek, megkavart�k a k�d�t. Shi Yuan k�t m�sodpercig hezit�lt, majd el�re rohant, a f�ny al� �llt, �s felemelte a fark�t, amelyen a pikkelyek kiny�ltak �s lecsuk�dtak, d�rzs�l�dtek…

A Cs�rg� Fark� Szakad�k megjelent!

A CS�rg� Fark� Szakad�k hangja v�gigrezon�lt a k�d�n, ami igencsak elrettent�en szolg�lt a bogarak sz�m�ra. �sszevegy�lve a fegyverl�v�sekkel, a rep�l� rovarok megannyi hull�m�t lel�tt�k. Egy id� ut�n a rep�l� rovarok visszah�z�dtak �s elt�ntek a k�dben.

A k�rny�k lenyugodott.

Shi Yuan nem tal�lkozhatott m�s emberekkel, m�sk�l�nben nem tudta volna megmagyar�zni, hogyan ker�lt ide, �s mi�rt nem t�madt�k meg a sz�rnyek.

Amikor �pp azon volt, hogy csendben megl�pjen, hallott egy nyikorg� hangot, �s az el�tte l�v� �p�let ajtaja kicsap�dott, �s egy magas f�rfi rohant fel� egy fegyverrel!

Shi Yuan fr�szt kapott.

Olyan nagyon megijedt, hogy majdnem �szt�n�sen fekete k�dd� v�lt, hogy elmenek�lj�n, de a f�rfi halkan kiab�lt neki.

 - Leny�g�z� vagy!

Shi Yuan �sszezavarodott.

 - Leny�g�z� vagy! – A f�rfi, akit elleptek a fegyvert�lt�nyek, odament hozz�, �s r�meredt. – Hogyan csin�ltad? Csin�ld megint azt a vicces hangot! Edward is hallani akarja!

A szeme alatt bev�rz�s l�tszott, �s a szemei gyorsan �s szab�lytalanul forogtak, mintha hiperakt�v �llapotban lett volna. De nem �gy n�zett ki, mint aki t�madni k�sz�lt volna.

Shi Yuan hezit�lt a v�laszad�s el�tt.

 - A farkammal csin�ltam a hangot, �gy…

Egyszer demonstr�lta, hogyan d�rzs�l�dtek �ssze a pikkelyei.

 - Milyen �rdekes! – A f�rfi megemelte a hangj�t, �s felki�ltott. – Ez olyan �rdekes! Melyik utc�ban laksz? J�tszani j�tt�l?

Vasv�ros m�r elesett, �s nemcsak, hogy ez az ember itt maradt, de k�pes volt ilyesmit k�rdezni Shi Yuant�l, akin�l nem volt fegyver, sz�val egy�rtelm�en volt valami baja, els� r�n�z�sre. Miel�tt Shi Yuan megfontolhatta volna a v�laszt, a f�rfi m�r meg is ragadta. – Gyere, gyere, gyere Edwarddal! Edward a h�z�ba akar vinni!

Shi Yuan k�rd�n n�zett r�.

A f�rfi megmagyar�zhatatlan okb�l r�ngatta �t az �p�letbe, �s hasztalan volt elutas�tani vagy k�szk�dni. Olyan volt, mint egy kis sz�rny, akit elrabolt egy emberkeresked�, hogy eladja.

Ez egy megfigyel�torony volt �rszemek sz�m�ra egykoron, volt egy spir�l l�pcs�, nagyon keskeny �s pont megfelel� v�dekez� int�zked�sekhez. �s nyilv�nval�an �talak�t�son esett �t. A f�rfi el�vette a DIY ir�ny�t� k�sz�l�k�t, p�rszor megnyomta, �s a vas falak, a sz�gesdr�t �s a l�zermechanizmusok teljes eg�sz�ben visszah�z�dtak.

 - A neved… Edward? – k�rdezte Shi Yuan hezit�lva.

 - Edward igent mond! – felelt a f�rfi izgatottan.

Shi Yuan meg volt r�la gy�z�dve, hogy valami baj volt ezzel az emberrel.

Eg�szen a torony tetej�ig mentek.

Edward kinyitott egy kis ajt�t odafent, �s felkapcsolta a villanyt egy csettint�ssel.

 - Ez Edward otthona! Edward mindig is itt �lt!

Egy kicsi szoba volt, teli fegyverekkel, t�lt�nyekkel, �s goly��ll� mell�nyekkel. A hossz� �s r�vid fegyverek szanasz�t hevertek a f�ld�n. K�l�nb�z� szably�kat lehetett l�tni mindenfel�, mint valami fegyver�rus rakt�r�ban, �s nem volt hely le�lni. A sarokban a munkaasztal tele volt csavarokkal �s vezet�kekkel, fog�kkal �s oll�kkal, �s p�r olyan dologgal, amik pontosan �gy n�ztek ki, mintha bomb�k lettek volna az asztalra helyezve.

B�rki, aki l�tta volna ezt a jelenetet, �gy hitte volna, hogy a tulajdonosa rendk�v�l vesz�lyes �s jav�thatatlan terrorista volt.

Ha b�rmi b�k�set kellett eml�teni a szob�b�l…

Tal�n a munkaasztal melletti kis �tkez�asztal lett volna az.

Egy sz�k �res volt, a m�sik kett�n emberi alakok �ltek, melyeket kartondobozb�l v�gtak ki.

A b�r�k volt a karton, a csontjaik bel�l f�m v�zak, �s szakadt ruh�k fedt�k �ket, melyek egy�ltal�n nem illettek r�juk. Az egyik egy aranysz�n� par�k�t viselt, ami �gy n�zett ki, mint valami ty�kketrec. A kartonarcon voltak ecsetvon�sok, �t arcvon�st jelzett egyszer� �br�zol�ssal, �s egy n�vt�bla l�gott a mellkas�n, azzal a sz�val, hogy „Joanna”; a m�sik egy gesztenyebarna robban�fejet viselt, gyermeki m�ret� termettel, ugyanazokkal az egyszer�, rajzolt arcvon�sokkal, k�t f�gg�leges vonallal �s egy �vvel, mely mosolyg�v� var�zsolta az arc�t, a n�vt�bl�ja szerint pedig „Mike” volt.

Els� r�n�z�sre h�tborzongat� volt.

Edward le�lt egy sz�kre, �s mag�ra mutatott.

 - Edward. – A magas karton emberre mutatott. – Ez Joanna, ritk�n �dv�zli a vend�geket. – Az alacsony karton emberre mutatott. – Ez Mike. Mint az anyja, nem szereti �dv�z�lni az embereket.

T�bb ed�ny is volt az asztalon, mocskos, �s bizonytalan, mivel is voltak felt�ltve. Edward felkapott egy vill�t, k�tszer megkocogtatta az ed�nyt, �s felki�ltott.

 - Ez itt Edward csal�dja! Mindig egy�tt lesz�nk!

A t�l �s az ev�p�lcik�k csattogtak, ahogy �ssze�tk�ztek, �s a kartonemberek fur�n mosolyogtak.

 - H�t, hell� – sz�lt Shi Yuan.

Joanna nem sz�lt semmit.

Mike sem v�laszolt.

Mike feje lek�kadt, �s az asztalra esett.

Shi Yuan kiss� m�rges lett.

 - Nagyon durv�k vagytok, emberek.

Elnevezte �ket Szakadt Ruh�snak �s Foltos Trik�snak.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s