A s�t�t szob�ban, a tompa, auroraz�ld ragyog�sban, sokan megr�m�ln�nek a jelenet l�tt�n, ahogy egy csendes illet� �l egy sz�kben, pislog�s n�lk�l meredve el�re a s�padt arc�val, mely visszat�kr�zi azt a t�rkiz �rnyalatot, mely olyann� teszi, mint egy szellem.

     Hubbard nem f�lt a szellemekt�l. M�g ha lett is volna itt egy, egy hang n�lk�l meredt volna vissza r�. Csak ahogy tette most is, a fej�t az �kl�re hajtva, a karossz�ken k�ny�k�lve, a jobb bok�j�t a bal t�rd�n nyugtatva… Nem volt sz�ks�ge t�bb f�nyre, mint amit az Aurora ny�jtott neki az ablakokon �t. Val�j�ban m�r hossz� ideje �lt ott, a szoba k�zben bes�t�tedett, �s � nem �llt fel, hogy elh�zza a f�gg�ny�ket.

     Tang Lan el�tte �lt, mozdulatlanul; nem csup�n elfelejtett pislogni. Nem l�legzett.

     Hubbard sz�ja sz�raz volt, �s v�ratlanul hezit�lni kezdett. A b�bu arc�ra akarta tenni az ujjait, �s gyeng�den megsimogatni a szem�t; v�gig akarta futtatni a h�velykujj�t az als� ajk�n; bele akart t�rni az ujjaival a haj�ba.

     Azt akarta, hogy a f�rfi a v�ll�ra hajtsa a fej�t, �s meg�lelje.

     Megtette mindezt rengetegszer a m�ltban, de a sz�nd�kai most enyh�n elt�rtek azokt�l az �lel�sekt�l �s �rint�sekt�l. Hubbard �sszeszor�totta a sz�j�t, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. T�l sok�ig v�rt.

     Egy hirtelen zaj zavarta meg az �ngy�l�let�t. Hubbard megr�ndult, azt�n lehunyta a szem�t egy pillanatra. Megint… m�g mindig nem tudta megszokni ezt.

     A l�tom�sai abbamaradtak; helyett�k, k�t �vtizednyi t�voll�t ut�n, az �llapota visszat�rt, teljes erej�b�l vir�gozva; a f�lei n�ha rendk�v�l irrit�ltt� �s �rz�kenny� v�ltak, �s �ltal�ban akkor, mikor a legkev�sb� sem sz�m�tott r�.

     Megint feln�zett, �s a szeme az ablak fel� v�ndorolt. Z�rzavaros robajl�st hallott, mintha egy sereg �rkezett volna az otthon�hoz. Val�sz�n�leg egy csapat j�r�r volt egy�bk�nt, tudta… T�l f�radt volt. Azt gyan�totta, hogy a stressz volt az oka ezeknek a feler�s�d�tt zajoknak. Azut�n a k�ldet�s ut�n, amikor elvesztett�k Tang Lant, �s visszat�rtek a b�zisra, er�s�d�, folyamatos hupog�s, recseg�s, �s zizeg�s volt a f�l�ben. A feje majdnem eg�sz nap f�jt. Ez nem seg�tett neki feldolgozni a helyzetet, amiben volt. A k�vetkez� napon a zajok eltompultak, de n�ha visszat�rtek egy kis id�re.

     Egy p�r pillanat ut�n a f�le abbahagyta a hangokt�l val� a cseng�st �s l�ktet�st, �s csend ereszkedett r�. Hamarosan elfeledkezett a k�lvil�gr�l, mert a mozdulatlan figura a figyelm�t k�vetelte.

     Egy felt�r� k�sztet�snek engedelmeskedve Hubbard talpra ugrott, �s ugyanazzal a lend�lettel odas�t�lt a b�buhoz, de meg�llt felette. Tang Lan nem k�vette a mozdulatait a szem�vel vagy emelte fel a fej�t, hogy Hubbard arc�ra n�zzen – valamerre Hubbard gyomra t�j�k�ra b�mult.

     Afel� a gyomor fel�, ami aznap este �ta f�jt, hogy az alkapit�ny�t… a seg�dtisztj�t… a bar�tj�t maga m�g�tt hagyta. Az embert, aki j� vezet�v� tette, �s aki a f� pontja volt az eg�sz �let�nek. Majdnem h�rom �vtizedet szentelt ennek a f�rfinek, elker�lve minden h�lye l�tom�st, melyek egy nem val�s j�v�t festettek le; eltaposott minden egyes lehet�s�get, amije volt, f�lrehaj�tva �ket, amit m�sok „�ldozatoknak” h�vtak, csak mert nem tartalmazt�k Tang Lant, �s most…

     Hubbard t�rdei elgyeng�ltek, �s � r�juk omlott, egyenesen a b�bu el�tt. Az arc�t a hideg v�llon pihentette. A karjai enyh�n remegtek, ahogy �vatosan r�tette az ujjait a sov�ny der�kra.

     Tang Lan t�k�letes m�solata volt. El�g karcs� volt, magas, de nem nyurga, kellemes ar�nyokkal �s finom izmokkal, m�g mindig egy v�delemre szorul� illet� �rz�s�t adva Hubbardnak. Persze, Tang Lannak nem volt sz�ks�ge v�delemre; a val�s�gban jobb harcos volt, mint b�rmelyik zsoldos, �s a legt�bb katona. Az emberek nem gondoln�k els� r�n�z�sre, f�leg a gyeng�d arca �s s�padt b�re miatt.  

     Hubbard h�trad�lt, hogy k�zelr�l az arc�ra n�zzen.

     Scott Shaw hihetetlen�l tehets�ges m�v�sz volt. Ha nem Hubbard lett volna, aki megrendelte ezt a b�b�t, �tverte volna �t… Nem, �t is verte egy m�sodpercre, amikor el�sz�r l�pett Shaw boltj�nak k�sz�b�re. T�l val�s�gos volt. Csak egy pillanatra ugyan, de azt gondolta, Tang Lan visszat�rt. M�g a fekete szemeknek is volt egy halv�ny ragyog�sa, ahogy Tang Lan szemeinek. A hossz� szempill�k festettnek t�ntek; m�lyfeket�k voltak. Tang Lan sosem haszn�lt semmilyen sminket, egyszer�en ennyire helyes volt.

     Hubbard sz�ve f�jt, ahogy m�lyen egym�sra n�ztek. Azok a szemgoly�k majdnem r�miszt�en val�s�gh�ek voltak… Meg kellett szak�tania a szemkontaktust, hogy ne vesz�tse el a j�zan esz�t.

     Az arca n�z�se helyett a kezeire pillantott. Amikor kivette a b�but a dobozb�l, bele�ltette Tang Lan kedvenc sz�k�be, a kezeit k�nnyed�n a karf�ra fektetve, ahogy Tang Lan szokta. Mindig nagyon laza st�lusban �lt a sz�k�ben.

     Hubbard szeme r�meredt arra a k�zre, �s j�p�r perc eltelt, miel�tt b�tors�got gy�jt�tt, hogy meg�rintse az ujjbegyeivel.

     Egy extra figyelmeztet�st adott Tang Lan kezeir�l Scott Shawnak. Rengeteg f�nyk�pe volt, �s nagyon tiszta le�r�sai az eg�sz testr�l, de ezt hangs�lyozva emelte ki az �reg f�rfinek: ne hagyjon ki egyetlen r�szletet sem rajtuk. A k�zfej, az ujjak, az �vesen form�zott k�rm�k, �s a teny�r…

     Az � keze m�g mindig remegett kiss�, amikor az ujjait Tang Lan jobb k�zfej�re tette. A b�re nagyon sima volt, �s szint�n teljesen val�s�gos. Vil�gos, r�vid �s v�kony sz�r�csk�k voltak a csukl�j�n. Hubbard �vatosan felemelte ezt a kezet, �s a kart er�szakkal hajl�totta be a k�ny�k�n�l. Felnyomta Tang Lan karj�t egy olyan poz�ci�ba, mintha az integetett volna valakinek, miel�tt gyeng�den r�nyomta a saj�t tenyer�t a b�bu�ra.

     A sz�ve dobolt. Az �rz�s nagyon ismer�s volt… de t�l hideg. Az eml�k err�l a k�zr�l egyszer�en el�t�rt az elm�je h�tulj�b�l… �vekkel ezel�tt t�rt�nt… Amikor hasonl�an fogt�k egym�s kez�t… Nem… Nem hasonl�an, jobban, k�zvetlenebb�l, mely csup�n egyszer t�rt�nt �let�kben.

     Hubbard ujjai lassan Tang Lan�i k�z� k�sztak, k�nyszer�tve �ket, hogy sz�tny�ljanak, miel�tt �sszekulcsolta a kez�ket. Szorosan lehunyta a szem�t, miel�tt el�re d�lt Tang Lan fel�. A homlok�t megint a b�bu v�ll�hoz nyomta.

     Akkoriban… meg kellett volna sz�lalnia azut�n az �jjel ut�n. Nem kellett volna v�rnia, hogy Tang Lan tegye meg ezt a l�p�st. Gy�va volt. Tudta m�r hossz� ideje; r�g�ta volt egy meg�rz�se, hogyan �rez Tang Lan ir�nta, m�r akkor, mikor tin�dzserek voltak. �s hogy hogyan �rzett � Tang Lan ir�nt. M�gis, egyik�k sem volt k�pes megtenni azt az utols� l�p�st.

~�HxT�~

     Hubbard szeretett utazni �s hossz� k�ldet�sekre menni a vadonban, de hazat�rni m�g �gy is k�l�nleges �rz�s volt sz�m�ra. Nem a lak�s miatt, ahol �lt, hanem mert l�thatta Tang Lant gondtalannak �s laz�nak. Mint most, ahogy fels�t�ltak a l�pcs�k�n az emelet�kre, megk�zel�tve az ajtajukat, �s a bar�tja menet k�zben enyh�n lengette a karj�t, egy halv�ny mosollyal az arc�n, melyet nem mutatott ki addig, am�g egyed�l nem voltak, mintha az egy d�j lett volna Hubbard sz�m�ra, vagy valami, amit nem akart, hogy m�sok l�ssanak.

     Sz�val term�szetesen, amikor Tang Lan hirtelen abbahagyta a mosolyg�st, �s nemcsak a mosolyg�st, de a mozg�st is, mintha belerohant volna egy l�thatatlan falba, nagyon �szrevehet� volt. Hubbard is meg�llt, �s r�n�zett, de l�tva a tekintete ir�ny�t, el�reford�totta a fej�t, �s r�pillantott az ajtajaikra.

     Azonnal meg�rtette.

     Csak egy p�r l�p�snyire voltak a lak�saikt�l; szomsz�dok voltak, csak �gy, mint gyerekkorukban. Nos, alkalmank�nt k�l�n szob�ba mentek, vagy Tang Lan j�tt �t az � lak�s�ra… ritka alkalom volt sz�mukra, hogy k�l�nv�ljanak, de az emberek m�g mindig azt gondolt�k, hogy csak szomsz�dok.

     A jelens�g, ami megtorpan�sra k�sztette Tang Lant, az az ajtajuk nem mindennapi megjelen�se volt: valaki kis pap�rlapokkal t�mte ki az ajt�r�seket, feld�sz�tve a kopott f�meket feh�r koszor�kkal. Mindenk�ppen nagy er�fesz�t�ssel pr�b�lt�k k�zbes�teni a leveleket a k�t lak�nak, de kev�s sikerrel. A pap�rdarabok �s bor�t�kok kiestek, mintha az ajt�k pr�b�lt�k volna levedleni az �j tollaikat. Pap�rfecnik voltak k�r�l�tt�k a f�ld�n. P�r bor�t�k �s darabka a folyos� m�sik oldal�ra sz�llt, �s a rajtuk lev� l�bnyomokb�l �t�lve, az emberek csak �tgyalogoltak rajtuk.

   - Megint… - Tang Lan s�hajtott, �s megr�zta a fej�t, majd lend�letet vett, �s azokhoz a pap�rcafatokhoz l�pett. A h�tizs�kj�val leguggolva kezdte �sszegy�jteni �ket, �s Hubbard k�vette a p�ld�j�t; hamarosan tele volt a kez�k levelekkel.

     Val�ban nem ez volt az els� alkalom.

     Hubbardnak nem kellett a bor�t�kokba n�znie; tudta, hogy ezek mind szerelmes levelek voltak. Mindig kaptak ilyesf�le �zeneteket idegenekt�l, k�l�n�sen, ami�ta feln�ttek voltak. Hubbard nagyon is tiszt�ban volt a h�r�kkel: a k�t, j�k�p�, sikeres fiatalember a vonz� test�kkel… kit�mve p�nzzel, persze… M�g ha cs�ny�k is lettek volna, mint a b�n, akkor is szerelmes levelekben f�rdett�k volna �ket a civilek.

     Tang Lan s�hajt� nevet�ssel �llt fel.

   - Tele van a kezem. A kezed �gy�ben van a szem�lyi k�rty�d? Nem tudom kinyitni az �… - A szavak megakadtak Tang Lan tork�n, amikor Hubbard k�zelebb l�pett, �s laz�n kiny�lt, hogy belet�rjon a h�ts� zseb�be. Hubbard sz�lt Tang Lannak, hogy ne tartsa a szem�lyi k�rty�j�t a farzseb�ben, de Tang Lan sosem hallgatott r�. – K�sz… �n a saj�t k�rty�dra gondoltam…

   - Nem sz�m�t – mondta Hubbard, �s kinyitotta Tang Lan lak�s�t a bar�tja el�tt, hagyva, hogy els�k�nt menjen be.

     Tang Lan leejtette a leveleket az asztalra, �s hasonl� st�lusban levedlette a h�tizs�kj�t is ott helyben. Miel�tt b�rmi m�st csin�lt volna, od�bb l�pett, �s hagyta mag�t egyenesen belezuhanni a kedvenc karossz�k�be. Egy v�ros romjaib�l szerezte; az Ell�t� Rakt�r nem adott t�bb b�tort a lak�k sz�m�ra, de n�ha tal�ltak n�h�ny hasznos t�rgyat azokon az elhagyatott helyeken. Egy diz�jnos sz�k volt, hossz� h�tt�ml�val, �s vastag szivaccsal az �l�s�n.

     Hubbard m�g egyszer k�vette a p�ld�j�t, ledobva a leveleket a m�r most magas halomra, hagyva, hogy �sszekeveredjenek, vagy lepotyogjanak az asztal sz�l�n, �s a saj�t h�tizs�kj�t a f�ldre tette. Mell� �lt, szemben Tang Lannal, �s csak n�zte a bar�tj�t, ahogy j�l �rzi mag�t, pihenteti az izmait, h�trad�nti a fej�t a h�tt�ml�ra, �s a karj�t laz�n a karf�ra helyezi. M�g a csizm�it sem vette le.

   - Azt hittem, id�vel elmaradnak azok a szerelmes levelek – sz�lalt fel Tang Lan egy hosszabb csend ut�n. Lehunyta a szem�t, de amikor Hubbard csak h�mm�g�tt, felpillantott. Az arca most �lmosnak t�nt. – Nem v�laszoltunk r�juk, sz�val fogniuk k�ne az ad�st…

   - Ezek nem mind m�s emberekt�l vannak? – k�rdezett vissza Hubbard; ez volt a benyom�sa legal�bbis. Sosem olvasta �ket, sz�val nem tudta.

     Tang Lan lend�letet vett, �s kiugrott a sz�k�b�l, laz�n odaballagott az asztalhoz, �s Hubbard mell� �lt, hanyagul kiragadva egy levelet a halomb�l, hogy kinyissa.

   - N�h�ny – v�laszolt, mik�zben a fekete szeme v�gigs�p�rt a pap�ron, �s �r�m csillant a pupill�iban. – P�r el�g vicces am�gy. Tal�n megtarthatn�nk n�h�nyat.

   - Csin�lj, amit szeretn�l.

   - De n�zd… - Tang Lan f�lretette az els� levelet, �s megragadta a m�sodikat, majd egy harmadikat, r�gt�n azut�n, hogy az al��r�sra n�zett. – Ezek… �s ez… meg szerintem ez is… h�t val�j�ban… - Nevetett, a f�ltucat pap�rlapot tartva a kez�ben, �s Hubbard fel� legyezve vel�k, k�nny� szell�t keltve. – Ezek mind ugyanatt�l az embert�l vannak. Ezek a tieid, egy�bk�nt… valaki nagyon kitart� volt, hogy elmondja neked, hogyan �rez… Az al��r�sa viszont nem ismer�s. Szerintem csak egy �ln�v.

   - Hm. – Hubbard elkezdett felvenni leveleket, �s v�letlenszer�en r�juk n�zett, de szinte semmi figyelmet nem szentelt a tartalmukra; csak az al��r�sokat n�zte meg. Ahogy Tang Lan mondta, volt n�h�ny furcsa n�v – �r�i �ln�v tal�n – �s n�h�ny �res hely, mindenf�le al��r�s n�lk�l. A felad�k k�z�l csak egy kev�snek volt el�g b�tors�ga, hogy a val�di nev�ket merj�k a pap�rra �rni.

   - �rdekes… - Tang Lan hangja leh�lt, ahogy elkezdte alaposabban �tolvasni a kez�ben tartott leveleket. A ragyog� szemek els�t�t�ltek, �s a mosolya elhalv�nyult; helyette most a szem�ld�k�t r�ncolta. Az �les szeme egyenk�nt �tszaladt a sorokon, n�h�ny pontn�l meg�llva. Hubbard �gy tal�lta, hogy Tang Lan arckifejez�seit n�zni sokkal �rdekesebb volt, mint a leveleket olvasni.

   - Micsoda? – k�rdezett vissza m�gis, amikor a bar�tja nem folytatta.

   - Csak olyan �rz�sem van, hogy ez az ember… ismer t�ged. Nem… a csapatunkat.

   - Oh? – Hubbardot m�g mindig nem �rdekelte a felad�, de hallani akarta Tang Lan gondolatait. – Hogy �rted?

     Tang Lan feln�zett a pap�rr�l, �s ahogy a szem�k tal�lkozott, hirtelen sokkal visszafogottabb� v�lt, �s az arckifejez�sei kisimultak. Ez az �ltal�nos alkapit�ny-arca volt. Nem v�laszolt, csak felaj�nlotta a leveleket Hubbardnak.

     Hubbardnak nem �llt sz�nd�k�ban olvasni, de mivel Tang Lan nem akart v�laszolni, elvette �ket, �s egy s�hajjal kezdte olvasni �ket a kezdetekt�l. El�sz�r el�g unalmas volt. Csak az �tlagos dics��t�s �s magyar�zkod�s, mi�rt n�zett fel ez a szem�ly Hubbardra, vagy mi miatt vette �szre a f�rfit – a giccses szavak mindig �ress�get hordoztak Hubbard sz�m�ra. De azt�n elkapott egy r�szletet, ami t�nyleg… �rdekes volt.

„… Olyan m�rgesnek t�nt�l azut�n a k�ldet�s ut�n, hogy oda akartam menni hozz�d, hogy lenyugtassalak, �s elmondjam, hogy nem kellene felh�znod magad apr� civakod�sok miatt…”

     Hubbard a homlok�t r�ncolta. Nem mintha sose engedte volna a bajt�rsainak, hogy t�rt�neteket mes�ljenek a civileknek a k�ldet�seikr�l, vagy �radozzanak r�luk m�s zsoldosoknak. De mi�rt besz�lne b�rki a bajt�rsaik k�z�l az „apr� civakod�sokr�l” k�z�tt�k, �s hogy d�h�s lett r�juk miatta?

     Eml�kezett a k�ldet�sre, amir�l a felad� besz�lt; neki �s a bajt�rsainak nem volt sok vit�juk, sz�val, ha belefutottak egybe, az kimagasl� volt. Tulajdonk�ppen ez n�h�ny h�nappal ezel�tt t�rt�nt. De m�g csak olyan komoly sem volt. Hubbard eml�kei szerint csak f�radt volt, �s megk�rte a csapatt�rsait, hogy ejtsenek egy vit�t, ami sz�ks�gtelennek t�nt egy k�ldet�sen. Nem „h�zta fel” mag�t, �s ritk�n ir�ny�totta az embereit – igaz�b�l nem volt sz�ks�g r�, hogy ir�ny�tsa a cselekedeteiket, mindannyian fegyelmezett �s j� katon�k voltak, fontos dolgokra koncentr�ltak.

     Sz�val ez a sor egy kicsit �rthetetlen volt Hubbard sz�m�ra. A tov�bbi levelekre t�bb figyelmet szentelt, de egy darabig nem tal�lt semmi m�st. �tolvasott m�g kett�t, miel�tt r�lelt volna egy �jabb kisebb r�szletre.

„… �s hallottam a legut�bbi sikeredr�l is! Bemer�szkedni a 78-as Szellemv�rosba, mi? De rem�lem, j�l vagy! Agg�dtam, hogy s�lyosan megs�r�lt�l, l�ttam, hogy m�g mindig bicegt�l…”

     Ism�t, nem volt hallatlan a bajt�rsait�l, hogy elmes�lj�k, hova mentek k�ldet�sre. Szerettek dicsekedni vele, hiszen Hubbard t�nyleg elvitte �ket a legvesz�lyesebb helyekre. H�rnevet kre�lni ezekb�l a kalandokb�l nem volt nagy dolog sz�m�ra. De… az sokkal hallatlanabb volt, hogy az emberei ilyen m�don �ruln�k el, �s elmondan�k valakinek, hogy megs�r�lt. Csak egy kificamodott boka volt, semmi karcol�s, rosszul l�pett, �s ennyi… egy napig val�ban bicegett, de hamarosan t�lvolt rajta. Mire a v�rosba �rtek, nem �rzett m�r f�jdalmat – m�g ha �rzett is volna, elrejtette volna, hiszen a B�r�k rossz k�vetkeztet�st vontak volna le a biceg�s�b�l.

     Mire befejezte a levelek olvas�s�t, egy p�r dolgot kik�vetkeztetett. El�sz�r is, a leveleket k�l�nb�z� id�kben �rt�k, nem az utols� k�ldet�s�k alatt – legal�bbis, a hatodikat mostan�ban �rhatt�k, de az �sszes el�z�t nem. M�sodszor, ez a szem�ly… val�ban ismerte, ahogy Tang Lan gyan�totta. Nem, nem csak ismerte �t…

   - Szerinted az egyik t�rsunk? – k�rdezte Tang Lan. Am�g Hubbard olvasott, a bar�tja csendben maradt, �s csak folytatta n�h�ny m�sik lev�l kiv�logat�s�t, miel�tt galacsint gy�rt volna bel�l�k, �s az �r�asztala alatti szemetesbe dobta volna. A hangja h�tk�znapinak t�nt, de m�g mindig nem n�zett fel Hubbardra, m�ris egy m�sik darabot olvasott.

   - Mn – b�lintott Hubbard, �s a legutols� r�szre n�zett az utols� lapon.

   - Tal�lkozni akar veled – sz�lt Tang Lan. Hubbard megint b�lintott, ahogy �jraolvasta azt a r�szt. Az utols� paragrafusban a felad� arra k�rte Hubbardot, hogy tal�lkozzanak egy �ltala el�re kijel�lt helyen. – De… senki nem hi�nyzott a csapatunkb�l ezen a k�ldet�sen. Mikor volt ideje a fick�nak k�zbes�teni a leveleket, miel�tt haza�rt�nk volna?

   - Megk�rhettek valaki m�st, hogy k�ldje el �ket – jelentette ki Hubbard, mint opci�.

   - Mmm… ja… gondolom. H�t… egyszer�en szerelmet vallhatott volna neked ak�rmikor. El�gg� sz�ks�gtelen volt randira h�vnia, hah.

   - Mn – s�hajtott Hubbard, �s elkezdte f�lbehajtani a leveleket, �s egyenk�nt f�lrerakta �ket.

   - Megtartod �ket? – Miel�tt v�laszolhatott volna, a bar�tja egy halk nevet�ssel folytatta. – N�zzenek oda, hirtelen �rdekl�dsz valaki ir�nt? Tal�lkozni fogsz a fick�val?

   - Mn – b�lintott Hubbard.

     Nem �rdekl�d�s volt sz�m�ra. K�nyelmetlen�l �rezte mag�t ett�l az �j inform�ci�t�l. Tudta, hogy a bajt�rsai nagyon is tisztelt�k, �s egyik�k sem tett soha semmit ezel�tt, ami k�nyelmetlens�get okozott volna neki. Azonban mindig tart�zkodott a p�rkapcsolatokt�l. Sosem tiltotta meg az embereinek, hogy szeret�t tartsanak, vagy hogy j�rjanak egym�ssal; csak megk�rte �ket, hogy mindig maradjon tiszta az elm�j�k, amikor k�ldet�sen voltak, �s ne hagyj�k, hogy az �rz�seik a logikus gondolkod�suk �tj�ba �lljanak, aminek az emberei engedelmeskedtek. Hubbard nem akart dr�m�kat sem a szerelem miatt, sz�val, amikor valami eff�le t�rt�nt, megk�rte �ket, hogy rendezz�k le k�t k�ldet�s k�z�tt, mert ha el�rulj�k egym�st egy p�rkapcsolat miatt, akkor kiteszi �ket a csapatb�l.

     Azonban, hogy valaki eff�le szerelmet �rezzen ir�nta, az igencsak m�s k�rd�s volt. Mivel Hubbard sosem sz�nd�kozott viszonozni azt. Nem lett volna gondja vele, ha tudta volna, hogy ez a szem�ly j�l fogadja az elutas�t�s�t, �s eltemeti azokat az �rz�seket m�lyen a sz�v�be, am�g el nem sziv�rognak. De el�sz�r el kellett utas�tania �ket. �s m�g ha el is utas�totta �ket… tiszt�znia kellett, hogy ha ez a szem�ly nem tudta elfogadni a visszautas�t�s�t, akkor nem lesz sz�vesen l�tott ember a csapatban t�bb�. Mert Hubbard senkit nem akart ilyen nyomorultt� tenni; nem akarta, hogy ez a szem�ly neheztel�st �rezzen fel�, hagyja, hogy az �rz�sei felem�ssz�k bel�lr�l, �s ostoba, rem�nytelen h�z�sokra k�sztesse, annak �rdek�ben, hogy Hubbard szerelembe essen vele…

     Hubbard t�l sokszor l�tta ezt megt�rt�nni ahhoz, hogy figyelmen k�v�l hagyhassa, �s hanyagul b�njon a helyzettel. Ultim�tumot kell adnia ennek a szem�lynek, vagy nem lesz j� v�ge.

   - Engem is randira h�vtak.

     Hubbard feln�zett; Tang Lan m�g mindig egy levelet olvasott, a fekete szemek r�f�ggtek a sorokra, a sz�j�t �sszeszor�totta. Egy kicsit fesz�ltnek t�nt, de mikor �szrevette Hubbard tekintet�t, �s viszonozta, ezek a mikrokifejez�sek azonnal elhalv�nyultak, �s fak� mosolyt vetett r�.

   - Tal�n nekem is mennem kellene.

     Hubbard a kez�ben tartott pap�rra n�zett, �s �szrevette rajta az ujjai mozg�s�t. Elt�prengett, ez�ttal mi lehetett Tang Lan idegess�g�nek a forr�sa, �s annyira elkalandozott, hogy p�r hossz� m�sodpercig csendben maradt.

   - Mn – v�laszolt v�g�l. Ha Tang Lan az�rt volt ideges, hogy Hubbard mit fog mondani, hogy randev�zni akar, Hubbard nem akarta, hogy �gy �rezze, ir�ny�tja �t. Ha hagyta m�s bajt�rsainak, hogy kapcsolataik legyenek, t�nyleg nem volt semmi, ami igazolta volna, hogy bez�rja Tang Lant. De n�mi aggodalom �bredt a sz�v�ben, melyeket pr�b�lt meg�rteni. Nem igaz�n tudott r�b�kni, mik voltak ezek egyel�re, de Tang Lan a v�lasz�ra v�rt, sz�val most f�lre kellett tennie ezeket a kategoriz�latlan �rz�seket.

     Tang Lan az asztalra tette a levelet, �s r�meredt. Az arca megint elvesztette az �sszes mikrokifejez�s�t, de a b�re s�padtabb lett. Azt�n hirtelen fel�llt, �s elkezdte �sszeszedni az �sszes pap�rt, kihagyva azokat, amelyeket meg akartak tartani. Ahogy v�gzett, kidobta �ket, �s elkezdett kicsomagolni a t�sk�j�t, an�lk�l, hogy b�rmit is sz�lt volna. Hubbard n�zte �t egy kis ideig, miel�tt k�vette a p�ld�j�t.

     De valami megv�ltozott. Tang Lan elment az els� randev�j�ra, mik�zben Hubbardnak m�g mindig volt nagyj�b�l egy hete a nap el�tt, amit a saj�t levele eml�tett. Miut�n a bar�tja visszat�rt, a f�rfi csendes volt, �s nem igaz�n mondott el neki semmit.

     Nem mintha Hubbardnak hallania kellett volna a r�szleteket, de furcs�nak �rz�d�tt. Tang Lan sosem tartotta volna csukva a sz�j�t ilyen szorosan. �s m�g ha nem is besz�lt a tapasztalat�r�l vagy az illet�r�l, akivel tal�lkozgatott, akkor is besz�lhetett volna m�s dolgokr�l. De a bar�tja gyakran kimentette mag�t, amikor Hubbard megk�rdezte, hogy elmennek-e egy�tt az edz�terembe; kihagyta a tal�lkoz�sokat a bajt�rsaikkal; olyan k�s�n j�tt haza, hogy Hubbardnak a saj�t lak�s�t kellett haszn�lnia pihen�sre – ami aligha t�rt�nt meg a m�ltban…

     �sszess�g�ben Hubbard kezdte �gy �rezni, Tang Lan ker�li �t.* Nem eml�kezett, mikor t�lt�tt ilyen sok id�t egyed�l a saj�t lak�s�n, vagy csak Tang Lan n�lk�l, amikor a bar�taikkal voltak. M�r az �tkez�seiket is alig k�lt�tt�k el egy�tt; ha meg is tett�k, Tang Lan nagyon gyorsan evett, �s lel�pett, miel�tt Hubbard befejezte volna a maga adagj�t. Ak�rmikor pr�b�lt Hubbard besz�lget�st kezdem�nyezni, Tang Lan k�zbev�gott egy m�sik t�m�val, de azt�n nagyon hamar ejtette is, �s csendben maradt.

     Egy �j �rzelem k�sz�nt�tt Hubbardra, amit teljess�ggel ut�lt: mag�ny. Unott volt, elvesztette az �rdekl�d�s�t sok minden ir�nt, amit kor�bban szeretett, �s azon kapta mag�t, hogy azon gondolkodik, az adott pillanatban hol j�rhatott Tang Lan. �ssze is volt zavarodva… m�gnem kezdett r�j�nni, hogy ez lehetett az az aggodalom, amit kor�bban �rzett, amikor Tang Lan azt mondta, m�sokkal akar randev�zni. Az aggodalom a v�ltoz�sr�l. Hogy valami megv�ltozik kettej�k k�zt. Hogy nem t�ltenek majd annyi id�t egym�ssal t�bb�. Ami nem volt term�szetellenes, igaz�b�l, �gy kellett lennie. Ha Tang Lannak partnere volt, nyilv�n t�bb id�t fog szentelni arra a szem�lyre. De Hubbard sosem igaz�n �rtette, mit jelent majd ez a kapcsolatuk szempontj�b�l.

     Tudta, hogy alkalmaznia kell a szab�lyait a saj�t kapcsolat�n: meg kellett ezt oldaniuk, miel�tt egy �jabb k�ldet�sre mentek, mert Tang Lan, mint az alkapit�nya, nem ker�lhette �t ott. Csak ahogy a bajt�rsait is megk�rte, hogy oldj�k meg a romantikus dr�m�ikat, neki is tiszt�znia kellett a dolgokat Tang Lannal… �s sosem gondolta, hogy ez az id� valaha is elj�n. Egyetlen h�t alatt az eg�sz �lete megingott, ahogy �gy �rezte, �ppen elvesz�ti a bar�ts�g�t Tang Lannal.

     Majdnem elfeledkezett a saj�t randij�r�l. Vagy ink�bb tal�lk�j�r�l. A fej�t az�ta is Tang Lan t�lt�tte ki. �s furcsa m�don Tang Lan maga volt, aki eml�keztette r�.

     Olyan sok ker�l�s ut�n Tang Lan v�gre otthon maradt ezen a d�lut�non. Hubbard kihaszn�lta az alkalmat, hogy megint a lak�s�n t�borozzon le; meg kellett ejteni�k ezt a besz�lget�st. Tang Lan nem k�ldte el, de egy k�nyvet olvasott, a kedvenc sz�k�ben �lve, �s nem szentelt figyelmet Hubbard jelenl�t�nek. A testtart�sa z�rk�zott volt, keresztbe tette a l�bait, �s ha nem tartotta volna a k�nyvet, val�sz�n�leg a kez�t is karba tette volna.

     Nem volt k�nny� sz�m�ra elkezdeni besz�lni – k�l�n�sen nem ilyen k�r�lm�nyek k�zt: err�l az �rz�keny t�m�r�l, az �rz�seir�l, Tang Lan viselked�s�r�l, �s mik�zben Tang Lan ilyen elutas�t�st mutatott Hubbard fel�. Sz�rnyek ellen b�tran harcolt, �s majdnem semmit�l sem f�lt… de most nem tudta megtal�lni ezeket a hasznos von�sokat mag�ban. Sokkal k�nnyebb volt csak hallgatni, de ez volt a helytelen d�nt�s.

     Azonban miel�tt �sszekaparhatta volna a b�tors�g�t, Tang Lan hirtelen megsz�lalt.

   - Holnap lesz a randid, igaz? – A hangja �les �s hideg volt; nem n�zett fel a k�nyv�b�l. Hubbard elm�je ki�r�lt egy r�pke m�sodpercre. Randi… a randi… Az agya majdnem f�jt, ahogy az eml�k fellebegett el�tte. Holnap egy tal�lkoz�ra megy.

   - Oh… um – b�lintott, �s v�gre, a fekete szemek felfel� fordultak, �s egyenesen �tsz�rt�k �t.

   - Elfelejtetted? – k�rdezte Tang Lan valamennyire szarkasztikusan.

   - Egy kicsit.

     A bar�tja nevetett, �s m�r vissza is fordult a k�nyv�hez.

   - Senki nem fogja eln�zni a rossz mem�ri�dat, F�n�k. Jobb, ha felk�sz�lsz, ha kapcsolatban akarsz lenni valakivel, eml�kezned kell dolgokra. Ha nem akarod megb�ntani a fick� �rz�seit, persze.

     Hubbard h�mm�g�tt, �s pr�b�lta dek�dolni ezt a tan�csot. Nem volt olyan feled�keny, de a nemt�r�d�ms�ge elfeledtetett vele p�r r�szletet, amikre eleve nem ford�tott el�g figyelmet. Tang Lan volt az, aki mindent megjegyzett a sz�m�ra, �s kiseg�tette, amikor Hubbardnak eml�keznie kellett.

   - Megb�ntottalak a rossz mem�ri�mmal? – k�rdezte Hubbard, ahogy ezt kik�vetkeztette. Tang Lan teste lefagyott, miel�tt felemelte a fej�t, hogy vessen r� egy �sszezavarodott �s d�bbent tekintetet.

   - Nem igaz�n… de nem velem fogsz randizni. – Nem tervezte megmagyar�zni jobban, a k�nyve nagyon �rdekesnek t�nt, b�r Hubbard egy ideje nem hallotta lapozni.

     Csendben maradt, �s pr�b�lta meg�rteni a helyzetet. A t�ny, hogy el kellett mennie egy tal�lkoz�ra m�snap kiss� ki�br�nd�t� volt. Nem �rezte �gy, hogy felk�sz�lt, hab�r egy�bk�nt is tudta, hogy mit fog v�laszolni.

   - Nekem is randim lesz holnap. Val�sz�n�leg nem j�v�k haza ut�na, sz�val ne v�rj meg.

   - Hm.

     Hubbard nem tudta, mi m�st mondhatna. � volt az, aki azt akarta, hogy Tang Lan besz�ljen, h�l�snak kellett lennie �rte, hogy a bar�tja megt�rte a jeget. M�gsem volt t�l boldog. A homlok�t r�ncolta, pr�b�lva ennek az �rz�snek a forr�s�t megtal�lni, de m�g ha meg is tal�lta volna, nagy es�llyel nem lett volna k�pes szavakba �nteni, sz�val nem volt �rtelme tov�bb h�zni a besz�lget�st.

     V�g�l �gy alakult, hogy nem besz�lt a kapcsolatukr�l, �s k�s�bb ut�lta a d�nt�s�t, amikor a saj�t lak�s�ba ment, hogy egyed�l aludjon. Tang Lan nem k�rte, hogy �gy tegyen, de �gy �rezte, ez sz�ks�ges. Addig meredt a mennyezetre, m�g a f�nyek elhalv�nyodtak, �s a z�ld ragyog�s felt�nt rajta; n�zte a t�rkiz �s z�ld hull�mokat ott t�ncolni; azt�n az �j napf�ny megzavarta �s elhalv�ny�totta �ket.

     Hubbard egy�ltal�n nem aludt; csak felkelt, amikor itt volt az ideje, hogy elkezdje a napj�t. Nem volt �tv�gya, �s m�g a gyomra is f�jni kezdett, miut�n ment, hogy megk�rdezze Tang Lant, hogy reggeliznek-e egy�tt, �s felfedezte, hogy a bar�tja m�r elment.

     Sosem tartotta mag�t lusta embernek, annak ellen�re, hogy sok dolog nem �rdekelte, amit m�sok szerettek csin�lni. Amikor azt tette, amit szeretett, lelkiismeretes volt, �s sosem �llt meg, am�g be nem fejezte a feladatait, �s a munk�j�t is pont annyira szorgalmasan v�gezte. Ez volt az els� alkalom az �let�ben, amikor �gy �rezte, fel sem akar kelni az �gyb�l. Sz�ks�ge volt mozg�sra, �telre, friss leveg�re, m�gis, nem �rezte a v�gyat, hogy megadja ezeket a test�nek.

     Olyan szokatlan volt t�le, hogy nem ment el tal�lkozni az embereivel, hogy a nap kell�s k�zep�n felh�vt�k �t.

     Pei volt az – a volt alkapit�ny a zsoldos csapatb�l, ahol Hubbard �s Tang Lan a karrierj�ket kezdt�k. Hubbard mind�ssze k�t �v alatt el�g p�nzt �s h�rnevet szerzett, hogy elind�tsa a saj�t zsoldos csapat�t, �s a bajt�rsaik fele egyszer�en kil�pett a r�gi csapatb�l, �s k�vette �t. Pei mindig is a legnagyobb rajong�ja volt neki �s Tang Lannak, annak ellen�re, hogy sokkal id�sebb volt n�luk, �s nem v�gyott �jra alkapit�ny lenni; csak k�vetni akarta a k�t fiatalabb zsoldost. „J� orrom van erre” – mondta, amikor Hubbard megk�rdezte err�l. „Tudom, hogy egy nap te leszel a legjobb. Tudom, hogy egyik csapatt�rsadat se hagyn�d meghalni. T�r�dsz a bar�taiddal, eh?”

     Nemcsak Hubbard volt, aki t�r�d�tt a bar�taival; a bar�tai is t�r�dtek vele, l�that�an.

   - Kapit�ny, hol vagy? Az 1-es Edz�p�ly�n v�runk r�d. – Az 1-es Edz�p�lya egy r�gi katonai b�zis ter�lete volt, n�mi felszerel�ssel. A sereg egyszer�en elhagyta azt a helyet, �s egy �jat csin�lt, sz�val a zsoldosok haszn�latba vehett�k maguk. �ltal�ban zs�folt volt, sz�val ha nyugalomban akartak edzeni, meg kellett tal�lniuk a megfelel� napokat.

   - Nem j�v�k – Hubbard az �gy�n �lt, �s semmit nem csin�lt, csak ahogy a motiv�ci�j�nak hi�nya tan�csolta sz�m�ra. -… Tang Lan veletek van?

     Volt egy leheletnyi csend a vonal m�sik v�g�n. Hubbard ujjai valamivel er�sebben szor�tott�k meg a t�vk�zl�t.

   - Kapit�ny… nem mondta el neked? Nek�nk err�l dicsekedett az ut�bbi p�r napban…

     Dicsekedett? Hubbard �sszeszor�totta az ajkait, de a sz�ja kisz�radt. Tang Lan alig dicsekedett b�rmir�l is.

   - Ah. Randev�zni ment – sz�lt v�g�l. Nem mintha ne tudta volna, de nem gondolta, hogy egy eg�sz napot eltartana.

     A bajt�rsa k�nosan megk�sz�r�lte a tork�t.

   - Kapit�ny… nem gondolod, hogy itt az ideje kicsit elcs�b�tani? – k�rdezte �vatosan, de Hubbard nem �rtette.

   - Hogy �rted?

   - H�t… ti ketten nem… Nem csin�lt�l valamit, amivel feld�h�tetted? – A k�rd�se majdnem visszakoz�snak hallatszott. – Csak mondd meg neki, hogy sajn�lod, �s b�k�lj ki vele. �n… �n nem vagyok biztos benne, mit �rzek az �j pasas ir�nt, akivel randizik…

   - Tudod, kivel tal�lkozik? – k�rdezte azonnal Hubbard. M�g mindig nem volt �tlete sem, �s eddig a pontig azt gondolta, neki rendben van nem ismerni a m�sik illet�t. De Pei szavai ut�n, r�j�ve, hogy m�sok tudtak err�l az inform�ci�darabr�l… � is tudni akarta.

   - Ah, nem tudom a nev�t, de p�rszor l�ttam. Az AR1103-as zsoldos csapat kapit�nya. El�g �jak, csak p�r ember�k van… hat�rozottan nem veszik fel a versenyt vel�nk… - Pei hangja hordozott n�mi fels�bbrend�s�get. – De… nos… Ha az alkapit�ny �s � t�bbekk� v�lnak, mint szimpla randipartnerek, nem gondolod, hogy megk�ri majd, hogy csatlakozzon az � csapat�hoz? Kapit�ny, lehetek �szinte?

   - K�rlek – sz�lt Hubbard.

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

Konkr�tan a ghosting kifejez�st akartam haszn�lni, de olyan h�ly�n hangzik a magyar sz�vegben… viszont nincs igaz�n j� ford�t�sa. A ghosting nem csak elker�l�st jelent, hanem mindennem� kapcsolatmegszak�t�st, mindenf�le nyom�s indok n�lk�l. Egyik nap m�g besz�l veled valaki, azt�n m�snap hirtelen m�r nem el�rhet�, �s t�bb� nem tudsz vele kapcsolatba l�pni. Vagy lehet fokozatos is, amikor valaki egyre t�bbsz�r t�nik el az �letedb�l, �s nem magyar�zza meg a t�voll�te ok�t, m�g a v�g�n m�r nem l�p veled kapcsolatba egy�ltal�n. (Mindkett� igen f�jdalmas annak, akit ghostingolnak, nyilv�n.) Ez el�g �sszetett fogalom, de nem tal�ltam erre ill�t a mi nyelv�nkben. A ker�li el�g k�nnyed sz�nak t�nik a helyzethez k�pest, sz�val gondoltam, hozz�f�z�m ezt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s