Er�s f�jdalom bor�totta a jobb v�ll�t, l�ktetett �t a lapock�in, �s cs�pett bele a gyomr�ba. Forr�s�got �rzett; a csontjaiban, az izmaiban, a fej�ben. �rezte, ahogy a teste enyh�n remeg; nem tudta eld�nteni, hogy �hes volt, vagy h�nynia kellett. Sosem �rezte mag�t ilyen szarul ezel�tt. Az agya �res volt, m�g azt se tudta kifigur�lni, mi�rt volt ilyen, �s hol volt. T�bbsz�r is a s�t�ts�gbe mer�lt, miel�tt teljesen fel tudott volna �bredni – mikor r�j�tt, hogy n�ha mag�hoz t�rt, kezdett villan�sokat l�tni annak a napnak az eml�keir�l.

     Az �szaki B�zis megt�mad�sa… A m�gneses p�lus �sszeoml�sa… Lu Feng �s An Zhe utols� tal�lkoz�sa, �s a harc, amit Hubbard v�vott, miut�n f�ldet �rtek… egy hossz�, �letet elem�szt� utols� csata az emberis�g�rt. Egy l�legzetel�ll�t� napfelkelte. Fekete sz�rnyak.

     Hubbard szeme kipattant, �s azonnal fel akart �lni, ahogy v�gre tudta, mi volt az az utols� jelenet. Vagy ink�bb, hogy ki volt.

     Azonban a f�jdalom v�ratlanul h�rd�l�sre k�sztette. Hubbard visszaesett a priccs�re, �s pr�b�lt nyugodtan l�legezni, de a sz�ve kalap�lt, �s az oxig�n, amit besz�vott, nem volt el�g. Megint forr� hull�mok sepertek v�gig a test�n.

   - Maradj nyugton, vagy lek�t�zlek.

     Hubbard lassan n�zett fel ism�t, egyenesen a foltos mennyezetre. Egy r�vid ideig kett�s l�t�sa volt, miel�tt a pupill�i ki�lesedtek. F�ny j�tt a szoba egyik oldal�r�l, ahol fek�dt. Azonnal tudta, hogy egy v�ros romjain�l kellett lenni�k, mert a b�zisnak nem voltak hasonl� fel�p�t�s� �p�letei; egy nagyon magas szoba, �veg erk�lyajt�, egy hatalmas, kit�rt ablak k�t sz�rnnyal, t�gas �s teli b�torokkal. A falakon valamif�le mint�s tap�ta h�mlott, megs�rgulva az id�t�l, megz�ld�lve a pen�szt�l �s rozsd�san a v�rt�l vagy m�s folyad�kt�l.

     Egy d�v�nyon fek�dt, melynek er�teljes, faragott karf�ja �s l�ba volt. De az egykor k�nyelmes szivacs az �l� r�szen �gy el�regedett, hogy �sszeesett alatta, t�l kem�nny� �s k�nyelmetlenn� t�ve a b�tort, hogy fek�dni lehessen rajta. K�zvetlen�l mellette egy hasonl�an faragott sz�k �llt, magas h�tt�ml�val. Ismer�s sz�k volt; le merte volna fogadni, hogy ugyanaz volt, mint ami Tang Lan lak�s�ban �llt.

     Tang Lan ott �lt, a t�rd�n k�ny�k�lve, m�ly, intenz�v fekete szemekkel n�zve r� az �l�nk f�nyben. Az arca m�rv�nyb�l faragott szobornak t�nt, mintha � maga is ebbe az extravag�ns szob�ba tartozott volna a m�ltb�l.

     Hubbard r�j�tt, hogy a sz�ja �sszeragadt, de m�g mikor er�szakkal sz�tfesz�tette �ket, a torka akkor is teljesen sz�raz volt.

   - Hol… vagyunk?

   - 61-es Medence.

     Hubbard agya m�g mindig el�g lass� volt. Ismer�s volt a hely nev�vel, de nem tudott semmilyen k�pet k�tni hozz�.

   - Mi�rt? – A k�rd�se nagyon hom�lyos volt, �s sokkal t�bb mindent akart k�rdezni. – Eml�kszem a zuhan�sra veled… hogyan jutottunk ide?

   - Elloptam egy kocsit, �s kihoztalak. Elvesztetted az eszm�letedet egy p�r napra. A v�llad… val�sz�n�leg nem t�rt el, de biztos, hogy megrepedt… lehet, hogy az ur�nium bombavet� visszar�g�s�t�l… h�t, meg az es�st�l. Szerezt�l n�h�ny… m�sik karcol�st… h�, azt mondtam, maradj nyugton!

   - Nyugton maradok, de fel akarok �lni. – Hubbard val�ban megpr�b�lta megmozd�tani mag�t a bal k�ny�k�vel – a karj�val, ami nem volt annyira megs�r�lve – de neh�z volt. A d�v�ny nagyon keskeny volt, �s �vatosnak kellett lennie a mozg�ssal, nehogy leessen.

     Tang Lan hangos, m�rges s�hajt hallatott, de a k�vetkez� pillanatban Hubbard �rezte, ahogy a kezei �t�lelik a karjai alatt �s a fels�test�n. A f�rfi felh�zta �t.

     Csillagok kezdtek t�ncolni Hubbard el�tt; a f�jdalom v�gigv�gott a gerinc�n, mint egy vill�mcsap�s, �s egy pillanatra elakadt a l�legzete. Tang Lan �gy tett, mintha nem hallotta volna, �s Hubbard h�l�s volt �rte.

     Tang Lan visszal�pett, �s vissza�lt a sz�kre, a szeme mozdulatlan volt. Val�sz�n�leg lyukat akart v�jni Hubbard test�be a n�z�s�vel. Az arca s�padt volt, �s neki is volt p�r karcol�sa, de semmi komoly. Fekete �lt�z�ke sz�tszakadt, �s Hubbard v�rszagot �rzett – nem volt t�bb ruh�juk, csak azok, amiket a harcban viseltek.

     Legal�bbis Tang Lan viselte �ket. Mert most, hogy �lt, Hubbard r�j�tt, hogy a saj�t mellkasa szabadon volt, ahogy a fels�j�t �s a mell�ny�t levett�k. Nem �rezte a hideget. Azt�n megl�tta a s�r�l�seit. Volt egy k�t�s �ttekerve a jobb v�ll�n, szoros �s takaros, csak ahogy Tang Lan mindig is kezelte a s�r�l�seiket.

   - Sajn�lom, nem a legjobb k�t�s. A trik�dat haszn�ltam, hogy csin�ljak egyet. Nincs k�tszer�nk vagy gy�gyszer�nk.

     Tang Lan hangja kicsit �rces lett. Hubbard megint feln�zett, �s most � is visszameredt az arc�ra. Az arcra, amit t�bb mint f�l �ve nem l�tott. Vagy pontosabban, az arcra, amit l�tott �lettelen�l visszab�mulni r� az elm�lt hetekben. Tang Lan szem�ld�ke �sszeh�z�dott, a sz�ja sarka enyh�n lekonyult, �s a szeme megannyi �rzelemt�l csillogott.

     Hubbard sz�ve megint gyorsabban vert, ahogy belemer�lt azoknak a mikrokifejez�seknek a tanulm�nyoz�s�ba, amiket a b�bu nem volt k�pes mutatni, nem sz�m�tott, milyen hosszan meredt r� Hubbard. Ki tudja, mennyi id� m�lt�n, Tang Lan arckifejez�se megereszkedett; a sz�ja nem fesz�lt olyan kem�nyen �ssze, �s a homloka kisimult.

   - �n… - sz�lalt meg Tang Lan, de r�gt�n elcsendes�lt. Pislogott p�rat, �s lepillantott. A szempill�i az eg�sz szem�t befedt�k, Hubbard nem l�thatta �ket t�bb�. – R�d v�reztem. Sajn�lom.

     Hubbard nem �rzett semmit a vallom�s ut�n. Nem sz�m�tott neki.

   - Nem �rzem magam m�sk�pp.

   - A fert�z�s tal�n ig�nyel p�r napot a terjed�sre… Olyan gyorsan pr�b�ltalak kijuttatni az Abyssb�l, ahogy csak tudtalak, hogy lelass�tsam a terjed�st… Ez az 1-es S�kf�ld. M�g ha a dolgok meg is v�ltoztak az elm�lt h�napokban, akkor is jobb itt a helyzet, mint az Abyssban. �s majdnem teljesen mentes a sz�rnyekt�l.

     Ennek volt n�mi �rtelme, egy k�ts�gbeesett, m�gis logikus d�nt�s volt.

   - �rtem.

     Csend hullott k�z�j�k. A szoba is csendes volt, �s a k�lvil�g is hangtalan. Hubbard a t�r�tt ablak fel� vetett egy pillant�st, �s l�tott egy r�szt a v�rosb�l, �s m�g�tt�k, a messzes�gben hegyeket.

     Most m�r eml�kezett.

     A t�bor.

     Gyakran j�ttek ebbe az ir�nyba a zsoldos csapat�val. A gar�zs, ahol a katonas�g tartotta az edz�t�bor�t, ebben a v�rosban volt. N�ha egyes�tett�k az erej�ket egy vad�szaton, vagy Hubbard csapata volt k�pes kiseg�teni a katon�kat, amikor sz�ks�g�k volt r�. A v�rosnak j� geogr�fiai helye volt, megannyi er�forr�ssal �s j� rejtekhelyekkel, ez volt az oka, hogy itt �ll�tott�k fel az edz�t�bort. M�g a r�gi id�kben is ritk�n j�ttek sz�rnyek a v�ros k�zel�be, mivel a hegyek a hatalmas medence k�r�l sokkal t�bb �telt k�n�ltak nekik. De olykor f�szkeket raktak az �p�letekben, amiket az embereknek ki kellett takar�taniuk.

     Most l�tta a hegyeket a horizonton �ssze�tk�zni a fak�k�k �ggel a naps�t�sben, �s nem l�tta az �let egyetlen szikr�j�t sem. �gy t�nt, mintha �k lettek volna az egyetlenek, akik t�l�lt�k az utols� csat�t – mintha a sz�rnyek �s emberek kihaltak volna. Tal�n �gy is volt. Mi van, ha egyszer�en meghalt, �s ez volt a mennyorsz�g? Tang Lan is itt volt.

     Hubbard halv�nyan mosolygott, visszan�zve az alkapit�ny�ra, aki megint csak nem volt k�pes levenni r�la a szem�t.

   - J�l vagyok – mondta Hubbard. – Te is megs�r�lt�l, nem? Sz�ks�ged van a seg�ts�gemre, hogy bek�t�zd? A sz�rnyad t�rt el?

     Tang Lan arca megvonaglott, de nem n�zett f�lre.

   - Nem akarsz mondani r�la semmit? – k�rdezte a f�rfi, a hangja is remegett. – Vagy k�rdezni b�rmit?

   - Mir�l?

   - Hogy xenogenikus vagyok.

     �gy mondta, mintha nem lett volna m�r egy�rtelm�. Hubbard agya tal�n lass� volt, de nem ennyire.

   - Nem. Nem sz�m�t. V�rt�l r�m? Nem szereted, amikor nem vagyok veled, nem igaz?

     �ltal�ban Tang Lan volt, aki szarkasztikusan besz�lt �s g�nyolta �t. De Hubbard �rezte a bar�tja idegess�g�t. Csak �gy, mint a m�ltban, egy p�rszor megt�rt�nt, hogy Hubbard egyszer�en tudta, hogy Tang Lan hamarosan robban. K�nny�teni akart a f�rfin.

   - Rem�lem, nem pr�b�lod beadni nekem, hogy tudtad, hogy �lek, �s �rtem j�tt�l. – Tang Lan hangja val�ban megemelkedett. – Hallottam, hogy h�napokig kerested a testemet.

   - T�ged kerestelek, nem a testedet – jav�totta ki Hubbard, de amikor m�lyebb leveg�t vett, a f�jdalom m�g egyszer elkezdett tombolni a test�ben. A v�lla el�rz�ktelenedett, de nem mutatta ki.

   - Az emberek mondt�k nekem, hogy azt hitted, meghaltam – ellenkezett Tang Lan, majdnem mintha leszidta volna. – Ne sz�n�szkedj.

   - Nem sz�n�szkedem. – Amikor ezt mondta, Tang Lan horkantott, �s l�that�an ideges�tette �t. A szeme annyira csillogott, mintha s�rni akart volna. K�zel �llt a t�r�spontj�hoz, �s Hubbard a gondolataiba s�llyedt. Igaz�n ritkas�g sz�mba ment, mikor Tang Lan k�l�n�sk�ppen felh�zta mag�t valamin, de Hubbard neml�tez� szoci�lis k�pess�gei sosem tett�k jobb� a helyzetet ezen alkalmakkor. B�rhogy is, nem volt v�laszt�sa, mint �szint�nek lenni. -… Egy r�szem azt gondolta, tal�n meghalt�l. De azt is tudtam, hogy nem.

   - Ne gyere nekem ezzel a szarral m�r megint, k�rlek. – Ahogy Hubbard v�rta, Tang Lan talpra ugrott, �s k�zelebb l�pett hozz�. A testtart�sa nagyon tiszt�n �rthet� volt: lepillantott, mik�zben leveg��rt kapkodott, remegve, a v�llai g�rcsbe r�ndultak, a kezei �k�lbe szorultak. M�g mindig volt r� lehet�s�g, hogy k�nnyekben fog kit�rni, miel�tt az �kle mozdulna. Hubbard k�szen �llt az �t�sre, de akkor is helytelennek �rezte bekapni azt �lve. Sz�val megpr�b�lt fel�llni.

     Ez bizonyult az utols� cseppnek a poh�rban, �s amikor fel akart �llni, egy lehengerl� er� dobta vissza a d�v�ny h�tt�ml�j�nak. Ujjak, melyek vasbilincsre hasonl�tottak, a v�lla mell� sz�gezt�k a bal csukl�j�t, mik�zben a m�sik k�z a mellkas�ra nyomott. Az �l�t is elfoglalt�k; Tang Lan a combjai mellett t�rdelt az �gyon, biztosra menve, hogy Hubbard ne tudjon mozdulni.

     A l�k�s megint csillagokat l�ttatott vele egy p�r pillanatig. Tal�n a m�sodik f�jdalmas ny�g�se �rte el, hogy Tang Lan r�j�jj�n, mit tett; a szor�t�s a csukl�j�n ellazult egy kicsit, �s Tang Lan tombol�s�nak ereje elpuhult a remeg�s�vel.

     Az arcuk nagyon k�zel volt egym�shoz. Hubbard �rezte a heves l�legzetet az ajk�ra esni. Ez kisz�r�totta a sz�j�t, �s mikor viszonozta Tang Lan t�zes tekintet�t, elvar�zsol�dott. A f�rfi pupill�i befoglalt�k az �riszeit �s a szeme feh�r r�szeit, teljesen koromfeket�v� t�ve az eg�sz szemgoly�t. K�t nagy sz�rny ny�lt ki m�g�tte, az egyik leereszkedett; egy �gyetlen k�t�s l�gott rajta. Hasonl�tottak a denev�rsz�rnyakhoz, csak �pp n�gy m�teres sz�rnyfeszt�vols�ggal. Voltak pikkelyei is, Tang Lan arc�nak a sz�l�n futottak a nyak�ig, �s a v�ll�ig.

     Hat�rozottan megvolt az ereje, hogy h�slabd�v� gy�rja Hubbardot egy m�sodperc alatt.

     A k�ts�gtelen er� �sszeadva a kin�zet�vel, �s elkeverve Tang Lan �nmegtart�ztat�s�val, egyszer�en a legvonz�bb besti�v� tette �t, amit Hubbard valaha is l�tott.

     F�ld�nt�lian n�zett ki.

     Azonban Tang Lan sok mindenen ment kereszt�l ebben a pillanatban, pr�b�lva benntartani az �rz�seit. �gy azt�n Hubbard csendben maradt, �s csak leny�g�zve n�zte. A homlokuk majdnem �ssze�rt, �s �rezte, hogy az alkapit�ny�nak is volt l�za. Nagy mennyis�g� h� �radt a testb�l, ami felette tornyosult. Felforralta Hubbard v�r�t. A saj�t ereje m�r neml�tez� volt, nem volt k�pes lenyugtatni mag�t, �s t�l betegnek �rezte mag�t, hogy er�ltesse, hogy ne �rezze ezt a v�gyat. Csak hagyta megt�rt�nni, �s lenyelt egy �jabb ny�g�st.

   - El�g – zih�lta Tang Lan, k�szk�dve a besz�ddel. – Mindig ezt csin�lod. Mindig… �gy teszel, mintha mindent jobban tudn�l. Amikor �tkapcsolsz, te… csak… a saj�t h�lye fejed ut�n m�sz, �s nem hallgatsz r�m… �s csin�lsz valami �r�lts�get. �n nem… nem �rtem. Nem vagyok k�pes �rteni… Olyan d�h�ss� tett aznap �jjel is… te seggfej… a te hib�d volt, hallasz engem?

     A homlokuk egym�snak nyom�dott, �s amikor megt�rt�nt, Tang Lan hangja megt�rt, �s abbahagyta a besz�det. A b�re �gni l�tszott, �s Hubbard b�r�t is �gette.

   - Akkor hadd magyar�zzam el.

   - Akartam, hogy elmagyar�zd, minden egyes alkalommal!

   - Nem tudtam, hogy mondjam el. Nem voltam felk�sz�lve r�.

     Tang Lan m�g mindig olyan k�zel volt, hogy csak azokat a szemeket l�tta, �s semmi m�st. Csak feketes�g volt. Hubbard elveszett a s�t�ts�gben. Szerencs�re sosem f�lt a s�t�ts�gt�l.

   - �s most m�r k�szen �llsz? – A bar�tja hangja hull�mzott.

   - Hogy elvesztettelek t�ged, r��bresztett, hogy sok mindent el kellett volna mondanom neked kor�bban. – Itt volt az id� az igazs�gra. Nincs t�bb titok. Nyugodt volt, �s b�r m�g mindig nem volt biztos benne, hogy mindent a megfelel� sorrendben fog �tadni – akkor is meg akarta pr�b�lni.

     A vallom�sa lecsit�totta Tang Lan els�pr� jelenl�t�t egy kicsit. Val�sz�n�leg nem vette �szre, de a teste elernyedt, �s teljesen Hubbard �l�re ereszkedett.

     Hubbard mindent megtett, hogy figyelmen k�v�l hagyja.

   - Azon az �jjelen… - Hubbard hangja rekedt volt a kisz�rad�st�l. – L�ttam valamit. Azt mondtad, olyan volt, mintha �tkapcsoln�k, amikor megv�ltoztam.

   - Mh… - Tang Lan morgott, �s k�zelebb hajolt Hubbard mellkas�hoz is. – Van egy m�sik szem�lyis�ged? Mit l�tt�l?

   - Nem hiszem, hogy van. – Hubbard megtorpant, val�j�ban nem lehetett benne sz�z sz�zal�kig biztos, mi okozta a l�tom�sait. – Egy hamis j�v�t l�ttam.

   - J�v�t… - ism�telte Tang Lan, �s leheletnyit h�tr�bb d�lt, hogy egy jobb sz�gb�l n�zzen r�. A szeme v�gigsepert Hubbard arc�n, �s olyan intenz�v volt, mintha hazugs�gon akarn� kapni. – L�tom�said vannak? – Egy pillanatra megtorpant a besz�dben, miel�tt az arca megny�lt, �s a szeme visszav�ltozott emberi szemre. – V�rj, mi�rt eml�kszem erre?

   - Azt hiszem, m�r eml�tettem neked – vallotta be Hubbard egy b�lint�ssal, de rossz �tlet volt. A v�lla meg�rezte azt a kis mozdulatot, �s �jabb f�jdalmas l�ktet�st okozott a fels�test�ben. Sziszegett, mik�zben vett egy m�ly leveg�t az �sszeszor�tott fogain kereszt�l. – Nem tudtam elmagyar�zni.

     Tang Lan teljesen �sszezavarodottnak �s gyanakv�nak t�nt. A besti�lis tulajdons�gai visszah�z�dtak, �s visszav�ltozott emberr�. Kicsinek t�nt a sz�rnyai n�lk�l, de s�padtabb is lett, �s az � arca is f�jdalmat mutatott.

     Hubbard folytatta, �gy t�ve, mintha nem vette volna �szre.

   - Gyerekkorom �ta voltak. De… - Ez volt a legnehezebb r�sz: hogy a legegyszer�bb m�dj�t haszn�lja le�rni. – Nem vagyok benne biztos, pontosan mik voltak. Hogyan nevezn�l olyan l�tom�sokat, amik sosem v�ltak val�ra? – k�rdezte Hubbard, �s Tang Lan a homlok�t r�ncolta ezt hallva.

   - Rossz l�tom�sok voltak? – k�rdezte a bar�tja bizonytalanul. Hubbard elhallgatott egy m�sodpercre.

   - Nem. De m�gis. Sosem gondoltam v�gig – vallotta be Hubbard. – Nem voltak �gymond rosszak. De a legt�bbj�ket nem szerettem. A j�v�, amit mutattak, nem olyan volt, amilyet akartam. �ltal�ban olyasmit mutattak, ami az �n szempontomb�l negat�v volt.

   - Biztos vagy benne, hogy nem csak r�m�lmok voltak? Honnan tudod, hogy a j�v�d lettek volna, ha egyszer sosem v�ltak val�ra?

     Hubbard �vatosan megr�zta a fej�t egyszer.

   - Csak tudtam.

     Tang Lan fel�letesen s�hajtott, �s elfogadta a v�lasz�t an�lk�l, hogy vitatkozni pr�b�lt volna.

   - Ok�, akkor ezek a negat�v l�tom�sok… �ltal�noss�gban mutatt�k a j�v�t, vagy minden alkalommal valami kifejezett dolgot?

   - Valahogy �gy. Ink�bb a j�v�met veled, de gyakrabban kett�nk�nt. K�l�nb�z� egys�gekben. K�l�nb�z� munk�kban. Azt�n egyszer nem l�ttalak. Azt�n azt l�ttam, vesz�lyben vagy. Vagy l�ttam, ahogy elhagyod a csapatunkat. A legutols� alkalommal, azon az �jjelen… - Hubbard hangja karcolta a tork�t. T�l sokat besz�lt, de m�g mindig nem fejezhette be �gy. A l�za n�vekedni l�tszott; a forr�s�g �jabb hull�mai csaptak �t rajta t�bbsz�r is, megsz�d�tve �t, de m�lyen Tang Lan szem�be n�zett. Nem fordult el, �s elfelejtett pislogni. – Az utols� alkalommal l�ttam, ahogy fejbe l�nek a v�roskapukn�l.

     Tang Lan szeme kiss� elkerekedett. Azt�n az als� ajk�ba harapott, �s len�zett.

     Ez�ttal nem voltak l�ngok, de mindkettej�knek magas l�za volt, amire r� lehetett fogni az elv�r�s�d�s�t. Hubbard csendben pihegett, �s ez a l�tv�ny igaz�n ellehetetlen�tette, hogy besz�ljen. L�tta �gy Tang Lant egy p�rszor, de mindig figyelmen k�v�l hagyta a m�ltban. Most nem volt hatalma a teste felett. A l�ktet�s a t�r�tt v�ll�b�l lesug�rzott az erekci�j�ba.

   - Sz�val… azon az est�n… meg akartad akad�lyozni, hogy visszamenjek a b�zishoz?

   - Mn.

   - De lehetetlen lett volna �r�kre ott maradnunk.

   - Azt gondoltam, majd kital�lok valamit k�s�bb.

   - Ahelyett, hogy elmondtad volna nekem.

   - Sokkol� l�tv�ny volt. Az az egyetlen dolog j�rt a fejemben, hogy tal�ljak egy j� kifog�st, hogy t�vol maradjunk a b�zist�l.

   - Az eg�sz csapatot kock�ra tetted volna ez�rt… - suttogta Tang Lan, �s m�g egyszer �sszegy�jt�tte a b�tors�g�t, hogy m�lyen Hubbard szem�be n�zzen.

   - Igen.

   - H�lye �tlet.

   - Meg�rte volna – felelt Hubbard, mire Tang Lan kinyitotta a sz�j�t, �s �gy maradt. L�tva �t ilyen k�zelr�l ilyen �llapotban kezdett vesz�lyess� v�lni. Hubbard sosem vette �szre, hogyan terjedt a v�r�ss�g oldalra, belepve a szeme sark�t, �s m�g a f�le hegy�t is. – Amikor fiatalabbak voltuk, rengetegszer hallottam, hogy fel�ldoztam a j�v�met. De nekem csak egy j�v�m volt. Ha � a K�lv�rosba megy, akkor k�vetem. Ha vesz�lyben van, akkor megv�dem…

   - Hallgass… csak… fogd be.

     Tang Lan lehajtotta a fej�t. Az ujjai m�g egyszer megszorultak Hubbard csukl�ja k�r�l; Hubbard teljesen elfeledkezett r�la, hogy Tang Lan �ppen lefogja. A f�rfi olyan er�sen remegett, hogy Hubbard eg�sz karja remegett vele.

     Hubbard abbahagyta a besz�det. A feje forgott, �s minden nagyon forr�nak t�nt, eltomp�totta a hall�s�t, �s a gondolatai kezdtek elsziv�rogni. M�gis b�szk�nek �rezte mag�t. V�gre minden sz�ks�geset elmondott. Minden m�s v�rhatott egy k�s�bbi megbesz�l�sre.

   - �n… �n egy xenog�n vagyok.

     Hubbard alig hallotta a szavakat, m�g ilyen k�zelr�l is. Tang Lan l�legzete pont olyan gyors volt, mint az �v�.

   - Tudom.

   - Azt hiszem, megfert�ztelek… - Tang Lan hangja elcsuklott. – Meg akartalak menteni, �s a te… de most meg fogsz…

   - Akkor halj meg velem.

     Volt egy pillanat, egy r�pke, m�gis �r�kk�n tart� pillanat, amikor megint egym�sra n�ztek. Tang Lan szeme k�nnyekt�l csillogott, de hallva az utols� mondat�t, a szem�ld�ke kisimult. Egy j�k�p�, k�nny� mosoly t�nt fel az ajkain.

     El�sz�r csak odanyomta a forr� homlok�t Hubbard�hoz; azt�n egym�shoz d�rg�lte az orrukat. Ez a mozdulat olyan l�gy �s meleg volt, nem a l�z miatt; egy m�lyebb helyr�l j�tt, aminek a l�tez�s�r�l Hubbard soha nem is tudott.

     Azonban volt egy hat�r, amit sosem l�ptek �t; egy l�p�s, amit elmulasztottak megtenni ezel�tt: felduzzasztani a parazsat azz� a tombol� t�zz�, melyet mindketten elfojtottak mostan�ig.

     Most �tl�pt�k ezt a hat�rt. Tang Lan az �l�ben �lt, �s �hesen cs�kolta meg. A k�t tenyere k�z� fogta Hubbard arc�t, �s a nyelv�t a sz�raz ajk�ra nyomta. Nem kellett harcolnia, hogy behatoljon; Hubbardnak nem volt v�gya, hogy ellen�lljon. Tang Lan l�that�an fel akarta falni, �s Hubbard boldogan halt volna meg, ha az utols� fog�sa lehetett.

     Sosem cs�kol�zott ezel�tt, de Tang Lan kit�n� cs�kol�nak t�nt. Teljesen lehengerelte �t. Nem csak a sz�ja, az ujjai is t�relmetlenek voltak; miut�n sikeresen v�grehajtotta a behatol�st, kapkod�san Hubbard meztelen mellkas�n t�ncolt vel�k, olyan pontokon �rintve meg, melyekr�l Hubbard sosem tudta, hogy ilyen �rz�kenyek. Biztos volt benne, hogy amikor � �rintette meg a k�ld�k�t, az oldal�t, vagy a h�nalja alatt, nem lett t�le libab�r�s.

     � is nyughatatlan volt. Az �p bal keze megtal�lta Tang Lan derek�t, �s fel-al� simogatta, miel�tt elkezdte r�ngatni a harci �lt�z�ket, hogy levegye r�la. Ebben a p�zban nem volt k�nny� lemeztelen�teni, de Tang Lan �szrevette a sz�nd�kait, �s h�trahajolt, hogy levegye a vastag fels�t.

     Hubbard el�red�lt vele, mintha a sz�ja r�ragadt volna Tang Lan ajkaira, vagy mintha egy m�gnest tartott volna, ami visszautas�thatatlanul vonzotta Hubbardot. Nem tudott elszakadni a cs�kt�l, �s nem v�rt m�don, a m�sik f�rfi �hs�ge megfert�zte �t. Vagy tal�n az�rt volt, mert az ajkai kisz�radtak, �s t�bb nedvess�gre volt sz�ks�ge.

     A tenyer�n volt n�mi b�rkem�nyed�s, �s nem volt olyan �rz�keny, de a b�rsonyos, �g� b�rt �rinteni m�g mindig semmihez sem hasonl�that� �rz�s volt. M�g a selyem se lehetett ilyen sima, mint a b�r Tang Lan keskeny derek�n. A b�bu egy olcs� ut�nzat volt, most m�r tudta. Semmi val�s�gh� nem volt benne. Hogy nem vette ezt �szre ezel�tt?

     De az a feh�r b�r l�zasan forr� volt; minden egyes r�sze a farokcsontt�l a lapock�iig �gett. Az ujjai hegye meg�rintett�k a gerince v�lgy�t a h�ta k�zep�n, �s r�nyomva a tenyer�t k�zelebb h�zta Tang Lant.

     Tang Lan feje Hubbard nyaka mell� bukott, �s hirtelen ny�sz�rg�tt. Egy r�ndul�ssal olyan hevesen nyomta az �l�t Hubbard�hoz, hogy m�g a vastag anyagon �t is �rezte, milyen kem�ny volt a bar�tja. �rezte a pulz�l� v�rt a p�nisz�ben; ugyanazt a forr�s�got �rezte a saj�t tagj�ban, legal�bb annyira gyorsan �s kem�nyen l�ktetve.

     Azok a hangok, amiket kiadott, mintha egy �lomb�l j�ttek volna – de egyik �rz�ki �lma sem hallatszott ilyen izgat�nak. Olyan volt, mint azon az �jjelen, amikor Tang Lan ler�szegedett.

     Hubbard megcs�kolta Tang Lant a puhab�r� nyak�n, megnyalta a s�s �zt, �s nyert egy �jabb m�ly ny�g�st, �s egy m�g er�sebb r�ndul�st a cs�p�j�t�l. Ett�l elakadt Hubbard l�legzete egy p�r m�sodpercre. Tang Lan remeg� ujjai lesiklottak Hubbard has�n, �s megtal�lt�k az erekci�j�t, beszorulva a nadr�gj�ba. �gy t�nt, Tang Lan ezt probl�mak�nt �rtelmezte, �s n�h�ny �gyelten mozdulattal kiszabad�totta Hubbardot a ruh�i b�rt�n�b�l. Ehelyett az ujjait haszn�lta, hogy fogva tartsa.

     Hubbard akaratlanul nyomta a fogait Tang Lan nyak�ba, elnyomva egy mordul�st, miel�tt az ajka �jra �hezni kezdte Tang Lan�t. Nedves cs�kot h�zott az �ll�n, az arc�n, �s v�gre egy m�ly, heves �s harap�s cs�kban egyes�ltek. Hubbard sz�j�t hirtelen vas-szer� �z �s gazdag nedvess�g t�lt�tte meg, de nem �llt sz�nd�k�ban meg�llni. �pp csak hallotta a cipz�r hangj�t, �s �rzett n�mi mocorg�st, ami jelezte Tang Lan tetteit.

     Nem sz�m�tott ilyen nyers �rz�sre, ahogy Tang Lan hozz�nyomta a kem�ny tagj�t. Hasonl� volt, mint mikor meg�rintett egy ny�lt sebet. Majdnem f�jdalmas, m�gis valami, amit Hubbard sokkal jobban akart, mint ahogy k�pzelte, hogy akarni fog. A teste �szt�n�sen megr�ndult minden alkalommal, amikor Tang Lan ujjai lesiklottak, mindkettej�ket a kez�ben tartva, gyors mozdulatokkal massz�rozva. A cs�p�je ugyanebben a ritmusban l�k�tt.

     A test�k fojtogat�, forr� p�r�t eregetett, nedvess�g csap�dott ki a combjukon �s hasukon, �s a t�zes ver�s nedves cuppog�st keltett. Hubbard m�g csak mozdulni sem tudott ebben a p�zban, nem volt helye hova l�kni, annak ellen�re, hogy elviselhetetlen k�sztet�st �rzett megtenni; Tang Lan teljes m�rt�kben uralkodott rajta a kiel�g�l�s f�ktelen hajsz�j�ban. Nem volt kontrollja a helyzet vagy ak�r a teste felett.

     Tang Lan a bal v�ll�n fek�dt, �t�lelve, az ujjait a b�r�be v�jva, a forr� arc�t Hubbard nyak�ba rejtve. Hogy elfojtsa a ny�g�seit, odanyomta a sz�j�t, de Hubbard �gy is �rezte a hangja minden rezeg�s�t, mintha v�gigutazott volna az idegein, �s el�rte volna az agy�t, miel�tt egyenesen a l�ktet� erekci�j�ba esett volna, ami nem b�rta tov�bb a t�bbsz�r�s k�nyeztet�st.

     Az eg�sz test�ben megvonaglott, �s a vad mozdulatt�l a t�r�tt v�lla �sszer�ndult, �s egy elektromos nyilall�st k�ld�tt le a gerinc�n, de ez csak n�velte az orgazmusa intenzit�s�t; mintha a csigoly�it egyenk�nt megsz�rta volna egy kis t�, lefel� rohanva, �s majdnem f�jdalmasan t�rve ki bel�le.

     Hubbard l�legzete elakadt, �s m�g n�h�nyszor megr�ndult, mik�zben ugyanazok a hull�mok megint �tmostak rajta, miel�tt az izmai elvesztett�k volna az erej�ket. Hirtelen ellazult, �s visszaesett a d�v�ny h�tt�ml�j�nak. M�g mindig Tang Lant �lelve �rezte, ahogy a heves, vadul remeg� test az �v�re nyom�dik, de egy p�r m�sodpercre elvesztette a kapcsolatot a k�lvil�ggal, �s belemer�lt a v�ratlanul er�s kiel�g�l�sbe.

     Hubbard fokozatosan mag�hoz t�rt. A l�ktet� f�jdalom, a b�re ragad�ss�ga, a lassan ver� sz�ve, az �lmoss�ga, mindent azonnal �s egyszerre �rzett. Olyan �lmos lett, hogy majdnem sz�tv�lt a jelent�l. Megtette volna, ha nem vette volna �szre Tang Lan l�legzet�t. A f�rfi feje a bal v�ll�ra bukott, �s hangosan kapkodott leveg� ut�n. �gy l�tszott, hogy az � teste is elvesztette az erej�t, mert s�lyosan fek�dt Hubbard mellkas�n, reszketve.

     Hubbard nem tudta nyitva tartani a szem�t. A kiel�g�l�st m�g mindig halv�nyod� szakasz�ban volt, �s a l�za �jra �gni kezdett, fejf�j�st sz�rva a hal�nt�k�ba, ami azt�n az �z�letei �s a sebe fel� sug�rzott. F�leg a sebei fel�. A f�jdalom er�sebb lett a v�ll�ban, ahogy az orgazmus nem fedte el t�bb�. A fej�t Tang Lan�hoz nyomta. Csendes volt �s b�k�s, �s �gy �rezte, ez volt az els� alkalom, ami�ta Tang Lan elt�nt, hogy ilyen k�nnyen mer�lt volna �lomba.

~�HxT�~

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s