Hubbard szerette a k�nyvt�rat. Az volt a legkev�sb� n�pes hely az �denkertben. Minden gyerek a j�tsz�teret v�lasztotta, �s nem sokan szerettek olvasni.

     Hubbard mindig szeretett olvasni. Mivel olyan borzalmasan �rz�keny volt a zajokra, nem szerette �ket, �s a t�bbi gyerek mindig olyan sokat csin�lt bel�l�k. A feje gyakran f�jt, �s �gy �rezte, mintha azok a hangok �jra �s �jra bele�t�ttek volna a f�l�be. N�ha a kez�t a f�l�re szor�tva aludt el, mert nem tudta elviselni a zajokat, �s azok felkeltett�k. Elmondta ezt a tan�rainak is, �s vitt�k orvosi vizsg�latokra, de nem tal�ltak semmit a f�l�ben. „N�ha csak �gy van. N�h�ny embernek �rz�kenyebb �rz�kszervei vannak.” – mondt�k.

     A fi� csal�dott volt; �gy h�t elkezdte mag�t t�vol tartani, �s fokozatosan kevesebbet besz�lni. Legal�bbis nem akart a sz�ks�gesn�l t�bb zajt kelteni.

     Most, hogy el�g id�s volt, hogy �r�kra j�rjon, �s a napjait az oszt�lytermekben t�lt�tte, egy kicsit elviselhet�bb volt, de m�g mindig a k�nyvt�rat prefer�lta.

     Szeretett katon�kr�l tanulni. Elolvasta a t�rt�neteiket, �s mag�t k�pzelte a hely�kbe. A fegyverekr�l is szeretett olvasni. Teljes m�rt�kben el tudott veszni ezekben a t�m�kban, �s �rdekelt�k az illusztr�ci�k �s a tervrajzok.

     Szinte mindig egyed�l volt itt, sz�val nagyon ritk�n esett meg, hogy elvont�k a figyelm�t a kedvenc k�nyveir�l. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a hall�sa eltompult, �s bele akart mer�lni ebbe az �rz�sbe.

     M�gis, ezen a napon valami t�rt�nt.

     Nem, m�r kor�bban t�rt�nt, csak sosem �rezte ilyen er�sen, �s sosem kapta el az �rz�s forr�s�t.

     Lehetetlen volt, hogy szavakkal �rja le. Neki csak „musz�j” volt feln�znie, �s csak „musz�j” volt valamit l�tnia. Mint mikor valaki k�ptelen ellen�llni az �lmoss�gnak, �s elalszik, vagy mikor valakinek enni kell, hogy t�l�ljen.

     Amikor el�sz�r �rezte, egy m�sodperc alatt v�ge lett. Azt�n minden alkalommal, amikor megt�rt�nt, er�sebbnek �rezte. El�sz�r a k�nyvt�rban t�rt�nt vele, de egy p�r napja kezdte az oszt�lyteremben is �rezni.

     Hubbard elszak�totta a tekintet�t egy gr�n�tvet� tervrajz�r�l, �s felpillantott.

     A k�nyvt�rnak el�g alacsony mennyezete volt, de a f�ny nagyon k�nyelmes volt olvas�shoz. Sok polc �llt itt, f�leg kicsik, sz�val b�rmelyik gyerek el�rhette �ket, m�g ha nem is voltak olyan magasak, mint Hubbard. Egy p�r �r�asztal �s sz�kek sz�r�dtak el k�rben egy t�gas, ny�lt terep k�zep�n. A b�torok sz�nesek voltak �s apr�k.

     A m�fajv�laszt�k nem volt valami nagylelk�. Volt egy nagyobb adag t�nd�rmes�s k�nyv, n�h�ny sz�nez�, tank�nyvek a fiatalabb, �s vastagabb munkaf�zetek az id�sebb tanul�knak. �s azt�n t�rt�nelem k�nyvek, irodalmi m�vek, vagy matematika �s fizika k�nyvek.

     Ha volt valaki itt rajta k�v�l, �ltal�ban n�h�ny id�sebb di�k volt, akik a h�zijukat �rt�k. B�k�n hagyt�k, �s senki nem k�zel�tette meg.

     Most rajta k�v�l csak egy fi� �lt a k�nyvt�rban. Messze volt Hubbardt�l, egy bej�rat k�zeli �r�asztaln�l, �s hasonl� t�m�t olvasott, mint amit Hubbard – tulajdonk�ppen ismerte azt a k�nyvet, mivel m�r elolvasta. A fi� teljesen belemer�lt az oldalakba, �s lassan lapozott, lelkiismeretesen n�zve a szavakat.

     Hubbard �gy �rezte, valami odavonzotta �s odasz�gezte a szem�t. Egy kicsit �sszezavarodott. Nem eml�kezett, hogy l�tta-e ezt a gyereket vagy sem. Nem ford�tott nagy figyelmet m�sokra maga k�r�l. Macer�s volt bar�tokat tartani, mert hallgatnia kellett �ket, vagy besz�lnie hozz�juk. Senkit nem �rdekelt, hogy f�jt a f�le, sz�val � is abbahagyta az �rdekl�d�st �gy �sszess�g�ben.

     Fogadni mert volna, hogy sosem l�tta ezt a fi�t ezel�tt, legal�bbis nem az �vod�ban. De tal�n oszt�lyt�rsak voltak, ki tudja? El�g �rdekes volt sz�m�ra, mert nem sok gyerek v�lasztotta volna ezt a t�m�t olvas�sra az � korukban. A legt�bb oszt�lyt�rsa a t�nd�rmes�ket r�szes�tette el�nyben.

     Nem volt benne biztos, hogy ez a fi� volt-e a forr�sa az �ltala �rzett hull�moknak, de a m�gneses vonz�s most nem halv�nyult el, mint kor�bban. Folyamatos volt, v�gtelen jelenl�t, enyh�n pulz�l�, h�t �raszt�, vagyis Hubbard �gy gondolta. Melegebbet �rzett.

     �gy t�nt, a m�sik fi� is �rzett valamit, mert egy p�r perc m�lva felfel� fordult a szeme, �s egyenesen Hubbard szem�be n�zett.

     Egy �zsiai fi� volt. Az arc�nak ar�nyai hib�tlanok voltak. A mandulav�g�s� szeme tiszt�n feh�r a sarkaiban, �s koromfekete az �riszeiben. A szempill�i rendk�v�l m�lyfeket�nek �s el�g hossz�nak l�tszottak. De az arca ink�bb s�padt volt.

     A furcsa fi� f�lren�zett egy m�sodpercen bel�l, mintha megijedt volna Hubbardt�l.

     A hull�mok hirtelen meg�lltak. Hubbard semmit nem �rzett t�bb�, �s amikor k�rbepillantott, m�g mindig nem l�tott semmi m�st, ami okozhatta �ket.

     Azonban att�l kezdve figyelt a furcsa �rz�sre, �s b�rmikor is gondolta �gy, hogy �rzi, felpillantott, �s az �zsiai fi�t kereste.

     Hamarosan felfedezte, hogy val�ban oszt�lyt�rsak voltak, m�g ugyanabban a h�l�szob�ban is aludtak. Hubbard �rzett egy kis sz�gyent, amikor r�j�tt, hogy a m�sik fi� szemben vele aludt; mindkettej�k �gya az ablak alatt helyezkedett, �s egym�ssal szemben �llt. Sosem vette ezt �szre.

     De az er�s hull�mok att�l kezdve csak a k�nyvt�rban j�ttek, �s amikor a fi�ra n�zett, aki t�le t�vol �lt, a hull�mok meg�lltak, �s a fi� is gyakran k�dd� v�lt.

     Hubbard kezdte elvesz�teni az �rdekl�d�s�t a k�nyvek ir�nt; azon kapta mag�t, hogy minden alkalommal, amikor a k�nyvt�rba ment, meg akarta tal�lni az �zsiai fi�t, olyan szinten, hogy mikor meg�rkezett a t�gas helyis�gbe, azonnal keresni kezdte, �s k�s�bb is gyakran emelte fel a fej�t, hogy ellen�rizze, ott van-e vagy sem. Elkezdett m�g gyakrabban j�rni is oda, abban a rem�nyben, hogy elkapja egy pillanatra.

     M�g mindig kelletlen volt az �tlett�l, hogy kapcsolatba l�pjen vele, annak dac�ra, hogy ugyanabba az oszt�lyba j�rtak, �s ugyanabban a szob�ban aludtak. Id�vel hallotta a nev�t az oszt�lyteremben – Tang Lan – de ez volt minden, amit tudott.

     �gy t�nt, Tang Lan ugyanabban a m�fajban volt �rdekelt, mint Hubbard. A fi� �ltal�ban azokat a k�nyveket v�lasztotta, amelyeket Hubbard m�r befejezett.

     Volt egy hirtelen, r�pke k�sztet�s Hubbard sz�v�ben id�r�l id�re. Oda akart menni, aj�nlani n�h�ny k�nyvet, vagy sz�ks�g�t �rezte hallani Tang Lan v�lem�ny�t a k�nyvekr�l. �sszezavarodott ett�l, mert sosem akart k�rdezni senkit semmir�l ezel�tt.

     Ellen�llt az �rz�snek egy ideig, de ahogy rohantak a napok, �s m�r tucatnyi h�t is eltelt, mi�ta �szrevette Tang Lant a k�nyvt�rban, az ingerencia �rezhet�en gyors ritmusban n�vekedett benne.

     A furcsa hull�mok, amiket �rzett, id�vel egyre er�sebbnek t�ntek. Most m�r biztos volt benne, hogy Tang Lan volt a forr�suk. Hubbard mindig r� akart n�zni, �s majdnem k�ptelen volt f�lrepillantani r�la. Ezenfel�l… �gy t�nt, a hall�sa is lecsillapodott. A f�lei kezdtek egyre kev�sb� irrit�ltak lenni, �s a zajok nem voltak olyan �lesek t�bb�. Nem tudta, hogy ez is a hull�mok miatt volt-e vagy sem. Az orvosok azt mondt�k, hogy id�vel kin�heti ezt az �llapotot.

     �ssze akart kapcsol�dni a fi�val, �s besz�lni hozz�, �s �gy �rezte, nem b�nn� hallani, ahogy Tang Lan besz�lt.

     De valami visszatartotta, hogy megtegye ezt a l�p�st. Nem igaz�n tudta, hogyan kezdem�nyezzen besz�lget�st.

     Elkezdett m�sik �r�asztalokat v�lasztani a k�nyvt�rban, fokozatosan k�zeledve a helyhez, ahol Tang Lan �lt a bej�ratn�l. Tang Lan sosem mozdult el arr�l a pontr�l, csak ahogy Hubbardnak is megvolt a kedvenc asztala, de � hajland� volt feladni azt, hogy k�zelebb maradhasson a m�sik fi�hoz.

     Tang Lan l�tsz�lag figyelmen k�v�l hagyta ezeket az esem�nyeket, ami ideges�tette Hubbardot egy kiss�, de megk�nnyebb�l�ssel is t�lt�tte el. Nem akart senkit megzavarni, sz�val az j� volt, hogy a fi� nem ment el, de azt is akarta, hogy a m�sik �szrevegye a v�ltoz�st.

     Azt�n megt�rt�nt az elk�pzelhetetlen.

     Egy nap, amikor m�r eleve k�s� volt, �s a takarod� k�zeledett, Hubbard m�g mindig pr�b�lta k�nyszer�teni mag�t, hogy keljen fel, �s menjen oda a fi�hoz. Ez egy h�tv�ge volt, sz�val nem voltak �r�ik, �s mindketten itt t�lt�tt�k majdnem az eg�sz napot… ez volt a leghosszabb id�, amit valaha is egy�tt t�lt�ttek m�s emberek jelenl�te n�lk�l.

     Az �ra ketyegett, �s Hubbard majdnem meggy�zte mag�t, hogy legk�zelebb megpr�b�lhatja, mert m�r am�gy is t�l k�s� volt.

     Egy kicsi pap�rrep�l� esett a nyitott k�nyv�re. El�z�leg an�lk�l meredt az oldalakra, hogy ak�r tudta volna a k�nyv tartalm�t, �s most elkerekedett a szeme.

     Az origami rep�l� egy kicsit gy�r�tt volt, de �gy is el�rte a c�lj�t, �s t�k�letesen landolt k�z�pen. Egy vonalas pap�r volt; egy�rtelm�en egy f�zetb�l lett kit�pve.

     Hubbard egyenesen �tn�zett Tang Lanhoz, aki csak k�t asztallal �lt arr�bb. �ltal�ban, amikor a tekintet�k tal�lkozott, Tang Lan mindig elford�totta a szem�t vagy a fej�t t�le, de most ellen�llt az �szt�nnek, �s viszonozta Hubbard pillant�s�t… nos, elveszett a pillanatban; �tlete sem volt, milyen hosszan tartott, de egyszerre �rz�d�tt hossz�nak �s r�vidnek.

     Tang Lan fekete szeme jelent�s�gteljesen fordult a rep�l� fel�, miel�tt �jra feln�zett.

     Nagyon neh�z volt Hubbard sz�m�ra, hogy ugyanezt tegye, �s elpillantson. Megint k�nyszer�tenie kellett mag�t, �s amikor megtette, m�g egyszer megvizsg�lta az origami j�rm�vet. �vatosan elkezdte kihajtogatni.

„Szia.”

     Ez volt bele�rva a rep�l� belsej�be. Nagyon t�m�r. Hubbard furcsa k�sztet�st �rzett nevetni vagy mosolyogni, de azt�n elkezdett t�prengeni a v�lasz�n. Megkereste a toll�t, �s vissza�rt egy kis �zenetet.

„Hell�.”

     Azt�n eldobta a rep�l�t, �s visszak�ldte Tang Lanhoz. Tang Lan r�gvest kinyitotta, �s az ajk�ba harapott, de miel�tt ezt tette, egy elfojtott nevet�st lehetett hallani. Ezut�n a fi� izgatottan kezdett �rni valami sokkal hosszabbat, mint az els� �zenete, �s Hubbard a k�nyv�re k�ny�k�lt, ahogy figyelmesen n�zett r�.

     A rep�l� ez�ttal majdnem az arc�ba csap�dott, de elkapta, miel�tt megt�rt�nt volna a baleset.

„Akarsz velem visszaj�nni a h�l�terembe? Akarsz egy�tt olvasni holnap?”

     �gy t�nt, Tang Lan �gy kalkul�lt, hogy ha Hubbard nemet felelne az els� k�rd�s�re, fel kellene tennie a m�sodikat is, csak hogy biztos legyen, hogy nem hagyta veszni az es�ly�t. Hubbard sokat gondolkodott, miel�tt v�laszolt. Nem az�rt, mert nem akarta megtenni ezeket a dolgokat, hanem mert nem tudta, hogy Tang Lan t�nyleg kedveln�-e, ha elkezden�nek egy�tt csin�lni dolgokat. M�g mikor Hubbardnak t�bb kapcsolata volt is, mindig valahogy m�s volt a t�bbiekt�l. Nem tudott r�b�kni, mi�rt, �s senki nem tudta neki megmondani, csak �rezte. Azonban v�ratlan m�don v�gyni kezdett r�, hogy kipr�b�lja Tang Lannal.

„Igen.”

     Sz�val Tang Lan �s � egy�tt mentek vissza a h�l�terembe. Egyetlen sz�t sem sz�ltak egym�shoz, ami egy kis megk�nnyebb�l�st ny�jtott Hubbardnak. Nagyon b�k�s volt. Csak mint a k�vetkez� napjuk egy�tt. Az egyetlen dolog, ami v�ltozott, hogy Tang Lan nem �lt t�bb� a bej�ratn�l. Egy�tt mentek a k�nyvt�rba reggeli ut�n, �s az �zsiai fi� k�vette Hubbardot az � kedvenc hely�re. Le�ltek, �s olvasni kezdtek.

     M�g mindig egyetlen sz�t sem sz�ltak egym�shoz.

     Egy h�ten kereszt�l ezt csin�lt�k. De voltak m�s v�ltoz�sok is. Mivel mindketten ugyanabban az oszt�lyban voltak, elkezdtek egy�tt enni; nem besz�lt�k meg, csak megk�zel�tett�k egym�st az �ton az �tkez� fel�, �s egy�tt �ltek le. �s azt�n ezt csin�lt�k az eb�dsz�netben, majd amikor vacsoraid� volt. A k�vetkez� h�tv�g�ig m�g a f�rd�be is egy�tt mentek lefekv�si id� el�tt.

     A h�tv�g�n Tang Lan hirtelen egy �jabb pap�rrep�l�t k�ld�tt. Nos, nem kellett k�ldeni, csak odadobta megint Hubbard k�nyv�re. K�zvetlen�l egym�s mellett �ltek. Hubbard feln�zett, de Tang Lan folytatta az olvas�st.

„Olvastad ezt a k�nyvet? Tetszett? Nekem nagyon tetszik. Akarsz besz�lgetni r�la?”

     Amikor �szrevette, hogy Hubbard elolvasta az �zenetet, megmutatta neki a t�rt�nelemk�nyvet a sz�rnyekkel val� h�bor� kezdet�r�l, �s a k�vetkez� technol�giai �tt�r�sekr�l, melyek megakad�lyozt�k az emberis�g kihal�s�t.

   - Igen – felelt Hubbard, �s ez volt az els� alakalom, hogy valaha is besz�lt Tang Lannal.

~�HxT�~

     Amikor fel�bredt, megint csak az �gyon fek�dt. Ez�ttal kapott egy takar�t valahonnan, �s a nadr�gj�t megigaz�tott�k rajta, a b�re sz�raz �s tiszta volt. A nap az eg�sz szob�jukat v�r�sre festette. Hubbard a mennyezetre meredt, m�g mindig az �lm�n gondolkodva. Azon a r�g elfeledett gyerekkoron az �denben, �s az els� �rintkez�s�k�n. T�nyleg elfelejtette �ket. Azt is elfelejtette, hogy az �rz�keny hall�sa csak akkor hagyta abba az �rz�kenyked�st, amikor tal�lkozott Tang Lannal. Amikor �rezte azokat a furcsa, forr� hull�mokat, melyek a fi�ra vonzott�k a figyelm�t, �s arra k�sztett�k, hogy �let�ben el�sz�r k�zel akarjon ker�lni valakihez. �t vagy hat �ves volt? Nem is eml�kezett m�r.

     Mik�zben a falakra n�zett, �s a m�lton t�prengett, megint egy l�tom�s j�tt hozz�. Ez�ttal nem volt f�jdalom vagy b�rmilyen dr�mai fanf�r; csak l�tta, mint ahogy l�tott minden m�st is a napnyugt�ban f�rd� szob�ban. Tang Lannal volt, �s a Kutat�k�zpontban tart�zkodtak.

     Csup�n egy pillanatig tartott, azt�n elillant.

     A fej�t elford�tva megint a sz�ken tal�lta Tang Lant. Most m�r eml�kezett: ez volt az a hely, ahonnan Tang Lan szerezte a sz�ket, kett� volt bel�l�k. Csak egyet vitt haza.

     A f�rfi most nem viselte a fels�j�t, de szint�n letiszt�lkodott, �s sokkal ellazultabbnak t�nt, mint mikor Hubbard el�sz�r kinyitotta a szem�t. Azonban ez�ttal nem is n�zte �t; n�h�ny csomagra koncentr�lt minden figyelm�vel. Hubbard azonnal felismerte �ket: instant �telek. �gy t�nt, Tang Lan k�szk�d�tt vele, hogy kinyissa �ket. Hubbard most vette csak �szre, hogy a jobb v�ll�n egy v�kony k�t�s ny�lt. Eddig eltakarta el�le a p�z, ahogy Tang Lan �lt. A k�t�s �t�zott kiss� a v�rt�l, de m�r nem t�nt frissnek. A seb ett�l f�ggetlen�l m�ly lehetett, �s bizony�ra nem gy�gyult m�g be, ahogy az arc�n l�v�k sem, �s feltehet�leg f�jdalmat okozott. A jobb keze t�bbsz�r is visszaesett az �l�be.

   - Hozd ide �ket.

     Tang Lan megrezzent ijedt�ben, de amikor feln�zett, a s�t�t szemek ell�gyultak. Egy pillanatnyi hezit�l�s ut�n fel�llt, �s odahozta hozz� a zacsk�kat. Hubbard sem tudta haszn�lni a jobb kez�t, melyet a has�hoz k�zel tartott, de meg tudta fogni a csomagol�st a balj�val, �s Tang Lan j� kez�vel egy�ttesen felnyitott�k a zacsk�t.

   - Jobb, ha el�l vannak a sz�rnyaid?

   - Mn…

   - Akkor nem kell rejtegetni �ket. Csak engedd ki �ket.

     Tang Lan s�hajtott, �s megint hagyta, hogy el�j�jjenek a sz�rnyai. Hubbard elsz�ntan tanulm�nyozta az arc�t.

   - F�jdalmas?

   - Mintha egy olyan pulcsiba akarn�m pr�selni magam, amit t�z �vesen hordtam. T�l szoros. De csak az �talakul�skor f�j. Most rosszabb, hogy elt�rt a sz�rnyam.

   - Hagyd �ket el�l. – Hubbard megint megpr�b�lt fel�lni, �s siker�lt neki, miel�tt Tang Lan felaj�nlotta volna a seg�ts�g�t. – Mennyi id� telt el, ami�ta elhagytuk a Felvid�ki Kutat�k�zpontot?

   - Ez volt az �t�dik nap. – Tang Lan nemcsak �telt tal�lt, hanem vizet �s egy sz�les wokot vagy serpeny�t is, melyet t�zrak� helynek haszn�lt. Szerzett n�h�ny kis far�nk�t, �s a serpeny�be tette. T�zet gy�jtott, �s elkezdte forralni a vizet, egy furcs�n form�l�dott r�csot haszn�lva, hogy megt�massza rajta az ed�nyt.

     Hubbard a szem�ld�k�t r�ncolta, ahogy a szorgalmas s�fet figyelte. Az �t�dik nap.

   - Akkor nem hiszem, hogy sz�rnny� fogok alakulni. M�g a S�kf�ldeknek sincs sz�ks�ge �t napra, hogy terjessz�k a fert�z�st. �s eleve az Abyssb�l j�tt�nk.

   - Igen… tulajdonk�ppen… �pp csak r�j�ttem egy �r�ja, hogy ez a helyzet. – Tang Lan kelletlen�l s�hajtott. – Elkaptam egy r�di�hull�mot a b�zisr�l egy m�sodpercre.

     Hubbard felvonta a szem�ld�k�t, h�trad�lve a t�ml�nak, pr�b�lva enyh�n mozgatni a test�t, k�nyszer�tve mag�t, hogy hozz�szokjon a f�jdalomhoz.

   - Kapcsolatba l�pt�l vel�k?

   - Nem, csak kihallgattam egy besz�lget�s�ket… el�g zavart volt az ad�s. – A szob�t hamarosan megt�lt�tte az instant leves arom�ja, melyet Tang Lan f�z�tt. K�t ed�nyt szerzett, melyekbe elosztotta a levest. – �gy l�tszik… tal�ltak egy frekvenci�t, ami meg�ll�totta a fert�z�seket �s a torzul�st. Igazad volt… �gy l�tszik, nem fogsz sz�rnny� v�lni t�bb�. M�g ha megint r�d is v�rzek. Vagy… mn… m�sf�le testnedveket cser�l�nk…

     Hubbard sz�ja megr�ndult, �s k�nnyed�n mosolygott, amikor l�tta, hogy a r�zsasz�n �rnyalat elterjed Tang Lan szeme alatt. A sz�n nem volt olyan er�s, mint kor�bban, de Hubbardnak �gy is tetszett.

   - �rtem – kanyar�totta vissza a gondolatait a t�m�ra. – Sz�val a vil�g biztons�gos most.

     Tang Lan szeme f�kusz�latlann� v�lt, ahogy kin�zett az ablakon. A nap lemen�ben volt, a v�r�s k�r el�rte a hegyek tetej�t, �s lassan de biztosan m�g�j�k mer�lt. Az �g skarl�t �s narancs volt hosszabb ideig, de a szoba fokozatosan �rny�kokba fulladt, �s hamarosan a wokban t�ncol� l�ngok v�ltak a leger�sebb f�nyforr�ss�. Addigra az �tel�k is elk�sz�lt.

     Tang Lan Hubbard mell� �lt, miut�n neki adta az egyik t�lat. A leves rendben volt; Hubbardnak nem nagyon �zlett, de nem mintha lett volna v�laszt�suk, csak csendesen ette. Az utols� fog�son gondolkodott, amit Tang Lan f�z�tt neki, vagy amit � f�z�tt Tang Lannak, �s meg�llap�totta, hogy mindketten tudtak jobban k�sz�teni, mint ez.

   - Sz�val, mit akarsz most csin�lni, F�n�k?

     Tang Lan id�r�l id�re sz�rcs�lt egyet, nem n�zve Hubbard fel�. Hubbard a combjaikra pillantott, melyek �sszenyom�dtak �lt�kben.

   - Megint l�tom�som volt.

     A f�rfi azonnal felpillantott az ed�ny�b�l, a szemei �lesebb� v�ltak a tompa, hull�mz� f�nyben, �s megdermedt a teste.

   - Mir�l sz�lt?

   - Ez�ttal semmi rosszr�l. Csak r�lad meg r�lam a Kutat�k�zpontban. – Hubbard megtorpant. – A m�ltban minden l�tom�somat ut�ltam. De ezt nem ut�lom. Kedvelted azt a helyet? Ha igen, visszamehet�nk.

     Tang Lan csak meredt r�. A fesz�lts�ge csillapodott, de az arca t�l d�bbent volt, �s elfelejtette kiinni az utols� csepp leves�t. Hubbard felemelte az egyik szem�ld�k�t k�rd�n; nem mondott semmi olyat, a v�lem�nye szerint, ami ennyire v�ratlan lett volna.

   - Most m�r kezdek megr�m�lni a l�tom�saidt�l.

   - Megr�m�lni? Mi�rt?

     Tang Lan meglepet�se elhalv�nyodott, �s m�lyet s�hajtott, a homlok�t r�ncolva, �s lepillantva a t�lj�ra. Az ujjai a sz�l�t simogatt�k, ahogy gondolkodott valamin. Hubbard befejezte a saj�t adagj�t, �s m�r f�lretette a t�lat, amikor a bar�tja besz�lni kezdett.

   - Csak gondolkodtam rajta… hogy vissza akarok-e menni, vagy sem. – Nagyon �gy t�nt, hogy k�szk�d�tt vele, hogy szavakba �ntse a gondolatait, amivel Hubbard egy�tt tudott �rezni, sz�val nem s�rgette. – Szerettem azt a helyet… Meghaln�k az ottaniak�rt. Mr Pauli… azt hiszem, nincs n�la kedvesebb �s t�r�d�bb szem�ly. Nagyon csod�lom, �s… �s nagyon boldog vagyok, hogy sikert �rt el a kutat�s�val, �s �gy t�nik v�g�l megmentette a vil�got. �k… �k a m�sodik csal�dom, a zsoldos csapatunk ut�n.

     Hubbard mind�ssze h�mm�g�tt. �rdekelte, hogy megismerje Tang Lan tapasztalatait azokkal a xenogenikusakkal, de nem k�rdezett r� ny�ltan, �s v�rta, hogy a m�sik megmagyar�zza. Amikor ez nem t�rt�nt meg a sz�net ut�n, v�laszolt.

   - Akkor k�t�tt�l n�h�ny nagyon j� bar�ts�got. �n is tal�ltam egyet.

     Ez�ttal Tang Lan emelte fel az egyik szem�ld�k�t, k�tkedve n�zve r�.

   - Te? Bar�tkozt�l? – k�rdezte szarkasztikusan. – �k vesztett�k el az esz�ket, vagy te?

     Hubbard lelkiismeretesen fontolta meg a v�lasz�t.

   - Tal�n mindkett� – k�vetkeztette ki. Tang Lan g�nyosan horkantott. – Lu Feng az.

     Tang Lan halk nevet�se lehalt, �s m�g egyszer teljesen led�bbent.

   - Lu Feng… �gy �rted, az Arbiter? – k�rdezett vissza, �s Hubbard csup�n b�lintott. – Sz�rakozol velem?

   - A bajt�rsa voltam, amikor a F�ldalatti V�ros B�zis�ra ment�nk – magyar�zta Hubbard. – J�l dolgoztunk �ssze. Megb�zhat� partner volt. Lehet, hogy nem h�vna a bar�tj�nak… �s tal�n annak h�vni is t�lz�s. De nem sz�m�t, mi volt k�zt�nk a m�ltban. A r�gi rendszernek annyi. Szerintem egy�bk�nt sem �llt sz�nd�k�ban b�rt�nbe k�ldeni, ami�rt elloptam az inform�ci�it. Tal�n van valami k�ze ahhoz a fi�hoz, An Zhe-hez…

   - V�… v�rj m�r, lelass�tan�l egy kicsit, te barom? – ki�ltott fel Tang Lan v�ratlanul. Hubbard azt hitte, a t�l mindj�rt sapkak�nt fog a fej�re ker�lni. – Mi van An Zhe-vel? Ismered �t? �s mit is lopt�l te el? �s mit csin�lt�l a F�ldalatti V�ros B�zis�n?! Ember, eml�kszel, hogy nem voltam veled eg�sz id� alatt? R�szletezn�d, k�rlek? �s ne merd azt mondani, hogy nem szeretsz besz�lni, mindent hallanom kell!

     Val�j�ban Hubbard m�r belef�radt a besz�dbe, �s azon volt, hogy befejezze a r�sz�t, f�leg, mivel Tang Lan m�g nem fejezte be a saj�t v�lasz�t. Az opci�in t�prengett; igaz�n vissza akarta fogni azokat az alkalmakat, amikor t�ls�gosan felm�rges�tette Tang Lant, miel�tt boldogg� tette volna, �s a besz�d sosem volt j� �tlet, hogy el�rje a c�ljait. Sz�val elmondani neki, hogy nem fogja most elmagyar�zni hat�rozottan rossz d�nt�s volt.

     Az �tlet csak felugrott a fej�ben hirtelen, �s azonnal cselekedett. A v�lla nem k�sz�nte meg neki, amikor Tang Lan fel� hajolt oldalasan, de elnyomta a f�jdalmat, abban a p�zban maradt, �s a legkisebb reszket�s n�lk�l cs�kolta meg �t. A f�rfi ajkai mindj�rt ki is ny�ltak, �s hagyta, hogy b�lyen a sz�j�ba hatoljon, hat�rozottan, m�gis lassan – lehet�leg el�g hosszan, hogy Tang Lan elfeledkezzen a t�m�r�l.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s