Ez volt az els� alkalom, hogy ezt a technik�t alkalmazta, melyet l�tott m�r p�rszor a vitatkoz� bajt�rsait�l. Majdnem izgatott� tette, hogy kipr�b�lja ezt Tang Lanon.

     Amikor elv�ltak, Tang Lan szeme f�lig lecsuk�dott, a pupill�i kit�gultak, az ajkai csillogtak. Az arca forr�s�got sug�rzott, �s megint fel�lt�tte azt a fak� pirul�st. Mindketten enyh�n pihegtek az ajkaik k�zt, miel�tt Hubbard h�trahajolt.

   - Sz�val, mi�rt r�m�lt�l meg a l�tom�saimt�l?

     Hubbard elt�k�lten figyelte meg Tang Lan arc�t; l�tta a pillanatot, amikor a f�kusz�latlan szemek kezdtek kitisztulni, amikor a gondolatok visszat�rtek, amikor a f�rfi r�j�tt, hogy a cs�k t�nyleg v�get �rt. T�bb m�sodpercbe ker�lt neki, sz�val Hubbard ezt gy�zelemk�nt k�nyvelte el. A bar�tja megk�sz�r�lte a tork�t ezut�n, �s �jra meg �jra pislogott, megnyalva a saj�t sz�j�t, mintha m�g mindig �rezni pr�b�lta volna a cs�kjuk �z�t.

   - Ha… ha a vil�g nem haldoklik… ha az embereket nem kell megv�deni… - Dadogta, �s t�bbsz�r megtorpant a szavak k�z�tt, de a l�legzete m�g nem egyenl�t�d�tt ki. – Nos, �n… �n nem tudom. Amikor elmentem, arra gondoltam, hogy az volt az utols� alkalom, hogy l�ttam a Kutat�int�zetet. Hajland� voltam meghalni veled… m�r miel�tt megk�rt�l… Az oldaladon akartam maradni. K�szen �lltam, sz�val most… �sszezavarodtam, hogy t�nyleg vissza kell-e mennem, vagy veled maradhatok, vagy mit fogunk egy�ltal�n csin�lni mostant�l. Azt hiszem, �n csak… azon gondolkodtam, mennyire szerett�nk a vadonban maradni. �s mi�ta xenogenikus vagyok, m�g jobban szerettem. Sz�val arra gondoltam, nem kell visszamenn�nk. De ez furcsa… Nem mondtam ki hangosan, sz�val honnan szedte az elm�d az �tletet… �gy �rtem… azt mondtad, azok negat�v l�tom�sok, igaz? Sosem v�ltak val�ra? Mi�rt van az, hogy amikor arra gondolok, hogy ne menj�nk vissza az Int�zetbe, l�tsz egy l�tom�st, amiben ott vagyunk? Ez nem a megszokott mint�t k�veti? Ha megk�rtelek volna, hogy ne menj�nk vissza, a l�tom�sod megint negat�vv� v�lt volna. De jelz�s n�lk�l? Nem besz�lt�nk r�la, sz�val honnan tudn�d… mi k�ldi neked pontosan ezeket a l�tom�sokat? Mi�rt kapcsol�dnak hozz�m?

     Hubbard v�gre elkapta Tang Lan gondolatainak fonal�t, �s b�lintott, elismerve, hogy furcsa volt.

   - Tal�n csak az er�s k�tel�k miatt, ami van k�zt�nk – mondta, �s azt�n megtorpant, miel�tt hozz�tette. – Mindig is volt valami kett�nk k�zt. Eszembe jutott valami kor�bbr�l, de nem vagyok tud�s. Ismered a frekvenci�kat?

   - Nos, igen, persze – mormogta Tang Lan, �s egy kicsit f�kusz�latlannak t�nt, val�sz�n�leg m�g mindig pr�b�lt v�laszt tal�lni. – Azok a hull�mhosszok, melyek kereszt�lfutnak az univerzumon. Ami�ta xenogenikus vagyok, el�g �rz�keny vagyok r�juk. Most b�k�s. Az �j frekvencia nagyon megnyugtat�… De meglep, hogy egy�ltal�n ismered a sz�t.

     Hubbard nem s�rt�d�tt meg a g�nyol�d�son.

   - H�t, �gy m�k�dnek a m�gneses mez�k is, igaz?

   - L�nyeg�ben – s�hajtott Tang Lan. – Ha t�bbet akarsz tudni r�la, bemutathatlak Mr Paulinak. � el tudja magyar�zni �gy, hogy meg�rtsd. Nem vagyok benne biztos, hogy �n tudlak r�la tan�tani. De mit pr�b�lsz elmondani?

   - Csak azon gondolkodtam, milyen j�l �sszeillett�nk gyerekkorunk �ta – sz�lt Hubbard, visszaid�zve az eml�keit. – Miel�tt ismertelek… Mn, azt hiszem, ez megint egy vad kijelent�s lesz.

   - Felk�sz�ltem, ne k�m�lj – mutatott fel� Tang Lan egy halv�ny vigyort, de az arckifejez�se ink�bb f�sult volt.

   - Amikor el�sz�r kezdt�k besz�lgetni, �reztem valami… m�gneseset. Vagy hull�m-szer�t. Egyszer�en nem tudtalak figyelmen k�v�l hagyni. De ink�bb olyan volt, mint egy v�lt�s.

   - Egy v�lt�s – visszhangozta Tang Lan, az arc�t f�rk�szve. – Voltak l�tom�said azel�tt, hogy �n a k�pbe ker�ltem?

   - Nem.

     Tang Lan kinyitotta a sz�j�t, de a szeme megint f�kusz�latlann� v�lt, �s a gondolataiba mer�lt. Egy halv�ny zavarodotts�g �s sokk t�nt fel a von�sain.

   - Minden frekvencia – mondta halk hangon, feltehet�leg csak mag�nak. – Szerinted az �rz�sek is lehetnek frekvenci�k? – �s azt�n, mintha a megvil�gosod�s arcul csapta volna, �les mozdulattal n�zett fel, majdnem hal�lra r�m�lten. – V�rj… �n… �n nem vagyok benne biztos, r�gen t�rt�nt, de eml�kszem… most m�r eml�kszem… Besz�lni akartam veled. �gy hiszem, n�ztelek t�ged… a k�nyvt�rban, egy�tt �lt�nk, �s sokszor r�d n�ztem. Valahogy, �n… csak akartam egy olyan bar�tot, mint te. K�v�ncsi voltam r�d, �s a bar�tod akartam lenni. M�rmint… igaz�n a bar�tod akartam lenni. Annyira mag�nyos voltam.

     Hubbard enyh�n a homlok�t r�ncolta, m�lyen gondolkodva ezekr�l a szavakr�l. Egy pillanatra megint hallotta az alt�bornagy hangj�t, aki a mag�nyt �gy �rta le, mint valamit, ami „rosszabb a hal�ln�l”.

   - Sosem besz�ltem senkivel azel�tt – tette hozz� Hubbard egy p�r pillanatnyi csend ut�n. – Nekem sem voltak bar�taim. Nem voltam mag�nyos, de nem pr�b�ltam kapcsolatot teremteni. Kiskorom �ta �rz�keny hall�som volt. Ut�ltam a hangos zajokat. Nem szerettem besz�lni senkivel, mert t�l hangos volt. Ha nem lett volna az a m�gneses �rz�s, nem vettelek volna �szre, val�sz�n�leg… Nem volt�l valami felt�n�.

   - Mn… k�sz – r�ndult meg Tang Lan, �s egy apr� mosolyt villantott, de minden eddigin�l s�padtabb volt. – Sosem mondtad el nekem ezt a hall�sos dolgot sem.

   - Mert v�ge lett, amikor �sszebar�tkoztunk. – Hubbard megnyalta a sz�j�t. – Csak akkor van jelen, ha nem vagy velem. Nos, volt m�g egy hozz�d hasonl� szem�ly. A mentorom, Gao alt�bornagy. De az nem volt ugyanaz. Mi�ta legut�bb elvesztettelek az Abyssban, nehezemre esett vele megbirk�zni. Most… megint nem hallok semmit. Megint abbamaradt.

     Tang Lan m�lyen n�zett r�, �s egy pillanatra nem mondott semmit.

   - Sz�val m�g mindig hat�ssal vagyok r�d fizikailag. M�g mindig �rzed azokat a hull�mokat? – A fejr�z�s�ra Tang Lan az als� ajk�ba harapott, �s bossz�snak �s enyh�n hezit�l�nak t�nt. – De ez nem azt jelenti, hogy… fert�zlek? �s hogy a m�ltban is megfert�ztelek? A frekvenci�im hull�mhossz�val… a v�gyam frekvenci�j�val, hogy a bar�tomm� tegyelek? Nem csup�n ir�ny�tottalak, hogy besz�lj velem? �s ha ez igaz, akkor tal�n… tal�n a l�tom�said…

     Hubbard nemigen �rtette, mi�rt volt ez ennyire r�miszt� Tang Lan sz�m�ra.

   - Tal�n csak nagyon j� befogad�ja vagyok a frekvenci�idnak – ismerte el egy b�lint�ssal. – H�l�s vagyok ez�rt. Megk�nnyebb�l�s, hogy nem �rz�keny a hall�som. Ez annyira elk�pzelhetetlen? Vagy v�ratlan?

   - Persze, hogy az! Ez azt jelenti, hogy nem miattam volt�l a bar�tom, hanem csak megbabon�ztalak. – Hubbard egy�ltal�n nem szerette, merre haladt ez a besz�lget�s. Tang Lan folytatta, miel�tt v�laszolhatott volna. – Aznap �jjel a hal�lomr�l gondolkodtam… Amikor k�l�nv�ltunk. Nem �gy… �gy �rtem, �pp mondtam valami olyasmit, hogy agg�dn�l, ha fert�z�tt lenn�k… �s egy pillanatra elgondolkodtam, ha fert�z�tt lenn�k, akkor mindenk�ppen lel�n�nek a kapukn�l. De �n nem igaz�n… Csak lehet�s�gk�nt gondoltam r�, nem mintha erre v�rtam volna. Ez olyasmi volt, amit tudtunk, hogy megt�rt�nne, ha b�rmelyik�nk is megfert�z�dne. Igaz? Sz�val akkor… a l�tom�sok, amiket l�tt�l… lehet, hogy csak az �n elk�pzel�seim?!

     Hubbard pislog�s n�lk�l n�zett a k�ts�gbeesett tekintetbe, miel�tt �szrevette, hogy Tang Lan ujjai egym�son t�ncolnak, ahogy �k�lbe z�rta a kez�t. Hubbard kiny�lt, hogy meg�ll�tsa �ket egy gyeng�d �rint�ssel, �s b�lintott.

   - Remek, akkor most m�r tudjuk a v�laszt.

   - Nem �gy l�tom, hogy �rdekel t�ged.

   - Kellene? – Hubbard elfogadta �gy; sosem ment t�l m�lyre a gondolkod�sban, mi okozhatta a l�tom�sait – olyasminek t�nt, amit egy�bk�nt sem tudott ir�ny�tani, sz�val nem agg�dott miatta. Az �lete r�szek�nt �rtelmezte. – Igazad lehet a l�tom�sokkal kapcsolatban. De nem sz�m�t, nem szerettem �ket, sz�val megakad�lyoztam �ket. Egy�bk�nt meg nem �rtek egyet azzal, amit a bar�ts�gunkr�l mondt�l. Tal�n te tetted meg az els� l�p�st, de minden m�sik k�s�bb �szinte volt. Ne gondold t�l. Nem sz�m�t, mi okozta, egy�tt alak�tottuk ki.

     Tang Lan l�that�an frusztr�lt volt a v�lasza miatt. A k�vetkez� m�sodpercben Hubbard a h�t�n fekve tal�lta mag�t. Olyan gyorsan t�rt�nt, hogy m�g a teste is elk�sett vele, hogy f�jdalommal t�ltse el a v�ll�t, ahogy r�nyomt�k a d�v�nyra. De azt�n a figyelme r�tal�lt Tang Lanra, aki az �l�ben �lt, a k�t karj�val Hubbard feje mellett t�maszkodva, mik�zben olyan k�zel ereszkedett f�l�, hogy � l�thatta az �n�ll�, sz�rke �s fekete sz�n� von�sokat az �riszeiben, �s a kit�gul� pupill�kat, melyekr�l arany �s v�r�s f�nyek ver�dtek vissza �sszekeveredve. Az aranynak a t�z fel�l kellett j�nnie, de a v�r�ss�g �gy t�nt, m�lyen a szem�ben f�szkelt.

   - Most, hogy tudom, hogyan m�k�dik, nem f�lsz, hogy sz�nd�kosan manipul�lni foglak, hogy azt csin�ld, amit �n akarok, ahelyett, amit te akarsz? – k�rdezte Tang Lan m�ly hangon, de m�g �gy is belecsepegtetve egy k�nnyed �s g�nyos felhangot. Azonban a k�vetkez� pillanatban a szeme teljesen feket�v� v�lt, �s a v�r�s f�ny feler�s�d�tt a feketes�gben. Az �rny�k, ami befedte Hubbardot, a hatalmas sz�rnyakb�l sz�rmazott. A bal, eg�szs�ges lel�gott Tang Lan oldal�n, �s eltakarta �ket a t�z meleg�t�l; elz�rta a f�nyt is, amit szolg�ltatott.

     Tang Lannak t�nyleg els�pr� jelenl�te volt. Hubbard sosem tartotta mag�t gyeng�nek, �s ez volt az �let�ben az els�, hogy eff�le furcsa �rz�st tapasztalt; olyan volt, mintha az izmai v�zzel teltek volna meg, a teste nem reag�lt, amikor pr�b�lta megmozd�tani a tagjait, �s a sz�vver�se felgyorsult. Hat�rozottan nem tudott mit tenni azellen, hogy �rezze a s�rget�st, hogy felemelje a cs�p�j�t, ahogy Tang Lan teste olyan k�zel volt hozz�.

   - Az egyetlen f�lelmem, hogy elvesz�telek. Sz�val, am�g nem m�sz el, azt teszel velem, amit akarsz – sz�lt Hubbard rekedten. Tang Lan szeme megrebbent, �s el�g k�zel volt Hubbardhoz, hogy hallja, hogy elakadt a l�legzete. – Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ir�ny�thatsz embereket, ha hat�ssal vagy a f�gg�s�g�kre.

   -… K�cs�g – csattant fel Tang Lan, de a szeme �gett azokt�l a v�r�s l�ngokt�l. – Sz�val �n vagyok a f�gg�s�ged?

   - Lehet. – Hubbard tekintete a k�r�l�tt�k l�v� sz�rnyakra ugrott. – Ha azt mondan�d, �lve akarsz megenni, nem ellenkezn�k.

     Tang Lan arca megr�ndult, �s r�gt�n azut�n egy l�tom�s villant Hubbard szeme el�tt. Hubbard mag�t l�tta egy nagyon… intim �s al�rendelt p�zban Tang Lannal, miel�tt mag�hoz t�rt volna. A forr� hull�mok, amiket a l�tom�s gener�lt m�g mindig ott voltak, lefel� szaladva a gerinc�n, �s az �l�ben gy�lekezve.

   - �s ha m�s m�don akarlak megenni?

   - Mit tehetn�k, csak egy ember vagyok.

     Tang Lan pislog�s n�lk�l meredt r�, �s Hubbard �llta a tekintet�t, hagyva a f�rfinek, hogy figyeljen meg mindent, amit akart. Azt�n Tang Lan v�ratlanul r�zuhant, a mellkasuk egym�snak pr�sel�d�tt, �s Hubbard �rezte, hogy a forr� arc a nyak�ba temetkezik. Tang Lan heves, gyors l�legzete azon az �rz�keny r�szen libab�r�ss� tette.

   - Sok mindent akarok csin�lni veled… - Tang Lan hangja valami okn�l fogva bossz�snak t�nt. – De a sz�rnyam �s a h�tam meg�l. Nem hiszem, hogy meg tudom tartani magam. �s te is sebes�lt vagy.

   - Mindig is t�bb egykezes fekv�t�maszt tudtam lenyomni, mint te. Meg tudom tartani magam egy karral. Cser�lj�nk helyet.

     Tang Lan egy kis ideig hezit�lt.

   - Nem tudsz v�rni n�h�ny napot? Vissza fog j�nni a l�zad.

   - Nem v�rtunk m�r �gy is t�l sok�ig? – k�rdezte Hubbard, �s a keze megtal�lta az �tj�t Tang Lan gerinc�hez, finoman �rintve a b�rt a derek�n, ami eg�sz test�ben reszket�sre k�sztette a f�rfit.

   - Oh, sz�val ma este akarod bep�tolni a kihagyott lehet�s�geket? H�ny �vnyi lehet�s�get?

   - Az �sszeset.

     Tang Lan leveg�sen nevetett, miel�tt megint elvesztette volna azt a leveg�t, amikor Hubbard ujjai el�rt�k a sz�rnyai t�v�t. A lapock�i fel� voltak. Hubbard keze felsim�tott a durv�bb b�r�n, meg�rintve a kem�ny csontokat a v�kony h�s alatt; azt�n az ujjbegyei a sz�rny h�rty�s r�sze fel� v�ndoroltak, �s Tang Lan hirtelen felny�sz�rg�tt.

   - �rz�keny? – k�rdezte Hubbard, de nem h�zta vissza a kez�t, folytatta a finom k�nyeztet�st.

   - Mostan�ig nem tudtam, hogy az – ismerte el Tang Lan, �s a hangja a reszket� test�vel remegett.

     Fel�lemelkedni Tang Lanon ebben a form�j�ban semmi m�don nem volt lehets�ges. Azonban Hubbard �gy �rezte, a bar�tja… nem, ez m�r nem is a j� megnevez�s volt. A szeret�je leengedte a v�delm�t. Hubbard visszatette a kez�t a m�sik derek�ra, �s meg�lelte, mik�zben lend�letet vett, hogy felnyomja mag�t. Sokkal nehezebb volt egy m�sik f�rfivel a test�n, f�leg sebes�lten, de sikeresen fel�lt vele.

     Tang Lan teste olyan k�zelr�l nyom�dott az �v�re, hogy ugyanazt a forr�s�got �rezte, amit � �rzett, de amikor egym�sra n�ztek, csak egy apr� cs�kot hintett az ajk�ra.

   - Hadd l�ssam el v�gre a sebed.

     A k�t�s egy�rtelm�en nagyon �gyetlen volt. Tang Lan Hubbard el�tt t�rdelt, a sark�n �lve, a h�t�t mutatva neki. Hubbard megfigyelte a szerelme �rz�keny, m�gis er�teljes �j v�gtagjait, �s egym�shoz hasonl�totta a k�t oldalt, meg�rintett p�r �z�letet �s s�r�lt r�szt a b�r ment�n. Tang Lan m�g mindig reszketett, �s csak sziszegett p�rszor, amikor Hubbard letiszt�totta a v�rt a marad�k v�zzel �s a ronggyal, amit k�t�z�sre haszn�lt. Ezut�n r�pillantott a v�ll�n l�v� s�r�l�sre, �s �vatosan r�tette a kez�t.

   - Ki kellene cser�lni. A ny�lt sebre raktad?

   - Valamennyire �sszevarrtam…

     Az�rt �gy is �vatosan kellett lefejtenie a m�sikr�l az anyagdarabot, amit �t�ztatott �s feket�v� tett a v�r. T�bb helyen a b�r�be ragadt.

     A seb cakkos sz�l� volt, tal�n cs�nya heg is marad majd bel�le, viszont nem v�rzett, nem gennyedzett, �s Tang Lan mindent beleadott, hogy a lehet� legszorosabban varrja �ssze azt a p�r centis r�szt. Nem t�nt borzalmasan m�lynek, de az�rt m�g be volt gyulladva. Hubbard csak annyit tehetett, hogy kimosta az anyagcafatot, �s ahogy valamennyire tiszta lett, visszatette a f�rfi v�ll�ra. Nem volt el�g, hogy �tk�t�zze vele. Val�sz�n�leg Tang Lan trik�ja volt, amit t�bb r�szletbe szak�tott, hogy minden seb�re el�g legyen.

     A t�r�tt sz�rnyr�l m�r sokkal nehezebb volt gondoskodni, a maga n�gym�teres sz�rnyfeszt�vols�g�val. Hatalmas volt, �s neki csak egy keze volt, �s szint�n korl�tozott hozz�val�i. Azonban a seb k�zel volt a t�v�hez, ahol a sz�rny term�szetes m�don lesz�k�lt. Egy kis k�szk�d�ssel m�g mindig biztos�tani tudta rajta a k�t�st olyan m�don, hogy megakad�lyozza Tang Lant, hogy a mozdulataival tov�bbi f�jdalmakat okozzon mag�nak. Amikor Hubbard befejezte a m�alkot�s�t, m�g mindig nem sz�lt r�la Tang Lannak, �s j�csk�n sz�nt r� id�t, hogy meg�rintse �s simogassa a fekete b�rt. Ahol a sz�rnyak el�t�rtek, a b�r�n f�gg�legesen p�r sornyi pikkely lapult; k�kes ragyog�ssal csillant meg, felemelkedett �s visszaesett Tang Lan l�legzet�nek mozdulatait�l, �s a kem�nys�g�k �s simas�guk ellen�re legal�bb annyira �rz�kenynek t�ntek, mint a sz�rnyai.

   - Hubbard… abbahagyn�d?

   - Mi�rt? – k�rdezte, �s k�zelebb cs�szott az �gy sz�l�hez �s Tang Lan h�t�hoz. Amikor el�re d�lt, r�cs�kolt a pikkelyes lapock�k k�zti m�lyed�sre.

   - �h… �n komolyan nem fogom kib�rni. – Tang Lan hangja hirtelen magasabb� v�lt.

     Hubbard mosolygott, miel�tt lecs�szott t�rdel� helyzetbe Tang Lan m�g�tt, hogy a szabad kez�vel �t�lelje. A sz�rnyak ellazultak �s lel�gtak k�t oldalt, hagyva, hogy Tang Lan h�t�nak d�lj�n. A saj�t v�lla sajgott egy kicsit, de ez nem olyasmi volt, amit Hubbard nem tudott kiz�rni az elm�j�b�l. A s�r�lt karj�val �vatosan �lelte Tang Lan mellkas�t, olyan poz�ci�ban, amiben m�g mindig mindketten k�nyelmesen �rezhett�k magukat, mik�zben a balja ism�t megtal�lta Tang Lan ujjait, �s �sszefonta �ket a has�n. K�zelebb h�z�dtak egym�shoz: Hubbard a sark�n �lt, Tang Lan pedig bele tudott k�nyelmesedni az �l�be. Ebben a p�zban nem kellett megtartaniuk a test�ket, nekid�lhettek a d�v�ny sz�l�nek. 

     Tang Lan fel� ford�totta a fej�t, �s Hubbard bal v�ll�n nyugtatta. Tang Lan sz�rnyai megr�ngdultak p�rszor, de m�g mindig al�rendelt m�don l�gtak. A teste k�nnyebbnek, m�gis s�lyosabbnak t�nt, mint Hubbard elk�pzelte. Most rajta volt a sor, hogy az �ll�t Tang Lan v�ll�n pihentesse, hallgatva a lass�, nyugodt l�legzetet.

     A t�z m�r kialudt, �s a szob�t az Aurora fak�z�ld f�nye t�lt�tte meg. Most hidegnek is t�nt. Hubbard l�za hat�rozottan elt�nt, �s nem l�tta el t�bb� extra melegs�ggel.

     Azonban Tang Lan m�g mindig �gett. Hubbard ez�ttal lass� volt: gondolkodnia kellett rajta egy kicsit, miel�tt r�j�tt, hogy Tang Lan nemcsak idehozta �t �t nap alatt – ami azt jelentette, hogy legal�bb k�t vagy h�rom napon �t folyamatosan vezetnie kellett – hanem val�sz�n�leg folyamatosan �rk�d�tt felette, m�g eszm�letlen volt. �telt is szerzett nekik, sz�val k�rbej�rk�lta az �p�letet sebes�lten. Ha valakinek sz�ks�ge volt pihen�sre, az � volt.

     Hubbard megt�rte a csendet.

   - Mostant�l �n vigy�zok r�d, aludj.

     Tang Lan feje Hubbard nyak�hoz esett, r�nyomva a forr� homlok�t az �llkapcs�ra, �s nem v�laszolt. A l�legzete egyenletess� v�lt, �s lelassult. Hubbard m�lyet s�hajtott, �rezni kezdte a n�vekv� f�jdalmat a v�ll�ban �s a mellkas�ban, de elnyomta, mik�zben fel�llt. A bal v�ll�ra kellett vennie Tang Lant, hogy felemelje a d�v�nyra, ami eltartott neki egy ideig �gy, hogy Tang Lan sz�rnyai el�l voltak. Nehezebb volt, mint Hubbard hitte, de a t�ny, hogy nem �bredt fel, biztos�totta r�la, hogy a szeret�je napok �ta nem aludt.

     Mire Hubbard k�nyelmesen elrendezte, a hajnal meg�rkezett, �s a szob�t hideg f�ny t�lt�tte be. Hubbard azon a sz�ken �lt, amit Tang Lan haszn�lt kor�bban, �s n�zte �t, ahogy b�k�sen alszik. Hubbard a has�ra ford�totta, sz�val nem nyomta �ssze a sz�rnyait a h�ta alatt. De vicces jelenet volt… a hatalmas plusz v�gtagok alig f�rtek el ilyen sz�k�s �gyon. Az egyiket Hubbard a h�tt�ml�ra hajtotta, �s a m�sik a f�ldre l�gott. Ha Tang Lan nem �t�tte volna ki mag�t ilyen m�lyen, ez m�g mindig el�g k�nyelmetlen testhelyzet lett volna…

     Hubbard n�zte �t a n�vekv� hideg f�nyben. Tang Lan s�padt arca kisimult, a hossz� pill�i az eg�sz szem�t eltakart�k, a haja az arc�hoz tapadt itt-ott az izzadts�gt�l. Tal�n csak Hubbard k�pzelte oda a tompa f�ny� szob�ban, de l�tott egy leheletnyi mosolyt is azokon az ajkakon. Hubbard az �ll�t a tenyer�ben tartva, a sz�k karf�j�n k�ny�k�lve mosolygott vissza.

     �r�kig �lt a mozdulatlan b�bu-Tang Lannal a szob�j�ban, �s eml�kezett a f�jdalomra, amit azokon az �jszak�kon �rzett. L�tva, hogy nem reag�lt, nem seg�tett Hubbardnak elfogadni a t�voll�t�t. Igaz�b�l, Hubbard �gy hitte, csak rontott a helyzeten id�vel. Minden alkalommal, mikor r�n�zett, nehezebb� v�lt a lehet�s�ghez tartania mag�t, hogy Tang Lan �letben van. A csapata mindent megtett, hogy az esz�n�l tarts�k. �jra �s �jra elk�s�rt�k kutat�k�ldet�sekre, m�g akkor is, ha m�r minden ter�letet legal�bb k�tszer �tj�rtak. Amikor m�r nagy volt a lehet�s�ge, hogy Tang Lan meghalt, Hubbard megtanulta mag�r�l, hogy tulajdonk�ppen abszol�t nem tudta kezelni az �rz�st. Ha nem lett volna a csapata, �s az az apr� rem�ny, m�r r�g v�gzett volna mag�val.

     Most, tudva, hogy Tang Lan nem egy b�bu volt, csak egy alv� sz�ps�g, �s fel fog �bredni, �s r�mosolyog, meg akarja majd �rinteni, �s Hubbardt�l is azt akarja majd, hogy meg�rintse… �gy �rezte, megvan mindene, amire sz�ks�ge volt.

     Lehetetlen volt l�tni a j�v�t – a val�dit – �s tal�n az az �sszes negat�v l�tom�s csak Tang Lan �rz�sei �s gondolatai voltak. De am�g azok maradnak, biztos�tani fogja, hogy soha t�bb� ne vesz�tse el az �lete �rtelm�t. M�g ha ez azt is jelenti, hogy mag�hoz kell k�t�znie Tang Lant. Sosem fogja elhagyni az oldal�t, �s amikor elj�n az id�, az � oldal�n fogja elhagyni ezt a vil�got.

El�z�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s