Valami okn�l fogva tudta, hogy tal�lkozni fog vele… hamarosan m�s emberi l�nyeket fog tal�lni. Vagyis ink�bb, m�s emberi l�nyek tal�ltak r�.

     Miel�tt meg�rkeztek, megint lepillantott, �s enyh�n a homlok�t r�ncolta. �gy �rezte, nem kellene t�bb� k�zel lennie a csontokhoz, de itt sem akarta hagyni �ket. Nem volt helye hova tenni �ket. Azt�n egy kicsi, villog� f�ny kapta el a tekintet�t, �s mikor k�zelebb hajolt, l�tott egy keskeny t�rgyat az �res kopony�ban.

     Mire a kocsi el�rte �t, m�r t�volabb volt a csontokt�l, de m�g mindig a f�ld�n �lt. Nem volt k�pes fel�llni �s s�t�lni, visszaesett. Az egyens�lyoz�s �s koordin�ci� m�g mindig neh�z volt.

     Az aut� v�g�l el�g r�m�letesnek bizonyult. A vibr�l�s annyira megemelkedett k�r�l�tte, hogy el akarta takarni a f�l�t. A behem�t nem messze t�le �llt meg. Sokkal nagyobb volt, mint az oldal�ra fordult egyed a csatamez�n.

   - H�, meg… megs�r�lt? Mi t�rt�nt? Sz�ks�ge van seg�ts�gre?

     A sof�r egy r�vid haj� f�rfi volt, t�le elt�r� ruh�kat viselt. A leeresztett ablakon kereszt�l besz�lt hozz�, de miel�tt v�laszt kaphatott volna, kinyitotta a kocsiajt�t, �s kiugrott bel�le.

     K�t f�rfi k�vette, az aut� m�sik oldal�r�l j�ve, �s mindh�rman lassan k�zel�tettek hozz�. A kez�kben… m�r ott volt a fegyver, haszn�latra k�szen.

     Meg�lltak p�r m�terre t�le. Az arcuk egy�ltal�n nem hasonl�tott, �s az egyik�knek s�t�tebb b�rsz�ne volt. Kider�lt h�t, hogy az emberek is tudtak k�l�nb�z� sz�nekben l�tezni, mint a vir�gok.

   - Tud besz�lni? – k�rdezte a sof�r. � �llt k�z�pen, a szeme m�lyebben �lt a fej�ben, s�t�t �s egy kicsit �les volt.

   - Igen.

     Ez volt az els� sz�, amit valaha is kiejtett. A nyelve… nagyon furcs�n m�k�d�tt. Nem volt benne biztos, hogy j�l csin�lta-e a besz�det, de �gy l�tszott, az emberek meg�rtett�k.

   - Katona? Mi a neve, uram? Megs�r�lt? Megfert�z�d�tt?

     Sok k�rd�s egyszerre, de a f�rfi lejjebb eresztette a fegyver�t, �s egy f�l l�p�ssel k�zelebb j�tt hozz�.

     N�v, n�v, a neve… �gy t�nt, minden embernek m�s neve volt, de � csak egyet ismert. 

   - A nevem… Lu Feng – mondta. – Katona. Nem s�r�ltem. Nem… fert�z�tt.

     Ez volt az �lete els� hazugs�ga is. M�r tudta, hogy az emberek nem �dv�z�lt�k t�rt karokkal a fajt�j�t. Lu Feng nyilv�nval�v� tette sz�m�ra. Nem szabadott bevallania, hogy r�zsa volt, de nem �rezte helyesnek. Rem�lte, hogy ezek az emberek nem tudt�k megk�l�nb�ztetni a hazugs�got. Kezdte kapizsg�lni azt is, mit tegyen. Nem hagyhatta, hogy ezek az emberek v�gezzenek vele egyel�re. Lu Feng azt akarta, hogy megegye �t, nem halhatott meg csak �gy, r�gt�n ut�na.

   - Akkor mi�rt �l a f�ld�n? – Ez�ttal a s�rgahaj� f�rfi besz�lt.

   - Nem… tudok j�rni.

   - Sz�val megs�r�lt. – A m�sodik f�rfi felemelte a fegyver�t. – Kapit�ny, �n nem hiszem, hogy ez a fasz egy ember. L�j�k le, �s csak menj�nk.

   - V�rjunk. – A m�smilyen sz�n� f�rfi fagyoss�ggal a hangj�ban besz�lt. � is k�zelebb l�pett, �s a sof�r mell� �llt. – Vance… akkor is katona. M�g ha leb�nult is, lehet, hogy kapunk b�nuszt, ha visszavissz�k. 

   - Meg a seggem – horkantott a s�rgahaj� f�rfi. – B�nusz? Ennyire h�lye vagy? Hagyn�d, hogy vel�nk utazzon an�lk�l, hogy tudn�nk, mi a baja, nigga? Az agyad is s�t�t?

   - Nem vagyunk B�r�k. – A Vance nev� sof�r megint megsz�lalt; a szeme f�kusz�latlan volt, ahogy Lu Feng teste k�r�l j�rt a pillant�s�val. – De l�thatjuk, hogy fert�z�tt-e. Maradjunk itt egy darabig. L�ssuk, mi van a kocsijukban. Vissza kell vinn�nk a fegyvereket �s a k�szleteket is. Lu Feng… igaz? Mi a rangja, uram? �n Vance vagyok – tette hozz�, �s az arckifejez�se valamik�pp megenyh�lt. – �n vagyok ennek a zsoldos csapatnak a kapit�nya.

     „Lu Feng” ismerte a rangokat, de nem sz�m�tott, milyen er�sen pr�b�lt eml�kezni, nem tudta megmondani, mi volt Lu Feng.

   - Kapit�ny… - felelt, rem�lve, hogy Lu Feng az volt.

   - Seg�t�nk visszajutni… k�rem, bocs�ssa meg az �vatoss�gunkat. Meg tudja mondani, mi t�rt�nt itt? – Miel�tt Lu Feng besz�lni kezdett, odafordult a csapatt�rsaihoz is. – Ti ketten, pr�b�lj�tok meg visszaford�tani azt a kocsit a kerekeire. N�zzetek bele, �s keress�tek meg a fekete dobozt.

     A sz�nes ember m�r elkezdte �sszegy�jt�getni a dolgokat a f�ldr�l, sz�val hamarosan csak Vance �llt Lu Feng el�tt, m�g a m�sik kett� a csatat�rre ment, morogva �s k�romkodva, mik�zben megpr�b�lt�k megmozd�tani az aut�t.

   - Nem eml�kszem sokra – sz�lt Lu Feng; Vance m�lyen a szem�be n�zett. – �n… be�t�ttem a fejemet. �s a l�baimat. Volt egy robban�s.

   - Egy gr�n�t robbant fel �n mellett? – morogta Vance, �s feln�zett, mintha a robban�st pr�b�lta volna l�tni. – �rtem. �gy l�tszik, sok robban�anyagot haszn�ltak itt. Egy raj volt? M�hek? Darazsak?

   -… L�darazsak.

     A l�darazsak Lu Feng beporz�i voltak, amikor r�zsa volt. Nem tett k�l�nbs�get a beporz�i k�z�tt. M�hek, l�darazsak, darazsak, pillang�k, �s m�g p�r mad�r is, mindenki a dolg�t v�gezte, amikor tavasz �s ny�r j�tt, �s a seg�ts�g�kkel a r�zsa hossz�-hossz� ideig �lhetett, �s nagy csal�dja lehetett. R�j�ve, hogy nemcsak a csal�dj�t, de a beporz�it is kiirtott�k, valami nehezet �rzett a mellkas�ban.

   - Uh, ut�lom a l�darazsakat. Nagyon agressz�v fajta – mondta Vance egy grimasszal, amit Lu Feng nem igaz�n �rtett, de a szavak is bel�v�gtak. – Uram, b�nn�, ha vetn�k egy pillant�st a test�re, hogy l�ssam, hogy t�nyleg nincsenek s�r�l�sei? Ha l�darazsakkal harcoltak, akkor an�lk�l is megsz�rhatta, hogy �szrevenn�. A l�darazsak m�rg�nek van a leghosszabb lappang�si peri�dusa. Ha j�l eml�kszem, t�bb napig is eltart, mire val�j�ban elkezdi a fert�z�s jeleit mutatni, m�g ha az Abyssban is t�madtak mag�ra. �n, ehm… nekem nem �llt sz�nd�komban kioktatni, ezt val�sz�n�leg �n is tudja.

     Lu Fengnek nehez�re esett egyszerre ennyi sz�ra f�kusz�lni, de meg�rtette a l�nyeget. Egy pillanatra csendbe burkol�zott. Hossz� ideig tartott neki fel�lt�zni az im�nt… De nem volt v�laszt�sa. Meg�rtette, hogy ezek az emberek f�ltek, �s biztosra kellett menni�k, hogy � rendben volt. Eml�kezett, hogy az ember Lu Feng is csin�lta ezeket az elj�r�sokat a m�ltban.

     Lu Feng levette a ruh�it �lt�ben. Vance-nak seg�tenie kellett neki. Az m�g nehezebb volt, hogy leh�mozza �ket a test�r�l. Egy m�sik ember �rint�sei el�gg� k�l�nb�ztek az es�t�l vagy a ruh�k�t�l. Vance nem sokszor �rt hozz�, csak az ujja v�ge s�rolta a meztelen b�r�t itt-ott.

     Megborzongott t�le, �s hirtelen r�j�tt valamire.

     Eml�kezett �rint�sekre.

     �rint�sekre a szirmain.

     �s m�sok szirmain. M�r egy ideje megvoltak neki ezek az �rz�sek. A m�ltban nem �rtette �ket.

     Valaki meg�rintette ezel�tt, �s m�g csak nem is egyszer, �s… valaki meg�rintette a csal�dj�t, valahol, valahogy, messze innen, �s �rezte a melegs�get �s a kedvess�get ezekb�l az �rint�sekb�l. Ujjbegyek cir�gattak megannyi szirmot �s levelet, �s elfogad� vibr�l�sok voltak k�r�l�tte – emberi hangok �s m�s zajok, melyeken sosem �rtett volna meg, ha nem lettek volna meg neki Lu Feng eml�kei.

     Lu Feng gyakran j�tt erre a helyre… � volt az egyik oka, hogy nem volt itt a csal�dja, de az oka annak is, hogy… volt egy m�sik csal�dja, valahol m�shol. Vett el magokat a csal�dj�t�l ezel�tt. Elvette, �s elvitte �ket valahova m�shova.

     Hirtelen kitisztult a c�l a szeme el�tt. Azt tervezte, hogy az emberekkel megy egy olyan helyre, ahol tal�lhat t�bb vir�got. De most egy k�l�nleges helyre akart menni – a helyre, ahol azokat a magokat elvetett�k, ahol valaki olyan puh�n �rintette meg a csal�dj�t, �s ahol az �let sokkal biztons�gosabbnak t�nt, mint itt. A n�h�z, akit Lu Feng „any�nak” h�vott, �s aki vir�gokat nevelt, mint �, minden nap megsimogatva �ket, zen�lve nekik, �nekelve nekik – l�tta �ket Lu Feng eml�kein kereszt�l, �s �rzett egy l�thatatlan vonz�st, mely efel� a jelenet fel� h�zta.

   - Ok�, �gy t�nik, rendben van, uram. – Vance hangja hangos kiab�l�snak t�nt, Lu Fenget hirtelen visszar�ntott�k az elkalandoz�s�b�l. – Eln�z�st ez�rt. K�rem, pihenjen a kocsinkban. Tal�n agyr�zk�d�sa volt, �s ez�rt nem tud fel�llni… Rendk�v�l sajn�lom, de nem vagyok t�l j� orvosi assziszt�l�sban, v�rnia kell, m�g visszat�r�nk a b�zisra. Seg�tek lefek�dni.

     Vance, miut�n vissza�lt�zni is seg�tett neki, felh�zta, �s a derek�t tartotta, mik�zben az aut�hoz mentek. Lu Feng m�g mindig nagyon instabil volt, de ilyen seg�ts�g mellett nem esett el, �s kezdett r��rezni a s�ta ritmus�ra. Mire el�rt�k a j�rm�vet, m�r meg tudott �llni mag�t�l, m�g Vance kinyitotta neki az oldals� ajt�t.

     �gy Lu Feng egyed�l maradt egy s�t�t, hideg �s kem�ny helyen. Egy�ltal�n nem volt k�nyelmes. Vance nem maradt vele, elment, hogy seg�tsen a partnereinek �sszegy�jteni a t�rgyakat, melyeket vissza akartak vinni. Lu Feng hallotta a hangjukat, de a szavaikat m�r nem.

     Nem ismerte az id�t – nem �rtette az id� koncepci�j�t, de az �g sokkal s�t�tebb volt, mikor elkezdte jobban hallani az embereket, ahogy megk�zel�tett�k a j�rm�vet. Lu Feng nem csak fek�dt id� k�zben. Gyakorolta a v�gtagjai mozgat�s�t, �s el�gedett volt a v�geredm�nnyel: tudott �llni, tudta koordin�lni az ujjait �s karjait, �s egy kicsit s�t�lni is k�pes volt. Lu Feng vissza�lt, miel�tt a csapat visszat�rt volna.

     Vance �s a m�sik kett� felbukkant az ajt�ban. Egyes�vel bem�sztak a kocsiba, els�t�lva mellette.

   - M�g mindig j�l van, uram?

   - Jobban �rzem magam. – Lu Feng ez�ttal az igazat mondta. �gy t�nt, Vance �s a barnab�r� f�rfi ellazult ett�l, de a s�rgahaj� megint horkantott, �s azt mondta:

   - Mindegy.

   - Nagyon j�. Megszerezt�k a felv�telt a kocsij�b�l – ny�jtotta ki Vance a karj�t, �s azt akarta, hogy vegyen el egy kicsi, fekete dobozt. – Odaadhatja a feletteseinek. Nem tal�ltunk m�s t�l�l�ket. �r�l�k, hogy ki tudott tartani. – Miut�n Lu Feng elvette, a barnab�r� f�rfi azt mondta, megy vezetni, �s �ts�t�lt a j�rm�v�n, enyh�n lehajolva, elker�lve, hogy be�sse a fej�t az alacsony mennyezetbe.

   - � Anthony… a m�sik Hosen. Nem ismerik a tiszteletet… - Vance s�hajtott, �s le�lt mell�. – Nos, ez nem teljesen igaz. Anthony j� fick�. � rendszeres csapatt�rsam. De… egy kicsit idegesek vagyunk katon�k mellett. Rem�lem, meg�rti.

     Val�j�ban Lu Feng nem �rtette az ok�t, de csak k�rd�s n�lk�l r�b�lintott. Tudta, hogy ez egyfajta bocs�natk�r�s volt, �s a r�zs�nak nem volt oka, hogy m�rges legyen ezekre az emberekre.

   - Nem kell vezetnie, csak pihenjen. Egy p�r napon bel�l el�rj�k a b�zist. �n is alszom egy kicsit.

     Lu Feng nem tudta, mi volt az alv�s mostan�ig, de azt�n az ember Lu Feng eml�kei fell�ngoltak a fej�ben. A r�zsa is aludt t�len, visszavonulva a talajba, v�dve a hidegt�l. Ez egy del�riumos �llapot volt. �gy t�nt, az embereknek gyakran sz�ks�ge volt r�, de sokkal r�videbb ideig.

     M�g nem tudta, hogyan hibern�l�djon, sz�val csak �lt a s�t�tben. Nagyon neh�z volt sz�m�ra laz�tani: t�len a term�szet nyugodt �s csendes volt. Az alv�s akkoriban nem volt neh�z. De itt, a kocsi sokat r�zk�dott, �s a hangja vibr�l�sa t�ls�gosan elnyomta. �gy �rezte, fel fog robbanni, mint a k�, amit Lu Feng haszn�lt mened�knek.

     A kez�ben ott volt a t�lt�nyh�vely Lu Feng kopony�j�b�l; gyakorlatozott az ujjaival, hogy elterelje a figyelm�t. T�bbsz�r is megforgatta, �s a nagyon sima �s hideg fel�letet simogatta, ami hamarosan �tvett valamennyit a melegs�g�b�l, �s nem sug�rzott m�r akkora hideget. 

     Egy ponton meg�lltak. Anthony f�radt volt, sz�val Vance helyet cser�lt vele.

     Anthony �tvette Vance hely�t. Lu Feng nem l�tta �t tiszt�n, csak az alakja halv�ny vonal�t. Volt egy ablak a kocsin, de odakint most teljesen s�t�t volt. A f�ny hi�ny�b�l �t�lve a r�zsa gyan�totta, hogy est�nek kellett lennie, amit vir�gk�nt is �rz�kelt. K�pes volt �rezni a k�l�nb�z� h�m�rs�kletet �s vib�rl�sokat, melyek csak az �jjelhez tartoztak.

     Lu Feng megrezzent ijedt�ben, amikor egy hangosabb zajt hallott oldalr�l. Abba az ir�nyba n�zett, �s Anthony sziluettj�t l�tta, amint a f�ld�n t�rdelt �pp csak egy m�terre t�le, mintha elesett volna. �s, a s�t�ts�g ellen�re… l�tta a ragyog�st a szem�ben, melyet egyenesen Lu Feng tekintet�be ir�ny�tott. Egy hirtelen borzong�s futott v�gig a gerinc�n.

   - Anthony? – k�rdezte pr�bak�pp.

     Valami megv�ltozott. �s ez a v�ltoz�s furcs�n ismer�s volt sz�m�ra.

     Az emberi vibr�l�sok �s h� nem t�ntek olyannak, mint kor�bban. A tekintete egy �zenetet k�zvet�tett fel� ezeken a vibr�l�sokon �t.

     Most �ppen beporz�nak l�tszott.

     Lu Feng olyan j�l ismerte �ket, hogy minden egyes fajt meg tudott k�l�nb�ztetni, amelyik valaha is j�tt, hogy a pollen�b�l falatozzon. Egyszer�en egyb�l tudta. Lu Feng a homlok�t r�ncolta. Nonszensz volt azt �ll�tani, hogy Anthony egy beporz� volt – nemr�g nyilv�nval�an egyszer� ember volt.

     Hirtelen egy kicsi, de er�s �s gyorsabb vibr�l�s j�tt: a barnab�r� f�rfinek voltak sz�rnyai, melyeket eddig szint�n nem l�tott. �tl�tsz�ak voltak, de kibocs�tottak n�mi f�nyt is, ahogy zizegtek �s egym�shoz d�rzs�l�dtek.

     Lu Feng sosem utas�tott el semmilyen beporz�t a r�zsa-�let�ben. Eleve nem is tudta ezt megtenni. �s nem is �llt sz�nd�k�ban ezt tenni. Mi�rt tette volna? A beporz�k olyanok voltak sz�m�ra, mint az �zletpartnerek az emberek sz�m�ra.

     Most er�s ellen�ll�st tapasztalt a test�ben: el akarta utas�tani. Nem tudta, pontosan mi volt ez; ez szembe ment a term�szet rendj�vel… de �pp akkor r�j�tt, hogy jelenleg nem r�zsa volt, sz�val nem volt sz�ks�g r�, hogy ez a beporz� k�zelebb j�jj�n hozz�.

     Anthony k�zelebb j�tt hozz�. Lu Feng megmerevedett. Mit tegyen? M�g t�sk�i sem voltak. �s m�g mindig nem akart �lni. Elvette Lu Feng fegyver�t, de nem �llt sz�nd�k�ban haszn�lni. Hogyan tudja megv�deni mag�t? Harcoljon? Nem volt el�g j� koordin�ci�ja ehhez.

     Anthony nagyon k�zelr�l meredt r�. Nem j�tt t�bb� forr�s�g a test�b�l, �s Lu Feng nem tudott �rezni semmif�le l�legzetet sem az arc�n. Anthony fekete szeme �sszetett szemekk� v�lt, �s Lu Feng l�tott egy hom�lyos k�pet mag�r�l az apr� goly�kban. Az ex-embernek volt egy hossz� sz�jszerve, mint egy sz�v�cs�, hajl�kony �s kiny�jthat�. Kitekeredett a sz�j�b�l, mintha a nyelve v�ltozott volna �t azz�.

     A sz�v�szerv el�rte Lu Feng b�r�t, �s tal�lt egy pontot az �d�mcsutk�j�n, amire r�tapadhatott. Lu Feng mozdulatlan maradt, k�ptelen�l r�, hogy a k�vetkez� l�p�sr�l d�nts�n, m�g mindig afelett t�pel�dve, hogy helyes volt-e, hogy b�rmilyen mozdulatot tegyen.

     A sz�v�szerv megpr�b�lta megb�kni a b�r�t. Miut�n r�tapadt, f�jdalom kezdett n�vekedni azon a ponton. Lu Feng r�j�tt, hogy ez a beporz�, annak ellen�re, hogy rovarr� v�lt, nem volt a megszokott beporz�ja, ami vir�gform�j�ban l�togatta – ez egy�ltal�n nem volt beporz�, ez egy v�rsz�v� rovar volt, ami m�s teremtm�nyek nedvein �lt, nem vir�gokon. Nem a „r�zsaillata” volt, ami vonzotta Anthonyt, ahogy el�sz�r gyan�totta, hanem a v�r Lu Feng test�ben.

     „M�s teremtm�nyek nem nyerhetik el a DNS-�t.”

     Hirtelen egy nagyon er�s, �s nagyon magasztos �rz�s emelkedett fel a lelk�ben, t�ls�gosan intenz�v; nem tudta, hogy az emberi test k�pes volt ilyen heves �rz�st teremteni. Majdnem �gette �t bel�lr�l.

     Miel�tt m�lyebben gondolkodhatott volna rajta, a teste �szt�n�sen mozdult. Nem tervezett tenni semmit a rovarral. De a Lu Feng DNS-�b�l sz�rmaz� direkt�va, melyet az ember meg akart v�deni, arra k�sztette a sejtjeit �s izmait, hogy csin�ljon valamit. Mintha a testnek mag�nak meglettek volna a saj�t eml�kei, mintha most m�g egyszer nem xenogenikus vir�g, hanem egy emberkatona lett volna, egy nagyon j� katona.

     Senki nem k�rd�jelezte Lu Feng fegyverhaszn�lati k�pess�geit, kifog�stalan volt.

     A k�zeli robban�s hangja, a pisztoly hihetetlen visszar�g� ereje, a fegyver s�lya �s az er�s elektromos �ramlat mely a vibr�l�s�b�l kelt �letre, mely az eg�sz jobb karj�t megbizseregtette…

     A f�le csengett, a szeme enyh�n elhom�lyosodott a k�zvetlen�l el�tte csattan� f�nyvillan�st�l.

     A jobb karja a leveg�ben volt, de azonnal elejtette a fegyver�t. Zsibbadt ujjai nem tudt�k t�bb� megtartani.

     Egy lyuk t�tongott Anthony rovar-fej�n, �s halv�ny folyad�k sziv�rgott bel�le. A sz�v�szerv abbahagyta a sz�v�s�t, �s a sz�rnyak egy helyben fagytak meg, miel�tt a teste �sszeesett volna.

     Az eg�sz nagyon gyorsan t�rt�nt, �s a fegyver hangja nem maradt �szrev�tlen.

     �pp, mikor Anthony teste lehullott, Lu Feng hallott egy horkant�st, �s a k�vetkez� pillanatban egy �tkoz�d� hang �v�lt�tte:

   - Mi a faszt csin�lsz, nigga? Minek l�v�ld�z�l… v�rjunk csak…

     A s�rgahaj� f�rfi, Hosen, fel�lt a kocsi m�sik rekesz�ben, messze t�l�k. A s�t�ts�g miatt � sem l�tta j�l a jelenetet, de a hangsz�ne fesz�lt lett, a mozg�sa pedig gyors, ahogy mennyd�rg� l�ptekkel cs�rtetett oda.

     Hosen meg�llt egy helyben, amikor v�gre megl�tta a f�ld�n fekv� testet, egyenesen Lu Feng el�tt, aki nyugodtan �cs�rg�tt a foltozott �gy�n.

   - Mi a faszt m�velt�l? – Hosen l�tsz�lag nem �rtette a helyzetet… kist�ny�r m�ret�re kerekedett szemekkel n�zett Lu Fengre, �s a fegyvert, melyet akkor ragadott mag�hoz, amikor iderohant, hirtelen r�szegezte Lu Feng mellkas�ra. – V�rjunk csak… megfert�zted ezt a rohad�kot? Igen? Mi�rt… hogyan v�ltozott… egy kibaszott sz�rny vagy, nem igaz?!

     Lu Feng nem �rzett f�lelmet, de nem akart meghalni sem. A szem�ld�k�t r�ncolta, �s pr�b�lta volna elmagyar�zni a helyzet�t – ha emberi szemsz�gb�l n�zte… nem, m�g ha egy vir�g szemsz�g�b�l n�zte is, ez �nv�delem volt.

     De Hosen nem az a fajta volt, aki t�lzottan kedvelte a katon�kat. Vance mondta kor�bban, �s Hosen viselked�se a legkev�sb� sem volt �dv�zl� fel�je.

   - Tudtam, hogy le kellett volna l�n�nk, amikor megtal�ltunk. Rohadj meg, te faszkalap sz�rnyeteg.

     Egy m�sodik hangos zaj j�tt, sokkal hangosabb, mint az el�z�, �s egy �jabb villan� f�ny vak�totta meg Lu Fenget, k�ptelenn� t�ve r�, hogy elker�lje a l�v�st. Nagyon k�zel volt, csak egy p�r l�p�snyire a f�rfit�l.

     Egyenesen a mellkas�ba kapta a l�v�st.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s