A sikertelen pr�b�lkoz�sa ut�n Lu Feng elt�lt�tt p�r napot vele, hogy a sz�m�t�g�pekr�l tanuljon. Tudta, hogy az inform�ci� megtal�lhat� volt digit�lis form�ban, de olyan lassan tanult, hogy m�g napok m�lt�n is alig tudta megtal�lni a saj�t iratait az adatb�zisban, nemhogy valaki m�s�t. �s az ember Lu Feng biztosra ment, hogy az egyszer�s�g ir�nti lelkess�g�t a masin�ba is bevigye, mert majdnem semmi nem volt rajta az �let�r�l. Sajn�latos m�don, m�g a r�gi vizsg�lati leletei sem. Lu Feng nem tudta ellen�rizni, melyik v�laszok voltak k�l�nb�z�k.

     A munkaidej�t az utols� h�rad� ut�ni t�voz�sr�l az utols� vonattal val� t�voz�sra ny�jtotta – m�g mindig nem k�pesen arra, hogy vezessen.

     Ezen a napom, majdnem egy h�ttel k�s�bb a K�lv�rosban t�rt�nt incidens ut�n, v�g�l elfelejtett r�n�zni az �r�j�ra. Nagyon sok�ig a k�perny�je volt az egyetlen f�nyforr�s, miel�tt r�j�tt a hib�j�ra.

     Senki nem volt a k�rnyez� irod�kban. S�t�t is volt, amit�l a kinti vil�g m�g jobban ragyogott. Az utc�kat mindig el�nt�tte a l�mp�k f�nye, sosem kapcsoltak le, de sajnos ez nem �gy volt a t�megk�zleked�si eszk�z�kkel.

     Bizonytalanul, hogy haza kellene-e mennie, vagy itt maradni egy �jszak�ra, felvette a kab�tj�t, �s kin�zett az ablakon, hogy l�ssa, maradt-e aut� az Ikertornyok parkol�j�ban. Tal�n valaki hazaviszi.

     Egy pillanatra a lenti utc�kra meredt, �s majdnem visszah�z�dott, amikor valami elkapta a tekintet�t, �s m�g egyszer arra k�sztette, hogy kipillantson.

     Egy fekete aut� parkolt nem messze az Ikertornyokt�l. Furcsa volt, mert minden itt maradt kocsi k�r�l�tte halott �s �res volt, a feh�r f�nyek alatt aludtak, de ennek be voltak kapcsolva a reflektorai, m�gis egy helyben �llt.

     Azt�n hamarosan val�ban egy kis alak l�pett ki bel�le, �s lehajtott fejjel mas�rozott az �p�let fel�. A kab�tja csattogott k�r�l�tte a lend�lett�l �s az �jszakai sz�lt�l, mely v�gigsepert a v�roson.

     Lu Feng sz�ve ugrott egyet. A r�zsa eml�keztette mag�t, hogy maradjon nyugton, de ahogy vett egy m�ly leveg�t, r�j�tt… Egy megmagyar�zhatatlan s�rget�st �rzett, egy v�ratlan v�gy�d�st, hogy annak az embernek a t�rsas�g�t keresse.

     �sszezavarodott az �rz�st�l.

     Azt�n �gy d�nt�tt, k�veti.

     Bel�pett a liftbe, de az emeletsz�mokra n�zve nem tudta, melyiket kellene megnyomnia; melyik volt az Elj�r� B�r�s�g szintje, vagy hol volt az Arbiter irod�ja? Az elm�je ideiglenesen ki�resedett, azt�n �gy d�nt�tt, egyenesen a bej�rati csarnokba megy. Volt egy nagy t�bla a falon a kapuk k�zel�ben. Megmutatott minden ir�nyt �s emeletsz�mot.

     Eg�szen lement, �s megtal�lta a t�bl�t az �p�let t�rk�p�vel a csarnokban. Csak a t�voli recepci�s pult felett �gtek a f�nyek, az �p�let minden m�s r�sze s�t�ts�gbe s�llyedt. Lu Fengnek hosszan kellett r�meredni a t�bl�ra, mire ki tudta venni a sz�mokat.

   - Lu alt�bornagy…?

     Annak ellen�re, hogy nyugodt �s �sszeszedett volt, majdnem hal�lra r�m�lt a m�g�le j�v� halk hangt�l. Szerencs�re Lu Feng test�nek magas toleranciaszintje volt f�lelem ellen; amikor visszafordult, csak egy felemelt szem�ld�k�t mutatott.

     Az Arbiter nem t�l messze �llt t�le az �rny�kokban, csak a szeme ragyogott kiss� a t�voli, k�l�nf�le f�nyforr�sokt�l.

   - Mi�rt van m�g itt? – k�rdezett �jra az Arbiter, nem l�pve k�zelebb, de Lu Feng biztos volt benne, hogy az arc�t tanulm�nyozza… am�g r�j�tt, hogy val�sz�n�leg az Arbiter sem l�tta az arc�t.

   - Elfeledkeztem az id�r�l.

     Nem volt hazugs�g, sz�val Lu Feng nyugodt maradt.

   - Oh. De mi�rt n�zi a t�rk�pet? Egy helyet keres?

     Lu Feng hirtelen r�j�tt, milyen kompromitt�l� volt ez a jelenet. Nem kellett volna itt lennie. Mi�rt j�nne ide, �s nem hazamenne, m�g ha el is felejtette az id�t? Senki nem volt a k�rny�ken, �gy besurranni egy oszt�lyra nem volt valami neh�z, miut�n megn�zte a t�rk�pet… mint egy bet�r�.

   - �n… t�ged kerestelek. – M�g mindig ez volt az igazs�g, de a k�r�lm�nyek miatt nem lehetett biztos benne, hogy az Arbiter elhiszi majd.

   -… Engem?

   - Mn. Vacsor�zt�l m�r?

     Dr Jinek tulajdon�totta az �tletet, aki meg akarta er�s�teni a bar�ts�gukat azzal, hogy egy�tt vacsor�znak, sz�val Lu Feng �gy gondolta, ez seg�thet.

     Az Arbiter hossz� ideig csendben volt, ami valahogy kih�t�tte Lu Fenget egyre jobban, ahogy telt az id�. M�r eleve nem is volt t�l meleg a bej�rati csarnokban, de lefogadta volna, hogy az Arbiter vil�gos szeme hasonl�t Dr Ji az�r j�g-szem�re.

   - Most… randizni h�v?

     A „randi” kifejez�s ismer�s volt Lu Feng sz�m�ra, de nem volt biztos a haszn�lat�ban. Felt�telezte, hogy egy tal�lkoz� volt. De valami azt s�gta neki, hogy az Arbiter nem v�rta ezt a fordulatot, sz�val �gy is furcs�n �rezte mag�t miatta.

   - Csak m�g nem vacsor�ztam. Arra gondoltam, tal�n te is kihagytad a tiedet.

     A fiatalember v�gre k�zelebb j�tt hozz�, �s a recepci� f�nyei az arc�ra estek. Egy halv�ny mosoly �lt az ajk�n, �s a tekintete egy�ltal�n nem volt hideg.

   - �rtem. Elfogadom a megh�v�s�t.

     �gy szerzett Lu Feng fuvart haz�ra, egy ideiglenes meg�ll�val egy bizonyos helyen.

     Az Arbiter kocsija csendes volt, az emberek az utc�n ritk�k. El�g k�s� volt, hogy majdnem teljesen egyed�l legyenek mindenhol idekint, �s az Arbiter egy olyan helyre vitte, ahol m�g sosem j�rt.

     �gy n�zett ki, mint egy piac �s egy �teloszt� �llom�s. Sokf�le �tel volt – feldolgozott �s friss, f�lig f�tt �s fagyos, �s m�g f�tt �s s�lt �telek is. Majdnem z�r�si id� volt, de az Arbiternek volt n�mi privil�giuma, �s a szem�lyzet, akik �pp el akart�k rakni az �telt, gyorsan visszat�rt a hely�re.

     Az Arbiter nem a f�tt �telek�rt ment, �s Lu Feng csak k�vette, sz�val az enyh�n fonnyadt n�v�nyeket �s gomb�kat n�zegett�k, amikb�l az Arbiter gondosan v�lasztott. Azt�n ugyanez t�rt�nt a fagyaszt�kn�l is a h�ssal.

     A csarnok m�sik oldal�b�l �tsziv�rg�, f�tt �telmarad�kok illat�t�l �sszefutott a sz�j�ban a ny�l, m�g Lu Feng is meg tudta mondani, hogy �zletesek lehettek. Nagyon �hes �s dehidrat�lt volt.

   - Szereti a krumplilevest? – k�rdezte hirtelen az Arbiter, mik�zben felk�sz�lt fizetni. A t�nusa k�l�n�sen kedves volt, �s tal�n m�g vid�m is. – A f�z�tehets�gem nem olyan nagyszer�, de szeretek krumplilevest csin�lni. Ki akarja pr�b�lni?

     Lu Feng l�ptei elhaltak, csak egy leheletnyi ideig; ha j�l �rtette, az Arbiter maga tervezett f�zni, a napnak ennek az �r�j�ban… de hol? Azonban amint a h�zi k�sz�t�s� leves �tlete felpar�zslott az elm�j�ben, hirtelen ki akarta pr�b�lni.

   - Ok�.

     �gy t�rt�nt.

     Lu Feng r�j�tt a f�z�s helysz�n�re: az �p�letben esett meg, ahol lakott.

     Felt�telezte, hogy az Arbiter fel akart j�nni hozz�; bel�ptek a lak��p�letbe, felmentek a legfels� emeletre, �s Lu Feng m�r el� is k�sz�tette a szem�lyi k�rty�j�t, hogy kinyissa a lak�sa ajtaj�t, amikor az Arbiter elfordult, �s… let�pte a ragaszt�szalagot a m�sik ajt�r�l.

   - Elfelejtettem eml�teni legut�bb, de… ez a val�di c�mem. Mivel ing�zom a K�lv�ros �s az Ikertornyok k�z�tt, az irod�imhoz k�zel alszom. Egy �vig laktam itt, mikor csatlakoztam az Elj�r� B�r�s�ghoz, de amikor engem v�lasztottak meg a k�vetkez� Arbiternek, nem j�ttem t�bbet haza. Sz�val nincs semmif�le �telem sem itt. Felvettem valakit, hogy j�jj�n, �s takar�tson ki egyszer vagy k�tszer egy h�ten, �s id�nk�nt visszaj�v�k, de nincs a legjobb form�ban, rem�lem, nem b�nja.

     Mik�zben besz�lt, m�r be is ment, �s Lu Feng, enyh�n megd�bbenve ett�l a fordulatt�l, kelletlen�l k�vette. Nem ellenkezhetett – kapott egy fuvart haza, ahogy k�rte, �s szomsz�dok voltak, sz�val nem volt r� oka, hogy ne l�pjen az Arbiter rezidenci�j�ra.

     De egy kicsit t�pel�d�tt. Ezen az est�n m�sodszorra �rezte �gy mag�t, mint egy behatol�. Sosem l�togatta meg m�s emberek otthon�t, �s nem volt biztos benne, vend�gk�nt hogyan viselkedjen. Seg�teni akart, de nem tudott sokat a f�z�sr�l sem.

     Az Arbiter, amilyen figyelmes fiatalember volt, nyilv�nval�an �szrevette id�vel, hogy Lu Feng a szokottn�l is csendesebb, �s hogy csak begy�kerezett a konyha k�sz�b�be, befel� n�zve, pr�b�lva c�lt tal�lni mag�nak. Az Arbiter sz�ja sarka megr�ndult.

   - Hazamehet �t�lt�zni, ha akar, �n itt maradok – sz�lt; � m�r nem viselte a kab�tj�t, csak a feh�r ing�t, az ingujj�t a k�ny�k�ig t�rve, �s egy p�r papucsot. Most egy m�s embernek t�nt. M�sfel�l Lu Feng, m�g mindig az egyenruh�j�t viselte; m�g a kalapj�t is elfelejtette levenni.

   - Nem kell… - felelt v�g�l, �s hogy ler�zza ezt a tehetetlens�get, legal�bb a fels� r�teg ruh�j�t elh�mozta, a fiatalemberhez hasonl�an. A fogasra akasztotta a kab�tj�t, amikor hallotta a k�rd�st a konyh�b�l.

   - Szereti a h�zikosztot?

   - Nem tudom.

     Sosem evett h�zi k�sz�t�s� �teleket. Amikor visszafordult, nem tudott nem elkezdeni k�rbej�rni a lak�sban a tekintet�vel. Az Arbiter tov�bb besz�lt hozz�, felemelve a hangj�t, ahogy elfoglalta mag�t a vacsor�jukkal; ek�zben Lu Feng k�v�ncsian vizsg�lta meg a lakter�t, bes�t�lva a nappaliba. Nem volt sokkal k�l�nb az � lak�s�t�l – a telev�zi�val a falon, a kis ablakkal, a kanap�val �s az alacsony asztallal…

     De azt�n Lu Feng lefagyott, �s csak el�re meredt.

   - Sosem f�z�tt mag�ra? – hallotta az enyh�n eltompult hangot, egy szokatlanul besz�deset, melyet megt�lt�tt egy leheletnyi �r�m. Lu Feng nem tudott v�laszolni.

     Lu Feng az eg�sz v�rosban nem l�tott egyetlen sz�l n�v�nyt sehol, �s amennyire meg�rtette, a n�v�nyzet fert�z�s�nek lehets�gess�ge miatt volt ez. A b�zis azzal a megold�ssal �llt el� mindenki v�delm�nek �rdek�ben, hogy megtiltotta minden �letforma l�tez�s�t az emberek�n k�v�l az emberi �letterekben. Ez az �szaki B�zis standard k�vetelm�nye volt.

     M�gis, a nappali sark�ban, a kis, k�r alak� asztalk�n, vagy tal�n csak egy sz�k volt, egy vir�gosl�da b�jt meg. A csill�r meleg f�nyei nem �rt�k el, de k�zel volt a kis ablakhoz, sz�val nap k�zben sok napf�nyt kaphatott.

     R�vid de d�s n�v�nyzet n�tt csendesen abban a l�d�ban, lel�gva a sz�leken, t�bb helyre �hezve. A levelei kicsik �s kerekek voltak, halv�nyan visszaverve a t�voli arany f�nyt. Nem voltak vir�gfejek vagy bimb�k, annak ellen�re, hogy olyan �lettel telien z�ld volt, de Lu Feng r�gvest meg�rtette, hogy az�rt volt, mert a kis bokornak t�bb helyre volt sz�ks�ge, �s k�l�n�sen egy metsz�sre.

   - Lu alt�bornagy? M�g itt van?

     Lu Feng �gy �rezte, mintha kellemetlen�l k�nyszer�tve lett volna, hogy visszat�rjen egy t�voli helyr�l, de azt�n hirtelen megcsapta az orr�t a konyh�b�l kilebeg� illat, �s a gyomra elismer� morg�st hallatott.

   - Itt vagyok.

     Akarta l�tni a n�v�nyt k�zelebbr�l, de minden erej�t felhaszn�lva nyomta el a k�sztet�st, �s visszament az eredeti hely�re, m�g mindig a leveleket, metsz�sen, t�panyagokon �s m�s k�rd�seken gondolkodva a n�v�nnyel kapcsolatban.

     Amikor most megl�tta az Arbitert… aznap �jjel m�sodszorra egy m�sik embert l�tott. A sz�vver�se felgyorsult valamennyire. A fiatalember �szrevette az �rkez�s�t, �s r�n�zett – azonnal felfedezte az elme�llapot�nak v�ltoz�s�t, hab�r Lu Feng biztos volt benne, hogy az arca nem �rult el sokat.

   - J�l van?

   - Meg vagyok… lepve. – Ha hazudni pr�b�lt volna, ez az ember azonnal tudta volna, �s besz�lni akart r�la. – Megszegte a t�rv�nyeket, An ezredes.

     Az Arbiter sosem v�ltoz� arca �resnek t�nt egy m�sodpercre, azt�n d�bbentnek, �s a keze meg�llt a t�zhelyen rotyog� l�bos felett, egy darabig nem kavarva tov�bb a levest.

   - Melyik t�rv�nyekre utal, Lu alt�bornagy?

   - N�v�nytart�s a b�zison.

     A felismer�s v�gigfolyt a fiatalember arckifejez�s�n. A szeme mosolygott, de a mosoly ez�ttal nem �rt el az ajk�ig. Kiolvadt megfagyott testtart�s�b�l.

   - Oh… most megfogott. �n… Nekem be kell vallanom valamit. – Lejjebb vette a t�zet a l�bos alatt, �s elkezdett megter�teni, kiv�ve t�ny�rokat �s ev�eszk�z�ket. – �nt�l loptam el azokat a magokat. Ezek ugyanazok a magok, amiket… az anyj�nak hozott. Nos, �n teszteltem �ket, hogy biztons�gosak-e vagy sem. De… tudom, hogy meg kellett volna k�rdeznem r�la. Otthagyta azokat a magokat a K�lv�rosban, �s arra gondoltam, nem b�ntok vele senkit, ha veszek egy mar�kkal bel�le. Csak el lettek volna vesztegetve ott. Akartam adni nekik egy es�lyt a k�zdelemre.

     Lu Feng gyeng�nek �rezte mag�t. T�bb �rzelem is kavargott benne, �s nem volt biztos abban, hogy Lu Feng teste m�g mindig mindet bent tudja tartani. Eddig sosem tapasztalt ilyen er�s �rzelmi hull�mokat ezel�tt.

   - Szereted a vir�gokat?

     Meg kellett k�rdeznie. Tudni akarta. Madam Lun k�v�l sosem tal�lkozott senkivel, akit �rdekelte a vir�gok vagy a n�v�nyek ezen a helyen. M�g Lu Feng is meg akarta �lni el�sz�r, miel�tt m�sk�pp d�nt�tt, �s m�g Madam Lu is figyelmetlen�l lev�gta a vir�gokat.

   - Hm – mosolygott r� megint az Arbiter. – Szeretem �ket. Szerintem nagyon finomak �s csod�latosak. Sajnos nem hiszem, hogy j� kert�sz vagyok, mert a n�v�nyeim sosem vir�goztak. Bizony�ra valamit rosszul csin�lok. De az�rt �gy is szeretem �ket.

   - N�ha meg kell metszened �ket.

   - Oh… - Az Arbiter megtorpant, �s �gy t�nt, t�bb hull�mnyi gondolat is el�rasztotta az elm�j�t, nyugodt arca megv�ltozott k�v�ncsir�l bamb�v�, azt�n mondani akart valamit, de csak a sz�ja t�togott, �s egy m�sodpercig nem tudott szavakat form�lni. Lu Feng sosem l�tta �t ilyennek ezel�tt, de miel�tt tehetett vagy mondhatott volna b�rmit, az Arbiter gyorsan mag�hoz t�rt. – B�rmi m�s?

   - �nt�zd �ket minden m�sodik vagy harmadik napon. A vir�gl�d�juk t�l kicsi, nem el�g �nt�zni �ket hetente. T�bb vir�gf�ldre �s t�panyagra van sz�ks�g�k. Meg kell szabadulnod a leggyeng�bb �s a leg�regebb kacsokt�l. Ne agg�dj, nem fognak �rte gy�l�lni. Megk�sz�nik majd azzal, hogy �j bimb�kat �s vir�got hoznak neked a k�vetkez� vir�gz�si szezonban.

     Csak egy p�r pillanatnyi csend �llt be, amit semmi m�s nem t�lt�tt ki, csup�n a fortyog� leves hangja �s a fodroz�d� illata.

   - K�sz�n�m, Lu alt�bornagy. Mindent megteszek, hogy mostant�l eg�szs�gesen tartsam �ket. Nos, �nnek is ezt kellene tennie mag�val. Nem j�, hogy nem f�z mag�nak. �gy �rtem, a konzerv, a s�r�tett �s a feldolgozott �teleink nem rosszak… de akkor sem ugyanaz, mint egy h�zi k�sz�t�s� �tel, friss hozz�val�kb�l f�zve. Eg�szs�gesen kell tartania mag�t, Lu alt�bornagy. �lj�n le. K�sz a leves.

     Lu Feng nem tudott tiltakozni, �s m�g mindig �h�tattal s�t�lt az asztalhoz. A gondolatai kaotikus �sszevisszas�gban kavarogtak, �s sz�ks�ge volt p�r percre, hogy �sszeszedje mag�t. �tlete sem volt, ebb�l mennyi l�tszott az arc�n; �szrevette, hogy az Arbiter el�g sokszor n�zett r� ev�s k�zben, de � csak akkor viszonozta a pillant�s�t, miut�n ki�r�lt a t�ny�rja.

     Az �z teljesen elfeledtette vele a n�v�ny k�rd�s�t. Annyira finom volt, nem tudott meg�llni, hogy b�rmit is mondjon, m�g meg nem ette mindet.

     Ahogy sok mindenr�l t�prengett, miut�n letette a kanal�t, �s megt�r�lte a sz�j�t egy szalv�t�val, megsz�lalt.

   - Fizetnem kellett volna az alapanyagok�rt.

     K�nnyed kuncog�s j�tt az Arbiter fel�l. � is befejezte az �telt, �s fel�llt.

   - Nem megyek cs�dbe n�mi extra alapanyagt�l, Lu alt�bornagy. Most pedig… elmondan�, mi�rt keresett? �gy �rtem, a val�di ok�t.

     Nemt�r�d�m m�don k�rdezte, m�gis legal�bb olyan v�ratlan volt, mint a n�v�ny l�tez�s�nek t�nye. A r�zsa a kis h�tra n�zett, ahogy a fiatalember elkezdett mosogatni.

   - Nem hazudtam – �ll�totta nyugodtan, de egy megtorpan�s ut�n hozz�tette: - De val�ban m�s okom is volt. Meg akartam k�rdezni, hogy tudok-e seg�teni a civilekkel kapcsolatban. – Nem akarta, hogy az Arbiter gyanakodjon r�, amikor ez�ttal val�ban nem sz�v�getett semmit, sz�val ezzel az �tlettel �llt el�, ami szint�n nem volt hazugs�g. A Dr Jivel folytatott besz�lget�se �ta Lu Feng nem tudta elengedni ezt a gondolatot.

      Az Arbiter megint lefagyott, az egyik keze a t�ny�rt fogta, a m�sik a szivacsot, �s feh�r, j� illat� habban �szott k�ny�kig. Csak akkor kezdett besz�lni, mikor megk�v�lt teste �jra k�pes volt mozogni, hab�r egy sokkal lassabb �temben, �s a hangja is halk volt.

   - L�tta a h�reket.

   - Hm.

   - Azt hittem, a civileket t�mogatn�.

   -… T�mogattam �ket valaha is? – k�rdezte Lu Feng �vatosan. Tudta, hogy az ember Lu Feng nem.

     Az Arbiter elz�rta a vizet, miel�tt fel� fordult. A pultnak d�lt a derek�val, mindk�t kez�t a sz�l�re t�masztva, mintha extra t�mogat�sra lett volna sz�ks�ge. Ahogy r�n�zett, volt egy le�rhatatlan �rny�k a vil�gos szem�ben, de az arca nyugodt �s �rzelemmentes volt.

   - Semmit sem tud a helyzetr�l?

     Lu Feng r�gt�n v�laszolni akart, de megtorpant. Kem�nyen pr�b�lkozott visszaeml�kezni az orvossal folytatott besz�lget�sre. �gy hitte, eg�szen j� bel�t�sa van a demonstr�ci�ra, de nem volt benne biztos, hogy az Arbiter erre c�lzott-e.

   - Tudom, mi t�rt�nt a bolhapiacon, �s mit mondanak r�lad.

   - Az anyja t�j�koztatta err�l?

     Ezt hallva Lu Feng a homlok�t r�ncolta �sszezavarodva. Az anyja…? Az anyja �gye aznap nem bukkant fel a h�rekkel kapcsolatban, azonban Lu Feng megint eml�kezett a n� gy�l�let�re. Az Arbiter azt pr�b�lta mondani, hogy az anyja boldog lett volna amiatt, ahogy a demonstr�ci� alakult? Azt�n hirtelen egy �jabb inform�ci�darab j�tt vissza hozz�, amit szint�n Dr Jit�l hallott, de sokkal kor�bban. „Azt sem tudom, honnan szedi az inf�it. Az any�d ijeszt�. Legal�bb annyira, mint az Arbiter.”

     A csend egy kicsit t�l hossz�ra ny�lt.

     Az Arbiter s�hajtott.

   - Felejtse el. Nem t�madtak meg…

   - Mit csin�lt any�m?

     Most a fiatalemberen volt a sor, hogy ne tal�ljon r�gvest v�laszt. Lehajtotta a fej�t, �s elmer�lt a gondolataiban. Sz�p szem�ld�ke enyh�n ber�ncol�dott, �s egy furcsa fesz�l�s l�tszott a sz�ja sark�ban.

   - Nincs semmilyen bizony�t�kom, �s nem szeretek en�lk�l meggyan�s�tani embereket… - suttogta az Arbiter a r�vid csend ut�n. – �s abszol�t nem akarom t�nkre tenni a csal�dj�t… m�g ha �n azt is hiszi.

   - Nem hiszem azt. Mi az any�m szerepe ebben a szitu�ci�ban?

     Val�ban figyelmetlennek h�vta Madam Lut, de ezen k�v�l nem volt gonosz ember Lu Feng szem�ben. Val�sz�n�leg sokat szenvedett, �s ugyanolyan volt, mint azok az emberek, akiket Dr Ji �rt le; nem fogadta el az Arbiter K�dj�t… de ez nem jelentett sokat. Amiatt, hogy mit tett a r�zs�k�rt, hogy t�r�d�tt a csal�dj�val, Lu Feng m�g mindig nagyon h�l�s volt neki. De… Tal�n m�g mindig fogalma sincs a kapcsolatr�l k�zte �s a n� k�z�tt, �s tal�n m�g a n� �s az Arbiter k�z�ttir�l sem.

     Az Arbiter csendben maradt, a fej�t m�g jobban lehajtotta, m�g m�r Lu Feng nem l�tta a szem�t. Helyette �szrevett valami m�st: az egyik keze er�sen r�markolt a pult sz�l�re, mik�zben a m�sik �k�lbe szorult a tetej�n, am�g az �kle el nem feh�redett.

     Azt�n… egy m�g elk�pzelhetetlenebb fordulat t�rt�nt.

     A r�zsa el�sz�r csak s�t�t foltokat l�tott a feh�r ingen. Biztos volt benne, hogy nem voltak ott azel�tt. Azt�n, ahogy n�zte az Arbiter mellkas�t, egyre t�bb �s t�bb folt t�nt fel, egyenesen a szeme el�tt. Alighogy felbukkantak, nagyobb foltokk� v�ltak.

     Lu Fenget vill�mk�nt csapta agyon a sokk, amikor r�j�tt.

     V�z csepegett az Arbiterb�l, melyet az emberek k�nnyeknek h�vtak.

     Az arca annyira lefel� fordult, hogy neh�z volt l�tni, de mikor egyszer �szrevette �ket, elkapta a pillanatot, amikor a k�vetkez�, telt �s kerek k�nnycsepp kicsordult a szem�b�l. Az �ll�hoz futva plottyant a feh�r ingre, m�g jobban benedves�tve.

     Lu Feng sz�hoz sem jutott.

     Mi�rt kezdett s�rni?! Szomor� vagy m�rges volt? Akar besz�lni, vagy azt akarja, hogy Lu Feng besz�ljen? Vagy Lu Fengnek valami m�st kellett volna tennie?

     Elrontotta az Arbitert???

     A r�zsa p�nikba esett.

     A feje m�r �gy is k�osz volt a kor�bbi besz�lget�sekt�l, sz�val tal�n ez�rt volt most olyan lass�; az elm�je ki�r�lt, an�lk�l, hogy b�rmilyen hasznos tippet vagy gondolatot kapott volna az eml�kekb�l – az el�dj�nek z�r� tapasztalata volt az emberek vigasztal�s�ban!

     Fel�llt, de azt�n egy helyben maradt; oda kellene mennie, vagy ez tiszteletlens�gnek sz�m�tana? M�g azt sem tudta, hogy � csin�lt-e valamit, vagy a szavai voltak a k�nnyek okai – bocs�natot k�ne k�rnie?

     A pillanat elny�lt, az �ra ketyegett, �s nem tudott el��llni semmivel.

     M�r azt fontolgatta, hogy haszn�lja a t�vk�zl�j�t, �s felh�vja Dr Jit t�mogat�s�rt.

     Hogyan kell meg�ll�tani a k�nnyeket?!

     De amikor t�nylegesen megragadta az eszk�zt a der�ksz�j�n, az Arbiter hirtelen felemelte a karj�t, �s let�r�lte az arc�t egy szipog� hanggal.

   - Sajn�lom… �n… azt hittem, k�szen �llok, �s elfogadtam mindent, de �n… nem sz�m�tottam r�… �n… nem tudok besz�lni.

     Lu Feng semmit nem �rtett. Hossz� ideig nem jutott sz�hoz, miel�tt kipr�selt egy „hm”-t az �sszeszorult tork�n.

     A fiatalember elfordult, mintha mi sem t�rt�nt volna, �s elkezdte let�r�lgetni az elmosott ed�nyeket, hogy elrakja �ket.

     Ez m�g jobban �sszezavarta, �s a fesz�lts�g Lu Feng mellkas�ban egy�ltal�n nem cs�kkent. A gyan�, hogy valami rosszat tett, csak er�s�d�tt, �s elkezdte nem k�v�natos vend�gnek �rezni mag�t, hi�ba, hogy az Arbiter egy sz�t sem sz�lt err�l.

     � sem tudott besz�lni t�bb�. Sz�gyent �s b�ntudatot �rzett a saj�t hi�nyos tud�s�r�l az emberekr�l.

   - Elmegyek – mondta.

   - Ah… - Az Arbiter leheletnyi id�re megtorpant, de Lu Feng csak a kis h�tat l�tta. �pp annyira t�r�keny… ha nem m�g t�r�kenyebb volt, mint mikor a fekete egyenruh�j�t viselte. – Bizony�ra f�radt… el�g k�s� van. Meg�rtem. Lu alt�bornagy… K�sz�n�m a vacsor�t. – �gy mondta, mintha nem � csin�lta volna a levest. – �n… h�vom majd valamikor, az elk�vetkez� p�r nap sor�n… Besz�lni akarok err�l �nnel, amikor felk�sz�ltem. Ha �nnek megfelel.

     A szavak ugyanolyan halkak �s kedvesek voltak, mint mindig. M�g a rekedts�get is elt�ntette a hangj�b�l. Lu Feng nyelt egyet. Sz�val akkor nem romlott el? Nem tudta megmondani, hogy sz�n�szkedett vagy sem.

   -… Megfelel.

   - Akkor v�rjon a h�v�somra. Egy kicsit elfoglalt vagyok, sz�val eltarthat egy ideig.

     Lu Feng b�lintott, elfelejtve, hogy az Arbiter nem l�thatta. Egy id� ut�n a fiatalember fel� ford�totta a fej�t. A mindig v�ltozatlan, s�padt arc�n �lt egy mosoly, de most amolyan p�nc�lzatnak t�nt, semmint egy val�di mosolynak… vagy csak Lu Feng k�pzel�d�tt?

     Csup�n egy p�r m�sodperc ut�n, a csend lassan k�noss� v�lt.

   - Nos, ha maradni akar… nekem az is rendben van…

     Fel�bredve az aggodalm�b�l, Lu Feng majdhogynem �gy rep�lt el a lak�sb�l, v�gre meg�rtve a kimondatlan �zenetet, de hallott egy k�nnyed kuncog�st, miel�tt bev�gta volna az ajt�t maga m�g�tt.

     Hossz� zuhanyt kellett venni ezek ut�n; forgott k�r�l�tte a vil�g minden miatt, ami t�rt�nt. Az �lmoss�g hirtelen j�tt a forr� v�zzel. Ahogy m�r �gyban fek�dt, m�g mindig l�tta az Arbiter k�nnyes arc�t maga el�tt a mennyezeten. Hab�r kimer�ltnek �rezte mag�t, nem tudta elengedni a b�ntudat�t.

     R�j�tt, mennyire ut�lt b�ntani embereket.

     Csak egy r�zsa volt, elv�gre. Norm�lis volt zaklatottnak lenni amiatt, hogy b�ntott m�sokat, igaz?

     El�vette a t�vk�zl�j�t, �s babr�lt vele egy p�r percig, de a v�g�n nem volt b�tors�ga. Az Arbiter is bizony�ra �gyban van. A sz�ma tulajdonk�ppen az els� volt az eszk�z�n. M�gis, Dr Jit v�lasztotta, aki m�sodikk�nt j�tt, �s �gy d�nt�tt, �r neki.

„Siratt�l m�r meg valaha valakit? Mit tegyek?”

     M�r r�g elm�lt �jf�l; nem sz�m�tott azonnali v�laszra, sz�val a sz�ve ugrott egyet, amikor a t�vk�zl�je hirtelen megcs�rrent �s vibr�lt a kez�ben a csendes h�l�ban.

„Mi a francot m�velsz te az �jszaka k�zep�n, hogy megsiratsz embereket???!?!?!?!?!?”

     Lu Feng arra gondolt, hogy b�r Dr ji �bren volt, val�sz�n�leg �lmos volt, �s a r�zsa is az volt: ez nem olyan t�ma volt, amit p�r sz�ban el tudott magyar�zni.

„Hossz� t�rt�net. Akarsz egy�tt eb�delni holnap?”

     Majdnem elaludt, mik�zben a megk�s� v�laszt v�rta.

„… TE ROHAD�K! MI�RT KELLETT MOST �GY MEGSIRATNOD?!?!?!?!”

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s