L�tva a v�rost a Vil�g�t�torony tetej�r�l, ez�ttal nap k�zben, le�rhatatlan �lm�ny volt. A nap leragyogott r�, m�gis, az er�s sz�l miatt, m�g a f�ny is hidegnek �rz�d�tt. Lu Feng �szrev�tlen�l �talak�totta a b�re egy r�sz�t n�v�ny-b�rr�, �s besz�vta a f�nyt a test�be. Majdnem olyan friss�t� volt, mint egy meleg zuhany az otthon�ban. �gy t�nt, elfelejtette, milyen �rz�s volt a m�ltban – m�r hetek teltek el, mi�ta bel�pett az emberi vil�gba.

     Amikor hallotta Dr Ji �rkez�s�t, visszav�ltoztatta az arc�t, �s a napf�ny megint hideg �s sz�r� lett.

   - Mit… mit csin�lsz ott?

     Lu Feng a tet� legsz�l�n �llt, az alacsony betonkorl�ton. Visszan�zett a bar�tj�ra, aki nem l�pett mell�, helyette hirtelen megtorpant menet k�zben n�h�ny m�terre, egy furcsa tekintettel n�zve r�. A haja �sszek�col�dott a sz�lben.

   - Ne menj t�l k�zel a sz�l�hez. Szerinted el tudlak kapni, ha leesel?

     Lu Feng nem gondolt az es�sre; tudta, hogy egyszer�en hagyhatja, hogy az ind�i el�j�jjenek, �s bef�r�djanak az �p�letbe. De el kellett ismernie, egy ember sz�m�ra leesni nagyon vesz�lyes volt.

   - T�riszonyod van? – k�rdezte nyugodtan. Dr Ji csettintett a nyelv�vel, �s mikor Lu Feng r�pillantott, l�tta, hogy �sszefonja a karj�t, az id�j�r�s elleni v�delemk�nt.

   - Nem k�l�n�sebben, de nem is annyira szeretem a magasat. Mi van, ennyire rossz a szitu�ci�? Kit siratt�l meg? Most le akarsz ugrani, mert annyira rosszul �rzed magad? Sz�ks�ged van egy �jabb pszichol�giai vizsg�latra? Ter�pi�ra? Akarod, hogy levegyem a v�red? Nem �rzed j�l magad?

     Dr Ji nem volt el�rhet� a vacsora-est ut�ni napon. Meg�ll�s n�lk�l sajn�lkozott, �s megesk�d�tt az �let�re, hogy legk�zelebb j�v� tesz. Sz�val egy ideig nem tudtak egy�tt l�gni. A lelkes er�fesz�t�se, hogy gondoskodjon a „beteg” bar�tj�r�l, �s hogy megtegyen b�rmit, amire sz�ks�ge volt, hogy �letben maradjon, minden bizonnyal a mulaszt�s�t hivatott j�v� tenni. Lu Feng megtorpant.

   - M�s embernek t�n�k neked? – k�rdezett vissza hamarosan, figyelmen k�v�l hagyva azokat a k�rd�seket. Dr Ji gyanakodva v�gigm�rte tet�t�l-talpig, val�sz�n�leg eml�kezve a m�ltkori besz�lget�s�kre.

   - Nem err�l van sz� – morogta. – Nos, l�ttam a leleteidet az adatb�zisban. Nem adt�l rossz v�laszokat… �s nem hiszem, hogy fert�z�tt vagy. De… Megv�ltozt�l.

   - Hogyan? – Lu Feng arra gondolt, hogy am�g nem �llt gyan� alatt, rendben volt. V�g�l is tal�n volt n�mi lehet�s�ge, hogy saj�t magak�nt viselkedjen, �s nem mindig Lu Fengk�nt, ami m�g mindig biztons�gos volt sz�m�ra.

     Dr Ji megborzongott, de engedelmesen v�laszolt, az egyik l�b�r�l a m�sikra helyezve a s�ly�t.

   - Szerintem traum�t�l szenvedsz. Az eg�sz csapatodat kiirtott�k. Tudom… Tudom, hogy nem vagy olyan ember, aki kibesz�ln� mag�b�l. Csak biztosra akarok menni, hogy t�lteszed magad rajta. A fen�be is, Lu Feng, sosem hatott r�d, hogy l�tt�l embereket meghalni, �s furcsa volt t�led, hogy �gy viselkedj, de most, hogy megvisel… ez m�g furcs�bb.

     Lu Feng a homlok�t r�ncolta, �s elt�lt�tt n�h�ny m�sodpercet azzal, hogy �tgondolja Dr Ji magyar�zat�t.

   - Sz�val nem sz�m�t, mit mondok vagy csin�lok, furcsa – vonta le a k�vetkeztet�st. Dr Ji r�ng� mosolyt vetett r�, miel�tt megint megr�ntotta a v�ll�t.

   - Mondhatod �gy. Mindig is kicsit furcsa volt�l.

     Meg�rtve, hogy a bar�tja agg�dott �rte, �s hogy hal�lra fagyott, Lu Feng h�mm�g�tt. Visszal�pett az �p�let sz�l�r�l. Vetett egy pillant�st a v�rosra – olyannak t�nt, mint egy v�get nem �r� ez�st dzsungel. M�g csak nem is l�tta a m�sik v�rost ez�ttal, csak a v�gtelen �p�leteket �s apr� utakat, a hangya-szer� emberekkel. �gy d�nt�tt, hogy az �jszakai l�tk�pet jobban szerette, �s elfordult t�le.

    - Menj�nk vissza, �s egy�nk a b�f�ben. Besz�lj�nk ott.

     Dr Ji repesett a boldogs�gt�l, majdnem �gy rep�lt vissza az ajt�hoz. A Vil�g�t�torony fels� szintj�n volt egy nagy v�r�szoba n�h�ny puha kanap�val �s fotellel, melyek k�v�z� asztalokat fontak k�rbe. Nem volt messze a b�f�t�l, de mivel ilyen magasan volt, �s a legt�bb terem itt �s a k�zeli emeleteken m�r elhagyott laborat�riumok �s t�rol�kamr�k voltak, nem sok ember j�rk�lt itt. Az a p�r, aki els�t�lt mellett�k, �gy is k�v�ncsi tekinteteket vetett Lu Fengre; � nem a Vil�g�t�toronyhoz tartozott, de Dr Ji miatt nem k�rdeztek t�le semmit. Miut�n �sszeb�lintottak, mindenki magukra hagyta �ket.

     Instant t�szt�t ettek, el�g volt, hogy megt�ltse a gyomrukat. Dr Ji a t�szta pohar�n meleg�tette a tenyer�t, mik�zben arra v�rtak, hogy a forr� v�z megf�zze az eb�dj�ket. M�g mindig v�r�s orral szipogott.

   - Hamarosan vissza kell mennem. Csak �gy elt�ntem bejelent�s n�lk�l, �gy �rtem… Nem mondtam el nekik, hogy ide fel j�v�k. De besz�lgetek veled, igen. L�tod, j� bar�t. El�g j�. Itt vagyok neked. – Egy�rtelm�en nagyon b�szke volt mag�ra.

     Meg�rtve, hogy csak kev�s ideje volt, Lu Feng nem ker�lgette a forr� k�s�t. Szint�n mindk�t kez�ben tartva a meleg poharat, csak ennyit mondott:

   - Megsirattam az Arbitert. Hogyan tegyem j�v�?

     Dr Ji majdnem mag�ra �nt�tte a t�sztaleves�t.

   -… Az �sszes emberb�l, akire gondoltam, hogy megsirattad… ez a n�v m�g csak a list�n se volt. – Elt�totta a sz�j�t, �s hitetlenkedve meredt Lu Fengre, miel�tt k�v�ncsi szikr�k �ledtek az az�r szem�ben. – Nem tudom, hogy meg�tni akarlak, vagy gratul�lni neked.

     Lu Feng hirtelen a k�nyelmetlens�g hull�m�t �rezte �tcsapni felette, de megtartotta a nyugodt �s �sszeszedett testtart�s�t.

   - Annyira nagy a baj?

   - Hah! – Dr Ji mondani akart valamit, de elfelejtette, �s m�g mindig sokkos �llapotban volt, �gy meredve Lu Fengre, mint egy �j fajra, amit tanulm�nyozhat. T�bb m�sodpercre sz�ks�ge volt, hogy folytassa. – Most t�nyleg komolyan besz�lsz? M�r �vek �ta ismerem, �s sosem l�ttam s�rni vagy nevetni.

   - Nos, azt hiszem. Nem tudom, mi�rt s�rt. Csak az any�mr�l k�rdeztem.

     A mosoly, ami kezdett r�n�ni Dr Ji arc�ra, hirtelen leolvadt r�la, miel�tt teljesen kivir�gozhatott volna.

   - Ok�, egy r�g�s mellett d�nt�ttem, egyenesen a goly�idba.

     Lu Feng nem tudta egy ideig, mit mondjon.

   -… Nem �rtem.

   - Azt hittem… - Dr Ji s�hajtott. – Azt hittem, nem akarsz err�l a dologr�l besz�lni, mert te is legal�bb olyan d�h�s vagy miatta, mint az any�d, �s hogy nem akarsz ny�ltan senki p�rtj�ra �llni, a munk�d kedv��rt, vagy valami ilyesmi. Erre kider�l, hogy csak fogalmad sem volt semmir�l?

     A r�zsa nem volt t�relmetlen szem�ly, Lu Feng sem volt t�relmetlen szem�ly, de a sz�mtalan „fogalmad sincs semmir�l” kijelent�s ut�n m�g � is kezdte elveszteni a hidegv�r�t.

   - Gondolom. Nem tudhatok r�la? Mi�rt gy�l�li egym�st any�m �s az Arbiter?

     De ahelyett, hogy v�gre v�laszt adott volna neki, Dr Ji kelletlennek t�nt. Nem volt r� m�rges, de �gy is n�zett ki, mint aki megb�nta, hogy felj�tt ide enni vele. Elkezdte a t�szt�j�t sz�rcs�lni, miel�tt �jra besz�lt volna.

   - Lu Feng… hogy �rzel Gao Tanggal kapcsolatban?

     Lu Feng is elkezdte a t�szt�j�t, �s ez a k�rd�s olyan hirtelen j�tt, hogy megtorpan�sra k�sztette, �s v�letlen�l visszaejtette a cs�sz�s �telt a poh�rba.

     Felismerte a nevet a kit�ntet�sr�l. Tudta, hogy az emberi �rzelmek nagyon egym�sba fon�d�k voltak, �s a kapcsolatok bonyolultak, de a t�ny, hogy z�r� eml�ke volt err�l a szem�lyr�l, elhitette vele, hogy Lu Feng nem igaz�n t�r�d�tt a felettes�vel.

   - Semmit – mondta v�g�l, miut�n v�giggondolta. Gyan�totta, hogy elmondhatta az igazat. Ez a Gao Tang val�sz�n�leg m�r meghalt a b�zison k�v�l.

     Dr Ji feln�zett, az arca megint hitetlenked�st sug�rzott.

   - Ah… mindent visszasz�vok, amit a v�ltoz�sodr�l mondtam.

   - Ha napi szinten v�ltozik r�lam a v�lem�nyed, tal�n neked van sz�ks�ged pszichol�giai vizsg�latra…

   - Fogd be! – Miut�n leszidta, Dr Ji s�hajtott, �s r�n�zett a f�lig ki�r�lt pohar�ra. – �gy l�tszik, f�lre�rtettem valamit. Nos… nem vagyok benne biztos, hogy nekem kellene annak lennie, aki elmondja neked a t�rt�netet… Eh, m�g csak nem is t�rt�net, csak pletyka, ok�? �s n�h�nyan biztosan tudnak is r�la… Gondolom, m�g mindig jobb, ha t�lem hallasz r�la. Sosem k�rdeztem err�l An Zhe-t, �s nem akartam az any�ddal sem besz�lni err�l. – Dr Ji p�lcik�i lassan kevert�k a marad�k t�szt�t. – Tudod, hogy Gao alt�bornagy a b�zison k�v�l volt, amikor meghalt…

     Ez volt Lu Feng er�s gyan�ja is, sz�val b�lintott. Azonban Dr Ji �szre sem vette, �s csak folytatta a magyar�zatot, belemeredve a pohar�ba.

   - Ez a hivatalos verzi�. De van m�g egy verzi�ja annak a napnak. Ahogy mondtam… Nem l�ttam, �s az emberek sok mindent kital�lnak. Nos, ha megk�rdezn�m An Zhe-t, val�sz�n�leg elmondan� az igazat, de nem akartam er�ltetni… Sz�val az van, hogy azon a napon, amikor Gao Tang meghalt, zavarg�s volt a kapukn�l. Azt mondj�k, hogy az �j Arbiter lel�tt egy magas rang� tisztet. Furcsa m�don, mindenki, aki azon a napon jelen volt a kapukn�l, �gy vagy �gy, de elt�nt. �s a B�r�k nem mondanak r�la semmit. De n�h�ny… n�h�ny ember gyan�tja, hogy egy bizonyos alt�bornagy volt, aki meghalt aznap… ugyanazon a napon, amikor Gao alt�bornagy meghalt.

     A r�zsa a homlok�t r�ncolta, �sszek�tve a pontokat a fej�ben.

   - Sz�val �gy gondolod, hogy az Arbiter lel�tte Gao Tangot – vonta le a k�vetkeztet�st. Val�sz�n�leg zaklatottnak kellett volna lennie a felettese miatt. Elt�prengett, hogy az el�dje mi�rt nem volt az.

   - �n? Eh… nem tudom. Tal�n. – Dr Ji �sszezavarodott. Gyorsan bet�m�tt n�mi t�szt�t az arc�ba. – Ez a dolog egy szigor�an titkos inform�ci�. Az Elj�r� B�r�s�ghoz tartozik. B�rmi, amit csin�ltak, vagy nem csin�ltak… az � dolguk. �s, tudod… Nem foglalhatok itt �ll�st. An Zhe… Fiatal kora �ta ismerem �t, �s rendk�v�li tehets�ge van a xenog�nek felismer�s�ben. Mint Arbiter, megvolt a joga, hogy b�rkit lel�j�n, m�g ilyen magas ranggal is. Nem mintha �lvezn�. L�ttam a pszichol�giai vizsg�lat�nak eredm�nyeit. Mindig csod�latosan v�laszol, de pont azut�n a nap ut�n az egyik tesztj�n sz�rny� pontsz�mot kapott. Majdnem k�nyszer�tett�k, hogy l�pjen vissza a poz�ci�j�b�l. Azonban egy p�r professzor er�sk�d�tt, hogy csin�ljanak vele egy �j tesztet, �s az�ta nem voltak meging�sai. An Zhe csak a munk�j�t v�gezte, �s elszenvedte a k�vetkezm�nyeit.

     Lu Feng h�mm�g�tt, miut�n gondosan v�gighallgatta a szavait. Valahogy azt akarta megint, hogy az ember Lu Feng felbukkanjon, �s lefolytassa ezt a besz�lget�st a bar�tj�val. Egyed�l �rezte mag�t a felettese hal�la miatt? �s az anyja… val�sz�n�leg, mint Lu Feng felettese, j�l ismert�k egym�st. Vagy csak az�rt, mert Gao Tang egy alt�bornagy volt, a n� gy�l�lte az Arbitert. Elv�gre az Arbiter csak egy ezredes volt.

     Nem volt oka r�, hogy kinyomozza ezt, de… m�g �gy is el�gedett volt. Zavarta volna, ha nem tudott volna mindent err�l az emberr�l, aki seg�tett neki megk�zel�teni a saj�t megmaradt csal�dj�t.

   - A s�r�s�val kapcsolatban… - Dr Ji visszafordult az eredeti k�rd�s�kh�z. – Ne agg�dj miatta t�l sokat. Nem annyira gyenge. Hamarosan rendben lesz, m�g ha nagyon meg is b�ntottad. Nem az a fajta, aki nem engedi el a neheztel�s�t. Nem kell tenned semmit, b�r egy bocs�natk�r�s sem okoz semmi bajt. Tal�n csak… meg kellene vele besz�lned ezt az eg�szet. Tal�n neked megny�lna.

     Lu Feng elfelejtette eml�teni, hogy az Arbiter is ezt tervezte tenni; a fiatalember m�g nem h�vta fel. De ahogy j�v�t�telekr�l besz�ltek, eml�keztette �t valami m�sra, �s a homlok�t r�ncolta.

   - Van m�g egy k�rd�sem. Hogyan b�k�ljek ki any�mmal? – k�rdezte �szint�n Lu Feng, nem pr�b�lva elrejteni az anyj�val esett utols� tal�lkoz�s�nak k�vetkezm�nyeit. Ek�zben befejezte a saj�t ennival�j�t, ami m�r kicsit kih�lt.

     Dr Ji megh�kkent, egy hossz� pillanatig n�zve r�, miel�tt megnyalta az ajk�t.

   - Mi�rt veszekedtek �lland�an? – s�hajtott.

   - Most, hogy eml�ted, szerintem �t is megsirattam – tette hozz� Lu Feng hirtelen, megint figyelmen k�v�l hagyva a k�rd�st.

   - Nagyszer�. M�t�l hivatalosan kiki�ltalak Lu Fengnek, a Sz�vek �sszet�r�j�nek. Hogy a faszba �lsz magaddal? Meglep, hogy m�g mindig bele tudsz n�zni az emberek szem�be. Nem sz�gyelled magad? Mit csin�lt�l vele, hah? Megeml�tetted el�tte Gao Tangot? Vagy az Arbitert?

   - Megmondtam neki, hogy csatlakozni akarok az Elj�r� B�r�s�ghoz.

      Lu Feng a homlok�t r�ncolta, amikor Dr Jinek a tork�ra szaladt az utols� korty levese, �s majdnem belehalt, ahogy kik�h�gte a t�dej�t. Az arca nem is v�r�s volt, hanem lila, a szeme k�nnyezett, az orra folyt. El�red�lt, de m�g �gy is pr�b�lt feln�zni r�.

   - Mhi… mit… csin… elment az eszed? – Pr�selte ki mag�b�l a szavakat. Mag�ra is �nt�tte a marad�k �telt, de m�g nem vette �szre. – Mit mondott?

   - Elk�ld�tt – veregette meg Lu Feng Dr Ji h�t�t, aki lassan visszanyerte a nyugalm�t, �s kiegyenesedett, szipogva, �s az arc�t t�r�lgetve.

   - Ah – morogta rekedten. – V�rhat� volt.

   - De most nem tudom, hogy k�zel�tsem meg megint. – Lu Feng nyilv�nval�an a vir�gait akarta megk�zel�teni, nem kifejezetten a n�t, de mivel a n� sok id�t t�lt�tt abban a kertben, majdnem ugyanaz volt. Val�sz�n�leg ez volt Dr Ji gondolatmenete is, mert megint h�mm�g�tt, �s �sszekaparva a m�lt�s�g�t, mindent megpr�b�lt, hogy tan�csot adjon neki.

   - Nyilv�nval�an vesztegesd meg – mondta lelkiismeretesen. – A r�zs�i k�r�l a legboldogabb, sz�val b�lcsen v�lassz helyet… �s adj neki t�bb aj�nd�kot. Hozz neki m�g magokat, vagy valami.

   - El vagyok tiltva – eml�keztette Lu Feng, de Dr Ji alig sz�nt neki egy horkant� hangot; a hangulata hirtelen leesett, amikor �szrevette a foltokat a feh�r orvosi k�peny�n, �s er�szakos h�vvel pr�b�lta elt�vol�tani a levest az anyagb�l.

   - Nem tartal�kolt�l fel egy csom� magot? – Majdnem leszidta. – Az �sszeset odaadtad neki, amit gy�jt�tt�l?

     Lu Feng megtorpant.

     Mint vill�mcsap�s, hirtelen �jabb pontokat k�t�tt �ssze. A magok!

     Az Arbiter maga eml�tette, hogy elvett egy p�r magot valami helyr�l a K�lv�rosb�l, az � kollekci�j�b�l… A vacsora-est k�osza miatt teljesen elfeledkezett err�l, m�g Dr Ji fel nem hozta, �s egy �jabb izgatotts�g-hull�m t�lt�tte meg a mellkas�t. Ebb�l az izgatotts�gb�l csak egy felemelt szem�ld�k�t mutatott.

   - Igaz… - ismerte el halkabb hangon. – De m�g ha meg is szerzem a magokat… Nem akar l�tni engem. Mit kellene tennem, ha nem enged felmenni? – Ez egy val�s aggodalom volt. Mivel Lu Feng m�r pr�b�lta, pont a vit�juk k�vetkez� napj�n, amikor m�g mindig voltak szabadnapjai. A recepci�s szem�ly azt mondta, az anyja nem volt el�rhet� aznap… de Lu Feng valahogy tudta, hogy a n� csak nem akart besz�lni.

   - �gy is fel tudsz menni – sz�lt Dr Ji morcosan. Siker�lt neki let�r�lni a t�szt�t a k�peny�r�l, de m�g mindig csupa nedvess�g volt a has�n �s az �l�n. – Felosonhatsz hozz�, �s megpr�b�lhatod, miel�tt ki�tkoz.

   - Hogyan osonhatok fel hozz�? – k�rdezte egyenesen Lu Feng. Dr Ji megint horkantott.

   - Nem eml�kszel a titkos l�pcs�sorra?

     Lu Feng egy eg�sz percig csendben maradt, az agya ki�r�lt. Pr�b�lt eml�kezni, de az el�dje l�that�an nem akarta, hogy felosonjon az anyj�hoz.

     Azonban nem volt es�lye v�laszolni, mert csengett a t�vk�zl�je. Meglepet�s volt – Dr Jin k�v�l ritk�n kapott b�rmilyen h�v�st vagy �zenetet. Most, hogy kik�nyszer�tett�k a katonai munk�j�b�l, az emberek k�l�n�sk�pp nem kerest�k.

     Amikor l�tta a k�ld�t, a gyomra elkezdett csiklandozni.

   - Mit vigyorogsz? – hallotta Dr Ji tompa hangj�t valami messzi helyr�l, de m�g mindig a nevet �s a sz�mot csod�lta, miel�tt kattintott volna, hogy l�ssa az �zenetet.

„Tudom, hogy ez kicsit hirtelen… de a K�lv�rosba kell mennem dolgozni, �s nem akarom megszegni az �g�retemet a besz�lget�s�nkr�l… Elj�nne velem, Lu alt�bornagy? Besz�lj�nk ott. Nincs semmi m�s terve, ugye?”

   - V�rj csak, mi? Mi van? Mir�l besz�l… v�rj, mi�rt van meg a sz�ma? �s mi�rt vigyorogsz, mint egy idi�ta? Lu Feng! F�ld h�vja Lu Feng alt�bornagyot, hallasz?

     Lu Feng bep�ty�gte a v�laszt, figyelmen k�v�l hagyva Dr Ji v�gtelen �s tolakod� k�rd�seit.

„Ok�. Ez egy randi?”

   - HOGY �RTED, HOGY RANDI?!

„Akkor is elj�nne, ha az volna?”

   - V-v-v�rj, nem azt mondtad, hogy megsirattad… Lu Feng, mit csin�lt�l vele?!

     Dr Ji elfeledkezett a k�peny�r�l, �s bevadult, pr�b�lva elszedni Lu Feng t�vk�zl�j�t a kez�b�l, sz�val a r�zsa nem volt k�pes r�gt�n v�laszolni, ahogy az eszk�z tulajdonjog��rt harcolt, �s mire r�fek�dt Dr Jire, hogy k�ptelenn� tegye a mozg�sra, �s hogy megint r�m�sszon, t�bb perc is eltelt.

     Leveg� ut�n kapkodva, gyorsan elk�ld�tt egy „Igen”-t, de pontosan a k�vetkez� m�sodpercben egy �jabb v�laszt kapott – �gy t�nt, csak egy pillanattal k�sett el.

„Akkor �gy is j�het, mint a v�delmez�m. Szerencsetalizm�nnak fogom haszn�lni, a jelenl�te seg�t majd nyugton maradni. Az rendben van?”

     Lu Feng n�vekv� t�zvihart �rzett a gyomr�ban, ahogy l�tta ezt a v�laszt. Fortyogott a d�ht�l. Vetett egy pillant�st Dr Jire, aki m�g mindig alatta szenvedett, hogy elh�z�djon, belenyom�dva a kanap�ba. Lu Feng be akarta vasalni ezt a szem�lyt, egyenesen a k�rpitba, mint �j mint�zat. Dr Ji r�j�tt, mit m�velt, �s hirtelen annyira engedelmes lett, m�g bocs�nat�rt is kezdett k�ny�r�gni. A nyafog�sa sor�n a t�vk�zl� megint csengett.

     Tal�n az Arbiter is r�j�tt, hogy Lu Fengnek nem �llt sz�nd�k�ban elmenek�lni, mert kapott egy harmadik �zenetet.

„… Felejtsd el, amit �rtam. T�relmetlen lettem. Bocs�nat. Akkor randi. Hadd vegyelek fel d�lut�n n�gykor az Ikertornyokn�l.”

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s